Krajovai És Topolyai Báró Kray Pál Táborszernagy Katonai Pályája
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Doktori (PhD) disszertáció LÁZÁR BALÁZS Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy katonai pályája 2012 dissz.indd 1 2012.08.30. 9:45:09 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola Vezetője: Prof. Dr. Székely Gábor (DSc) egyetemi tanár Közép- és Koraújkori Egyetemes Történelem Doktori Program Vezetője: Prof. Dr. Poór János (DSc) egyetemi tanár Doktori (PhD) Disszertáció LÁZÁR BALÁZS Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy katonai pályája A védési bizottság tagjai: Elnök: Prof. Dr. Majoros István (DSc) egyetemi tanár Bíráló: Dr. Csikány Tamás (DSc) egyetemi docens Bíráló: Dr. Lenkefi Ferenc (CSc) főlevéltáros Tag: Dr. Kalmár János (CSc) egyetemi docens Titkár: Dr. Réfi Attila (PhD) egyetemi docens Póttag: Dr. Szijártó István (CSc) egyetemi docens Póttag: Dr. Etényi Nóra (CSc) egyetemi tanár Témavezető: Prof. Dr. Poór János (DSc) egyetemi tanár Budapest, 2012 dissz.indd 2 2012.08.30. 9:45:10 Tartalom Előszó 5 I. A kutatás módszerei, forrásai és historiográfiai áttekintés 7 II. A karrier kezdetei 13 II. 1. Társadalmi háttér, iskolák 13 II. 2. A tiszti pálya kezdetei 16 II. 3. A kiugrás 19 III. Kray tábornok 27 III. 1. A török háborúban 27 III. 2. A karrier vége? 31 III. 3. Egy kellemetlen ügy 33 IV. Az első koalíciós háborúban 37 IV. 1. Coburg herceg elővéd-parancsnoka (1793-1794) 37 IV. 2. Szolgálata Clerfayt alatt (1794–1795) 53 IV. 3. Károly főherceg tábornoka. Az 1796. évi hadjárat 59 V. Az 1797. évi hadjárat: egy keserű pohár kiürítése 75 V. 1. A neuwiedi francia offenzíva és előzményei 75 V. 2. A vád, a vizsgálat és az ítélet 82 V. 3. Kray védekezése 86 VI. Kray mint Retter Italiens. Egy karrier váratlan felívelése 91 VI. 1. Az ideiglenes főparancsnokság 91 VI. 2. A Verona környéki csaták 96 VI. 3. Mantova visszafoglalása 103 VI. 4. Novi 116 VII. A németországi hadsereg élén 121 VII. 1. A parancsnokság átvétele 121 VII. 2. A francia offenzíva 132 VII. 3. Az engeni, meßkirchi és biberachi ütközetek 136 VII. 4. Visszavonulás Ulmba. Ütközet az Iller mentén 146 VII. 5. Események Ulm elhagyása után a parsdorfi fegyverszünetig 162 VII. 6. Egy karrier vége 170 VII. 7. Az 1800. évi németországi hadjárat mérlege 174 VIII. Címek, kitüntetések és birtokok 179 VIII. 1. Kray és Mária Terézia-rend 179 VIII. 2. A birtok 185 VIII. 3. Az ezredtulajdonosság 188 VIII. 4. A Kray család a hadseregben 190 IX. Az utolsó évek 197 X. A „Kray kultusz” és a táborszernagy utóélete 199 Összegzés 201 Forrás- és irodalomjegyzék 205 Levéltári, kézirattári források 205 Kiadott források és felhasznált szakirodalom 206 Internetes források 209 dissz.indd 3 2012.08.30. 9:45:10 Mellékletek 211 Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy végrendelete 211 Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy fiókvégrendelete 213 Kray Pál sírfelirata a Belvárosi Plébániatemplomban 215 „Bemerkungen uiber die Vorposten Dienst” 216 Képmellékletek 230 dissz.indd 4 2012.08.30. 9:45:10 Előszó 2006 áprilisában a Belvárosi Plébániatemplomban készítettem tanulmányomhoz fotókat egy impozáns méretű márvány síremlékéről, mely az oltár közvetlen közelében található. Az el- hunyt tetteit latin nyelvű emléktábla hirdeti. Ténykedésemet élénk figyelemmel kísérte egy idős úr. Hamarosan meg is szólított: „Ön hallott már erről az emberről, erről a Krayról? Szerintem ezek az állítólagos veronai, magnanói, bresciai és mantovai győzelmei nem is történtek meg soha. Az illető nyilván csak fizetett a papoknak, hogy rávéssék ezeket a táblára. Higgye el, is- merem azt a korszakot, Napóleon korszakát, de ilyen csatákról én még soha nem is hallottam.” Valóban otthonosan mozgott a történelemben, mivel fejből sorolta Bonaparte tábornok első itá- liai hadjáratának eseményeit. Nehezen tudtam csak meggyőzni, hogy Kray Pál táborszernagy valóban véghezvitte azokat a tetteket, amelyeket emléktáblája hirdet. Nemcsak a fent említett idős úr tudásanyagából hiányzik az a fejezet, amely az 1711 és 1848 közötti időszak császári hadseregének magyar hadvezéreiről és magyar katonáiról szól. Történetírásunk és az iskolai történelemtanítás számára évtizedeken keresztül elsősorban a függetlenségi harcok és a Bécs elleni felkelések jelentették a magyar múltat. Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai és 1848/49 honvédjei álltak a kutatások homlokterében. Pedig a Habsburgok zászlai alatt is százezrek küzdötték vitézül végig a dinasztia sorozatos „örökösödési” háborúit, illetve kiválóan harcoltak a forradalmi Franciaország és Napóleon ellen. Az egyszerű katoná- kon kívül a magyarság jeles hadvezéreket is adott a császári hadseregnek. Gondoljunk csak a legendás huszártábornokra, Nádasdy Ferencre, de említhetjük Hadik Andrást, Berlin megsar- colóját, majd a Haditanács elnökét, és ide kívánkozik Alvinczy József is, aki Napóleonnal két- napos, elkeseredett csatát vívott Rivolinál. Ebbe a sorba illeszkedik Kray Pál táborszernagy. E korukban ismert és elismert személyiségekről jelenleg csak elavult, vázlatos, szűk forrásbázi- son alapuló életrajzok állnak rendelkezésünkre. Ezt a hiányt kívántam némileg orvosolni egy Kray-biográfia elkészítésével. Ezúton kívánom megköszönni mindazoknak, akik felbecsülhetetlen értékű segítséget nyúj- tottak munkám elkészítéséhez. Köszönet illeti Lenkefi Ferencet, Hermann Róbertet, Fazekas Istvánt, Kelenik Józsefet és Balla Tibort, akik mint a bécsi magyar levéltári kirendeltség mun- katársai a legnagyobb szívélyességgel voltak segítségemre a bécsi kutatásaim során. A korszak kitűnő ismerőinek, Nagy L. Istvánnak és Réfi Attilának segítsége szintén elengedhetetlen volt. Kitűnő kollégáim Pollmann Ferenc és és Domokos György pedig számtalan ötlettel, megtermé- kenyítő beszélgetéssel, újszerű nézőponttal és nem utolsósorban technikai segítséggel könnyí- tették meg munkámat. dissz.indd 5 2012.08.30. 9:45:10 dissz.indd 6 2012.08.30. 9:45:10 I. A kutatás módszerei, forrásai és historiográfiai áttekintés Az életrajz újra és újra megújuló műfaja a történettudománynak. A biográfia gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, amikor a nagy emberek életének és tetteinek leírása maga volt a törté- nelem. A 19. század nagy német történetírói a személyiség történelemformáló szerepét abszolu- tizálták, míg a 20. század derekán a francia Annales iskola egyenesen a műfaj létjogosultságát is tagadta. A klasszikus, narratív jellegű történeti életrajz lassan ki is ment a divatból. Helyét az akadémiai történettudományban a sokkal inkább a „társadaloméletrajzi” megközelítés váltot- ta fel, mely a személyiséggel szemben a társadalmi közeg meghatározó jellegét hangsúlyozta. Az 1970-es években fedezték fel újra az életrajzot, de ekkor sem a klasszikus formájában, ha- nem a történeti antropológia és a mikrótörténetírás formájában, melyek már sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az „egyszerű” emberek hétköznapi életének megismerésére, illetve különfé- le „esettanulmányokkal” kívánták megmutatni a részben az egészet.1 Ezzel egyidőben disszertációm tudományága, a hadtörténelem is egyfajta válságot élt át, melyből a „New Military History” megjelenése jelentett kiutat. A hadtörténelem (és a hadsereg) iránt az 1960-70-es években megnyilvánuló érdektelenséget és ellenségességet ez az irányzat úgy kívánta feloldani, hogy bevonta vizsgálódásába a háborúk és a fegyveres erők társadalmi, gazdasági és kulturális aspektusait is. E módszerek tudatos vagy tudattalan átvételével a had- történetírás fokozatosan hazánkban is megújult. Manapság például már elképzelhetetlen egy szakmunkában valamely háború vagy hadjárat leírása a társadalmi és gazdasági háttér teljes negligálásával – amint az sokáig megszokott volt. A biográfia műfajának újraértékelése és a hadtörténetírással szemben támaszott új követel- mények ellenére, disszertációm alapvetően narratív elbeszélésmóddal, ha úgy tetszik, konzer- vatív módszerrel közelít témájához. Így az életrajz magától értetődő módon jelöli ki saját szer- kezetét, az időhatárt és a vizsgálandó forrásokat. Fő célja ugyanis Kray hadvezéri működésének bemutatása és értékelése, melynek bemutatása csak narratív módon lehetséges. Tevékenysége megismeréséhez szükséges a karrier csúcspontját jelentő 1799. itáliai és az 1800. évi németor- szági hadjáratok részletes ismertetése, melyek egyébként is a napóleoni háborúk „vakfoltjai- nak” számítanak mivel a korszak névadó hőse először Egyiptomban, majd Itáliában harcolt. Igyekeztem elkerülni viszont azt a csapdát, hogy a tábornokot kiszakítsam történeti hát- teréből és schilleri vagy legalábbis zweigi hőst faragjak belőle, aki mindig maga szabott irányt sorsának. Kraynak még pályája csúcspontján is számtalan korlát között kellett mozognia, mely belső és külső korlátokat minden esetben igyekeztem bemutatni. Fennmaradt levelezése révén róla és kortársairól rengeteg figyelemreméltó kultúr-és mentalitástörténeti apróságot megtu- dunk, de a hosszú és eseménydús katonai pálya miatt ezek ismertetésétől gyakran kénytelen voltam eltekinteni. A narratíva „uralkodása” ellenére néhány területen igyekeztem elrugaszkodni az életrajz időrendjétől és tematikus fejezeteket kialakítani, melyekben a klasszikus biográfiát a társada- lom-életrajzhoz kívántam közelíteni. Így fontosnak tartottam a társadalmi háttér bemutatását, a családi kapcsolatok és a kapcsolati háló feltérképezését – amennyire azt a források lehetővé tették. Néhány családtörténeti, birtokigazgatási és egyéb „civil” kérdést viszont csak érintőlege- sen tudtam tárgyalni. A „Kray-kultuszt” szintén külön tematikus fejezetben tárgyalom. 1 A korszerű történeti-biográfiai irányzatok összefoglalását lásd Szabó, 3–8. dissz.indd 7 2012.08.30. 9:45:10 8 I. A kutatás módszerei,