western-legendák western-legendák western-legendák munkáját; az így beállt pénzzavar miatt A RANOWN-CIKLUS WESTERNJEI neje elszegődött banki alkalmazottnak, s egy rablás során lőtték agyon. A hős el- méjét azonban elfelhősíti a pőre bosszú- vágy, s ekként személyes felelősségének sem ébred tudatára. Pedig a bűneset va- lós körülményeit nem is tisztázza meg- nyugtatóan a forgatókönyv: Stride és a befogadó egyaránt információhiánnyal elvadult tajon gazolok küzd, a főszereplőt azonban ez sem gá- KOVÁCS PATRIK tolja meg missziója beteljesítésében. Hasonló, mégis mélyebb konfliktust ábrázol az egy évvel későbbi Decision at Sundown (1957), a leginkább pesz- BUDD BOETTICHER, A WESTERN KISMESTERE AZ ÖTVENES ÉVEKBEN SZINTE szimista Ranown-western. Bart Allison ÉSZREVÉTLENÜL REFORMÁLTA MEG A MŰFAJT. (Randolph Scott) azért lovagol be Sundown poros kisvárosába, hogy elég- legendás színész, Randolph Scott nemcsak a pszichologizáló-moralizáló tételt vegyen a helyi oligarchán, amiért pályája utolsó évtizedében két je- tendenciákat honosították meg a mű- az elszerette tőle, majd öngyilkosságba Alentékeny westernrendezővel is fajban, de a klasszikus magányos hőst hajszolta feleségét. Allison azonban tö- intenzív munkakapcsolatot alakított ki: is újrapozícionálták, méghozzá akként, redékes tudással rendelkezik a valóság- egyikük André de Toth, akinek vezényle- hogy mellékfigurává fokozták le (Johnny ról: a szüzsé lassan, de biztosan adagolja tével hagyománytörő, közelítésmódjuk- Guitar, 1954; Gun for a Coward, 1957), azon többletinformációkat, melyek je- ban és témájukban sokszínű B-mozikat bűnös múlttal ruházták fel (A folyó men- lentősen árnyalják az alaphelyzetet. Ki- gyártott, a másik pedig Budd Boetticher, tén, 1952; Idegen a vadnyugaton, 1953) derül, hogy a meggyanúsított férfi nem akivel reformszellemű tematikai- és stí- neurotikussá formálták (A coloradói férfi, felelős az asszony haláláért, továbbá az lusformációt építettek: az úgynevezett 1948; Fél lábbal a pokolban, 1960), ra- is, hogy Allison neje kifejezetten csa- Ranown-ciklust. Kollaborációjuk öt év dikálisan szembeállították a társadalom- podár természet volt. Hősünk azonban alatt hét – szinte kivétel nélkül műfajtör- mal (Délidő, 1952; Showdown at Boot Hill, makacsul ragaszkodik saját téveszméjé- téneti értékű – filmet eredményezett, ám 1958) vagy épp teljességgel száműzték hez, és a reváns szándékától sem áll el. az érdem nem csupán az övék: többnyire a szüzséből (Ben Wade és a farmer, 1957; A szituáció azért különösen fonák, mert csapatukat erősítette az ihletett forga- A névtelen töltény, 1959). A Ranown- az oligarcha lelkét valóban súlyos bűnök tókönyvíró, Burt Kennedy és a kísérle- westernek ellenben a megváltás, a rév- terhelik, csak egész más jellegűek: zsar- tező kedvű producer, Harry Joe Brown be érkezés lehetőségét tagadták meg a noki egyeduralmat épített ki Sundown is. Brown és Scott a negyvenes évek protagonistától, ezáltal pedig nemcsak a városában, és terror alatt tartja a helyi második felében együtt fejlesztették ki hollywoodi mozi haladáselvű, optimista kisközösséget. Allison azonban csak produkciós bázisukat, s a ciklust közös világképe ellen intéztek támadást, de egyéni célokért küzd, a társadalom igé- cégeik egyike, a Ranown Pictures Corpo- bizonyos értelemben már a modern film nyei iránt mély közönnyel viseltet. ration után anyakönyvezték. A négyfős felé is tendáltak. Az eltévelyedett, az eléjük tornyosu- munkakollektíva előtt az ötvenes évek ló kihívásokra elégtelen válaszokat adó derekától kitágultak a perspektívák: bár TÚLÉLNI A MEGVÁLTÁST – és ennyiben a modern európai film anyagi erőforrásaik és a rendelkezésükre Boetticher és Scott hősei eredmény- hőseivel rokon – protagonisták ragyogó, álló forgatási helyszínek is korlátozottak telenül hajszolják a feloldozást, de e szimbolikus példája a Comanche Station voltak, a hollywoodi infrastruktúra biz- kudarcért részben ők maguk felelősek. (1960) Jefferson Cody-ja, aki elrabolt tonságos hátországot jelentett számukra Erkölcsi támpontok nélkül próbálnak tá- asszonyokat szabadít ki az indiánok fog- (a legtöbb Ranown-mozi a Columbia égi- jékozódni a vadnyugat egzisztencialista ságából, ugyanis reméli, hogy ekként sze alatt forgott), ugyanakkor meglehe- siralomvölgyében, életüket pedig ösztö- előbb-utóbb rálel rég elvesztett hitve- tős kreatív szabadságot is élveztek. nös szükségletek (például a bosszú vagy sére. A történet végén sikerrel hazajuttat Miben áll azonban e filmek újsze- a külvilággal szembeni védekezést célzó egy melegszívű családanyát a férjéhez, rűsége? Minek köszönhető, hogy a közöny) határozzák meg, melyek bűvkö- egy vak farmerhez. A férfi jelképértékű Hollywoodban több évtizedet végigro- réből nincs módjuk kitörni. A Hét embert, karakter, Cody érzelmi-mentális fogya- botoló Scott és a számos egyéb műfaj- az utolsó szálig (1956) főhőse, Stride fel- tékosságának tükre: hősünkből ugyanis ban hétpróbás szakembernek számító kutatja és módszeresen levadássza fele- hiányzik ama képesség, melynek birto- Boetticher épp a Ranown-ciklus révén sége gyilkosait. A szüzsé csak viszonylag kában felismerhetné, hogy hasztalan el- lopta be magát a filmtörténeti emléke- későn, a bonyodalmak közepette ébresz- tűnt felesége délibábját űznie. A western zetbe? Az okok lajstromát a széria talán ti rá a nézőt, hogy az asszony halála a férj a jövő építéséről szól, a Ranown-ciklus legfontosabb érdemével ildomos kez- lelkén is szárad. Stride ugyanis azelőtt hőseit azonban béklyóba veri a múlt, s denünk: egészen sajátos módon vette seriffként dolgozott, ám újraválasztását ha felszíni konfliktusaikat meg is oldják revízió alá a western konvencionális elbukta, büszkesége pedig nem engedte, – sikerül bosszút állniuk vagy megvé- hősábrázolását. A korszak sur-westernjei hogy alacsonyabb beosztásban folytassa deniük egy-egy kiszolgáltatott mellékfi- 28 filmvilág f ilmvilág filmvilág filmvilág filmvilág filmvilág western-legendák western-legendák western-legendák w estern-legendák western-legendák western-legendák gurát –, foglyai maradnak a lélek mély- években, ékesen bizonyítják Anthony Lovagolj magányosan, 1959; Comanche rétegeiben búvópatakként csörgedező Mann és James Stewart közös westernjei, Station), csapodár feleségek (Decision at érzelmeknek: a frusztrációnak, a dühnek kivált A meztelen nyom (1953); azonban Sundown) és számító, csörgőkígyósze- és a kozmikus magánynak. A western fontos különbség, hogy Stewart hősei rű férjek (Foglyok) mutatkoznak meg az fejlődéselvű ideológiája tehát csak a ka- mindig élnek az újrakezdés kínálkozó egyes történetekben. landdramaturgia szintjén érvényesül e lehetőségével, míg Scott érdes lelküle- Találunk persze korabeli westernt, filmekben, s a Scott-hősök belső utazása tű, szinte önsorsrontó férfialakjai rendre melynek család- és szerelemképe lát- sosem jut nyugvópontra, márpedig ez elutasítják azt. A Foglyok (1957) kivéte- szólag még inkább szubverzív: Richard volna a valódi happy end záloga. lével a főszereplő valamennyi Ranown- Wilson A pisztolyos férfi (1955) című Végeredményben e karakterek túlélik western zárlatában társtalan marad (és filmjében a zsold fejében dolgozó pol- saját megváltásukat: korábban már ren- a Foglyokban sem garantálja semmi, gárőr, Tollinger (Robert Mitchum) egy ha- delkeztek mindazzal az anyagi és erköl- hogy a két fél képes lesz konzerválni a ramiáktól fenyegetett kisvárosban buk- csi tőkével, mellyel a tradicionális ma- frissen szövődött kapcsolatot), pedig kan rá feleségére, aki hajdan elmenekült gányos hős (beilleszkedtek a többnyire megállapodhatna előle, s most a helyi bordélyházat vezeti. társadalomba és a szerelmet is „Foglyai maradnak egy-egy nőkarakter mellett. A nő egyik parttalan civódásuk közepén megtalálták egy-egy nő olda- a kozmikus A Ranown-ciklus egyébiránt elárulja a férfinek, hogy közös gyerme- lán), ám a sors azután mindent magánynak” is meglehetős ambivalen- kük betegség következtében már koráb- visszakövetelt tőlük, vagy épp (Budd Boetticher: ciával viszonyul a férfi-nő ban meghalt. A hős családi életére tehát ők maguk tékozolták el értékes Lovagolj magányosan kapcsolatokhoz: széthullott tragédiák sokasága vet árnyékot, ám a javaikat. Mindez persze koránt- – Randolph Scott és házasságok, holt asszonyok végjátékban – egy kissé valószerűtlen sem példa nélküli az ötvenes James Best) (Hét embert, az utolsó szálig; fordulat révén – Tollinger és felesége új- raforrósítják románcukat. A pisztolyos fér- fi revizionizmusa egyébiránt kétirányú: nemcsak a klasszikus vadnyugati film családképét írja felül, de a Dodge City (1939) által megalapozott „town tamer” westernek világképét is újragondolja, s e minőségében egyenesen Michael Winner A törvény nevében (1971) című – többszörösen hagyománytörő – darab- jának előképe. Bármily mostoha családi viszonyokat is ábrázol azonban, A piszto- lyos férfi szabályosan varrja el az érzelmi szálat: Tollinger végül részesül az emo- cionális-lelki feloldozásban. A Ranown- westernek protagonistái – ennyiben a ciklus tehát különösen retrográd szem- léletű – azonban nem is álmodhatnak ilyesmiről. OK NÉLKÜL LÁZADÓK A PRÉRIN A Ranown-westernek közismerten relativizálják a különböző erkölcsi pó- lusokat; elmossák a jó és rossz közti határvonalat, s ezáltal jelentősen köze- lítik egymáshoz magányos hőseiket és antagonistáikat. Csakhogy ez sem a cik- lus egyedülálló nóvuma. A korszak revi- zionista szellemiségű westernjei ugyanis következetesen egymás felé hajlítják az ellentétes oldalon álló hősöket (A pisz- tolyhős, 1950; A fegyveres idegen, 1953; Az erőszakos férfiak, 1955; A vadnyu- gati ember, 1958; Balkezes