98 FIGYELÕ MÛVÉSZET 99 ják fel a figyelmet. Projektjei azon- jai. Ha azonban „közelebb me- Mindemellett a lemez keverése gatót, és csak azon lepõdhet meg ban – mint a finnországi erdõ, gyünk” kicsit melankolikus zené- és kompressziója is igencsak ízletes. jobban, hogy zenei önazonosságuk amely egy, az aranymetszés aránya- jükhöz, láthatjuk, hogy õk egy peri- Ennek iskolapéldája lehetne a kö- mennyire megmarad. in alapuló tökéletes gúlát alkot – férikusabb zenei programot tûztek vetkezõ, Hunter címû darab finom- Olyannyira, hogy ezután bátran valódi mûvekké válnak kidolgo- ki maguk elé, melybõl általában af- melankolikus, puha arányaival. repülhetnek elõre 60 évet: íme a zottságuk, matematikai alapú ará- féle „zenei fröccsöt” készít a trip- A gyakorlott hallgató rögtön felfi- Machine Gun. Az elektronikus do- nyosságuk és mélyen átgondolt hop iskola többi tagja. A formáció gyel arra, hogy hiányoznak a scratch bok torz, zengõ, puskaszerû dobo- szimbolikájuk által. elsõ albuma, az 1994-es Dummy sávok, és az elektromos billentyû – gása-ropogása óriási teret enged az A kiállítás természetesen némi- szinte azonnal kritikailag elfoga- leginkább Moog szintetizátor – lép éneknek, élénk bizonyítékul szol- leg száraz, hiszen az életmû helyett dott bombasikerré vált, és felgyor- elõre, a többi sáv betöltõ megerõsö- gálva ismét, hogy a Portishead csak annak dokumentációját, illetve sult világunk korszakalkotónak bé- désével együtt. Ez a hiány örömteli, minden hangsávja operatív funkci- még papíron lévõ terveit mutathatja lyegzett hangzásainak sorába lé- mert több hely lett mindennek tõle óval bír. Talán nem véletlen, hogy a fel. Azonban még így is a szívbe ta- pett. A Portishead címû második le- a zenéjükben, és e folyamat tovább szintén érezhetõen kifinomultabb lál. A leglátványosabb akciói is ma- mez és a New York-i koncertalbum mélyül a Nylon Smile-ban, hogy elõ- dalszövegek legjobbika is itt talál- gasan felette állnak az üres és naiv után mély hallgatás következett, készítse az album elsõ csúcsát. The ható, mely a zenei formára is brili- aktivizmusnak. Agnes Denes archai- egy-egy homályos bejelentéssel, Rip. Itt elõlép végre a áns módon reflektál. kus metaforái meghatározó jelekké ami csak még bizonytalanabbá tette Portishead egyik leg- „But now I’ve realised válnak a hétköznapi közegünkön tú- a formáció jövõjét. szebb énekdallama, me- that I’m… Only for li egyetemes emberi idõben. Idén tavasszal azonban szinte a lyet akusztikus gitár és me”. Nem szabad ma- DOBRI IMRE semmibõl elõtört a harmadik le- fagott hangja kísér, majd gyarázkodásba kezdeni a mez, amely a Third címet kapta. ez a gyászos, lágy folyam szám végén felhangzó, (Ludwig Múzeum. A kiállítás 2009. A Silence-t nyitó portugál szöveg beleomlik egy Mooggal Terminatort idézõ string január 18-ig látogatható.) arra figyelmeztet bennünket, hogy és dobbal vitt, nagyobb szintetizátorokra, egy- azt kapjuk, amit megérdemlünk. sûrûségû rengetegbe, s végül az szerûen bármilyen más aránnyal Rögvest felfigyelhetünk a hang- egész eltûnik elõlünk. Egyre vész- összecsukló, erõltetett giccsé válna zásra: a pontatlan, hömpölygõ, terhesebb hangulatba ringat a kö- az egész. Ezután három, immár ta- PORTISHEAD: tompán és torzan szóló dobfelsze- vetkezõ két felvétel, a We Carry On lán megszokott új hangzású szám Third relés, a szintén rútul nyikorgó, megint demonstrálja az új hangzás következik; a Small és a Magic Doors metrumról le-lecsúszogató gitár és arányainak sikerességét. A torz gi- – a szaxofonnál a Goldfrapp szer- A Portishead 1991-ben alakult az effektek vagy a „kosz” által tár és a kitartott billentyûs hang- zõzsenije, Will Gregory – tovább Bristolban – nevüket egy közeli ki- meg-összeesõ cselló hangja is jelzi: szerek egy új perspektívát enged- halad azon a területen, amit már kötõvárostól kölcsönözték. Úgy itt semmi sem fog tisztán szólni. nek megmutatni: „The pace of bejárt egyszer a Machine Gun elõtt. mondják, a szintén Bristolból in- Majd Beth Gibbons szintén rop- time I can’t survive”. S lám: egy A bizonytalanságba zuhanó, al- dult Massive Attackkel együtt a pant retroid módon visszhangosí- újabb aprócska gitárral kísért dal bumzáró Threads hajókürtszerû trip-hop (a szó mögött a hip-hop tott hangja „Portishead-lépések- jön, melynek énekanyaga egy ’20-as szintetizátorhangjának zengése vé- jazz-zel és reggae-dubbal, illetve kel” hinti meg az elõzõ lemezrõl évekbeli zenei program világába re- gül rámutat a csendre. néhol brit-poppal történõ összeol- örökölt koncepciót: minden úgy píti el az együttest. A Portishead HARGITAI ANDRÁS vasztása áll legtöbbször) néven vi- szól, mintha 40-50 éve vették vol- történetében eddig soha nem hal- lághírûvé vált zenei stílus szülõaty- na föl. lott vokálok döbbentik meg a hall- (Universal Music, 2008)