Komádi Története És Népélete
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Komádi története és népélete Írta és szerkesztette: Dr. Makai Sándor Lektorálta, javította: Dr. Makra Zsigmond kandidátus © Dr. Makai Sándor, 2001. Kiadja: Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, Békéscsaba A mű szerzői jogilag védett, minden jog fenntartva! Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni vagy sokszorosítani, más nyomdai vagy elektronikus módon lemásolni, adat- rendszerekben tárolni, bármilyen módon leközölni vagy terjeszteni, a jogtulajdonos szerző és kiadó előzetes írásos engedélye nélkül. Tartalom Előszó A Szerző bemutatkozása I. Komádira vonatkozó középkori leírások 1. Barátosi Lénárt Lajos 2. O’sváth Pál 3. Csánki Dezső 4. Vermes Ernő 5. Nadányi Zoltán 6. Mezősi Károly 7. Györffy Lajos 8. Dankó Imre 9. Sárréti Írások II. Természetföldrajz III. A feudalizmus 1. A hajdúkról 2. Komádi, a derecskei uradalom része 3. Úrbárium 4. Jobbágyterhek az Úrbárium után 5. Földművelés és állattenyésztés az uradalomban 6. Ipar, kereskedelem, a kommuna gazdálkodása 7. Az Úrbárium megszűnése, az uradalom szétesése 8. Árvízszabályozás, mocsarak lecsapolása IV. Régi foglalatosságok és népélet 1. Dr. Molnár Balázs élete és munkássága 2. Földművelés 3. Állattartás 4. Pásztorkodás 5. Halászat, pákászat 6. Méhészkedés 7. Madarászat 8. Nád- és gyékényvágás 9. Farkasokról 10. Javasasszonyok, veszettorvosok 11. Betyárokról 1. Szappanfőzés 13. Táplálkozásunk 14. Hagyományos ünnepek és rendezvények 15. A bocskor 16. Tűzgyújtás taplóval 17. A gyékényhám 18. A községi építkezésekről 2 V. A 19-20. sz. történéseiből 1. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 2. Az I. világháború és az azt követő események 3. A Komádi vásár 4. Közigazgatás, területi beosztás 5. A Csendőrség és a Rendőrség 6. Utcanevek 7. A II. világháború 8. Pártok alakulása 9. 1956. 10. A kulturális- és sportélet 11. Az Ipartestület 12. A Vadásztársaság 13. Hídjaink VI. Események, emlékek az Egyházak életéből VII. A Komádi tanyavilágról VIII. Kollektív mezőgazdálkodás IX. Külterületi lakott helyünk, Dobai-puszta X. A község ipara és szolgáltatása 1. A Kendergyár 2. Malmok és téglagyárak 3. A Tévéállomás 4. Az EUROTEX Kft. 5. Kereskedelem és vendéglátás 6. Pénzintézetek 7. A Munkaügyi Kirendeltség XI. Egészségügyi-szociális és oktatási intézmények 1. Az egészségügyi ellátás 2. A szociális ellátás 3. Az Iskolák 4. A Nevelőotthon XII. A Település „kiajánlása” és vázlatos története XIII. Mellékletek jegyzéke 1. Térképek és iratok 2. Fényképek Köszönet a Támogatóknak 3 „Óhajtom pedig, hogy a ki fáradtságos éjjelezéseimnek e termékét kezébe veszi, legyen irántam igazságos és jóakaratú bíró. ... ha valaki munkámnak valamely téve- dését megigazítja, vagy abban pótol valamit, a mit én elhagytam, nem csak, hogy nem neheztelek és nem haragszom reá, hanem inkább (bárki legyen is az) a legnagyobb hálára kötelezettnek fogom magamat iránta érezni.” Werbőczy István Hármaskönyve (Tripartitum), Bécs, 1517., 4-5. old. Ajánlom Kedves Családomnak, akik sokat segítettek, Komádi volt, jelen és jövő Polgárainak. 4 Előszó Egy újabb településtörténeti művet, egy nagy múltú faluét, Komádiét, veheti kezébe a Kedves Olvasó. - Ó, de örülök, már az én falumról is jelent meg könyv - mondhatja az itteni lakos, aki magáénak érzi faluját. - Nohát, írtak Komádiról? csodálkozhat rá a könyvre a csökmei, darvasi, vagy furtai ember, s esetleg hozzáteszi: megnézem már, mit is írtak róla, hiszen jól ismerem, jártam én ott, akárhányszor. Talán folytatja: jó volna, ha rászánná magát valaki és írna az én falumról is. Komádi? mondja valaki, az Alföld túlfeléről, vagy a Dunántúlról - rémlik, hallottam már a nevét. Lehet, hogy egyszer keresztül is autóztam rajta, de ki emlékszik az ilyesmire? Komádi? tényleg van ilyen nevű falu? Soha nem hallottam! Mit lehet arról írni? Honfitársaink véleménye - ismereteik, életük során kialakult nézeteik szerint - igen sokféle lehet. Tartsuk tiszteletben mindenikét, de azért, vagy inkább: éppen ezért, nézzük meg, magyarázzuk meg, hogy miért is írunk annyi helyi jelentőségű dologról: nem csak jelentősebb városok történetéről, de falvakról, ezek között kisebbekről, eldugottabbakról is, családokról, nem csak főrangúakról, amelynek köréből az ország dolgait igazgató személyiségek kerültek ki, hanem egyszerű nemes, sőt jobbágy családokról is. A középkor történetírói eseményeket írtak le: apróbbakat, nagyobbakat egyaránt. Nagy Lajos királyunk itáliai születésű történetírója például oly részletességgel számol be a király Nápolyi hadjáratáról, hogy abból az ott szereplő vitézek számtalan haditettéről is tudomást szerezhetünk. Mi volt ennek a haszna? Többek között az, hogy Arany János oly csodálatosan írhatta meg Toldi trilógiájában Lajos király itáliai hadjáratát. E részletező - ha úgy tetszik - aprólékoskodó történetírás volt jellemző a koraújkori hazai történetírásunkra is. A XIX. század második felében kezdődő szemléletváltozás a XX. századra teljesedett ki. Történészeink egyre inkább válogattak: a csaták részletes leírásának, egyéni hőstetteknek már egyre kevésbé maradt hely, ezeknek helyét elfoglalták a gazdaságtörténeti, szellemtörténeti fejtegetések, nagyobb, országhatárokon túlnyúló összefüggéseket kerestek, a hazánk esemé- nyeit európai összefüggések keretében vizsgálták. E szemléletváltás idején kezdett meg- erősödni a kisebb tájegységek, a megyék, járások, települések történetének megírása iránti igény. Még a XIX. században jelent meg könyv Bihar megyének központi, illetve sárréti járásáról. Szép példája a helytörténetírásnak Gacsári nagytiszteletű uramnak Füzesgyarmatról írt krónikája. Ennek kézirata 1839-ben készült el és 1880-ban jelent meg nyomtatásban. Értékes településtörténeti mű Herpay Gábornak, Debrecen kiváló levéltárosának a Földes községről írt könyve, amely 1936-ban jelent meg. Különféle nehézségek után a sor folytatódott, így Hajdúnánás és Hajdúböszörmény története egyaránt 1973-ban, Polgáré 1974- ben jelent meg. Eddig történeti művekről szóltunk, de kézenfekvő dolog, hogy ezeknek is vannak néprajzi vonatkozásai, csak úgy, mint ahogy a nevükben a néprajz megjelölést viselő művek részben történeti műveknek is tekintendők. Ez utóbbiakra néhány példa: Bakonszeg története és néprajza (1990), Békés város néprajza (1983), Sárrétudvari néprajza (1993). Summa summarum: sok és sokféle településtörténeti és néprajzi tárgyú könyv jelent meg az elmúlt bő évszázad során, ezekből számos tárgyazza szűkebb hazánkat, a mi környékünket is. A „sok” eléggé indefinit fogalom: kétségtelen, hogy a fenti néhány példánál sokszorosan több 5 gyűjthető össze környékünk - mondjuk a Debrecen és Szeged közötti térség területéről. Valamikor 13 ezerre tettük hazánk településeinek számát, ma csak valamivel haladja meg a 3 ezret. Szép lenne, ha minden településünkről volna már, vagy várható lenne, hogy belátható időn belül jelenjék meg feldolgozás. Ettől még messze vagyunk. A közelmúltban indult egy nagy vállalkozás Száz magyar falu néven. Ha ez beteljesedik, akkor 3 százalékkal több falunk története lesz megírva. Ez a szám is mutatja: van még tennivalónk. A mi?, miről írni? kérdés mellé oda kell tennünk a ki? kérdését is. Debrecen, Szeged egyaránt kiváló tudományos központ. Itt évente jelennek meg értékes történeti, településtörténeti, néprajzi művek. Trivialitás, nem kell bizonygatni, de felemlítjük: egy egyetemmel, levéltárral, múzeummal büszkélkedő várossal itt Komádiban, vagy hazánk sok-sok más falvában nem mérhetjük magunkat össze. A Szegeden dolgozó tudós, aki középkori oklevéltárat szerkeszt, vagy feldolgozza a régen megszűnt Zaránd vármegye történetét, nemigen vállalkozik egy falu történetének a feldolgozására. Helyesen teszi. Ő nagyobbat szolgál a történettudománynak a fentebb említett munkával. Ki írja hát meg kedves faluja történetét? Ez bizony a helybéli tanítóra, lelkészre maradt már annak idején is, és marad ma is a faluban élő írástudóra. Jó ez vagy rossz? Szükségszerűség. Csak ily módon kerülhetnek be történetünk nagy adattárába azok az események (elismerem: nevezhetők „apró” eseményeknek), amelyek a nagy, átfogó, sokkötetes művekből szükségszerűen kimaradnak. Örüljünk hát annak, hogy legszűkebb hazánknak történetét tárgyazó művek is egyre-másra látnak napvilágot. Szeghalomról szinte évente jelenik meg valami, Ugra történetét is megírták, Zsadány története 1999-ben jelent meg, mégpedig éppen jelen, Komádiról írott mű szerzőjének tollából. Kívánom, jelenjék meg sok településtörténeti mű ezután is. Gyakorlati szempont, szakmai érdek is alátámasztja e kívánságomat: Bihar vármegye nemes családjainak történetén dolgozván, minden efféle művet haszonnal forgathatok. Szívbéli szempontok is vonzanak e területhez: édesapám Hegyközujlakon, Szentpéterszegen, nagyapám Csökmőn és Furtán volt főjegyző, dédapám hosszú pályafutása során többek között Komádiban szolgált népjegyzőként. Írtam az Úr 2001-ik évének Pünkösd vasárnapján. Dr. Makra Zsigmond 6 A Szerző bemutatkozása A Sárrét szülötte vagyok, gyermek és fiatal felnőtt koromat Füzesgyarmaton töltöttem, kisebb (tanulás, honvédség) megszakításokkal. Nem hagyományos önéletrajzot adok magamról, hanem a történelmi véna miatt egy áttekintést, amely közelebb viszi az Olvasót az „elkövető” megismeréséhez. 1953. február 5-én, Gyulán születtem, bölcsődés és óvodás nem voltam. Elemi iskoláimat a füzesgyarmati Gépállomási Általános Iskolában végeztem el, igen jó nevű tanítóim és tanáraim voltak, akikre ma is tisztelettel gondolok. A középiskolát a híres Péter András Gimnáziumban végeztem, ahol kitűnő környezetben, nagyszerű pedagógusok próbáltak rávezetni bennünket a tanulás fontosságára és a tudás megszerzésének szükségességére. Szegény, munkás