DOCSLIB.ORG

Tacitus ` Sors

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Tacitus ` Sors .--W TAC ITUS 9 ` SORS - V % FORDULATOKBAN GAZDAG KOR TÉKA 'TACITUS SORSFORDULATOKBAN GAZDAG ROR A SOROZATOT szERKEszTI EENKŐ SAMU DEÁK TAMÁS SZABÓ ATTILA ÍDMHTUS SORSFORDULATOKBAN GAZDAG-KOR VÁLOGATTA, BEVEZETŐVEL Es JEGYZETEKKEL ELLÁTTA BODOR ANDRÁS KRITERION KÖNYVKIADÓ O BUKAREST 1984 FORDITOTTA BORZSÁK ISTVÁN TACITUS A III. század válságos időszakában Tacitus császár (275-276) elrendelte, hogy állitóla- gos egykori ősének, a történetíró Tacitus- nak mellszobrát helyezzék el minden köz-_ könyvtárban és müveit évenként tíz máso- lattal gy-a-rapitsák.1 Sajnos, a másolatok el- lenére, a nagy historikus történeti munkái- nak csak mintegy fele jutott el hozzánk, a harminc könyvből mindössze tizenöt. Nem vagyunk szerencsésebbek életrajzi adatait illetzõen sem. Õ, aki oly remekül meg- irta korának, az I. századnak ,,sorsfordulatok- ban... szörnyű eseményekben gazdag“ tör- ténetét, önmagáról csak egy-egy mondatot jegyzett fel, s ezekből kell kihámozni életé- nek, politikai pályafutásának, tudományos és irodalmi tevékenységének -fontosabb moz- zanatait. KORA Élete az I. század második felére és a II. század elsõ évtizedeire esik, az Augustus császár által bevezetett új rendszer, a prin- cipatus elsõ három dinasztiája: a Iulius-Clau- diusok, a Flaviusok korára és az Antoninu- sok uralkodásának kezdetére. Az évszázados köztársasági rendszert az Octavianus-Augustustól i.e. 27-ben megte- remtett principatus váltotta fel. A régi rend- szer ugyanis a maga nehézkes intézményei- vel, hosszú senatusi vitáival már nem felelt meg a gyors döntéseket és azonnali végre- hajtást igénylő birodalommá terebélyesedett 5 Először a legiók sokallták meg a testőr- csapatok visszaéléseit, s amint Tacitus meg- állapítja, csakhamar rájöttek, hogy császárt nemcsak Rómában lehet választani. Előbb a germaniai, majd a hispaniai, végül a keleti legiók kiáltották ki császárnak saját hadve- zérüket. Így került sor 69-ben a négy csá- szár uralmára, illetve a különösen Itáliá- ra sok pusztítást, kegyetlenséget zúdítő pol- gárháborúra. Ebből a keleti hadsereg jelölt- je, Vespasianus került ki győztesen, aki az- tán a Flavius-dinasztia megalapítőja lett. Hatalomra jutva, mindenekelőtt törvényesí- tette a principatusi rendszert, majd leverte a zsidók, kelták, germánok felkeléseit, és megszervezte az egész országrészeket ma- gukba foglaló császári birtokokat. Fiai kö- zül a mindössze két évig uralkodó Titust (79--81) az ókori szerzők az eszményi csá- szárok közé sorolják, Domitianust (81--96) viszont kegyetlen zsarnokként említik. A sok belső villongás, pártharc és külső há- ború ellenére, a birodalom gazdasági élete fellendült. A nagy császári latifundiumokon és a magánbirtokokon a rabszolga munka- erőt kezdi felváltani az eredetileg szabad bérlő, a colonus: e változásnak következmé- nye alig túlozható, mert a colonatushoz, a rabszolgarendszer fokozatos felbomlásához vezetett. Jelentős fellendülés tapasztalható a kézművesség, a bel- és külkereskedelem terén is. A városiasodás folyamata a nyuga- ti provinciákban is felgyorsul, a városok különféle típusai: a bennszülöttek civitosai és a római polgárok önkormányzatú muni- cipiumai és coloniái virágoznak fel. Tacitus 8 állítása ellenére, a birodalom általános gaz- dasági helyzete még Domitianus korában sem hanyatlik vissza. Domitianus meggyilkolása után új dinasz- tia, az Antoninusok, a felvilágosult császá- rok uralma kezdődik. Ezek sorát az öreg Nerva indítja el, aki Traianus hadvezéri se- gitségével szakít a császári rzsarnoksággal, és - Tacitus szerint - ,,a boldog század haj- nalán“ egyesiteni tudja ,,az egymással an- nak idején társíthatatlan princepsi rend- szert és szabadság0t“ (Agr. 3). ÉLETE Születési évét az újabb kutatások valami- vel későbbre: 56-ra vagy 57-re, vagyis Nero uralkodásának második vagy harmadik évé- re teszik. A rőmaiaknál szokásos három név- ből nála csak kettőt ismerünk pontosan: a Corneliust és Tacitust (Tacitus jelentése: hallgatag), a személynévnek megfelelő prae- nomenje bizonytalan. Egyes ókori szerzők Gaiusnak, mások Publiusnak mondják. Nem- zetségnevéből, a Corneliusból arra is követ- keztettek, hogy a köztársaság korabeli elő- kelõ Corneliusok, a Scipiók családjáből szár- mazik. Sokkal valószínübb azonban, hogy a család későbbi eredetű és nevét a római pol- gárjoggal együtt kapta. Nem ismerjük biz- tosan születésének helyét sem. A hagyomány szerint az umbriai Interamnában (a mai Terni) született. Ez a város ma is büszke nagy fiára. A hagyománynak azonban mind- össze annyi alapja van, hogy Tacitus csá- szár ebből a városból származott. 9 Családja tagja volt a lovagrendnek. A tu- dós idősebb Prinius említi, hogy Gallia Bel- gicában egy Cornelius Tacitus :procuratori vagy quaestori állást töltött be. Feltehetően ő volt a történetíró apja. Tacitus műveiből kiviláglik, hogy alapos, sokoldalú nevelés- ben részesült. Rómában retorikai, jogi és fi- lozófiai tanulmányokat végzett. Maga mond- ja, hogy az ékesszólásban kora nagy szóno- kai, Marcus Aper és Iulius Secundus vol- tak a mesterei: „Én nemcsak a törvényszé- ki tárgyalásokon hallgattam szorgalmasan mindkettőjüket, hanem hihetetlen tudás- szornjtól és afféle ifjonti lángolástól hajtva, otthonukban és nyilvánosság előtt is nyo- mukban jártam, hogy még csevegéseiket és bizalmas körben tartott gyakorlataik titkait is magamba szívhassam.“ (Dialog. 2.) Egyesek feltételezik, hogy hallgatta a kor legnagyobb szónokát, Quintilianust is; mü- veiben azonban erre utalást nem találunk. A szónoki pályára készülő ifjaknak bele kellett kóstolniuk mindabba, amit a szabad művészetek nyújthattak, és foglalkozniuk kellett a filozófia különböző ágaival, külö- nösen a dialektikával. Tacitus azonban nem akarta, hogy a tanulás célját a filozófiában keresse, legalábbis erre következtethetünk abból, amit ap-ósáról, Agricoláról mond: ,,Emlék.szem, nemegyszer beszélt arról, hogy ifjúkorában mohóbban - a római ember- nek és senatornak megengedett mértéken túl _ szívta volna magába a filozófiát, ha any- jának előrelátása féken nem tartja lángra lobbant és izzó lelkét.“ (Agr. 4.) Fiatalkorá- ban szívesen tanulmányozhatta az antik fel- 10 fogás szerint irodalmi müfajnak számító tör- ténelmet. A görög történetírók közül csak Xenophónt említi, ám kétségtelen, hogy Hé- rodotosz és Thuküdidész is olvasmányai kö- zé tartoztak. Fíatalon, huszonegy éves korában (77-ben) házasodott, az akkor címzetes consul - con- sul suffectus _- Agricola leányát vette fele- ségül. A korai házasság ugyanis Augustus- nak a házasságra vonatkozó törvényei óta nagyobb lehetőséget nyitott a főhivatali tisztségek betöltésére. Politikai pályafutásáról ezeket irja: ,,I-Iogy méltóságunk-at Vespasianus alapozta meg, Titus gyarapította, Domitianus még maga- sabbra emelte, nem volna illő tagadnunk.“ (Hist. I. 1.) A római állami hivatalok betöl- tésének sorrendjét törvény szabályozta. Ta- citus ezeket suo anno, azaz megfelelő idő- ben, nem nagyobb kihagyásokkal nyerte el. Vespasianus idején katonai tribunus -- tri- bunus mílitum - lett, ami az állami főhi- vatalok betöltésének előfeltétele volt. Titus uralkodása alatt, 81-ben foglalta el a legki- sebb főhivatalt, a quaestorságot. Két-három év múlva a rangban egyenlőnek számító nép- tribunusi vagy aedilisi tisztséget töltötte be, 88-ban, azaz Domitianus uralkodásának he- tedik évében praetor volt, amiről maga tesz említést: ,,Mert ő is [ti. Domitianus] rende- zett százados játékokat, s azokon mint a ti- zenöt személyes papi testület tagja és évi praetor, különös figyelemmel vettem részt.“ (Aímfll. XI. ll.) A tizenöt személyes papi testület - quin- clecemviri, sacris faciundis _- clyan vallási ll szervezet volt, amelynek tagjai fiatal, elő- kelő és művelt emberekből kerültek ki. Fel- adataa Sybilla-könyvek őrzése, a Rómában befogadott egyiptomi származású Isis- és Serapis-kultuszok végzése, valamint az ún. százados ünnepi játékok -- Iudi saeculares - megrendezése volt. Tacitus mint már el- ismert szónok kerülhetett ebbe a testület- be, hiszen az ifj. Plinius, akihez szoros ba- rátság fűzte, megjegyzi, hogy amikor ő még fiatal ember volt, Tacitus már méltó hír- nevet szerzett magának a fórumon? Nemsokára elhagyta Rómát. Négy évig tartó távollétét illetően adatok hiányában csak feltételezésekre szorítkozhatunk. Egye- sek úgy vélik, hogy ezalatt Gallia Belgica kormányzója volt. Ronald Syme Tacitusról írott nagyszabású monográfiájában3 arra a következtetésre jut, hogy három éven át va- lamelyik legio császári parancsnoka -_ Ze- gatus legionis propractore -- volt, a negye- dik évben pedig egy kisebb provincia kor- mányzói tisztét töltötte be, ez azonban nem lehetett Gallia Belgica. Tény, hogy apósá- nak 93. augusztus 23-án bekövetkezett ha- lálakor még nem tartózkodott Rómában, mert sajnálkozva írja: ,,De nekem és leányá- nak a szülő elvesztésének keserűségén kí- vül növeli bánatunkat, hogy nem ülhettünk betegágya mellett, nem ápolhattuk erőtlen- ségében, nem telhettünk be látásával és öle- lésével. Lestük volna bizony utasításait és szavait, hogy mélyen szívünkbe véssük.“ (Agr. 45.) Ezután, valószínűleg, néhány évre vissza- vonult ia politikai életből, de nem azért, mert 12 a kegyetlenségben tobzódó Domitianus Agri- cola visszahivása után tőle is megvonta vol- na a kegyeit, hiszen Nerva uralkodásának elsõ évében a consuli hivatalt töltötte be, amelyre még a zsarnok császár nevezte ki. Tacitus különben sem osztotta a senatori rend tagjai körében szerte elterjedt felfo- gást, amely szerint a zsarnokság ellen a leg- jobb védekezés a közéletből való visszavo- nulás. Ennek bizonyitékául szolgál az a mély értelmű megállapítása, amelyet Agri- cola és a császár kapcsolatának
Load more

Recommended publications
  • Resettlement Into Roman Territory Across the Rhine and the Danube Under the Early Empire (To the Marcomannic Wars)*
    Eos C 2013 / fasciculus extra ordinem editus electronicus ISSN 0012-7825 RESETTLEMENT INTO ROMAN TERRITORY ACROSS THE RHINE AND THE DANUBE UNDER THE EARLY EMPIRE (TO THE MARCOMANNIC WARS)* By LESZEK MROZEWICZ The purpose of this paper is to investigate the resettling of tribes from across the Rhine and the Danube onto their Roman side as part of the Roman limes policy, an important factor making the frontier easier to defend and one way of treating the population settled in the vicinity of the Empire’s borders. The temporal framework set in the title follows from both the state of preser- vation of sources attesting resettling operations as regards the first two hundred years of the Empire, the turn of the eras and the time of the Marcomannic Wars, and from the stark difference in the nature of those resettlements between the times of the Julio-Claudian emperors on the one hand, and of Marcus Aurelius on the other. Such, too, is the thesis of the article: that the resettlements of the period of the Marcomannic Wars were a sign heralding the resettlements that would come in late antiquity1, forced by peoples pressing against the river line, and eventu- ally taking place completely out of Rome’s control. Under the Julio-Claudian dynasty, on the other hand, the Romans were in total control of the situation and transferring whole tribes into the territory of the Empire was symptomatic of their active border policies. There is one more reason to list, compare and analyse Roman resettlement operations: for the early Empire period, the literature on the subject is very much dominated by studies into individual tribe transfers, and works whose range en- * Originally published in Polish in “Eos” LXXV 1987, fasc.
    [Show full text]
  • Witches, Pagans and Historians. an Extended Review of Max Dashu, Witches and Pagans: Women in European Folk Religion, 700–1000
    [The Pomegranate 18.2 (2016) 205-234] ISSN 1528-0268 (print) doi: 10.1558/pome.v18i2.32246 ISSN 1743-1735 (online) Witches, Pagans and Historians. An Extended Review of Max Dashu, Witches and Pagans: Women in European Folk Religion, 700–1000 Ronald Hutton1 Department of Historical Studies 13–15 Woodland Road Clifton, Bristol BS8 1TB United Kingdom [email protected] Keywords: History; Paganism; Witchcraft. Max Dashu, Witches and Pagans: Women in European Folk Religion, 700–1000 (Richmond Calif.: Veleda Press, 2016), iv + 388 pp. $24.99 (paper). In 2011 I published an essay in this journal in which I identified a movement of “counter-revisionism” among contemporary Pagans and some branches of feminist spirituality which overlapped with Paganism.2 This is characterized by a desire to restore as much cred- ibility as possible to the account of the history of European religion which had been dominant among Pagans and Goddess-centered feminists in the 1960s and 1970s, and much of the 1980s. As such, it was a reaction against a wide-ranging revision of that account, largely inspired by and allied to developments among professional historians, which had proved influential during the 1990s and 2000s. 1. Ronald Hutton is professor of history, Department of History, University of Bristol 2. “Revisionism and Counter-Revisionism in Pagan History,” The Pomegranate, 13, no. 2 (2011): 225–56. In this essay I have followed my standard practice of using “pagan” to refer to the non-Christian religions of ancient Europe and the Near East and “Pagan” to refer to the modern religions which draw upon them for inspiration.
    [Show full text]
  • Nú Mun Hon Sökkvask
    Lauren Hamm Kt. 290191-5219 MA in Old Nordic Religions: Thesis Autumn 2019 Nú mun hon sökkvask: The Connection between Prophetic Magic and the Feminine in Old Nordic Religion Lauren Hamm Lokaverkefni til MA–gráðu í Norrænni trú Leiðbeinandi: Terry Gunnell Útskriftarmánuður: Október 2019 Lauren Hamm Kt. 290191-5219 MA in Old Nordic Religions: Thesis Autumn 2019 Nú mun hon sökkvask The Connection between Prophetic Magic and the Feminine in Old Nordic Religion Lauren Hamm Lokaverkefni til MA–gráðu í Norrænni trú Leiðbeinandi: Terry Gunnell Félags - og mannvísindadeild Félagsvísindasvið Háskóla Íslands Október 2019 Lauren Hamm Kt. 290191-5219 MA in Old Nordic Religions: Thesis Autumn 2019 Nú mun hon sökkvask: The Connection between Prophetic Magic and the Feminine in Old Nordic Religion Ritgerð þessi er lokaverkefni til MA – gráðu í Norrænni trú og er óheimilt að afrita ritgerðina á nokkurn hátt nema með leyfi rétthafa. © Lauren Hamm, 2019 Prentun: Háskólaprent Reykjavík, Ísland, 2019 Lauren Hamm Kt. 290191-5219 MA in Old Nordic Religions: Thesis Autumn 2019 Acknowledgements This thesis would not have been possible if it were not for the endless kindness and patience of my thesis advisor, Dr. Terry Gunnell. I truly do not have words eloquent enough to iterate how very much he deeply cares about his work and the work of his students nor how much this meant to me personally. The year of waking up to 6:00 AM skype meetings every Tuesday with Terry provided a gentle reminder of my duties and passion for this topic as well as a sense of stability and purpose I badly needed during a tumultuous time in my life.
    [Show full text]
  • 16109431 Lprob 1.Pdf
    Günter Neumann Namenstudien zum Altgermanischen Ergänzungsbände zum Reallexikon der Germanischen Altertumskunde Herausgegeben von Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer Band 59 ≥ Walter de Gruyter · Berlin · New York Günter Neumann Namenstudien zum Altgermanischen Herausgegeben von Heinrich Hettrich und Astrid van Nahl ≥ Walter de Gruyter · Berlin · New York Țȍ Gedruckt auf säurefreiem Papier, das die US-ANSI-Norm über Haltbarkeit erfüllt. ISBN 978-3-11-020100-0 Bibliografische Information der Deutschen Nationalbibliothek Die Deutsche Nationalbibliothek verzeichnet diese Publikation in der Deutschen Nationalbibliografie; detaillierte bibliografische Daten sind im Internet über http://dnb.d-nb.de abrufbar. © Copyright 2008 by Walter de Gruyter GmbH & Co. KG, 10785 Berlin. Dieses Werk einschließlich aller seiner Teile ist urheberrechtlich geschützt. Jede Verwertung außer- halb der engen Grenzen des Urheberrechtsgesetzes ist ohne Zustimmung des Verlages unzulässig und strafbar. Das gilt insbesondere für Vervielfältigungen, Übersetzungen, Mikroverfilmungen und die Einspeicherung und Verarbeitung in elektronischen Systemen. Printed in Germany Einbandgestaltung: Christopher Schneider, Berlin Druck und buchbinderische Verarbeitung: Hubert & Co. GmbH & Co. KG, Göttingen Günter Neumann Vorwort Das Œuvre des Sprachwissenschaftlers Günter Neumann (1920–2005) kon- zentriert sich um drei Schwerpunkte: Die indogermanischen Sprachen des alten Kleinasien, die klassischen Sprachen Griechisch und Latein sowie die altgermanischen Sprachen. Zu allen drei Bereichen liegt eine Fülle von Aufsätzen und Beiträgen vor, die nicht nur sprachvergleichend, sondern fast im gleichen Maße philologisch ausgerichtet sind. Es ist deshalb sinn- voll, wenn die Kleinen Schriften dieses Gelehrten nach diesen Themen- gebieten getrennt veröffentlicht werden. Für die bis Anfang der neunziger Jahre vorliegenden Aufsätze zu den altkleinasiatischen Sprachen und zum Griechischen ist dies bereits in Form der „Ausgewählte[n] Kleine[n] Schrif- ten“ erfolgt, die 1994 von E.
    [Show full text]
  • The Rhine: Germany's River, Not Germany's Boundary
    Source: E.M. Arndt, Deutschlands Fluss, aber nicht Deutschlands Gränze, English trl. UvA Talen / SPIN. the French was as bad as it was foolish. One would have The Rhine: Germany’s river, not Germany’s thought that ten years, indeed twenty years, of blindness and misfortune might have sent a little light into their dark minds boundary and brought the errants back into line, especially since the French had long ago overturned their own proof, but far from it. There are still many who behave, indeed who exhaust Ernst Moritz Arndt themselves in deductions and proofs, as if the Rhine as the border between France and Germany is something indispu- table and settled. So effective is constant repetition, and so little are most Germans – who pride themselves on their ‘The Rhine is France’s natural boundary’ is what Sully proved profundity in thought and speech – accustomed to thinking. 1600 and 1610; ‘the Rhine is France’s natural boundary,’ The empty echoing of foreign opinions, especially the proclaimed Richelieu in 1625 and 1635; ‘the Rhine is France’s echoing of French hocus-pocus and sophistries, has sadly natural boundary,’ declared Count d’Avaux in the 1640s at become too much of a fashion on this side of the Rhine, in Münster, in the holy places where Hermann the Cheruscan had the country where thoroughness and depth of thought is once made a dufferent typeof declaration to the Romans; ‘the supposed to reside. Given this state of affairs, especially this Rhine is France’s natural boundary,’ resounded from 1670 to sad state of German minds and hearts, I consider it not super- 1700 in Louvois’ and Colbert’s speeches in Louis XIV’s council fluous to present our ancient, magnificent and holy River of state, and the court poets Boileau and Racine sang it in the Rhine, what it was, is and will be, to the good German antechamber; ‘the Rhine is France’s natural boundary’ cried the people, who are confused by too many political prattlers and monsters on the Seine from 1790 to 1800.
    [Show full text]
  • Evaluación Para El Acceso a La Universidad
    Evaluación para el Acceso a la Universidad Convocatoria de 2017 Materia: LATÍN II Instrucciones: El alumno debe elegir una propuesta. En la propuesta seleccionada, el alumno debe traducir el texto latino (hasta 4 puntos) y contestar a las tres cuestiones. Se valorarán la ortografía y la coherencia de las respuestas. Para la traducción puede usarse un diccionario latino-español con el apéndice gramatical. Todas las preguntas se deben responder en el cuadernillo, el alumno se queda con la hoja de examen. PROPUESTA A 1. Traducción del siguiente texto: (4 puntos: 1 hasta “Tencteri”,1’5 hasta “sustinuerunt”,1,5 hasta el final. ) Usipetes y tencteros llegan al río Rin después de errar durante tres años, forzados por los suevos. In eādem causā1 fuerunt Usipetes et Tencteri2, quos supra diximus, qui complures annos3 Sueborum4 vim 5 sustinuerunt, ad extremum6 tamen, agris expulsi et multis locis Germaniae7 triennium8 vagati, ad Rhenum9 pervenerunt. (De Bello Gallico IV, IV) 1-causa : “situación”. 2-Usipetes, -um/ Tencteri, -orum : usipetes y tencteros, pueblos germánicos. 3-complures annos: “durante muchos años”. 4- Suebi,-orum: suevos, pueblo germánico. 5- vis, vis :” violencia” .6- ad extremum: locución adverbial, “al fin”.7- Germania, -ae : Germania. 8-triennium, -i: trienio, tres años. 9- Rhenus, -i : el río Rin. 2. Análisis morfosintáctico del siguiente texto: (2 puntos) a- Analiza sintácticamente el siguiente texto: (1) In eādem causā fuerunt Usipetes et Tencteri, quos supra diximus, qui complures annos Sueborum vim sustinuerunt. b- Enuncia las palabras en negrilla indicando, además del enunciado, género, nº, caso1, si no es verbo; si es verbo, además del enunciado de los tres temas, persona, nº y tiempo.(1) 1-caso en el que la palabra está en este texto.
    [Show full text]
  • Tacitus, Germania, 98 CE Tacitus Was Probably Born in 56 Or 57 CE in Northern Italy Into an Equestrian (Minor Noble) Family. He
    Tacitus, Germania, 98 CE As to the Germans themselves, I think it probable that they are Tacitus was probably born in 56 or 57 CE in Northern Italy into an indigenous and that very little foreign blood has been introduced either by equestrian (minor noble) family. He had quite a successful career in invasions or by friendly dealings with neighbouring peoples. For in former Roman public service, holding both military and civil offices, culminating in becoming the proconsul of the Roman province of Asia, 112-113 CE. He times it was not by land but on shipboard that would-be immigrants wrote a several literary and historical works, many of which criticize faults arrived; and the limitless ocean that lies beyond the coasts of Germany, and in Roman society by comparing them to others. Germania is not a travel as it were defies intruders, is seldom visited by ships from our part of the story, nor even a personal account. Instead, Tacitus drew upon earlier writers, and possibly talked to contemporaries who had been there to world. And to say nothing of the perils of that wild and unknown sea, who compile an ethnographic and geographical description of Germania would have been likely to leave Asia Minor, North Africa, or Italy, to go to (which includes parts of present-day France and Germany), especially the Germany with its forbidding landscapes and unpleasant climate - a country customs and culture of the various tribes who lived there, whom the Romans generally called “barbarians.”1 that is thankless to till and dismal to behold for anyone who was not born 1.
    [Show full text]
  • The Orientation of the Plan of Novaesium, a Roman Fort on the Rhine
    The orientation of the plan of Novaesium, a Roman fort on the Rhine Amelia Carolina Sparavigna Dipartimento di Scienza Applicata e Tecnologia, Politecnico di Torino, Torino, Italy Abstract Novaesium was a Roman fort on the Rhine, a fort which served for the campaigns of Augustus and Drusus against Germans. The plan is the standard one of the Roman camps. Here we discuss its orientation. It has its decumanus having, as far as we can see from archaeological surveys, an azimuth of about 118 degrees. The fort has a perfect orientation "secundum naturam". In the case that this castrum were oriented "secundum coelum", that is in the direction of the sunrise on the day of its foundation, it could had been founded on November 13 or February 1 (Julian dates). This second date is interesting, because it is coincident to the historical date of 30 January, the birthday of Drusus’ mother and Augusts’ wife, Livia. Keywords: Archaeoastronomy. Writte 22 May 2019. DOI: 10.5281/zenodo.3168183 After the Caesar's Gallic Wars, Rome considered important to establish a better control of the Lower Rhine. A local government and a network of roads were established, in order of securing and developing the areas conquered by Caesar. A further expansionist policy was not under consideration [1]. However the region was subjected to increasing and prolonged attacks by Germanic tribes, which culminated in the so-called Clades Lolliana. The Roman governor Marcus Lollius was defeated by united forces of Sicambri, Tencteri and Usipetes. The Clades, in 17 or 16 BC, changed the policy. In 16 BC, Augustus went in Gaul in order to settle, once for all, this Germanic problem.
    [Show full text]
  • Romans and Barbarians in Tacitus' Battle Narratives
    ROMANS AND BARBARIANS IN TACITUS’ BATTLE NARRATIVES by RYAN MICHAEL SEEGER (Under the direction of Dr. Susan Mattern-Parkes) ABSTRACT The purpose of the study is to examine how Tacitus constructs ethnic stereotypes, namely those of the Romans and of the barbarians, in his battle narratives. The first section of the study explores his descriptions of technical aspects of the battle narrative, such as topography, use of weaponry, battle formations, and sieges. The second section examines the value judgments that Tacitus makes about the combatants and their actions, discussing the themes of discipline and virtus, as well as the leaders’ ability to lead by example and stifle dissent. In his descriptions of both the technical and the “moral” aspects of battle, Tacitus shapes his Romans quite differently from his barbarians. Tacitus constructs identities in his battle narratives possibly to satisfy his audience’s expectations or to make the scenes more understandable. Such constructions indicate that ethnocentrism plays an important role in Latin historiography, revealing racial prejudice in Roman society. INDEX WORDS: Tacitus, battle narratives, Roman army, barbarians, ethnicity. ROMANS AND BARBARIANS IN TACITUS’ BATTLE NARRATIVES by RYAN MICHAEL SEEGER B. A., Appalachian State University, 1998 A Thesis Submitted to the Graduate Faculty of The University of Georgia in Partial Fulfillment of the Requirements for the Degree MASTER OF ARTS ATHENS, GEORGIA 2002 © 2002 Ryan Michael Seeger All Rights Reserved ROMANS AND BARBARIANS IN TACITUS’ BATTLE NARRATIVES by RYAN MICHAEL SEEGER Approved: Major Professor: Susan Mattern-Parkes Committee: James Anderson Erika Thorgerson-Hermanowicz Electronic Version Approved: Gordhan L. Patel Dean of the Graduate School The University of Georgia August 2002 iv ACKNOWLEDGMENTS Several people were instrumental in the completion of this thesis.
    [Show full text]
  • Women In/And Early Ecclesiastical Culture an Overview
    Chapter 1 Women in/and Early Ecclesiastical Culture An Overview This book seeks not to defi ne or locate a true female subject for the early Middle Ages, were that even possible, but to examine subject possibilities as they evolved through the dynamics of ecclesiastical reform and then resistance to reform measures within an extremely complex intermingling of two distinct cultures—Germanic and Mediterranean. More specifi cally, this study focuses intently on the mirroring and rupturing that occur in the formation of female Christian subjects during three of the least stable and most productive moments of reform and resistance in the Germanic early Middle Ages: the early Carolingian reform movement under Charlemagne (ca. 742–814), with particular attention to Alcuin (ca. 735–804); the Alfredian and Benedictine reform movements in Anglo- Saxon England (in the late ninth through eleventh centuries); and, fi nally, the impressive career of Hrotsvit von Gandersheim, in the midst of the Ottonian renaissance and monastic reforms of tenth-century Saxony. These diverse Germanic cultures during three distinct moments of eccle- siastical development exhibit radically different possibilities for the materi- alization and dematerialization of culturally intelligible female subjects. To understand what happened in Germania, we need fi rst to consider how women’s roles changed in early ecclesiastical culture in the Medi- terranean regions and how these roles were introduced into Germanic regions. We need to understand the confl icting perceptions of women’s status in the early Church as contextualized in the late antique Medi- terranean regions and also to consider the gendering of the imago Dei implicit in early Judeo-Christian perceptions of the relationship between body and soul.
    [Show full text]
  • Nouveaux Mémoires De L'académie Royale Des Sciences Et Belles
    ESSAI SUR LA STATISTIQUE ANCIENNE DE LA BELGIQUE. I. POPULATION. — II. ARCHITECTURE. — III. MOBILIER, COSTUMES. PAR LE BARON BE REIFFENBERG. SECONDE PARTIE, LUE A LA SÉANCE I) E L’ ACADEMIE BU 3 NOVEMBRE 1832 . « In hoc autem a Belgica, non una de causa exor- dior. Hæc enim milii patria est ; eoque est notior, ita et reliquis terrarum orbis partitus carior. Accedit quod illa liae tempestate, tanquam universis orbis theatrum sit, in quod omnes non solum Europas, sed et aliorum mundi partium principes, oculos habent conversos. » Jo. B laeu , ad Theatr. Belg. BRUXELLES, M. HAYEZ, IMPRIMEUR DE L’ACADÉMIE ROYALE. 1835 . ESSAI su r LA STATISTIQUE ANCIENNE DE LA BELGIQUE. FRAGMENS DE LA SECONDE PARTIE. Nous avons déjà établi que la statistique tient le milieu entre l’histoire et la science politique ; elle expose l’état d’un peuple dans un moment donné, mais quand cet état est considéré, comme ici, dans une longue suite de momens, pendant une série de plusieurs siècles, elle devient réellement de l’histoire, c’est-à-dire de l’his­ toire appliquée à la vie sociale. Un pareil sujet, comme nous l’a­ vons fait voir, est de la plus vaste étendue et il s’agrandit encore à mesure qu’on y touche. C’est ce que nous avons éprouvé en travail­ lant à cette seconde partie. En effleurant même les objets qu’elle embrasse, nous ferions aisément un gros livre au lieu d’un mé­ moire. Que serait-ce si nous les approfondissions comme ils le méritent? Cette considération nous a forcé à ne donner que des fragmens de nos recherches et à nous borner à parler de la population, des habitations, des meubles et des costumes des Belges.
    [Show full text]
  • 1 Ethnography Encountered
    ETHNOGRAPHY ENCOUNTERED: THE IMPLICATIONS OF THE ETHNOGRAPHIC FRAMEWORK OF CAESAR'S GALLIC WAR Over a decade before he came, saw, and conquered at Zela in 46 BC, Julius Caesar was engaged in a similar—if much more extended—enterprise in Gaul and neighboring regions of northern Europe. Although he set out initially to face the threat of the Helvetii, Caesar managed to extend this originally brief expedition into an eight-year sequence of campaigns that took him to the unexplored frontiers of the known world, where he encountered a seemingly endless supply of new and conveniently threatening peoples to conquer. The events of this campaign were documented by Caesar in his de Bello Gallico. While the work's primary focus was on political interactions and wars with the barbarian tribes of northern Europe, Caesar also included a number of ethnographic accounts of these peoples, some of which were the first of their kind in ancient ethnography. As a genre, ethnography had existed among the Greeks for centuries, but Caesar was one of the first Romans of whom we know to write in a deliberately ethnographic mode.1 Furthermore, Caesar appears to have been the first author, Greek or Roman, to write an ethnography of the Germans,2 the first Roman to explore Britain, and one of few ancient authors by his date to have written an ethnographic account of the island's inhabitants. Caesar was not, however, merely content with covering new geographic and literary ground. The structure and content of the ethnographic sections of the Gallic War not only indicate that Caesar was aware of and engaging with the Greek ethnographic tradition, 3 but also that he included them with the 1 The only surviving text predating Caesar that engages in ethnographic inquiry in any length or detail is Cato the Elder's Origines, which now exists only in fragments, some of which concern the Gauls of northern Italy (Williams (2001) 71-80; Woolf (2011) 60).
    [Show full text]