2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 65

szemtanú

Ma r c u s Tu l l i u s Ci c e r o Titus Annius Milo védelmében1 Fordította és jegyzetekkel ellátta Nótári Tamás

I. (1) Noha attól tartok, bírák, hogy tolong körülöttünk, azon őrségek, amelyeket szégyenteljes, hogy egy hős férfi védelmé- minden templom előtt láttok – noha ezeket ben félve kezdjek beszélni,2 és legkevésbé erőszak elhárítására állítottak fel, mégis sem helyénvaló, hogy magát az állam sorsa olyan hatást keltenek, hogy mind a forumon, jobban aggasztja T. Anniust, mint a sajátja, mind a törvényszék előtt, ha hasznos és én azonban nem tudok ezen ügyhöz kellően szükséges, hogy az őrség oltalma vett körül, emelkedett lélekkel viszonyulni – eme szo- valamiképpen félelemmel szabadulunk meg katlan jellegű bíráskodás szorongással tölt félelmünktől. Ha úgy gondolnám, hogy el, hiszen bármerre is fordítsam tekintetemet, Milo ellen állították fel őket, meghajolnék a hiába keresem a régi forumi hagyományokat körülmények előtt, bírák, mert nem hinném, és a bíráskodás ősi rendjét. (2) Ugyanis – a hogy ilyen nagy fegyveres erő mellett helye szokástól eltérően – nem a polgárok gyűrűje volna a szónoklásnak. Bátorít, és megerősít öleli körül üléseteket, nem a szokott sokaság azonban a bölcs és igazságos Cn. Pompeius

Szemtanú 66 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

döntése, hiszen nem tartaná összeegyeztet- erényetek és bölcsességetek által végre meg- hetőnek sem igazságérzetével, hogy egy bírói szabaduljunk a gyalázatos polgárok hosszas ítélet alatt álló vádlottat kiszolgáltasson a ka- zaklatásaitól. (5) Lehet-e mondani, vagy el tonák fegyverének, sem bölcsességével, hogy lehet-e képzelni kettőnk számára aggasztóbb, állami tekintéllyel fegyverezze fel a felbőszí- keservesebb és gyötrőbb lehetőséget,4 bírák, tett tömeget. (3) Ezért e centuriók és csapa- mint hogy – ámbár a legfőbb jutalom remé- tok nem veszedelmünk, hanem védelmünk nyében merültünk bele a közéletbe – mégsem hírnökei, nemcsak megnyugtatnak, hanem menekülhetünk a legkegyetlenebb bünteté- bizakodásra buzdítanak, védőbeszédem szá- sek rémétől? Ugyanis mindig úgy véltem, mára pedig nemcsak segítségről, hanem a hogy Milónak is fel kell vállalnia azon viha- csendről is gondoskodnak. A tömeg többi rokat és veszélyeket, amelyek a népgyűlések része pedig, azaz a polgárság, teljességgel a hullámai között érik, mivel mindig is a derék mi pártunkon áll: mindnyájan – bárhol lát- polgárok oldalán állt a gazokkal szemben;5 hatjátok őket, ahonnan a forumnak akár csak a bíróságon pedig, és azon tanácsban, ahol egy kis darabjára is rá lehet látni – ezen eljárás az összes rend legjelesebb tagjai ítélkeznek, végkifejletét várják Milo bátorsága mellett sosem hittem, hogy Milo ellenségeinek a állnak, és meg vannak győződve arról, hogy legkisebb reményük is legyen, nemcsak arra, itt ma értük, gyermekeikért, hazájukért és hogy életét elragadják tőle, de még arra sem, vagyonukért harcolok. hogy remek férfiak segítségével dicsőségét II. Egyetlen emberfajta viseltetik ellen- megtépázzák. (6) Azonban a vádakat eb- ségesen és ádázul velünk szemben; az, akiket ben az ügyben megcáfolandó nem veszem felbátorítottak P. Clodius rablásai, gyújto- tekintetbe T. Annius tribunusi működését gatásai és nyilvánosan elkövetett gaztettei, s az államért véghezvitt összes tetteit. Ha akiket a tegnapi népgyűlésen arra uszítottak, saját szemetekkel nem veszitek észre, hogy hogy rátok erőszakolják, miként ítélkezzetek. Milónak Clodius állított csapdát, akkor nem Éppen az ő kiabálásuknak, még ha mindjárt fogok azért könyörögni, hogy számos jeles, fel is hangzik, kell arra figyelmeztetnie ben- a közéletben szerzett érdem fejében bocsás- neteket, hogy megőrizzétek azt a polgárt, aki sátok meg nekünk e bűnt, s azt sem fogom a ti érdeketeket szem előtt tartva mindig is követelni, hogy ha hasznotok is származik semmibe vette sem ezen emberfajtával, sem P. Clodius halálából, azt inkább Milo bá- rettenetes hangoskodásával. (4) Ezért hát, torságának, s ne a római nép szerencséjének bírák, bátorság, s szabaduljatok meg félelme- tudjátok be.6 Ha azonban e csapdák napnál tektől, ha van bennetek. Mert ha bármikor világosabbak, akkor könyörögök és esedezem is hatalmatokban állt, hogy derék és bátor hozzátok, bírák, hogy ha mindent el is vesz- férfiak, érdemdús polgárok felett ítélkezze- tettünk, legalább arra legyen lehetőségem, tek, ha a legjelesebb rendekből3 kiválasztott hogy ellenfeleink elvetemültsége és fegyverei férfiaknak bármikor is lehetőségük nyílt rá, ellen életét büntetlenül védhessem.7 hogy a bátor és derék polgárok iránti ro- III. (7) Azonban mielőtt beszédem- konszenvüket – amit tekintetük és beszédük nek azon részére rátérnék, mely vizsgálat mindig nyilvánvalóvá tett – tetteikben és, lényegét érinti, szerintem azon vádakat kell ítéletükben is világossá tegyék, akkor most eloszlatnom, amelyeket ellenfeleink gyakor- valóban hatalmatok van dönteni afelől, hogy ta a senatusban, a gonoszok a népgyűlésen, mi, akik mindig is tiszteletben tartottuk nemrégen pedig a vádlók hoznak fel, hogy tekintélyeteket, örökké nyomorult gyászban az ügyet, amelyben ítéletet kell hoznotok, éljünk-e, vagy pedig általatok, becsületetek, világosan, minden tévedés kizárásával lássá- Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 67

tok.8 Azt állítják, hogy az isteni törvény tiltja, el, az szúrta le, akivel erőszakoskodott; a hogy a nap világát lássa, aki beismeri, embert derék ifjú ezzel inkább vállalta a veszedelmet, ölt. De melyik városban és milyen rettentően mintsem hogy a gyalázatot eltűrje. Ama ostoba emberek ragaszkodnak ehhez? Nem kiváló férfiú meg is mentette őt e veszede- egyebütt, mint ahol a főbenjáró ügyek sorát lemtől, hiszen nem követett el bűntettet. (10) a bátor M. Horatius pere nyitotta meg, akit Útonállót vagy rablót pedig hogyan ölhetünk még nem a szabad államban, de mégis a ró- meg jogellenesen? Mire való kíséretünk, mai népgyűlés mentett fel, noha bevallotta, mire valók kardjaink? Hiszen nyilván nem is hogy húgát saját kezével ölte meg!9 (8) Akad viselhetnénk őket, ha minden körülmények bárki is, aki nem tudja, hogy amikor gyilkos- között tilos volna használatuk. Létezik te- ság miatt folyik vizsgálat, vagy teljességgel hát, bírák, olyan – nem írott, hanem velünk tagadni szokták a tettet, vagy pedig azzal született – törvény, amelyet nem tanultunk, védik, hogy igazoltan és jogszerűen történt? örököltünk vagy olvastunk, hanem magából Vagy azt gondoljátok, hogy P. Africanus a természetből vettünk, merítettünk és ittuk őrült volt, amikor C. Carbo néptribunusnak magunkba; nem oktattak vagy tanítottak a népgyűlésen feltett lázító kérdésére, hogy rá, hanem hozzáidomultunk és áthatott mi a véleménye Ti. Gracchus haláláról, azt bennünket.16 Eszerint ha az orgyilkos, a tá- válaszolta: szerinte jogosan ölték meg?10 madó, a rabló vagy az ellenség fegyverrel tör És nem tarthatnák teljességgel ártatlannak az életünkre, akkor minden eszközt igénybe sem Servilius Ahalát,11 sem P. Nasicát, sem vehetünk életünk védelmében. L. Opimiust,12 sem C. Mariust,13 sem a (11) Hiszen a fegyverek között hall- consulságom idején döntő senatust, ha a gatnak a törvények, és nem kívánják azt, bűnös polgárokat megölni jogellenes vol- hogy várjuk ki döntésüket, ugyanis azt, aki na!14 Továbbá a tudós férfiak nem ok nélkül várni akarna, hamarabb szenvedne jogta- hagyták az utókorra, bírák, azon költött lanul büntetést, mint nyerne jogos elégté- történeteket, amelyben valaki anyja megölé- telt. Ugyanakkor igen bölcsen és mintegy sével apjáért állt bosszút, minthogy az emberi hallgatólagosan maga a törvény is feljogosít szavazatok megoszlottak, azért azt az embert az önvédelemre, amikor nem csupán az nem is akármelyik isten, hanem a bölcsesség emberölést tiltja, hanem az ölési szándékkal istennőjének szavazata mentette fel! történő fegyverviselést is,17 ezért tehát nem (9) Ha még a tizenkéttáblás törvény a fegyverviselést magát, hanem annak okát úgy rendelkezik, hogy az éjszaka besurranó vizsgálva így ítél: aki a fegyvert önvédelem- tolvajt minden körülmények büntetlenül meg ből használta, az nem gyilkos szándékkal lehet megölni, nappal azonban csak abban az hordott magánál fegyvert. Ez maradjon esetben, ha a tolvaj fegyverrel védekezik15 – tehát, bírák, az egész ügyre nézve érvényben, akkor ki követelne mindenképpen büntetést, ugyanis biztos vagyok benne, hogy védő- ha látja, hogy olykor maguk a törvények beszédem bebizonyítja számotokra is, ha adnak kezünkbe kardot az emberöléshez? IV. emlékezetetekben tartjátok, amit sohasem Ha tehát van olyan körülmény, mely jogossá merülhet feledésbe: nevezetesen hogy az teszi az emberölést – és sok ilyen van –, akkor orgyilkos joggal megölhető. az, amikor erőszakos támadást hárítanunk V. (12) Most pedig az követezik, amit el erőszakkal, bizonyosan jogossá, mi több, Milo ellenségei gyakran mondogatnak, hogy szükségszerűvé teszi. Mikor C. Marius se- a szenátus azon véres összecsapást, melyben regében egy katonán a katonai tribunus – a P. Clodiust megölték, államellenesnek ítélte. hadvezér egyik rokona – erőszakot követett Azt azonban a szenátus nem csupán szavaza- Szemtanú 68 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

tával, hanem egész hozzáállásával jóváhagyta. fegyveres lázadását elfojtották, annak elle- Hiszen hányszor tárgyaltuk már a szenátus- nére, hogy mindez az állam javát szolgálta. ban ezt az ügyet, és e rend­nek minden tagja VI. Úgy döntöttem tehát – mivel tény, hogy nyíltan és világosan kifejezte egyetértését! a Via Appián gyilkosság történt –, hogy Akadtak egyáltalán akár a legnagyobb szá- aki védekezett, nem követett el államellenes mú ülésen négy, vagy összesen talán öt cselekményt; mivel azonban az esetet erőszak ember, aki Milo ügyét nem helyeselték? Ezt és orvtámadás kísérte, a bűntényt fenntar- bizonyítják e megperzselődött néptribunus tottam a bírósági eljárás számára, és a tény elhaló szózatai is,18 amelyekben nap mint felett rosszallásomat fejeztem ki. Mert ha az nap gyűlölködve kárhoztatta hatalmamat, s az őrült néptribunus engedi, hogy a szenátus azt mondogatta, hogy a szenátus nem saját határozatát keresztülvigyék, akkor most nem meggyőződésének, hanem az én akaratom- tarthatnánk rendkívüli eljárást. A határozat nak megfelelően határoz. Ha ezt egyáltalá- kimondta, hogy az eljárást a régi törvények- ban hatalomnak kell neveznünk, nem pedig nek megfelelően folytassák le, azonban soron inkább az államügyek kapcsán szerzett érde- kívül. A szavazás több részletben történt, egy meimmel elért egyszerű befolyásnak, vagy a jelentéktelen személy javaslatára22 – hiszen derék polgárok szemében fáradozásaimmal nem szükséges mindenki bűneit nyilvános- nyert tekintélynek – nevezzük azonban ha- ságra hoznom –, a szenátusi határozat má- talomnak, csak a derék polgárok javára éljek sodik részének keresztülvitele ekképpen egy vele a gazemberek őrültségével szemben! (13) fizetett vétó miatt fulladt kudarcba.23 Mindazonáltal e tárgyban, noha egyáltalában (15) Hiszen Cn. Pompeius indítvá- nem törvénytelen, a szenátus sohasem tartott nyában már ítélt mind az ügyről, mind az szükségesnek vizsgálatot elrendelni, hiszen eljárásról, amikor javaslatot terjesztett elő a voltak törvényeink és törvényszékeink mind Via Appián történt gyilkosságról, amelynek a gyilkosság, mind az erőszakos bűncselek- áldozata P. Clodius volt! Hogy miről szólt a mények elbírálására,19 ám P. Clodius halála javaslat? Nyilvánvalóan arról, hogy vizsgá- a szenátusban nem keltett olyan fájdalmat és latot indítsanak. Hogy mit kell kivizsgálni? gyászt, hogy újfajta törvényszéket állítsanak Hogyan elkövették-e? Ez vitán felül áll. Ki? fel. Hiszen akinek gyalázatos fajtalansága Nyilvánvaló. Szerint a beismerő vallomás miatt a szenátustól elvették azon hatalmat, ellenére is van alap a védekezésre! Hiszen ha eljárást indítson, ki gondolná, hogy ugyan- úgy gondolta volna, hogy aki már beismerő azon ember halála miatt a szenátus új eljárási vallomást tett, azt nem lehet többé felmen- rendet akart volna bevezetni?20 teni, vallomásunk alapján azonban sem a Akkor azonban miért nyilvánította a vizsgálatot nem rendeli el, sem nektek nem ad szenátus államellenes cselekménynek a curia lehetőséget arra, hogy ezen életmentő, vagy felgyújtását, M. Lepidus házának ostrom alá azon zord betűvel ítélkezzetek.24 Szerin- vételét, s éppen e gyilkosságot is?21 Mert egy tem azonban Cn. Pompeius nemhogy nem szabad államban, polgárok között minden ítélte el határozottan Milót, hanem arról is erőszakos cselekmény az állam ellen irányul. nyilatkozott, hogy az ítélkezés során mire (14) Hiszen az ilyesféle, az erőszakkal szem- legyetek tekintettel. Ugyanis aki a vallomást beni önvédelem nem kívánatos, azonban nem sújtotta büntetéssel, hanem helyt adott gyakorta szükséges. Sebet ütött az államon a védekezésnek, annak véleménye szerint, azon nap, amikor Ti. Gracchust megölték, hogy a gyilkosság okát, nem pedig tényét kell vagy amikor Gaiust, vagy amikor Saturninus feltárni. (16) Arról azonban nyilván ő maga

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 69

nyilatkozik majd, hogy azzal, amit önként vére mocskolja be, folyvást róla beszélnek! tett, P. Clodiusnak, vagy a körülményeknek De minek emlegetem fel mindezt? P. Clodius akart-e szívességet tenni. egyik rabszolgáját Castor templomában fog- VII. Otthonában kiemelkedően tekin- ták el, akit azért rejtett el ott, hogy Cn. télyes férfiú volt, a szenátus harcos védője, Pompeiust meggyilkolja.29 Amikor a tőrt akkoriban szinte patrónusa, bíránk, a bátor kezéből kicsavarták, ezt beismerte. Ezt kö- M. Cato nagybátyja, M. Drusus néptribunus, vetően Pompeius távol maradt a forumról, akit megöltek. Halála kapcsán a népgyűlés távol maradt a szenátusból, távol maradt a nem hozott határozatot, és a szenátus sem nyilvánosságtól; kapuja és falai, nem pedig a rendel el vizsgálatot.25 Atyáinktól megtud- törvények és az igazságszolgáltatás védelme hattuk, micsoda gyászba borult e város, mögé zárkózott.30 (19) Sor került törvényja- amikor házában, éjszaka, álmában kegyetle- vaslatra vagy különleges vizsgálat elrendelé- nül meggyilkolták P. Africanust.26 Ki nem sére? Pedig ha ügy, személy és körülmények sóhajtott fel akkor bánatosan, kit nem járt valaha is méltók lettek volna minderre, akkor át égető fájdalom? Hiszen – ha lehetséges abban az esetben a legteljesebb mértékben. volna – mindnyájan szerették volna, hogy A leselkedő orgyilkost a forumon rejtették el, halhatatlan legyen, és még arra sem szá- a szenátus bejáratában; azon ember életére mítottak, hogy a szükség rendelése szerint törtek, akinek az életétől az állam sorsa füg- meghal. Vizsgálatot rendeltek el ugyanakkor gött, és olyan közéleti viszonyok közepette, Africanus halála miatt? Nem. Miért? (17) hogy ha az egy ember meghal, nemcsak ezen Mert egy híres ember meggyilkolása ugyan- állam, hanem az összes nemzet is belepusztul. olyan súlyú bűntett, mint egy ismeretlené. Talán azonban azért nem volt büntetendő, Bármekkora különbség legyen is legnagyobb mert nem került végrehajtásra – mintha a és a legjelentéktelenebb emberek méltósága törvények csak az emberi cselekedetek, és között életükben, ha gyilkosság áldozatai nem szándékaira vonatkoznának. Bizonyo- lesznek, ugyanazon büntetések és törvények san kevésbé volt felháborító, mivel nem nyert vonatkoznak rájuk. Ha ugyan a gyilkos tette befejezést, azonban semmivel sem kellett nem minősül súlyosabban, ha egy consuli enyhébben büntetni. (20) Hányszor me- hivatalt viselt szenátort öl meg, mint ha nekültem meg magam is, bírák, P. Clodius egy közönséges ember. P. Clodius megölése fegyverei és vérengzése elől! S ha a magam sem súlyosabb bűntett csak azért, mert ősei vagy az állam szerencséje nem ment meg emlékműveinek közelében történt – ugyanis ezektől, ki indítványozott volna halálom ezt gyakran mondogatják –, mintha Appius ügyében vizsgálatot? Caecus27 nem a nép számára építette volna VIII. Azonban balgák vagyunk, hogy azon utat, hanem ott hogy utódai büntetle- egy Drusust, egy Africanust, Pompeiust és nül garázdálkodhassanak! magunkat állítjuk egy sorba P. Clodiusszal. (18) Így hát amikor a Via Appián P. Azokat el lehetett viselni, P. Clodius halálát Clodius a tekintélyes római lovagot, M. azonban senki sem nézheti nyugodtan. Gyá- Papiriust megölte,28 azon gaztettet nem szol a szenátus, kesereg a lovagrend, az egész kellett úgy büntetni, mert egy nemes ember város le van sújtva, a városok gyászt viseletek, úgyszólván saját emlékműveinél ölt meg egy a kolóniák sírtak, a falvak is érzik e jó szán- római lovagot – most azonban a Via Appi- dékú, derék és szelíd polgár vesztét. ára micsoda tragédiákat költenek! Midőn (21) Ez nem volt ok, bírák, nyilván- egy tisztes és ártatlan ember vére áztatta: valóan nem, hogy Pompeius vizsgálat ja- hallgattak; most, hogy egy útonálló gyilkos vaslatával álljon elő; e bölcs, emelkedett és Szemtanú 70 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

isteni lelkületű ember azonban sok mindenre ténykérdésben, a jogkérdés mégis kerüljön ügyelt: Clodius az ellensége volt, Milo pedig megvitatásra, mi több, kijelölte a bírákat és a barátja – ha a közös öröm közepette ő is egy olyan elnököt, aki igazságosan és bölcsen örvendezik, tartania kellett attól, hogy a vezeti majd a tárgyalást, akkor, bírák, csak azt kiengesztelődés őszinte voltát csökkenti.31 kell megvizsgálnotok, hogy melyikük állított Ezen kívül sok minden egyébre is ügyelt, csapdát a másiknak.33 Hogy a bizonyítékok leginkább arra, hogy ő bármilyen kemény alapján ezt könnyebben át tudjátok tekinteni, javaslatot tegyen is, ti mégis határozottan röviden vázolom a tényállást, benneteket fogtok ítélkezni. Így választotta ki a legjele- pedig arra kérlek, hogy gondosan figyel- sebb rendek legragyogóbb tagjait, és – ahogy jetek. (24) P. Clodius, miután eldöntötte, egyesek állítják – a megválasztandó bírák hogy praetorként mindenféle gazsággal teszi közül barátaimat sem zárta ki. Erre ezen tönkre az államot, látta azonban, hogy az igazságos férfiúnak nem is gondolt, hiszen a előző évi népgyűlések időben úgy elhúzód- derék férfiak kiválasztása során ezt, még ha tak, hogy csak néhány hónapon át viselhette akarja, akkor sem tehette volna meg. Befolyá- volna a praetori hivatalt, mivel azt nem a som ugyanis nem korlátozódik barátaimra, tisztségek egyik fokának tekintette, mint s ez nem is lehet olyan kiterjedt, mivel nem mások, hanem egyrészt el akarta kerülni, sok emberrel állhatunk napi kapcsolatban; hogy az egyedülállóan kiváló L. Paullus ha némi befolyással mégis rendelkezem, az legyen a hivataltársa, másrészt pedig egy onnan ered, hogy közéleti tevékenységem teljes esztendő kellett neki, hogy szétzi- során derék emberekkel kerültem kapcso- lálja az államot, ezért hirtelen lemondott latba. Amikor ő ezek közül is a legderekab- az évi hivataláról, és átvitte a következő bakat választotta ki – úgy vélte, hogy ezzel évre, nem valamilyen vallási okból, hanem tartozik az iránta fennálló bizalomnak –, hogy – amint kijelentette – egy teljes kerek akkor csak híveim közül választhatott. (22) esztendeig viselhesse a praetorságot: hogy az Amikor pedig ahhoz ragaszkodott, hogy te, államot felforgathassa.34 (25) Eszébe jutott L. Domitius, vezesd e vizsgálatot, akkor is azonban, hogy praetorsága béna és erőtlen kizárólag az igazságosság, a méltóság, az lesz Milo consulsága esetén; valamint látta, emberség és a becsület vezette. Azt javasolta, hogy a római nép teljes egyetértésével jut hogy az elnöknek szükségképp egy hajdani majd consulságra. Csatlakozott a többi jelölt- consulnak kell lennie, úgy hiszem, azért, mert höz, azonban úgy, hogy pályázásukat akara- úgy vélte, hogy vezetőhöz illő feladat mind tuk ellenére önhatalmúlag irányítja, s hogy a felelőtlen tömeggel, mind a gazemberek – ahogy mondogatta – az egész népgyűlést elvetemültségével szembeszállni. Az egykori a vállára veszi. Összehívta a szavazókerüle- consulok közül téged választott ki, ugyanis teket, belevetette magát a küzdelembe, és ifjúkorodtól fogva meggyőző bizonyítékot elvetemült polgárok összeválogatásával egy szolgáltattál arra, hogy mennyire megveted új Collina-kerületet hozott létre.35 a néppártiak őrültségét.32 De minél nagyobb zavart keltett, a IX. (23) Ezért hát, bírák – hogy rátér- másiknak napról napra erősödött a helyzete. jünk a vádpontok lényegére –, minthogy nem Amikor ez a minden gazságra elszánt gazem- a beismerő vallomás nem szokatlan dolog, ber rájött, hogy ádáz ellensége, e bátor férfiú minthogy ügyünkben a szenátus sem ítélt biztosan consul lesz, amit nemcsak a szóbe- másképp, mint ahogy kívántuk, s minthogy szédből, hanem a római nép szavazataiból is maga a javaslattévő is úgy akarta, hogy észlelt, nyíltan fellépett, és nyíltan hangoztat- amennyiben nincs is véleménykülönbség ni kezdte, hogy Milót meg kell gyilkolni.36 Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 71

(26) Bárdolatlan, barbár rabszolgákat hozott toka előtt délután öt óra tájban,39 illetőleg az Appenninekből, akikkel végigdúlatta az nem sokkal korábban. Egy szemben álló állami erdőket, és zaklatta Etruriát. Láttátok, magaslatról hirtelen számtalan felfegyverzett hiszen egyáltalán nem csinált belőle titkot. ember rontott rá, és az elsők megölték kocsi- Fennhangon hirdette ugyanis: a consulságtól sát. Amikor maga köpenyét ledobva leugrott ugyan nem foszthatja meg Milót, de életétől a kocsiról, s elszántan védekezni kezdett, a igen! Ezt gyakran kijelentette a szenátusban, Clodiusszal lévők egy része kardot rántva elmondta a népgyűlésen, sőt a bátor M. odarohant a kocsihoz, hogy hátba támadják Favoniusnak, aki megkérdezte tőle, hogy Milót, másik részük – mivel már halottnak miben reménykedik, amíg Milo életben van, hitték – elkezdték leölni a mögötte levő szol- azt felelte: három, legfeljebb négy nap múl- gákat. Akik ezek közül hűséggel és bátran va meg fog halni. E kijelentéséről Favonius kitartottak uruk mellett, részint elpusztultak, azonnal jelentést tett M. Catónak.37 részint – noha látták a kocsinál folyó harcot X. (27) Eközben mivel Clodius tudta – – nem siethettek uruk segítségére, s egyrészt hiszen könnyen megtudhatta a Lanuvium la- Clodiust hallván, másrészt a történtek alap- kosaitól –, hogy Milónak évenként esedékes, ján azt hitték, hogy Milo elesett. Erre Milo hivatalból kötelező küldetése miatt január rabszolgái – nem a vétkesség áthárítása miatt, huszadikán kell útra kelnie Lanuviumba, hanem a tényszerűség miatt állítom – azt hogy egy flament kinevezzen, ugyanis fel- tették uruk parancsa, tudta vagy részvétele ügyelői tisztséget töltött be Lanuviumban.38 nélkül, ilyen esetben bárki elvárhatna rab- Ezért Clodius előző nap váratlanul távozott szolgáitól. Rómából, hogy birtoka előtt, amint a történ- XI. (30) Mindez úgy történt, ahogy tekből kiderült, csapdát állítson Milónak; s előadtam, bírák: a merénylő alulmaradt, az úgy távozott, hogy otthagyta azt a viharos erőszak felülkerekedett az erőszakon, helye- népgyűlést, amelyen már várták dühöngé- sebben, a bátorság legyőzte az elvetemültsé- sét, s amelyet éppen aznap tartottak, illetve get. Nem említem, hogy mit nyert az állam, amit soha nem hagyott volna ott, ha nem ti és a többi derék ember, hiszen ebben sem- akarta volna a helyszínt és a körülményeket milyen mentséget nem lelnék Milo számára, előkészíteni. (28) Milo azonban, minthogy hiszen ő a végzet rendeléséből arra született, aznap egészen az ülés végéig a szenátusban hogy még magát se védhesse meg anélkül, volt, hazament, lábbelit és ruhát váltott, egy hogy egyúttal az államot és benneteket is ne kicsit még várakozott, amíg felesége szokása védene meg. Ha ez nem történhetett jogosan, szerint elkészült, és csak azután indult el, akkor nincs mit védenem! Ha azonban a mű- egy olyan időpontban, amikorra Clodius, ha velt embereknek a józan ész, a barbár törzsek- még aznap valóban vissza akart térni Rómá- nek a szükség, minden népnek a szokásjog, a ba, vissza is érkezhetett volna. Szembejött vadállatoknak pedig a természet megengedte, vele Clodius, könnyű öltözékben, lóháton, hogy mindenkor, minden eszközzel, minden kocsi, csomagok, görög kísérők és felesége erőszakos támadást, ami testük, fejük és az nélkül – ahogyan jóformán sohasem szokott életük ellen irányul, visszaverjenek, akkor –, ezzel szemben ez az állítólagos útonálló, ezt a tettet csak úgy ítélhetitek bűnösnek, aki gyilkosságra készült, miközben felesége hogy egyúttal mindenkire, aki orgyilko- társaságában utazott, kocsin, hosszú köpeny- sokba ütközik, kimondjátok: feltétlenül el ben, csomagokkal megrakodott szolgálók és kell pusztulnia, akár a támadót fegyverétől, szolgák gyenge csapatától kísérve. akár ítéletetektől. (31) Ha Milo is így véle- (29) Találkozott Clodiusszal annak bir- kedett volna, bizonyára kívánatosabb lett Szemtanú 72 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. volna odanyújtania a torkát P. Clodiusnak, – ha tudnák, sem akarnák megakadályoz- aki nem egyszer és nem is először támadott ni törekvéseiben, mivel annyira lekötelezve rá, mintsem hogy most ti végezzetek vele, éreznék magukat szívességei miatt, ám még amiért nem hagyta, hogy az végezzen vele. ha akarnák is, talán már akkor sem törhetnék Ha azonban közületek senki sem vélekedik meg ezen elvetemült gazember vakmerősé- így, akkor nem arról kell ítélni, hogy megtör- gét, annyira megerősödött az idők folyamán. tént-e a gyilkosság – amit elismerünk –, ha- (33) Hát csak ti nem tudjátok, bírák, csak ti nem hogy joggal vagy jogellenesen történt-e, éltek idegenként e városban, s csak a ti fületek ami már számos eljárásban képezte vizsgálat kószál másutt, s ezért nem halljátok, amit a tárgyát. Az orvtámadás ténye bizonyos, s a városban már széltében-hosszában beszélnek, szenátus ezt ítélte államellenesnek – csak az hogy ez az ember miféle törvényeket – ha a bizonytalan, hogy kettejük közül melyikük azokat ugyan törvényeknek lehet nevezni, részéről történt. Erre vonatkozóan rendelték nem pedig a városra hajított tűzcsóváknak el a vizsgálatot. Így teát egyrészt a szenátus a s az államra ráeresztett dögvésznek – akart tény, nem pedig a személy felől ítélt, másrészt mindnyájunkra rákényszeríteni és ráégetni? Pompeius is a jog-, nem pedig a ténykérdés Add elő, Sextus Clodius,42 add csak elő, kapcsán rendelte el a rendkívüli vizsgálatot. kérlek, törvényeitek ládikáját, amelyet – azt Akkor azonban mi más felől kell ítélni, mint mondják – te ragadtál magadhoz, és az hogy melyikük követett el orvtámadást a éjszakai fegyveres csődület közepette, mint másikkal szemben?40 Nyilvánvalóan semmi valami Palladiumot te hoztad ki a házból;43 egyéb felől, mint hogy: ha Milo Clodiusszal természetesen csak azért, hogy a tribunusi szemben, akkor ne maradjon büntetlen, ha hivatal nagyszerű ajándékaként s eszközeként Clodius Milóval szemben, akkor mentsék add majd oda annak – már ha találtál valakit fel a vád alól. –, aki ítéleted szerint méltó lesz a tribunusi XII. (32) Hogyan bizonyítható te- tisztség viselésére! Pontosan olyan szemmel hát, hogy Clodius követett el orvtámadást nézett most rám, mint amilyennel annak ide- Milóval szemben? Elég volna bebizonyíta- jén, amikor mindenféle fenyegetéseket szórt nunk, hogy annak az elvetemült és galád vad- mindenkire. Mélyen megindít a curia lángja! állatnak komoly oka volt komoly reményeket XIII. Hogy miért? Talán azt hiszed, Sextus, táplálnia, és komoly hasznot remélnie Milo hogy haragszom rád, noha ádáz ellenségemet halálától. A cassiusi kérdésnek tehát, hogy sokkal kegyetlenebbül megbüntetted, mint „kinek állott érdekében?”41 e személyek ese- emberségemben követeltem volna? Clodius tében is érvényesülnie kellene, mert ha derék véres hulláját kirángattad házából, kihajítot- embereket semmiféle előny nem indít gaztett tad az utcára, megfosztottad ősei viaszkép- elkövetésére, alávaló embereket azonban gya- másaitól, a temetéstől, a gyászkísérettől, a korta csekély előnyök is. Milo megölésével halotti pompától, s otthagytad, hogy egy Clodius a következő elő­nyökre törekedett: nyomorult fatákolmányon félig elégetett tes- nem csupán úgy lehetett volna praetor, hogy tét éjjel a kutyák marcangolják szét! Emiatt, nem Milo a consul, aki alatt egyetlen gaztettet ha galádul jártál is el, mivel azonban ellen- sem követhetett volna el, hanem éppen azok ségemre zúdítottad kegyetlenségedet, nem consulsága alatt lehetett volna praetor, akiktől dicsérhetlek ugyan, ám haragudnom nem azt remélhette, hogy nem kifejezett támo- kell!44 gatásukkal ugyan, de legalább hallgatólagos (34) Most már látjátok, bírák, hogy beleegyezésükkel kitombolhatja magát őrült milyen érdeke fűződött Clodiusnak Milo elképzeléseiben. Hiszen – úgy okoskodott meggyilkolásához. Most fordítsátok figyel- Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 73

meteket ismét Milo felé. Milyen érdeke Milóban, hanem egyenesen a legnagyobb fűződhetett Milónak ahhoz, hogy Clodiust mértékben, Milóból pedig mindenestül hi- megölje? Mi oka volt Milónak – nem azt ányoztak, akkor mit akartok még? Miért mondom, hogy elkövesse, de hogy óhajtsa gyűlölte volna Milo Clodiust, dicsőségének e gyilkosságot? „Clodius Milo consulsághoz termőföldjét és forrását, eltekintve azon fűzött reményeinek állt az útjában.” De min- általános gyűlölettől, amelyet minden gaz- den tiltakozása ellenére, sőt annál inkább emberrel szemben érzünk? Clodiusnak volt megválasztják, és még az én ajánlásom sem oka Milót gyűlölnie, elsősorban mint életem volt számára olyan hasznos, mint Clodius! védelmezőjét, majd mint őrjöngésének meg- Hatással volt ugyan rátok, bírák, azon érde- hiúsítóját, fegyvereinek megfékezőjét, végül meknek említése, amelyeket Milo velem és mint vádlóját; hiszen a lex Plautia szerint az állammal kapcsolatban szerzett, hatással Clodius, amíg csak élt, Milóval mint vádlott voltak ugyan könnyes könyörgéseink, érez- állt szemben. Mit gondoltok, hogyan viselte tem, milyen kivételesen megindítottak ben- ezt az a zsarnok? Milyen hatalmas és milyen neteket, azonban jóval nagyobb hatással volt jogos gyűlölet élt abban a jogtipróban? a fenyegető veszély keltette riadalom. Hiszen X I V. (36) A továbbiakban természete ki volt az a polgár, akit P. Clodius gátlástalan és életmódja egyikük számára védelmet, a praetorságára gondolva nem fogott el a fel- másik számára terhelő bizonyítékot jelent.46 forgató intézkedésektől való szörnyű félelem? „Clodius sohasem alkalmazott erőszakot, Milo Előre láthattátok, hogy milyen gátlástalanná pedig mindig erőszakosan járt el.” Hogyan? válik, ha nincs egy olyan consul, aki meg is Amikor nagy szomorúságtokra, bírák, el- meri, és meg is tudja majd fékezni. Mivel hagytam a várost, vajon a bírósági eljárástól, az egész római nép érezte, hogy Milo az vagy pedig a rabszolgáktól, fegyverektől és az egyetlen, ki ne hitte volna, hogy csak úgy erőszaktól féltem? Hogyan lehetett hát vis�- menekülhet meg a félelemtől, az állam pe- szahívásom jogos, ha elűzésem nem volt jog- dig a veszedelemtől, ha őrá szavaz?45 Most, talan? Elhiszem, hogy vádat emelt ellenem, hogy Clodiustól megszabadultunk, Milónak pénzbüntetéssel akart sújtani, hazaárulással a szokásos eszközökre támaszkodva kell te- akart vádolni,47 és nyilvánvalóan rettegnem kintélyét védelmeznie, azon egyedülálló és kellett az ítélettől, hiszen rossz ügy volt, és csak neki osztályul jutott dicsőség, melyet csak az én ügyem volt, nem pedig a legtisz- Clodius őrjöngésének megtörése nap mint tességesebb ügy, mindnyájatok ügye. Nem nap növelt, Clodius halálával megszűnt. El- akartam rabszolgák, koldusok és gazemberek értétek, hogy polgártársatoktól nem kell fegyverei elé magam helyett polgártársaimat többé rettegnetek, ő azonban nem adhatja odavetni, akiket döntéseimmel még a ma- bátorsága több tanújelét, nem pályázhat a gam veszedelme árán is megvédelmeztem. consulságra, s elapadt örök dicsőségének (37) Láttam ugyanis, láttam, hogy magát Q. forrása. Így hát Milo consulságát amely Hortensiust, államunknak fényét és díszét, Clodius életében szilárdan állott, végül a kis híján rabszolgakéz gyilkolta meg, mivel halott Clodius ingatta meg. Nemhogy nin- mellém állt; ugyanabban a csődületben a csen tehát hasznára Milónak, de egyenesen derék C. Vibienus szenátor csak azért, mert kárára van Clodius halála! (35) „Azonban vele együtt volt, olyan sebet kapott, hogy gyűlölet hajtotta, haragjában tette, ellenségként belehalt.48 Hát azóta mikor pihent meg tette, sérelméért állt bosszút, személyes fájdalmát azon tőr, amit Catilina adott a kezébe? Azt torolta meg!” Hogyan? Ha mindez nemhogy fordította ellenünk, s nem tűrhettem, hogy nagyobb mértékben élt Clodiusban, mint annak essetek áldozatul helyettem, az a tőr Szemtanú 74 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

leselkedett Pompeiusra, a Via Appiát, nevé- hogy hazatérésemet kieszközlendő Rómába nek emlékművét azon tőr áztatta Papirius siessen!57 Végül pedig minden polgárban vérével, hosszabb idő után az a tőr fordult fellobbant ellene a gyűlölet, amiért engem újból ellenem: a napokban – amint tudjátok nélkülözniük kellett – ha valaki akkor elpusz- – majdnem végzett velem a Regiánál.49 títja, akkor most nem azon ember büntetlen- (38) Milo milyen, ehhez hasonló tettet ségéről, hanem megjutalmazásáról kellene követett el? Az általa alkalmazott erőszak döntenünk!58 (40) Milo azonban akkor tür- abban állt, hogy szüntelen azon munkál- tőztette magát, és Clodiust kétszer is bíróság kodott: ha P. Clodius nem állítható bíróság elé idézte, ám erőszakkal sohasem lépett fel elé, legalább ne igázhassa le erőszakkal ellene.59 Hogyan? Amikor Milo, immáron államunkat. Ha meg akarta volna gyilkolni, mint magánember ellen P. Clodius a népgyű- hány és milyen nagyszerű alkalma lett volna lés előtt vádat emelt, és ott a Milo érdekében rá! Nem állhatott volna jogosan bosszút, szót emelő Cn. Pompeiust megtámadták, amikor házát és házi isteneit Clodius ostroma az nem volt nemcsak megfelelő alkalom, de ellen védelmezte?50 Nem tehette volna meg, jogos ok is, hogy megszabaduljanak tőle? amikor hivataltársa, a kitűnő polgár, a bátor Hát még legutóbb, amikor M. Antonius P. Sestius megsebesült?51 Nem megtehette megmentésünk ragyogó reményét villantotta volna, mikor a kiváló Q. Fabricius elűzésekor, fel minden derék polgár számára, s e nemes aki visszahívásom érdekében terjesztett elő ifjú a legsúlyosabb politikai terhet vállalta fel, törvényjavaslatot, kegyetlen mészárlás tört ki és ezt a törvény csapdájából folyvást kisikló a forumon?52 Nem tehette volna meg, amikor fenevadat kis híján hálójába kerítette: a halha- az igazságos és bátor praetor, L. Caecilius tatlan istenekre, az volt a megfelelő helyzet és házát ostromolták?53 Nem tehette volna meg pillanat! Amikor menekülés közben egy sötét azon a napon,54 amelyen visszahívásomról lépcsőházban bújt el, nagy dolog lett volna hoztak törvényt, amikor az egész Itáliából Milónak végezni vele – hiszen nem is sújtotta összesereglett tömeget lázba hozta megmen- volna gyűlölet, M. Antoniusra viszont a leg- tésem ügye, s tettét örömmel fogadták volna, nagyobb dicsőség háramlott volna!60 olyannyira, hogy noha Milo követte volna el, (41) Hogyan? A Mars-mezei népgyű- mégis az egész közösség magának követelte léseken is hányszor adott volt a lehetőség! volna a dicsőséget? Amikor a korlátot áttörve berontottak, és kis X V. (39) Micsoda idők voltak azok! híján kardot rántottak, és köveket dobáltak, A kiváló és rettenthetetlen consul, Clodius majd hirtelen de Milo tekintetétől megriad- ellensége, P. Lentulus, gaztettének meg- va a Tiberis felé menekültek: ti és minden bosszulója, a szenátus élharcosa, akaratotok derék ember azért könyörgött, hogy bárcsak oltalma, a közakarat védelmezője és életem Milo élhetne erejével. XVI. Akit tehát a köz megmentője; a hét praetor, a nyolc néptri- javát szolgálva nem akart megölni, azt né- bunus – mind szembeszálltak vele, s engem hányak panasza miatt megölte volna? Akit védelmeztek!55 Cn. Pompeius, visszakérésem nem mert jogosan, a maga helyén, a maga indítványozója és kieszközlője, Clodius ellen- idejében büntetlenül megölni, azt habozás sége, akinek megmentésemről szóló komoly nélkül megölte jogalap nélkül, alkalmatlan és tekintélyes javaslatát az egész szenátus helyen, nem megfelelő időpontban, saját követte, aki felszólította a római népet, aki, életét kockáztatva? (42) Ráadásul küszöbön amikor Capuában a szenátus róla hozott állt, bírák, a főhivatalért folyó küzdelem, a határozatát kihirdette, az egész reménykedő consulokat választó népgyűlés napja – jól és védelméért könyörgő Itáliának adott jelt, 56 tudom ugyanis, hogy a pályázás milyen Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 75

aggodalmakkal a consulság elnyerésének vá- lehetséges tehát, hogy még a napban sem gya mennyi szorongással jár –, amikor nem tévedett? Már mondtam, hogy hogyan. Nem csupán attól félünk, ami a nyilvánosság előtt került fáradságába megtudni, hogy mikor történik, hanem még attól is, ami titkos Lanuvium felügyelőjének hivatalos áldozatot gondolatokat ébreszthet; amikor minden bemutatnia. Tudta, hogy Milónak aznap pletykától, hamis, költött vagy alaptalan kell Lanuviumba utaznia, amikor valóban szóbeszédtől megijedünk, amikor mindenki el is utazott; tehát megelőzte. Hogy melyik arcát és tekintetét vizsgáljuk. Hiszen nincs napon? Amikor, amint már az előbb mond- még egy olyan sérülékeny, gyenge, törékeny tam, felbérelt néptribunusa felhergelte a nép- és ingatag dolog, mint a polgárok irántunk gyűlést –azt a napot, azt a népgyűlést, azt a megnyilvánuló véleménye és érzései, amely lármát semmiképpen sem mulasztotta volna nem csupán a pályázók alávalóságára tekint el, ha kitervelt gaztette nem sietteti.64 Nem haraggal, hanem gyakorta még helyénvaló volt tehát oka útra kelni, sőt, arra lett volna tetteiket is rossz szemmel nézi. oka, hogy maradjon; Milo azonban nem (43) Tehát Milo is a választások remény- maradhatott, távozása pedig nem csupán teljes és várva várt napjára tekintett, ugyan- indokolt, hanem szükségszerű is volt. Hát akkor azonban véres kézzel, alávaló bűntette az, hogy tudta Milóról, hogy aznap a Via bizonyítékát hordozva akart a választási nép- Appián lesz, Milo azonban Clodiusról ezt gyűlés felséges szertartásain megjelenni?61 még csak nem is gyaníthatta? (46) Először Róla ez a legkevésbé sem hihető, Clodius is azt kérdezem, hogy hogyan tudhatta vol- esetében azonban minden kétségen felül áll, na. Ezt Clodius kapcsán nem kérdezhetitek! mivel úgy vélte, hogy csak Milo meggyil- Hiszen ha senki mást, mint közeli barátját, T. kolásával kerülhet uralomra! Hogyan? Ami Patinát kérdezte meg, akkor is megtudhatta, elvetemültsége lényegét képezi, bírák: ki ne hogy Milónak mint felügyelőnek azon a na- tudná, hogy a legerősebb bűntényre csábító pon Lanuviumban a flament kell beiktatnia. körülmény a büntetlenség reménye? Ez vajon Voltak azonban sokan mások is, akiktől ezt melyikükben élt? Milóban, aki most is vád igen könnyen megtudhatta: Lanuviumban alatt áll dicső, vagy legalábbis szükségszerű mindenki tudta. Milo azonban kitől kérde- tette miatt? Vagy Clodiusban, aki annyira zősködhetett volna Clodius visszatérte felől? megvetette a bíróságot és a büntetést, hogy Fogadjuk el azonban, hogy tudakozódott már semmiben nem lelte örömét, amit a – látjátok, hogy milyen nagyvonalú vagyok természet megengedett, vagy a törvények irántatok –, s hogy még egyik rabszolgáját lehetővé tettek volna? is megvesztegette, amint barátom, Q. Arrius (44) De minek érvelek, minek vitatko- mondta. Olvassátok el tanúitok vallomását! zom tovább?62 Téged szólítalak, Q. Petilius, Az interamnai C. Causinius Schola, Clodius te derék és bátor férfiú, és rád hivatkozom, bizalmasa és útitársa azt vallotta, hogy P. M. Cato – akiket valamiféle isteni rendelés Clodius aznap albai birtokán akart ma- tett bíráinkká! Hallottátok M. Favoniustól, radni,65 azon váratlan hírre viszont, hogy amit Clodius mondott neki, és ezt akkor Cyrus építész meghalt, rögvest úgy döntött, hallottátok, amikor Clodius még élt akkor, hogy visszatér Rómába. Ugyanezt vallotta P. hogy Milo három nap múlva meg fog hal- Clodius másik útitársa, C. Clodius is. ni.63 Az tett három nappal azután történt, XVIII. (47) Látjátok, bírák, hogy e hogy ezt mondta. XVII. Ha ő ne habozott tanúvallomások milyen horderejűek? Először feltárni szándékát, ti habozhattok annak is tisztázzák Milót azon vád alól, mintha megítélésében, hogy mit tett? (45) Hogyan azzal a szándékkal indult volna útnak, hogy Szemtanú 76 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

Clodiust tőrbe csalja, kiváltképp, mivel biztos állítani – ha tudta, hogy Clodius éjjel fog a volt abban, hogy egyáltalán nem találkozik városhoz érni, ott kellett volna elrejtőznie és vele. Továbbá – nem értem ugyanis, hogy rá várakoznia. (50) Éjjel gyilkolta volna meg, miért ne képviselhetném ügyemet én magam az orvtámadásra alkalmas és útonállóktól –, amint tudjátok bírák, voltak olyanok, aki hemzsegő helyen gyilkolta volna meg. Ha az e vizsgálatra irányuló törvényjavaslatot66 letagadja, senki sem vonta volna kétségbe, azért támogatták, mert azt állították, hogy hiszen még akkor is mindenki a büntetlensé- Milo csak eszköz volt e gyilkosság végrehajtá- gét kívánta volna, ha beismerő vallomást tesz. sában, kitervelője azonban egy hatalmasabb Egyfelől a hely, az útonállók rejteke és lakhe- személy volt. Nyilvánvalóan én vagyok az az lye viselte volna magán a bűntettet, és sem a útonálló orgyilkos, akire ezek az elvetemült, néma pusztaság, sem a vak éj nem utalt volna alávaló gazemberek utaltak. Most saját tanúik Milóra; másfelől számos olyan ember került miatt maradtak alul, akik azt vallották, hogy volna gyanúba, akiket Clodius megsértett, Clodius aznap vissza sem tért volna Rómába, kirabolt és vagyonából kiforgatott, valamint ha nem kapott volna hírt Cyrusról. Felléle- akik ettől féltek, végül pedig egész Etruriát geztem, tisztáztak, nem kell attól tartalom, perbe lehetett volna fogni. (51) „Ám azon a hogy olyan események kitervelőjét látják napon Clodius nyilván Ariciából visszajövet tért bennem, amelyeket nem is gyaníthattam! be albai birtokára!” Amennyiben Milo tudott (48) Most rátérek a többire, ugyanis ez arról, hogy Clodius Ariciában volt, mégis is felmerült: „Tehát Clodius sem szándékozott gyanítania kellett volna, hogy ha még aznap Milót tőrbe csalni, mivel albai birtokán akart vissza akar még térni Rómába, akkor is érinti maradni.” Kivéve persze, ha éppen a gyilkos- útban fekvő birtokát. Akkor miért nem előbb ság kedvéért nem akart távozni a tanyájáról! támadt rá, még mielőtt megérkezhetett vol- Úgy vélem ugyanis, hogy aki Cyrus halál- na birtokára, s miért nem ott táborozott le, hírét vitte, nem ezt adta hírül, hanem hogy amerre Clodius az éjjel jönnie kellett? Milo közeledik. Hiszen mit adhatta volna (52) Eddig minden világos, bírák!68 hírül Cyrusról, aki már haldokolt, amikor Milo számára hasznos volt, hogy Clodius Clodius elhagyta Rómát? Én is ott voltam, s él, ennek azonban ahhoz, hogy teljesüljön, Clodiusszal együtt hitelesítettem Cyrus vég- amire vágyik, felettébb kívánatos volt Milo rendeltét; mégpedig nyíltan végrendelkezett, pusztulása. Clodius ádázul gyűlölte Milót, ő és Clodiust és engem jelölt meg örökösül. Clodiust a legkevésbé sem. Clodius minden Előző nap délelőtt kilenc óra tájt haláltusá- tettét erőszak hatotta át, Milo csak védeke- jában hagyta ott, és másnap délután négy zett. Clodius nyíltan bejelentette és hirdette óra tájban vitték hírét a halálát?67 XIX. (49) Milo halálát; Milótól soha egyetlen szót sem Ám legyen, így történt: miért kellett azonban lehetett hallani. Clodius tudta Milo eluta- Rómába sietnie, és miért kellett nekivágnia zásának napját, Milo nem tudott Clodius az éjszakának? Milyen rohanásra ösztökélte visszatértéről. Milo kénytelen volt elutazni, az a tény, hogy örökölt? Először is, nem volt Clodius számára szükségtelen volt. Milo oka a sietségre; másodszor, még ha volt is, nyíltan megmondta, hogy mikor távozik Ró- mit intézhetett volna el még azon az éjszakán, mából, Clodius még aznap is titkolta, hogy amit elveszít, ha csak másnap kora reggel jött visszajön. Milo egyáltalán nem változtatott volna Rómába? Miként azonban Clodiusnak tervén, Clodius még koholt ürügyet is kere- inkább kerülnie, mintsem keresnie kellett sett terve megváltoztatására. Milónak, ha les- volna az éjjeli megérkezést a városba, akként ben áll, az éjszakát a város határában kellett Milónak – mivel állítólag csapdát akart neki volna bevárnia, Clodiusnak, még ha nem is Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 77

tartott Milótól, őrizkednie kellett volna attól, Clodius, aki mindig vitt magával női és férfi hogy éjjel érkezzék a város alá. szeretőket és ringyókat, ezúttal senki mást XX. (53) Lássuk most a fő szempontot, nem vitt magával, mint egyenként kiváloga- hogy a hely, ahol összetalálkoztak, vajon tott harcosokat.72 melyikük számára volt alkalmasabb az orvtá- Hogy Milo miért győzte le mégis? madásra. Kell efelől hosszasan kérdezősködni Mert nem mindig a rabló öli meg az uta- vagy kétkedni, bírák? Milo talán arra számí- zót, hanem olykor az utazó a rablót; mert, tott, hogy Clodius birtoka előtt, amelynek noha Clodius fegyverrel támadt a fegyver- hatalmas építményeiben ezer erős ember is telenekre, mégiscsak asszonyként támadott elfért, ő kerekedhet felül, és ezért választotta férfiakra. (56) Milo viszont sosem volt olyan ki ezt a helyet a harcra, noha ellenfele mes�- készületlen Clodiusszal szemben, hogy ne sze kimagaslóbb helyen állt, s nem azon a lett volna vele szemben felkészült! Mindig helyen lesett-e rá Clodius, aki éppen a hely is észben tartotta, hogy milyen fontos P. kedvező fekvésében reménykedve tervelte ki Clodius számára, hogy ő elpusztuljon, s a támadást? E tény magáért beszél, bírák, és hogy mekkora gyűlölet és elvetemültség él mindig ez a legfontosabb körülmény. (54) benne. Ezért – mivel jól tudta, hogy milyen Ha az eseményeket nem csupán hallantok, árat ígértek érte, és úgy szólván már meg is hanem lefestve látnátok, akkor is világos vették – életét védelem és őrizet nélkül so- volna, hogy melyikük az orvtámadó, és me- hasem tette ki veszedelemnek. Adjuk hozzá lyikükben nincs rosszakarat. Egyikük kocsin ehhez a véletlent, a bizonytalan kimenetelű utazik, úti köpenyben, mellette ül a felesége. ütközeteket és a kétes hadiszerencsét, amely Melyik nem jelentős akadály? A ruha, a az ujjongó győztest már rablás közben sújtja jármű vagy az útitárs? Szinte nincs is annál le és pusztítja el a vesztes által. Adjuk hozzá harcképtelenebb helyzet, mint köpenybe bur- ehhez a jóllakott, ittas és álmos vezért, aki kolózva, feleségünkkel egy kocsiban szinte maga mögött hagyta a körülzárt ellenséget, összekötözve lenni. Most nézzük a másikat! és nem törődött annak hátvédjeivel, akiket a Először hirtelen kijön a házából: miért? Este. düh tüzelt, és már lemondtak uruk életéről; Mi szükség van erre? Lassan halad. Mit akar ha Clodius ezek kezére került, nem mene- ezzel, főképp ilyen késői időben? „Betért külhetett a megtorlástól, ahogy a hű szolgák Pompeius villájába.” Hogy Pompeiust lássa? rajta is bosszút álltak uruk életéért. Tudta, hogy alsiumi birtokán van.69 Hogy (57) Miért szabadította hát fel őket a villáját megnézze? Ezerszer volt már ott. Milo? „Nyilvánvalóan félt, hogy elárulják, hogy Mi volt hát a célja? Az időhúzás és a megté- nem tudják elviselni a fájdalmat, hogy a kín- vesztés: amíg Milo nem ért oda, nem akarta vallatással kikényszerítik belőlük a vallomást: elhagyni a helyét.70 Milo rabszolgái ölték meg P. Clodiust a Via XXI. (55) Most e harcra kész útonálló Appián.”73 De mi szükség a kínvallatásra? felvonulását vessétek össze Milo nehézsé- Mit akarsz megtudni? Hogy megölte-e? geivel. Azelőtt Clodius mindig feleségével Megölte! Hogy joggal vagy jogellenesen? együtt, ezúttal nélküle. Mindenkor kocsival, Ez nem a hóhér dolga: a kínpadon csak a ezúttal lóháton. Bárhová ment, görög útitár- ténykérdéseket tárják fel, a jogkérdéseket a sai elkísérték, még amikor etruriai táborába71 bíróság előtt tárják fel. XXII. Aminek az igyekezett is – ezúttal nem voltak kíséreté- eljárás során kell kiderülnie, arról tárgyaljunk ben a tréfamesterek. Milo, noha egyébként itt – amit a kínvallatással akarsz kideríteni, soha, ezúttal éppen magával vitte a felesége azt bevalljuk! Ha azt kérdezed, hogy miért zenészeit, énekeseit és szolgálóinak csapatát. szabadította fel őket, és nem azt, hogy miért Szemtanú 78 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

nem jutalmazta meg őket nagyvonalúbban, tüstént az eset után fogják vallatóra, akkor is úgy ezzel nem gáncsoskodhatsz ellenfeled elkülönítik, és cellába zárják őket, nehogy a eljárása miatt! (58) Hiszen ugyanezt mondta többiekkel szót válthasson: mikor ezek már a mindig és mindenben következetes és bátor száz napja már a vádló őrizetében voltak, M. Cato is, s ezt elmondta azon a forrongó amikor az előállíttatta őket! Van ennél tisz- gyűlésen, melyet utóbb éppen az ő tekin- tességesebb és pártatlanabb eljárást? télye csendesített le: hogy akik uruk életét XXIII. (61) Ha azonban még mindig oltalmazták, azok nemcsak a szabadságot, nem látjátok elég világosan, noha oly sok de a minden jutalmat megérdemelnek. Mert ragyogó bizonyíték és szól a dolog mel- milyen jutalom elég nagy olyan jó szándékú, lett, hogy Milo tiszta és makulátlan lelki- derék és hű rabszolgák számára, akiknek ismerettel, bűntelenül, félelem, szorongás az életét köszönheti? Noha semmi sem oly és lelkiismeretfurdalás nélkül tért vissza értékes, mint amit nekik köszönhet: hogy Rómába, akkor – a halhatatlan istenekre – ádáz halálos ellensége nem hizlalja szemét és emlékezzetek, milyen sietséggel tért vissza, és lelkét az ő vérző sebeit. Ha nem bocsátja őket jelent meg a forumon, miközben a curia még szabadon, át kellett volna adni kínvallatásra forrongott, milyen lelki nagysággal, milyen őket, uruk megmentőit, a bűn megbosszulóit, tekintettel, milyen szavakkal! És nem csupán élete megoltalmazóit. Gondjai közepette is a népnek, hanem a szenátusnak is kiszolgál- örömmel tölti el, hogy bármi történjék is vele, tatta magát, s nem csupán a szenátusnak, szolgái elnyerték jutalmukat.74 hanem az állam fegyveres hatalmának, s (59) Milót azon kihallgatások érintik nem is csupán ennek, hanem azon ember rosszul, amelyek most folynak a Libertas- hatalmának, akire a szenátus az egész álla- templomban.75 Milyen rabszolgákat vallat- mot, Itália minden lakosát és a római nép nak? „Még kérdezed? P. Clodiuséit.” Ezt ki fegyveres hatalmát rábízta:79 akinek nyilván követelte? „Appiuséra.” Ki állította elő őket? sohasem szolgáltatta volna ki magát, ha nem „Appius.” Honnan? „Appius házából.”76 Jó- bízik ügye igazában. Azon ember ugyanis ságos istenek! Lehet ennél kegyetlenebb mindenről hallott, sok mindentől tartott, sok eljárást folytatni? Az istenekhez került most mindent gyanított, és számos hírnek hitelt közel Clodius, közelebb, mint akkor, amikor adott. Hatalmas ereje van a lelkiismeretnek, behatolt szentélyeikbe, mivel halála kapcsán bírák, két szempontból is: akik nem követet- ugyanolyan vizsgálat folyik, mintha egy tek el semmilyen bűnt, azoknak nincs mitől vallási szertartást gyaláztak volna meg.77 félniük, ám akik vétkeztek, azok szeme előtt Őseink azonban nem akarták megengedni, mindig ott lebeg a büntetés. (62) Azonban hogy a rabszolgákat uruk ellen vallassák, a szenátus sem kellő ok nélkül tette mindig nem azért, mintha nem lehetne ennek se- is magáévá Milo ügyét; e bölcs férfiak helye- gítségével feltárni az igazságot, hanem mert selték tettének indítékát, jellemszilárdságát és méltatlannak vélték, és uruk számára a ha- magabiztos védekezését. Vagy elfeledtétek, lálnál is keserűbbnek.78 Kiderülhet akkor az bírák, hogy Clodius megölésének friss hírére igazság, amikor a vádló szolgáit vallatják a milyen kijelentések és nézeteket lehetett hal- vádlott ellen? (60) Nos, lássuk, hogyan folyt lani nemcsak Milo ellenségei, hanem tudat- le e vallatás? „Hallod-e, Rufio”– csak a példa lan embertől is? Azt állították, hogy nem fog kedvéért – „nehogy hazudj! Clodius csalta tőrbe visszatérni Rómába. (63) Mivel úgy vélték, Milót?” „Igen” – biztos a keresztre feszítés. hogy ha felindulásából követte el tettét, ér „Nem” – reménykedhet, hogy a felszabadítják. neki annyit P. Clodius halála, hogy nyugodt Milyen vallatás biztosabb, mint ez? Még ha lélekkel hagyja el hazáját, miután ellenségét Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 79

meggyilkolva bosszúját már kitöltötte. Ha rabszolgái lerészegedtek nála, és bevallot- azonban hazája szabadságát akarta Clodius ták, hogy Cn. Pompeius meggyilkolására halálával megváltani, e bátor férfi akkor is esküdtek össze, majd utóbb az egyik kardot határozottan és nyugodt lélekkel hajol meg döfött belé, nehogy feljelenthesse őket. Je- a törvények előtt, s miután életét kockáztatva lentést küldött Pompeiushoz kertjeiben, az megmentette a római népet – magával viszi elsők között hívattak, barátaival folytatott majd örök dicsőségét, nektek pedig meg- tanácskozás alapján az ügyet a szenátus elé hagyja azt, amit megmentett, hogy élvez- terjesztette. Nem tudtam rémület és döb- hessétek. Sokan beszéltek Catilináról és azon benet nélkül tekinteni azon gyanúra, ami szörnyűségekről: „Majd kitör, valahol megveti a magam és a haza oltalma alatt született, a lábát, és háborút indít hazája ellen.” Milyen viszont azon is csodálkoztam, hogy hitelt rettenetes sors vár olykor a legérdemdúsabb adnak egy papi szolgának, meghallgatják a hazafiakra is – nemcsak legnagyszerűbb rabszolgák vallomását, és a tűszúrásnak tűnő tetteikről feledkeznek meg, de még gaztet- sebről az oldalán elhiszik, hogy egy gladiátor tekkel is meggyanúsítják őket! (64) Mindez ütötte. (66) Pompeius azonban, úgy vélem, hamisnak bizonyult hát, ám igaz lett volna inkább elővigyázatos volt, semmint félt, és akkor, ha Milo olyan cselekedetet követett nemcsak a valóban félelemre okot adó ügyek volna el, amit tisztességgel és joggal nem esetében, hanem mindenkor – azért, hogy ne tudna megvédeni. kelljen félnetek. Jelentést kapott arról, hogy X X I V. Hogyan? És hogyan tűrte el éjszaka órákon át ostrom alatt tartották a mindazt, amit utóbb hordtak össze ellene, dicső és bátor C. Caesar házát, s noha a hely ami alatt bárki összeroppant volna, ha csak forgalmas volta ellenére senki nem hallotta, a legcsekélyebb bűn is terheli lelkiismeretét! és senki nem észlelte, mégis hitelt adott a Halhatatlan istenek! Tűrte?80 Sokkal inkább bejelentésnek. A kiemelkedően bátor Cn. megvetette, és semmibe vette mindazt, amit Pompeiust nem gyanúsíthatom gyávasággal, sem vakmerőbb bűnös, sem az ártatlan nem mivel az egész állam gondját vette magára, vette volna semmibe, kivéve, ha rendkívül úgy vélem: a gondosságot sohasem viheti bátor! Feljelentés érkezett, hogy rengeteg paj- túlzásba. Nemrég a Capitoliumon tartott zsot, kardot, gerelyt és lószerszámot találtak, népes szenátusi ülésen akadt egy szenátor, aki azt mondták, hogy a városban nincsen olyan azt mondta, hogy Milónál fegyver van. Ott a utca és sikátor, amelyben Milo ne bérelt volna legszentebb templomban levetkőzött hát – ha házat, hogy a Tiberisen fegyvert szállítta- ilyen remek polgár és férfiú élete nem élvez tott ocriculumi villájába,81 hogy capitoliumi már bizalmat, beszéljenek, míg ő hallgat, házában pajzsokat halmozott fel, s hogy maguk a tények. Minderről kiderült, hogy mindenütt halmokban állnak a gyújtónyilak, hazugság és aljas rágalom, ennek ellenére hogy ezekkel felgyújthassa a várost. Mindezt mégis félnek Milótól. nemcsak jelentették, de már-már el is hitték, X X V. (67) Most már nem a Clodius mi- míg a nyomozás meg nem cáfolta. att emelt vád a félelem forrása, hanem hang- (65) Elismertem Cn. Pompeius hihe- súlyozottan a te gyanakvásod, Cn. Pompeius tetlen gondosságát, de ki kell mondanom, tart minket rettegésben – azért szólok hoz- amit gondolok, bírák. Túl sok mindent zád ilyen hangosan, hogy meghallhass! Ha kénytelenek meghallgatni, és nem is tehetnek Milótól félsz, ha úgy véled, hogy akár most másként azok, akikre az egész állam gondja valami gonoszságot tervez életed ellen, akár a ránehezedik. Még azt a papi szolgát is meg múltban ilyesmin munkálkodott, ha az itáliai kellett hallgatnia, aki azt állította, hogy Milo sorozások – ahogy néhány sorozó tiszted Szemtanú 80 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

állította –, ha e fegyverek, ha a capitoliumi a gyávaság! Eljön, bizonyosan eljön az az csapatok, ha az őrállomások, az őrszemek idő, s felvirrad egyszer az a nap is, hogy bár és ama válogatott ifjak, akik életedet és reményeim szerint nem inog meg helyzeted, otthonodat őrzik, mind Milo ellen lettek de az általános viszonyok megrendülése ese- felfegyverezve, és valamennyien ellene lettek tén – magamnak is meg kellett tapasztalnom, kiállítva; akkor nyilvánvalóan nagy erőt és hogy ilyesmi milyen gyakran megtörténik hihetetlen elszántságot tulajdonítotok neki, – egy hű barát jó szándékát, egy tekintélyes nem is egyetlen ember erejét és hatalmát, ki- ember kiállását és egy emberemlékezet óta véve ha egyes egyedül őellene nem választják egyedülállóan bátor ember nagylelkűségét ki a legkiválóbb hadvezért és fegyverzik fel kell majd nélkülöznöd.84 (70) Hiheti azon- az egész államot! (68) Ki ne tudná, hogy a ban bárki is, hogy Cn. Pompeius, a közjog, a minden tagjában beteg és ingatag államot szokásjog s az alkotmány kiváló ismerője, mi- éppen azért bízták rád, hogy fegyvereiddel után a szenátustól a felhatalmazást, miszerint meggyógyítsd és megerősítsd? Ha Milónak ügyeljen arra, nehogy az államot bármiféle alkalma nyílott volna rá,82 bizonyosan meg- kár érje85 – ez az egyetlen mondat mindig is győz arról, hogy még ember embernek nem kellő fegyver volt a consulok számára, ha más volt drágább, mint te őneki. Hogy nem volt fegyver nem is állt rendelkezésükre –, a had- olyan veszély, amelytől méltóságod védelmé- sereg és sorozási felhatalmazás birtokában a ben bármikor is megfutamodott; hogy azon bírósági határozatra várt volna, hogy annak fertelmes dögvész ellen is csupán dicsősége- terveit, aki állítólag még a törvényszékeket dért küzdött olyan gyakran. Hogy amikor is erőszakkal akarta eltörölni, megtorolja? tribunusként megmentésemért, amit akkor Pompeius megfelelően ítélt, amikor úgy ítélt, számodra is oly drága volt, tört lándzsát, a hogy mindezt hamisan vetik Milo szemére, te tanácsaidat követte. Hogy utóbb, amikor törvényjavaslatot tett, melynek alapján – úgy élete veszélyben forgott, te védted meg, és vélem – Milót fel kellene mentenetek, mint te segítetted, mikor a praetori tisztségre pá- ahogy a közvélemény szerint is megengedett. lyázott. Hogy mindig abban reménykedett, (71) Hogy pedig ott van, mégpedig az állami hogy két barátja van: te, mert lekötelezted védelem gyűrűjében, s ez kellőképpen bizo- magadnak, és én, mert lekötelezett magá- nyítja, hogy nem akart bennünket félemlíteni, nak.83 Ha minderről nem győz meg, ha olyan hiszen mi volna kevésbé méltó hozzá, mint mélyen gyökerezik benned a gyanú, hogy hogy arra kényszerítsen benneteket, hogy már semmiképpen nem lehet eloszlatni, vala- Milót elítéljétek – noha mind a szokásjog, mint ha az itáliai sorozások és városunkban a mind saját jogánál fogva maga megbüntet- fegyverkezés csak Milo bukása árán szűnhet hetné, hanem az általa nyújtott védelemmel meg, habozás nélkül elhagyta volna már ha- azt erősíti meg bennetek, hogy a tegnapi záját – ő ilyennek született, és ilyen is maradt. népgyűlés ellenére is ítélkezhettek szabadon, Téged azonban, Pompeius, előbb tanúságra meggyőződésetek szerint ítélkezhettek.86 hívott volna, ahogy most is teszi. XXVII. (72) Nem a Clodius miatti vád XXVI. (69) Látod, hogy az élet útja nyugtalanít, bírák, nem vagyok olyan ostoba, milyen egyenetlen és változékony, milyen és gondolkodásotokat is jobban ismerem ta- ingatag és forgandó a szerencse, mennyi pasztalataim alapján annál, hogy ne tudnám, hűtlenség rejtőzik a barátság mögött, men�- mit gondoltok Clodius haláláról!87 Mert nyi színleléssel alkalmazkodunk a körül- ha nem is akarnám oly módon szétzúzni ményekhez, hányszor megfutamodunk, ha a vádat, ahogy szétzúztam, Milónak akkor barátaink veszedelemben forognak, s mennyi is büntetlenül hangoztathatná, s hencegve Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 81

kiálthatná világgá e hazugságot: „Megöltem, fegyvert szállított a szigetre, és a túlparton álló megöltem! Nem Sp. Maeliust, aki a gabonaár tulajdonos szeme láttára nem habozott házat csökkentésével és vagyonának elherdálásával a építtetni más területén. (75) Aki a bátor férfi- túlzott népszerűséghajhászás látszatát keltette, únak, T. Furfaniusnak – hiszen, a halhatatlan és egyeduralomra törekvés gyanújába került. istenekre,98 a gyenge nőt, Scantiát vagy az Nem Ti. Gracchust, aki lázadással fosztotta meg ifjút, P. Apiniust említsem-e, akiket halálosan hivataltársát tisztségétől – noha gyilkosaiknak megfenyegetett, ha kertjükről mondjanak le nevét az egész földkerekségen dicsőség övezte.88 az ő javára? –, még e T. Furfaniusnak is azt Azt az embert – mert kijelenthetné, hiszen élete merte mondani, hogy ha nem fizeti neki annyit, kockáztatásával mentette meg hazát –, akit amennyit követel, akkor egy holttestet vitet majd szentséges szertartás közben nemes asszonyok ocs- a házába, hogy e kiváló férfiú ellen fellángoljon a mány paráznaságon értek.89 (73) Azt az embert, gyűlölet. Aki testvérét, Appiust,99 egyik leghűbb akinek megbüntetését a szenátus a szentségtö- és legkedvesebb barátomat távollétében vetette réseket kiengesztelendő gyakorta követelte. Azt, ki birtokából. Aki nővére előcsarnokában úgy akiről L. Lucullus eskü alatt vallotta,90 hogy a kezdett falat emeltetni és alapoztatni, hogy rabszolgák vallatása során tudta meg, hogy saját nővére elől ne csupán az előcsarnokot,100 hanem húgával ocsmány fajtalanságot űzött. Azt, aki minden bejáratot és belépést elzárjon.”101 felfegyverzett rabszolgákkal kergette el azt az XXVIII. (76) Azonban mindez még embert, akit a szenátus, akit a római nép, s akit elviselhetőknek látszott, még akkor is, ha az összes nemzet városunk és a polgárok életének egyaránt nekirontott az államnak, magán- megmentőjeként ünnepelt.91 Azt, aki királysá- személyeknek, távol lakóknak, szomszédok- gokat adományozott vagy vett vissza, és kénye- nak, idegeneknek és rokonainak, azonban kedve szerint osztotta fel a földkerekséget.92 Azt, közösségünk a megszokás és a türelem révén aki a forumon folyt hosszas vérontás után fegy- hihetetlenül érzéketlenné és keménnyé vált. veres erőszakkal kényszerített egy egyedülállóan Ám mindazt, ami már a küszöbön állt, és derék és dicső polgárt, hogy házába menekül- kis híján be is következtek, hogyan tudtátok jön!93 Azt, aki előtt gaztettei és bujasága során volna elhárítani vagy elviselni? Ha a hatalmat semmi sem volt szent. Aki azért gyújtotta föl a megkaparintotta volna – s nem említem most Nymphák templomát, hogy a közokiratba vésett a szövetségeseket, a külhoni nemzeteket, a nyilvántartás hiteles emlékeit megsemmisítse.94 királyokat és a tetrarchákat – mert akkor (74) Azt az embert, aki nem ismert törvényt, csak azért fohászkodhatnátok, hogy inkább nem ismert jogot, nem ismert birtokhatárokat, azokra rontson rá, semmint birtokaitokra, aki nem perlekedve, jogtalan követelésekkel vagy házaitokra és vagyonotokra. Vagyonotokat hamis esküvel követelte mások birtokait, hanem mondtam? Istenemre mondom, gátlástalan karddal, ostrommal és fegyveres erővel.95 Aki bujaságában még gyermekeiteket, még fele- nemcsak Etruria lakóit – hiszen mélységesen ségeiteket sem kímélte volna! Azt hiszitek, megvetette őket –, hanem a bátor és derék P. hogy mindezt kitaláltam, noha nyilvánvaló, Variust, is megkísérelte fegyveres ostrommal el- mindenki előtt közismert, és bizonyított kergetni birtokairól. Aki építészekkel és földmérő tény, hogy a városban rabszolgahadat tobor- rúddal járta be sokak villáit és kertjeit. Aki bir- zott, hogy az egész államot és mindnyájunk tokainak reménybeli határait a Ianiculumon96 vagyonát megkaparinthassa! (77) Ha tehát és az Alpoknál tűzte ki. Aki, mivel a kiváló és véráztatta kardot tartva T. Annius ezt kiál- bátor római lovagot, M. Paconius nem tudta taná: „Figyeljetek, polgárok, és kérlek benneteket, rábírni hogy Prilius-tavi szigetét eladja,97 vá- hallgassatok meg! Megöltem P. Clodiust, akinek ratlanul csónakon építőanyagot, meszet, követ és őrjöngését semmilyen törvénnyel és joggal nem Szemtanú 82 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

tudtuk megfékezni, azt ezzel a vassal és e kézzel balvégzet lakozott benne. (79) Azonban hárítottam el fejetek felől, hogy egyes egyedül figyeljetek, bírák! Hiszen ezen eljárás P. védelmezzem meg államunkban a jogot és Clodius halála miatt folyik. Képzeljétek el az igazságot, a törvényt és a szabadságot, az magatokban – mert gondolataink szaba- erkölcsöt és a szemérmet!” – talán ebben az dok, és képzeteket hívhatnak elő, amelyeket esetben attól kellene tartanunk, hogy ezt elképzelhetünk, noha nem látjuk őket –, hogyan viseli majd az állam? Akad hát valaki, képzeljétek el hát gondolatban helyzetemet: aki nem helyesli tettét, s aki nem dicséri, és ha elérhetném, hogy Milót felmentsék, de aki nem állítja, és nem gondolja úgy, hogy úgy, hogy egyúttal P. Clodius is feltámadjon. emberemlékezet óta T. Annius tette az ál- Miért néztek rám ilyen rémülten? Hát mi- lamnak a legnagyobb szolgálatot, és okozta lyen riadalmat váltana ki belőletek elevenen, a legnagyobb boldogságot a római népnek, ha a puszta gondolat a halottra is ennyire egész Itáliának és az összes nemzeteknek? megrázott benneteket? Hogyan? Ha maga Nem tudom megítélni, milyen jelentős örö- Cn. Pompeius – hiszen olyan bátorság és mök érték egykoron a római népet: ám a mi szerencse adatott neki osztályul, hogy min- nemzedékünknek is sokszor látta már kiváló dig megtehette, amit rajta kívül senki más hadvezérek dicsőséges győzelmeit, ám egyik –, mondom, ha ő határozhatott volna afelől, sem váltott ki ilyen hosszantartó és hatalmas hogy vizsgálatot indíttasson-e el P. Clodius ujjongást. (78) Ezt véssétek emlékezetetekbe, halála kapcsán, vagy inkább őt támassza fel bírák! Remélem, hogy ti és fiaitok sok ked- az alvilágból, mit gondoltok, melyiket válasz- vező eseményt láttok még államunkban: de totta volna? Ha barátságból vissza is hívta minden esetben gondoljátok majd meg, hogy volna az alvilágból, államérdekből akkor sem ha P. Clodius élne, akkor egyetlen egyet sem tette volna meg. Tehát azon ember halálát láthatnátok! A legőszintébben és – amint megbosszulandó tartotok vizsgálatot, akit bízom benne – a legnagyobb joggal remél- akkor sem akarnátok feltámasztani, ha erre hetjük, hogy ezen esztendő és e kiváló ember hatalmatok volna; és a vizsgálatot azon em- consulsága a szabadosságot megfékezve, a ber megölésének ügyében rendelték el, akit szenvedélyeket letörve, a törvényeket és a ha e törvény életre kelthetne, úgy sohasem jogszolgáltatást helyre állítva áldást hoz majd alkották volna meg! Ha tehát Milo volna a államunkra. Lehet bárki is oly balga, hogy gyilkosa, vallomásakor azok büntetésétől azt hihetné, hogy mindez bekövetkezhetett kellene félnie, akiket megmentett? (80) A volna, ha P. Clodius életben marad? Hogyan? görögök isteneknek kijáró tisztelettel illetik S ami saját tulajdonotok, és csak a tiétek – azon férfiakat, akik a zsarnokokat megölték ha ez az őrült jut hatalomra, volna jogotok – mindezt láttam Athénban és Görögország mindazt tartósan birtokolni? többi városában.102 Micsoda kultikus ünne- XXIX. Nem félek attól, hogy olybá peket rendeznek e férfiak tiszteletére, micsoda tűnik, bírák, mintha személyes ellenségeske- himnuszokat, micsoda kardalokat énekelnek! désünk miatt érzett gyűlöletemben az igaz- Úgyszólván mint halhatatlan lényekét, olyan ság helyett érzéseimnek áradatát zúdítottam áhítattal ápolják emléküket – ti pedig e ha- volna rá. Mert igaz ugyan, hogy kiváltképp talmas nép megmentőjét, e rettentő gaztett gyűlölhettem, mégis annyira közös ellensége megbosszulóját nemhogy nem halmozzátok volt mindnyájunknak, hogy az én érzésem el megbecsüléssel, de még azt is eltűritek, úgyszólván feloldódott a közutálatban. Nem hogy büntetéssel sújtják?103 Bevallaná, be- lehet kellőképpen elmondani, de még elgon- vallaná, ha megtette volna, s határozottan dolni sem, hogy mennyi gazság és milyen és örömest tenné, hogy mindnyájunk javáért Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 83

tette, noha nem is bevallania, hanem inkább Ám e jótéteményért, bírák, a római nép nyíltan hirdetnie kellene. szerencséjét és boldogságtok oltalmazóit, a XXX. (81) Ha ugyanis olyasmit nem halhatatlan isteneket illeti hála. Másként nem tagad, ami miatt nem kérhet mást, mint is vélekedhet senki, csak ha tagadja az isteni hogy megbocsássanak neki, habozna talán erő és hatalom létét, ha sem birodalmunk azt bevallani, amiért még kitüntető elisme- nagysága, sem a nap, az égbolt csillagképei- rést is elvárhatna, hacsak nem véli úgy, hogy nek mozgása és a természet rendezett válto- hálásabbak vagytok, ha a saját életét védi a zásai nem győzik meg, sem pedig az, ami a tiétek helyett, kiváltképp, amikor éppen e legfontosabb: őseinknek bölcsessége, akik a vallomás révén juthatna – ha hálásak akartok legnagyobb tisztelettel vettek részt az áldoza- lenni neki – a legmagasabb elismeréshez. tokon, szertartásokon és madárjóslatokon, s Ha azonban nem ismeritek el tette helyessé- ezt hagyták ránk, utódaikra is örökül.104 gét – ugyanakkor saját épségben maradását XXXI. (84) Létezik, bizonyosan létezik helyteleníthetné bárki is –, ha e férfiú bá- ez az erő, és ha testünkben és erőtlen valónk- torsága mégsem vívta volna ki a polgárok ban is van valami, ami éltet és öntudatot ad, háláját, akkor is határozottan és szilárd lélek- akkor meg kell lennie a természet e hatalmas, kel távozna e hálátlan közösségből. Hiszen remek mozgásában is. Talán csupán azért létezhet-e hálátlanabb dolog annál, mint nem gondolnak rá, mert nem nyilvánvaló és hogy a többiek örvendeznek, miközben csak nem látható, mintha talán saját szellemün- az gyászol, akinek örömüket köszönhetik? ket, mellyel érzékelünk, gondolkodunk, s (82) Noha mindnyájunkat mindig is azon amelynek köszönhetően most is cselekszünk elhatározás vezérelt a hazaárulók megféke- és szólunk, megláthatnánk, vagy egyáltalán zésében, hogy az eljövendő dicsőségünkkel mibenlétét vagy helyét felfedezhetnénk! Te- együtt a veszélyt és a gyűlöletet is vállalnunk hát maga azon erő, amely folyvást hihetet- kell. Mert milyen dicsőségre számíthattam len szerencsével és gazdagsággal halmozta volna – noha consulként sok mindent tettem el városunkat, elpusztította és tönkretette kockára érettetek és gyermekeitekért –, ha ezt a dögvészt, először is elbizakodottsá- azt hihettem volna, hogy vállalkozásaimat got öntve belé, hogy erőszakoskodásával különösebb küzdelmek nélkül kockáztatha- és fegyvereivel fel merje ingerelni e bátor tom meg? Melyik asszony ne merne megölni férfiút, és így az győzze le, akit ha ő terít egy veszedelmes és gaz polgárt, ha nem félne le, örök büntetlenség és kicsapongás jutott a veszélytől? Ám aki a gyűlölet, a halál és volna neki osztályrésze. (85) Nem emberi a büntetés fenyegetése mellett ugyanolyan elhatározás, s még csak nem is a halhatatlan elszántan védelmezi az államot – azt valóban istenek szokványos gondossága alakította így férfinak kell tartanunk! Egy nép akkor mu- az eseményeket, bírák. Istenemre esküszöm, tatkozik hálásnak, ha a közéletben érdemeket szerintem azon szentélyek mozdultak meg, szerzett polgárait elismerésekkel jutalmazza, és tartották fenn jogukat a megtorlásra, ame- egy férfi akkor bátor, ha a büntetés sem bírja lyek e vadállatot látták elpusztulni. Hozzátok rá arra, hogy bátor cselekedeteit megbánja. könyörgök most már, albai dombok és lige- (83) Ez volt oka annak, hogy T. Annius, tek, benneteket, benneteket hívlak tanúul, és Ahala, Nasica, Opimius, Marius vallott, és titeket, lerombolt albai oltárok, a római nép én magam is vallok – ha az állam ezért hálás szentélyeinek társai és testvérei, amelyeket volna, ez örömet okozna, ha azonban hálát- őrültségében hirtelen a legszentebb ligete- lan, balsorsában akkor is jó lelkiismeretére ket kivágva és letarolva Clodius borított el támaszkodhatnék. számtalan hatalmas építményével!105 Most Szemtanú 84 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

a ti szent dühötök és erőtök aratott diadalt, háborút üzent, magisztrátusokat és magán- akiket mindenféle bűnével bemocskol! Te személyeket mészároltatott le, fivérem házát is, szentséges Iuppiter Latiaris, akinek tava- felgyújtotta, Etruriát végigdúlta, sokakat it, berkeit és vidékeit gyakorta mindenféle kivetett ősi birtokukból és jószágaikból, parázna bűnnel szennyezett, végre te is rá- sokakat zaklatott és gyötört, őrjöngése nem pillantottál, hogy megbüntesd!106 Nektek, elégedett meg a várossal, Itáliával, a provin- nektek adózott hát, szemetek láttára, későn, ciákkal és a külhoni országokkal, házában de joggal és megérdemelten bekövetkezett már törvényeket vésetett, amelyek rabszol- bűnhődésével!107 gáinknak szolgáltattak volna ki bennünket, (86) Hacsak nem tekintjük véletlennek, nem volt olyan vagyon, amit ha megkívánt, hogy éppen a Bona Dea-szentély előtt, amely ne lett volna biztos abban, hogy egy éven a derék és tisztes ifjú, T. Sergius Gallus birto- belül megszerzi.112 kán található, hangsúlyozom, éppen a Bona (88) E tervekkel Milón kívül senki sem Dea szeme előtt kapta a küzdelem kezdetekor szállt szembe. Az egyetlen, aki szembe- az első sebet, amely azután nyomorult halálát szállhatott volna vele, arról úgy vélte, hogy okozta – úgyhogy ama gyalázatos ítélet még- legutóbbi kibékülésük óta lekötelezettje, azt sem mentette fel, hanem csupán megőrizte mondogatta, hogy Caesar hatalma őrajta e példás büntetés számára. XXXII. Bizo- múlik, a derék polgárok elszántságát, amint nyosan ugyanezen istenek haragja indította ezt bukásom is bizonyítja, megvetette, egyes csatlósait arra az őrültségre, hogy az ősök egyedül Milo. XXXIII. Ekkor a halhatatlan képmásai, temetési ének, gladiátori játékok, istenek – ahogy az imént már mondtam – gyászmenet, siratók, beszéd és ravatal nél- feltüzelték ezt az elvetemült őrültet, hogy kül,108 nem törődve a rátapadt vérrel és sárral, merényletet készítsen elő Milo ellen. Más- megfosztva az ünnepélyes végtisztességtől képp e szörnyeteg nem pusztult volna el, s – noha ezt még az ellenségek is tiszteletben az állam sohasem élt volna ellene a megtorlás szokták tartani – hajították a máglyára.109 jogával. „Mint praetort a szenátus biztosan kor- Úgy hiszem, a végzet nem engedte, hogy a látozta volna!” Azonban amikor ezzel mint dicső férfiak képmásai akár a legcsekélyebb magánszeméllyel szemben megpróbálkozott, fényt is megadják e gyalázatos gyilkosnak, akkor sem ért el semmit.113 (89) „Vajon a s hogy holtában másutt marcangolják szét, consulok határozottan fékezték volna meg a mint ahol már életében ítéletet mondtak praetort?” Egyfelől, ha Milót megöli, csak az felőle.110 (87) Istenemre mondom, már zord- ő emberei lehettek volna consulok; másfelől, nak és kegyetlennek éreztem a római nép melyik consul lett volna egy olyan praetorral szerencséjének istennőjét, hogy oly sok éven szemben elszánt, akinek kapcsán még em- át tűrte, hogy Clodius gúnyt űzzön az állam- lékezett arra, hogy tribunusként milyen ke­ ból. Paráznasággal mocskolta be legszentebb gyetlenül próbára tette a consulok bátorságát? szertartásainkat, semmissé tette a szenátus Mindent hatalma alá hajtott, megszerzett és tekintélyes határozatait, nyíltan vesztegette megkaparintott volna, törvényalkotásával, meg a bírákat, néptribunusként a szenátust amelyet a többi clodiusi törvényjavaslat- zaklatta, az összes rendeknek az állam meg- tal együtt megtaláltak nála, rabszolgáinkat mentése érdekében hozott rendelkezéseit szabadosaivá tette volna, végül pedig, ha a semmivé tönkretette, engem hazámból el- halhatatlan istenek nem ösztökélik arra az űzött, vagyonomból kiforgatott, házamat elvetemültségre, hogy elpuhult ember létére felgyújtotta, gyermekeimet és feleségemet megpróbálja meggyilkolni a legbátrabb férfi- zaklatta,111 Cn. Pompeiusnak elvetemült út, akkor ma már államotok sem volna! (90) Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 85

Vajon praetorként, esetleg consulként – ha e tozik az ügyhöz, talán már túl sokat is.116 templomok s maguk a városfalak egyáltalán Mi egyéb van még hátra, bírák, mint hogy állva maradhattak volna, ha ő életben marad, könyörögve kérjelek benneteket: legyetek és megérhették volna consulságát –, de akár irgalmasak e bátor férfiú iránt, amiért ő nem csak élő emberként is nem követett volna el könyörög ugyan, én viszont az ő tilalma elle- gaztetteket, amikor még halottként, csatlósai nére könyörgök és folyamodom? Ne legyetek vezérletével is képes volt a curiát lángba borí- kevésbé könyörületesek csapán azért, mert tani?114 Láttunk ennél szomorúbb, keserűbb zokogásunkat nem kísérik Milo könnyei, és gyászosabb eseményt? A szentség, a mél- ha arca rezzenéstelen, ha hangja és beszéde tóság, a szellem, a közbölcsesség templomát, szilárd és változatlan – nem tudom, hogy a város központját, a szövetségesek oltárát, nem éppen ezért érdemel-e több segítséget! minden nemzet kikötőjét, azon otthont, Hiszen ha a gladiátori küzdelmekben is, ahol amit a nép egésze bocsátott a szenátorok a társadalom és a sors legszerencsétlenebb- rendelkezésére, lángba borította, feldúlta, jeiről van szó, azokat szoktuk gyűlölni, akik meggyalázta – de nem a tudatlan csőcselék, gyávák, és csúszva-mászva könyörögnek éle- ami szintén keserves lett volna, hanem egyet- tükért, azokat viszont, akik bátrak, merészek len egy ember! Hát a hullaégető a halottért és farkasszemet néznek a halállal, meg szeret- erre vetemedett, mire nem vetemedett volna nénk menteni – s ha azokat jobban szánjuk, zászlóvivőként az élőért? Éppen a curiába akik nem keresik szánalmunkat, mint akik vitette, hogy azt gyújtsa fel halálában, amit esdekelnek érte, akkor mennyivel inkább életében is lerombolt volna! így kell eljárnunk a legbátrabb polgárok (91) S még vannak olyanok, akik felpa- esetében is! (93) Engem mélyen megráznak, naszolják a Via Appiát, de a curiáról hallgat- bírák, meghatnak Milo szavai, amelyeket nak, s akik azt hiszik, hogy utolsó leheletéig folyvást hallom, amelyek mindennapjaimat védhette volna a forumot, noha még a curia betöltik.117 „Éljenek,” – mondja – „éljenek még tetemének sem állhatott ellen? Támas�- polgártársaim épségben, jólétben és boldogság- szátok fel, ha tudjátok, támasszátok csak fel ban! Álljon e dicső város, drága hazám, bárhogy halottaiból! Meg tudjátok majd törni táma- bánt is velem! Élvezzék a polgárok a nyugodt dását, noha még a temetetlen holt bosszúálló közéletet nélkülem, ha már én nem élvezhetem kísértetének is alig tudtok ellenállni? Talán velük együtt – de mégiscsak általam! Magam azokat feltartóztattátok, akik fáklyákkal ro- távozom és elvonulok. Ha tisztességes közösségben hanták meg a curiát, csákányokkal özön- nem élhetek, legalább nem szenvedek becstelen- lötték el a Castor-templomot és fegyverrel ségétől, s mihelyst jó erkölcsű, szabad közösségre az egész forumot? Láttátok, hogy a római lelek, megpihenek benne. (94) „Ó, hiába,” – így népet gyilkolják, hogy a népgyűlést karddal szól – „hiába vállaltam magamra a megpró- kergetik szét, amely M. Caelius néptribunus- báltatásokat! Ó, csalfa remények, hiú ábrándok! ra figyelt, arra a közéletben nagy bátorságot, Mikor néptribunus létemre ezen elnyomott a vállalt ügyben jellemszilárdságot, a derék államban a szenátusnak, mely szinte halott polgárok szándékai és a szenátus tekintélye volt, a római lovagoknak, akik erőtlenek voltak, iránt odaadást, s Milo iránt e – akár gyűlölet, s a derék polgároknak, akik Clodius fegyvereivel akár balsors támasztotta – szerencsétlensé- szemben minden méltóságukat föladták, szen- gében páratlan, emberfeletti és hihetetlen teltem magam, gondolhattam volna akkor, hogy hűséget tanúsított.115 valaha is a derék polgárok oltalmát kell majd XXXIV. (92) De az ügyről már eleget nélkülöznöm? Amidőn téged” – mert gyakran beszéltem, mindarról pedig, ami nem tar- beszél velem – „a hazának visszaadtalak, Szemtanú 86 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4.

gondolhattam-e, hogy nem lesz majd helyem ezért elismeréssel jutalmaznak, ám azok sem e hazában? Hol van most a szenátus, amelyet szerencsétlenek, akik jótéteményeikkel pol- követtünk, a római lovagok, a te lovagjaid? gártársaikat felülmúlták. Az erény minden Hol a városok támogatása, Itália szava? Hát jutalma közül, ha ezeket rangsorolhatjuk, a te hangod, M. Tullius, amely oly sokakat a dicsőség a legfőbb jutalom, mivel ez az védelmezett meg? Egyes egyedül rajtam nem egyetlen, amely életünk rövidségéért az tud segíteni, aki oly sokszor tettem ki magam utókor emlékezetével vigasztal, amely tá- miattad életveszélynek?” vollétünkben is jelenlévővé, holtunkban is XXXV. (95) Ám ezt sem sírva mondja, élővé tesz, s ez az, amelynek lépcsőfokain bírák, mint én most, hanem ugyanolyan még az emberek is feljuthatnak az égbe. (98) tekintettel, amelyet most láttok. Megtagadja „Rólam” – így szól – „beszél majd mindenkor ugyanis, megtagadja tettét, ha hálátlan pol- a római nép és az összes nemzetek, s híremet gárokért vállalta, de nem tagadja meg, ha sohasem fedi majd hallgatás. Hiszen még most is, azok, akikért tette, rettegnek, és mindenben noha ellenségeim összes fáklyája ellenem izzítja veszélyt sejtenek. Azért vállalta – így mondja a gyűlöletet, bárhol gyűlnek is össze az embe- –, hogy a népet s a legszerencsétlenebb hordát, rek, hálálkodva, szerencsét kívánva ünnepelnek amely Clodius vezérletével a javaitokat veszé- beszédükben. Nem említem az Etruriában lyeztette, életetek biztonsága érdekében ne már megült és újra megülendő ünnepet.121 P. csupán bátor kiállásával megnyerje, hanem Clodius halála óta, úgy hiszem, százegy nap telt három atyai birtokának feláldozása árán el. Ezalatt a római nép birodalmának határait le is csendesítse. Nem tartott attól, hogy nemcsak tettem híre, de az afelett érzett öröm míg a köznépet ajándékokkal csillapította is bejárta. Bárhol legyen is testem, nem aggaszt, le,118 aközben benneteket nem sikerült meg- mert nevem dicsősége eljutott már minden földre, nyernie egyedülálló közéleti érdemeivel. A és mindörökre ott is lakozik majd!” szenátus jóindulatát még a jelen viszonyok XXXVI. (99) Mindezt gyakorta el- közepette is gyakran tapasztalhatta, s bizton mondtad nekem négyszemközt, én viszont állítja, hogy a tőletek és rendetektől kapott most nyilvánosság előtt szólok hozzád, Milo: számos szerencsekívánatot, támogatást és „Ha ez a meggyőződésed, nem dicsérhetlek érte szíves szót, magával fogja vinni, bármilyen eléggé, de minél emelkedettebb isteni erényed, irányba tereli is a végzet élete folyását. (96) annál fájdalmasabb elszakadnom tőled. S ha Emlékszik arra is, hogy csak a kikiáltó szava elragadnak tőlem, még azon panaszban sem maradt el,119 amit nem is hiányolt igazán, nyerhetek vigaszt, hogy azokra haragudhatnék, ám ami egyedül számított: a nép összes sza- akik ilyen súlyos sebet ejtettek rajtam. Hiszen vazatával consullá választotta. Végezetül, ha nem ellenségeim fosztanak meg tőled, hanem most e fegyverek mégis ellene fordulnának, leghűbb barátaim, akiktől sohasem szenvedtem akkor is úgy érezné, hogy csak egy gaztett kárt, hanem mindig csak szívességet kaptam.” gyanúja, s nem egy valós bűntett állt az Sohasem okozhattok nekem olyan rettentő útjában. Még azt is hozzáfűzi igen helyesen, fájdalmat – hiszen mi lehet ilyen fájó –, hogy a derék és bölcs ember nem jutalom hogy megfeledkezzem arról, hogy mindig reményében szokta a jótetteket keresni, ha- milyen nagyra értékeltetek. Ha azonban ti nem a jót önmagáért cselekszi; ő mindenkor megfeledkeztetek róla, ha bennem valamit a legragyogóbb tetteket vitte véghez, hiszen kárhoztattok, miért nem inkább rajtam, s egy férfi számára nincsen nagyszerűbb dolog, miért Milón toroljátok meg? Hiszen ha va- mint hazáját a veszedelmektől megszabadíta- lami történnék velem, csodálatosan fejezném ni.120 (97) Szerencsések, akiket polgártársaik be életemet, e szörnyű csapást nem kellene Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 87

meglátnom! (100) Most csak az az egyetlen hazahívjanak, én pedig még azt sem, hogy vigasz éltet, hogy te, T. Annius, sohasem ugyanők itt tartsanak? Mit felelek majd gyer- kényszerültél nélkülözni szeretetemet, támo- mekeimnek, akik téged második atyjukként gatásomat és hálámat. Érdekedben vontam tisztelnek? Hát neked, Quintus fivérem, aki magamra a hatalmasok gyűlöletét, gyakran távol vagy, s azon időkben társam voltál?123 tettem kockára testi épségemet és életemet Hogy nem tudtam Milo életét azok segítsé- ellenségeid fegyvereivel szemben, sokak előtt gével megmenteni, akik révén ő az enyémet vetettem magam földre érted könyörögve, megmentette? S miféle ügyben nem tudtam magam és gyermekeim vagyonát és javait megmenteni? Amely minden népet hálára is rendelkezésedre bocsátottam, ha szorult kötelez! Kitől nem tudtam megmenteni? helyzetbe sodródtál, s ha erőszakot forralnak Azoktól, akik a legtöbbet nyertek Clodius ellened, vagy életveszély leselkedik rád, ma halálával! Ki könyörgött érte? Én! is magamra vállalom. Mi van még hátra? Mi (103) Milyen rettenetes bűnt forraltam, többet tehetek irántam tanúsított szívessége- milyen fertelmes gaztettet követtem, bírák, idért cserébe, mint hogy jövendő sorsodban, amikor ki­nyomoztam, feltártam, lelepleztem, bármilyen legyen is, osztozom veled? Nem és eltiportam közös veszedelmünk áruló hárítom el magamtól, és nem vonakodom, jeleit? Az engem és enyéimet sújtó összes hozzátok azonban azért könyörgök, bírák, fájdalom e forrásból ered. Miért akartátok, hogy vagy még az ő felmentésével növel- hogy hazatérjek? Hogy végignézzem azok jétek azon jótétemények számát, melyeket elűzetését, akiknek a segítségével hazatérhet- irántam tanúsítottatok, vagy pedig nézzétek tem? Könyörgök, ne tegyétek hazatérésemet végig, hogy száműzetésével azok is semmivé keserűbbé, mint amilyen távozásom volt! válnak! Mert hogyan érezhetném, hogy visszahe- XXXVII. (101) Könnyeim azonban lyeztek korábbi jogaimba, ha elszakítanak nem hatják meg Milót – valami hihetetlen azoktól, akik jogaimba visszahelyeztek? lelkierő van benne –, azt tartja száműze- XXXVIII. Inkább azt adnák meg a tésnek, ahol nincs hely az erény számára, halhatatlan istenek – ne sértsen, hazám, hogy a halált pedig természetes végnek, nem így szólok, hiszen attól félek, gyalázkodás- pedig büntetésnek véli. Maradjon is olyan nak tűnik, amit Milo iránti jó szándékból a jelleme, amilyennek született! Hogyan? mondok –, hogy P. Clodius éljen, mi több, Ti azonban, bírák, milyen szellemben éltek legyen praetor, consul, dictator, mintsem hogy majd a jövőben? Milo emlékét megőrzitek, e látványt kelljen szemlélnem! (104) Ó, hal- őt magát azonban elűzitek? A föld bármely hatatlan istenek! Milyen bátor férfiú, akit pontja méltóbb lesz arra, hogy befogadja nektek, bírák, kellene megoltalmaznotok! bátorságát, mint az, ahonnan származik? „Semmiképpen sem,” – mondja ő – „inkább Benneteket szólítalak, bátor férfiak, akik már nyerje el ő megérdemelt büntetését, mi pedig sok vért ontottatok a hazáért, a győzhetetlen majd elviseljük, ha kell, a nem nem érdemelt polgárt fenyegető veszedelemben benne- büntetést!” A haza javára született – s mégse teket szólítalak, centuriók, és benneteket, hazájában haljon meg, s ha úgy hozná a sors, katonák! Nem csupán személőként, hanem még csak ne is hazájáért? Szelleme emlékét e törvényszék fegyveres oltalmazóiként álltok mindörökre megőrzitek majd, de azt nem itt, miközben e rettenthetetlen férfierényt engeditek, hogy testét Itáliában fedje sír? városunkból elűzik, kivetik, és elkergetik? Azt az embert száműzze bárki is ítéletével e (102) Ó, én nyomorult, én boldogtalan!122 városból, akit, ha száműztetek, minden város Te, Milo, el tudtad érni, hogy ezen emberek magához akar majd kötni? (105) Ó, boldog Szemtanú 88 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. működése végén már a caesari törvények és ren- az a föld, amely e férfit befogadja, hálátlan delkezések érvényességét is megkérdőjelezte. A ez, ha elűzi, s nyomorult, ha elveszíti! De be Clodiust hatalomba segítők számára ekkor vált kell fejeznem, hiszen könnyeimtől elcsuklik végleg világossá, hogy védencük támogatásá- szavam, ő nem engedi, hogy könnyeimmel val milyen végzetes hibát követtek el. Clodius védelmezzem. Könyörögve kérlek bennete- alkalmatlan volt politikai szövetségesnek, s az ket, bírák, hogy ítéletetek meghozatala során optimatáknak ekkor lehetőségük nyílott volna valós meggyőződéseteket bátran fejezzétek arra, hogy politikai egységet kovácsolva a káosz ki! Bátorságotokat, igazságosságotokat és és a terror által fenyegetett Pompeiust a Clodiust hűségeteket, higgyetek nekem, az tartja majd a néptribunusi tisztséghez juttató Caesarról le- választva saját oldalukra állítsák. Az optimaták legtöbbre, aki a bírák kijelölése során a leg- azonban nem kicsinyes belviszályokban őrölték derekabb, legbölcsebb és legbátrabb férfiakat fel erőiket, s az egykori szövetségesek, Pompeius 124 választotta ki! és Crassus sem tudtak megegyezésre jutni, így az optimaták klikkjei, Pompeius, Crassus, a Cicero- hívek, Clodius és a söpredék mind különutas Jegyzetek megoldásokon töprengett, nem tudván, hogy a

1 hosszú távú politikai irányokat Caesar galliai tá- A Titius Annius Milo védelmében született borában határozzák meg. és teljes terjedelmében ránk maradt beszéd 52 Mintegy Clodius dühöngését ellensúlyo- áprilisának elején hangzott el a Milo elleni bün- zandó Pompeius felbujtotta Milót, hogy szintén tetőperben. Milo ellen vis, vagyis a közrendet/ állítson és fegyverezzen fel egy magánhadsereg- köznyugalmat sértő erőszakos cselekmények, ként használható bandát, s innentől éveken át egész pontosan Clodius utcai harcok során történt immáron két, egymás ellen küzdő horda veszé- meggyilkolása miatt emeltek vádat a Pompeius lyeztette a belbiztonságot egészen 52. január 18- mint consul által külön e tényállásra megalkotott ig, amikor Rómától hozzávetőleg húsz km-re törvény alapján. a Via Appián dúló harcban Clodiust megölték. A Rómában garázdálkodó, magánhadse- A közélet viszonyai már 53-ban tarthatatlanná regként bevetett – egyrészt Clodius, másrészt váltak, ugyanis Pompeius rendkívüli imperiumra Milo által vezetett – fegyveres bandák terrorja akarván szert tenni gondoskodott arról, hogy júli- 58-tól 52-ig egyre nagyobb fenyegetést jelentett usig magistratusok nélkül maradjon az államszer- nem csupán a közbiztonság, hanem a köztársa- vezet. A következő év consulatusára Milo mellett P. sági államrend számára is. Clodius a triumvirek Plautius Hypsaeus és Q. Caecilius Metellus Pius felbujtására állította fel saját „hadseregét”, hogy Scipio Nasica pályáztak. Az optimata érdekeket 58-ban elérje Cicero száműzetését és a triumvi- követő Milót Pompeius nem támogatta, ám vesz- rátus számára kellemetlen egyének kirekesztését tegetéssel és terrorral Clodius is küzdött ellene a közéletből. Clodius ekkortájt Róma tényleges – így állhatott elő az a helyzet, hogy 52. január urának érezhette magát, s fegyveres hordáival 1-jén egyetlen consul sem léphetett hivatalba. igyekezett minden lehetséges ellenállást elfojtani. A Clodius halálával végződő, Bovillae mel- Nemcsak Pompeiust provokálta – a Pompeius letti összecsapás – ami nagyban felgyorsította által fogolyként Rómába hozott Tigranesnek az eseményeket, a szenátus és Pompeius közti segített a menekülésben (Cic. Att. 3, 8, 3), s kiegyezést s ezzel a polgárháború kirobbanását – a Pompeius rendelkezése szerint Deiotarus ki- a következőképpen zajlott le. Milo Lanuviumba rály területéhez tartozó szentélyt nagy összegért igyekezett, Clodius pedig a Bovillae és Lanuvium eladta Brogitarusnak, akinek önkényesen még között fekvő Ariciából tartott hazafelé. Milo és királyi címet is adományozott (Cic. Sest. 56) –, felesége, Fausta kocsiját számos rabszolga követte, aki immáron nem érezvén magát biztonságban köztük gladiátorok is, a lovon közeledő Clodiust nem mutatkozott a nyilvánosság előtt (Cic. Sest. hozzávetőleg harminc rabszolga és három római 15. 69), hanem az őt hatalomba segítő Caesar- polgár kísérte. Milo két gladiátora összetűzésbe ral is szembefordult, olyannyira hogy tribunusi keveredett Clodius rabszolgáival, Clodius a zajt

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 89 hallván hátrafordult, és a vállán sebet kapott. Na- hírnevet szerzett) C. Sallustius Crispus támadá- gyobb küzdelem kerekedett, a sebesült Clodiust sait. egy közeli fogadóba vitték. Milo mindezt látván Az első, április 4-én tartott tárgyaláson ke- megrohamoztatta a fogadót, Clodiust előrángat- letkezett zavargások után Pompeius csapatai száll- ták rejtekhelyéről, és számos tőrszúrással végeztek ták meg a forumot, április 7-én azonban a Clodius- vele. A holttestet otthagyták az úton, s azt egy párti néptribunus, Munatius Plancus felszólította Rómába tartó szenátor találta meg, és vitette be híveit, hogy a jelenjenek meg teljes létszámban a a városba. másnapi, a pert bezáró tárgyaláson. Április 8-án Clodius halála hatalmas zavargásokat ered- Róma minden üzlete zárva tartott, a katonaság ményezett Rómában, hívei a Curiába vitték a ellenőrzése alá vonta a forumot és környékét, s holttestet, s ott máglyán elégették – ennek során az idő rövidsége miatt Cicero egyedüli védőként a Curia épülete és a szomszédos Basilica Porcia is ragadta meg a szót, azonban az ellenpárt idegőrlő a lángok martaléka lett. A szenátus erre a senatus lármája és fenyegető demonstrációja miatt össze- consultutm ultimummal elrendelte a „szükségál- zavarodott, és mondandóját összefüggéstelenül lapotot”, az interrex – vagyis a szenátus kijelölt és meggyőzőerő nélkül adta elő. A per Cicero tagja, aki a consuli hivatal betöltetlensége idején egyik legnagyobb törvényszéki vereségével zárult, öt napig ellátta azok feladatát –, a néptribunusok az ötvenegy esküdtbíró közül harmincnyolcan és Pompeius mint proconsul kapták a feladatot, voksoltak Milo bűnössége mellett, aki rögvest hogy az állam biztonságáról gondoskodjanak, il- önkéntes száműzetésbe vonult Massiliába. letve Pompeius felhatalmazást kapott, hogy egész A ténylegesen elhangzott beszédet gyors- Itáliában sorozást tartson. Pompeius tárgyalá- írással rögzítették, amit még Quintilianus is ol- sokat kezdett M. Cato Porciusszal, a szenátori vashatott. Az utókorra azonban csak a Cicero párt prominens képviselőjével és Caesarral, hogy által lecsiszolt, kerek egésszé formált, átstilizált valamiféle kivételes, a politikai helyzet indokolta változat maradt, az a beszéd, amit a szónok április imperiumot kapjon, s hozzávetőleg hatvan nappal 8-án el akart volna mondani, ha nem rettent volna később elnyerte az addig ismeretlen és közjogi- meg a fenyegető söpredék terrorjától. E közzétett lag definiálhatatlan consul sine collega tisztséget, mestermű egy példányát Milóhoz is eljuttatta, aki vagyis egyfajta dictatori felhatalmazottságra tett állítólag örömét fejezte ki afelett, hogy ha Cicero szert. akkoriban a bíróság előtt is így beszélt volna, Pompeius megválasztása után néhány nap- akkor most nem ehetné a kizárólag Massiliában pal két törvényjavaslattal állt elő, amelyek közül halászható kiváló halfajtát. (Dio Cass. 40, 54, 2) az egyik a Milo felelősségre vonására szolgáló Az oratio bevezetése már azt a benyomást lex Pompeia de vi nevet viselte. Az személyre sza- kelti, mintha 52. április 8-án hangzott volna el, bott, kivételesen szigorú eljárási rendet is elő- azonban a későbbi, a helyzetet nem ismerő olvasó irányzó törvényjavaslat ellen mind a szenátus, számára is érzékelhetővé teszi a forumon uralkodó mind pedig M. Caelius Rufus, Milo párthíve hangulatot. (Cic. Mil. 1–6) Szinte magunk előtt tiltakozott, Pompeius azonban a népgyűlésnél láthatjuk a szónokot, a vádlottat, a bírákat, a ka- keresztülvitte a törvényt, s a Milo felett ítélkező tonaságot, a felfegyverzett bandát, Pompeiust és esküdtbíróság elnökévé (quaesitor) kinevezték L. Clodius híveit. A szónok azonnal mintegy magát Domitius Ahenobarbust. Vádlóként a meggyil- igyekszik meggyőzni, hogy a katonaság csupán kolt Clodius két unokaöccse, a későbbi triumvir, a rend fenntartását szolgálja, Clodius híveivel, Marcus Antonius és P. Valerius Nepos lépett fel. az agresszív kisebbséggel szemben pedig kellő A védelmet – lévén, hogy többek között Milónak határozottsággal kell fellépni. Saját félelmének köszönhette, hogy hazatérhetett száműzetéséből – elismerése egyúttal a hallgatósághoz intézett fel- Cicero vállalta, s ezzel nagyban veszélybe sodorta hívás (Cic. Mil. 4), miszerint Milo tettét inkább Pompeiushoz és Caesarhoz fűződő viszonylag elismerés, semmint gáncs illeti, hiszen ezáltal sú- kiegyensúlyozott, ám igencsak törékeny viszo- lyos szorongatottságból mentette meg az államot, nyát, valamint magára vonta Clodius híveinek, ám erre a szónok csak azt követően kíván kitérni, köztük három néptribunus, T. Munacius Plancus, hogy jogilag tisztázta Milót: jogos védelmi hely- Q. Pompeius Rufus és (az utóbb történetíróként zetben cselekedett. (Cic. Mil. 5. sk.)

Szemtanú 90 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. A narratióban a szónok nem kezd közvetlenül fentebb vázolt elbeszélésétől. A szónok mindenes- a vádakkal foglalkozni, hanem ehelyett vázolja tül mellőzi, hogy a sebesült Clodiust rabszolgái az ügy politikai és jogi hátterét – megjelenítve egy fogadóba vitték, valamint hogy Milo emberei mind az ellenfél, mind a saját verzióját. (Cic. Mil. szabályos ostrom alá vették a fogadót. Cicero 7–23) Ennek során kitér a jogos védelmi helyzet, számára kedvező lehetett a vád szintén igencsak a szenátusi álláspont és a pompeiusi intézkedések tendenciózus elbeszélése, amely szerint Milo elő- elemzésére. A jogos védelmi helyzet taglalása a re kitervelte Clodius meggyilkolását. Mindebből közismert „vim vi repellere licet”, illetve „arma jó eséllyel megállapítható, hogy a két ősellenség armis repellere licet” alapelvben foglalható össze találkozása és az összecsapás kirobbanása a vélet- (Cic. Mil. 7–11), ami kiválóan alkalmas arra, hogy lenek szerencsétlen összjátékának volt köszönhető. a bírákban bizalmat ébresszen, még mielőtt az A vád Milo oldalán akarta a szándékosságot bizo- ügy konkrét körülményei mérlegre kerülnének. nyítani, a védelem ezzel szemben Clodius részéről Cicero értelmezésében a szenátus egyértelműen igyekezett az előre megfontoltságot megkérdője- Milo mellett foglalt állást, hiszen a január 18-i lezhetetlenné tenni. E nem túl szerencsés érvelési eseményeket – a Curia felgyújtását – is törvényte- taktika csak olyan bírák esetén arathatott volna lennek minősítette, s ezzel úgyszólván legitimálta sikert, akik a jogi érvelést puszta formalitásnak Clodius megölését. (Cic. Mil. 12–14) Pompeius tekintve, az ügyet kizárólag politikai szemszög- rendelkezéseinek, a lex Pompeia de vi keresztül- ből értékelve hajlandók lettek volna a nyilvánvaló vitelének magyarázata kapcsán már lényegesen ferdítéseknek hitelt adni. A Milo részéről fennál- nehezebb feladattal küzd meg – látszólag eredmé- ló jogos védelmi helyzet megkérdőjelezhetetlen nyesen. Ellenpéldákkal igyekszik igazolni, hogy voltát kiindulási pontként elfogadtatni igyekvő Pompeius miért kényszerült rendkívüli törvény- cicerói érvelés az ügyet egyoldalúan politikai né- szék felállítására: minderre nem Clodius személye, zőpontból szemlélő bírákat feltételez. hanem a közállapotok kényszerítették, s annál Cicero érvelése ugyan nem minden pontot is inkább ügyelnie kellett az objektivitás, illetve követi talán a tényeket, azonban teljességgel kohe- az objektivitás látszatának fenntartására, mivel rens rendszert alkot: az argumentatio mindenestül Clodius ellensége, Milo pedig barátja volt – a szi- alkalmazkodik a vázolt tényálláshoz, s ekképpen gorú eljárási rend nem kizárja, hanem elősegíti az a két rész minden ponton erősíti egymást. (Cic. igazságos ítélet meghozatalát. (Cic. Mil. 15–22) Mil. 32–71) A két fél, Clodius és Milo előéletének A tett leírása során először az indítékokat (Cic. és jellemrajza (Cic. Mil. 32–43) és a ténykörül- Mil. 24–26), majd az események lefolyását vázolja. mények, a helyszín és az időpont leírása (Cic. (Cic. Mil. 27–29) Rendkívüli taktikai érzékkel Mil. 44–56) precízen rímel az események korábbi Clodius motivációját, illetve Clodiusnak mint az rövid vázlatára. (Cic. Mil. 24. skk.) Az elbeszélés események katalizátorának szerepét domborítja lineáris voltát semmi sem töri meg, s a megismé- ki: Clodius praetori hivatalra pályázott, ám ezen, telt, ám immáron részletesebb narratíva kiválóan az államrendet veszélyeztető tervét Milo esélyei alkalmas – lett volna, ha így hangzott volna el – a a consulatusra kudarccal fenyegették. Erre elhatá- bírák, illetve az olvasó meggyőzésére. Csak az rozta, hogy végez Milóval, s nemcsak e szándékát, argumentatio harmadik, „extra causam” harmada hanem gyalázatos tette kivitelezésének napját is lép túl az egyenes vonalú okfejtésen: a Clodius ha- előre bejelentette. (Cic. Mil. 24. skk.) Az esemé- lála után körülményeket taglalva Milo utóbb kikö- nyek leírásában a szerepek világosan le vannak vetkeztethető indítékaival foglalkozik, rabszolgái osztva: Clodius az elszánt merénylő, a béke és a felszabadításával – amivel kiküszöbölte a tortúrá- köznyugalom megzavarója, Milo pedig a békés val kikényszeríthető vallomásokat –, illetve azon- utazó, az állam megmentője. A küzdelem leírása nali visszatérésével Rómába, amivel úgymond rövid és egyértelmű: Clodius emberei rejtekből jó lelkiismeretét bizonyította. (Cic. Mil. 57–71) támadtak, Milo védekezni próbált, rabszolgái Ezen okfejtéssel igyekszik a bírák Pompeiustól pedig, miután arról kaptak hírt, hogy urukat való félelmét csökkenteni, aki – amint Cicero meggyilkolták, végeztek Clodiusszal. (Cic. Mil. helyesen érezte – az általa vágyott bírói döntés 29) A cicerói narratíva alapvetően eltér a Kr. u. I. legfőbb akadályát jelentette. A főrész utolsó ré- századi Cicero-kommentátor, Asconius Pedianus szében Cicero – az egykori conservator civium

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 91 (Cic. Mil. 73) – hangsúlyozza, hogy Clodius 6 Az exordium végén következik az ügy jogkér- megölésével Milo a tutor et procurator rei publicae, désének (stasis, status, quaestio, constitutio) leírása. illetve conservator tanti popui nagy veszedelemtől Az ügy kezelésének módozatai az antik szónoki mentette meg az államot: olyan megbecsülést és teória szerint: a status coniecturalis esetén azt a elismerést érdemelne, mint a zsarnokölők a gö- kérdést kellett tisztázni, hogy a gyanúsított el- rögöknél – ha pedig előre megfontolt szándékkal követte-e a tettet, vagyis a kérdés az elkövető szabadította volna meg Rómától a tyrannustól személyére irányul, a status definitivus a beismert (Cic. Mil. 35. 72), Clodiustól, nem pedig jogos tett jogi minősítésére vonatkozik, a status generalis védelmi helyzete okán, még nagyobb dicséret vagy qualitativus esetén azt vizsgálták, hogy az illetné. (Cic. Mil. 80. 83) Természetesen mindez elkövetett cselekmény adott büntetőtörvény ha- csupán hipotetikus állítás, hiszen – amint Cicero tálya alá tartozik-e, a status translativus esetén állítja – Milo tette nem a jogellenességet kizáró pedig, hogy melyik törvény alkalmazandó, illetve körülmény folytán nem bűntett, viszont jól érzé- melyik törvényszék kompetens az ügyben. A sta- kelteti a jogi és politikai, a racionális és érzelmi tus generalis nagyjából megfeleltethető a mai jog- viszonyulás közti ellentétet. (Cic. Mil. 72–91) ellenességet kizáró okoknak – pl. jogos védelem, A peroratióban folytatódik az extra causam szükséghelyzet stb. Mások amellett érveltek, hogy érvelés. (Cic. Mil. 92–105) Minthogy a nem ép- az ügy a status generalis szemszögéből bírálandó pen konfliktuskerülő és kevéssé békeszerető Milo el, nevezetesen, hogy Clodius megölése azért nem személyisége nem teszi lehetővé, hogy a szónok bűncselekmény, mert az állam érdekét szolgálta, a szokványos, a vádlott nevében a bírákhoz in- vagyis teljes joggal került rá sor. Cicero nem ezt tézett könyörgéssel zárja beszédét, védencét az az utat választotta, mivel sem a deprecatio eszkö- állam javát szinte sztoikus lelkülettel védő hőssé zéhez (amellyel a vádlott beismeri bűnösségét, és stilizálja, a könyörgő szerepét pedig maga veszi át, korábbi érdemeire hivatkozva kér kegyelmet), sem megosztva a hallgatósággal abbéli félelmét, hogy a tettet az állam érdekében történt cselekmény- nem tudja majd megmenteni a száműzetéstől ként beállító comparatio lehetőségéhez nem kívánt azon férfit, aki számára a száműzetésből való nyúlni. Érvelésében a relatio criminis eszközéhez visszatérést biztosította. nyúl, és azt akarja bizonyítani, hogy Clodius 2 Az oratio elején félelmet emlegetni bevett szándékozott meggyilkolni Milót, az pedig szónoki toposz volt, amivel a szónok a hallgatóság csupán önvédelemből cselekedett. Ugyanakkor rokonszenvét igyekezett megnyerni, illetve bizo- megállapítható, hogy a jogos védelmi helyzetre nyítani próbálta, hogy tisztában feladata és fele- való hivatkozás stabil jogi és politikai álapjáról lőssége súlyával, valamint kifejezte az értő hallga- kiindulva egyáltalában nem fektet kisebb súlyt tóság iránti nagyrabecsülését abban reménykedve, az érzelmi ráhatásra, és él a comparatio eszközével, hogy nem okoz majd nekik csalódást – vö. Cic. vagyis egyúttal Milo önvédelemből elkövetett De orat. 1, 119. skk. Cicero maga is gyakran élt e tettét az állam számára hasznos fejleményként toposszal – vö. Cic. Rosc. Am. 9; Deiot. 1. A Pro állítja be. Milone nyitását Quintilianus mint példaértékű 7 A szónok előre bejelenti beszédének két fő exordiumot említi – vö. Quint. inst. 11, 3, 47. részét: a causát, vagyis tényállás leírását (24–71) skk. és az extra causam részt, vagyis a politikai okfej- 3 A Milo felett ítélkező quaestio harmadrészt tést (72–91). szenátorokból, harmadrészt lovagokból, harmad- 8 Az argumentatio bejelentése: 7–23. Ennek részt pedig tribuni aerariiből – egy, a lovagokhoz keretében a szónok felvázolja az előtte álló fel- közeli osztályból – állt. adatokat, miszerint a következő három pontot 4 Cicero, akinek már korábban száműzetésbe kell cáfolnia: mindenkit, aki ölt, halálra kell ítél- kellett mennie, ahonnan Milo segítségével haza- ni (7–11); a szenátus Milo tettét államellenes térhetett, és Milo, akit a per kapcsán száműzetés cselekménynek minősítette (12–14); Pompeius fenyeget. kifejezetten Milo megbüntetése céljából alkotott 5 A derék polgárok (boni) nem más, mint az új törvényt (15–23). Ha tehát e pontokat meg- optimaták, a gazok (improbi) pedig azok ellensé- cáfolta, érvelésének nyitott fülekre kell találnia a gei, a felforgató elemek. bíráknál.

Szemtanú 92 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. 9 A hagyomány szerint Tullus Hostilius idején 17 Utalás a Sulla által kibocsátott lex Cornelia de a Róma és Alba Longa között a vezető hatalmi sicariis et veneficisre. pozícióért dúló harcot két hármas iker, a római 18 Utalás Clodius párthívére, T. Munatius Horatiusok és az albai Curiatiusok küzdelme dön- Pancus Bursára, akinek a tűzvész miatt el kellett tötte el, amelyből egyedüli túlélőként a cselhez hagynia a forum szónoki emelvényét. folyamodó M. Horatius tért haza élve. Amikor 19 Utalás a lex Cornelia de sicariis et veneficisre és nővére megpillantotta fivérét a jegyesétől zsákmá- a lex Plautia de vire. nyolt fegyverekben, jegyesét gyászolva zokogás- 20 A házasságtörés említése a Caesar második ban tört ki, mire fivére megölte mondván, hogy feleségével, Pompeiára, illetve a Bona Dea ünne- így kell járnia minden római nőnek, aki meggyászolja pén kirobbant botrányra utal. 62 decembere ele- az ellenséget. Miután M. Horatiust emberölésért jén ülték meg Caesar, a főpap (pontifex maximus) halálra ítélték, a népgyűléshez fellebbezett, és házában Róma előkelő asszonyai – köztük a Ves- kegyelmet kapott. Az római hagyomány sze- ta-szüzek is – a Bona Dea ünnepét. Rómában rint ez volt a legkorábbi emberölési per, illetve a egy imperiummal rendelkező magistratus házában népgyűléshez folyamodó fellebbezés (provocatio tartották e szertartást, amin csak az uralkodó osz- ad populum) legkorábbi alkalmazása. Vö. Liv. 1, tály nőtagjai és a Vesta-papnők vehettek részt, az 24–26. ünnepet a magistratus felesége vezette. Jelen eset 10 P. Africanus Scipio a Velleius Paterculus által szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy a hagyományozott elbeszélés szerint C. Papirius szertartásról minden hímnemű élőlény – legyen Carbo (néptribunus 131-ben vagy 130-ban) kér- az ember, avagy állat – szigorúan ki volt zárva. désére, miszerint joggal ölték-e meg Tiberius Arról, hogy ezen az éjszakán mi történt, a tör- Gracchust, azt felelte, hogy amennyiben az önké- ténetírói források nem adnak minden ponton nyesen magához akarta ragadni a hatalmat, akkor egységes képet, a következő azonban meglehetős jogosan kellett meghalnia. Vö. Vell. 2, 4, 4. biztonsággal megállapítható: Clodius valahogyan 11 C. Servilius Ahala megölte az önkényuralom- bejutott a házba (Plutarchos szerint nyitva találta ra törő Sp. Maeliust. Először elítélték, azonban az ajtót, és úgy ment be). Hárfásnőnek álcázta hamarosan, 435 táján visszahívták a száműzetés- magát, ám Plutarchos és Appianos azon állítása, ből – vö. Cic. Cat. 1, 3. miszerint az álcázást nagyban megkönnyítette, 12 P. Cornelius Scipio Nasica (consul 138-ban) hogy ekkor tájt még nem kellett borotválkoznia, és L. Opimius (consul 121-ben) gyilkolták meg a téves, elfeledkeznek ugyanis arról, hogy a Bona Gracchusokat – vö. Cic. Planc. 88. Dea-botrány idején Clodius már huszonkilenc- 13 Marius 100-ban a szenátus parancsára határo- harmincéves volt. Dio Cassius közlése szerint zottan fellépett korábbi politikai szövetségese, L. célja Caesar feleségének, Pompeiának elcsábí- Apuleius Saturninus néptribunussal szemben. tása volt (ami Dio Cassius szerint meg is tör- 14 A szenátus 63. december 5-én adott felhatal- tént), ám ez egyáltalán nem biztos. A megzavart mazást Cicerónak mint consulnak az összeesküvő ünnepet utóbb a Vesta-papnők megismételték catilinariusok kivégeztetésére a senatus consultum (instauratio). A senatusban a Bona Dea-botrányt ultimum keretében. Utalás az anyagyilkos Orestes Q. Cornificius hozta fel először, a testület pedig történetére, akit végül Athéné ítélete felmentett. a Vesta-papnők és a pontifexek elé utalta, akik a 15 Az éjjeli, illetve nappali, de fegyverrel tá- pontifex maximus, Caesar elnöklete alatt ültek madó tolvaj megölését a tizenkéttáblás törvény össze. A vádemelés valamikor 61. március 15-e jogszerűnek minősítette, vagyis ezen eset nem előtt megtörtént. Magáról a perről igen keveset volt emberölésként büntetendő a jogellenességet tudunk. A vád ellen Clodius azon alibit kívánta kizáró ok miatt – vö. Cic. Tull. 47. skk. Utóbb, igazolni, hogy a Bona Dea-szertartás napján nem a köztársasági kor végén a jogos védelem és a Rómában, hanem Interamnában volt. Ezen alibit szükséghelyzet e körét szűkebbre vonták. megdöntendő tanúként lépett fel számos, a Bona 16 Ezen, a természetjogról (ius naturale) szóló Dea-ünnepen részt vevő nő, köztük Caesar anyja, mondatot Cicero retorikaelméletében a párhu- Aurelia és Caesar nővére, Iulia is. Cicero hasonló- zamos szerkesztés, a concinnitas iskolapéldájaként képp tanúvallomást tett arról, hogy a szertartás idézi – vö. Cic. Or. 165. napján Clodius meglátogatta Rómában – egyes

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 93 források szerint e látogatás a botrány előtt három 29 A Castor-templom a forum déli részén he- órával (azaz késő este), más értelmezések szerint lyezkedett el, s gyakorta szolgált a szenátusi ülések a reggeli köszöntés alkalmával történt. Clodiust helyszínéül. végül felmentették. A per nem Cicero kívánsága 30 Vö. Cic. Sest. 69; har. resp. 49. szerint dőlt el, és tanúvallomása révén Clodiusban 31 Utalás az 56 tavaszán tartott lucai konferen- halálos ellenségre tett szert, ami további pálya- ciára, s egyúttal ironikus vágás Pompeius felé. futására nézve tragikus fordulatot – száműzetést 32 L. Domitius Ahenobarbus (praetor 58-ban, – jelentett. Ehhez lásd Cic. Att. 1, 13, 3; har. resp. consul 54-ben) – a néppárti törekvések elszánt 37; Vell. 2, 45, 1; Plut. Cic. 28; Caes. 9; Suet. Iul. ellenlábasa. 6, 2; App. civ. 2, 14, 52; Dio Cass. 37, 45; Liv. 33 Az esküdtszék elnökének dicsérete bevett re- perioch. 103. torikai toposz, itt azonban határozott funkcióval 21 M. Aemilius Lepidus (consul 46-ban és 42- bír, ugyanis noha Pompeius nyilvánvalóan azért ben), Octavianus és Antonius mellett a második jelölte ki quaesitornak L. Domitius Ahenobarbust, triumvirátus tagja. A Clodius meggyilkolása mert célja Milo elítélése volt, a szónok arra pró- utáni zavargások Lepidus ellen is irányultak, mi- bálja nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy vel ő töltötte be az interrex tisztségét. Interrexet 58-ban praetorként a legerélyesebben fellépett eredetileg a király halálakor választottak a köztes Clodius ellen. időszakra, utóbb a consul halála vagy a sikertelen 34 Clodius eredetileg az 53-as esztendő egyik consulválasztás esetén bízták meg e funkció ke- praetori tisztségére pályázott, ám pályázatát vis�- retében a szenátus egy tagját egyfajta „ügyvivő szavonta, mivel 54-ben és 53 első felébe sem consulsággal”. consul-, sem praetorválasztásokra nem került sor. 22 A szenátusban bármelyik szenátor elérhette L. Aemilius Lepidus Paullus (praetor 53-ban, a „Divide!” követeléssel, hogy egyazon javaslat consul 50-ben) – a triumvir fivére. Utalás a lex részleteiről elkülönítve szavazzanak. Villia annalisra, amely alapján két állami tisztség 23 Az optimata körök igyekeztek megakadá- betöltése között legalább két hivatal nélküli évnek lyozni a lex Pompeia de vi megalkotását, a Clodius kellett eltelnie – Clodius 56-ban töltötte be az ügyet az állam számára károsnak és helytelennek aedilisi tisztséget. Utalás a kedvezőtlen előjelekre. nyilvánították, és azon munkálkodtak, hogy az 35 A tribus Collinának mint városi szavazókör- ügyet a meglévő törvényi rendelkezések alapján zetnek igencsak rossz volt a híre. bírálják el. Pompeius a Clodius párthívei közé tar- 36 Ezeket bizonyos incidensek miatt félbe kel- tozó néptribunus, Munatius Plancus intercessiója lett szakítani. Vö. Cic. Mil. 41. 96. segítségével tudta keresztülvinni törvényjavaslatát. 37 M. Favonius (praetor 49-ben) – Cato párt- 24 Utalás az ítélethozatal során a szavazótáblára híve. írandó kezdőbetűkre: a megmentést a felmentő 38 A Lanuvium dictatora tisztség nagy valószí- szavazatot jelző A (absolvo), az elítélést pedig a C nűséggel vallási feladatok ellátásában merült ki. (condemno) jelentette. 39 Asconius szerint Milo és Clodius találkozá- 25 M. Porcius Cato Uticensis (praetor 54-ben), sára és az összecsapásra két órával korábban került sztoikus bölcselő és az optimta párt előharcosa. sor. Quintilianus azt vélelmezi, hogy Cicero azért Anyai nagybátyja az a M. Livius Drusus (néptri- teszi két órával későbbre, vagyis délután négy óra bunus 91-ben) volt, akinek meggyilkolása a szö- tájára az összecsapást, nehogy gyanússá váljék a vetséges háború kirobbanásának egyik indítékául bírák szemében, hogy Milo Bovillaeben időzött szolgált. – vö. Quint. inst. 6, 3, 49. 26 P. Cornelius Scipio Aemilianus Africanus 40 A premisszák tisztázása után a szónok a minor, Karthago és Numantia elfoglalója 129- iudicatióra koncentrál, nevezetesen azon kérdésre, ben bekövetkezett halálát a szóbeszéd szerint hogy ki készített elő orvtámadást ki ellen. Itt politikai ellenségei okozták. a status coniecturalis eszköze kerül alkalmazásra, 27 Appius Claudius Caecus – consul 307-ben és amelynek segítségével a cui bono-elv és a vita ante 296-ban, censor 312-ben. Vö. Cic. Cael. 33. sk. acta elemzése révén Cicero megfelelő irányba 28 M. Papirius Maso – Pompeius párthíve. Az tudja terelni a bírákat. említett esemény 58-ban történt. 41 A „Cui bono?” mint nyomozási-jogszolgálta-

Szemtanú 94 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. tási alapelv L. Cassius Longinus Ravillától (consul 53 L. Caecilius Rufus – praetor 57-ben. 127-ben) származik, aki a szavazótáblák segítségé- 54 Vagyis 57. augusztus 4-én – vö. Cic. red. in vel történő ítélkezés gyakorlatát is bevezette – vö. sen. 28; dom. 75. 90. Cic. Rosc. Am. 84. sk. 55 Vö. Cic. red. in sen. 29; dom. 30. 42 Sex. Clodius – Cicero ősellenségének, Clo­di­ 56 Pompeius mint Capua duovirje olyan tar- usnak gyakorta emlegetett segítője. Vö. Cic. Pis. 8. talmú decretumot bocsátott ki, amelyben a vá- 43 A Palladium a Vesta-templomban őrzött ros lakossága Cicero hazahívását követelte. A Athéné képmás, amely állítólag Trójából szárma- decretumot mintegy egész Itália hangulatát zik, s Aeneas révén jutott Itáliába. A Palladiumtól tükröző dokumentumot olvasták a szenátusban. függött a hagyomány szerint Róma léte, s ezt Amikor afelől kellett szavazni, hogy Cicero ha- mentette ki 241-ben egy tűzvészből L. Caecilius zatérhet-e, valóban egész Itáliából nagy tömegek Metellus – vö. Cic. Scaur. 48. jöttek Rómába, hogy a volt consul iránti lojalitásu- 44 Sex. Clodius nagy valószínűséggel felbujtó- kat kifejezzék – vö. Cic. Sest. 10. 107; Att. 4, 1. ként vett részt a szenátus tanácskozási helyének 57 P. Cornelius Lentulus Spinther (consul 57- felgyújtásában. ben) határozottan kiállt Cicero hazahívása mellett 45 Cicero maga is megtapasztalta, hogy a ve- – vö. Cic. red. in sen. 5. 8. sk.; 27. sk. télytársa gerjesztette félelem miatt választották 58 Vagyis miután Clodius ostrom alá vette há- éppen őt consullá, ugyanis a szintén consulságra zát – vö. Cic. red. in sen. 19. pályázó Catilinától való félelem felülírta a ró- 59 Milo ellen vis miatt 56 februárjában emeltek mai arisztokrácia idegenkedését Cicerótól a homo vádat – vö. Cic. Sest. 95. novustól – vö. Sall. Cat. 23. 60 M. Antonius (a későbbi triumvir) vádlóként 46 Cicero itt kezd bele az ún. probabile ex vita- lépett fel Milóval szemben, ugyanakkor Clodiust jellegű érvek felsorolásába. is fegyverrel kergette el a forumról – vö. Cic. Phil. 47 A vádat a senatus consultum ultimum által 2, 49. elrendelt „szükségállapot” keretében Cicero által 61 Utalás a consulválasztás megtartásához szük- tett intézkedésekre, nevezetesen az öt összeesküvő séges auspiciumokra. kivégeztetésére akarták alapozni. 62 A probabile ex vita érvek után a singa et 48 Minderre 58 februárjában került sor, rövid- argumenta következnek, vagyis az indiciumokon del azelőtt, hogy Cicero önként száműzetésbe és tanúvallomásokon alapuló bizonyítás. vonult volna. Q. Hortensius Hortalus (consul 63 Q. Petilius – közelebbről nem azonosítható 69-ben), a híres szónok részt vett a lovagrend személy, nyilvánvalóan az esküdtbíróság egyik tagja. küldöttségében, amely azért járult a szenátus elé, 64 Feltehetően Q. Pompeius Rufus. hogy Cicero számára segítséget eszközöljön ki. A 65 Interamna – Rómától hozzávetőleg százhúsz küldöttséget Clodius bandája megtámadta. Vö. km-nyire délkeletre fekvő város. Utalás Causinius Cic. Sest. 27; dom. 54. Schola azon tanúvallomására, miszerint Clodius 49 A Regia (eredetileg királyi vár/lakhely) a a Bona Dea ünnepen történt botrány éjjelén pontifex maximus székhelye – amit a hagyomány Interamnában tartózkodott. Cicero megcáfolta szerint még Numa Pompilius építtetett – a Vesta- ezen vallomást kijelentvén, hogy Clodius abban templom mellett, a forum keleti részén. Itt csaptak az időben Rómában volt – vö. Cic. dom. 80. Alba össze 55-ben Hypsaeus és Milo. Longa – Bovillaetől kb. öt km-re keletre fekvő 50 Milo házát Clodius 57 novemberében vette település. ostrom alá, illetve támadta meg, aminek során P. 66 A lex Pompeia de vi támogatói közé tarto- Sestius is megsebesült – vö. Cic. Sest. 85. zott a két néptribunus Q. Pompeius Rufus és C. 51 P. Sestius 57-ben Milóval együtt viselte a Sallustius – vö. Cic. Att. 4, 3, 5. néptribunusi tisztséget, mindketten erélyesen 67 Cicero és fivére ugyanezen építésszel dol- ellenálltak a clodiusi terrornak, és segítettek Ci- goztattak. A végrendelet hitelesítésére a tanúk cerónak a hazatérésben. Clodius de vi vádat emelt pecsétjével került sor. Sestius ellen, aki Cicero sikerrel védett a perben. 68 Cicero itt összefoglalja a bizonyítás fő pontjait. 52 Ugyanazon év januárjában űzték el Q. 69 Alsium – a Tirrén-tenger partján Rómától Fabricius néptribunust – vö. Cic. Sest. 75. skk. hozzávetőleg harminc km-nyire fekvő település.

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 95 70 Utalás azon birtokra, amely etruriai san bekövetkező konfliktusra, mi több, Pompeius rablóhadjáratainak egyfajta főhadiszállásául szol- Pharsalosnál bekövetkező vereségére menekülé- gált. sére és africai meggyilkolására. E részt mintegy 71 Cicero itt azt engedi sejteni, hogy Clodius vaticinium ex eventu gyanánt bizonyos szövegki- részt vett a Catilina-összeesküvésben, s hogy kö- adások későbbi betoldásnak minősítik, azonban vette azt etruriai táborába. e hipotézis nem feltétlenül helytálló, mivel már 72 A kíséret militáns jellege is hivatott bizonyí- a görög retorikának is jól ismert toposza volt a tani Clodius támadó szándékát. szerencse forgandóságának hangoztatása. Meg 73 A peres eljárásban a rabszolgáktól csak a kell jegyezni, hogy e kijelentés Cicero szájából tortúra során kivett tanúvallomásokat fogadták el. nem hangzik üres közhelynek, hiszen mindezt Aki el akarta kerülni, hogy rabszolgái tanúvallo- néhány évvel korábban maga is kénytelen volt mást legyenek kénytelenek tenni, felszabadíthatta megtapasztalni. Utóbb ugyanezen gondolatme- őket – vö. Cic. Cael. 68. nettel támasztja alá Caesarhioz intézett érvelését 74 Ti. abban az esetben, ha elítélnék. Marcellus érdekében – vö. Cic. Marc. 22. sk. 75 A censorok hivatali székhelye. 85 A senatus consultum ultimum e fordulattal 76 Appius – a vádlók egyike, Clodius unoka- rendelte el a „szükségállapotot”, és hatalmazta fel öccse, akinek tulajdonába Clodius rabszolgái át- a consulokat, hogy az állam ellenségeivel szemben kerültek. a rendes bíróságok eljárási rendjét figyelmen kívül 77 Utalás a Bona Dea-ügyre. hagyva fellépjenek. 78 Vagyis azon ritka esetek egyikében, amikor 86 A szokásjog említése a senatus consultum a rabszolga urára nézve terhelő tanúvallomását ultimumra utal általánosságban, Pomepius sa- elfogadták. Cicero érvelése mintegy előfeltéte- ját jogkörének említése pedig ezen intézkedések lezni, hogy Clodius rabszolgáinak tanúvallomása konkrét foganatosíthatóságára. mindenképpen urukra nézve terhelő adatokat tar- 87 Cicero a signa et argumenta után rövid elő- talmazna. Az argumentum ex consequentibus tipi- készítés, praeparatio (65–72) kezd bele a probatio kus példája, amely – tekintve, hogy jelen esetben második részébe. A jogos védelemre felépített érv- igencsak gyenge lábakon áll, két szilárd érv közé rendszer mintegy csak megalapozza a mindvégig van a cicerói gyakorlatnak és elméletnek (vö. Cic. hangsúlyosan hipotetikusan kezelt, ám a bírákba De orat. 2, 314; Or. 50.) beszorítva. annál jobban belesulykolt gondolatmenetet, mi- 79 A fokozás (gradatio) típuspéldája. A szerint Milo nem büntetést, hanem jutalmat ér- Pompeius kezében összpontosuló hatalom alapja demelne tettéért, ami morális szempontból nem egyfelől a csapatok felett gyakorolt főparancsnok- más, mint zsarnokölés, az állam megmentése. ság, másfelől pedig a számára kivételes jogkört 88 C. Servilius Ahala megölte az önkényura- biztosító senatus consultum ultimum. Cicero jól lomra törő Sp. Maeliust. Először elítélték, azon- mérte fel, hogy Pomepius személyiségének leg- ban hamarosan, 435 táján visszahívták a szám- veszedelmesebb vonása egyre fokozódó gyanak- űzetésből – vö. Cic. Cat. 1, 3. vása, amely azonban leginkább csupán színlelt 89 Clodiust a Bona Dea szertartáson Caesar félelmeken alapult – minként ez a Pro Sestióból is anyja leplezte le. kiviláglik. 90 L. Licinius Lucullus (consul 74-ben) Clodius 80 A gradatio itt a correctio alakzatával, vagyis legfiatalabb húgának, Clodiának volt a férje – nem az érv helyesbítésével éri el csúcspontját. azonos a hírhedt idősebb nővérrel, a Catullus 81 Rómától kb. 60 km-nyire Dél-Umbriában Lesbiájával azonosítható Clodiával. fekvő város. 91 A szónok itt saját magára utal. Cicero távo- 82 Pompeius megvédte ugyan Milót a tribunusi zása után Clodius nemcsak Pompeiust provo- működése során elkövetett vis vádja ellen (vö. Cic. kálta – a Pompeius által fogolyként Rómába Mil. 40; fam. 1, 6, 1.), jelen per kapcsán azonban hozott Tigranesnek segített a menekülésben, s még meghallgatást sem nyert nála. a Pompeius rendelkezése szerint Deiotarus ki- 83 Tekintettel arra, hogy Milo Pompeiusnak, rály területéhez tartozó szentélyt nagy összegért Cicero pedig Milónak volt lekötelezve. eladta Brogitarusnak, akinek önkényesen még 84 Utalás a Pompeius és Caesar között hamaro- királyi címet is adományozott –, aki immáron

Szemtanú 96 BELVEDEREMERIDIONALE 2009/XXI. 3–4. nem érezvén magát biztonságban nem mutatko- 6, 4, 3; leg. 2, 42. E ponton Cicero szintetizálja a zott a nyilvánosság előtt, hanem az őt hatalom- sztoikus filozófia kozmológiai istenérveit (vö. Cic. ba segítő Caesarral is szembefordult, olyannyira leg. 2, 16; nat. 2, 4.) és a római mos maiorumot hogy tribunusi működése végén már a caesari mint erkölcsi alapot – a görög és a római gondol- törvények és rendelkezések érvényességét is meg- kodás szerves egységének legtömörebb kifejező- kérdőjelezte. dése a cicerói életműben. 92 Utalás a Brogitarus-ügyre – vö. Cic. har. resp. 105 Alba Longa kultikus építményei, amelye- 28. sk. ket a hagyomány szerint a város lerombolásakor 93 Utalás a Gabinius és Piso között született Tullus Hostilius király is megkímélt. alkura, amelynek értelmében a consulok hivatali 106 Iuppiter Latiaris tiszteletére évente az egyik évük után megfelelő katonai és pénzügyi kondí- albai hegycsúcson álló szentélyben mutattak be ciók mellett megkapják az általuk kívánt provin- áldozatot a latin szövetség (feriae Latinae) ünne- ciákat – vö. Cic. Pis. 28. pén – vö. Cic. Planc. 23. 94 A Nymphák templomának felgyújtásához 107 Az aversio szónok i eszköze, vag yis hog y a szó- lásd Cic. har. resp. 57; Cael. 78. nok mintegy elfordul hallgatóságától és a pusztán 95 Utalás a leginkább tulajdoni igények ér- képzeletben jelenlévő személyekhez, megszemé- vényesítését szolgáló legis actio in rem eljárásra, lyesített természeti jelenségekhez, istenekhez for- amelyben mindkét peres fél esküvel erősíti meg dul, a magasztos stílus (genus grande) tipikus esz- igazát. A ius és a vis ellentétéhez lásd Cic. Mur. köze. Ehhez társul a geminatio és a homoioteleuton 30; Enn. ann. 8, 269–274 szintén fennkölt alkalmazása. 96 A Ianiculum a Tiberis bal partján fekvő 108 Utalás az arisztokrácia körében szokásos dombhát. temetési szertartás kellékeire. 97 Prilius-tó – mára kiszáradt etruriai tó. 109 Cicero itt Clodius sorsát a görög tragédiákból 98 T. Furfanius Postumus (Szicíliai helytartója jól ismer motívummal írja le, miszerint az istenek 45-ben) – az esküdtbíróság tagja. őrületet bocsátanak arra, akit el akarnak pusztíta- 99 Appius Claudius Pulcher – consul 54-ben. ni – vö. Soph. Ant. 615. skk.; Aisch. Pers. 93. skk. 100 Utalás a hírhedt Clodiára, Q. Caecilius 110 Másutt – ti. nem a curiában. Metellus Celer (consul 60-ban) feleségére, Clodius 111 Cicero házának lerombolásához és kifosz- nővérére. Celer palatinusi telke Clodiuséval volt tásához, valamint a gyermekei és fivére elleni szomszédos. erőszakos cselekményekhez lásd Cic. Pis. 26. 74; 101 A fokozásos ismétlésekkel élő szerkesztés dom. 59; Sest. 54; Cael. 78. mintegy parodizálja az elogiumot, a halott érde- 112 Clodius egyéb gaztetteinek felsorolása. Uta- meinek felsorolását – itt Clodius „életművének” lás arra, hogy Cicero consulként közmegegyezés rémtetteit sorolja a szónok. alapján lépett fel az összeesküvőkkel szemben. 102 Utalás az athéni zsarnokot, Peististratost Kiemelten visszatér a Cicero által megvalósítani 514-ben megöltő Hipparchos, Harmodios és vágyott consensus omnium ordinum fogalma – vö. Aristogeiton tiszteletére rendezett vallási szerta- Cic. Cat. 4, 14. skk. tásokra. 113 Ti. amikor megpróbálta felelősségre vonatni 103 A halálos ítélet nem került végrehajtásra, ha Clodiust a Bona Dea ünnepén okozott sacrilegium az elítélt élt azon jogával, amely szerint önkéntes miatt. száműzetésbe vonulhatott (ius exulandi). 114 Utalás Sex. Clodiusra. 104 A zsarnokölés motívuma egyre hangsúlyo- 115 A Milo iránti rokonszenvet demonstráló sabban jelenik meg, mindvégig hipotézisként a gyűlést néhány nappal Clodius halála után M. jogos védelmi helyzet jogi érvrendszerére alapo- Caelius Rufus szervezte, akit 56-ban Cicero vé- zott magasabb morális szempontként, mintegy a dett sikerrel. jogi és az erkölcsi-vallási normarendszer köti elle- 116 A probatio vége, ahol Cicero megismétli, nét példájaként. A vallási aspektus itt fokozottan hogy érveinek egy része extra causam szárma- előtérbe lép, hiszen Milo tettét Cicero az isteni zott. Egyúttal a peroratio kezdete, amelyben a gondviselés beavatkozásaként értékeli, amellyel az szónok a commiseratio, a vádlott iránti szánalom égiek Rómát akarták megmenteni – vö. Cic. Att. felkeltésének eszközéhez nyúl.

Szemtanú 2009/XXI. 3–4. BELVEDEREMERIDIONALE 97 117 Tekintettel arra, hogy Milo egyfelől méltó- conservatore rei publicae sorába, akiket haláluk után ságán alulinak érezte volna, ha a szokványos esz- biztos hely és dicsőség vár – vö. Cic. rep. 6, 13. közökhöz folyamodik, nevezetesen ő és családja 121 Afeletti örömünnep, hogy megszabadultak gyászöltözetben jelenik meg a tárgyaláson, lesúj- Clodiustól és a személyéből kiinduló állandó fe- tottnak és számalomra méltónak mutatkozik stb. nyegetéstől. (Plut. Cic. 35.), másfelől pedig ez – személyiségére 122 A commiseratio csúcspontja, amelyben a szó- tekintettel – nem tett volna hiteles benyomást a nok a fiktív kérdés és válasz (subiectio), a távollé- bírákra, Cicero mintegy a vádlott helyett kezd vő személyek megszólításának (aversio), a haza könyörögni, és a sermocinatio eszközével mintegy megszemélyesítésének (fictio personae) és a sűrű Milót is fiktív személyként szerepelteti beszédében. felkiáltások (exclamatio) eszközével él. 118 Az ajándékosztogatás és a gladiátori játé- 123 Quintus Galliában Caesar legatusaként mű- kok rendezése gyakorta a választási vesztegetést ködött. (ambitus) szolgálta. 124 Zárómondatában Cicero ismét Pomepiusra 119 Vagyis a választás eredménye még nem vált mint az egész rendkív üli eljárás szerzőjére és moz- jogerőssé. gatójára utal, s akinek Milo iránti jó szándékáról 120 Itt Cicero a Somnium Scipionisban is fel- igyekszik meggyőzni a bírákat. A per kimenetele használt gondolatot állítja a fókuszba, amellyel és az antik források tanúbizonysága azt mutatja, a kiemelkedő államférfiak örök dicsőségét és hogy Milo elítélése egyfelől a felheccelt, Clodius- örök életét hirdeti – vö. Cic. rep. 6, 8. 23. Ezzel párti söpredék nyomásának, másfelől Pompeius Milo mint zsarnokölő szintén belép a rectores et akaratának volt betudható – vö. Vell. 2, 47, 4.

T ék a

Antik bölcsességek a „Görög bölcsességek. Tanuld és tanítsd a job- bat!” (Szeged, 2005) című munka. Az első Dér , Th er e s i a –Nó tá r i , Th o m a s: kötet esetében a szerzők egy, Horatius Ars Sapientia liberat animum. Sententiae poeticájából származó szentenciára utaltak, Graecae et Latinae. Bibliotheca Latina IV. amelyben a római költő arra buzdítja pálya- Saarbrücken, 2008, Societas Latina. 189 p. társait, hogy a görög szerzőket éjjel és nappal v példaképként tanulmányozzák: exemplaria Graeca versate nocturna manu versate diurna! Dér Terézia és Nótári Tamás 2008-ban E válogatásokat megelőzően, az elmúlt száz Saarbrückenben, a Societas Latina kiadónál évben Magyarországon görög–latin két- – a tekintélyes Vox Latina című folyóirat ki- , illetve görög–latin–magyar háromnyelvű adójánál – megjelent kötete az antik görög szentenciagyűjtemény nem jelent meg. irodalom számos alkotójának bölcs gondo- A kötet jól érzékelteti az ókori hellén lataiból tartalmaz válogatást latin fordítással. kultúra sokoldalúságát. A költők, dráma- és A könyv főiskolák, egyetemek történelem, történetírók, filozófusok – azaz a humán magyar, filozófia szakos hallgatói számára területek szerzőinek – művein túl a termé- értékes munka, valamint a görög és latin szettudomány is teret kapott Hippokratész nyelvi alapképzéshez egy fajta szórakoztatva és Galénosz műveiből származó idézetekkel. tanító segédkönyvként is használható. A kötetben idézett klasszikus auktorok köre A szerzők tollából korábban a Belve- igen széles spektrumot ölel fel: a nagyepikát dere Meridionale Kiadó gondozásában látott Homérosz és Hésziodosz, a drámairodalmat napvilágot az „Exemplaria Graeca” (Szeged, Aiszkhülosz, Szopholkész és Euripidész, a 1999) és a Lectum Kiadó gondozásában regény műfaját Héliodórosz és Longosz, a

Téka