BREFFORT - MONNOT IRMA, TE ÉDES ,. ,f"" NYí REGYHÁZA, 1987. MÁJUS 3. ",. ALEXANDRE BREFFORT-MARGUERITE MONNOT Irma, te édes Zenés komédia 2 részben Fordította : UNGVÁRI TAMÁS' és MÁGORI ERZSÉBET Versek: BLUM TAMÁS Irma - - - - - - - - - - - Varjú Olga Nestor - - - - - - - - - - - Schlanger András Bob - - - - - - - - - - - - Bárány Frigyes Jászai-díjas Jojo - - - - - - - Juhász György Robi - - - - - - - Farkas Ignác Mimóza a banda - - - - - - - Mátrai Tamás Pe pi - - - - - - - Horváth L. Attila Pingpong - - - - - - - Stettner Ottó Achille ügyész - - - - - - - - - - - Vajda János Utazó Elnök - - - - - - - - - - - - Hetey László Hekus Or Gados Béla Adószedő Magyar Éva Irma hasonmásai - - - - - - - - Gedai Mária IPitz Katalin 1. Zsaru, őr - - - - - - - - - - Katona Zoltán 2. Zsaru, őr - - - - - - - - - - Dévai Péter Díszlet, jelmez: BENEDEK MARI m. v. Zenei vezető: TÖRÖK GÉZA m. v. KAZÁR PÁL Dramaturg: TELIHAY PÉTER f. h. Koreográfus: GAJDOS JOZSEF m. v. Koreográfus asszisztens: MAGYAR ÉVA ED tipikus párizsi terasz, kis asztalokkal, thonett székekkel Segédrendező: F'üLÖP ANGÉLA és a fa.l tövében "pihenő" clochard-dal. Rendező: NAG Y VI K TOR. f. h, Alexandre Breffort 1904-ben született Párizsban. Azok közül való, akik legjob- ban ismerték a fény városában a sötét negyedeket, Párizs gyomrát, a szűk sikátorokat, a füstös kiskocsmákat, a le- pusztult bárokat, a bordélyházakat, az alvilágót. Volt taxi- sofőr, ügynök és utcai árus, mindig ugyanott: a Montmartre- on és a Pigalle környékén, ahol az "Irma, te édes" is ját- szódik. 40 éves elmúlt már, amikor írni kezdett. Eleinte kis krokikat, karcolatokat a Can ard Enchainé című hetilap (a párizsi Lu- das Matyi) számára. Az "Irma, te édes" is ilyen kis írás volt, s csak később készült belőle szkeccs, majd Iibrettó. Még két zenés komédiát és két vígjátékot írt, de az "Irma la Douce" sikerét nem tudta megismételni. 1971. február 23-án, 70 éves korában halt meg ott, ahol rnin- dig élt: a Montmartre-on. Marguerite Monnot ,,~s hogy beszélhetnék a zenéről úgy, hogy ne fejezném ki hódolatomat az iránt, aki számomra a zene élő és sugárzó megtestesülése? Marguerite Monnot iránt, aki jó barátnőm és az a nő, akit a világon leginkább bámulok. Marguerite Monnot nagyon szép, nagyon finom és kulturált, egyetlen hibája van csak, az, hogy nem törődik a népszerúségével, és annyira önzetlen, hogy [utalmául az ember legszívesebben valamíféle bírósági döntést hozatna, amely eltiltaná saját ügyeinek intézésétől és helyette azzal valaki más törődne. Három és fél éves korában már Mozartot játszott nyilváno- san egy hangverseny teremben, ahol első fellepti díja egy kis plüss cica volt. Klasszikus zenén nevelkedett ... és ragyogó előadóművészi karrierről mondott le, hogy sanzonszerző le- gyen ... Büszke vagyok arra, hogy én is együttműködhettern Marguerite-tal, meg kell emIítenem néhány sanzont, amit volt olyan kedves, hogy velem írt meg. Ezek a KIS MARIE, az ÖRDÖG KÖZEL VAN HozzAM és a HIMNUSZ A SZE- RELEMHEZ. Marguerite Monnot dalait éneklik a legtöbbet a világon. Csak Benedek Mari díszletterve annyit mondhatok, hogy ez így igazságos." (Edit Piaf) .$ Alexandre Breffort: A darab első nagy sikere: Peter Brook rendezése Londonban Darabomhoz a Lyric Theatre-ban "Az Irma la Douce c. zenés darab 900 előadást ért meg a londoni Lyric Theat·re-ben." Nemigen merészelnék valamilyen rám szálló "ihletről" beszél- (Mykenae, 1960. XI. 38.) ni Önöknek, de egy este - jobban mondva éjszaka - egy történet lopta be 'magát konokul agytekervényeimbe és elra- "Az Irma la Douce c. niusictü Londonban már bolta álmom. Ez a kis történet a következő éjszakák folya- régen túl van az ezredik előadáson és a főszere- mán jelentősen felduzzadt (horizontálisan születnek a leg- pet már a 11. színésznő játssza. Elisabeth Seat, jobb ötleteim) . Valósággal buzogva tört elő, egyszerűen és a londoni "Édes Irma", most a Broadwayn játsz- sza a főszerepet és alakításáért "Tony"-díjjallett természetesen, s alakokat hívott életre, amelyek a menny kitüntetve." előszobájában kétségtelenül csak mint "zárt társaság" képzel- (Mykenae, 1961. 28. sz.) hetők el. Úgy vélem, történeteket önmagunknak kell mesélni. Ez meg- könnyíti, hogy a történetnek valahogy a végére járjunk, egy * "Peter Brook adaptálása annyira sikerűlt, amennyire csak történetnek, amely - folyton ismétlődő aktualitásaival - angolul vissza lehet adni a francia humor és szatíra finom egy türelmetlen atomkutató számára túl hosszadalmas örök- árnyalatait. De így se biztos, hogy a siker ekkora lenne-e, kévalóság peremén játszódik. Ebben az esetben egy egészen a jó rendezés, a remek díszlet, világítás nélkül. Nagy sze- rencse volt, hogy Brook, aki rendezte is a darabot, Elisabeth egyszerű történetecskéről van szó, amely Párizsban naponta Seal személyében olyan fiatal angol színésznőt talált, aki megeshet, már csak azért is, hogy csillogó rafináltságának és lendülettel és temperamentumosan tudta megteremteni a kis szemtelenül csiklandozó bájának régi hírét ne hagyja meg- párizsi prostituáltnak, a darab egyetlen nőszereplőjének lon- fakulni. doni változatát. A zenés vígjáték vékony sztorija arról szól, hogy szeret bele Irma egy nincstelen [oghallgatóba, aki ti- Embereim egészen egyszerűek, híján minden metafizikus pikusan francia módon különíti el Irmát a klienseitől." hátsó gondolatnak. Még annál is egyszerűbbek, mínt aho- gyan magukról gondolják. Egyikük ugyanis istennek hiszi (Theatre World, 1958 augusztus) magát. S ha barátunk ilyen grandiózus magaslatokíg szár- nyalhatott. ezt csupán egy érzelmi véletlen ugyancsak baná- * lis útjainak köszönheti, s nem a Sorbonne-i kerülőnek, s ha UNGVARI TAMAS: a sarki dohánybolt felé igyekszik, akkor nelJ} azért, hogy a szerzőnek alkalmat adjon arra, hogy homályos fölénnyel, ra- vaszul zsonglőrködjön, hanem hogyegyszerűen rágyújtsen A világjáró Jrma Budapesten egy kék Gauloise-ra. Boldog lennék, ha éreznék illatát, az- "A 2000. előadásnál tart Londonban. Párizsban is esztendők zal a veszéllyel is számolva, hogy megköhögteti Önöket. óta játsszák az Irma la Douce c. zenés játékot. A művet tehát Igy, és most elég. Minden, amit- egy darabról bemutatása előtt eddigi pályafutása során a siker igazolta. Címszerepe pedig mondhatunk, végső soron csak szószaporítás. A bizonyítás a a különböző országokban mindenütt nagy színészbr svúrokra színházban a csengőszóval kezdődik. adott alkalmat: Párizsban a varázslatos Colette Renard, Lon- donban a táncos Shani Wallis, Berlinben Ferrari Violetta töl- tötte meg vidámsággal, élettel, temperamentummal ezt a bo- (Az 1966-05 bécsi előadás műsorfiizetéből) nyolult, összetett alakot. -5- -4- Ne szépítsünk: Irrna utcalány. De azt is mondhatnánk, csak foglalkozására nézve az. Mert ezzel a tiszta lélekkel az a A zenés színházról csoda történik, hogy bokáig jár a sárban, de a cipője maku- látlan marad, szakmája a tisztességtelenség, de ő maga naiv és ártatlan. Ez a ritka kettősség adja a mű varázsát és egy- szersmind a címszerep belső lehetőséget is. Alkalmam volt néhány külföldi előadást látni. A párizsi a mű pikantériáját "Szó szerint venni, amit a zene mond" emelte ki, és Irma naivitását csak ví llanásokban engedte ér- vényesülni. A szolidabb London erkölcsösebb. s ezzel ellent- mondásosabb lelki képet festett: báj és ártatlanság, tiszta érzés és tapasztalatlanság vegyülékéből mintázta ki a cím- "Az élmény hordozója kízárólag a muzsikáló és színjátszó szerep figuráját. Az ilyen többsíkú játék, melyben egyéb ként ember ... Fel kell ismerni a zene és az ének drámai funkció- a férfi főszereplő két alakban is megjelenik - az átöltözéses ját. Ez a zenés színjátszás. Fő feladata: hiteles, meggyőző, komédiák hagyományát felelevenítve - akkor hatásos, ha eszközeiben is sokrétű, változatos. Az Irma, te édes a zené- igaz és nélkülözhetetlen emberi megnyilatkozássá emelni a jével teljes, Marguerite Monnot dallamaival . " azokkal a színházi zenét és éneket ... Az emberi hang szép zengése, a melódiákkal, melyek egy varázslatos álomvilágot tárnak fel tánc mozgalmassága, a zenés revü látványossága - olyan a reális történés mögött, s így mindaz, ami a hétköznap szá- nemzetközileg elterjedt örömök és élvezetek forrása, ame- mára elképzelhetetlen, a zene távlatából egyszerre valószínű- vé, életszerűvé válik .. ." lyeknek megvan a teljes Iétjogosultságuk ... " "Az egyetlen színházi vívmány. amit teljes bizonyossággal " ... a zenés színház képes és hivatott arra, hogy közremű- amerikainak nevezhetünk, a gazdag kiállítású, lármás, fék- ködjék az ember új arcuIntának és egy új emberi közösség- telen, vulgáris és kommersz musical show. Azt hiszem, Ame- nek a kialakításában." rikán kívül egyetlen ország sem rendelkezik kellő szeruezö- (Walter Felsenstein) készséggel, technikai felszereléssel és közönséggel ezekhez a behízelgő bolondságokhoz, amelyeknek robbanóan agresszív muzsikája szinte kiemeli az embert' az ülésből és varázs- vesszejével megbizsergeti az ellustult tagokat." (Brooks Atkinson) Az amerikai zenés színház hosszú utat tett meg, és közben hol az operától, hol a revütől, egyszer az operettől, másszor a vaudeville-tól vett át valamit. Mindebből aztán valami merőben új született ... A sok különféle formát jelölhetjük a "musical" szóval, mert hiszen egy valami míndegyikben közös: a művészetnek ahhoz az ágához tartoznak, amely meg- "Az európai kontinensről kevés olyan színpadi mű indult el, felel nyelvünknek, ritmusunknak, magatartásunknak, élet- amely a saját musical megalkotására irányuló kezdeménye- formánknak." zésnek tekinthető. Ezek közé tartozik a Párizsban született (Leonard Bernstein) Irma la Douce (1956), ... amelyet Franciaországban