western-legendák -legendák western-legendák

munkáját; az így beállt pénzzavar miatt A RANOWN-CIKLUS WESTERNJEI neje elszegődött banki alkalmazottnak, s egy rablás során lőtték agyon. A hős el- méjét azonban elfelhősíti a pőre bosszú- vágy, s ekként személyes felelősségének sem ébred tudatára. Pedig a bűneset va- lós körülményeit nem is tisztázza meg- nyugtatóan a forgatókönyv: Stride és a befogadó egyaránt információhiánnyal elvadult tajon gazolok küzd, a főszereplőt azonban ez sem gá- KOVÁCS PATRIK tolja meg missziója beteljesítésében. Hasonló, mégis mélyebb konfliktust ábrázol az egy évvel későbbi Decision at Sundown (1957), a leginkább pes�- , A WESTERN KISMESTERE AZ ÖTVENES ÉVEKBEN SZINTE szimista Ranown-western. Bart Allison ÉSZREVÉTLENÜL REFORMÁLTA MEG A MŰFAJT. () azért lovagol be Sundown poros kisvárosába, hogy elég- legendás színész, Randolph Scott nemcsak a pszichologizáló-moralizáló tételt vegyen a helyi oligarchán, amiért pályája utolsó évtizedében két je- tendenciákat honosították meg a mű- az elszerette tőle, majd öngyilkosságba Alentékeny westernrendezővel is fajban, de a klasszikus magányos hőst hajszolta feleségét. Allison azonban tö- intenzív munkakapcsolatot alakított ki: is újrapozícionálták, méghozzá akként, redékes tudással rendelkezik a valóság- egyikük André de Toth, akinek vezényle- hogy mellékfigurává fokozták le Johnny( ról: a szüzsé lassan, de biztosan adagolja tével hagyománytörő, közelítésmódjuk- Guitar, 1954; Gun for a Coward, 1957), azon többletinformációkat, melyek je- ban és témájukban sokszínű B-mozikat bűnös múlttal ruházták fel (A folyó men- lentősen árnyalják az alaphelyzetet. Ki- gyártott, a másik pedig Budd Boetticher, tén, 1952; Idegen a vadnyugaton, 1953) derül, hogy a meggyanúsított férfi nem akivel reformszellemű tematikai- és stí- neurotikussá formálták (A coloradói férfi, felelős az asszony haláláért, továbbá az lusformációt építettek: az úgynevezett 1948; Fél lábbal a pokolban, 1960), ra- is, hogy Allison neje kifejezetten csa- Ranown-ciklust. Kollaborációjuk öt év dikálisan szembeállították a társadalom- podár természet volt. Hősünk azonban alatt hét – szinte kivétel nélkül műfajtör- mal (Délidő, 1952; Showdown at Boot Hill, makacsul ragaszkodik saját téveszméjé- téneti értékű – filmet eredményezett, ám 1958) vagy épp teljességgel száműzték hez, és a reváns szándékától sem áll el. az érdem nem csupán az övék: többnyire a szüzséből (Ben Wade és a farmer, 1957; A szituáció azért különösen fonák, mert csapatukat erősítette az ihletett forga- A névtelen töltény, 1959). A Ranown- az oligarcha lelkét valóban súlyos bűnök tókönyvíró, Burt Kennedy és a kísérle- westernek ellenben a megváltás, a rév- terhelik, csak egész más jellegűek: zsar- tező kedvű producer, be érkezés lehetőségét tagadták meg a noki egyeduralmat épített ki Sundown is. Brown és Scott a negyvenes évek protagonistától, ezáltal pedig nemcsak a városában, és terror alatt tartja a helyi második felében együtt fejlesztették ki hollywoodi mozi haladáselvű, optimista kisközösséget. Allison azonban csak produkciós bázisukat, s a ciklust közös világképe ellen intéztek támadást, de egyéni célokért küzd, a társadalom igé- cégeik egyike, a Ranown Pictures Corpo- bizonyos értelemben már a modern film nyei iránt mély közönnyel viseltet. ration után anyakönyvezték. A négyfős felé is tendáltak. Az eltévelyedett, az eléjük tornyosu- munkakollektíva előtt az ötvenes évek ló kihívásokra elégtelen válaszokat adó derekától kitágultak a perspektívák: bár TÚLÉLNI A MEGVÁLTÁST – és ennyiben a modern európai film anyagi erőforrásaik és a rendelkezésükre Boetticher és Scott hősei eredmény- hőseivel rokon – protagonisták ragyogó, álló forgatási helyszínek is korlátozottak telenül hajszolják a feloldozást, de e szimbolikus példája a voltak, a hollywoodi infrastruktúra biz- kudarcért részben ők maguk felelősek. (1960) Jefferson Cody-ja, aki elrabolt tonságos hátországot jelentett számukra Erkölcsi támpontok nélkül próbálnak tá- asszonyokat szabadít ki az indiánok fog- (a legtöbb Ranown-mozi a Columbia égi- jékozódni a vadnyugat egzisztencialista ságából, ugyanis reméli, hogy ekként sze alatt forgott), ugyanakkor meglehe- siralomvölgyében, életüket pedig ösztö- előbb-utóbb rálel rég elvesztett hitve- tős kreatív szabadságot is élveztek. nös szükségletek (például a bosszú vagy sére. A történet végén sikerrel hazajuttat Miben áll azonban e filmek újsze- a külvilággal szembeni védekezést célzó egy melegszívű családanyát a férjéhez, rűsége? Minek köszönhető, hogy a közöny) határozzák meg, melyek bűvkö- egy vak farmerhez. A férfi jelképértékű Hollywoodban több évtizedet végigro- réből nincs módjuk kitörni. A Hét embert, karakter, Cody érzelmi-mentális fogya- botoló Scott és a számos egyéb műfaj- az utolsó szálig (1956) főhőse, Stride fel- tékosságának tükre: hősünkből ugyanis ban hétpróbás szakembernek számító kutatja és módszeresen levadássza fele- hiányzik ama képesség, melynek birto- Boetticher épp a Ranown-ciklus révén sége gyilkosait. A szüzsé csak viszonylag kában felismerhetné, hogy hasztalan el- lopta be magát a filmtörténeti emléke- későn, a bonyodalmak közepette ébresz- tűnt felesége délibábját űznie. A western zetbe? Az okok lajstromát a széria talán ti rá a nézőt, hogy az asszony halála a férj a jövő építéséről szól, a Ranown-ciklus legfontosabb érdemével ildomos kez- lelkén is szárad. Stride ugyanis azelőtt hőseit azonban béklyóba veri a múlt, s denünk: egészen sajátos módon vette seriffként dolgozott, ám újraválasztását ha felszíni konfliktusaikat meg is oldják revízió alá a western konvencionális elbukta, büszkesége pedig nem engedte, – sikerül bosszút állniuk vagy megvé- hősábrázolását. A korszak sur-westernjei hogy alacsonyabb beosztásban folytassa deniük egy-egy kiszolgáltatott mellékfi-

28 filmvilág f ilmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág western-legendák western-legendák western-legendák w estern-legendák western-legendák western-legendák

gurát –, foglyai maradnak a lélek mély- években, ékesen bizonyítják Anthony Lovagolj magányosan, 1959; Comanche rétegeiben búvópatakként csörgedező Mann és közös westernjei, Station), csapodár feleségek (Decision at érzelmeknek: a frusztrációnak, a dühnek kivált A meztelen nyom (1953); azonban Sundown) és számító, csörgőkígyósze- és a kozmikus magánynak. A western fontos különbség, hogy Stewart hősei rű férjek (Foglyok) mutatkoznak meg az fejlődéselvű ideológiája tehát csak a ka- mindig élnek az újrakezdés kínálkozó egyes történetekben. landdramaturgia szintjén érvényesül e lehetőségével, míg Scott érdes lelküle- Találunk persze korabeli westernt, filmekben, s a Scott-hősök belső utazása tű, szinte önsorsrontó férfialakjai rendre melynek család- és szerelemképe lát- sosem jut nyugvópontra, márpedig ez elutasítják azt. A Foglyok (1957) kivéte- szólag még inkább szubverzív: Richard volna a valódi happy end záloga. lével a főszereplő valamennyi Ranown- Wilson A pisztolyos férfi (1955) című Végeredményben e karakterek túlélik western zárlatában társtalan marad (és filmjében a zsold fejében dolgozó- pol saját megváltásukat: korábban már ren- a Foglyokban sem garantálja semmi, gárőr, Tollinger (Robert Mitchum) egy ha- delkeztek mindazzal az anyagi és erköl- hogy a két fél képes lesz konzerválni a ramiáktól fenyegetett kisvárosban buk- csi tőkével, mellyel a tradicionális ma- frissen szövődött kapcsolatot), pedig kan rá feleségére, aki hajdan elmenekült gányos hős (beilleszkedtek a többnyire megállapodhatna előle, s most a helyi bordélyházat vezeti. társadalomba és a szerelmet is „Foglyai maradnak egy-egy nőkarakter mellett. A nő egyik parttalan civódásuk közepén megtalálták egy-egy nő olda- a kozmikus A Ranown-ciklus egyébiránt elárulja a férfinek, hogy közös gyerme- lán), ám a sors azután mindent magánynak” is meglehetős ambivalen- kük betegség következtében már koráb- visszakövetelt tőlük, vagy épp (Budd Boetticher: ciával viszonyul a férfi-nő ban meghalt. A hős családi életére tehát ők maguk tékozolták el értékes Lovagolj magányosan kapcsolatokhoz: széthullott tragédiák sokasága vet árnyékot, ám a javaikat. Mindez persze koránt- – Randolph Scott és házasságok, holt asszonyok végjátékban – egy kissé valószerűtlen sem példa nélküli az ötvenes James Best) (Hét embert, az utolsó szálig; fordulat révén – Tollinger és felesége új- raforrósítják románcukat. A pisztolyos fér- fi revizionizmusa egyébiránt kétirányú: nemcsak a klasszikus vadnyugati film családképét írja felül, de a Dodge City (1939) által megalapozott „town tamer” westernek világképét is újragondolja, s e minőségében egyenesen Michael Winner A törvény nevében (1971) című – többszörösen hagyománytörő – darab- jának előképe. Bármily mostoha családi viszonyokat is ábrázol azonban, A piszto- lyos férfi szabályosan varrja el az érzelmi szálat: Tollinger végül részesül az emo- cionális-lelki feloldozásban. A Ranown- westernek protagonistái – ennyiben a ciklus tehát különösen retrográd szem- léletű – azonban nem is álmodhatnak ilyesmiről.

OK NÉLKÜL LÁZADÓK A PRÉRIN A Ranown-westernek közismerten relativizálják a különböző erkölcsi pó- lusokat; elmossák a jó és rossz közti határvonalat, s ezáltal jelentősen köze- lítik egymáshoz magányos hőseiket és antagonistáikat. Csakhogy ez sem a cik- lus egyedülálló nóvuma. A korszak revi- zionista szellemiségű westernjei ugyanis következetesen egymás felé hajlítják az ellentétes oldalon álló hősöket (A pisz- tolyhős, 1950; A fegyveres idegen, 1953; Az erőszakos férfiak, 1955; A vadnyu- gati ember, 1958; Balkezes pisztolyhős, 1958; A száműzött napja, 1959; Utolsó vonat Gun Hillből, 1959; Warlock, 1959; Az utolsó napnyugta, 1961). A Ranown- westernek viszont annyiban mégiscsak unikálisak, hogy olyan pozitív vágya- kat, értékeket és ideákat rendelnek az

filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág 2019|05 29 western-legendák western-legendák western-legendák

antagonisták mellé, melyek általában reknek. A Hét embert, az utolsó szálig zár- Az eddigi egyetlen, a teljesség igényé- a magányos hős sajátjai. A Decision at latában a számító Masters () vel íródott Boetticher-monográfiában Sundown epilógjában a városka erköl- agyonlövi cinkosát, ezzel kisegítve a fő- (Refocus: The Films of Budd Boetticher) csileg ellentmondásos kiskirályának pél- hőst a végső tűzpárbajban; a Foglyokban Brooks E. Hefner úgy foglal állást, hogy a dául sikerül realizálnia hőn áhított célját: Usher (Richard Boone) megakadályozza, Ranown-ciklus bizonyos negatív hősei a rámosolyog a szerelem egy odaadó nő hogy társai egy kútba vessék a Scott által második világháború utáni Amerikában (igaz, nem az eredetileg kiszemelt úri- alakított Brennant; a Comanche Station rohamosan megszaporodó hipszterekhez lány, hanem egy korábban félredobott legizgalmasabb jelenetében a haramiák hasonlatosak. A fogalom eredetileg azt a szerető) személyében, ezáltal pedig ci- vezére, Lane (Claude Akins) megmen- középosztálybeli fiatalokból álló társa- vilizálódik, mi több, a western fejlődés- ti Cody-t az indiánok gyilkos nyilaitól; dalmi réteget jelölte, mely megvetette központú ideológiája is benne testesül csakúgy, mint a Lovagolj magányosan a hagyományos társadalmi normákat, meg, miközben a frusztrált főhős magára zsivány Boone-ja (Pernell Roberts) Scott rajongott viszont a feketék kultúrájáért, marad lefojtott indulataival. A Lovagolj Brigade-jét. Előfordul viszont az is, hogy az erőszakért, a testkultuszért, és sajátos magányosan törvény elől menekülő a protagonista erkölcsi-világnézeti vitá- nyelvezetet tett magáévá. Norman Mailer banditái azért akarják az igazságszolgál- ban marad alul ellenfelével szemben. A 1957-ben írta meg híres esszéjét (The tatás kezére juttatni a körözött gyilkost, Foglyokban Usher hidegvérrel megöli a White Negro: Superficial Reflections on hogy cserébe amnesztiát nyerhessenek dúsgazdag Doretta (Maureen O’Sullivan) the Hipster), melyben a hipsztereket „fi- és végre betagozódjanak a társadalom- önző és pénzsóvár férjét. Amikor lozofikus pszichopatáknak” nevezi, akik ba. Scott főhőse végül át is engedi nekik Brennan felelősségre vonja e tettéért, az egyre nagyobb teret hódító multikul- a fogva tartott haramiát, hiszen számára Usher erkölcsileg szilárdan megalapo- turalizmus és a rasszok közötti intenzív amaz csupán eszköz volt bosszúhadjá- zott érveléssel vág vissza: meglátása sze- kölcsönhatás szülöttei, s mivel nem ké- rata beteljesítéséhez. A banditapáros rint a férfiért nem kár, hiszen áruba akarta pesek féken tartani kalandvágyukat és előtt így viszont felcsillan az üdvözülés bocsátani tehetős feleségét a saját sza- indulatos ösztöneiket, így örökösen ká- perspektívája, s ha mindez nem volna badságáért cserébe. A Foglyokban – és osszal fenyegetik a többségi társadalmat. elég, a zárlatban a mindvégig velük tar- más Ranown-westernekben – a két pó- A hipszterkultúra és a Ranown-ciklus tó, frissen megözvegyült szépasszonnyal lus között generációs konfliktus is feszül. némely antagonistájának kapcsolatát lovagolnak el céljuk felé. Sőt, a Foglyok E filmben Brennan például arról próbálja számos motívum elmélyíti. Jim Kitses ta- és a Comanche Station antagonistái is meggyőzni Usher fiatal, ám elszánt part- lálóan állapítja meg, hogy jelzésértékű a vadonból civilizációba, bűnből erénybe nereit, hogy még áll előttük válaszút, még banditafigurák ruházata: általában rikító tartanak, ám az ő törekvéseik nem reali- integrálódhatnak a civil közösségbe, ha színekbe öltöznek (olykor a zöld vagy a zálódhatnak. akarnak. Usher érvelése ezzel homlok- rózsaszín árnyalatait vegyítik), viseletü- A Ranown-westernek megtérés előtt egyenest ellentétes: szerinte a fiúk sor- ket pedig különleges kiegészítők (pél- álló gonosztevői képesek széles távla- sa eleve elrendeltetett, minthogy a bűn dául egy kirívó indián karperec) teszik tokban gondolkodni; ők a jövőbe révedő, imádata már vérükbe ivódott. A mérsé- még hivalkodóbbá. Ezzel szemben Scott a Nyugat haladását előmozdító, modern kelten bár, de optimista hangvételű Fog- magányos hősének stílusa mindig avít- erők, míg a Scott-hősök meg- lyok talán egyetlen igazi tasan dísztelen: fején fekete kalap, arcát elevenedett szobrok, kiknek „Felcsillan az üdvözülés tragikuma, hogy Usher jós- borosta keretezi, halovány színű ingjével ólomlábai a múltban gyö- perspektívája” lata beigazolódik, hiszen a beleolvad környezetébe. kereznek. Sőt, a főszereplők (Budd Boetticher: Foglyok finálé során Brennan – egy Talán e kontrasztra a legjellemzőbb gyakran a szó legszorosabb – Maureen O’Sullivan, kényszer szülte cselekvési példa a Hét embert, az utolsó szálig zárlat- értelmében, fizikailag is „alá- Randolph Scott és Richard helyzetben – mindkét ifjú béli párbajjelenete: Scott Stride-ja sérült rendeltjei” a negatív karakte- Boone) titánt elveszejti. karja alatt puskát szorongat, míg a Lee Marvin által alakított Masters csak arra vár, hogy előrántsa csőre töltött pisz- tolyát. A hajadonfőtt Stride halántéka ezüstösen csillog; barázdált arcával, fakó színű öltözékével a régi vadnyugat kép- viselője, míg a magabiztos kihívóként mutatkozó Masters viselete a barna, a vörös és a zöld árnyalataiban pompázik; testbeszéde pedig fiatalos tettvágyról és higgadt erőről árulkodik. A ruházat sze- repe a korszak lázadó ellenkultúráját be- mutató nemzedéki közérzetfilmekben is jelentékeny, minthogy a hősök identitá- sának tartozéka, jellemének tükre – gon- doljunk csak a motoros banda által iko- nikussá tett fekete bőrdzsekire A vadban (1953) vagy James Dean vörös kabátjára az Ok nélkül lázadó (1955) című klas�-

30 filmvilág f ilmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág western-legendák western-legendák western-legendák w estern-legendák western-legendák western-legendák

szikusban. Fontos összefüggés továbbá, A NOSZTALGIA ARANYFÜSTJÉBEN és Clint Eastwoodhoz hasonló szobor- hogy Lee Marvin A vadban is szerepelt (a André Bazin 1957-ben recenziót jelen- szerű ikonok családjába tartozott, ám Marlon Brando által alakított Johnny rivá- tetett meg a Hét embert, az utolsó szálig épp patinás múltja és lényének szikársá- lisát játszotta), és a Hét embert, az utolsó című filmről aCahiers du Cinéma-ban (An ga tette alkalmassá arra, hogy személyé- szálig imént említett párbajszcénájában Exemplary Western). Írásában kitért arra, ben jelképezze azt a letűnt vadnyugatot, ugyanúgy dohányt rágcsál, mint Benedek hogy a többnyire sztoikus, halk szavú, melyet Boetticher egyszerre burkolt a László emblematikus mozijában. Sőt, a egy tömbből faragott személyiségeket nosztalgia aranyfüstjébe és búcsúztatott párhuzamok a dikció szintjéig terjednek. alakító Scott, és a method acting álló- el örökre. A Hét embert, az utolsó szálig fináléjában csillagaként tételezett, impulzív Marlon Masters lelövi Bodeen-t, a Stride által Brando játékstílusa mögött két külön A BOSSZÚ RABJAI célba vett hetedik rablógyilkost. Ami- korszak és mentalitás, valamint az ötve- Tematikailag a Ranown-westernek ko- kor a főhős megkérdezi tőle, miért tet- nes évek Janus-arcú Hollywoodja bújik rántsem egységesek. Egy részükben te, Marvin hőse csak ennyit felel: „Miért meg, melyben ugyanúgy szorult némi kitapintható ugyan a bosszú motívuma, ne?” Szándékai persze nagyon is érthe- hely az 1947 előtti álomgyár veterán ám a közelítésmódokat tekintve megle- tők – a haramiák által hátrahagyott, pénz- sztárjainak, mint az élvonalbeli színész- hetősen nagy a szórás. A Hét embert, az zel teli láda megszerzése a tét -, mégis forradalmat csináló (Brandóhoz, James utolsó szálig és a Lovagolj magányosan beszédes, hogy Masters válasza hasonló Deanhez vagy akár Marvinhoz hasonló) a reváns vágya köré épül, cselekményük ahhoz, amit A vad Johnny-ja mond, mikor titánoknak; egyszerre dübörögtek ekko- fejlődése szabályos, minthogy az ősi in- arról faggatják, mi ellen is lázad: „Mi el- riban nagyszabású stúdióprojektek és díték tetté formálódik: a hősök elégté- len lehet?” Remek példa ez a hipszterek bontottak zászlót olyan függetlenfilmes telt vesznek sérelmeikért. A Decision at rétegnyelvének tudatos használatára. műhelyek, melyek a későbbi évtizedek- Sundown központi motívuma azonban Mastershez hasonló ifjú lázadó Billy John ben előmozdították Hollywood legna- már a téves indíttatású bosszúvágy, mely is, a Lovagolj magányosan neurotikus gyobb műfaj-, stílus- és gyártástörténeti egyébként sem ismeretlen a Boetticher- törvényenkívülije. Külsőségei – például fordulatait. Scott e tekintetben tényleg életműben: az 1956-os The Killer is Loose a kalapjába tűzött feltűnő toll – révén anakronizmusnak számított, és nem- című thrillert ugyanez a tematika szer- nyilvánvaló ellentétpárt alkot a komor csak az oldalán játszó fiatal színészek- vezi. A Decision at Sundown Allisonja öltözékű főhőssel, s mindezt még inkább hez (Marvinhoz vagy James Coburn-höz) a western kontrollvesztett, agresszív kiélezik a párbeszédek. Billy John sokat mérten. Pályáját a húszas években kezd- igazságkeresői (Az üldözők, 1956; Haj- és cél nélkül fecseg, míg a Scott által te, megközelítőleg akkor, amikor Brando tóvadászat, 1958; The Hangman, 1959) megformált Brigade ritkán szólal meg, és Dean a világra jött. Néhány statiszta- közé tartozik, és nemcsak célját nem éri ám mindig képes poentírozni. (Scott szerepet követően a pre-code-éra alko- el, de még erkölcsileg sem magasztosul egyébként feltehetően nemcsak azért nyán, 1932-ben létesített gyümölcsöző fel. E Ranown-western nemcsak karakte- kapott kevés dialógust e filmekben, mert kapcsolatot a Paramount Picturesszel: rizálásában rendhagyó, nemcsak a műfaj nem volt túl jó színész: a későbbi mozik, Henry Hathaway Heritage of the Desert fejlődésközpontú narratívája sérül benne főként a Comanche Station idején már című B-westernjében kapta első fon- jelentősen, de Boetticher a talán legfon- komoly hallásproblémákkal is küzdött.) tosabb feladatát. Négy évvel később, tosabb formai kelléknek minősülő pár- A fiatal bűnöző is „ok nélkül lázad” és George B. Seitz Az utolsó mohikánja révén bajjelenetet is eliminálja. Allison ugyan pszichopátiáját nemcsak korábbi tettei a fősodorba emelkedhetett, ám továbbra kiprovokálja a párharcot, ám ellenfele, a nyomatékosítják (védtelen áldozatait is sűrűn tűnt fel programmerekben. 1929 nagyhatalmú Kimbrough végül mentesül rendszerint hátba lőtte), de az is, ahogy a és 1962 között hatvankét westernben az összecsapás terhe alól, mert szeretője halál tényéhez viszonyul: akárhányszor a játszott, és a negyvenes évek derekától – az események elébe vágva – szándé- hősök életveszéllyel vagy épp magával a kizárólag e műfajban dolgozott. 1956- kosan megsebesíti egy puskával. A fair rettenettel szembesülnek (az egyik jele- ban, a Ranown-ciklus hajnalán Scott play szabályait követő Allison kénytelen netben például olyan fogatra bukkannak, neve már egyet jelentett a klasszikus elállni a párbajtól. A helyzet iróniáját csak melynek utasait indiánok mészárolták westernnel; hitelesebben tudta szimbo- tetézi, hogy a történéseket csupán lát- le), Billy John reakciója (torz grimaszolás lizálni az egész zsánert, mint az a John szólag formálják férfihősök: nemcsak nő- vagy épp pszichotikus nevetés) hasadt Wayne, aki rendszeresen felbukkant figurák (Allison néhai felesége) okozzák a tudatot, leplezett tébolyt sugall. Scott és egyéb műfajokban is (például háborús konfliktust, de a megoldás kulcsát is ők fiatal vetélytársai ellentéte a szexuális filmekben). Scott eszköztelen színész tartják kezükben (Kimbrough szeretője). dimenzióban is kicsúcsosodik. A Hét em- hírében állt, s tény, hogy kamatoztatni Egyébként minden bizonnyal a Decision bert, az utolsó szálig, a Lovagolj magányo- „csupán” szúrós tekintetét és korláto- at Sundown ihlette Vincent McEveety san és a Comanche Station történetében zott mimikáját tudta. André de Tóth meg Tűzpatak (1968) című westernjének finá- a Scott-karakter egyaránt védtelen as�- is jegyezte, hogy a színész sokkal szíve- léját, melynek során szintén egy nőalak szonyalakokat oltalmaz a rájuk leselkedő sebben hódolt a golf iránti szenvedé- billenti el a mérleg nyelvét a férfihősök – és a hipszterkultúrát képviselő – fiatal, lyének, mint saját mesterségének, sőt a párbajjelenetében, ráadásul kísértetie- szexuálisan túlfűtött lázadófiguráktól. Wall Street Journal-t is nagyobb kedvvel sen hasonló módon. A magányos lovas A központi hős előrehaladott korát nők lapozgatta (ragyogó üzleti tehetségként (1958) kakukktojás a Ranown-westernek iránti közönye is kidomborítja, míg el- is jegyezte a köztudat). Scott nem az ér- sorában, mert a főhős, Buchanan sze- lenfelei e tekintetben is a fiatalságot és zékeny és sokoldalú James Stewart-ok és mélyesen nem érintett a konfliktusban: a hagyományos férfipozíciót képviselik. Henry Fondák, hanem a -hez egy mexikói földesúr fiát védelmezi, aki

filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág 2019|05 31 western-legendák western-legendák western-legendák

A vadászat, 1967) vagy Tommy Lee Jo- nes (Melquiades Estrada három temeté- se, 2005; A kelletlen útitárs, 2014) szer- zői westernjei, de napjaink televíziós kultszériája, a Breaking Bad (2008) is számos vezérmotívumot, narratív- és stílusfogást emelt át a ciklusból. A ciklus kiválóan alkalmas a nemzet- közi politikai rendszer, kivált az ötvenes évek hidegháborús viszonyai illuszt- rálására. A nemzetközi politikaelmélet realista iskolájának (Hans Morgenthau, Henry Kissinger, George Kennan) alap- tézise, hogy a nemzetközi rendszer szervezőelve az anarchia, s az önérdek- követő, hatalommaximalizálásra törekvő államok szüntelenül rivalizálnak egy- mással. Mivel nincs olyan világfórum, a jogos bosszútól hajtva „Mikroszkóp alá veszi A hallgatag emberen (1967) mely vitás ügyeiket szabályozná, ezért megöl egy amerikait, s a az emberi viszonyokat” át a Meek’s Cutoff-ig (2011). minden állam önsegélyre szorul a nem- helyi kisváros korrupt elöl- (Budd Boetticher: Hét A Ranown-ciklusban a hősök zetközi térben. Az anarchiát ideiglenes járói ezért előbb ki akarják embert az utolsó szálig közös útja azonban egyfajta szövetségkötésekkel ugyan lehetséges végezni, majd pajzsként – Randolph Scott) „zárt szituációs drámát” rajzol csillapítani, meghaladni azonban nem. tartják maguk elé a fiút ki. A karakterek a tágas vadont A Ranown-mozik hősei hasonlókép- egy szövevényes túszdrámában. A magá- járják, Boetticher és társai sok esetben pen viselkednek a kietlen prérin, mint nyos lovas inverzbe fordítja a megszokott mégis szűk térre komponálják a cselek- az államok a nemzetközi rendszerben: bosszútematikát. Egyrészt Buchanan kí- ményt. Az egymásra utalt figurák elha- magányosan róják útjukat, és ha kell, vülről szemléli az egyre elfajuló ellenté- gyatott állomásokban, istállókban (Lo- szövetségbe (kiscsoportba) tömörülnek teket, másrészt a bosszú is „erkölcsi rang- vagolj magányosan; Comanche Station), másokkal, de ezt az állapotot csupán ját” veszti: a város minden hájjal megkent magányos kőkunyhókban (Foglyok) vagy addig tartják fenn, amíg érdekeik úgy urait nem a személyes revánsvágy vezér- épp egy szekér ponyvával fedett utaste- diktálják. És a prérin sincs lehetőség li; a vért, melyet a mexikói fiú hullajthat- rében (Hét embert, az utolsó szálig) vívják a konfliktusok jogszerű rendezésére, na, mindenáron pénzre akarják váltani. meg szópárbajaikat. Boetticher mikro- a civilizációt jelentő városi közeg pe- szkóp alá veszi azokat az emberi viszo- dig elérhetetlenül távoli. A Ranown- KELLETLEN ÚTITÁRSAK nyokat, melyek a western kisközösségét westernek az ötvenes évek második fe- Jim Kitses szerint Burt Kennedy forgató- jellemzik, ám a kisközösség helyébe egy lében készültek. Ekkortájt a Szovjetunió könyvei alapstruktúrájára csupaszítják le néhány fős csoportot állít. Hősei „e labo- több fronton – mindenekelőtt az űrkuta- a westernt, s ezt ékesen bizonyítja az is, ratóriumi körülmények” okán alkalmassá tás terén – is felülmúlta az Egyesült Álla- hogy a Ranown-ciklus egyetlen darabjá- válnak arra, hogy modellezzék a western mokat a szuperhatalmi versengésben, s ban sem bukkanunk a mitikus-történeti társadalmát, annak tektonikai mozgásait, a Hruscsov-éra újfajta magabiztosságot dimenzió nyomaira. A történelmi múlt örvénylő feszültségét. Így hát korántsem hozott a keleti szuperhatalom életébe. még csak dialógusszinten sem dereng hízelgő verdikt e társadalomról, hogy Ezt jelképezik az erőtől duzzadó, jövő- fel a filmekben. Horizontjuk kizárólag Boetticher figuráinak mozgatórugói job- be tekintő banditafigurák, míg Scott egyének és csoportok önérdekeire szű- bára önzők és alantasak, s legtöbbször magányos hősében a tétova, enervált kül. Ezért is tartják egzisztencialista wes- csak idő kérdése, hogy a látszólag egy ol- Amerika képe tükröződik. A protagonista terneknek a Ranown-mozikat: a világba dalon álló felek összecsapjanak. Mindezt pedig szövetségre léphet ugyan a hara- vetettség, az elidegenedés, a végsőkig erősíti a miliőrajz is. A Ranown-westernek miákkal, miként az Egyesült Államok és a elvonatkoztatott emberi „sors” határoz- roppant sivatagjaiban, elvadult, kopár Szovjetunió is informális és ad hoc jelle- za meg az egyes történeteket. Túlnyomó új-mexikói tájaiban nemcsak a direktor gű kooperációkra kényszerült a korszak- többségük a városi civilizációtól távol, kitűnő helyismerete mutatkozik meg, de ban (a színfalak mögött együttműködtek a vad prérin játszódik (Hét embert, az egyfajta – az Anthony Mann-westernek- például az 1956-os szuezi válság vagy utolsó szálig; Foglyok; Lovagolj magá- kel szöges ellentétben álló – vizuális a magyar forradalom megoldásában), nyosan; Comanche Station), és olyan al- költészet is, melyből később a műfaj ám ezen közeledések mindig magukban kalmilag szerveződött kiscsoportot állít olyan auteur-jei merítettek ihletet, mint hordozzák a viszály kiújulásának ígére- középpontba, melyet csupán egyetlen Sam Peckinpah, Clint Eastwood vagy tét. Mindebből végső soron az is kivilág- közös érdek tart össze, felbomlása ezért – az italowesternek frontján – Sergio lik, hogy a Ranown-ciklus nem csupán szükségszerű. Az utazás a műfaj egyik Leone és Sergio Corbucci. A Ranown- a western műfajtörténetében játszott kulcsélménye; az egyik legfontosabb ciklus azonban másokra is hatott. Nél- fontos szerepet, de dokumentumértékű kalandmotívum, mely végigíveli a teljes küle bizonyára nem készülnek el Monte lenyomata is annak a történelmi kornak, westernhistóriát a Hatosfogattól (1939) Hellman (Lovasok a forgószélben, 1965; melyben megszületett.

32 filmvilág f ilmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág