DOCSLIB.ORG

Irma, Te Édes

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Irma, Te Édes BREFFORT - MONNOT IRMA, TE ÉDES ,. ,f"" NYí REGYHÁZA, 1987. MÁJUS 3. ",. ALEXANDRE BREFFORT-MARGUERITE MONNOT Irma, te édes Zenés komédia 2 részben Fordította : UNGVÁRI TAMÁS' és MÁGORI ERZSÉBET Versek: BLUM TAMÁS Irma - - - - - - - - - - - Varjú Olga Nestor - - - - - - - - - - - Schlanger András Bob - - - - - - - - - - - - Bárány Frigyes Jászai-díjas Jojo - - - - - - - Juhász György Robi - - - - - - - Farkas Ignác Mimóza a banda - - - - - - - Mátrai Tamás Pe pi - - - - - - - Horváth L. Attila Pingpong - - - - - - - Stettner Ottó Achille ügyész - - - - - - - - - - - Vajda János Utazó Elnök - - - - - - - - - - - - Hetey László Hekus Or Gados Béla Adószedő Magyar Éva Irma hasonmásai - - - - - - - - Gedai Mária IPitz Katalin 1. Zsaru, őr - - - - - - - - - - Katona Zoltán 2. Zsaru, őr - - - - - - - - - - Dévai Péter Díszlet, jelmez: BENEDEK MARI m. v. Zenei vezető: TÖRÖK GÉZA m. v. KAZÁR PÁL Dramaturg: TELIHAY PÉTER f. h. Koreográfus: GAJDOS JOZSEF m. v. Koreográfus asszisztens: MAGYAR ÉVA ED tipikus párizsi terasz, kis asztalokkal, thonett székekkel Segédrendező: F'üLÖP ANGÉLA és a fa.l tövében "pihenő" clochard-dal. Rendező: NAG Y VI K TOR. f. h, Alexandre Breffort 1904-ben született Párizsban. Azok közül való, akik legjob- ban ismerték a fény városában a sötét negyedeket, Párizs gyomrát, a szűk sikátorokat, a füstös kiskocsmákat, a le- pusztult bárokat, a bordélyházakat, az alvilágót. Volt taxi- sofőr, ügynök és utcai árus, mindig ugyanott: a Montmartre- on és a Pigalle környékén, ahol az "Irma, te édes" is ját- szódik. 40 éves elmúlt már, amikor írni kezdett. Eleinte kis krokikat, karcolatokat a Can ard Enchainé című hetilap (a párizsi Lu- das Matyi) számára. Az "Irma, te édes" is ilyen kis írás volt, s csak később készült belőle szkeccs, majd Iibrettó. Még két zenés komédiát és két vígjátékot írt, de az "Irma la Douce" sikerét nem tudta megismételni. 1971. február 23-án, 70 éves korában halt meg ott, ahol rnin- dig élt: a Montmartre-on. Marguerite Monnot ,,~s hogy beszélhetnék a zenéről úgy, hogy ne fejezném ki hódolatomat az iránt, aki számomra a zene élő és sugárzó megtestesülése? Marguerite Monnot iránt, aki jó barátnőm és az a nő, akit a világon leginkább bámulok. Marguerite Monnot nagyon szép, nagyon finom és kulturált, egyetlen hibája van csak, az, hogy nem törődik a népszerúségével, és annyira önzetlen, hogy [utalmául az ember legszívesebben valamíféle bírósági döntést hozatna, amely eltiltaná saját ügyeinek intézésétől és helyette azzal valaki más törődne. Három és fél éves korában már Mozartot játszott nyilváno- san egy hangverseny teremben, ahol első fellepti díja egy kis plüss cica volt. Klasszikus zenén nevelkedett ... és ragyogó előadóművészi karrierről mondott le, hogy sanzonszerző le- gyen ... Büszke vagyok arra, hogy én is együttműködhettern Marguerite-tal, meg kell emIítenem néhány sanzont, amit volt olyan kedves, hogy velem írt meg. Ezek a KIS MARIE, az ÖRDÖG KÖZEL VAN HozzAM és a HIMNUSZ A SZE- RELEMHEZ. Marguerite Monnot dalait éneklik a legtöbbet a világon. Csak Benedek Mari díszletterve annyit mondhatok, hogy ez így igazságos." (Edit Piaf) .$ Alexandre Breffort: A darab első nagy sikere: Peter Brook rendezése Londonban Darabomhoz a Lyric Theatre-ban "Az Irma la Douce c. zenés darab 900 előadást ért meg a londoni Lyric Theat·re-ben." Nemigen merészelnék valamilyen rám szálló "ihletről" beszél- (Mykenae, 1960. XI. 38.) ni Önöknek, de egy este - jobban mondva éjszaka - egy történet lopta be 'magát konokul agytekervényeimbe és elra- "Az Irma la Douce c. niusictü Londonban már bolta álmom. Ez a kis történet a következő éjszakák folya- régen túl van az ezredik előadáson és a főszere- mán jelentősen felduzzadt (horizontálisan születnek a leg- pet már a 11. színésznő játssza. Elisabeth Seat, jobb ötleteim) . Valósággal buzogva tört elő, egyszerűen és a londoni "Édes Irma", most a Broadwayn játsz- sza a főszerepet és alakításáért "Tony"-díjjallett természetesen, s alakokat hívott életre, amelyek a menny kitüntetve." előszobájában kétségtelenül csak mint "zárt társaság" képzel- (Mykenae, 1961. 28. sz.) hetők el. Úgy vélem, történeteket önmagunknak kell mesélni. Ez meg- könnyíti, hogy a történetnek valahogy a végére járjunk, egy * "Peter Brook adaptálása annyira sikerűlt, amennyire csak történetnek, amely - folyton ismétlődő aktualitásaival - angolul vissza lehet adni a francia humor és szatíra finom egy türelmetlen atomkutató számára túl hosszadalmas örök- árnyalatait. De így se biztos, hogy a siker ekkora lenne-e, kévalóság peremén játszódik. Ebben az esetben egy egészen a jó rendezés, a remek díszlet, világítás nélkül. Nagy sze- rencse volt, hogy Brook, aki rendezte is a darabot, Elisabeth egyszerű történetecskéről van szó, amely Párizsban naponta Seal személyében olyan fiatal angol színésznőt talált, aki megeshet, már csak azért is, hogy csillogó rafináltságának és lendülettel és temperamentumosan tudta megteremteni a kis szemtelenül csiklandozó bájának régi hírét ne hagyja meg- párizsi prostituáltnak, a darab egyetlen nőszereplőjének lon- fakulni. doni változatát. A zenés vígjáték vékony sztorija arról szól, hogy szeret bele Irma egy nincstelen [oghallgatóba, aki ti- Embereim egészen egyszerűek, híján minden metafizikus pikusan francia módon különíti el Irmát a klienseitől." hátsó gondolatnak. Még annál is egyszerűbbek, mínt aho- gyan magukról gondolják. Egyikük ugyanis istennek hiszi (Theatre World, 1958 augusztus) magát. S ha barátunk ilyen grandiózus magaslatokíg szár- nyalhatott. ezt csupán egy érzelmi véletlen ugyancsak baná- * lis útjainak köszönheti, s nem a Sorbonne-i kerülőnek, s ha UNGVARI TAMAS: a sarki dohánybolt felé igyekszik, akkor nelJ} azért, hogy a szerzőnek alkalmat adjon arra, hogy homályos fölénnyel, ra- vaszul zsonglőrködjön, hanem hogyegyszerűen rágyújtsen A világjáró Jrma Budapesten egy kék Gauloise-ra. Boldog lennék, ha éreznék illatát, az- "A 2000. előadásnál tart Londonban. Párizsban is esztendők zal a veszéllyel is számolva, hogy megköhögteti Önöket. óta játsszák az Irma la Douce c. zenés játékot. A művet tehát Igy, és most elég. Minden, amit- egy darabról bemutatása előtt eddigi pályafutása során a siker igazolta. Címszerepe pedig mondhatunk, végső soron csak szószaporítás. A bizonyítás a a különböző országokban mindenütt nagy színészbr svúrokra színházban a csengőszóval kezdődik. adott alkalmat: Párizsban a varázslatos Colette Renard, Lon- donban a táncos Shani Wallis, Berlinben Ferrari Violetta töl- tötte meg vidámsággal, élettel, temperamentummal ezt a bo- (Az 1966-05 bécsi előadás műsorfiizetéből) nyolult, összetett alakot. -5- -4- Ne szépítsünk: Irrna utcalány. De azt is mondhatnánk, csak foglalkozására nézve az. Mert ezzel a tiszta lélekkel az a A zenés színházról csoda történik, hogy bokáig jár a sárban, de a cipője maku- látlan marad, szakmája a tisztességtelenség, de ő maga naiv és ártatlan. Ez a ritka kettősség adja a mű varázsát és egy- szersmind a címszerep belső lehetőséget is. Alkalmam volt néhány külföldi előadást látni. A párizsi a mű pikantériáját "Szó szerint venni, amit a zene mond" emelte ki, és Irma naivitását csak ví llanásokban engedte ér- vényesülni. A szolidabb London erkölcsösebb. s ezzel ellent- mondásosabb lelki képet festett: báj és ártatlanság, tiszta érzés és tapasztalatlanság vegyülékéből mintázta ki a cím- "Az élmény hordozója kízárólag a muzsikáló és színjátszó szerep figuráját. Az ilyen többsíkú játék, melyben egyéb ként ember ... Fel kell ismerni a zene és az ének drámai funkció- a férfi főszereplő két alakban is megjelenik - az átöltözéses ját. Ez a zenés színjátszás. Fő feladata: hiteles, meggyőző, komédiák hagyományát felelevenítve - akkor hatásos, ha eszközeiben is sokrétű, változatos. Az Irma, te édes a zené- igaz és nélkülözhetetlen emberi megnyilatkozássá emelni a jével teljes, Marguerite Monnot dallamaival . " azokkal a színházi zenét és éneket ... Az emberi hang szép zengése, a melódiákkal, melyek egy varázslatos álomvilágot tárnak fel tánc mozgalmassága, a zenés revü látványossága - olyan a reális történés mögött, s így mindaz, ami a hétköznap szá- nemzetközileg elterjedt örömök és élvezetek forrása, ame- mára elképzelhetetlen, a zene távlatából egyszerre valószínű- vé, életszerűvé válik .. ." lyeknek megvan a teljes Iétjogosultságuk ... " "Az egyetlen színházi vívmány. amit teljes bizonyossággal " ... a zenés színház képes és hivatott arra, hogy közremű- amerikainak nevezhetünk, a gazdag kiállítású, lármás, fék- ködjék az ember új arcuIntának és egy új emberi közösség- telen, vulgáris és kommersz musical show. Azt hiszem, Ame- nek a kialakításában." rikán kívül egyetlen ország sem rendelkezik kellő szeruezö- (Walter Felsenstein) készséggel, technikai felszereléssel és közönséggel ezekhez a behízelgő bolondságokhoz, amelyeknek robbanóan agresszív muzsikája szinte kiemeli az embert' az ülésből és varázs- vesszejével megbizsergeti az ellustult tagokat." (Brooks Atkinson) Az amerikai zenés színház hosszú utat tett meg, és közben hol az operától, hol a revütől, egyszer az operettől, másszor a vaudeville-tól vett át valamit. Mindebből aztán valami merőben új született ... A sok különféle formát jelölhetjük a "musical" szóval, mert hiszen egy valami míndegyikben közös: a művészetnek ahhoz az ágához tartoznak, amely meg- "Az európai kontinensről kevés olyan színpadi mű indult el, felel nyelvünknek, ritmusunknak, magatartásunknak, élet- amely a saját musical megalkotására irányuló kezdeménye- formánknak." zésnek tekinthető. Ezek közé tartozik a Párizsban született (Leonard Bernstein) Irma la Douce (1956), ... amelyet Franciaországban
Load more

Recommended publications
  • SIMONE SIGNORET YVES MONTAND” [email protected] Lundi 26 JUIN 2017 - 14H
    DIGARD AUCTION COLLECTION SIMONE SIGNORET • YVES MONTAND SOUVENIRS D’AUTHEUIL LUNDI 26 JUIN 2017 DIGARD AUCTION - PARIS SIMONE SIGNORET YVES MONTAND «Souvenirs d’Autheuil» «Souvenirs Simone SIGNORET — Yves MONTAND « Souvenirs d’Autheuil » EXPERTS BIJOUX ARCHIVES ET AUTOGRAPHES PHOTOGRAPHIES CINÉMA Emeric & Stephen PORTIER Anne LAMORT Marielle EUDES Christian ARDAN (anciennement SC SERRET-PORTIER) Membre du Syndicat Français des Consultante Expert Judiciaire près la Cour Emeric PORTIER Experts Professionnels Directrice de la Photo - AFP d’Appel et les Tribunaux de Paris Expert joaillier 3 rue Benjamin Franklin T. +33 (0) 6 79 45 40 38 20,rue Euler Agréé par la Cour de Cassation 75116 Paris [email protected] 75008 Paris Près la Cour d’Appel de Paris T. +33 (0) 6 09 03 14 64 T. +33 (0) 6 12 43 33 23 Assesseur de la CCE Douanière [email protected] [email protected] 17, rue Drouot 75009 Paris T. +33 (0) 1 47 70 89 82 [email protected] DIGARD AUCTION DROUOT RICHELIEU 17, ruE Drouot – 75009 PariS 9, rue Drouot – 75009 Paris T. + 33 (0) 1 48 00 99 89 F. + 33 (0) 1 48 24 43 19 Téléphone pendant l’exposition et la vente : E-mail : [email protected] www.digard.com T. + 33 (0) 1 48 00 20 05 DIGARD AUCTION VENTE Hôtel Drouot – Salle 5 - 14h EXPOSITIONS PUBLIQUES Hôtel Drouot – Salle 5 Samedi 24 juin 2017 de 11h à 18h LUNDI 26 JUIN 2017 Lundi 26 juin 2017 de 11h à 12h Vente dirigée par Maître Marielle DIGARD CATALOGUE EN LIGNE www.digard.com Enchères en ligne www.drouotlive.com 3 DIGARD AUCTION a le plaisir de vous présenter la vente de la Collection SIGNORET MONTAND comprenant : tableaux, meubles et objets d’art, bijoux, scénarios, vêtements de scène, bobines de films et sons, photographies de tournages, récompenses et disque d’or, autographes, correspondances de Simone SIGNORET, Yves MONTAND et Edith PIAF, la mémoire d’un lieu qu’ils ont aimé et de leur vie au quotidien.
    [Show full text]
  • I.) Questionnaire, P. 3 II.) Exercices De Langue En Context
    1 FICHES DE TRAVAIL réalisées par Mag. Friederike Scharf SOMMAIRE: I.) Questionnaire, p. 3 II.) Exercices de langue en contexte (les résumés de la pièce), p. 5 III.) Biographies et chansons des chanteurs évoquées dans la pièce, p. 10 1.) Charles Aznavour, p. 10 a) Je m´voyais déjà 2.) Jacques Brel, p. 16 a) Madeleine b) Mathilde c) Ne me quitte pas 3.) Patrick Bruel, p. 21 a) Mon amant de St. Jean 4.) Nino Ferrer, p. 24 a) Le Sud 5. Edith Piaf, p. 27 a) Milord b) Sous le Ciel de Paris c) La vie en rose 6. Charles Trenet, p. 33 a) La Mer IV.) Quelques conseils didactiques pour travailler en classe avec des biographies, p. 35 1.) Travail de groupe 2.) Travail à deux 3.) Production orale 4.) Travailler avec les photos des chanteurs 5.) Questionnaire sur la biographie d´Edith Piaf V.) Fiches pédagogiques pour les chansons, p. 39 1.) Je M´voyais déjà, Aznavour, p. 39 2.) Madeleine, Brel, p. 41 3.) Mathilde, Brel, p. 44 4.) Ne me quitte pas, Brel, p. 46 5.) Mon amant de St. Jean, Bruel, p. 46 2 6.) Le Sud, Ferrer, p. 48 7.) Milord, Piaf, p. 51 8.) Sous le ciel de Paris, Piaf, p. 52 9.) La vie en rose, Piaf, p. 53 10.) La Mer, Trenet, p. 55 (avec un exercice de compréhension écrite sur un texte de Jules Verne) VI.) L´histoire de la chanson française (compréhension écrite), p. 59 VII.) Comment s´exprimer sur une chanson, p. 62 1.) Une liste de vocabulaire pour parler d´une chanson 2.) Les instruments (travail à deux) 3 I.) Questionnaire Scène 1 1 Pourquoi Laetitia a‐t‐elle organisé une conférence de presse? 2 Comment se présente‐t‐elle aux journalistes? 3 Qui est Damien Blanchard? 4 Avec quels mots nous signale‐t‐il qu´il est vaniteux? 5 Expliquez le Grand Prix d´Etoiles de la chanson.
    [Show full text]
  • EDITH PIAF LA MÖME Una Vida… Una Leyenda
    EDITH PIAF LA MÖME Una vida… una leyenda ay vidas que por sus características, por las condiciones, a menudo desfavorables, en las cuales comienzan o se desenvuelven, pero que Hllenas de una tenacidad sin falla, de un espíritu colmado de talento y de la pasión que le imprimen a cada momento y a cada reto, se convierten en vidas ejemplares, incluso en leyendas. Tal es el caso de Edith Giovanna Gassion, a quien se le conoce en el mundo entero bajo el nombre artístico de Edith Piaf. Nació Edith, el 19 de diciembre de 1915 en París, y cuenta la historia que su madre, Annetta Mai- llard, quien era cantante ambulante, no alcanzó a llegar al hospital al momento del parto, entonces Edith vino al mundo en la calle de Belleville, frente a una farola en el número 72, donde hoy hay una placa que recuerda el acontecimiento. La pobreza y la profesión ambulante de sus padres los obliga a confiar la niña a la abuela materna, quien alimentaba a la bebé más con vino que con leche, esto no dura mucho pues es recuperada por su padre, quien estando próximo a ir al frente en la Primera Guerra Mundial, la lleva a Normandía donde su madre, quien es dueña de un prostíbulo en el municipio de Bernay; allí vive Edith sus años de infancia cobijada por el amor que le prodigaban estas mujeres, lo que le genera sus primeros sentimientos de aprecio hacia las personas desfavorecidas, aquellas que sufren una vida dura y difícil. Luego de la guerra su padre la lleva consigo a vivir la vida de los pequeños circos itinerantes, donde se descubre cantando en las calles su extraordinaria voz, hasta el momento de la separación de su progenitor a los 14 años, para iniciar su vida de artista entre Montmartre, Pigalle y Menilmontat… es cuando encuentra y se enamora de Louis Dupont, con quien tuvo su hija Marcelle, quien fallece a los 2 años víctima de una meningitis.
    [Show full text]
  • 5. Édith Piaf – Une Artiste Unique En Son Genre
    DIPLOMARBEIT Titel der Diplomarbeit La chanson française – La présentation des textes chez Édith Piaf Verfasserin Patrizia Kaufmann angestrebter akademischer Titel Magistra der Philosophie (Mag.phil.) Wien, im Januar 2013 Studienkennzahl lt. Studienblatt: A 236 346 Studienrichtung lt. Studienblatt: Romanistik Französisch Diplom Betreuer: o. Univ. Prof. Dr. Georg Kremnitz Regardez cette petite personne dont les mains sont celles du lézard des ruines. Regardez son front de Bonaparte, ses yeux d'aveugle qui vient de retrouver la vue. Comment chantera-t- elle ? Comment s'exprimera-t-elle ? Comment sortira-t-elle de sa poitrine étroite les grandes plaintes de la nuit ? Et voici qu'elle chante, ou plutôt qu'à la mode du rossignol d'avril elle essaye son chant d'amour. Jean Cocteau Remerciements Un merci géant à mon père et à sa belle femme qui sont ma seule famille et qui m’ont aidée pendant la période où j’étais au chômage et où j’avais des soucis d’argent ou quand j’étais malade et j’avais la migraine et où j’avais besoin de quelque chose. Avec eux je pouvais faire des excursions sur les montagnes, me distraire et pouvais reprendre de nouvelles forces. Tous les deux ont vu le progrès que j’ai fait pendant mes études et ont partagé les échecs et heureusement aussi les succès avec moi. Ils me connaissent et m’aiment en tant que personne et m’ont accompagnée pendant mon chemin. En même temps un merci à mes deux chattes qui ont ressenti comme des amies le stress avant les examens. C’était drôle d’avoir une chatte assise sur mes genoux et un livre dans la main.
    [Show full text]
  • Lesley Garrett and Friends – Programme Notes
    Lesley Garrett and Friends – Programme Notes Lesley Garrett and Friends Queen's Theatre, Barnstaple Thursday 29th June 7.45pm Lesley Garrett Tolga Kashif - Music Director Robin Scott - Keyboards Howard McGill - Wind Instruments/Wind Synthesiser and additional Percussion David Goodier - Double Bass Paul Smith - Drums Programme Legrand/Bergman - Windmills of Your Mind/The Summer Knows Rodrigo - Con Qué La Lavare De Falla - Nana Gershwin - Summertime Gershwin - My Man's Gone Now Instrumental Piece Brel - If You Go Away/Ne Me Quitte Pas Massenet - Adieu Notre Petite Table Louigy/Piaf - La Vie En Rose Dumont/Vaucaire - Non, Je Ne Regrette Rien Interval Porter - Night & Day Kern - Can't Help Lovin' That Man of Mine Carmichael - Skylark Sample/Jennings - One Day I'll Fly Away Instrumental Piece Kashif - Ave Maria Lai - Where Do I Begin Hamlisch/Bergman - The Way We Were Horner/Jennings - The Heart Will Go On Baerwald - Come What May LESLEY GARRETT Lesley Garrett, CBE, is Britain’s most popular soprano, regularly appearing in both opera and in concert, on television and CD; she has won both critical acclaim and the affection of many fans and music lovers. As a recording artist, she has eleven solo CDs to her credit; Soprano in Red received the Gramophone Award for 'Best-selling Classical Artist of the Year', Diva! A Soprano At The Movies, Prima Donna, Simple Gifts, Soprano in Red, Soprano in Hollywood, and I Will Wait for You all received silver discs and A Soprano Inspired and Lesley Garrett both achieved gold discs. Lesley’s most recent albums are Travelling Light, The Singer, and So Deep is the Night and she was also a featured artist on the platinum selling Perfect Day single released by the BBC in aid of Children in Need.
    [Show full text]
  • Colette Ecrivaine Icaunaise (1873-1954)
    Colette Ecrivaine Icaunaise (1873-1954) Sidonie-Gabrielle Colette est née le 28 janvier 1873 à Saint-Sauveur-en- Puisaye (Yonne), elle est la dernière d’une fratrie de 4 enfants, nés de Sidonie Landoy et du capitaine Jules-Joseph Colette. Elle épouse en 1893, Henry Gauthier-Villars « Willy », critique musical et auteur prolifique de romans, qui l’introduit dans les cercles littéraires de la capitale. Il profite des dons littéraires de son épouse en publiant sous son nom la série des « Claudine », dès 1895. En 1906, Colette divorce et commence à publier ses écrits. Elle gagne sa vie en présentant des numéros de pantomimes orientales, dans des tenues légères qui font alors scandale. En 1912, elle épouse Henry de Jouvenel, politicien et journaliste, dont elle divorcera également, avec lequel elle aura une fille Colette Renée de Jouvenel. Elle collabore au journal Le Matin en écrivant des reportages, avant d’en devenir directrice littéraire en 1919. Certains de ses romans comme Chéri ou La vagabonde (1923) seront adaptés au théâtre. Après un passage sur la Côte d’Azur, avec son troisième mari, Maurice Goudeket, où elle écrit notamment Naissance du jour, Bella Vista …, malgré la polyarthrite qui la fait souffrir ; elle retourne à Paris. Elle est élue membre de l’Académie Goncourt en 1945 et en devient la présidente en 1949. En 1953, elle est élevée à la dignité de grand officier de l'ordre national de la Légion d'honneur . Elle meurt le 3 août 1954 à Paris et si l’Eglise catholique lui a refusé un enterrement religieux du fait de sa réputation sulfureuse, elle est honorée par l’Etat qui pour la première fois accorde des obsèques nationales à une femme.
    [Show full text]
  • La Petite Piaf: the Development and Performance of an Original One Â
    Syracuse University SURFACE Syracuse University Honors Program Capstone Syracuse University Honors Program Capstone Projects Projects Spring 5-1-2006 La Petite Piaf: The Development and Performance of an Original One –Woman Show Rachel M. Moulton Follow this and additional works at: https://surface.syr.edu/honors_capstone Part of the Other Music Commons, and the Theatre and Performance Studies Commons Recommended Citation Moulton, Rachel M., "La Petite Piaf: The Development and Performance of an Original One –Woman Show" (2006). Syracuse University Honors Program Capstone Projects. 605. https://surface.syr.edu/honors_capstone/605 This Honors Capstone Project is brought to you for free and open access by the Syracuse University Honors Program Capstone Projects at SURFACE. It has been accepted for inclusion in Syracuse University Honors Program Capstone Projects by an authorized administrator of SURFACE. For more information, please contact [email protected]. La Petite Piaf: The Development and Performance of an Original One –Woman Show Rachel M. Moulton Candidate for B.F.A. Degree in Musical Theatre with Honors May 2006 APPROVED Thesis Project Advisor: _________________________ Rodney S. Hudson Second Reader: _________________________________ Anthony Salatino Honors Director: ________________________________ Honors Representative: __________________________ Date: ___________________ ABSRACT My thesis project was the process of adapting the script and music, rehearsing, performing, and producing an original one-woman show. The production is called “La Petite Piaf” and is based on events in the life of Edith Piaf. I adapted, produced, starred in an original one-woman show. It ran seventy- five minutes without an intermission and consisted of dialogue in English and fifteen songs in French.
    [Show full text]
  • Édith Piaf: a Cultural History
    ÉDITH PIAF: A CULTURAL HISTORY ÉDITH PIAF A Cultural History David Looseley LIVERPOOL UNIVERSITY PRESS Édith Piaf: A Cultural History First published 2015 by Liverpool University Press 4 Cambridge Street Liverpool L69 7ZU Copyright © 2015 David Looseley The right of David Looseley to be identified as the author of this book has been asserted by him in accordance with the Copyright, Design and Patents Act 1988. All rights reserved. No part of this book may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, or otherwise, without the prior written permission of the publisher. British Library Cataloguing-in-Publication data A British Library CIP record is available print ISBN 978-1-78138-257-8 epdf ISBN 978-1-78138-425-1 Typeset by Carnegie Book Production, Lancaster Printed in the UK by CPI Group (UK) Ltd, Croydon CR0 4YY. Contents CONTENTS Acknowledgements vii Chronology 1 Introduction 15 part i: narrating piaf 1 Inventing la Môme 27 2 Piaf and her public 45 3 A singer at war 65 part ii: piaf and chanson 4 A new Piaf 83 5 High art, low culture: Piaf and la chanson française 97 6 Ideology, tragedy, celebrity: a new middlebrow 113 part iii: afterlives 7 Losing Piaf 135 8 Remembering Piaf 153 9 Performing Piaf 171 Conclusion 185 Notes 193 References 233 Index 243 v For my granddaughter Elizabeth (Lizzie) Looseley-Burnet, with love Acknowledgements Acknowledgements would like to express my gratitude to the following, who in I various ways have helped me with the research for this book: Jacques d’Amboise, Ewan Burnet, Erica Burnham of the University of London in Paris, Di Holmes, Jim House, John and Josette Hughes, the late Tony Judt, Rhiannon Looseley, Bernard Marchois of the Musée Édith Piaf, Sue Miller, Cécile Obligi of the Bibliothèque nationale’s Département des arts du spectacle, Cécile Prévost-Thomas, Keith Reader, Philip Tagg, Florence Tamagne and Vera Zolberg.
    [Show full text]
  • El Compositor: La Chanson
    CONCIERTOS DEL SÁBADO CICLO El jazz de Boris Vian 7 de noviembre de 2015. 12 y 19 horas El compositor: la chanson PALOMA BERGANZA EN CUARTETO PROGRAMA El compositor: la chanson Jimmy Walter (1930-2012) - Boris Vian (1920-1959) On n’est pas là pour se faire engueuler* Charles Trenet (1943) Que reste-t'il de nos amours Jimmy Walter (1930-2012) - Boris Vian (1920-1959) L’amour en cage* Georges Moustaki (1934-2013) - Mikis Theodorakis (1925) Nous sommes deux André Popp (1957) - Boris Vian (1920-1959) Musique mécanique* Gérard Jouannest (1933) - Jacques Brel (1929-1978) La chanson des vieux amants Alain Goraguer (1931) - Boris Vian (1920-1959) Complainte du progrès* Édith Piaf (1915-1963) - Louiguy (1916-1991) La vie en rose Alain Goraguer (1931) - Boris Vian (1920-1959) Je bois* Marguerite Monnot (1903-1961) - René Rouzaud (1905-1976) La goualante du pauvre Jean Alain Goraguer (1931) - Boris Vian (1920-1959) La valse des mannequins* Jacques Brel (1929-1978) Ne me quitte pas Alain Goraguer (1931) - Boris Vian (1920-1959) La Java des bombes atomiques* Harold Berg (1954) - Boris Vian (1920-1959) Le déserteur Jacques Brel (1929-1978) La valse à mille temps * Estreno en España Si desea volver a escuchar este concierto, el audio estará disponible en www.march.es/musica/audios Paloma Berganza en cuarteto Paloma Berganza, voz Daniel Oyarzabal, piano Antonio “Toño” Miguel, contrabajo Noah Shaye, batería Pocas figuras en el siglo XX han mostrado una fuerza creativa tan polifacética como la de Boris Vian (1920-1959). Además de novelista, dramaturgo, poeta, periodista, traductor e ingeniero, Vian fue trompetista, crítico de jazz, com- positor y letrista de canciones.
    [Show full text]
  • La Sacem, Société Des Auteurs, Compositeurs Et Éditeurs De Musique. Et Paul Henrion (Auteur-Compositeur)
    LES FEMMES DANS LA CRÉATION MUSICALE En 2017 la Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique compte, parmi ses 164 000 membres du monde entier, 17 % de femmes auteures et compositrices. Pourtant, les conditions d’adhésion à la Sacem sont identiques pour les deux sexes, et non discriminatoires. Alors, pourquoi si peu de femmes sont-elles créatrices de musique ? Cette exposition vous propose un parcours qui remet en perspective historique la place des femmes créatrices dans la musique : celles qui composent les musiques et écrivent les textes, qui sont pour certaines également des interprètes (chanteuses, musiciennes) et pour d’autres non. Grâce aux archives inédites de la Sacem, elle est aussi l’occasion de mettre à l’honneur les créatrices souvent oubliées, dont les œuvres retrouvent peu à peu leur juste place dans l’histoire musicale. Vous avez dit créatrice ? Les études récentes sur la place des femmes dans les secteurs artistiques parviennent toutes à des conclusions similaires, en France et dans les pays européens ou aux États-Unis : les femmes créatrices (scénaristes, auteures, compositrices, réalisatrices, photographes, peintres etc.) sont moins nombreuses, moins aidées, moins payées, moins programmées, moins diffusées, moins récompensées, moins dirigeantes. Elles sont aussi moins représentées dans les œuvres culturelles, et lorsqu’elles le sont, c’est majoritairement de manière stéréotypée, dans des représentations sexistes. Aller plus loin Lisez le Rapport de janvier 2018 du Haut Conseil à l’Égalité entre les femmes
    [Show full text]
  • Irma La Douce Marguerite Monnot - Raymond Legrand Alexandre Breffort - Jérôme Savary
    .BORDEAUX Irma la douce Marguerite Monnot - Raymond Legrand Alexandre Breffort - Jérôme Savary MAIRIE DE BORDEAUX Irma la douce Comédie musicale Livret d'Alexandre Breffort Musique de Marguerite Monnot et Raymond Legrand Créée le 11 novembre 1956 au Théâtre Cramont, Paris Nouvelle production créée le 27 avril 2000 au Théâtre National de Chaillot, Paris avec épilogue de Jérôme Savary Théâtre Fémina Bordeaux L'Opéra tient à remercier le Club des Partenaires de l'Opéra de Bordeaux partenaires associés Banque Populaire du Sud-Ouest Caisse des dépôts et consignations Caisse d'Épargne Aquitaine-Nord Groupe CMR Chantiers d'Aquitaine Cofinoga CORDIER MESTREZAT & domaines Mercedes Objectif Aquitaine Syndicat Viticole de Pessac-Léognan partenaires Cocodi EDF Grands Clients Sud-Ouest France Telecom Société Bordelaise de CIC les entreprises qui soutiennent des projets... > Caisse des dépôts et consignations les actions vers les jeunes (Campus en Musique - École et Opéra) > Casino de Bordeaux Orchestre en Fête - Point d'orgue Schubert > Château Haut-Bailly le Ballet de l'Opéra de Bordeaux (productions 2002) > Fondation DaimierChrysler France les jeunes artistes > Fondation d'entreprise FranceTelecom la production lyrique > Syndicat Viticole de Pessac-Léognan les concerts dégustation Baronne Philippine de Rothschild La Donna *v. Irma la douce Comédie musicale Livret d'Alexandre Breffort Épilogue de Jérôme Savary (version 2000) Musique de Marguerite Monnot et Raymond Legrand Mise en scène Jérôme Savary Orchestration Gérard Daguerre Décor Jean-Marc Stehlé Costumes Michel Dussarrat Lumières Alain Poisson Chef de chant Klaus-Lothar Peters Chorégraphie Friederike Betz Son Jean-Marie Glaudeix Collaboration artistique Léonidas Strapatsakis Irma Nina Savary Nestor/Oscar Vincent Schmitt Bob-le-Hotu Patrick Rocca Polyte/Persil Denis Brandon Roberto/Mes Bottes/Me Farlane Julien Maurel jojo/Cocher fidèle/Le Guide Miglen Mirtchev Dudu la Syntaxe/Le Président/ Le Commissaire Patrice Bornand Archibald/M.
    [Show full text]
  • Edith Piaf (1915 - 1963)
    Edith Piaf (1915 - 1963) Edith Piaf, de son vrai nom Édith Giovanna Gassion, est née le 19 décembre 1915 à Paris dans le XXe arrondissement. Le lieu de sa naissance n'est pas connu avec certitude1 : c'est peut-être le 72 rue de Belleville, mais selon l'acte d'état civil2 c'est le 2, rue de Chine à l'hôpital Tenon. Son père était artiste de cirque, sa mère chanteuse de rue sous le nom de Line Marsa. Parmi ses ancêtres3 on trouve des Français, des Marocains et des Italiens. Edith avait un frère, Herbert, né le 31 août 1918 à Marseille. Jusqu'à l'âge de 18 mois, Edith est élevée rue Rébeval dans le XIXe arrondissement, par sa grand- mère maternelle qui est très pauvre et s'occupe mal de sa petite fille. C'est l'époque de la Première guerre mondiale4 et son père est au front5. Pendant une permission6 il emmène sa fille chez sa mère patronne d'une maison close7 à Bernay en Normandie. Les prostituées8 de cette maison close sont très gentilles avec Edith qui est bien nourrie et porte de jolies robes. De 1922 à 1930, elle vit avec son père. Ils travaillent dans de petits cirques itinérants9 et chantent dans la rue. En 1932, elle rencontre son premier grand amour, Louis Dupont. Tous les deux s'installent à Montmartre. Le 11 février 1933, âgée de seulement 17 ans, elle a une fille, Marcelle. Deux ans plus tard, l'enfant meurt, sans doute d'une méningite10, le 7 juillet 1935. À l'automne 1935, elle est découverte dans la rue par Louis Leplée, gérant11 du cabaret12 Le Gerny's, sur les Champs-Élysées.
    [Show full text]