Hadtörténelmi Közlemények 126. Évf. 2. Sz. (2013.)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK Az alapítás éve 1888 E számunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg 126. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2013. 2. SZÁM A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIRATA E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Stefan Albrecht, PhD, egyetemi docens (Johannes Gutenberg-Universität Mainz); Bárány Attila, PhD, egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar); Csikány Tamás, az MTA doktora, ezredes, tanszékvezető egyetemi tanár (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar); Farkas Gyöngyi, PhD, főtanácsos (Hadtörténelmi Levéltár); Andrea Gardi, történész, egyetemi tanár (Università di Udine); Germuska Pál, PhD, tudományos munkatárs (Hadtörténeti Intézet); Illik Péter, PhD, tanár (Szent Benedek Óvoda, Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium); Írásné Melis Katalin, PhD, ny. régész (Budapesti Történeti Múzeum); Kemény Krisztián, levéltáros (Hadtörténelmi Levéltár); Kincses Katalin Mária, kandidátus, felelős szerkesztő (Hadtörténelmi Közlemények); Nagy Levente, PhD, tanszékvezető egyetemi docens (Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar); Négyesi Lajos, PhD, ny. alezredes, egyetemi docens (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar); Pálmány Béla, kandidátus, ny. igazgató (Magyar Országgyűlés Irattára és Levéltára); Sánta Ákos, PhD hallgató; Számvéber Norbert, PhD, őrnagy, levéltárvezető (Hadtörténelmi Levéltár); Tóth Sándor László, kandidátus, egyetemi docens (Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar); Tősér Márton, PhD; Tulipán Éva, PhD, tudományos munkatárs (Hadtörténeti Intézet); J. Újváry Zsuzsanna, kandidátus, egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar); Veszprémy László, az MTA doktora, alezredes, igazgató (Hadtörténeti Intézet) A tartalomjegyzékeket Bognár Katalin (angol), Márkus Andrea (francia), Zachar Viktor Kristóf (német) és Cinkóczki Botondné (orosz) fordította. A Szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza! HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK A Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata Az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága által „A” kategóriába sorolt, referált folyóirat Főszerkesztő: Hausner Gábor Felelős szerkesztő: Kincses Katalin Mária Szerkesztő: Schubert Katalin Szerkesztőbizottság: Ágoston Gábor, Balla Tibor, Bona Gábor, Bonhardt Attila, Czigány István, Csikány Tamás, Dombrády Lóránd, Hajdu Tibor, Hermann Róbert (a szerkesztőbizottság elnöke), Horváth Miklós, Kedves Gyula, Kovács Vilmos, Lenkefi Ferenc, Markó György, Okváth Imre, Pálffy Géza, Pollmann Ferenc, Erwin A. Schmidl, Vladimír Segeš, Szakály Sándor, Székely György, Tóth Ferenc, Urbán Aladár, Varga J. János, Veszprémy László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250 Telefon: 325-16-44, 325-16-45, Fax: 325-16-46, E-mail: [email protected] Elektronikus változat: www.epa.oszk.hu/hk Kiadja:a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A kiadásért felel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250 Telefon: 325-16-44, 325-16-45, Fax: 325-16-04, e-mail: [email protected] Megjelenik negyedévenként. Előfizetési díj: egy évre 3000,– Ft, negyedévre 750,– Ft Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Hírlapterjesztési Központban (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1., Postacím: 1900 Budapest, tel.: 06-1-477-64-06). További információ: 06-80-444-444; [email protected] Egyes példányok megvásárolhatók a nagyobb budapesti és vidéki hírlapüzletekben, valamint a Hadtörténeti Múzeum könyv- és ajándékboltjában. Index: 25 371 HU ISSN 0017–6540 HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft., Budapest TANULMÁNYOK TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ A kavarok (KABAROK) katonai ÉS POLITIKAI SZEREPE Bevezetés A honfoglaló magyar törzsek, az ún. Hétmagyar (az anonymusi Hetümoger) mellett kevesebbet foglalkozott a történeti kutatás a honfoglalás előtt csatlakozó kavarok/kabarok népével, a történeti köztudat is kevéssé ismeri őket. Jóllehet valóban kevesebbet tudunk róluk, mégis több vonatkozásban érdemes figyelmet fordítani rájuk. Egyfelől a fontos tör- téneti szerepet betöltő Kazár Birodalomból érkezvén a kazár történelem részét is képezik és Kazária gazdasága, politikai szervezete, hadakozása és nyelvei megértéséhez járulhat hozzá a kavarok jobb megismerése. Másrészt a magyarokhoz csatlakozván közvetíthették ezt a kazár örökséget. Végezetül a magyar törzsszövetséghez kapcsolódva fontos szerepet játszottak annak honfoglalás előtti, majd honfoglalás utáni életében, hadjárataiban. Igaz ez annak ellenére, hogy a kavarok kimutatható, önálló története rövid volt, ami kazáriai felkelésükkel kezdődött, magyarokhoz való költözésükkel folytatódott és a magyarokhoz való, meg nem határozható időben történt teljes asszimilációjukkal végződött. Ennek az idegen etnikumnak a katonai és politikai szerepét vizsgálom a tanulmányban. Nem vagy csak nagyon kevéssé térek ki nyelvi vagy régészeti kérdésekre. Jelen munka bizonyos ér- telemben újragondolása a kavarokról írt korábbi tanulmányaimnak,1 és egyben része egy kavarokról szóló teljesebb tanulmánynak s fejezete a magyar törzsszövetségről készülő szintézisnek, könyvnek. Források a kavarokról Mindössze két bizonyosan hitelesnek mondható korabeli forrásunk őrizte meg a ka- varok nevét és adott hasznos információkat történetükről. Az időben korábbi forrás a Salzburgi Évkönyvek folytatása (Continuatio Annalium Iuvavensium Maximorum), amely 1921 óta ismert a történeti kutatásban, korábban inkább Admonti Évkönyvként említet- ték.2 Ez a fontos forrás a 881-es évnél beszámolt egy napfogyatkozásról, majd két háború- ról (bellum) vagy inkább csatáról Ostmark (a mai Ausztria) területén, amely a keleti frank birodalomhoz tartozott. A feljegyzés szerint „Az első csatát a magyarokkal [cum Ungris] vívták Wenia-nál, a második csatát a kabarokkal [cum Cowaris] Culmite-nél.”3 Ez a for- 1 Tóth Sándor László: Kabarok (kavarok) a 9. századi magyar törzsszövetségben. Századok, 118. (1984) 92–113. o. (A továbbiakban: Tóth 1984.); vö. még Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. (Sze- gedi Középkortörténeti Könyvtár 14.) Szeged, 1998. (A továbbiakban: Tóth 1998.) 61–78. o., valamint e munka második, némileg átdolgozott kiadását: Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. (Második, javított kiadás.) Budapest, 2011. (A továbbiakban: Tóth 2011.) 53–65. o. Jelen tanulmány kapcsolódik a szegedi egyetemen megtartott 2012. február 22-i tudományos habilitációs előadásomhoz, amely „A kavarok csatlakozása, történeti szerepe a magyar törzsszövetségben” címet viselte. 2 Klebel, E.: Eine neu aufgefundene Salzburger Geschichtsquelle. Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, 61. (1921) 123–143. o. (A továbbiakban: Klebel 1921.) 3 „Sol obscuratus est a tercio usque ad sextam horam. Primum bellum cum Ungaris ad Weniam, secundum bellum cum Cowaris ad Culmite.” A Salzburgi Évkönyv és folytatása kiadására vö.: Continuatio Annalium Iuvavensium Maximorum. Red. H. Bresslau. (Monumenta Germaniae Historica. Scriptores XXX/2.) HK 126. (2013) 2. 315–352. 316 Tóth Sándor László rás a magyarokkal azonosítható Ungri nép és kavar/kabar szövetségeseik kalandozásáról számolt be. A hadjárat során a két szövetséges nép külön fronton és külön egységekben harcolt a keleti frankok ellen, vélhetően Szvatopluk morva fejedelem szövetségében.4 A második forrás a X. század közepén (948–952 között) egybeszerkesztett monu- mentális görög nyelvű munka, a VII. Konsztantinosz (944–959) bizánci császárhoz kap- csolt mű, amely magyarul A birodalom kormányzása, latinul De administrando imperio (rövidítve: DAI) címen ismeretes a történeti kutatásban.5 A 38–40. fejezet foglalkozik részletesen a türköknek nevezett magyarokkal, és ezen belül külön kisebb fejezet, a 39. caput tárgyalja a kabarok (kavarok) népének történetét. Az elmaradhatatlan és elfoga- dott álláspont szerint külön forrást jelentő, „tudnivaló, hogy” bevezetőt6 követően a 39. fejezet a következő információkat adja: „Az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetsé- géből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket le- mészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elől jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan.”7 Ezt a rendkívül érdekes, bár kétségtelenül tömör Hannoverae–Lipsiae, 1934. (A továbbiakban: MGH SS XXX/2.) 742. o.; Klebel 1921. 37. o.; Schünemann, K.: Neue Nachrichten über die Ungarn der Landnahmezeit. Ungarische Jahrbücher, 2. (1922) (A továbbiakban: Schünemann 1922.) 221–222. o. A magyar fordításra lásd: Tóth Sándor László: Salzburgi Évkönyv. In: A hon- foglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7.) Szeged 1995. (A továbbiakban: HKÍF) 209. o. 4 Vajay, Szabolcs: Der Eintritt des Ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte (862–933).