Felderítő Szemle
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT XIX. évfolyam 4. szám FELDERÍTŐ SZEMLE ALAPÍTVA: 2002 BUDAPEST 2020 A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat tudományos-szakmai folyóirata Felelős kiadó Dr. Béres János altábornagy, főigazgató Szerkesztőbizottság Elnök: Dr. Béres János altábornagy Tagok: Dr. Magyar István ny. dandártábornok Dr. Tömösváry Zsigmond ny. dandártábornok Dr. Háry Szabolcs ezredes Dr. Magyar Sándor ezredes Dr. Deák Anita alezredes Dr. Fürjes János alezredes Dr. Tóth Sándor alezredes Dr. Vida Csaba alezredes Felelős szerkesztő: Dr. Deák Anita alezredes Olvasószerkesztő: Gál Csaba ny. ezredes Tördelőszerkesztő: Tóth Krisztina törzszászlós HU ISSN 1588-242X TARTALOM BIZTONSÁGPOLITIKA POMOGÁCS PÉTER A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG SZIGETÉPÍTÉSI PROGRAMJA A DÉL-KÍNAI-TENGEREN...................................................................... 5 ORSZÁGISMERTETŐ LÁNGNÉ PETRUSKA SZIDÓNIA AZ UÇK-TÓL A NEMZETI HADERŐIG – A KOSZOVÓI FEGYVERES ERŐ LÉTREHOZÁSA ÉS A FOLYAMAT BIZTONSÁGRA GYAKOROLT SOKRÉTŰ KÖVETKEZMÉNYEI ......................................................... 20 KISVÁRI TAMÁS EZREDES A KÍNAI HADERŐ MODERNIZÁLÁSÁNAK IMPORTFÜGGŐSÉGE ÉS ANNAK VÁRHATÓ CSÖKKENÉSE .... 48 FELEGYI JÚLIA SPANYOLORSZÁG MIGRÁCIÓS POLITIKÁJA .............................. 63 KUTATÁS – FEJLESZTÉS ERDÉSZ VIKTOR FŐHADNAGY A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KOCKÁZATAI A KÖZIGAZGATÁSBAN ÉS A GAZDASÁGBAN ............................................................................ 78 GÉMES CSABA ALEZREDES A KIBERHADVISELÉS ELEMEI ÉS MEGVALÓSÍTÁSA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN – I. ............................. 92 FÓRUM ANDRÉKÓ GÁBOR A 2015-ÖS MIGRÁCIÓS MOZGÁS MÁSODIK FÁZISA ÉS HATÁSA A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉGRE ................ 102 DR. BANAI TIBOR PÉTER ISZLÁM ÁLLAM – AZ ÚJ KALIFÁTUS ........................................... 150 SZILÁGYI-KISS HAJNALKA IRAK MINT GEOPOLITIKAI PILLÉR EURÁZSIA PEREMVIDÉKÉN ............................................................ 172 AZ OLVASÓHOZ E SZÁMUNK TARTALMA .................................................................. 182 A KÖTET SZERZŐI .............................................................................. 190 A FELDERÍTŐ SZEMLÉBEN TÖRTÉNŐ PUBLIKÁLÁS FELTÉTELEI ......................................................................................... 193 POMOGÁCS PÉTER A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG SZIGETÉPÍTÉSI PROGRAMJA A DÉL-KÍNAI-TENGEREN Bevezetés Kína gyors ütemben fejleszti haditengerészetét – a hozzá tartozó légi képességekkel együtt –, és Peking tervei szerint a haderőnem nemcsak egy regionális, hanem egy valóban globális elérésű csapásmérő képességnek a gerincét fogja képezni. Egyelőre ezek az erőfeszítések a kínai partvidéken túlnyúló első védelmi vonalból, azaz az úgynevezett „első szigetláncból”1 történő kitörésre összpontosulnak, ami a Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének stratégiai gondolkodásmódjában elválasztja a Dél-kínai- és a Kelet-kínai-tengerek Kína partjához közeli vizeit a Csendes-óceántól és az Indiai-óceántól. A kínai haditengerészet, illetve kisebb mértékben a Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje egyre nagyobb rendszerességgel végez felderítő- és járőrküldetéseket az Indiai- és a Csendes-óceánon, de a nagyobb távolságokban folytatott hatékony működéshez sokáig hiányzott (és részben még most is hiányzik) a megfelelően kiépített logisztikai támogatás a nagy gyakoriságú, illetve a nagyobb szabású műveletek végrehajtásához. Kína délkelet-ázsiai erőkivetítési képességét tekintve gyökeres változást hozott a bázishálózat létrehozása a Dél-kínai-tengeren, és annak bebizonyítása, hogy a kínai haderő alkalmas a birtokba vett szigeteken található objektumok és eszközök hatékony védelmének biztosításárat minden riválissal, akár az Amerikai Egyesült Államokkal szemben is. A mesterségessziget-építési program színtere Tíz évvel ezelőtt Pekingnek gyakorlatilag fogalma sem lehetett arról, ami a Paracel-szigetektől2 néhány kilométerrel délebbre történt, és tevékenységi köre a Dél-kínai-tenger déli felében lényegét tekintve csak a hírszerzésre korlátozódott.3 1 Az „első szigetlánc”-nak nevezett szigetívbe a következő nagyobb szigetek és szigetcsoportok tartoznak: a Kamcsatkai-félsziget felől indulva a Kuril-szigetek, a Japán-szigetek, a Rjúkjú- vagy Nanszei-szigetek, Tajvan, a Fülöp-szigetekhez tartozó Luzon és Palawan szigetek, illetve Borneo, egészen a Maláj-félszigetig. Military and Security Developments involving the People’s Republic China 2020. Annual Report to Congress, Office of the Secretary of Defence. p. 73. https://media.defense.gov/2020/Sep/01/2002488689/-1/-1/1/2020-DOD-CHINA-MILITARY- POWER-REPORT-FINAL.PDF; letöltés: 2020.10.03. 2 Kisebb szigetek, sziklák és zátonyok tucatjaiból álló szigetcsoport, amely Kínától 350 km-re délre, Vietnámtól 400 km-re keletre fekszik, mintegy 15 000 km2-nyi területen szétterülve. A szigetek és szigetcsoportok számos megnevezése közül írásomban végig a United States Board on Geographic Names amerikai egyesült államokbeli kormányzati szerv által rögzített verziót fogom használni, amennyiben nincs magyar köznyelvi megfelelőjük. 3 POLING, Gregory B.: „China’s Military Power Projection and U.S. National Interests”. Center for Strategic and International Studies, 2020. p. 2. https://csis-website-prod.s3.amazonaws.com/s3fs- public/congressional_testimony/200220_Greg_Poling_Testimony.pdf; letöltés: 2020.10.18. BIZTONSÁGPOLITIKA 5 Jelenleg a kínai haditengerészet, a parti őrség és a halászhajókból álló Népi Felszabadító Hadsereg Tengeri Milíciája4 a Dél-kínai-tenger minden szegletében fellelhető, Peking pedig képessé vált nyomon követni mindent, ami keresztülhajózik a Dél-kínai-tengeren. A műveletekhez alapvető fontosságúak a tenger szigetein elszórva található kínai támaszpontok, amelyek többek között kikötőkként, repülőterekként és ellátóállomásokként funkcionálnak. A kínai haditengerészet egyik elsődleges feladata volt az utóbbi évtizedekben egy effajta bázishálózatnak a kiépítése és fejlesztése. A Dél-kínai-tenger stratégiailag kulcsfontosságú pontjain azonban nem volt kellő számban olyan nagyságú sziget Kína tulajdonában, amelyek alkalmasak lehettek volna katonai célokra megfelelő bázisok létesítésére. A Spratly-szigetek5 tizennyolc nagyobb természetes szigete közül kilencet birtokol Vietnam, hetet a Fülöp-szigetek, egyet Malajzia, illetve a legnagyobbat, a Taiping-szigetet pedig Tajvan, míg Kína egyet sem. A térség feletti befolyás növelése érdekében tehát Peking kénytelen volt a szigetnek nem minősülő, és más államok által figyelmen kívül hagyott sziklákat, vagy akár víz alatti zátonyokat birtokba venni, és feltöltésükkel mesterséges szigeteket létrehozni. A mesterséges szigetek építését célzó program 2013 szeptemberében kezdődött, amikor nagyszabású munkálatok során a Spratly-szigetek és a Paracel-szigetek számos apró szikláját és zátonyát bővítették ki több száz hektárnyi földterülettel. Az egyik leglátványosabb átalakuláson a Spratly- szigetekhez tartozó Fiery Cross-zátony6 ment keresztül, amelyet 2014-ben egy 274 hektáros szigetté bővítették ki (a korábban említett legnagyobb természetes szárazulat, a Taiping-sziget mindössze 46 hektáros).7 A szintén a Spratly-szigetekhez tartozó Subi-zátony még nagyobb átalakításon esett át: ezt egy 395 hektáros szigetté változtatták.8 A 2013 szeptembere és 2015 májusa között eltelt másfél évben – becslések szerint – Kína összesen 809 hektárnyi szárazulatot hozott létre a Spratly- 4 Civilekből és polgári hajókból, főleg halászhajókból álló szervezet, amelyet a kommunista kínai kormány a kínai polgárháború után hozott létre. Kezdetben a gyakorlatilag nem létező haditengerészet pótlására használták, az utóbbi évtizedekben fő feladata a haditengerészet támogatása volt. GROSSMAN, Derek – MA, Logan: A Short History of China's Fishing Militia and What It May Tell Us. RAND Corporation, 2020.04.06. https://www.rand.org/blog/2020/04/a-short-history-of-chinas-fishing-militia-and-what.html; letöltés: 2020.11.14. 5 A Paracel-szigetekhez hasonlóan ez is több tucat apró sziget, illetve több száz szikla és zátony összessége, amely Kínától 2000 km-re délre, a Fülöp-szigetektől pedig 350 km-re nyugatra fekszik, mintegy 425 000 km2-nyi területen szétterülve. 6 Ezt az eredetileg csupán a vízfelszín fölé apálykor kiemelkedő zátonyt már 1988-ban birtokba vette Kína, mikor az UNESCO megbízásából egy globális tengeri megfigyelő állomásrendszer részeként egy árapálymérő műszerrel ellátott vízi megfigyelőállomást telepített ide, amelyet Vietnám erőteljes tiltakozása sem tudott megakadályozni. KOO, Min Gyo: Island Disputes and Maritime Regime Building in East Asia: Between a Rock and a Hard Place. Springer-Verlag, New York, 2010. p. 154. 7 CHASE, Michael S. – Purser, Ben: China’s Airfield Construction at Fiery Cross Reef in Context: Catch-Up or Coercion? Asia Maritime Transparency Initiative, 2015.07.29. https://amti.csis.org/chinas-airfield-construction-at-fiery-cross-reef-in-context-catch-up-or-coercion/; letöltés: 2020.10.18. 8 POLING, Gregory B.: Potential New Runway Presents New Headaches. Asia Maritime Transparency Initiative, 2015.09.15. https://amti.csis.org/new-imagery-release/; letöltés: 2020.10.23. 6 BIZTONSÁGPOLITIKA szigeteken,9 2015 második félévében pedig további 485 hektárral bővítette azokat.10 Az azóta eltelt öt évben azonban szüneteltette az új mesterséges szigetek építését és a meglévő hét bővítését a Dél-kínai-tenger déli felében.11 A Paracel-szigeteken 2016-ig zajlottak az építkezések, összesen 20 zátonyon végeztek feltöltési munkálatokat, ezzel szintén több száz hektárnyi új