Tacitus ` Sors

.--W

TAC ITUS

9 ` SORS - V % FORDULATOKBAN GAZDAG KOR

TÉKA 'TACITUS SORSFORDULATOKBAN GAZDAG ROR A SOROZATOT szERKEszTI EENKŐ SAMU DEÁK TAMÁS SZABÓ ATTILA ÍDMHTUS

SORSFORDULATOKBAN

GAZDAG-KOR

VÁLOGATTA, BEVEZETŐVEL Es JEGYZETEKKEL ELLÁTTA BODOR ANDRÁS

KRITERION KÖNYVKIADÓ O BUKAREST 1984 FORDITOTTA BORZSÁK ISTVÁN TACITUS

A III. század válságos időszakában Tacitus császár (275-276) elrendelte, hogy állitóla- gos egykori ősének, a történetíró Tacitus- nak mellszobrát helyezzék el minden köz-_ könyvtárban és müveit évenként tíz máso- lattal gy-a-rapitsák.1 Sajnos, a másolatok el- lenére, a nagy historikus történeti munkái- nak csak mintegy fele jutott el hozzánk, a harminc könyvből mindössze tizenöt. Nem vagyunk szerencsésebbek életrajzi adatait illetzõen sem. Õ, aki oly remekül meg- irta korának, az I. századnak ,,sorsfordulatokban... szörnyű eseményekben gazdag“ tör- ténetét, önmagáról csak egy-egy mondatot jegyzett fel, s ezekből kell kihámozni életé- nek, politikai pályafutásának, tudományos és irodalmi tevékenységének -fontosabb moz- zanatait.

KORA Élete az I. század második felére és a II. század elsõ évtizedeire esik, az Augustus császár által bevezetett új rendszer, a principatus elsõ három dinasztiája: a Iulius-Clau- diusok, a Flaviusok korára és az Antoninu- sok uralkodásának kezdetére. Az évszázados köztársasági rendszert az Octavianus-Augustustól i.e. 27-ben megte- remtett principatus váltotta fel. A régi rendszer ugyanis a maga nehézkes intézményei- vel, hosszú senatusi vitáival már nem felelt meg a gyors döntéseket és azonnali végre- hajtást igénylő birodalommá terebélyesedett

5 Először a legiók sokallták meg a testőr- csapatok visszaéléseit, s amint Tacitus meg- állapítja, csakhamar rájöttek, hogy császárt nemcsak Rómában lehet választani. Előbb a germaniai, majd a hispaniai, végül a keleti legiók kiáltották ki császárnak saját hadve- zérüket. Így került sor 69-ben a négy csá- szár uralmára, illetve a különösen Itáliá- ra sok pusztítást, kegyetlenséget zúdítő pol- gárháborúra. Ebből a keleti hadsereg jelölt- je, Vespasianus került ki győztesen, aki az- tán a Flavius-dinasztia megalapítőja lett. Hatalomra jutva, mindenekelőtt törvényesí- tette a principatusi rendszert, majd leverte a zsidók, kelták, germánok felkeléseit, és megszervezte az egész országrészeket ma- gukba foglaló császári birtokokat. Fiai kö- zül a mindössze két évig uralkodó Titust (79--81) az ókori szerzők az eszményi csá- szárok közé sorolják, Domitianust (81--96) viszont kegyetlen zsarnokként említik. A sok belső villongás, pártharc és külső há- ború ellenére, a birodalom gazdasági élete fellendült. A nagy császári latifundiumokon és a magánbirtokokon a rabszolga munka- erőt kezdi felváltani az eredetileg szabad bérlő, a colonus: e változásnak következmé- nye alig túlozható, mert a colonatushoz, a rabszolgarendszer fokozatos felbomlásához vezetett. Jelentős fellendülés tapasztalható a kézművesség, a bel- és külkereskedelem terén is. A városiasodás folyamata a nyugati provinciákban is felgyorsul, a városok különféle típusai: a bennszülöttek civitosai és a római polgárok önkormányzatú muni- cipiumai és coloniái virágoznak fel. Tacitus

8 állítása ellenére, a birodalom általános gaz- dasági helyzete még Domitianus korában sem hanyatlik vissza. Domitianus meggyilkolása után új dinasztia, az Antoninusok, a felvilágosult császá- rok uralma kezdődik. Ezek sorát az öreg Nerva indítja el, aki Traianus hadvezéri se- gitségével szakít a császári rzsarnoksággal, és - Tacitus szerint - ,,a boldog század haj- nalán“ egyesiteni tudja ,,az egymással annak idején társíthatatlan princepsi rendszert és szabadság0t“ (Agr. 3). ÉLETE Születési évét az újabb kutatások valami- vel későbbre: 56-ra vagy 57-re, vagyis Nero uralkodásának második vagy harmadik évé- re teszik. A rőmaiaknál szokásos három név- ből nála csak kettőt ismerünk pontosan: a Corneliust és Tacitust (Tacitus jelentése: hallgatag), a személynévnek megfelelő prae- nomenje bizonytalan. Egyes ókori szerzők Gaiusnak, mások Publiusnak mondják. Nem- zetségnevéből, a Corneliusból arra is követ- keztettek, hogy a köztársaság korabeli elő- kelõ Corneliusok, a Scipiók családjáből szár- mazik. Sokkal valószínübb azonban, hogy a család későbbi eredetű és nevét a római pol- gárjoggal együtt kapta. Nem ismerjük biztosan születésének helyét sem. A hagyomány szerint az umbriai Interamnában (a mai Terni) született. Ez a város ma is büszke nagy fiára. A hagyománynak azonban mind- össze annyi alapja van, hogy Tacitus csá- szár ebből a városból származott.

9 Családja tagja volt a lovagrendnek. A tu- dós idősebb Prinius említi, hogy Gallia Bel- gicában egy Cornelius Tacitus :procuratori vagy quaestori állást töltött be. Feltehetően ő volt a történetíró apja. Tacitus műveiből kiviláglik, hogy alapos, sokoldalú nevelés- ben részesült. Rómában retorikai, jogi és fi- lozófiai tanulmányokat végzett. Maga mondja, hogy az ékesszólásban kora nagy szóno- kai, Marcus Aper és Iulius Secundus voltak a mesterei: „Én nemcsak a törvényszé- ki tárgyalásokon hallgattam szorgalmasan mindkettőjüket, hanem hihetetlen tudás- szornjtól és afféle ifjonti lángolástól hajtva, otthonukban és nyilvánosság előtt is nyomukban jártam, hogy még csevegéseiket és bizalmas körben tartott gyakorlataik titkait is magamba szívhassam.“ (Dialog. 2.) Egyesek feltételezik, hogy hallgatta a kor legnagyobb szónokát, Quintilianust is; mü- veiben azonban erre utalást nem találunk. A szónoki pályára készülő ifjaknak bele kellett kóstolniuk mindabba, amit a szabad művészetek nyújthattak, és foglalkozniuk kellett a filozófia különböző ágaival, külö- nösen a dialektikával. Tacitus azonban nem akarta, hogy a tanulás célját a filozófiában keresse, legalábbis erre következtethetünk abból, amit ap-ósáról, Agricoláról mond: ,,Emlék.szem, nemegyszer beszélt arról, hogy ifjúkorában mohóbban - a római embernek és senatornak megengedett mértéken túl _ szívta volna magába a filozófiát, ha any- jának előrelátása féken nem tartja lángra lobbant és izzó lelkét.“ (Agr. 4.) Fiatalkorá- ban szívesen tanulmányozhatta az antik fel-

10 fogás szerint irodalmi müfajnak számító tör- ténelmet. A görög történetírók közül csak Xenophónt említi, ám kétségtelen, hogy Hé- rodotosz és Thuküdidész is olvasmányai kö- zé tartoztak. Fíatalon, huszonegy éves korában (77-ben) házasodott, az akkor címzetes consul - consul suffectus _- Agricola leányát vette fele- ségül. A korai házasság ugyanis Augustus- nak a házasságra vonatkozó törvényei óta nagyobb lehetőséget nyitott a főhivatali tisztségek betöltésére. Politikai pályafutásáról ezeket irja: ,,I-Iogy méltóságunk-at Vespasianus alapozta meg, Titus gyarapította, Domitianus még magasabbra emelte, nem volna illő tagadnunk.“ (Hist. I. 1.) A római állami hivatalok betöl- tésének sorrendjét törvény szabályozta. Ta- citus ezeket suo anno, azaz megfelelő idő- ben, nem nagyobb kihagyásokkal nyerte el. Vespasianus idején katonai tribunus -- tribunus mílitum - lett, ami az állami főhi- vatalok betöltésének előfeltétele volt. Titus uralkodása alatt, 81-ben foglalta el a legkisebb főhivatalt, a quaestorságot. Két-három év múlva a rangban egyenlőnek számító nép- tribunusi vagy aedilisi tisztséget töltötte be, 88-ban, azaz Domitianus uralkodásának hetedik évében praetor volt, amiről maga tesz említést: ,,Mert ő is [ti. Domitianus] rendezett százados játékokat, s azokon mint a ti- zenöt személyes papi testület tagja és évi praetor, különös figyelemmel vettem részt.“ (Aímfll. XI. ll.) A tizenöt személyes papi testület - quin- clecemviri, sacris faciundis _- clyan vallási

ll szervezet volt, amelynek tagjai fiatal, elő- kelő és művelt emberekből kerültek ki. Fel- adataa Sybilla-könyvek őrzése, a Rómában befogadott egyiptomi származású Isis- és Serapis-kultuszok végzése, valamint az ún. százados ünnepi játékok -- Iudi saeculares - megrendezése volt. Tacitus mint már elismert szónok kerülhetett ebbe a testület- be, hiszen az ifj. Plinius, akihez szoros ba- rátság fűzte, megjegyzi, hogy amikor ő még fiatal ember volt, Tacitus már méltó hír- nevet szerzett magának a fórumon? Nemsokára elhagyta Rómát. Négy évig tartó távollétét illetően adatok hiányában csak feltételezésekre szorítkozhatunk. Egye- sek úgy vélik, hogy ezalatt Gallia Belgica kormányzója volt. Ronald Syme Tacitusról írott nagyszabású monográfiájában3 arra a következtetésre jut, hogy három éven át valamelyik legio császári parancsnoka -_ Ze- gatus legionis propractore -- volt, a negyedik évben pedig egy kisebb provincia kor- mányzói tisztét töltötte be, ez azonban nem lehetett Gallia Belgica. Tény, hogy apósá- nak 93. augusztus 23-án bekövetkezett ha- lálakor még nem tartózkodott Rómában, mert sajnálkozva írja: ,,De nekem és leányá- nak a szülő elvesztésének keserűségén kí- vül növeli bánatunkat, hogy nem ülhettünk betegágya mellett, nem ápolhattuk erőtlen- ségében, nem telhettünk be látásával és öle- lésével. Lestük volna bizony utasításait és szavait, hogy mélyen szívünkbe véssük.“ (Agr. 45.) Ezután, valószínűleg, néhány évre visszavonult ia politikai életből, de nem azért, mert

12 a kegyetlenségben tobzódó Domitianus Agri- cola visszahivása után tőle is megvonta volna a kegyeit, hiszen Nerva uralkodásának elsõ évében a consuli hivatalt töltötte be, amelyre még a zsarnok császár nevezte ki. Tacitus különben sem osztotta a senatori rend tagjai körében szerte elterjedt felfo- gást, amely szerint a zsarnokság ellen a legjobb védekezés a közéletből való visszavo- nulás. Ennek bizonyitékául szolgál az a mély értelmű megállapítása, amelyet Agri- cola és a császár kapcsolatának - úgy vél- jük, egyben saját magatartásának -- szem- léltetésére tesz: ,,Domitianus természete pedig hajlamos volt a haragra . . . Agricola mér- téktartása és okossága mégis lecsillapította, mert daccal és a szabadság hiú hánytorga- tásával nem hívta ki a hírnévvel járó vég- zetet. Tudják meg, akik tiltott dolgokat szeretnek csodálni, hogy rossz uralkodók alatt is élhetnek nagy emberek, s hogy az enge- dékenység és szerénység, ha vállalkozó kedvvel és tetterővel párosul, a dicsőségnek oly magas csúcsára hághat fel, ahova némelyek nyaktörő utakon, de a közösség számára ha- szontalanul felvergődnek ugyan, de csak kér- kedő halálukkal válnak híressé.“ (Agr. 42.) Nerva uralkodásával és Tacitus consulsá- gával kezdődik a ,,boldog század hajnalhasa- dása“. Consulsága idején ő mondta a gyász- beszédet a korának nagy emberei közé tar- tozó Verginius Rufus fölött, akinek önzet- lensége csak szerénységével mérhető ösz- sze, ugyanis kétszer utasította vissza a fel- ajánlott császári trónt. Az ifj. Plinius még- is azért tartotta Verginiust boldognak, mert

13 végtisztességén a legjobb szónok, Tacitus di- csőitette.4 Életének további húsz és egynéhány évé- ről még kevesebbet tudunk. Ismét barátja, az ifj. Plinius jegyezte fel, hogy Traianus uralkodásának harmadik évében együtt véd- ték az afrikaiakat, akik proconsuljukat, Ma- rius Priscust, zsarolás miatt bevádolták. A politikai jellegű peren maga a császár is jelen volt, és a vádlottat el is ítélték.5 Ugyan- csak az ifj. Plinius említi, hogy később, 104-ben, visszatért Rómába, de hogy honnan, az nem derül ki. Említett művében Sy- me valószínűnek tartja, hogy 101 és 104 kö- zött Felső-Germania kormányzója voltﬁ Egy, a kisázsiai Mylasából előkerült feliratból arra következtethetünk, hogy 112-114 kö- zött a legtekintélyesebb római tartomány, Asia kormányzója volt. Kisebb műveit (B6- szélgetés a szónokolcról, Agricola, Germanía, Korunl~.: története) már korábban közreadta. Az asiai kormányzóság után került sor utol- só nagy művének, az Évlcönyvelcnek a meg- írására, amelyet 116-ban vagy 117-ben fe- jezett be. Már korábban, még a Korunk tőr- ténetének kiadása előtt tervbe vette, hogy megírja annak folytatását is: ,,Így ha éle- temből telnék _ jelenti ki -, az isteni Ner- va uralkodását és Traianus császárságát, mint bővebben áradó és biztonságosabb anyagot, öregségemre hagytam, mert ritka a boldog idő, amikor úgy érezhetünk, ahogy aka- runk és amit érzűnk azt el is mondhatjuk.“ (Hist. I. 11.) Hogy ebből a tervéből megvalósított-e valamit, nem tudjuk, az utókorra azonban

14 semmi sem maradt. Mégis feltételezhető, hogy Hadrianus uralkodásának első éveiben, való- színűleg 120-ban bekövetkezett haláláig dol- gozott rajta. MÜVEI Már betöltötte a negyvenedik életévét, amikor 98-ban közreadta az első műveit (B6- szélgetés o, szónolcokról, Agricola). Feltehe- tő, hogy az anyagot ezekhez már korábban gyűjteni kezdte, de a császári önkény miatt bölcsebbnek tartotta, ha szabadságszeretetét nem hozza nyilvánosságra. A kettő közül a Beszélgetés a szőnolcok- ról -- Dialógus de oratoribus - tekinthető első művének. Mivel stílusa különbözik tör- ténelmi műveinek előadásmódjától, részlete- ző, hömpölygő körmondatai pedig Ciceróra emlékeztetnek, egyesek nem tartották az Ő írásának. Ifj. Plinius tanú-ságtételel, valamint a kéziratokból leszűrhető következtetés két- ségtelenné teszi tacitusi voltát. A Beszélgetés 74-re kelftezhető. Főszerep- lői a szerző egykori mesterei: Curiatus Ma- ternus neves költő és szónok, Marcus Aper, a korabeli retorika híve és Vipstanius Mes- sala, aki a köztársasági ékesszólást dicsőíti. A szellemes beszélgetésből az a tanulság bontakozik ki, hogy az ékesszólás ideje le- járt, mert az csak a szólásszabadságot bíz-- tosító köztársaság talaján virágozhatott, a principatus ugyanis megváltoztatta a közéle- ti formákat, a nevelés célkitüzéseit és a szó- nokkal szemben támasztható igényeket, egy- szóval felszámolta a szónoklat természetes feltételeit. Azok tehát, akik a szabad művé-

15 szeteket gyakorolják, jobban teszik, ha más téren keresnek érvényesülést. Ezért fordul Maternus a költészet, Messala pedig a ré- giségek felé, s talán Tacitus, aki a beszélge- tésen mint figyelmes hallgató szintén részt vett, magának is érveket talált arra, hogy az ékesszólásról a történetírásra térjen át. Formailag a Beszélgetés a szónokokról va- lóban különbözik Tacitus későbbi műveitől, ám Augustus utódainak principatusában ugyanazokat az árnyoldalakat: az erkölcsi romlottságot, az igazi kultúra hiányát, a ne- velés elsatnyulását és az életre ránehezedő politikai zsarnokságot láttatja meg, még ha ecsetelésében könnyedebb, kevésbé drámai és nem hatol olyan mélyre, mint történeti munkáiban. Az Agricolát _. De vita et moribus Iulii Agricolae -, a római irodalomnak ezt az igazi remekművét szintén 98-ban adta köz- re. A munka életrajz, dicsőítő irat, néprajzi és földrajzi ismeretek tára, politikai helyzet- elemzés és politikai tiltakozás, egyszóval sokszínű, mégis egységes alkotás. Benne Ta- citu-s egyszerre mint lélekelemző, jellemáb- rázoló író, mint szónok, a politika-, a had- és az intézménytörténet jó ísmerője mutat- kozik be. A könyvről maga csak ennyit mond: ,, . . .ez a könyv, melyet apósom, Ag- ricola tiszteletére szántam, a rokoni kegyelet megvallásával vagy dicséretre, vagy el- nézésre számít.“ (Agr. 3.) Tacitus Agricola iránti tisztelete nem any- nyira a formális rokoni kapcsolatokból táp- lálkozott, mint inkább annak felismeréséből, hogy apósa ebben ,,a sorsfordulatokban és

10 szörnyű eseményekben gazdag korszakban“ megmaradt az igazi római arisztokráciához méltó erkölcsi magaslaton, és tetteivel tanú- sította, hogy az ősi vírtus ilyen időkben is é«rvényesí~thető. Eppen e magatartásával vált Agricola a történetíró mintaképévé. Szerkezetileg a mü három részre oszlik. Az elsőben (1_9. fejezet) Domitianus korának, valamint az előző időszaknak fojtő légkö- rét vázolja fel, amikor nemcsak hogy üldöz- ték a szerzőket, de nyilvánosan el is éget- ték a könyveiket, Itáliából kikergették a fi- lozófia tanítóit, száműzték a szépművésze- teket, és látni engedték, ,,meddig terjedhet a szolgaság“. Am végre Nerva császár ural- kodásával felvirradt fa boldog század hajna- la, és a szerző hozzákezdhetett megírni egy nagy ember életét. A második rész (l0_38.) ismerteti Britan- nia föld- és néprajzi viszonyait, a korábbi hódítások történetét, Agricola kormányzói tevékenységét, hódításait és fontosabb intéz- kedéseit; az utolsó (39_46.) a hadvezér visz- szahívását, a császár irigységét, bizalmatlan- ságát és színlelt jóindulatát, valamint Agri- cola bölcs mértéktartását írja le. Ez az aránylag rövid irodalmi és törté- nelmi munka magán hordja a szerző alkotó tehetségének csaknem valamennyi jellemzõ vonását: a lélektani elemzés mélységéhez a hős jellemének tényekkel ábrázolt plasztici- tása járul, a stílusalakzatok gazdagsága és változatossága az általános igazságok tömör megfogalmazásával párosul. Mindez _ Thu- küdidész szavaival _ ,,örök kínccsé _ leté- ma ta aei _ teszi Tacitusnak ezt a művét.

2 - Sorsfordulatokbaıı gazdag kor 17' Tömör megfogalmazására hadd idézzünk né- hány példát: ,,Korántsem téved mindig*-*a szóbeszéd: néha választ is“ (9.); ~,,A sikert mindenki magának tulajdonítja, a vereséget egynek írója fel“ (26.); ,,Emberi tulajdonság gyűlölni, akit megbántottunk“ (42.); ,,Enge- delmességre be vannak törve, de arra még nem, hogy szolgáljanakff (13.) stb. Tartalmilag és formailag Tacitus legtöké- letesebb művének mégsem ezt, hanem a né- met történelem ,,aranykönyvének“ is nevezett Gërmtlniát _ teljes címén a De origine, situ, moribus ac populis Germanorum-ot _ tartják. Ezt is 98-ban jelentette meg. Szerke- zetileg két részre oszlik: az elsőben Germa- nia természeti feltételeit, lakóinak társadal- mi, politikai, hadi és vallási viszonyait, fog- lalkozását, életmódját tárgyalja, a második- ban külön-külön foglalkozik az egyes tör- zsekkel, és felvázolja a germánok és a ró- maiak közötti harcok történetét. A munka célját többféleképpen ítélik meg. Egyesek moralizáló írásnak- tartják: a szer- zõ szembeakarja állítani a germánok egy- szerű, természetes életét, becsületességét és vitézségét a korabeli római társadalom el- puhultságával és romlottságával. Mások elő- tanulmánynak tekintik későbbi történelmi műveihez. Úgy vélik, hogy anyaga tetemes felszaporodása késztette a szerzőt arra, hogy előtanulmányait külön könyvben jelentesse meg. Mindkét feltevés indokolható, mégis'a legkézenfekvőbb célkitűzésnek az látszik, hogy Tacitus fel akarja hívni a rómaiak fi- gyelmét arra az egyre növekvő veszedelem- re, amely c nyers erőtől duzzadó nép részé-

13 ről fenyegeti a birodalmat: ,,Hatszáznegyve- nedik évét élte városunk _ jelenti ki _, mikor Caecilius Metellus és Papirius Carbo Consulsága alatt először jött híre a kimber fegyvereknek. Ha ettől Traianus császár második consulságáíg számolunk, körülbelül kétszáz év jön ki: ennyi ideje folyik Ger- mania legyőzése. E hosszú idő folyamán sok volt mindkét részről a veszteség. A samni- sok, a punok, Hispania vagy Gallia, de még a parthusok sem idézték magukat gyakrabban emlékezetünkbe: mert hiszen Arsaces királyságánál vészesebb a germán szabad- Ságff (Germ. 37.) Hogy a germánok sem arattak győzelmet, az távolról sem tulajdo- nítható a római hősiességnek, hanem főként a törzsek között folyó szüntelen harcoknak. Tacitus nem tagadja meg rómaiságát, s a hódító politika képviselőjeként e viszályok- ban látja Róma megmenekülését: ,,Marad- jon meg, kívánom, s tartson tovább a tör- zsek kö-zött, ha már nem az irántunk érzett szeretet, hanem legalább egymás gyűlölete, mivel a birodalom végzet rendelte szoron- gatottságában már semmi nagyobbat nem adhat a szerencse, mint ellenségeink viszály- kodását.“ (Germ. 33.) E három kisebb mű megírása után került sor a nagyobb történelmi feldolgozásokra. Hogy Tacitus már korábban gondolt ezek megírására, az kitűník az Agricola bevezető fejezeteiből. Sajnálkozik azon, hogy Domi- tianus tizenöt éves uralma és őrjöngése szá- mára is elveszett idõnek számít, de tervéről nem mond le. ,,Mégsem fogom bánni _ írja --, ha cicomátlan, sőt faragatlan nyelven

19 megírom korábbi szolgaságunk emlékezetét, valamint a jelenkor áldásainak bizonyságát.“ (Agr. 3.) A szolgaság emlékezetéből először saját kora történetét írta meg, azokat az ese- ményeket, amelyeknek maga is szemtanúja volt, és amelyeket legalább részben át is élt. A rómaiak a szerző korát tárgyaló történel- mi műveket Historiae címmel szokták jelöl- ni. Amint az a szövegből és ifj. Plinius egyik 107-ben keltezett levelébőlö megállapítható, Tacitus a maga Korunk történetét _ His- toriae-ját _ 105 és 107 között írhatta. Az idézett részben Plinius azt írja, hogy a tör- ténetírónak ez a műve halhatatlan lesz. A Korunk története a 69-től 96-ig, vagyis Galba trőnralépésétől Domitianus haláláig terjedő eseményeket foglalja magába. Ösz- szesen tizennégy könyvre terjedt, de csak az elsõ négy és az ötödik 26 fejezete maradt ránk. Ezek a 69-70-es évek történetét: a négy császár, Galba, Otho, Vitellius, Vespa- sianus uralmát és trónért folytatott harcait, Civilis felkelését és a zsidó háború kezde- tét tárgyalják. Az egész mű klasszikus ösz- szefoglalását az első könyv második és harmadik fejezete nyújtja, amelyekből a sze- mélyes élmény és a közvetlen tapasztalat megrendítő ereje érződik ki: ,,Sorsfordula- tokban, kegyetlen csatákban, egyetértést nem ismerő meghasonlásokban, még béke idején is szörnyű eseményekben gazdag kor meg- írására vállalkozom.“ (Hist. I. 2.) Ugyancsak a korábbi szolgaság emlékeze- tét mutatja be másik nagy történelmi mű- vében, az Évkönyvëkben (A'r?znal6s). Mivel oknyomozó történelmet ír, minden-ekelőtt

20 azt kutatja, hogy mikor kezdődtek a császá- ri önkényből a birodalomra zúduló nehéz- ségek. Hamar rájön, hogy ezek tulajdonkép- pen az Octavianus és Marcus Antonius actiumi ütközetével, az előbbi győzelmével kez- dődtek, amikor a ,,béke érdekében“ minden hatalmat egy emberre ruháztak és a triumvir Octavianusból a teljhatalmú Augustus lett. Mivel az augustusi kor történetét sok jeles történetíró megírta: ,,Ezért _ jelenti ki a szerző _ az a szándékom, hogy Augus- tusról kevesebbet mondok el, csak uralkodá- sának legvégét, majd Tiberius principatusát és a többiét.“ (Annal. I. 1.) Így lett azután művének címe: Ab ecccessu divi Augusti (Az isteni Augustus halálától). De mert az esemé- nyeket, a római történetírás hagyományai- nak megfelelően, évek szerint mondja el, Aﬂ/rwlesként (Évkönyvekként) tartják szá- mon ezt az Augustus és Nero halála közöt- ti (14_68) eseményeket magába foglaló mun- kát. Ily módon a Korunk története ennek már korábban elbeszélt folytatása. Megírá- sa 115-117-re tehető. Az eredetileg tizen- hat könyvből álló műnek: nagy része elveszett, egészében csak a Tiberius uralkodását tárgyaló I_IV., valamint töredékesen az V. és VI., továbbá a Claudius és Nero -császár korát feldolgozó XI. és XVI. könyv maradt fenn, a XI-nek azonban az eleje, a XVI-nak pedig a vége hiányzik.

TÖRTENETI Es POLITIKAI FELFOGÁSA Művei alapján megrajzolhatjuk Tacitus jellemét, gondolkodásmódját, történeti és politikai felfogását. Valamennyi írásából kivi-

21 láglik, hogy a római arisztokrácia hű képvi- selőjeként borongós nosztalgiával tekintett vissza a köztársaság korára, amikor az állam élén az arisztokrácia, vitázva és harcolva egymás ellen, .a szabadság, az erény érvénye- sítése, a fegyelem, az ésszerűség és az áll- hatatosság jegyében biztosítani tudta Róma felemelkedését, sorozatos győzelmeit és hódí- tásait. Szerinte csakis az arisztokrácia lehetett a hatalom igazi letéteményese. Ezért ennek egykori magatartása büszkeséggel töl- tötte el, de megvetést érzett a korabeliek meghunyászkodásával, hízelkedésével és ön- célúságávafl szemben.,Kora erkölcsi romlott- sága, a hatalom birtokosainak visszaélései, a senatori rend szolgai határozatlansáfga, a hadvezérek és a császárok szűkkeblűsége, képmutatása, mértéktelen önzése kilátásta- lanságot, kelletlen belenyugvá.st váltott ki be- lőle, s csak pillanatnyi fellobbanásként ismerte el a megújhodás lehetőségét, mint például a szabadságnak Nervával kezdődő hajnalhasadásában. De talán ebben is csa- lód-ott, amire abból következtethetünk, hogy a „jelenkor áldásainak bizonyságát-“ elmu- Zasztotta megörökíteni. Arisztokratikus felfogásából következett, hogy a római nagyság egyedüli képviselői- ként a senatori és a lovagi rendet ismerte el. Ha egyesek a rabszolgák vagy a szaba- dosok sorából jutnak a hatalomhoz, azok _ Tacitus szerint _ az ügyeket nem megfon- toltan, a birodalom javát tartva szem előtt intézik, hanem szeszélyes ravaszkodással pá- rosuló kegyetlenséggel csak arra töreksze-

22 nek, hogy a hatalmat megtartsák és meg- maradjanak a még szeszélyesebb uralkodóik këgyében. A,.ha,ta_lom-és az _önkény tobzódá- 5_aÍellenérez.e -korban 'is talál nagy embereket, mint-amilyenek apósa, Agricola vagy a kényszerű halált méltóságteljesen vállaló Se- neca, Thraseaés mások voltak. Történeti felfogásában érvényesülnek mindazok a vonások, amelyek az antik, fő- ként --a római .történetírást jellemzik. A tör- ténelem a nevelés egyik legfontosabb esz- köze, .mert gyakorlati példákat nyújt a po- lítikai .élet vezetői számára, és egyetlen módszer, amely ,mások példájából merítve, elviselhetővé teszi a sors viszontagságait. A példamutatás fontossága mindegyre felmerül Tacitus valamennyi művében. Õ is hangoztatja:-bölcs dolog mások tapasztalatából tu- nulni meg a számunkra is előnyössé válható leckét, hiszen a ,,többség mások tapasztalatá- ból okul“. (Annal. IV. 33.) A történetíró feladata ugyanakkor nemcsak az események íeljegyzése, a genealó- giák számbavétele, a patriotizmus fejleszté- se, az érdemes cselekedetek megörökítése; a történelem ennél több: pálca a zsarnokok részére, amely azáltal fékezi meg a bűnt, hogy az utókor számára írásba foglalja. „Az évkönyvek elsőrendű feladatának vélem _ idézzük ismét vallomását _, hogy az érde- meket ne borítsa el a hallgatás, és hogy a hitvány szavaknak s tetteknek félniük kelljen „az utókortól és a becstelenségtől“. (An- nal. III. 65.)

23 FonnÁsAı Műveinek megírásában széles körű doku- mentációra támaszkodott, hiszen alapos ismeretek, történeti források nélkül nagysza- bású tervét nem is tudta volna megvalósí- tani. Arra törekedett, hogy az eseményeket a maguk tágabb összefüggésében ragadja meg: ,, ...úgy vélem, fel kell idéznem, milyen volt a város állapota, milyen a csapatok szelleme _ írja a Korunk történetének bevezetőjében _, milyen a tartományok helyzete, mi volt egészséges a föld kereksé- gén, és mi beteg, hogy ne csak a többnyire véletlen eseteket, hanem a mögöttük rejlő értelmet s okokat is meg lehessen ismerni.“ (Hist. I. 4.) A történések mögött rejlő értelem megragadása, az ok és okozati össze- függések, mintegy a törvényszerűségek ke- resése valóban a történetírás legfőbb feladata, ami csak a források alapos tanulmá- nyozása révén valósítható meg. Egyes mű- veinek megírásában Tacitus gyakran saját tapasztalataira, a provinciákban szerzett is- mereteire, kortársainak _ államférfiaknak, hadvezéreknek, kereskedőknek, hadifoglyck- nak stb. _ szóbeli közléseire is támaszko- dott, de elsősorban a rendelkezésére álló tör- téneti műveket, beszédeket, emlékiratokat használta fel. Ezek közül biztos tudásunk csak azokról van, amelyeket maga említ, ugyanakkor szem előtt kell tartanunk az antik Szerzőknek azt a szokását, hogy csak kivételes esetekben hivatkoznak az általuk felhasznált forrásanyagra. Tacitus utal pél- dául Vipstanius Messala és az idősebb Pli-

24 nius műveire, aki 31 könyvben írta meg a birodalom történetét Claudiustól Vespasianus uralkodásának a kezdetéig.9 De Tacitus is- merhette és a Korunk történetében felhasz- nálhatta Vespasianus emlékiratait is. Az Évkönyvekben már több forrásról tesz említést. Közöttük szerepel a Nero korában élt Aufidus Bassus, aki Historiae című mű- vében Caesar halálától Caligula császár ural- kodásáig dolgozta fel Róma történetét. Ezt a művet folytatta az idősebb Plinius. A Ne- ro kegyeit élvező Cluvius Rufus ugyancsak a Caligulától Vespasianusig terjedő korszak történetét írta meg, akárcsak Fabius Rusti- cus. Gazdag történeti források álltak ren- delkezésre a germánokra vonatkozólag is. Aufidus Bassus külön munkát írt erről Bel- lum Germanicum _ A germán háború _ címmel, az idősebb Plinius pedig a húsz könyvre terjedő Bella Germaniae _ Ger- mania háborúi _ című művében megírta a germánok ellen viselt összes háborúk törté- netét. Természetesen sokat meríthetett a görög írók munkáiból is, és felhasználhatta a korabeli emlékiratokat: Corbulónak, Nero hadvezérének a keleti háborúkat megörökí- tő írását, továbbá Suetonius Paulinusnak, Britannia meghódítójának, Senecának. Sue- tonius Nonianusnak és Agrippinának az emlékiratait. Rendelkezésére álltak a hivatalos ,,napilapok“ _ acta cliurna _ és a senatus jegyzőkönyvei _ commentarii senatus _, a császárok, különösen Tiberius be- szédei. Hogy e forrásokat miképpen használja fel,

25 arról maga szól: ,,Mi az egybehangzó szer- zői véleményekhez tart-juk magunkat; amit különbözőképpen írtak- meg, az illetők.. neve alatt--adjuk elő.“ (Annal. XIII.,20.) Ime.-egy példa: Nero elhatározza anyjának, Agrippi- nának a megöletését, ebben valamennyi tör- ténetíró megegyezik, de már a becsületes testőrparancsnok, Burrus sorsára vonatkozó vélemények eltérők. Ezért Tacitus. megírja az egyes szerzők véleményét: ,,Fabius Rus- ticus szerint már megírták a .parancsot Cae- cina Fuscusnak, amelyben ráruházzák a test- őrcsapatok gondját, de Seneca közbenjárásá- ra Burrus megtarthatta méltóságát; Plinius és Cluvius nem ír arról, hogy a. parancsnok [ti. Burrus] megbízhatóságát kétségbe von- ták volna. Fabius nyilván hajlik Seneca ma-ˇ gasztalására, akinek barátsága révénó is vi- rul.“ (Annal. XII. 20.) Tacitus nem elégszik meg a források köz- lésével, szükségesnek tartja megbízhatósá- guk mérlegelését, mert nem akarja, hogy mindenféle hamis állítás hitelre találjon. Ger- manicus haláláról írva megállapítja például, hogy nemcsak az akkor élő emberek között, hanem a következő időkben is különféle mendemondák jártak, mert: „Ennyire kéte- sek a legnagyobb dolgok: némelyek a bár- honnan hallottakat is bizonyosnak veszik, mások ellenkezőre fordítják az igazságot, és mindkettő tovább terjed az utókorra.“ (An- nal. III. 19.). Íme a történelmi ellentmondá- sok, hamis tételek, félremagyarázások konk- rét megfogalmazása!

26 ELÖADOI MŰVÉSZETE _ Az események elbeszélésében ,Tacitus j.-,_-a római történet~írás hagyományához híven--az évek szerinti id-őrendet követi. Mivelegy-_ egy könyv több év történetét foglalhatja magába, az újabb év kezdetét a consulok ne- vének felemlítésével jelzi. Ha ettől a tár- gyalási módtól kénytelen eltérni, azt külön is megemlíti. Például -amikor a parthusoknál 35-36-ban végbement eseményeket mondja el részletesebben, hozzájuk ezt a megjegy- zést fűzi: „Ezeket a két nyáronvégbement eseményeket összekapcsoltam, hogy megnyu- godjék a lélek az otthoni bajoktól.“ (Annal. VI. 38.) Így mintegy szünetet, fellélegzést akar biztosítani a hazai bajoktól meg- gyötört olvasónak. Egyes műveiben, különösen az Evkönyvekben felismerhető a „folyamatos stílus“ alkalmazása, az eseményeknek a császár személye körüli csoportosítása. Nyil- ván ő sem szabadulhatott kora történetírá- sának attól a sajátos vonásától, hogy a tör- ténelem fószereplőit, mintegy hajtórugóit, ne a császárokban és a vezérekben lássa. Jellemzők Tacitus előadói módszerére-» a cselekvő személyek: császárok, hadvezérek, felkelők, katonák szájába adott beszédek. Ezek alkalmazása általános jelenség az antik történetírásban, s abból a felfogásból ered, hogy a történelem és a szónoklat szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ez derül ki Cicero megállapításából: ,,A történelem az idők tanúja, az erény fénye, az emléke- zet élete, az élet tanítómestere, a korok hír- nöke _ mi másnak a hangjával lenne rábíz- ható a halhatatlanságra, ha nem az ékesszó-

2? láséval“1", és ezért fő kötelessége a szónok- nak történelmet írni: summi Orcltoris est his- toriam scribere. Tacitus valóban bőven al- kalmazza a szónoki beszédeket. A legtöbb nem eredeti, hanem a helyzethez alkalmazott kitalálás, ínvenció. Velük ábrázolja a történelmi személyiségek jellemét, szemlél- teti a politikai vagy katonai helyzetet, ér- zékelteti a szemben álló pártok, ellenfelek, közösségek, népek állásfoglalását. Hosszadal- mas fejtegetés helyett, mintegy konkrétan megvilágítja a valóságos tényállást. Allítá- sunk szemléltetésére két példát hozunk fel. Calgacus, a britannok vezére beszédében döb- benetes erővel fogalmazza meg, hogyan is vélekednek a meghódított vagy a hódításra kiszemelt népek a rómaiakról: ,,Ragadozói a világnak, miután mindent feldúltak és már nincs számukra föld, most a tengert ku- tatják; ha gazdag az ellenség, telhetetlen- ségből, ha szegény, becsvágyból; sem Kelet, sem Nyugat nem lakatta jól őket: egyedüli- ek a világon, akik a kincseket és a nincste- lenséget egyforma szenvedéllyel áhítják. Elhurcolni, gyilkolni, rabolni _ hazug név- vel ezt mondják birodalomnak, és ahol pusz- taságot teremtenek, békének.“ (Agr. 30.) Mint- ha csak erre a felfogásra válaszolna s a ró- mai álláspontot, a római békét fejezné ki a hadvezér Petilius Cerialis beszéde: ,,Galliá- ban mindig voltak királyságok és háborúk, amíg csak a mi jogrendünk részesei nem lettetek. Mi, bár sokszor kihívtátok haragunkat, a győzelem jogán csak annyi terhet róttunk rátok, hogy a békét megvédelmezzük: mert

28 sem a népek békéjét fegyverek nélkül, sem a fegyvereket zsold nélkül, sem a zsoldot adók nélkül nem lehet fenntartani. Minden egyéb közös... Mert ha _ ne engedjék az istenek! _ kiűznék innen a rómaiakat, mi más következnék, mint valahány nép harca egymás ellen? Nyolcszáz esztendõ szerencsé- je s rendje forrasztotta össze ezt az épít- ményt, amelyet szétzülleszteni a szétzüllesz- tők pusztulása nélkül nem lehet.“ (Hist. IV. 74.) A beszéd, fa szónoklat szabályaihoz alkal- mazkodva, tömöríti, élénkké teszi a monda- nivalót; nyelvezetében változatos, mert a beszélő személy stílusát igyekszik visszaadni. Ami stílusát illeti, maga komolynak _ gra- vis _, barátja, ifj. Plinius méltóságosnak, ün- nepélyesnek _ szemnósznak _ nevezi.11 Stílusa és nyelvezete szellemének és korá- nak sajátos terméke, különbözik valamennyi elődjéétől és utódjáétól. Kifejezőerő, színes- ség és változatosság árad minden mondatá- ból. Gazdag szókincse, szokatlan mondatfű- zése, az igéknek kölcsönzött sajátos jelen- tés, az elvont főnevek konkrét értelemben való használata és sok más _ a Szakszótá- rak és tanulmányok által taglalt _ nyelvi és stílusbeli sajátosság megkülönbözteti a latin nyelv nagy klasszikusának, Cícerónak a stilusától, és mondanivalójának lüktető drámaíságot, erőt, tömörséget, változatossá- got, nemegyszer homályos, sejtelmes színe- zetet kölcsönöz, mintha Seneca tanácsát kö- vetné: plus significas, quam loquerisl (töb- bet fejezel ki, mint amennyit mondasz!)

29 ,MINTAKEPE Es 'rÖRTÉNETFıLozóF1ÁJ'A Tacitus mintaképeit, modelljeit tanulmá- nyozva, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár több görög és római törté- netíró műveit ismerte, mintaképe elsősorban Sallustius Crispus volt. Az Évkönyvek beve- zető fejezete éppen úgy összefoglalja né- hány mondatban Róma történetét, mint Sal- lustius Historiae-ja a megelőző ötven év ese- ményeit. Mindkét bevezető politikai jellegű: mindkét szerző célja Róma egykori dicsősé- gének, katonai hatalmának, erkölcsi tiszta- ságának hirdetése s mindketten felháborod- nak saját koruk romlottságán és visszaélé- sein. Még formai rokon vonások is felfedez- hetők közöttük, amelyek stílusuk rövidségé- ben, magasztosságában és a merész ellenté- tek alkalmazásában nyilvánulnak meg. Nem hiába nevezte mintakzépét Ta-citus ,,a római történelem leghatásosabb szerzőjénekff (re- rum Romanarum florentissimus auctor). Tacitus mégis alapvetően különbözik min- taképeitől. Ö nem éri be az események puszta felsorolásával, mint ifjabb kortársa és rész-ben ugyanannak az időszaknak historikusa, Suetonius Tranquillus, hanem a kö- zöttük levő összefüggéseket, a történések okait és következményeit is kutatja. A tör- ténelem kitapintható hajtóerejét azt emberben, annak erényeiben és bűneiben, jó vagy rossz tulajdonságaiban találja meg. Ezért igyekszik behatolni az emberi lélek mélysé- geibe. Bár oknyomozó historikus, figyelme gyakran a lelki indítékok kifürkészésére összpontosul, s az események rovására a szereplő személyek legtitkosabb gondolata-

30 it igyekszik feltárni, ami által a történelem irodalommá, emberábrázolássá válik, a tudós pedig szépíróvá. A történelmi tények kép- zeletének alakító, formáló erején átszűrőd- ve elevenednek meg, mintegy igazolva a ró- mai történelem nagy kutatójának, Theodor Mommsennek a szavait: „A képzelet éppen annyira szülőanyja minden történelemnek, mint mindenfajta költészetnek.“ Ez mégsem jelenti a valóság meghamisítását, mert Taci- tus képzeletét elsősorban a valóság megra- gadására, a történelmi összefüggések plaszti- kus szemléltetésére használja. Bár a történelem hajt-óerejét az emberben találja meg, ezen túlmenően keresi azt a nagyobb erőt, amely magát az embert irá- nyítja: ,,En... elbizonytalanodom, vajon a halandók dolgai a végzet és a meg nem változó szükségszerűség vagy a véletlen szerint gö-rdülnek-e.“ (Annal. VI. 22.) A végzet, a meg nem változtatható szükségszerűség a görög drámaírók és Hérodotosz felfogását jut- tatja eszünkbe, mely szerint a világegyetem- ben minden: az istenek, az emberek a termé- szet elkerülhetetlen szükségszerűségnek _ anankhé _ vannak alávetve. Ezt a szükség- szerűségnek tekinthető végzetet, vagyis a tör- ténelmi determinízmus egyik formáját ha el is fogadja, inkább hajlik arra a felfogásra, hogy a halandók sorsa a puszta véletlentől függ: „Nekem _ írja _, minél több friss vagy régi eseményt idézek fel, minden do- logban annál inkább szemembe ötlik, meny- nyire játék a halandó sorsa.“(Annal.III.l8.) Kételyekkel tele, mégis kelletlen belenyug- vással fogadja a kialakult új politikai rend-

31 szert, a principatust. Amint már rámutat- tunk, az eszményi államformát a köztársa- ságban találja meg. Elismeri a polübioszi té- tel igazságát, mely szerint a római köztársa- Sági alkotmány azért eszményi, mert az an- tikvitásban jónak tartott három alkotmányt: a királyságot, az arisztokráciát és a demok- ráciát (politeiát) egyesítette magában, de kényszeredett belenyugvással állapítja meg: ,, . . . az ezekből kiválogatott és összetársított formát dicsérni könnyebb, mint megvalósí- tani, vagy ha megvalósul, nem lehet tartós.“ (Annal. IV. 33.) Sok vitát váltott ki, vajon a történelmi események megítélésében, a személyek érté- kelésében Tacitusnak valóban sikerült-e any- nyira elfogulatlan, tárgyilagos bírának ma- radnia, mint amennyire ezt hangoztatja és célul kitűzi. Elismeri, hogy politikai pályá- ját Vespasianus alapozta meg, Titus gyarapí- totta, Domitianus még magasabbra emelte, de hangsúlyozza, hogy ennek ellenére sem a kegyhajhászás, sem a hízelgés vagy a rossz- indulat műve megírásában nem vezérelte, mert „akik a megvesztegethetetlen hűség el- vét vallják, azoknak bárkit részrehajlás és -gyűlölködés nélkül kell ábrázolniukff. (I-list. I. 1.) Ugyanezt vallja az Évkönyvekben, amikor kijelenti, hogy Tiberius principatusát és a többiét „harag és részrehajlás nélküli* _ sine ira et studio _ fogja bemutatni. Nem kételkedünk benne: becsületessége, felké- szültsége, a politikai élet gyakorlati ismerete arra kényszerítette, hogy felülemelked- jék személyes érzésein, hosszú évek megren- dítő élményein; ennek ellenére már köztár-

32 sasági és arisztokratikus beállítottsága, Osz- tályhelyzete is lehetetlenné tette a teljes el- fogulatlanságot, az események szenvtelen, hajlíthatatlan bíróként való megítélését. Ezért egyetértünk Syme megállapításávaliﬂ, hogy a sine ira et studio Tacitusnál is inkább kitűzött cél, mint tényleges megvalósítás; ugyanakkor nem kétséges, hogy a császárok ábrázolásában még akkor is igyekszik tár-, gyilagos maradni, amikor határtalan önké- nyük megbotránkozást és iszonyodást vált ki belőle. HATÁSA Az UTÓKORRA Tacitusnak az utókorra gyakorolt hatása nem folytonos és nem általános. Az antik vi- lág felbomló szakaszában élt történetírók: Ammianus Mar-cellinus, Sulpicius Severus és Orosius idézik és utánozzák, az V. század neves költője, Sid-onius Apollinarís költemény- ben dicsõíti, de már a középkori keresz- tény írók, talán éppen a kereszténységről vallott kedvezőtlen felfogása miatt, mellőzik. A IX. századtól kezdve népszerűsége növe- kedik, majd a humanizmus korában egyre szélesebb körökben olvassák. Hatása még jobban érvényesül a felvilágosodás politikai irodalmában, és a zsarnokság ellen küzdő írók, politikusok, reformerek kedvenc olvas- mányává válik. Műveiből és hőseiből az idők folyamán írók és költők ihletődnek, mint például Corneille az Othon, Racine a Britan- nicus, Sienkiewicz a Quo 'vadis?, Graves Én, Claudius című művében. Hatása valamilyen formában Európa csaknem minden népének történeti és politikai irodalmában fellelhető.

3 - So1`sIordulatoklJarı gazdag kor 33 Ebbe az általános pozitív értékelésbe idő- ről időre disszonáns hangok is keverednek. Elsősorban azok részéről, akik vagy közvet- len képviselői, vagy támogatói voltak az ön- kénynek és a korlátlan egyeduralomnak. A Iulius Caesart eszményítő I. és III. Napóleon nem talál elismerő szavakat Tacitusról. I. Napóleon egyenesen az „emberiség rágalma- zójának“ _ un détrcıcteur de Fhumaniténak _ nevezi. Hasonló nézetek a császári önkényt dicsőítő, abban mintegy eszmei támaszt ke- reső fasizmus korában is elhangzottak. Am minden korban többen voltak olyanok, akik a hatalom visszaélései ellen harcolva Tacitus műveiből merítettek ihletet. Tacitus ugyanis _ amint fordítója, Borzsák István is meg- állapítja _, döbbenetes világossággal fedezte fel az önkényuralom erkölcsi és politikai árny- oldalait... A zsarnokság minden időben érvényes képét festette meg, és elmarasztalt főszereplőin keresztül minden kor kis és nagy zsarnokai felett is ítéletet mondott.“ Talán ebben rejlik a titka annak is, hogy, mint annyiszor a történelem folyamán, a második világháború idején is mindazok kedvenc ol- vasmánya lett, akik tudatosan küzdöttek az őrült zsarnoki hatalom által képviselt ön- kény, elnyomatás és embertelenség ellen. Természetesen minket az erdélyi magyar művelődésre gyakorolt hatása is érdekel, an- nál inkább, mivel ez több mint négyszáz éves múltra tekint vissza. Az 1579-ben. Bá- thori István által alapított kolozsvári katoli- kus iskola tantervében már szerepel a latin auctorok között. Ismeretes, hogy ebben az iskolában a jezsuiták tanították; az 1586-ban

34 kidolgozott jezsuita tantervben (Ratio Stu- diorum) pedig aránylag nagy teret kaptak a római történetírók: Caesar, Sallustius, Curtius, Iustinus, Livius mellett Tacitus is.” Tacitus erdélyi hatásáról tanúskodnak régi könyvtáraink. A váradi egykori ferences rend könyvtárában a XVI. század első felében volt egy 1467-ben kiadott, a Korunk történetét és az Évkönyveket tartalmazó könyv.” Taci- tus művei megvoltak az udvarhelyi Bethlen- thecában is, valószínűleg Bethlen János kan- cellár adományából.15 A legfontosabb azonban az 1518-ból származó, Tacitus műveit tartalmazó korvina, a Codex Budensis Cor- vinianus vagy Regius, amely a XIX. század elején került a marosvásárhelyi Teleki-té- kába. E kódexet jelenleg a New Hawen-i egyetemi könyvtár őrzi.” A XVI_XVII. században az erdélyi kró-- nika- és történetírók stílusban és erkölcsi magatartásban egyaránt gyakran választják Tacitust mintaképüknek. Így Báthori István kancellárját, Ghimesi Forgách Ferencet, aki Magyarország és Erdély korabeli (15-i0_1572) történetét írta meg, egyenesen „magyar Ta- citus“-nak nevezték. Tacitus szellemében dolgozta fel a XVI. század második felének és a XVII. század kezdetének erdélyi történetét Bocskai István udvari historikusa, Szamos- közi István (Zamosius), aki nemcsak stílusa, erkölcsi ítéletei, hanem forrásainak alapos tanulmányozása és széles műveltsége alap- ján is Tacitus tanítványának tekinthető. De ráruházták az „erdélyi Tacitus“ nevet Erdély múltjának két másik történetírójára: Bethlen Jánosra (l613_1678) és Bethlen Farkasra

35 (1639--1679) is. Míg az előbbire a művei- ben megnyilatkozó tömörség, drámaiság alap- ján valóban ráillík e megtisztelő név, az utóbbira csak elnéző jóindulattal alkalmaz- ható. Tacitus hatása ismerhető fel Cserei Mihály (1668-1756) Erdély története című írásában (Apafi Mıháıytõı 1712-is), .im szembetűnő részrehajlása miatt messze eltá- volodzik a tacitusi történetfelfogástól. A nagyszámú magyar fordítás és feldol- gozás közül csak az erdélyiekre térhetünk ki. Megelőzve Czuczor Gergely és mások fordításait, Cserei Miklós 1840-ben Kolozs- váron jelentette meg a Korunk történetének fordítását „erdélyi szokott magyarsággalíf és számtalan félreértéssel." Tacitus összes fennmaradt műveinek első teljes fordítását az erdélyi származású Csiky Kálmán adta ki két kötetben 1903-ban. Amint előszavában megvallja: távol áll attól a hittől, hogy az általa készült ,,magyarosítás minden igény- nek megfeleljen“, de reméli, hogy „úttörő kísérletnek beválik“13. A kissé valóban ne- hézkes ,,magyarosítást“ Ta-citus egyes művei- nek sok más fordítása követte, míg végre „hosszú fáradságos munka“ és „reménytelen küzdelemfí után Borzsák István 1970-ben kiadta Tacitus összes műveinek magyar fordí- tását, amely 1980-ban második kiadásban is megjelent.” Borzsák fordítása csúcsteljesít- mény, mert nemcsak a szöveg hűséges, meg- bízható, pontos visszaadására törekedett, hanem a tacitusi fordulatok, kifejezések, stílus- alakzatok helyes és találó érzékeltetésére, valamint a szabatos, szép magyar nyelvezetre is. BODOR ANDRÁS IULIUS AGRICOLA ÉLETE

(1.) Hírneves férfiak tetteit és jellemét az utódokra hagyományozni ősrégi szokás, melyet még a mi időnkben sem mellózött a megáéival nem gondoló század, valahány- szor csak valamely nagy és nemes érdem győzedelmeskedett és felülkerekedett kis és nagy államok közös hibáján, a helyes nem ismerésén, sőt irigylésén. De elődeinkben megvolt a hajlam s a tágabb lehetőség az emlékezetes cselekedetekre, ugyanúgy a leg- ünnepeltebb tehetségeket sem kedvezés vagy önös érdek, csupán a jó tudatának jutalma vonzotta az érdem megörökítésére. Sőt sokan még saját életük megírását is inkább er- kölcsi értékeikben való bizakodásnak, semmint elbizakodottságnak tekintették, és ez nem csökkentette Rutilius vagy Scaurus hi- telét, gáncs sem érte őket miatta: annyira igaz, hogy az érdemeket azokban az idők- ben méltányolják a legjobban, amikor a leg- könnyebben teremnek. Nekem pedig most. hogy egy elhunyt ember *életét szándékozom elmondani, mentegetőznöm kellett -- bezzeg nem kellene, ha vádolni akarnám: olyan kegyetlen ellensége az érdemnek korunk. (2.) Olvashattuk, hogy Arulenus Rusticus- nak Thrasea Paetus, Herennius Seneciónak Priscus magasztalása az életébe került, és ez az őrjöngés nemcsak a szerzőkre, hanem könyveikre is kiterjedt: háromtagú bizott- ságnak tették kötelességévé, hogy e kiváló szellemek műveit a comitiumon és a forumon égessék el. Nyilván azt hitték, hogy az

37 a tűz a római nép szavát, a senatus szabad- ságát, sőt még az emberi nem lelkiismeretét is elnémítja; kikergették ráadásul a filozó- fia tanítóit isl, és egyáltalán minden szép- művészetet száműztek. hogy becsületes tö- rekvés sehol ne állja útjukat. Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amikép- pen a régi kor láthatta, meddig terjedhet a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szol- gaság: a figyelők miatt még beszélni, egy- mást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás. ` (3.) Most tér vissza belénk végre a lélek: de, jóllehetíNerva Caesar mindjárt a boldog század-hajnalán egy-esítette az egymással annak idején társíthatatlan princepsi rendszert és a szabadságot, és Nerva Traianus napról napra gyarapítja korunk boldogságát, a köz- biztonság pedig nem remény és óhaj im- már, hanem szilárdan bízhatunk is az óhaj beteljesültében, emberi gyengeségünknél fogva mégis késedelmesebben :hatnak az or- vosszerek, mint a bajok, és amiképpen tes- tünk lassan növekszik, de gyorsan pusztul, úgy a szellem törekvéseit is könnyebb el- nyomni, mint feléleszteni; mert belénk lo- pódzik a semmittevésnek is bizonyos gyö- nyörűsége, és az eleinte gyűlölt tétlenséget végül már szeretjük. Hát még ha tizenöt év alatt? _ nagy idő az emberi életben _ sokan a véletlennek estek áldozatul, a legderekabbak -pedig az uralkodó őrjöngésének! Kevesen maradtunk, és _ hogy úgy mond- jam _ nemcsak másokat éltünk túl, hanem

38: magunkat is, hisz annyi évet vettek ki éle- tünk javából, amennyi alatt ifjú fejjel az öregségig, öregen pedig _ néma tengődés- ben _ szinte az emberi kor végső határáig vergődtünk el. Mégsem fogom bánni, ha ci- comátlan, sőt faragatlan nyelven megírom korábbi szolgaságunk emlékezetét, valamint a jelenkor áldásainak bizonyságát. Addig is ez a könyv, melyet apósom, Agricola tiszte- letére szántam, a rokoni kegyelet megval- lásával vagy dicséretre, vagy elnézésre szá- mit. (4.) Gnaeus Iulius Agricola Forum Iulii- ban, e régi és híres coloniában született; mindkét nagyatyja császári procurator, vagyis lovagrendű nemes volt. Atyja, a senatori rangú Iulius Graecinus, szónoki és bölcseleti tanulmányaival vált ismertté, s éppen ezekkel az erényeivel érdemelte ki Gaius Caesar haragját; parancsot kapott ugyanis Marcus Silanus bevádolására, és mivel megtagadta, megölték. Anyja a példásan tiszta életű Iulia Procilla volt. Az õ féltő gondozásában nevelkedvén, gyermekkorát és serdülő éveit mindvégig tisztes tudományok- kal töltötte. A vétkek csábitásaitól jóravaló és romlatlan természetén kívül távol tartotta az is, hogy már kicsiny korában Mas-A salia volt lakóhelye és tanulmányainak irá- nyítója, az a város, amelyben a görög szí- vélyesség és a vidéki igénytelenség keveredik és szerencsésen egyesül. Emlékszem, nemegyszer beszélt arról, hogy ifjúkorában mohóbban _ a római embernek és senatornak megengedett mértéken túl _ szívta volna magába a filozófiát, ha anyjának elő-

39 relátása féken nem tartja lángra lobbant és izzó lelkét. A fennkölt és magasra törő szellem nyilván több hévvel, mint óvatossággal igyekezett a nagy és kiemelkedő dicsőség szép eszményét elérni. Később lecsillapította az értelem és a kor, s megtartotta a legne- hezebbet: a bölcsességből a mértéket. (5.) Első tábori szolgálatát Britanniában, Suetonius Paulinus, e lelkiismeretes és mér- téktartó vezér megelégedésére teljesítette, aki becsülésből őt választotta, hogy vele egy sátorban lakjék3. Agricola, a könnyelmű if- jaktól eltérően, nem kicsapongásra használta kat-onaídejét, sem tribunusi címét és járat- lanságát ürügynek a tunya élvezethajhászás- ra és eltávozásokra, hanem megismerte a tartományt, tanult a tapasztaltakból, követte a legkülönbeket, semmire sem vállalkozott kérkedésből, semmitől sem húzódozott fé- lelemből, egyszerre volt óvatos és tettre kész, amikor cselekedni kellett. Csakugyan Britan- nia még sohasem volt szorongatottabb és válságosabb helyzetben: veteránokat öldös- tek le, coloniákat gyújtottak fel4, seregeket semmisítettek meg: ők akkor az életükért, nemsokára a gyözelemért harcoltak. Mind- ez, bár más tervei szerint s vezetése alatt ment végbe, továbbá minden siker és a tar- tomány visszaszerzésének dicsősége a vezért illette, mégis gyarapította az ifjú tudását, tapasztalatát, fokozta lelkesedését, és szívé- be költözött a katonai dicsőség vágya, hálát- lan dolog olyan időkben, mikor a kiválók szándékait balul magyarázzák, és nem cseké- lyebb veszély származik a hírnévből, mint a hírhedtségből.

40 (6.) Innen hivatalok elnyerése végett a városba távozott, és feleségül vette az elő- kelő családból származó Domitia Decidianát; ez a házasság dísz és szilárd támasz volt a magasabbra törőnek. Csodálatos egyetér- tésben, kölcsönös szeretetben éltek, mind- egyikük a másikat tartotta előbbre valónak, csak éppen a jó feleség annyival dicséren- dőbb, amennyivel több hibát rónak fel a rossznak. A sorshúzás quaestori provinciául Asiát, proconsuli helytartóul Salvius Titia- nust juttatta neki. Egyik sem rontotta meg, bár a tartomány is gazdag és bűnökre csá- bító, a mindenféle kapzsiságra hajlamos pro- consul pedig ugyancsak készséggel vásárolta volna meg a visszaélés-ek kölcsönös eltitko- lását. Itt tette boldoggá leányának születé- se; támasz, egyszersmind vigasztalás számá- ra, mert korábban született fiátf* hamar elvesztette. Majd a quaestura és a néptribu- nusi hivatal között eltelt eszt-endőtfi, sőt még a tribunusi évet is csendben és félrevonul- tan töltötte, ismervén Nero korát, midőn a tétlenség bölcs magatartásnak számított. Ugyanilyen csendben folyt le praetorsága is, mert nem volt kötelezve igazságszolgáltatás- ra."' A játékokbans és a tisztével járó hiú kötelezettségekben megtalálta a középutat a józanság és a túlzás között, korántsem té- kozolt, így annál nagyobb hírnévre tett szert. Mikor ezután Galba a templomi javak fe- lülvizsgálatára jelölte ki, szorgos vizsgálatai- val elérte, hogy az állam senki más temp- lomrablását nem érezte meg, csak a Neróétf' (7.) A következő évben súlyos csapás érte őt és háza népét. Miközben ugyanis Otho

41 garázdálkodva kószáló tengerészei1° a Ligu- riához tartozó Intimiliumot ellenség módjára pusztítják, Agricola anyját tulajdon birtokán meggyilkolták, a birtokot és az apai jószág nagy részét pedig kifosztották: a gyilkos- ságnak is ez volt az oka. Agricola tehát, mikor kegyeletes szertartásra indulván, kapta a hírt, hogy Vespasianus igényt tart a fő- hatalomra, tüstént az ő pártjára állott át. Az új uralkodásll kezdetén a várost Mucia- nus kormányozta, mivel Domitianus még nagyon fiatal volt, és apja méltóságát csak kicsapongásokra bitorolta. A sorozásokra kí- küldött Agricolát, aki feddhetetlenül és ügy- buzgón járt el tisztében, Mucianus ja csak vonakodva engedő huszadik legio” élére ál- lította, ahol a távozó előd hír szerint a zen- dülőkkel fújt egy követ: a legio mindeneset- re még consuli rangú helytartóknak is épp elég gondot és aggodalmat okozott, és a praetori rangú legatus nem tudta kézben tartani _ csak az kérdéses, hogy ez rajta vagy katonáin múlt-e. Így Agricola, akit nemcsak utódlásra, hanem egyszersmind megtorlásra is választottak, ritka mértéktartással inkább azt a látszatot keltette, hogy jó katonákat vett át, nem ő tette őket olyanná. (8.) Britannia élén akkor Vettius Bolanus helytartóskodott, enyhébb kézzel, mint ahogy az még dacos tartományhoz illik. Agricola mérsékelte tettvágyát, s fékezte buzgalmát, hogy föléje ne nőjön, hisz járatos volt az engedelmeskedésben, és megtanulta, mikép-- pen kell a hasznosat összeegyeztetni a tisztessel. Röviddel ezután Britannia Petilius Cerialist kapta consuli rangú helytartóul: az

G2 ërdemek előtt megnyílt a tér példamutató tettekre. De Ce1`ialis eleinte csak a munkát és a veszélyt osztotta meg vele, később már a dicsőséget is: kísérletképpen többször a sereg egy részének, néha _ az eredmény láttára _ nagyobb egységeknek a vezetését is rábizta. Agricola mégsem kérked-ett soha tetteivel a maga hírének öregbítésére: mint alárendelt, a kezdeményezőnek és a fővezér- nek tulajdonította a sikert. Így érdemeivel az engedelmességben, szerénységgel kijelen- téseiben, mentes maradt az irigységtől, de nem a dicsőségtől. (9.) Amikor a legioparancsnokságból visz- szatért, az isteni Vespasianus a patriciusok sorába emelte, majd Aquitania tartományá- nak élére állította: fényes megtisztelés ez, akár a közigazgatási feladatot, akár a consul- ság reményét nézzük, mert Vespasianus arra szánta. Legtöbben azt hiszik, hogy a katonai tehetségekből hiányzik a finom észjá- rás, mivel a tábori igazságszolgáltatás ve- szélytelen, kevesebb elmeélt követel, és gya- korta sommás eljárással nem ad alkalmat a forumi ravaszságok gyakorlására. Agricola természetes okosságával polgárok közt is ügyesen és igazságosan járt el. Meg aztán külön tudta választani a hivatalos tényke- dést a pihenéstől: mikor a tartományi gyű- lések és a bírósági ügyek úgy kívánták, komoly volt, feszülten figyelő és szigorú, de még gyakrabban könyörületes; mihelyt eleget tett hivatásának, máris nem a hatalom birtokosaként viselkedett: eleve hiányzott belőle minden komorság, fennhéjázás és kap- zsiság. És ami a legritkább: közvetlensége

43 nem esorbította a tekintélyét, szigorúsága nem közkedveltségét. Ily nagy férfi feddhe- tetlenségét és tisztaságát említeni méltatlan volna érdemeihez. Még a hírnevet sem _ amelynek gyakran a derekak is hódolnak _ érdemének fitogtatásával vagy ügyeskedéssel kereste: kerülte a versengést társaival, ke- rülte a súrlódást a procuratorokkal: az ilyen győzelmet dicstelennek, az alulmaradást szé- gyenletesnek tartotta. Nem egészen három évig kötötte le ez a kiküldetés, és amint vár- ható volt consuli megbízatása, nyomban visz- szahívták, de elkísérte a hír, hogy Britannia lesz majd a provinciája; nem mintha ő maga beszélt volna erről, hanem mert méltónak ítélték. Korántsem téved mindig a szóbeszéd: néha választ is. Mint akkor szép Teményekre jogosító consul, ifjúkoromban velem jegyezte el leányát, majd consuli idejének le- teltével hozzám adta feleségül, rögtön azután pedig Britannia élére került, és megkapta hozzá a pontifexi méltóságot is. (10.) Britannia fekvését és népeit már sokan leírtáklii: én nem kutatásaim vagy te-- hetségem összehasonlítása kedvéért fogom előadni, hanem mert akkor sikerült először teljesen meghódítaní. Így amit elődeim. még kellő tapasztalatok híján, ékesszólással ecseteltek, én a ténybeli hűség igényével örökítem meg. Britannia, a rómaiak isme- retében a legnagyobb sziget, kiterjedését és égtájak szerint tekintve, keletre Germaniá- val, nyugatra Hispaniával átellenben húzó- dik, délről a gallok láthatják is; északi partjait, amelyekkel szemben nincs szárazföld, végtelen és nyílt tenger csapkodja.14 Egész

44 Britannia alakját Livius mint a régiek, Fa- bius Rusticus pedig mint az újabbak közül a legékesebb szavú szerző, hosszúkás négy- szöghöz vagy kétélű fejszéhez hasonlította. Es valóban ilyen a képe Caledonián innen, azért emlegetik így az egészet is: de ezen túlhaladva a már világvégi parton kiugró földek mérhetetlen és roppant szakasza mintegy ékké szűkül össze. A legtávolabbi ten- gernek ezt a vidékét akkor hajózták először körül a római egységek, ezzel bebizonyítot- ták Britannia sziget voltát, egyszersmind fel- fedezték s meghódították az Orcades nevű, addig ismeretlen szigetcsoportot. Messziről látták Thulét is, mert addig szólt a parancs, és közeledett a tél. De _ mint beszélik _ a tenger lomha, és nehéz benne evezni, a szelek sem kavarják úgy fel, hihetőleg mivel ritkábbak a földek és hegyek, a viharok elő- idézői és táplálóí, és a végtelen tenger mély- séges tömege lassabban korbácsolódik fel. Az óceán és az ár természetét kutatni nem e mű feladata, és már sokan megírták: azt az egyet tehetném hozzá, hogy sehol sem tága- sabb a tenger birodalma, sok folyamága nyomul előre és húzódik vissza, és nemcsak a partig dagad vagy apad, hanem mélyen be- áramlik és földeket vesz körül, sőt még a gerincek és a hegycsúcsok közé is behatol, mint saját birodalmába. (11.) Egyébként, hogy Britanniát kezdetben miféle halandók lakták: bennszülöfttek-e vagy bevándoroltak, mint afféle barbárok között, nem sikerült pontosan megtudnunk. Testük alkata különféle, és ebből következtethetünk.

45 Mert Caledonia lakosainak vöröses haja, hatalmas termete a germán eredetet bizo- nyítja, a silurok sötét arcszíne, többnyire göndör haja, és az a tény, hogy Hispania át- ellenben fekszik, hihetõvé teszi, hogy valamikor régen ibérek keltek át és szállták meg ezeket a helyeket; a gallokhoz legközelebb élők hasonlítanak is reájuk, akár mert tart eredetűk ereje, akár mert szembenéző földjeik éghajlata formálta testük alkatát. Általános- ságban vizsgálva mégis azt hisszük, hogy a gallok szállták meg a szomszédos szigetet. Az ő szertartásaikat találjuk, az ő babonás hiedelmeiket; a nyelv nem sokban különbö- zik; ugyanolyan merészen hívják ki a veszedelmet, majd ha már a nyakukon van, u- gyanolyan riadtan visszakoznak. A britannok mégis nagyobb bátorságról tesznek bi- zonyságot, mivel a hosszú béke még nem pu- hította el őket. Mert, mint hallottuk, a gallok is virágzó hírű harcosok voltak, később a nyugalommal együtt tunyaság költözött beléjük, miután a szabadsággal egyetemben vitézségüket is elvesztették. Ez történt a ré- gen legyőzött britannokkal: a többiek ma is olyanok, mint amilyenek a gallok voltak. (12.) Erejük a gyalogság; némely törzs sze- kéren is csatázik. Az elókelőbb hajt, hívei harcolnak. Valamikor királyoknak engedel- meskedt-ek1=ˇ*, most főembereik jóvoltából pártok és érdekek közt hányódnak. Erős né- pek ellenében száırnunk-ra az a leghasznosabb, hogy nem határoznak közösen. Ritkán fordul elő, hogy a közös veszély elhárítására két-három törzs egyesül: így külön-külön harcolnak, és összességükben alulmaradnak.

46 Az éghajlat a sűrű esők és ködök miatt ba- rátságtalan; szigorú fagyok nincsenek. A nap- palok hosszabbak, mint a mi vidékünkön, az éjszaka világos és Britannia legtúlsó szélén rövid, úgyhogy a nap végét és kezdetét csak csekély időköz választja el. Ha nincs közbül felhő, állítólag éjszaka is látni a nap fényétlli, amely így nem lenyugszik és felkel, hanem átkel. Tudniillik a föld lapos pereme, alacsony árnyékával, nem idéz elő sötétséget, és az éjszaka nem hat fel az égig és a csil- lagokig. A talaj az olajfán, szőlőn és a me- legebb tájakon honos egyéb növényeken kí- vül megbírja a gyümölcsöt, sőt termékeny- nek mondható; minden lassan érik, gyorsan fejlődik; mindkettőnek ugyanaz az oka: túl- ságosan nedves a föld és az éghajlat. Bri- tannia földje aranyat, ezüstöt és más féme- ket terem, fa győzelem jutalmául. Az óceán is szül gyöngyöket, de fényteleneket és sár- gásakat. Némelyek szerint az ügyesség hi- ányzik a gyöngyhalászokból; a Vörös-tenger- ben” ugyanis az eleven és lélegző kagylókat tépik le a sziklákról, Britanniában pedig úgy szedik össze, amint éppen partra vetődtek; én könnyebben elhilnném, hogy a természetes szépség hiányzik a gyöngyökből, semmint belőlük a kapzsiság. (13.) A britannok vonakodás nélkül vállal- ják a sorozást, az adókat és a birodalomtól rájuk rótt terheket, csak jogtalanságot ne szenvedjenek; ezt nehezen tűrik, mert ez en- gedelmeskedésre már be vannak törve, de arra még nem, hogy szolgáljanak. Így tehát a legelső római, az isteni Iulius, aki sereg- geël lépett Britannia földjérelﬁ, a szerencsés

47 kimenetelű csatával megrémítette ugyan a lakosságot, és birtokába vette a partot, még- is úgy látszik, hogy csak megmutatta az utódoknak, nem hagyta rájuk. Majd polgár- háborúk következtek, és a főemberek a kö- zösség ellen fordították fegyvereikieltw, és még a békében is sokáig megfeledkeztek Britanniáról: ezt az isteni Augustus meggon- dolásnak nevezte, Tiberius előírásnak. Bizo- nyos, hogy Gaius Caesar foglalkozott a britanniai partraszállás gondolatával, de állha- tatlan természet lévén, hamar megelégelte, és Germania elleni roppant erőfeszítései kü- lönben is kudarccal végzõdtek. Az isteni Claudius kezdeményezte újból a vállalko- zást, melynek során legiókat és segédcsapa- tokat szállítottak át, és a hadműveletek irányításába bevonták Vespasianustfﬁ, amivel nemsokára eljövendő szerencséje kez- dődött: népek hódoltak meg, királyok estek fogságba, és a végzet Vespasianusra irá- nyította a figyelmet. (14.) A consuli helytartók közül elsőnek Aulus Platius került a tartomány élére, majd Ostorius Scapula, mindketten kiváló katonák; és lassanként provinciává szerve- ződött Britannia legközelebbi része, amelyhez még egy veterán települést” is csatol- tak. Néhány törzset Cogidumnus király kapott, aki egészen a mi időnkig hűséges is maradt: a római nép régi és már korán bevett szokása22, hogy a királyokat is a szol- gaság eszközeiként használja. Ezután Didius Gallus megtartotta, amit elődei szereztek, éppen csak néhány határerődítményt tolt előbbre, hogy így hatásköre kiterjesztésének

48 hírét megalapozza. Didiust Veranius váltot- ta fel, de egy éven belül meghalt. Utána Suetonius Paulinus két esztendőn át sikeresen működött: törzseket hódított meg, és erős támaszpontokat létesített; ezekben bíz- va megtámadta Mona szigetét, mint amely segítette a lázadókat, és így hátát védtele- nül hagyta egy kínálkozó alkalom számára. (15.) Mert a helytartó távollétében a féle- lem alábbhagyván, a britannok meghányták- vetették a szolgaság bajait, és a magyaráz- gatással lángra lobbantották az elégedetlen- séget: semmit sem érnek el béketűréssel, legfeljebb azt, hogy még súlyosabb terheket rónak rájuk, hisz úgyis könnyen viselik. Va- lamikor csak egy királyuk volt, most ket- tőt varrnak a nyakukba, akik közül a hely- tartó a vérüket, a pror-urator a javaikat pré- dálja. Az elöljárók viszálykodása vagy egyet- értése egyformán végzetes az alattvalókra. Az egyik fél emberei, a centuriók éppoly gyalázatosan erőszakoskodnak, akár a má- siknak közszolgái. Már semmi sincs bizton- ságban kapzsiságuk, semmi önkényük elől. Csatában a bátrabbé a zsákmány: most többnyire hitványak és háborúra alkalmat- lanok rabolják ki házaikat, hurcolják el gyermekeiket, kötelezik őket katonáskodás- ra, mintha ők éppen csak hazájukért nem tudnának meghalni. Mert milyen kevés katona is jött át, ha a britannok számba veszik, hogy ők maguk hányan vannak? Ger- mania népei is így rázták le a jármot, pedig csak egy folyó védi őket, nem az óce- án. Ök maguk a hazáért, hitvesükért, szü- leikért harcolnak, amazokat a mohóság és a

4 Sorsíordıılatokbaıı qiızclag krır 49 bujálkodás hajtja. Meg fognak hátrálni, amint az isteni Iulius is meghátrált, csak ők maguk keljenek vitézségben őseikkel ver- senyre. Egy-két ütközet kimenetelétől nem kell megrémülni: nagyobb a támadó kedv a szerencsés emberben, nagyobb az állhata- tosság a nyomorultakban. Már az istenek is szánják a britannokat, azért tartják vissza a római vezért, azért _ mintegy száműzve _ más szigeten a sereget; ők maguk pedig máris túl vannak a nehezén: tanácskoz- nak. Ezek után ilyen tervezgetések közepet- te veszedelmesebb, ha rajtakapják őket, mint ha merészen belevágnak. (16.) Miután ilyen és efféle beszédekkel felbujtották egymást, egy nőnek, a királyi származású Boudiccának a vezérlete alatt _ mert uralkodás dolgában nem tesznek kü- lönbséget férfi és asszony között _ mind- ahányan fegyvert ragadtak, és valóságos haj- tóvadászatot indítottak az erődökben szét- szórt katonák ellen; az őrállomások elfog- lalása után a coloniát is megrohanták, mint a szolgaság székhelyét, és a kegyetlenkedés- nek a barbárok közt szokásos egyetlen faj- táját sem mulasztotta el a harag és a győ- zelem. Ha a tartomány fellázadásának híré- re Paulinus nem siet sürgősen segítségük- re,` elveszett volna Britannia, amelyet így egyetlen csata szerencséje régi hódoltságá- ba állított vissza, bár sokan megtartották fegyvereiket. Ezeket elpártolásuk tudata és személy szerint a helytartótól való félelem nyugtalanította, hogy tudniillik bármennyi- re kiváló férfiú is különben, ha meghódolnak neki, túl szigorúan és mintegy minden raj-

50 ta esett jogtalanságot megbosszulva, a kel- leténél kíméletlenebb lesz majd hozzájuk. Petronius Turpilianust küldtük tehát oda, mint akit könnyebben ki lehet engesztelni, akit az ellenség bűnei nem érintettek, éppen ezért majd inkább hallgat a bűnbá- nő szóra. Rendet teremtvén a korábbi helyzet szerint, semmit ezen túl nem merészelt, úgy adta át Trebellius Maximusnak a tarto- mányt. A kényelmes és semmiféle tábori tapasztalattal nem rendelkező Trebellius holmi szívélyes igazgatással tartotta kézben a provinciát. A barbárok is megtanultak már megbocsátani a csábító vétkeknek, és a polgárháborúk közbejötte jogos mentséget kínált a tétlenkedésre: a széthúzás miatt nem volt nyugta, mivel a hadakozáshoz szokott katonaság fegyelme elfoglaltság híján meglazult. Trebellius megfutamodott és el- rejtőzött, így kerülte el a sereg haragját, de tekintélyét vesztve és megalázkodva egyha- mar csak megtűrt elöljáró lett; és mintha megállapodtak volna, hogy a sereg tombol- hat, a vezér bántatlanságot élvezhet, a zen- dülés vérontás nélkül zajlott le. Vettius Bo- lanus, mivel még tartott a polgárháború, szintén nem gyötörte Britanniát fegyelme- zéssel; ugyanúgy tehetetlenkedtek az ellen- séggel szemben, hasonlóképpen követelőz- tek a táborban, legfeljebb a feddhetetlen Bolanust, akit semmi bűnéért nem gyűlöl- tek, megkedvelték, ahelyett hogy tisztelték volna. (17.) De midőn Vespasianus a földkerek- ség többi részével együtt Britanniát is visz- szaszerezte, nagy vezérek, kiváló hadsere-

51 gek tűntek fel, és elapadt az ellenség re- ménye. Petilius Cerialis máris rettegést keltett azzal, hogy megtámadta a brigasokat, tudomásunk szerint az egész tartomány leg- népesebb törzsét. Sokszor megütközött, nem is mindig vér nélkül: és a brigasok nagy részére vagy győzelmét terjesztette ki, vagy a háborút. Es bizony Cerialis elhomályosí- totta volna más utód tetteit és hírét: Iulius Frontinus vállalta és viselte is a terhet -- nagy ember volt, amennyire lehetett _, és miután az ellenség vitézségén kívül a terep nehézségeit is sikerült leküzdenie, a silurok erős és harcias törzsét fegyverrel megadásra kényszerítette. (18.) Agricola ilyen állapotokat, ilyen vál- tozatos hadi helyzetet talált Britanniában, amikor már a nyár derekán23 átkelt; a ka- tonák, mintha már túl volnának a hadmű- veleteken, gondtalan pihenésre készülődtek, az ellenség pedig alkalomra várt. Nem sokkal megérkezése előtt az ordovixok törzse majdnem teljesen felmorzsolt egy lovas egy- séget, amely az ő területükön állomásozott, és erre a kezdeményezésre feltámadott a tartomány. Azok, akiknek a háború kedvük- re volt, helyeselték a példamutatást, és az új helytartó szándékát lesték. Tovatűnt a nyár, szétszórva a provinciában az alaku- latok, a katonák gondolatai már az esztendei pihenésen jártak _ csupa akadály és gát a háborút tervezõ vezér útjában _, és legtöbben inkább csak szemmel tartották volna a gyanús területeket: Agricola mégis úgy döntött, hogy szembenéz a veszéllyel. Összevonta a legiók különítményeit és egy 4/

52 kisebb szövetséges csapatot, s mivel az ordovixok nem mertek leereszkedni a síkságra, a sereg előtt haladva, hogy a többiekben is hasonló bátorság ébredjen a közös ve- szélyben, maga vezette fel seregét. Szinte az egész törzset levágta, hogy majd jól tud- ván, hogy a hírnek nyomában kell maradni, és hogy a többiek az első vállalkozások ki- meneteléhez képest fognak rettegni, elhatá- rozta, hogy elfoglalja Mona szigetét, melynek birtokbavételétől _ mint fentebb em- lftettem _ Paulinust egész Britannia fel- lázadása tartotta vissza. De, mint hirtelen elhatározások közben megtörténik, nem voltak hajók; a vezér ötletessége és kitartása vitteát a sereget. Lerakatott minden pogy- gyászt, és a segédcsapatok válogatott kato- náit, akik ismerték a gázlókat, és még otthon megszokták, hogy úszás közben egyszersmind fegyvereiket és lovukat is magukkal vigyék, oly váratlanul küldte rájuk, hogy a bámuló ellenség, amely folyton csak hajóhadat, hajókat várt és a tengert kém- lelte, azt hitte, hogy aki így támad, annak semmi sem nehéz vagy elérhetetlen. Békét kértek, és átadták a szigetet, így Agricola híres és nagy ember lett, hisz alig érkezett meg tartományába _ mások ilyenkor maguk mutogatásával és hódoló látogatások fogadásával töltik idejüket _, ő a fáradsá- got és a veszedelmet választotta. De Agrico- la nem használta kérkedésre a dolgok sze- rencsés alakulását, hadi vállalkozásnak vagy győzelemnek sem nevezte a legyőzöttek megzabolázását, még csak babérdíszes le- véllel sem kísérte tetteit, hanem éppen hi-

53 rének eltitkolásával gyarapította hírét; az emberek latolgathatták, hogy mennyire bíz- hat a jövőben, ha ilyen nagy dolgokat el- hallgat. " (19.) Egyébként ismerte a provincia han- gulatát, és mások tapasztalataiból tudta, hogy kevés haszon származik a fegyverek- bõl, ha a jogtalankodások folytatódnak, ezért úgy határozott, hogy a háborúk okait ir-tja ki. Magán és környezetén kezdve, elöbb a maga háza táján teremtett rendet, ami a legtöbbek számára nem kevésbé nehéz, mint a provincia kormányzása. Közügyet nem intézett felszabaditottjain és rabszolgá- in keresztül; a centuriók vagy katonák szol- gálatait nem személyes rokonszenvből, nem is ajánlásra vagy kérésre vette igénybe, hanem a legderekabbakat tartotta egyben leg- megbízhatóbbaknak. Mindenről tudott, nem mindenért fenyített. Az apró vétkeket elnéz- te, a nagyokat szigorúan vette; nem mindig szorgalmazta a büntetést, gyakrabban a rnegbánással is beérte; hivatalos ügyekkel és igazgatási feladatokkal inkább olyanokat bízott meg, akikről tudta, hogy úgysem hi- báznak, semmint hogy biintetnie kelljen, mi- után hibáztak. A gabona és az adók behaj- tását a terhek méltányos elosztásával eny- hitette, lenyesegetvén azokat a nyerészke- désre kieszelt fogásokat, amelyek még az adónál is nehezebben viselhetők el. Mert a 1:-ıliosfokat csúfságból arra kényszerítették, hogy ott iiljenek a bezárt raktárak elõtt, és ők vásá-roljanak gabonát, sőt még pénzbir- ságot is Íizessenek. Kerülő utakat és távoli vidékeket jelöltek ki, hogy a törzsek _ bár

54 közel volt a téli tábor -- félreeső és útta- lan helyekre szállítsanak, hogy azután a mindenkinek könnyü megoldás néhány emi- ber számára nyereséggel járjon.” (20.) Azzal, hogy a visszaéléseknek mind- járt az első évben véget vetett, jó hirűvé tette a békét, amelytől elődeinek gondtalan- sága vagy elviselhetetlen volta miatt nem kevésbé féltek, mint a háborútól. De mihelyt eljött a nyár, összevonta a sereget, és sokszor menetelt katonáival együtt, dicsér- te a fegyelmet, pórázra fogta az elkőszálő- kat; a táborhelyeket maga választotta, a gázlókat és erdőket maga fürkészte ki; egy perc nyugtot sem hagyott az ellenségnek; hirtelen rajtaütésekkel pusztította, és mikor már kellő rémületet keltett, a kimélettel is- mét a béke icsábitó voltát tárta elébük. En- nek következtében sok törzs, amely mindaddig egyenlő félként viselkedett, túszokat ad- ván, letett az ellenségeskedésről. Örségekkel és erődökkel vétette őket körül, mégpedig oly körültekintően és gondosan, hogy addig Britanniának egyetlen új területe sem ke- rült ily háboritatlanul birtokunkba. (21.) A következő tél fölöttébb üdvös ter- vek megvalősitásával telt el. Mert hogy a szétszórtan élő, durva természetű s éppen ezért háborúra könnyen hajlandó embereket az élvezetekkel nyugalomra és tétlenség- re szoktassa, személyesen biztatta és köz- pénzekkel támogatta őket, hogy templomokat, fórumokat, házakat építsenek, és dicsér- te a tevékenyeket, megrótta a hanyagokat; így a megtiszteltetésért való versengés pó- tolta a kényszert. Azután a főemberek fiait

55 a-szabadokhoz méltó ismeretekkel neveltet- te, és a britannok tehetségét többre tartotta a gallok- igyekvésénél, úgyhogy, akik nemrég még a római nyelvtől is idegenkedtek, most az ékesszólásra kaptak kedvet. Ezután vi- seletünket is megbecsülték, és sokan visel- tek togát, s lassanként átpártoltak csábító vétkekhez: az oszlopcsarnokokhoz, fürdők- höz és a választékos lakomákhoz. S ezt ta- pasztalatlanságukban művelt emberségnek nevezték, holott valójában a szolgaság ré- sze. (22.) A hadműveletek harmadik éve új törzseket tárt fel, miközben a Tanaus nevű tengerbeszögellésig pusztultak a lakosság földjei. A kegyetlen viharok megviselték a sereget, a félelemtől megrettent ellenség mégsem merte ingerelni; sőt még erődök lé- tesítésére is maradt idő. Megfigyelték a hoz- záértők, liogy még egyetlen vezér sem vá- lasztotta ki bölcsebben az alkalmas helyeket; az Agricolátől épített erődök közül az ellenség egyet sem foglalt el erővel, egy sem jutott a kezére alku útján, vagy mert az őrség elmenekült; mivel az elhúzódó ostrom- ra esztendei tartalékokkal voltak megerősít- ve. Így nyugtalankodás nélkül telt itt a tél, gyakran került sor kirohanásokra, és ki-kí95 meg tudta oltalmazni magát, az ellenség pedig elcsüggedt kudarcai miatt, mivel régeb- ben megszokta, hogy a nyáron elszenvedett károkat többnyire téli sikerekkel pótolja, most pedig nyáron-télen egyformán rájárt a rúd. Agricola soha nem tulajdonította el mohón mások érdemeit: akár centurio, akár praefectus, mind úgy számított őrá, mint

56 tettének megvesztegethetetlen tanújára. Né- melyek szerint élesebb hangot ütött meg, amikor dorgált, és valóban amennyire szívé- lyes volt a jókhoz, annyira barátságtalan a hitványakhoz. Egyébként hirtelen haragjá- ból semmi sem maradt vissza elrejtve, úgy- hogy hallgatásától nem kellett félni: tisz-tes- ségesebbnek tartotta a sértést, mint a gyűlöl- ködést. (23.) A negyedik nyarat annak megtartá- sára fordította, amit elózõleg végigszágul- dott; és ha a sereg vitézsége és a római név tűrné, ő megtalálta volna Britannián belül a határt.” Mert a Clota- és a Bodotria-öb- löt a szemben lévő tengerek árja oly nagyon összeszorítja, hogy csak egy keskeny földszoros választja el a kettőt egymástól; ezt akkor őrállomásokkal erősítették meg, az egész innenső kiszögellést birtokba vet- ték, és szinte egy másik szigetre szorították vissza az ellenséget. (24.) A hadi vállalkozások ötödik évében az első hajóval átkelve, több sikeres csatá- ban addig ismeretlen népeket hódított meg, és Britanniának Hibernia felé néző részét csapatokkal rakta meg, nem félelemből, in- kább a jövőre gondolva: hátha sa Britannia és Hispania közt elterülő és a gall tengeren is könnyen megközelíthetó Hibernia köl- csönösen nagy haszonnal köthetné össze a birodalom legerősebb részét.” Kíterjedése, ha Britanniához hasonlítjuk, kisebb, a mi tengerünk*-*Ü szígeteinél viszont nagyobb. Földje és éghajlata, az emberek gondol.ko-/ dása és életmódja nem nagyon különbözik Britanníától; a tengeri utak és kikötők a köz-

57 lekedésből és a kereskedelemből ismerete- sek. Az itteni nép egyik fejedelmét, akit belső lázadás űzött el, Agricola befogadta, és barátság ürügyével kellő alkalomra tar- togatta. Gyakran hallottam tőle, hogy egyetlen legióval és kevés segédcsapattal le lehetne győzni és meg lehetne tartani Hi- berniát, és Britanniával szemben is hasznos lenne, ha mindenfelé római fegyverek vol- nának, és a szabadság mintegy kiesnék látó- köréből (25.) Egyébként azon a nyáron, amelyen hivatalának hatodik évét kezdte meg, a Bo- dotrián túl élő törzsekre fordította figyel- mét, s mivel tartani lehetett valamennyi túlnan élő nép megmozdulásától, és hogy az ellenség veszélyezteti az útvonalakat, a ki- kötőket hajóhaddal deritette fel. Ezt ő vette először igénybe a haderő részeként: nagy- szerű látvány volt, amint a sereget követte; egyszerre folyt a háború szárazon és vízen, és gyakran egyazon táborban gyalogság, lo- vasság és tengerész legénység osztotta meg készleteít és örömét; ki-ki dicsekedve emlegette tetteit és kalandjait, és hol az erdők és hegyek rejtekeit, hol a viharok és hullá- mok veszeclelmeit, egyrészről a szárazföld és az ellenség, másrészről az óceán legyő- zését hasonlítgatták össze katonás kérkedés- sel. Amint a foglyoktól lehetett hallani, a britannok is elámultak 3 hajóhad látásán: mintha tengerük külön világának feltárása az utolsó menecléket is bezárta volna a legyőzöttek előtt. A Caledoniát lakó népek nagy készülődéssel és - ahogy már isme- retlenekkel szemben szokás -- még nagyobb

58 szóbeszéddel fogtak fegyvert, ők vették ostrom alá az erődöket, és kihívó támadásuk- kal még növelték a félelmet. Vissza kell hú- zódni a Bodotria-öblön innen, és inkább ki kell vonulni, semmint hogy kikergessenek bennünket -- hangzott a látszólag okosok, valójában gyávák figyelmeztetése, miközben Agricola megtudja, hogy az ellenség több hadoszlopban betörésre készül. Õ maga is három részre osztotta seregét, hogy a túl- erőben lévő és a terepet ismerő ellenség körül ne fogja, és előbbre nyomult. (26.) Mikor ezt az ellenség megtudta, hirtelen megváltoztatta tervét, és éjnek idején egyesült erővel megtámadta a kilencedik legiót mint a leggyengébbet, és az alvó vagy megrettent őrök lemészárlása után si- került is betörnie. És már bent a táborban folyt a harc, midőn Agricola a felderítők- től értesült az ellenség útvonaláról, és nyo- mába szegődve úgy rendelkezett, hogy a leggyorsabb lovasok és gyalogosok üssenek rajta hátulról a harcolókon, majd egyszerre hangozzék fel a csatakiáltás: és hajnaltájban megcsíllantak a hadijelek. Így a kétfelől fe- nyegetett britannok megrémültek, a kilen- cesekbe pedig visszatért a bátorság, és nem gondolva többé az életveszélyre, most már a dicsőségért küzdöttek. Sőt még ki is rontottak, és a szűk kapunyílásban heves harcra került sor, amíg meg nem futamodott az ellenség, miközben két seregrész versengve küzdött, hogy lássék: segítséget hozott, illetve nem szorult segítségre. Ha a mocsgf rak és az erdők nem rejtik el a menekülo-

59 ket, ezzel a győzelemmel vége is lett volna a háború-nak. (27.) Ennek tudatától és hírétől fellelke- sülve sa sereg katonái azt zúgták, hogy az ő vitézségüknek semmi sem állhat útjába, ha- toljanak be Caledoniába, harcok folyamatos sorozatával találják meg végre Britannia határát. És a siker után még az imént óva- tosak és bölcsek is vállalkozó kedvűek és nagybeszédűek lettek. Fölöttébb méltányta- lan állapot ez a háborúban: a sikert mindenki magának tulajdonítja, a vereséget egynek róják fel. A britannok pedig úgy vélték, hogy nem vitézség győzte le őket, hanem az alkalom és a vezéri ügyesség, ezért mit sem csökkent fennhéjázásukban az ifjakat felfegyverezték, asszonyaikat és gyermekeiket biztonságos helyre szállítot- ták, a törzsek összeesküvését pedig gyűlé- seken és áldozatokkal szentesítették. És így mindkét fél felajzottan távozott. (28.) Ugyanezen a nyáron egy usipusok- ból29 álló cohors, amelyet Germaniában so- roztak és Britanniába küldtek át, nagy és emlékezetes gaztettre vetemedett. Meggyil- kolták a centuríót és azokat a katonákat, akik a fegyelem átplántálása végett a sza- kaszokba beosztva példát mutattak és irá- nyították őket, majd felszálltak három köny- nyű naszádra -_ erőszakkal hajtották oda a kormányosokat, de csak egyikük állt- a kormányrúd mellé, a másik kettőt gyanús- nak találták és megölték -, és mivel szö- késüknek még nem terjedt el a híre, va- lóságos csodaként hajóztak a part mentén. Később ivóvizér* és élelem rablása végett

60 kiszálltak, többször megütköztek a magukét védelmező britannokkal, és nemegyszer győztek, néhányszor megfutamodtak, de vé- gül is olyan ínségbe jutottak, hogy meg- ették leggyengébb társaikat, majd a kisor- soltakat. Így hajózták körül Britanniát, majd a kormányzásban való járatlanságuk követ- keztében elvesztvén hajóikat, kalózoknak nézték őket, és előbb a suebek, majd a frí- zek fogságába kerültek. Voltak köztük, akiket kereskedők adtak el, és akiket a vásár- lók csereberéje egészen a mi partunkig hozott: a szörnyű eset elmondása hírhedtté tette őket. (29.) A következő nyár elején Agricolát családi gyász érte: elvesztette előző évben született fiát. A csapást nem kérkedő daccal viselte, mint sok erős férfi3°, nem is asz- szonyok módjára siránkozva és szomorkod- va; gyászát egyebek között a háború is or- vosolta. Tehát előreküldte hajóhadat, hogy több helyen portyázva nagy rettegést és bizonytalanságot keltsen, majd harcra kész seregével, amelyhez hozzácsatolta a legderekabb és hosszú békében kipróbált britannokat, eljutott a Graupius-hegyhez, .melyet az ellenség már megszállva tartott. Mert a britannokat egyáltalán nem törte meg a ko- rábbi ütközet kimenetele; megtorlásra vagy szolgaságra felkészülve, mint akik végre megtanulták, hogy a közös veszedelmet kö- zös akarattal kell elhárítani, követségekkel és szerződésekkel valamennyi törzs erőit felvonultatták. Már harmincezernél töfb fegyverest lehetett számlálni, de még m n- dig özönlöttek mind a fiatalok és azok, akik-

61 nek öregkora friss és virágzó, kik a háború- ban hírnevet szereztek, és büszkén viselték kitüntetéseiket, mikor a társai közül érde- meivel és származásával kiváló Calgacus nevű vezér a csatát követelő összesereglett sokaság előtt állítólag ilyenféle beszédet tartott: (3-0.) -- Valahányszor a háború okait és kényszerű helyze-tünket tekintem, nagy az én hitem, hogy a mai nap és a ti közös egyet- értésetek a szabadság kezdete lesz egész Bri- tannia számára, mert mindannyian összejöt- tetek, akik a szolgaságtól mentesek vagytok, de nincs is több föld, s még a tenger sem biztonságos, amíg a római hajóhad fenyeget bennünket. Így a fegyveres harc, mely a bátraknak becsületes dolga, most ugyan- úgy a gyáváknak is legbiztosabb oltalma. A korábbi csatákban, amikor váltakozó szeren- csével folyt a küzdelem a rómaiak ellen, a harc reménysége és kimenetele a mi ka- runktól függött, mivel -_ mint Britannia legnemesebb és éppen ezért a sziget legbel- sejében élő -népei, kik a szolgaságba süly- lyedtek partjait sem látjuk - szemünket is szennyezetlenül őríztük a leigázottság fer- tőzetétől. Minket, a földkerekség legszélső lakóit és a szabadság végső élvezőit, éppen csak hallomásból ismert földünk elzártsága védett meg mind a mai napig: most már Britannia határa nyitva áll, és minden ismeretlen nagyszerűnek számít. De túlnan nincsen egyetlen nép sem, csak hullámok és sziklák, és a még ádázabb rómaiak, akiknek dölyfössége elől hiába próbálnánk en- gedelmességgel és meghúzódással menekül-

62 ni. Ragadozói a világnak, miután mindent feldúltak, és már nincs számukra föld, most a tengert kutatják; ha .gazdag az ellenség, telhetetlenségből, ha szegény, becsvágyból; sem Kelet, sem Nyugat nem lakatta jól őket: egyedüliek a világon, akik a kincseket és a nincstelenséget egyforma szenvedéllyel áhítják. Elhurcolni, gyilkolni, rabolni - hazug névvel ezt mondják birodalomnak, és ahol pusztaságot teremtenek, békének. (31.) Természettől fogva kinek-kinek gyermekei és rokonai a legkedvesebbekz ezeket sorozással szol-gaságra hurcolják idegenbe: asszonyaink és nővéreink, még ha az el- lenség bujaságától megmenekülnek is, állí- tólagos barátainktól és vendégeinktől szen- vednek gyalázatot. Javainkat és vagyonun- kat az adófizetés, a földet és évi termését a gabonabeszolgáltatás, testünket és karun- kat erdők és mocsarak járhatóvá tétele, a sok ütleg és gyalázat őrli fel. A szolgaság- ra született rabszolgák egyszer kerülnek vá- sárra, és azontúl gazdáik gondoskodnak ró- luk; Britannia a maga szol-gaságát mindennap megvásárolja, mindennap hizlalja. És miként a ház népében a legfrissebb szol- gákból még szolgatársaik is csúfot űznek, úgy akarnak ebben az egész földkerekségére kiterjedő régi szolgaseregben - mint új és hitvány fajzatot - tönkretenni bennünket, mert nekünk nincsenek földjeink, bányáink vagy kikötőink, melyeknek gondozására tartogatnának minket. Az alattvalók férfias- sága és elszántsága különben sem kedves z parancsolóknak; a távolság és elkülönülél önmagában is minél biztonságosabb, annál

63 gyanúsabb. Így, mivel nincs remény a kí- méletre, szedjétek végre össze bátorságtokat, akár az élet, akár a dicsőség a legkedvesebb számotokra. A brigasok egy asszony vezeté- se alatt31 felégették a coloniát, elfoglalták a tábort, és ha szerencséjük nem csap át gondatlanságba, lerázhatták volna az igát: mi, akik érintetlenek és betöretlenek vagyunk, és szabadságra, nem megbánásra tö- rekszünk, mindjárt az első összecsapással mutassuk meg, milyen férfiakat rejteget Ca- ledonia. (32.) Vagy azt hiszitek, hogy a rómaiak ugyanolyan bátrak háborúban, mint amilyen zabolátlanok békében? A mi meghasonlá- saink és viszálykodásaink tették őket híres- sé, ellenfeleik hibáiból kovácsolnak seregük- nek dicsőséget. Ezt a legkülönfélébb népek- ből összeszedett hadat, amiképpen a szerencse tartja együtt, úgy a kudarc fogja szét- szórni: ha ugyan nem gondoljátok, hogy a gallokat és a germánokat és, szégyen ki- mondani, a legtöbb britanniait - bár má- sok uralmának szentelik vérüket, de hosz- szabb időn át voltak ellenfelek, mint szol- gák _- a hűség és jóindulat fűzi hozzájuk. Félelem és rettegés -- erőtlen kötelékei a szeretetnek; lerázásuk után azok, akik már nem félnek, gyűlölni kezdenek. Mindaz, ami győzelemre tüzelhet, a mi oldalunkon van: a rómaiakat nem lelkesítik asszonyaik, nincsenek itt szüleik, akik a megfutamodást gyalázatnak mondanák; legtöbbjüknek vagy nincs, vagy más a hazája. Kevesen vannak, reszketnek járatlanságukban; még az eget, a tengert és az erdőket is mint csupa isme-

64 retlent kémlelik: szinte bezárva és megkö- tözve adták őket kezetekbe az istenek. Ne rémítsen a hiú látvány, az arany csillogása, meg az ezüsté, amely nem véd és nem se- bez. Éppen az ellenség hadsorai között fogjuk megtalálni csapatainkat: a britannok fel fogják ismerni tulajdon ügyüket, a gallok emlékezni fognak korábbi szabadságuk- ra, a többi germán csak úgy át fog szökni tőlük, mint ahogy nemrég az usipusok cser- benhagyták őket. És azontúl nincs ok a ret- tegésre: üresek az erdők, öregek lakják a coloniákat; a vonakodva engedelmeskedők és a jogtalanul parancsolgatók közepette zi- láltak a municipiumok, és széthúznak. Itt vezér, itt sereg, amott adók, bányák és a szolgaságot vállaló egyéb büntetései: hogy ezeket mindörökké tűrjük, vagy most mind- járt megbosszuljuk - ezen a csatatéren dől el. Így hát mikor csatába indultok, őseitek- re és utódaitokra gondoljatok. (33.) A beszédet barbár szokás szerint lel- kesen fogadták; zúgtak, énekeltek, és éktele- nül kiáltoztak. Es már megindultak a hadsorok, és csillogtak a fegyverek, a legmeré- szebbek már előre is szökelltek, közben a csatarendet is felsorakoztatták, midőn Ag- ricola, gondolván, hogy amúgy is harci vágy- tól duzzadó és az erőd sáncai közt alig tart- ható katonáit még jobban feltüzeli, így szólt hozzájuk: _- Hetedik éve, bajtársak, hogy vitézség- tekkel, a római birodalom auspiciumaival és a mi hű igyekezetünkkel le is győztétek Bri- tanniát. Annyi hadjáratban, annyi ütközet- ben, akár bátorságra volt szükség az ellen-

5 --- Sorsíorılulalokban gazdag kor 65 séggel szemben, akár tűrésre és erőfeszítés- re még a természettel szemben is, nekem sem kellett katonáim miatt elégedetlenked- nem, nektek sem vezéretek miatt. Tehát túljutván, én a korábbi helytartók, ti a ko- rábbi seregek elérte határokon, Britannia határát nem hírünkkel, nem is szóbeszéd- del, hanem táborunkkal és fegyvereinkkel tartjuk megszállva: felfedeztük Britanniát, és le is igáztuk. Én legalább menetelés köz- ben, mikor fárasztott benneteket a sok mo- csár vagy hegy és folyó, gyakran hallottam a legbátrabbak szavát: „Mikor kerül már az ellenség a kezünk ügyébe?“ Hát itt jönnek rejtekeikből kiűzve, és óhajaitok és vitéz- ségtek előtt megnyílik a pálya, minden a győzőknek kedvez, s minden a legyőzötteknek árt. Mert amiképpen ennyi utat megtenni, erdőt megjárni, ennyi vízen átgázolni szép és dicső dolog - előnyomulva, ugyanúgy a menekülők számára nagyon is veszélyes mindaz, ami ma még olyan kedvező; mert mi nem rendelkezünk ugyanolyan helyisme- rettel, sem ugyanolyan bő ëlelemkészletekkel, csak karunk és fegyverünk van, és benne mindenünk. Ami engem illet, már régi meg- győződésem, hogy sem a seregnek, sem a vezérnek a háta nincs védve. Így hát a tisztes halál a becstelen életnél kívánatosabb, az épség és becsület pedig egy helyen terem, és korántsem lenne dicstelen dolog, ha éppen a földkerekség és a természet hatá- rán esnénk el. (34.) Ha csupa új nép és ismeretlen hadsor állna veletek szemben, más seregek pél- dáival buzdítanálak benneteket: most saját

66 dicső tetteiteket vegyétek számba, saját sze- meteket kérdezzétek meg. Ezek azok, akiket tavaly, mikor egy legiót éjszaka, tolvajok módjára megtámadtak, puszta kiáltozással levertek; ezek futamodnak meg a többi britann törzs közül a legkönnyebben, éppen azért maradtak meg ilyen sokáig. Mint ahogy az erdők és a hegyek közé behatolók- kal a legbátrabb vadállatok állnak szemben, a félénkek és a tehetetlenek már a menet zajára elriadnak, úgy a legvitézebb britannok is már rég elhullottak, csak a gyávák és a félénkek maradtak hátra. Ha most vég- re rájuk találtok, nem megálltak, hanem megállásra kényszerültek: a végső szükség és a mérhetetlen félelem zsibbadása nyű- gözte le soraikat ezen a helyen, hogy ti itt szép és látványos győzelmet arassatok. Ves- setek hát véget a hadjáratoknak, koronáz- zátok meg az ötven esztendőt” e nagy nappal; bizonyitsátok be a köznek, hogy sohasem lehetett a hadseregre hárítani a hábo- rú elhúzódását, akár fellángolásának okait. (35.) És miközben Agri-cola még beszélt, a katonák lelkesedése máris fellángolt, a beszéd végét pedig roppant felbuzdulás kö- vette, s azonnal fegyvereikért futottak. Fel- tüzelt és rohamozni vágyó katonáit úgy rendezte el, hogy a nyolcezer főnyi gyalogos segédcsapatok a hadsor közepét erősítsék, a háromezer lovas pedig a szárnyakra kerül- jön. A legiók a sánc előtt sorakoztak fel, roppant dicsőségére a gy-őzelemnek, ha ró- mai vér ontása nélkül harcolnának, és se- gítségül, ha amazok meghátrálnának. A britannok hadrendje a látszat kedvéért, egy-

67 ben rémületkeltés végett magasabb helyeken állt fel, úgy, hogy az első sor a síkon legyen, a többiek pedig az enyhén emelke- dő hegyoldalon tömörülve mintegy a len- tiek fölé magasodjanak; a csatatér közbülső részét a lármázó és száguldozó szekérharco- sok töltötték be. Ekkor Agricola, attól tartva, hogy a számbeli fölényben levő ellenség egyszerre támad az arcvonalon és az oldal- szárnyak ellen, széthúzta sorait, és -- bár így elnyújtottabb lett a hadrend, és a leg- többen a legiók bevetését tanácsolták -- még bizakodóbban és a nehézségektől meg nem rettenve elvezettette lovát, és gyalogo- san -állt a hadijelek elé. (36.) A hadsorok megindulása után eleinte csak távolból harcoltak. A britannok rop- pan.t kardjukkal és rövid pajzsukkal állha- tatosan, egyszersmind ügyesen tartóztatták fel vagy ütötték félre a mieink hajítódár- dáit, ők pedig a lövedékek nagy tömegét zúdították a rómaiakra, míg Agricola a batavusok négy és a tungerek két cohorsát arra buzdította, hogy térjenek át a szúrófegyve- rek használatára és a közelharcra, amiben ök maguk a huzamos szolgálat következté- ben gyakorlottak voltak, az ellenség viszont ügyetlen (mivel apró pajzsokat és rendkívül hosszú kardokat használt), mert a britannok hegy nélküli kardjai nem engedték a fegyveres ölre menést és a szoros közelharcot. Tehát amint a batavusok vagdalkozni kezdtek, a pajzsdudorral ütöttek-vágtak, ellenfeleik arcára pályáztak, és leterítvén a síksá- gon felsorakozottakat, egyre inkább felka- paszkodtak a dombokra, a többi cohors is versengve és rohamra lendülve apritotta a legközelebb állókat; és a legtöbben félholtan vagy sértetlenül maradtak a rohanó győzte- sek mögött.`Közben amint a szekérharcosok megfutamodtak, a lovascsapatok belevegyül- tek a gyalogosok küzdelmébe, és bár hirte- lenében riadalmat okoztak, a sűrű ellensé- ges sorokban és az egyenetlen terepen még- is fennakadtak. Legkevésbé sem lovascsata képe -bontakozott ki, mivel a dombhajlaton csak üggyel-bajjal megálló katonákat még a lovak teste is taszította, és a sűrűn ösz- szevissza száguldozó szekerek, az irányító hí- ján megvadult lovak - melyiket hova sodorta a félelem - hol oldalról, hol szembe rontottak nekik. (37.) Azok a britannok, akik pedig a csa- tától távol maradva a dombtetőket meg- szállva és a mi csekély haderőnket gondta- lanul semmibe ﬁem vették, lassanként le- ereszkedtek, és hátulról be is kerítették volna a győzteseket, ha Agricola _ épp erre gondolva -- azt a négy lovasegységet, amelyet a harc váratlan fordulataira tantalékolt, a leereszkedők ellen nem veti be, és minél vadabbul rohamoztak, annál elszántabban meg nem futamitja és szét nem szórja őket. Így a britannok terve önmaguk ellen fordult, és a vezér parancsára a küzdők arcvo- naláról átvezérelt lovasegységek hátba tá- madták a felvonuló ellenséget. Ekkor a nyílt térségen nagyszerű és véres látvány bontakozott ki: üldöztek, sebeket osztogattak, foglyokat ejtettek és öldöstek le, ha újabbak ke- rültek a kezükbe. Most már az ellenséges seregből - aszerint, ki milyen természetű

69 volt _ fegyveres csoportok futamodtak meg kevesebbek elõtt, mások meg önszántukból fegyvertelenül rontottak előre, és vetették magukat oda a halálnak. Mindenfelé fegyverek, holttestek, csonka tagok és véres föld: de néha még a legyőzöttekben is fellángolt a düh és a bátorság. Mert miután az erdő- ség közelébe értek, összeverődtek, és a kör- nyéket ismerve megpróbálták körülfogni elő- remerészkedő óvatlan üldözőiket. Ha a min- denütt ott levő Agricola meg nem parancsolja, hogy erős, de könnyű fegyverzetű egységek, mint vadászaton a hajtók, sűrűbb helyeken a lovasság egy része lóról leszáll- va, a ritkásabb erdőkben pedig lovon fé- süljék át a terepet, elbizakodottságukban némi veszteséget szenvedhettek volna. Egyébként a britannok, midőn látták, hogy ismét szilárd sorokba rendeződve üldözik őket, futásnak eredtek, de nem szabályos rendben, mint előbb, és nem is ügyeltek egymásra: elszéledve és egymást messze ke- rülve, távoli és úttalan helyeket kerestek. Az üldözésnek az éjszaka és a beteltség vetett véget. Mintegy tízezer ellenséget vág- tak le; a mieink közül háromszázhatvanan estek el, köztük Aulus Atticus“3 cohorsparancsnok, akit ifjúi heve és szilaj lova az ellenség közé sodort. (38.) A győztesek éjszakája az örvendezés- től s a zsákmánytól boldogan telt: a britannok viszont szerte kószáltak, férfiak s asszonyok együtt zokogva vonszolták a se- besülteket, szólitgatták az épen maradtakat; odahagyták és haragjukban maguk gyújtot- ták fel házaikat, rejtekhelyet kerestek, de

70 tüstént el is hagyták: közösen tervezgettek, majd megint külön folytatták; néha megtör- te, még gyakrabban felkorbácsolta őket szeretteik látása. Azt is beszélték. hogy néme- lyek őrjöngõ kegyetlenkedéssel bántak el feleségükkel és gyermekeikkel, mintha így könyörületet gyakorolnának. A következő nap még szélesebbre tárta a győzelem ké- pét: nyomasztó csend mindenütt, elhagyott dombok, füstölgő hajlékok a távolban, minden kihalt, amerre csak kémlelőink jártak. Agricola, miután a mindenfelé kiküldött fel- derítők megállapították, hogy a menekülés nyomai bizonytalanok, az ellenség sehol sem gyülekezik, -és mivel a nyár elmúltával a háborút nem lehetett kiterjeszteni, a borestusok földjére vezette seregét. itt túszokat szedett, és a hajóhad parancsnokát utasí- totta, vitorlázza körül Britanniát. Ehhez megfelelő erőket adott, és a rémület járt előttük. Õ maga, vontatott menetben, hogy az új népeket éppen az átvonulás lassúsága rémületben tartsa, téli szállásra vezette a gyalogságot és a lovasságot. A hajóhadnak is kedvezett az iclő, meg a híre: szerencsésen elérte Rutupiae kikötőjét; innen kiindulva végigjárta Britanniának szomszédos partvi- dékét, majd visszatért. (39.) Az események ilyen folyását -- bár Agricola semmit nem nagyított jelenté- seiben kérkedő szavakkal _ Domitianus, szokása szerint, színleg örvendezve, szíve mélyén aggódva vette tudomásul. Jól tudta, hogy megmosolyogták a minap Germa- nia fölött tartott diadalmenetét,34 mikor a piacon vásároltak embereket, akiknek kül-

71 sejét és haját hadifogoly formára igazítot- ták: bezzeg 11101*-Í. 1'10gy annyi ezer ellenség PUSZÍLIIÍ el, igazi. és nagy győzelmet." ünne- pelhetnek. Az aggasztotta leginkább, hogy egy magánember neve a princeps fölé ma- gasodik: hiába kényszerítette' némaságra a forumi ékesszólást és a megtiszteltetésnek számító polgári foglalkozásokat, ha a katonai dicsőséget más szerzi meg előle; mást még valahogy könnyebb eltitkolni, de a jó ve- zér érdeme uralkodói erény. Ilyen gondok- tól gyötörve és _ ami gondolatainak ke- gyetlenségét jelezte _ teljességgel átadva magát szokott elzárkózásának, egyelőre azt találta a legjobbnak, ha félreteszi a gyűlöl- köclést, amíg a hír keltette lelkesedés és a hadsereg kedvezése alábbhagy; mert Britan- ıgiát még akkor is Agricola tartotta kezé- en. (40.) Ezért sok megtisztelő szóval tetézte, triumphatori jelvényeket,35 babérkoszorús díszszobrot és egyéb, triumphus helyett ado- mányozható kitüntetéseket szavaztat meg a senatusban, sőt hagyja terjedni azt a véle- kedést, hogy Syriát szánják Agricolának provinciául, amely akkor a consuli rangú Atilius Rufus halála következtében megüre- sedett és a kiválóbbak számára volt fenntart- va. Sokan hitték, hogy a titkosszolgálat egyik emberét, egy felszabadítottat küldtek Agri- colához azzal a kézirattal, amely neki jut- tatja Syriát, de olyan utasítással, hogy akkor adja át, ha Agricola még Britanniában lesz; az illető azonban már az óceán tenger- szorosán találkozott Agricolával, és minden- nemű tárgyalás nélkül vísszafordult Domi-

II tianushoz; lehet, hogy így történt, de az is lehet, hogy la princeps természetének isme- retében költötték és koholták az egészet. Közben Agricola már át is adta utódjánakaﬁ a békés és biztonságos provinci:;it. És hogy az elébe menő ünneplők sokasága ne tegye feltűnővé bevonulását, elhárította barátai- nak szives szolgálatát, előírás szerint éjsza- ka érkezett a városba,37 éjszaka a Palatiumba, majd miután rövid csókkal, de egyetlen szó nélkül fogadták, a szolgálók nyüzsgő csoport- jába vegyült. Egyébként, hogy katonai hír- nevét _ súlyos dolog a tétlenkedők között! _ másfajta érdemeivel mérsékelje, alaposan kiélvezte a nyugalmat és a pihenést: öltöz- ködésében szerényen, szavaiban közvetlenül, egy vagy legfeljebb két barátjától kísérve,33 olyannyira, hogy sokan, akik a nagy embereket látványos fellépésük alapján szok- ták megítélni, ha Agricolát látták és nézték, nem értették hírét, és csak kevesen tudták megmagyarázni. (41.) Ezekben a napokban Domitianusnál nemegyszer távollétében vádolták be, távol- létében mentették fel. A veszedelmet nem valami bűntett vagy bárki megsértéséből eredő panasz okozta, hanem az, hogy a princeps gyűlölte az érdemeket, valamint Agri- cola hírneve és az ellenség leghitványabb fajtája: a dícsérgetők. Es olyan idők követ- keztek el az államra, hogy Agricolát nem lehetett elhallgatni, hisz a vezérek meggon- dolatlansága vagy tehetetlensége következ- tében annyi sereg veszett el Moesiában és Daciában, Germaniában és Pannoniában,39 annyi tapasztalt katona, annyi cohors kény-

73 szerült megadásra és fogságba: és már nem is a birodalom határvonala és partja, hanem a legiók téli szállása és a birtoklás forgott kockán. Így, midőn veszteség veszteséget követett,4° az egész évet gyászos esetek és csapások tették emlékezetessé, a nép hangja Agricolát követelte vezérnek, mert tettere- jét, állhatatosságát és háborúkban próbált rátermettségét mindenki összehasonlíthatta mások tehetetlenségével és ijedelmével. Ezek a beszédek feltehetőleg eljutottak Domitia- nus fülébe is, mert a derekabb felszabadí- tottak ragaszkodásból és hűségből, sat leghit- ványabbak rosszindulatból és irigységből ösztökélték a rosszra hajlamos principset. Így Agricolát saját érdemei is, mások hibái is rohamosan sodorták a dicsőség felé. (42.) Elérkezett már az az esztendő, amikor Africa és Asia helytartóságáért kellett sorsot húzni, de Civicaﬂ nemrég történt ki- végzése után Agricolának is megvolt az el- határozása, Domitianusnak is a példa. Rá- adásul bizonyos személyek, a princeps gondolatainak ismerői, megkérdezték Agricolá- tól, elmenne-e a provinciába, és eleinte bur- koltabb formában dicsérgették a nyugalmat és a magánéletbe való visszavonulást, majd segítségüket ajánlották fel kitérő válaszának elfogadtatásához, végül már nem is titkolóz- va, hanem megfélemlítő tanácsok közepette Domitianus elé hurcolták. Az tettetéssel fel- vértezve, színészi méltósággal meghallgatta a mentegetőző Agricola kérését, majd miután tudomásul vette, még a köszön-etmondást is eltürte, és nem pirult bele a jótétemények gyűlöletességébe. Azt az ellátmányt azon-

74 ban, melyet -consuli helytartóknak fel szoktak ajánlani, és amelyet némelyeknek ő maga engedélyezett, Agricolának mégsem adta meg, akár mert megsértődött, hogy Agrico- la-nem kérte, akár rossz lelkiismeretére hallgatva, hogy ne lássék úgy, mintha meg- vásárolná, amit ő akadályozott meg. Emberi tulajdonság gyűlölni azt, akit megbántot- tunk: Domitianus természete pedig hajlamos volt a harag-ra, és' minél inkább titko- lózott, annál kevésbé lehetett kiengesztelni. Agricola mértéktartása és okossága mégis lecsillapította, mert daccal és a szabadság hiú hánytorgatásával nem hívta ki a hír- névvel járó végzetet, Tudják meg, akik tiltott dolgokat szeretnek csodálni, hogy rossz uralkodók alatt is -élhetnek nagy emberek, s hogy az engedékenység és szerénység, ha vállalkozó kedvvel és tetterővel párosul, a dicsőségnek oly magas csúcsára hághat fel, ahova némelyek nyaktörő utakon, de a kö- zösség számára haszontalamıl felvergődnek ugyan, de csak kérkedő halálukkal válnak híressé. (43.) Életének vége nekünk gyászt, bará- tainak szomorúságot hozott, de a kívülálló- kat és ismeretleneket sem hagyta közömbö- sen. Még a tömeg és ez a mással törődő nép is eljárt háza elé, és a forumokon és az ösz- szejöveteleken róla beszéltek; Agricola ha- lálának hallatára senki nem örvendezett, senki nem felejtette el azonnal. Fokozta a szánakozást az az makacs híresztelés, hogy méreggel tették el láb alól: nem merném ál- lítani, hogy erre vonatkozólag biztos érte- sülésünk volt. Egyébként a betegség egész

75 ideje alatt a küldöttek útján érdeklődő princepsi rendszer szokásához képest sűrűbben jöttek a rangelső felszabadítottak és a benn- fentes orvosok, akár törődés volt ez, akár nyomozás. Annyi bizonyos, hogy a haldok- ló állapotának egyes mozzanatairól még utolsó nap is szervezett futárszolgálat vitt hírt, miközben senki sem hitte, hogy ennyire siettetnének olyasmit, amit Domitianus szomorúan hallana. Arckifejezése mégis fáj- dalmat mutatott, mikor már nem kellett a gyűlöletre gondolnia, és könnyebben el tudta leplezni az örömöt, mint a félelmet. Hi- hető, hogy mikor elolvasta a végrendeletet, amelyben Agricola _ jó feleségének és sze- rető leányának társörököseként _ Domitia- nust tüntette fel, úgy örvendezett, mintha megtiszteltetésben s dicséretben lett volna része. Annyira elvakította és megrontotta ér- telmét az állandó hízelgés, hogy nem tudta: jó apa csak rossz uralkodót ír örökösnek. (44.) Agricola Gaius Caesar harmadik con- sulságának évében,42 június 13-án született, elhunyt ötvenegy éves korában, augusztus 23-án, Collega és Priscinus consul évében.43 Ha az utókor külsejét is meg akarja ismerni: inkább tetszetős, semmint tekintélyes termete volt; semmi szenvedélyesség az ar- cán, annál több szeretetreméltóság. Jó embernek könnyen, nagynak szívesen hihette akárki. És bár a teljes emberi kor útjának felén ragadta el a halál, ami a dicsőséget illeti, nagyon is hosszú életet élt. Hiszen az érdemekben rejlő igazi javakat is mind el- érte, s mivel consuli ranggal és triumphatori díszjelvényekkel is kitüntették, mi egyébbel

76 halmozhatta volna még el a szerencse? Szer- telen gazdagságban nem lelte kedvét, tisztes vagyon pedig jutott neki. Mivel leánya és felesége túlélte, még boldognak is mondhatjuk, hiszen töretlen méltósággal, dicső- sége teljében, rokoni és baráti körét épség- ben tudva mentesült az elkövetkezendők- től. Mert nem élhette ugyan meg boldog szá- zadunk mostani hajnalhasadásátﬁi és nem láthatta Traianus princepset _ amit óhajtva sejtés formájában fülünk hallatá-ra nemegyszer megjövendölt _, de korai halálában az a nagyon vigasztaló, hogy nem kellett meg- élnie azt a végső időszakot, amikor Domi- tianus nem időközönként és lélegzetvétel- nyi szünetekkel, hanem megállás nélkül és szinte egyetlen csapással végzett az állam- mal. (45.) Nem látta Agricola a curia megszál- lását és a senatus fegyveres körülzárását, és egy vérengzés során annyi volt consul le- gyilkolását,45 annyi előkelő asszony szám- űzetését és eltávolítását. Még csak egyetlen győzelmével büszkélkedett Carus Mettius, és az albai váron belül harsogott halált Mes- salinus, és Massa Baebius akkor még vád- lott volt: de nemsokára a mi karjaink jut- tatták börtönbe Helvidiust,4° minket szeny- nyezett be Mauricus és Rusticus látása, minket Senecio ártatlan vére. Nero mégis elfor- dította fejét, és megparancsolta, de nem néz- te végig a gazságokat. Domitianus alatt hoz- zátartozott a nyomorúsághoz, hogy látnunk kellett és néztek bennünket, mikor sóhaj- tásainkat írásba vették, mikor annyi ember elsápadásának megfigyelésére képes volt az

77 a kegyetlen arc és vörösség, amellyel a szé- gyenkezés ellen védekezett. Te pedig boldog vagy, Agricola, nem csu- pán életed dicsősége, hanem kellő időben bekövetkezett halálod miatt is. Amint utolsó beszélgetéseid fültanúi mondják, állhatato- san és szívesen fogadtad sorsodat, mintha csak tőled telhetőleg ártatlanságot akartál volna biztosítani a princepsnek. De nekem és leányának a szülő elvesztésének keserű- ségén kívül növeli bánatunkat, hogy nem ül- hettünk betegágya mellett, nem ápolhattuk erőtlenségében, nem telhettünk be látásával és ölelésével. Lestük volna bizony utasítá- sait és szavait, hogy mélyen a szívünkbe véssük. Ez a mi fájdal-munk, ez a mi se- bünk, hogy oly hosszú távollétünk miatt mi négy évvel hamarabb vesztettük el. Bizo- nyos, te szülők legjobbika, hogy minden bő- ségesen megtörtént a végső tiszteletadásra, hisz ott ült melletted szerető hitvesed, még- is kevesebb könnyel sirattak el, és az utolsó pillanatban hiányolt valamit szemed. (46.) Ha van valamilyen hely a jámbor lelkek számára, ha _ amint va bölcsek tanít- ják _ a testtel együtt nem lobbannak ki a nagy lelkek, pihenj békében, és minket, há- zad népét, az erőtlen vágyakozás és az asz- szonyi siránkozás helyett szólíts érdemeid- nek szemlélésére, amelyeket sem gyászolni, sem siratni nem szabad. Téged inkább cso- dálatunkkal és halhatatlan dicséretekkel és _ ha a természet engedné _ hasonlósággal szeretnénk tisztelni: ez az igazi tisztelet, ez a legközelebb állók kegyeletes kötelessége. Ezt kötném lelkére leányodnak és felesé-

76 gednek is: így ápolják az atya, a- férj emlé- kezetét, hogy minden tettét és mondását forgassák emlékezetükben; inkább lelkének, mint testének alakját és vonásait őrizzék magukban, nem mintha eltiltandónak vél- ném a márványból vagy bronzból formált képmásokat, hanem amiképpen az emberi arc, úgy az arcról készített hasonmás is esendő és halandó, a lélek formája viszont örök, és azt nem tudhatod más anyaggal, más művészetével megtartani és kifejezni, csakis tulajdon erkölcseiddel. Amit Agrico- lából szerettünk, amit benne csodáltunk, megınarad most és mindenkor az emberek lelkében, az idők örökkévalóságában, a törté- netírástól remélhető hírben, mert a régiek közül sokat elborít ugyan mintegy dicstele- nűl és névtelenül a feledés; az utókor szá- mára ábrázolt és ráhagyott Agricola azonban tovább fog élni. ÉVKÖNYVEK

[MESSALINA ROMLOTTSÁGA] (XI. 12.) De a nép hajlandósága még Ger- manicusl emléke miatt maradt ilyen erős (ő volt egyetlen férfi leszármazottja) anyja, Agrippina iránt pedig egyre fokozódott a részvét Messalina elvetemültsége miatt: a mindíg gyűlölködő és akkor még ingerül- teoi) ellenséget csak új és őrjöngéssel ha- táros szerelme tartotta vissza attól, hogy vá- dakat és feljelentőket sorakoztasson ellene. Mert olyan lángoló szerelemre lobbant Ga- ius Silius, a legszebb római ifjú iránt, hogy Iunía Silanát, hírneves származású feleségét elzavarta mellőle, és szabaddá tett szeretőjét birtokába vette. Silius tisztában volt a bűn- nel vagy veszéllyel, de biztos lévén pusztu- lása, ha nemet mond, és némi reménye az észrevétlenségre, egyszersmind a nagy jutalmak, ezért a jövő elkendőzésében és a jelen élvezésében lelt vigaszt. Messalina nem is titokban, hanem népes kísérettel járt a há- zába, a nyilvánosság előtt is tapadt hozzája, elhalmozta ajándékokkal, kitüntetéssel, vé- gül, mintha már át is szállt volna az ural- kodói méltóság, a császári rabszolgákat, fel- szabadítottakat, kincseket mind a szerető körül lehetett látni. (26.) Messalina már megcsömörlött a köny- nyű házasságtöresektől, és ,addig ismeretlen kéjekbe süllyedt, mikor Silius is a titkoló- zás megszakítását kezdte süzrgetni, vészes esz- telenségében, vagy mert a fenyegető veszedelmek orvosszerének éppen a veszedelme-

B0 ket vélte: csak nem jutottak odáig, hogy a prin-ceps kivénhedésére kelljen várniuk? Aki bűntelen, annak a tervezgetés-ei is ártatla- nok, nyilvánvaló bűnösöknek a vakmerőség- től kell segítséget kérniük. Vannak társaik, akik ugyanattól félnek. Õ maga, nőtlen, gyer- mektelen, házasságkötésre és Britannicus örökbefogadására kész. Messalinának megmarad a hatalma, hozzá a biztonság, ha meg- előzik Claudiust, aki a cselvetésekkel szemben óvatlan, de haragjában hirtelen. Messa- lina lagymatagon fogadta ezeket a szavakat, nem mintha szerette volna férjét, hanem hogy Silius a főhatalom birtokában meg ne vesse a házasságtörő asszonyt, s a bűnt, amelyet a válságos helyzetben jónak tartott, ké- sőbb ne valódi értéke szerint becsülje. A házasság nevét mégis megkivánta a botrány nagysága miatt, amelyben a tékozlók leg- végül gyönyörűségüket találják. Nem is várt tovább, csak míg Claudius egy áldozat be- mutatása céljából Ostiába távozott, s teljes ünnepélyességgel megülte a menyegzőt. (27.) Jól tudom, mesébe illőnek fog látsza- ni már az is, hogy akárki ember fiában eny- nyi bíztonságérzet lakozhatott _ olyan vá- rosban, amely mindent tud és semmit el nem hallgat _, hát még hogy a kijelölt consul a császár feleségével, előre bejelentett napon, hiteles tanúk közreműködésével, tulaj- donképpen gyermekek világra hozása céljá- ból házassági szerződést köthetett, és az asz- szony meghallgatta a tanúk ünnepi igéit, ma- gára öltötte a leplet, áldozott az ist-eneknek; helyet foglaltak a vendégek társaságában; csókok, ölelések; s végül teljes házastársi

6 - Sorsfordulatokban gazdag kor B1 szabadságban töltött éj. De semmit sem köl- töttem az elcsodálkozás kedvéért, hanem az öregebbektől hallott s leírt tényeket adom elő. (28.) Tehát megborzadt a princeps háza népe, s leghangosabban azok zúgolódtak, akiknek hatalmuk és, ha fordul a kocka, fél- tenivalójuk volt, és már nem bizalmas be- szélgetésekben, hanem nyíltan: amíg egy színész űzött csúfot la princeps hálószobá- jából, gyalázat esett ugyan rajta, de a veszedelem távol maradt; most azonban egy előkelő ifjú tetszetős külsejével, észbeli ké- pességeivel és közeli consulságával különb reményre készül; hiszen nem titok, hogy ilyen házasság után mi következik. Környé- kezte őket biztosan a félés, ha arra gondoltak, hogy Claudius tompa elméjű és fele- ségének rabja, és hogy sok halálos ítéletet hajtottak már végre Messalina parancsára. Másrészt éppen a császár kezelhetősége kész- tette őket bizakodásra. hogy a bűnös tett szörnyűsége révén felülkerekednek, meg- buktathatják a felelősségre vonás előtt már- is elítélt asszonyt; csakhogy a kérdés azon fordul meg, hogy meghallgatják-e a véde- kezést, s hogy Claudius füle zárva marad-e a bűn bevallására is. (29.) Először Callistus (akiről már Gaius Caesar meggyilkolásával kapcsolatban szó- lottam), Appiu-s halálának kitervelője, Nar- cissus és az ez idő tájt legkiváltképp ke- gyelt Pallas azon tanakodtak, nem kellene-e Messalinát fenyegetésekkel, minden egyebet eltitkolva, elidegeníteniük Silius szerelmé-

82 től. .Ezután attól való félelmükben, hogy még ők sodorják magukat veszedelembe, felhagynak tervükkel, Pallas gyávaságból, Ca1listus,` mivel a korábbi udvart is ismerte és tudta, hogy ahatalmat óvatossággal biz- tonságosabban meg lehet tartani, mint he- veskedéssel; Narcissus kitartott, csak any- nyit változtatott tervén, hogy egy szóval sem tudatta Messalinával, mi a vád és ki a vád- ló. Õ maga csak az alkalomra várt, s mikor :Caesar ostiai időzése hosszúra nyúlt, két ágyasát, akiknek testéhez leginkább hozzá- szokott, bőkezűséggel, ígéretekkel és felesé- ge eltaszítása esetén több befolyás megcsil- logtatásával rávette arra, hogy a feljelentést vállalják. (30.) Ezek után Calpurnia (ez volt az ágyas neve), mikor magánkihallgatásra bocsátot- ták, Caesar térde elé borulva kiáltozta, hogy Messalina férjhez ment Siliushoz; egyszersmind Cleopatrától, aki erre várva tar- tózkodott a közelben, megkérdi, hogy nem ugyanezt hallotta-e; majd az igenlő válaszra azt kéri, hívják oda Narcissust. Az pedig bocsánatot esdve korábbi mulasztásaiért, hogy elhallgatta a Titiusokat, Vettiusokat, Plau- tiusokat,2 kijelenti, hogy most sem házasság- törő viszonyokat akar felhányni, még ke- vésbé a palotát, a szolgákat és a császári kincseket követelné vissza _ élvezze csak mindazt! --, de adja vissza a feleségét s tépje szét a házassági szerződést. _ Vagy nem tudsz válásodról? _ kérde- zi. _ Mert Silius házasságkötését látta a nép, a senatus és a katonaság; és ha nem

63 sürgősen intézkedel, a férj máris ura a vá- rosnak. (31.) Ekkor Claudius sorra hívatja legbe- folyásosabb barátait: először is Turraniust, a gabonaellátás vezetőjét, majd Lusius Getát, a testőrcsapatok parancsnokát faggatja. Az ő vallomásuk után a többiek versenyt han- goskodnak körülötte: szálljon táborba, erő- sítse meg a testőrcsapatokat, előbb gondos- kodjék biztonságáról, mint bosszúról. Köz- ismert dolog: Claudiust olyan rémület fogta el, hogy ismételten kérdezte, ó-e a hatalom birtokosa, és Silius magánszemély-e? Messalina pedig, soha féktelenebb fény- űzésben, mivel már jól benn jártak az őszben, szürethez hasonló házi ünnepséget rendezett. Csavarták az préseket, csordultak a kádak, és állati bőrökkel övezett nők ugrándoz- tak körülöttük, mint áldozók vagy őrjöngő bacchansnők: Messalina kibomlott hajjal rázta a thyrsust, mellette Silius repkénnyel koszorúzva, kothurnus a lábán, hátraszegve a feje, és csak úgy .zúgott körülöttük a paj- zán-tánckar. Állítólag Vettius Valens nagy jókedvében egy magas fára mászott, és mikor megkérdezték, mit lát, azt felelte: ször- nyúl vihart Ostia felől _ akár mutatkoztak már a jelei, akár véletlenül ejtett szavait magyarázták később jövendölésre. (32.) Nemcsak kósza hír, hanem már jön- nek is közben mindenfelől a hírhozók, akik jelentik: Claudius tudomást szerzett a dol- gokról bosszúra készen közeleg. Ezért Mes- salina a Lucullus-kertekbe, Silius _ hogy félelmét leplezze _ forumi kötelességeinek ellátására távozik. Miközben a többiek szer-

H4 teszéledtek, már ott is voltak a c-enturiók, s bilincsbe verték, akit az utcán vagy.rejtekhelyeken találtak. Messalinát a szerencsét- lenség megfosztotta ugyan a gondolkodás lehetőségétől, mégis gyorsan elhatározta, hogy elébe megy férjének és láttatja magát _ gyakran folyamodott ehhez a segítség- hez _, és már küldött is Britannicusért és Octaviáért, hogy siessenek apjuk üdvözlésé- re. Vibidiát, a legidősebb Vesta-szüzet is kérte, hogy járuljon a főpap színe elé, kö- nyörögjön kegyet. És közben mindössze há- rom személy kíséretében (hirtelen ennyire elhagyatott lett) gyalog ment végig a váro- son, majd egy kerti hulladék szállítására használt szekéren tért rá az ostiai útra, ki- től sem szánva, mivel bűneinek förtelmes- sége erősebben élt az emberekben. (33.) Nem volt kisebb a nyugtalanság Cae- sar környezetében sem, mivel nem eléggé bíztak Getában, a testőrségnek tisztes vagy becstelen dolgokra egyformán hajlamos pa- rancsnokában. Ezért Narcissus maga mellé vette mindazokat, akik ugyanattól tartottak, és a császár sértetlenségének egyedüli re- ményeként azt bizonygatja, a katonákkal va- ló rendelkezés jogát arra az egy napra valamelyik szabadonbocsátottra kell ruházni, s ajánlkozik, hogy ő vállalná. És hogy a vá- rosban kocsízás közben Lucius Vitellius és Largus Caecina megbocsátásra ne hajlítsa, vele egyazon hintón kér és kap helyet. (34.) Sokat emlegették később, hogy a császár ellentmondó szavai közepette, mikor hol felesége bűneit vádolta, máskor meg há- zaséletük emlékére és gyermekeik serdület-

85 lenségére kanyarodott vissza, Vitellius csak ezt hajtogatta: _ Micsoda szörnyűség! Mi-csoda gonosz- tet-t! Narcissus erősködött ugyan, hogy magya- rázza meg rejtélyes kijelentéseit és a teljes igazságot mondja, mégsem tudta elérni, hogy ne bizonytalan és tetszés szerint hajlítható válaszokat adjon, s példáját ne kövesse Lar- gus Caecina is. De már feltűnt Messalina, s azt kiáltoz- ta, hogy hallgassa meg Octavia és Britanni- cus anyját, mikor közbevágott a vádló: Si- liust és a menyegzőt emlegette, egyszersmind a kicsapongá.sokról szerkesztett jegyzé- ket adta 3 Császár kezébe, hogy tekintetét azzal elterelje. Nemsokára, mikor bevonult a városba, elébe vezették volna közös gyermekeiket, de Narcissus eltávolíttatja őket. Azt nem tudta megakadályozni, hogy Vibi- dia sűrű szemrehányások közben ne köve- telje: védekezés nélkül feleségét ki ne vé- geztesse. Azt felelte hát, hogy meg fogja hallgatni a princeps, és lesz mód a vád tisz- tázására; addig is csak menjen a szűz és szent hivatásával foglalkozzék. (35.) Feltűnő volt közben Claudius hall- gatása: Vitellius mintha semmiről sem tudott volna: mindenki egy felszabadítottnak engedelmeskedett. Fclnyittatja a házasságtö- rő házát, és oda vezettetí az uralkodót. Mind- járt az előcsarnokban megmutatja Silius ap- jának képmását, amelyet senatusi határozat megsemmisíteni rendelt, azután azt, hogy ami ősi kincse a Neróknak és a Drususok- nak csak volt, gyalázatnak vált jutalmává.

86 A haragra lobbant és fenyegetőző Claudiust a táborba vezeti, ahol már összegyűltek a katonák. Ezek előtt Narcissus bevezető szavai után rövid beszédet tartott, mert _ bár jogos _ fájdalmában a szégyen akadályoz- ta. Szakadatlanul kiáltoztak ezután a csapatok, és a bűnösök nevét és megbüntetését követelték. Az emelvény elé hurcolt Silius nem is próbált védekezni, sem időt nyerni, csak azt kérte, hogy gyorsan végezzenek vele. Ugyanilyen állhatatosság előkelő római lovagokkal is a mielőbbi véget kívántatta: így a bűn tudói közül Titius Proculust, kit Silius őrzőként adott Messalina mellé, és aki feljelentésre ajánlkozott, Vettius Valenst, aki bevallotta viszonyát, továbbá Pompeíus Urbicust és Saufeius Trogust vesztőhelyre viteti. Decrius Calpurnianust a tűzőrség paran-csnokát,3 Sulpicius Rufust, va gladiatoris- kola felügyelőjét, Iuncus Vergilianus senatort is hasonló büntetéssel sújtották. (36.) Csupán Mnester okozott késedelmet: ruháját letépvén kiáltozott: nézze csak a kor- bácsütések nyomait, emlékezzék szavára, amellyel kiszolgáltatta Messalina parancsainak; másokat bökezű ajándék vagy remény nagysága, őt a kényszerűség sodorta bűn- be, és senki másnak nem kellett volna előbb pusztulnia, ha Silius megkaparintja a hatalmat. A meghatódott és irgalomra hajló Clau- diust szabadosai győzték meg, hogy annyi előkelő ember kivégeztetése után egy szi- nészt ne kíméljen: mit sem számít, önszán- tából vagy kényszer hatására követett el ekkora bűnt. Még Traulus Montanus római

B7 lovag védekezését sem fogadták el. Ezt a szerény, de feltűnően szép ifjút Messalina hívatta magához, de egy éjszaka leforgása alatt el is kergette. mivel egyformán buja volt a megkívánásban és a megunásban. Suillius Caesoninusnak és Plautius Latera- nusnak elengedi a halált: az utóbbinak nagy- bátyja kimagasló érdemei miatt; Caesoninust hibái védték, mert abban a förtelmes gyü- lekezetben női szerepet vállalt. (37.) Közben Messalina a Lucullus-kertekben próbálta meghosszabbítani az életét: kérvényt szerkesztett; némi reménység élt benne, sőt időnként indulat is: a végsőkig ennyi fennhéjázást hordozott magában. És ha Narcissus nem sietteti a kivégzést, a vész visszaszáll a vádlóra. Mert Claudius, miután a palotába visszatért és a korai étkezéstől megenyhült, bortól felhevült állapotban úgy rendelkezett: menjenek és tudassák a sze- rencsétlennel (mert állítólag ezt a szót hasz- nálta), hogy ügye tárgyalásán másnap jelen- jék meg. Mikor ezt hallották, és hogy csil- lapodott a haragja, hogy visszatérőben szerelme, és ha késlekednek, a közeli éjszaká- tól és a házastársi hálószoba emlékeitől tart- hatnak, Narcissus előront, és tudatja a szol- gálatban levő centuriókkal és tribunusok- kal, hogy végre kell hajtani a halálos ítéle- tet: ez a császár parancsa. Ellenőrzésre és a parancs végrehajtására a szabadon bocsá- tott Euodust adja melléjük. Ez rohanvást igyekezett a kertekbe, s ott találta Messali- nát a földön elterülve; mellette anyja, Le- pida, ki nem egyezett ugyan virágjában ál-

68 ló leányával, de a végső szükségben könyö- rületességre indult iránta, s azt tanácsolta, hogy ne várja meg gyilkosát: letelt az éle- te, most már csak a szép halálra gondoljon. De ebben az élvezetektől megrontott lélek- ben semmi tisztesség nem volt: csak köny- nyek és hiábavaló panaszok ömlöttek, mikor az érkezők rohama dörömbölt a kapun s szótlanul megállt mellette a tribunus, a sza- badonbocsátott viszont sűrű és szolgához il- lő gyalázkodásokat harsogott. (38.) Csak ekkor ismerte fel sorsát, s tört vett a kezébe. Miközben reszketve hiába il- lesztgeti hol a nyakához, hol a melléhez, a tribunus egyetlen döféssel keresztülszúrja. Holttestét anyjának hagyták, s jelentették Claudiusnak, aki még az ebédnél ült, hogy Messalina meghalt, de nem részletezték, hogy maga vagy más kezétől-e. Claudius nem ér- deklődött, hanem italt kért, és a megszokott módon lakomázott tovább. Még a kö- vetkező napokon sem adta jelét gyűlölet- nek, örömnek, haragnak, szomorúságnak, egyáltalán bármiféle emberi érzésnek, akkor sem, mikor az örvendező vádlókat, akkor sem, mikor gyászoló gyermekeit látta. Elősegítette feledését a senatus azzal a ha- tározattal, hogy Messalina nevét és képmá- sát el kell távolítani a magán- középü- letekről. Narcissusnak megszavazták a quaes-- tori címet, ezt a csekélységet a gőgös embernek, aki most Pallas és Callistus fölött álló- nak érezte magát. Megtisztelés ugyan, de a legrosszabb folytatása támadt, és sokakra szomorúság.

B9 [HAJoscsATA A MEsTEı=ısEGEs TAvoN] (XII. -56.) Ugyanebben az időben a Fuci- nus-tó s a Liris folyó között áttörték ahe- gyet, s hogy a mű nagyszerűségét minél többen lássák, magán a tavon hajóscsatát rendeznek, mint ahogyan annak idején Au- gustus is4 ilyet mutatott be a Tiberisen túl ásatott tóban, de könnyebb hajókkal és kisebb csapa-tokkal. Claudius három és négy evezősoros hajókat éS tizenkilencezer embert szereltetett fel, tutajokkal övezve az egé- szet, hogy itt-ott ki ne szökhessenek, mégis- elegendő helyet adva az evezősök tömegé- nek, a kormányosok ügyességének, a hajók lendületének a szokott harci körülmé- nyeknek. A tutajokon a testőrcsapatok egy- ségei helyezkedtek el, előttük mellvéd, amelyről katapultákat s ballistákat lehetett működésbe hozni. A tó fennmaradó részét fedélzetes hajókra vezényelt tengerészek foglalták el. A partokat, a dombokat és a hegymagaslatokat, mint valami színházat, megszámlálhatatlan sokaság töltötte be a szomszédos községekből, de még a városból is: kíváncsiságból vagy a princeps kedvéért. O maga csillogó tábori köpenyben ült a dísz- helyen, mellette Agrippina aranyszálakból szőtt görög ruhában. A harc, bár bűnözők vívták, férfias bátorsággal folyt, sok se- besülés után mentesiiltek a pusztulástól. ' (57.) De mikor a látványosság befejeződött, megnyitották a víz útját. A munka gondat- lansága nyilvánvaló volt: nem mentek le eléggé a tó legmélyebb részéig. Éppen ezért bizonyos idő elteltével mélyebbre ásták a csatornákat, és hogy ismét nagy sokaságot

90 csődítsenek össze, gladiatorí látványosságot rendeznek, gyalogharc céljára hidakat épí- tenek a tó fölé. A tó kifolyásánál még lako- mát is szolgáltak fel, ami azonban roppant félelemmel töltött el mindenkit, mivel az elő- törő víztömeg a parti berendezéseket is el- sodorta, a távolabbiakat ledöntötte, vagy re- csegéssel és zúgással keltett rémületet. Ugyanekkor Agrippina a princeps nyugta- lankodását arra használja fel, hogy Narcis- sust, a mű megalkotóját, kapzsisággal és lo- pással vádolja, de az sem hallgat: asszonyi féktelenséget s túlzott vágyakat vet a sze- mére.

[NERO KICSAPONGÁSAIJ (XIII. 25.) Quintus Volusius és Publius Scipio consulsága alattf' kívül béke, otthon rút kicsapongás; Nero, hogy fel ne ismer- jék, szolgaruhában járta végig a város ut- cáit, bordélyházait és lebujai-t: olyanok mentek vele, akik elhurcolták az eladásra kitett árukat és véresre verték a szembejövőket. Ezek annyira mit sem sejtettek, hogy ő maga is kapott ütlegeket és arcán viselte a nyo- mokat. Majd amikor híre terjedt, hogy a császár garázdálkodik, s egyre többen erő- szakoskodtak előkelő férfiakkal s nőkkel, némelyek pedig, ha már egyszer szabad volt a féktelenkedés Nero neve alatt, saját ban- dáikkal ugyanezt művelték büntetlenül: mint ostromlott városban teltek az éjszakák. A senatori rendű Iulius Montanus, aki azonban még nem jutott tisztséghez, a sötétben véletlenül összeakadt a princepsszel, s mi-

91 kor Nero erőszakkal próbálkozott, keményen visszaütött. Mikor felismerte, bocsánatot kért ugyan, mégis halálra kényszerült, amiért szemrehányással illette. Nero azonban óva- tosabb lett: ezután katonákkal és egy csomó gladiá-torral vette magát körül, akik a jelen- téktelennek induló és szinte magánügynek tekinthető verekedéseket hagyták; ha a bán- talmazottak határozottabban léptek fel, fegyverrel avatkoztak be. A játékok al-att a fék- telenkedést és a színészekért való rajongást is szinte csatákká változtatta a büntetlen- séggel és jutalmakkal, sőt azzal, hogy meg- bújva, de akárhányszor mindenki szeme lát- tára nézte őket, míg végül, mikor a nép meghasonlásától és komolyabb megmozdu- lásától is lehetett tartani, azt az orvosszert találták ki, hogy a szinészeket kiűzték Itá- liából, s a katonaság ismét helyet foglalt a színházban. (45.) Ugyanebben az évben egy nem ke- vésbé szembetűnő szemérmetlenség nagy közbajokat indított útra. Élt a városban egy nő, Sabina Poppaea, Titus Ollius leánya, _ki azonban anyai nagyapjának nevét vette fel, a fényes emlékezetű, consuli és triumphatori dísszel tündöklő Poppaeus Sabinusét: Olliust ugyanis még a tisztségek elnyerése előtt megbuktatta Seianus barátsága. Ebben a nőben minden megvolt, csak a tisztesség nem. Hiszen anyja, korának messze legszebb asszonya, egyaránt hagyott rá dicsőséget és szépséget, vagyona megfelelt a nemzetség hírének; behízelgő beszédű és korántsem szellemtelen tehetség. Szerénységet mutatott és kicsapongóan élt: ritkán lépetta nyilvá-

92 nosság elé, akkor is félig elfátyolozta arcát, hogy ne lakassa jól a szemeket _ vagy mivel így illett neki. Hírére sohasem ügyeit, férjei és szeretői között nem -tett különbsé- get, és sem a maga, sem más érzelmeinek nem kötelezte le magát; oda vitte át az ér- zékiségét, ahonnan haszon mutatkozott. Így mikor Rufrius Crispinus római lovaggal élt házasságban, akitől egy fia született, Otho csá- bitotta el ifjúságával és fényüzésével, meg mivel úgy tartott-ák számon, mint Nero lán- goló barátságának részesét. A házasságtörést nem sokkal később házasság követte. (46.) Otho vagy szerelmében óvatlanul di- csérgette felesége szépségét s választékossá- gát a princeps előtt, vagy lángra akarta lob- bantani, hogy ha egy -asszonyon osztoznak, ez a kötelék is az ő befolyását növelje. Gyakran hallották, amint felkerekedvén Caesar társaságából az mondogatta, hogy megy Poppaeához; hogy neki jutott a nagy név, a szépség, vágya mindenkinek és örö- me a boldogoknak. Az ilyen és efféle csábí- tások után nem tart sokáig a habozás. Pop- paea pedig miután bejutott, először hízelke- déssel és mesterkedéssel tett szert befolyás- ra _ mintha nem tudna ellenállni a szenve- délyének és rabjául esett volna Nero szép- ségének --, majd a princepsnek már heves szerelmét látva fennhéjázásba csapott át, és ha egy-két éjszakán túl tartóztatták, férjes asszony voltát emlegette, és hogy nem tudja házasságát nélkülözni, Otho annyira le- nyűgözte mások számára elérhetetlen élet- művészetével. Az a finom ízlésű és pompát kedvelő ember nála a legfőbb ranghoz mél-

93 -tó dolgokat láthat, míg Nero, egy -cselédsze- retőnek és Acte társaságának a rabja, abból a szolgai együtthálásból semmit sem szedett fel, csak az aljas imocskot. Otho kivettetik a megszokott baráti körből, majd az össze- jövetelekből és a kíséretből is, és végül, hogy ne a fővárosban játssza a vetélytárs szerepét, Lusitania tartomány élére kerül; itt, egészen a polgárháborúkig, korábbi'-rossz hírét megcáfolva feddhetetlenül s tisztán élt, békességre vágyva és hatalmában mértékle- tesebbenﬁ :;,*.

[NERO NYILVÁNOS SZEREPLÉSEI És LAKOMÁI] (XV. 33.) Gaius Laecanius és Marcus Lici- nius consulsága alatt? napról napra hevesebb vágy hajtotta Nerót, hogy nyilvános színpa- dokon szerepeljen, mert eddig a palotában vagy a :kertekben énekelt a Iuvenalia játé- kain, melyeket azonban lenézett, mert kicsi volt a közönség, a színpad meg ilyen hang- hoz szűk. Rómában mégsem merte kezde- ni, Neapolist választotta, mint görög várost: innen indult el, hogy átkelvén Achaiába s a jeles és ősidők óta szent koszorúkat el- nyervén, megnövekedett hírnevével sa római polgárok lelkesedését is felkeltse. Tehát az összecsődíte-tt városi tömeg. és akiket a kö- zeli coloniákból és municipiumokból -az ese- mény híre odavonzott, meg akik a császárt megtisztelésből vagy különféle okokból kí- sérik, még katonai egységek is, megtöltik Neapolis színházát. (34.) Itt, mint a legtöbben vélték, gyászos, ő maga szerint inkább az istenek gondosko-

94 oására és kedvezésére valló esemény tör- tént: mert a megjelent nép távozásafutáıi az üres színház összedőlt, és így senkiben kárt nem okozott. Ezért gondosan előkészí- tett énekben adott hálát az isteneknek, és ünnepelte a minapi baleset szerencsés ki- menetelét, majd már a hadriai átkelésre ké- szülve, útközben megállapodott Beneven- tumban, ahol Vatinius nagy érdeklődés kö- zepette) éppen gladiatorí játékokat rendezett. Vatinius ennek az udvarnak legocs- mányabb szörnyalakjai közé tartozott, var- gaműhely neveltje, nyomorék, bohóc módra szellemes, akit eleinte gúnyból fogadtak be; később a legderekabbak bevádolásával olyan hatalomra tett szert, hogy befolyásával, pénzével, ártani tudásával még a gonoszok közül is kiemelkedett. (37.) El akarván hitetní, hogy sehol sem olyan kellemes n-eki [ti. mint Rómában], nyilvános helyeken rendezett lakomákat, s az egész várost mint a maga házát használ- ta. Legfényűzőbb és leghírhedtebb az a Ti- gellinus rendezte ünnepség volt, amelyet példaként fogok ismertetni, hogy ne kelljen többször ugyanerről a tékozlás- ról szólanom. Tehát Agrippa taván ácsol- tatott egy tutajt, amelyen a vendégség le- folyt, s amely más hajóktól vontatva haladt. A hajók arannyal és elefántcsonttal voltak díszítve, s evezősökként fiú szeretők helyezkedtek el rajta, életkor és a gyönyörűségek ismerete szerint. Távoli földekről hozatott madarakat és vadakat, még az Oceanusból is tengeri szörnyeket. A tó partján előke- lő asszonyokkal teli bordélyházak sorakoz-

95 tak, a másik oldalon meztelen szajhákat, sze- mérmetl-en taglejtéseket és mozdulatokat lehetett látni; és mikor besötétedett, az egész ottani erdő s a környező házak hangosak voltak a zenétől, és fényektől csillogtak. Ne- ro minden megengedett és meg nem enge- dett módon bemocskolta magát, semmi gya- lázatot el nem hagyott, hogy még züllöttebb- nek mutatkozzék, legfennebb azt, hogy né- hány nappal késõbb e kéjelgéssel fertőzött csürhe egyik tagjával (a neve Pythagoras volt) ünnepélyes szertartások közepette há- zasságot kötött. Rá-ad-ták a császárra a meny- asszonyi leplet; voltak házassági tanúk nászágy és menyegzői fáklyák, s végezetül mindent láthattak, amit még nőnél is az éj- szaka fed el.

[RÓMA ÉGÉSE és A KERESZTENYEE ÜLDÖZÉSEJ (XV. 38.) Következik a csapás, véletlenül-e vagy a princeps alattomosságából, megálla- píthatatlan (mert mind a kettőt szerzők ha- gyományozták), de súlyosabb és szörnyűbb mindannál, ami csak ezzel a várossal pusz- tító tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant fel, amely a Palati- nus- és a Caelius-heggyel érintkezik: a bó- dék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt felhalmozva, egyszerre kezdődött a tűz, és máris erőre kapva és a széltől szítva, a cirkuszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett paloták, sem falakkal övezett templomok vagy egyéb aka- dályok nem voltak közben. Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldot-

96 ta végig, majd magasra felcsapott, és ismét az alacsonyabban fekvő részeket pusztitva, a baj gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk s ide-oda kanyargó utcái- val és szabálytalan házsoraival ki volt .neki szolgáltatva _ már amilyen a régi Róma volt. Ráadásul a félénk asszonyok jajveszé- kelése, a megfáradt öregek és a tapaszta- latlan gyermekek, s akik magukkal és akik másokkal gondoltak, miközben vonszolják az erőtleneket, vagy várakoznak rájuk, egy ré- szük a késlekedéssel, más részük a kapko- dással mindent megakadályozott. És míg hát- ratekintenek, oldalról vagy elölről gyakran már körül is voltak véve; és ha a legkö- zelebbi helyre kijutottak, a tűz azon is el- harapózott, így a távolinak hitt részeket is ugyanolyan veszedelemben találták. Végül nem tudván, hogy mit kerüljenek, merre igyekezzenek, megtöltötték az utcákat, elte- rültek a földeken; némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleségüket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állott is a me- nekülés útja, a halált választották. De gá- tat sem mertek vetni a tűznek, mert sok ember .sűrűn fenyegetőzött, az oltást tiltot- ta, mások meg nyíltan csóvákat hajigáltak és hangoztatták: ,,Van, aki ezt parancsolta!“ _ akár hogy annál szabadabban rabolhassa- nak, akár valóban parancsra. (39.) Ebben az időben Nero Antiumban tartózkodott, s nem tért vissza va fővárosba, csak mikor a tűz közeledett palotájához, amely a Pala-tiumot és Maecenasﬁ kertjeit kötötte össze. Mégsem lehetett megakadá-

7 -- Sorslorclulalokban gazdag kor 97 lyozni, hogy a Palatium is és a császári ház és -körülötte minden le ne égjen. De vi- gasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyitotta a Mars-mezőt és Agrippa épü- leteit9, sőt még a maga kertjeit is, és seb- tében épületeket húzatott a nélkülöző soka- ság befogadására; Ostiából és a közeli köz- ségekből közszükségleti cikkeket szállítta- tott fel, s a gabona árát mérőnként három sestertiusra csökkentette. Bármennyire nép- szerű, mégis hiábavaló intézkedés-ek voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a város lángokban állott, Ő a házi színpadán fellépett és Trója pusztulását énekelte, az akkori csapást a hajdani szerencsétlenségek párjának tüntetve fel. (40.) Végül a hatodik napon az Esquilinus alján véget vetettek a tűznek; hatalmas te- rületeken ledöntötték az épületeket, hogy a szüntelenül dühöngő tűzvésznek a mező és a szinte üres levegőég álljon az útjába. Még- sem szűnt meg a félelem, mert _ sem-mivel sem enyhébben tombolva ismét _ vissza- tért al tűz, ,inkább a nyílt városrészekben, s ezért az emberveszteség kisebb volt, az istenek szentélyei és a szórakozásra rendelt csarnokok azonban annál szélesebb terüle- ten dőltek romba. Ez a tűz több mendemon- dára adott alkalmat, mivel Tigellinus aemi- lianai1° birtokain tört ki, s az volt a látszat, hogy Nero új és önmagáról elnev-ezendő vá- ros alapításának dicsőségére pályázik. Mert Róma tizennégy kerületre oszlik; ezek közül négy maradt épen, három a föld színéig le- rombolódott, a többi hétben is kevés épület-

98 rom maradt fenn, csonkán és félig leéget- ten. (41.) Az elpusztult paloták, háztömbö-k és templomok számát nem volna könnyű meg- határozni; de az az ősidők óta tisztelt szen- tély, amelyet Servius Tullius Lunának, és a nagy oltár és a templom, melyet az ott megjelenő Herculesnek az arcadiai Euander szentelt, s a Iuppiter Stator-szentély, Ro- mulus fogadalma, s Numa királyi háza és Vesta szentélye a római nép házi isteneivelll _- mind elégett; azután az oly sok győze- lemmel szerzett kincsek és a görög művészet remekei; továbbá a nagy írók műveinek régi és hiteles példányai, melyeket _ bár az új- jászülető város annyi szépsége közepette az idősebbek sok mindenre emlékeznek _ pó- tolni nem lehetett. Voltak, akik megjegyez- ték: július 17-én lobbant fel ez a tűzvész, amikor a senonok12 is lángba borították az elfoglalt Romát. Mások odáig mentek buz- galmukban, hogy ugyanannyi évet, -hónapot és napot számítanak a két tűzvész között. (42.) Nero egyébként hasznot húzott hazája romlásából, s olyan palotát építtetett, amelyben nem annyira a gyöngyöt és az aranyat lehetett csodálni _ e rég “megszokott és a fényűzés következtében közönségessé vált dolgokat _, mint inkább a mezőket és ta- vakat, és _ mint magányos vidékeken _ innen erdőket, onnan nyílt térségeket és ki- látóhelyeket. Severus és Celer kezdeményez- te és tervezte az egészet, akikben volt annyi tehetség és merészség, hogy művészetükkel még azt is megkíséreljék, amit a természet megtagadott, és a princeps erőit megcsúfol-

99 ják. Mert azt is megígérték, hogy az Arver- nus-tóból, a terméketlen tengerpart mentén vagy az útba eső hegyeken keresztül hajóz- ható csatornát fognak ásatni a Tiberis tor- kolatáig. Semmi egyéb vizet szolgáltató nedves terület nem kínálkozik ugyanis, csak a Pomptinus-mocsarak; különben minden szikla vagy homok, és még ha át lehetne is törni, elviselhetetlen volna a munka nem sok az értelme. Nero, már amilyen hihetetlen dolgokra vágyott, mégis át akarta vágatni az Arvernus melletti magaslatot, s a meghiúsult reménység nyomai ma is lát- hatók. (43.) Egyébként a városnak azokat a ré- szeit, amelyek a palotán kívül épségben maradtak, nem _ mint a gall tűzvész után _ válogatás nélkül, nem is összevissza építet- ték fel, hanem kimérték a házsorokat, szé- les utcákat vágtak, s korlátozták az épüle- tek magasságát, továbbá szabadon hagytak udvarokat s hozzájuk csarnokokat, hogy a háztömbök homlokzatát védjék. Ezeket a csarnokokat a maga pénzéből fogja felépít- tetni s a telkeket megtisztogatva fogja tu- lajdonosaiknak átadni _ ígérte Nero. Meg- :toldotta ezt jutalmakkal, kinek-kinek rendje és vagyoni állapota szerint, s megszabta az időt, amelyen belül _ ha befejezik a pa- lotákat és a háztömböket _ a jutalmat el- nyerik. A törmelék befogadására az ostiai mocsarakat rendelte, s hogy a hajók, amelyek gabonát szállítottak fel a Tiberisen, ilyen törmelékkel megrakodva menjenek vissza; valamint hogy maguk az épületek bizonyos magasságig ne gerendákból, hanem

100 Gabiiban vagy az albai hegyen” fejtett szik_ lakóbőlkészüljenek, mivel ezt á követ a tűz nem járja át. És hogy a magánszemélyek ál- tal önkényesen elvezetett víz minél bőveb- ben és minél több helyen buzogjon, őröket állíttatott, és arról is rendelkezett, hogy a tűz elfojtására szolgáló eszközöket mindenki hozzáférhető helyen tartsa; s hogy ne közös fal legyen, hanem minden épületet külön-kü- lön fal vegyen köri.'1l. Ezek a hasznossági in- tézkedések a megújuló város szépségét is fokozták. Voltak mégis, akik úgy hitték, hogy az a bizonyos régi külső egészségesebb volt, mivel a szűk utcák és magas házak nem engedték annyira a nap hevét behatolni, míg most a nyílt és semmi árnyékkal nem fedezett tágasság annál nyomasztóbb forró- ságtól izzik. (44.) Minderről emberi megfontolással gon- doskodhattak. Nemsokára megkeresték az istenek kiengesztelésének eszközeit, s megkér- dezték a Sibylla-könyveket, ezek vélemé- nye alapján könyörögtek Vulcanushoz, Ce- reshez és Proserpinához, és engesztelték Iu- nót az asszonyok, először a Capitoliumon, majd a legközelebbi tengerparton _ innen merített vízzel hintet.ték be az istennõ temp- lomát és szobrát _, és végül a férjes nők széklakomákat és virrasztással egybekötött ünnepeket ültek.14 De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésé- nek hatására nem akart eltávozni az a gya- lázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és

101 a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyű- lölt és Christianusoknak nevezett. Christust. akitől. ezt a név származik, Tiberius uralko- dása alatt Pontius Pilatus procurator kivé- gezte-tte,Íde az egyelőre elfojtott vészes ba- bonaság újból kitört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban is, ahova mindenünnen minden szörnyű és szé- gyenletes dolog összefolyik s hívekre talál. Így hát először azokat fogdosták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk a- lapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogat-ás vádját, mint inkább a_/. emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. Es kivég- zésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vacl- állatok bőrébe burkoltan kutyák marcango- lásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és mikor bealkonyodott, meggyújtva éjszaka világításul lángoljanak. Nero a kertjeit aján- lotta fel a látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom tá- madt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusz- tulniuk. [A Pıso.I-`ıtLE ÖsszEEsKÜvEs] (XV. 48.) Ezután lép consuli hivatalába Silius Nerva és Atticus Vestinus,15 mikor már megkezdődött és meg is erősödött az össze- esküvés, amelyhez versengve csatlakoztak a senatorok, lovagok, katonák, még asszonyok is, részint mert Nerót gyűlölték, részint mert

102 Gaius Pisót kedvelték. A Calpurnius-nemzet- ségnek ez a sarja, aki apai nemessége .révén sok jeles családdal voltrokonságban, az nép körében nagy hírnek örvendett, erénye vagy erényekhez hasonló látszatoki miatt. Mert ékesszólását polgártársainak védelmezésére, bőkezűségét barátai javára használta, de is- meretlenekkel is nyájasan beszélt és érint- kezett; előnyére váltak véletlen adta vonásai is: nyúlánk termete, szép arca; de távol ál- lott tőle a jellembeli komolyság vagy az él- vezetek mérséklése; a könny-edségnek és pom- pakedvelésnek, néha a fényüzésnek is hódolt, s ezt a többség helyesnek találta, mivel ily édes bűnöknek közepette a legfőbb hatalmat sem feszesnek, sem túl szigorúnak nem akarja (49.) Az összeesküvés kezdete nem az ő vá- gyából fakadt, mégsem tudnám könnyen megmondani, ki volt az első kitervelője, kinek az ösztönzésére jött létre az, amit oly sokan felkaptak. Hogy a legbuzgóbb Subrius Flavus, egy testőrosztag parancsnoka, és Sul- picius Asper centurio volt, halálukban bizo- nyított állhatatosságuk mutatta meg. Luca- nus Annaeus és Plautius Lateranus is eleven zgyűlöletet vitt az összeesküvésbe. Lu- canust személyi okok fűtötték, mivel költe- ményeinek hírét Nero igyekezett elfojtııni, s bemutatásukat hiú vetélkedésből már régeb- ben megtiltotta; Lateranust, a kijelölt consult, nem jogtalanság, csak a köz szeretete késztette csatlakozásra, Flavius Scaevinus és Africanus Quintianus viszont, mindketten a senatori rendből, hírük ellenére vágtak bele ilyen merész tettbe, mert Scaevinusnak a

103 tobzódástól zilált volt az elméje, és ezért ál- mosságtól bágyadtan élt,. a hirtelen elpuhult Quintianus pedig, kit Nero gyalázkodó ver- sével közmegvetésnek tett ki, a sértést akarta megbosszulni. (50.) Miközben tehát egymás közt vagy ba- ráti társaságban elejtett szavakkal tárgyal- ták a princeps bűneit és a birodalom közelgő végét, s hogy választani kell valakit, ki a megfáradt államon segítene, máris megnyer- ték Claudius Senecio, Cervarius Proculus, Vulcacius Ararius, Iulius Augurinus, Muna- tius Gratus, Antonius Natalis, Marcius Festus római lovagokat. Közülük Senecio, Nero legbizalmasabb környezetének tagja, továbbra is fenntartotta a barátság látszatát, és ezért annál több v-eszélynek volt kitéve; Natalis részese volt Piso minden titkának; a többi a helyzet megváltozásában reménykedett. Subriuson és Sulpiciuson kívül, akikről már megemlékeztem, katonákat is bevontak, Ga- vius Silvanust és Statius Proximust, a test- őrség tribunusait, Maximus Scaurus és Ve- netus Paulus centuriókat. De legfőbb táma- szukat Faenius Rufus testőrparancsnokban látták, akit _ feddhetetlen élete és híre el- l-enére _ a kegyetlen s szemérmetlen Tigel- linus megelőzött a princeps jóindulatában, sót állandóan gyötörte vádaskodásaival, és gyakran félelmetes helyzetbe is sodorta: mintha Agrippina szeretője lett volna és utá- na való vágyakozásában bosszúra szomjaz- nék.16 Az összeesküvők tehát, mikor a testőr- pa1`ancsnok gyakori kijelentéseiből megbízo- nyosodtak afelől, hogy ő is melléjük állott, már határozottabban tárgyaltak a gyilkosság

104 ídejéről és helyéről. Állítólag Subrius Fla- vusban fogant meg a gondolat, hogy Nerón akkor kell rajtaütní, amikor a színpadon é- nekel, vagy mikor a palota égésekor éjsza- ka őrizetlenül ide-oda futkosott." Itt a ma- gányosság alkalma, ott maga a sokaság,_ ily dicső tett gyönyörűséges tanúja, ösztönözte lelküket, ha a büntetlenség vágya _ nagy vállalkozások örök ellenfele _ vissza nem tartja. (51.) Miközben haboznak s húzzák-halo- gatják a reményt és félelmet, egy “bizonyos Epicharis, akiről nem tudni, mi módon ér- tesülhetett a dologról (hiszen azelőtt semmi gondja nem volt a tisztességre), tüzelni és ostorozni kezdi az összeesküvőket, majd vé- gül .vonakodásukat mezgunván, és mivel ép- pen Campaniában tartózkodott, a misenumi hajóhad vezetőit próbálta eltántorítani és bűnrészességbe sodorni.13 Így látott munká- hoz: volt egy hajóparancsnok ennél a hajó- hadnál, Volusius Proculus, az anyagyilkos- ságban Nero egyik eszköze, aki azonban nem a bűntett nagyságához mérten haladt előre, amint ő gondolta. Ez, az asszony régi isme- rőse (vagy csak akkor jött létre köztük ba- rátság), feltárja Nero szolgálatában szerzett érdemelt és azok hiábavalóságát, s még meg- toldja panaszkodással és bosszúra való kész- séggel, ha lehetőség kínálkoznék: megcsillan- totta Epicharis előtt a reményt, hogy ő is rá- állna, sőt másokat is megnyerne: nem súly- talan segítség a hajóhad, alkalom is gyakran adódik, mert Nero Puteoliban és Mise- numban sokat szórakozott a tengeren. Így aztán Epicharis továbbmegy, és sorolni kezdi

. 105 a p1`inceps minden bűnét: a senatusnak sem marad már semmi. De gondoskodtak róla, miként 'lakoljon az állam felforgatásáért: szánja csak el magát Proculus a segítségre, vonja a legderekabb katonákat az ő olda- lukra, és méltón jutalomra számíthat. Az összeesküvők nevét mégis elhallgatta. Ezért Proculus bejelentése hiábavaló volt _ bár mindazt, amit hallott, Nerotudomására .hozta _, mert a beidézett és a feljelentővel szembesített Epicharis könnyen visszaverte, hiszen nem támaszkodhatott tanúkra. :Mégis őrizetben tartották, mivel Nero gyanakodott, hogy nem hamis az, ami még nem bizonyult igaznak. ` (52.) Az összeesküvőket az árulástól való félelem mégis annyira megmozgatta, hogy el- határozták: gyorsan végrehajtják a gyilkos- ságot Baiae-ban, Piso villájában, amelyet _ kellemessége miatt _ a császár gyakran lá- togatott, s ahol minden őrség nélkül és mél- tóságának terhét levetve fürödni és lakomáz- ni szokott. De Piso ellenszegült, arra hivatkozva, hogy gyűlöltség támadna, ha az asztal szentségét s a vendéglátás isteneit akármi- lyen princeps meggyilkolásával bevéreznék: jobb lesz, ha a városban, abban a gyűlöletes a polgárok kifosztásából épített palotában, vagy a nyilvánosság előtt hajtják végre azt, amire a köz érdekében vállalkoztak. Ezt mondta mások előtt, valójában titkon rette- gett, hogy a kiemelkedő nemességű és neve- lőjének, Gaius Cassiusnak oktatása révén a hírnév magaslataira jutott Lucius Silanus ragadja majd magához a hatalmat, hiszen kész- séggel adnák neki, akik az összeesküvéstől

106 érintetlenek, s akik Nerót, mint bűnös me- rénylet áldozatát, szánnák. Igen sokan meg voltak róla győződve, hogy Piso a consul Vestinus tettre kész egyéniségétól is tartott: hátha a szabadság mellé állana,` vagy mást választván imperatornak, a maga ajándéká- nak tüntetné fel az államot. Mert nem-volt része az összeesküvésben, bár e vád miatt Nero megpróbálta az ártatlan ellen érzettré- gi gyűlöletét kielégíteni. (53.) Végül megállapodtak, hogy a Ceres- nek szentelt cirkuszi játékok napján hajtják végre tervüket,19 mivel Caesar, aki ritkán jár ki, s palotájába vagy kertjeibe zárkózott, a cirkuszi játékokra el szokott menni, salát- ványosság víg hangulatában könnyebben hoz- zá lehetett férkőzni. A rajtaütés sorrendjét úgy beszélték meg, hogy Lateranus, mintha családi ügyekben kérne támogatást, könyö- rögve a princeps térde elé hull, és mint af- féle bátor és hatalmas termetű ember, az óvatlan Nerót fellöki s lenyomva tartja, az- után a földön fekvő és mozgásában akadá- lyozott császárt az odarohanó tribunusok és centuriók és a többiek, kinek mennyi a bá- torsága, leszúrják. Ebben a főszerepet Scae- vinus igényelte magának, aki Salus vagy má- sok előadása szerint Fortuna ferentinumi templomából hozta el tőrétf-'Ü s mint nagy tettre szentelt tárgyat hordozta. Piso közben Ceres templomában várjonfl, onnan Faenius praefectus és a többiek hívják ki s vigyék a táborba, vele Antonia, Claudius Caesar leánya, hogy a tömeget megnyerjék _ ezt Gaius Plinius írja. Nekünk szándékunkban volt, hogy semmiféle hagyományt nem titko-

107 lunk el, bár képtelenségnek látszanék, hogy Antonia a nevét adta az hiú reménykedéshez és ilyen veszélyt vállalt, vagy hogy a hit- vesi szeretetéről ismeretes Pisolmás házas- ságra kötelezte magát, ha ugyan az uralom- vágy minden más érzésnél nem lángolóbb.” (54.) De csodálatos, hogy ennyire különbö- ző származású, rendű, korú emberek, gazdagok és szegények között milyen hallgatás- sal tartottak meg mindent, mígnem az árulás megindult Scaevinus házából. A merénylet előtti napon hosszasan tárgyalt Antonius Na- talisszal, majd házába térvén lepeosételte végrendeletét, s a hüvelyéből kihúzott tőrt, amelyről az imént számoltam be, kifogásol- ta, hogy a régiségtől tompa, és megparancsolta, hogy élesítsék ki kővel és izzítsák he- gyesre, s ennek gondját a felszabadított Mi- lichusra bízta. Egyben a szokottnál gazda- gabb lakomát tartott, legkedvesebb rabszol-- gáit szabadsággal, másokat pénzzel ajándé- kozott meg; szomorúság és erős gondolkodás látszott rajta, bár csapongó beszélgetésével vígságot tettetett. Legvégül sebkötöző szere- ket, vérzéscsillapítókrat készíttetett ugyanaz- zal a Milichusszal, akár tudott ez már az ösz- szeesküvésről és mindaddig hű maradt, akár nem tudott, és _ mint a legtöbben írták _ csak akkor fogott gyanút. Mert mikor a szol- galélek a hűtlenség jutalmát latolgatta ma- gában, s egyszerre mérhetetlen pénz és hatalom forgott a szeme előtt, szétfoszlott benne a kötelességtudat és gazdájának élete és az elnyert szabadság emléke. Mert feleségének a tanácsát is megszívlelte. asszonyit és an- nál hitványabbat, mivelhogy a feleség még

108 meg is akarta félemlíteni: hiszen sokan ál- lottak ott felszabadítottak és rabszolgák, akik ugyanezt látták, és mi haszna sem lenne egy- valaki hallgatásának, viszont a jutalom egyé lesz, aki feljelentésével megelőzi a többit. (55.) Mili-chus tehát hajnalok hajnalán a serviliusi kertekbe23 megy, és mikor a kapu- tól elküldik, hajtogatja, hogy fontos és ször- nyű hírt hoz. A kapusok bevez-etik Nero fel- szabadítottjához, Epaphroditushoz, majd attól Neróhoz, ott a fenyegető veszélyt, a tekin- télyes összeesküvőket 'és a többit, amit csak hallott, következtetett, mind elmondja: a gyilkolásra előkészített fegyvert is megmutatja, s követeli, vigyék oda a vádlottat. Scaevinus, mikor odahurcolták a katonák és védekezni kezdett, azt válaszolta, hogy a tort, amelyet bűnül rónak fel neki, régóta szent örökségként tisztelték családjában, ő hálószobájában tartotta, és most felszabadí- tottja csalárd módon lopta el tőle. Végrende- letet már többször lepecsételt, a napokat nem figyelte meg gondosan. Pénzt és szabad- ságot már azelőtt is adományozott rabszol- gáinak, de most azért bővebben, mivel fogy- tán volt már vagyonának és hitelezőinek szo- rongatása miatt a végrendeletben nemigen bízott. Valóban gazdag lakomákat rendezett mindig: életét kellemesen élte le, szigorú bí- rák kevéssé helyeselnék. Kötözőszert sebek- re ő nem parancsolt semmit, de mivel vád- lója úgyis annyi más, nyilván alaptalan dol- got vetett szemére, hozzácsatolja ezt a vádat is, hogy aztán egyszerre legyen feljelentő és tanú. Nyomatékot is ad szavainak állha- tatosságával, sőt még ő vádolja Milíchust,

109 mint becstelen és bűnös embert, hangjának és arckifejezésének oly biztonságával, hogy meginogna a feljelentés, ha Milichust nem figyelmeztetné a felesége: Antonius Natalis sokat tárgyalt Scaevinusszal titokban, és mindketten Gaius Piso bizalmasai. (56.) Odahívják tehát Natalist, és külön- külön hallgatják ki őket: miféle tárgyalás volt az, és miről? Ekkor támadt gyanú, mert nem egyező dolgokat vallottak, s megbilin- oselték őket. A kínzóeszközök fenyegető lá- tását nem viselték el. Elsőnek mégis Natalis vall, aki az egész összeesküvést jobban ismerte, egyszersmind a vádolásban is járatosabb volt, előbb Pisóról, azután hozzáteszi Annae- us Senecát, akár hogy Nero kegyét megnyer- je, aki neheztelt Senecára, és minden eszkö- zön kapott, hogy tönkretehesse. Ezután Scae- vinus is, tudomást szerezvén Natalis vallo- másáról, vagy mert úgy hitte: már minden kiderült és hallgatásnak semmi haszna, ha- sonló gyámoltalansággal kiadta a többit. Kö- zülük Lucanus, Quintianus és Senecio sokáig tagadott; majd az ígért büntetlenségtől meg- rontva, hogy késedelmüket jóvátegyék, Lu- canus A-cilíát, tulajdon anyját, Quintianus meg Clitius Gallust, Senecio pedig Annius Polliót, legjobb barátjaikat nevezték meg. (57.) De közben Nerónak eszébe jutott, hogy Volusius Proculus feljelentése alapján őrizetben tartják Epicharist, s úgy vélvén, hogy női test nem bírja a fájdalmat, kín- padra vonatta. De Epicharist sem verés, sem kínzóinak haragja _- akik annál kegyet- lenebbül gyötörték, hogy egy asszony ne da- coljon velük _ nem bírta rá arra, hogy a

110 vádakat ne tagadja. Így a vallatás első napja eredménytelen maradt. Másnap, mikor ugyanilyen kínzásokra hurcolták egy hord- széken (mert tagjainak kiforgatása után már állni sem tudott), a melltartó letépett sza- lagját hurok módjára a szék támlájához kö- tötte, beledugta, nyakát, és teljes súlyával ránehezedvén, már úgyis fáradt lélegzetét kipréselte: annál híresebb példa, mivel fel- szabadított nő létére ilyen súlyos helyzetben idegeneket és majdnem ismeretleneket védeni próbált, mikor szabadnaksszületett férfiak, római lovagok és senatorok, akiket nem érin- tett ákínzóeszköz, szeretetük legkedvesebb zálogait is odadobták. (58.) Mert Lucanus, Senecio és Quintianus sem mulasztotta el, hogy tömegével szolgál- tassa ki a részvevőket, miközben nőttön-nőtt Nero. félelme, bár megsokszorozott őrséggel vétette magát körül. Sőt katonai egységek- kel rakta meg a falakat, rátelepedett a ten- gerre és a folyóra és a várost is szinte őri- zetbe vette. S a tereken, a palotákban, a földeken és a legközelebbi községekben is gyalogosok és lovasok száguldoztak, közöttük germánok, akikben _ mint idegenekben _ bízott a princeps.” Ezután, szünet nélkül, megkötözött csoportokat hurcolták oda, és a kert kapuja előtt várakoztatták őket. És ha egyszer védekezésük elmondására bemehet- tek, az összeesküvők iránt mutatott rokon- szenvet, a véletlen beszélgetést és váratlan találkozást, ha Vendégségben vagy látványos- ságon együtt voltak, mind bűnnek vették, s Nero Tigellinus kegyetlen vallatásán ki- vül Faenius Rufus is erősen szorongatta őket,

111 mert a feljelentők őt még nem nevezték meg, és hogy elhitesse, semmiről nem tud, kí- méletlennek mutatkozott társai ellen. Ugyan- ő volt az, aki Subrius Flavusnak, mikor mellette állott s odaint-ett, hogy a kihallgatása közben kirántsa-e a kardját s végrehajtsa-e a gyilkosságot, fejét rázva nemet mondott, s így megtörte a már markolathoz nyúló kéz gyors elhatározását. (59.) Voltak, akik az összeesküvés elárulása után _ miközben még folyt Milichus kihall- gatása, és Scaevinus határozatlankodott _- arra buzdították Pis-ót: menjen a táborba, vagy hágjon fel a szónoki emelvényre, s próbál- ja megnyerni a katonaság és a nép részvé- tét. Ha vállalkozásához összeesküvő társai is csatlakoznak, követni fogják őket a beava- tatlanok is, és nagy lesz a híre a megmoz- dulásnak, ami igen sokat jelent, ha új helyzet alakul ki. Ilyesmivel szemben Nero semmi intézkedést nem tett. Még bátor férfiak is megriadnak váratlan dolgoktól, nemhogy az a komédiás, akit legfennebb Tigellinus kísér- ne a szajháival, fegyveresen szembe merne szállni. Próbával sok minden megtörténik, amit tunya emberek elérhetetlennek gondolnak. Hiába reménykedik hallgatásban és hü- ségben, mikor annyi összeesküvő elszántsá- gáról és testi állapotáról van szó: kínzással vagy jutalommal mindent el l-ehet érni. Jön- ni fognak, hogy őt is bilincsbe verjék, majd végül méltatlan halállal kivégezzék. Mennyi- vel dicséretesebben pusztulna, ha magához ölelné az államot, ha segítségért kiáltana a szabadság megmentésére! Iinkább tagadja meg a katonaság, hagyja cserben a nép, csak

112 ő maga haljon őseinek, utódainak tetsző ha- lállal, ha életét idő előtt 1`agadják el tőle. _, Minderre meg sem mozdult, nyilvánosság előtt is csak rövid ideig mutatkozott, majd otthon magányosan készült a végre, míg csak egy katonai osztag nem jött, amelybe Nero újoncokat vagy nemrég szolgáló katonákat válogatott ki: mert a régiektől féltek, mint akiket a rokonszenv megfertőzött. Ugy halt meg, hogy karján feltépte az ereket. Vég.ren- deletével, a Nerónak szóló rút hízelgések- kel felesége iránt érzett szerelmének adózott; ezt az alacsony származású és csak testi szép- ségével érvényesüló asszonyt barátjának há- zasságából ragadta el. Az asszony neve Satria Galla, előbbi férjéé Domitius Silus; a férfi beletörődésével, a nő erkölcstelenségével Piso rossz hírét terjesztette. (60.) Nero ezek után Plautius Lateranus kijelölt consul kivégzését kapcsolta az eddi- giekhez, oly sietősen, hogy még gyermekei- nek megölelését, még a halál rövid megvá- lasztását sem engedte meg neki. A rabszol- gák kivégzésére fenntartott helyre hurcol- ják, Statius tribunus kezétől kapja a döfést, miközben állhatatosan hallgatott és egyetlen szó-val sem vetette a tribunus szemére ugyan- abban való részességét.

[SENEOA HALÁLA] (XV. 60.) Következik Annaeus Seneca kivégzése, örvendetes a princepsnek, nem azért, mert az összeesküvésben bűnösnek ta- lálta,25 hanem hogy karddal léphetett fel, miután a méreg nem vezetett eredményre.

B ~-- Soı`slo1`dulatokbaıı gazdag kor 113 Mert egyedül Natalis vallott, de ő is csak annyit, hogy elküldték a beteg Senecához, látogassa meg, s panaszolja el, hogy Pisót miért tartja távol magától; jobb lenne, ha barátságukat bizalmas együttlétekkel foly- tatnák; erre azt válaszolta Seneca, hogy a kölcsönös üzengetések és gyakori beszélge- tések egyiküknek sem válnának hasznára; egyébként az ő életének alapja Piso épsége. Kiadják a parancsot: vigye ezt hírül Gavíus Silvanus, a testórség tribunusa, és kérdezze meg Senecától, elismeri-e Natalis szavait és a maga válaszát. Seneca véletlenül, vagy elő- re látván a dolgokat, erre a napra érkezett vissza Campaniából, s város környéki birto- kán, a negyedik mérföldkőnél szállott meg. Odament az est közeledtekor a tribunus, és a villát katonai osztagokkal vette körül, majd Senecával, aki éppen felesége, Pompeia Pau- lina, és két barátja társaságában vacsorázott, közölte a császári parancsot. (61.) Seneca azt válaszolta, hogy járt nála Natalis s panaszkodott Piso nevében, amiért nem látogatja meg; ő egészségi állapotára és nyugalomszeretetére hivatkozással mentette ki magát. Miért tartotta volna -egy magán- ember boldogulását a maga életénél előbbre valónak? Arra nem lett volna oka; az ő jel- leme különben sem hajlamos a hízelkedésre: ezt senki nem tudhatja jobban, mint Nero, aki gyakrabban tapasztalhatta Seneca sza- badságszeretetét, mint szolgalelkűségét. Ami- kor ezt a tribunus Poppaea és Tigellinus, vagyis az őrjöngő császár legbizalmasabb ta- nácsadói előtt jelentette, Nero azt kérdezi,

114 készül-e Seneca az önkéntes halálra: Erre a tribunus erősen állította, hogy a félelemnek semmi jelét, szavaiban vagy arcán semmi szo- morúságot nem lehet észlelni. Parancsot kap tehát: menjen vissza és közölje a halálos íté- letet. Fabius Rusticus előadása szerint a tribunus nem azon az úton ment vissza, hanem letért Faenius testő-rparancsnokhoz, és Caesar parancsát ismertetvén, megkérdezte, hogy engedelmeskedjék-e, s azt a figyelmeztetést kapta, hogy hajtsa végre _ valamennyiük végzetes gyávaságában. Hiszen Silvanus is az összeesküvők közt volt, és mégis tetézte a bűnöket, amelyeknek megbosszulására ösz- szeesküdött. Hangját és látását azonban meg- kímélte, és az egyik centuríót küldte be Se- necához, hogy a végső kényszerűséget közöl- je vele. (62.) Az megrettenés nélkül kéri végrende- le-tét, de mikor a centurio nem engedi, ba- rátai felé fordulva kijelenti, hogy mivel ér- demeik meghálálásában akadályozzák, immár egyetlen, de mégis legszebb tulajdonát, éle- tének képét hagyja rájuk; ha erre emlékez- nek, ily állhatatos barátságuk gyümölcseként az erények hírét fogják elnyerni. Egyben si- ránkozásukat hol beszélgetéssel, hol szigo- rúbban, mint korholó mester próbálja szi- lárdságra visszatéríteni, kérdezgetve tőlük, hol vannak a filozófia tanításai, hol a sok éven át tárgyalt elhatározás a fenyegető sors- csapások ellen? Ugyan ki nem tudta, mily kegyetlen Nero? Anyjának és testvérének meggyilkolása után nem is maradhatott más hátra, mint az, hogy nevelőjét és tanítóját is eltegye láb alól. '

115 (63.) Mikor ezeket és az ilyenféléket mintegy a köz számára elmondta, átöleli felesé- gét, és kissé ellágyulva a pillanatnyi féle- lem láttára, esdve kéri, mérsékelje fájdalmát, s ne vállalja örökre, hanem erényben eltöl- tött életének szemléletében férje utáni vá- gyakozását tisztes vigasztalódással tűrje. Az asszony viszont hangoztatja, hogy Ő is el van szánva a halálra, s a gyilkos kezét követeli. Ekkor Seneca, felesége dicsöségével szembe nem szegülvén, egyszersmind szeretetében, hogy az imádott asszonyt jogtalankodásokra ne hagyja, így szólt: - Az élet vigasztalásait megmutattam volt neked, te .a halál dicsõségét inkább a- karod. Nem irigylem én a példát. Legyen ennek az oly bátorsággal vállalt halálnak állhatatossága mindkettőnkben egyforma, de híre több a te végednek. Ezek után egyetlen vágással felnyitják karjukat. Seneca, mivel öreg és szűkös táplál- kozással elgyengített testéből csak lassan folydogált a vér, bokáján és térdén is fel- tépi az ereket; és a szörnyű kinoktól kimerül- vén, hogy fájdalmával felesége elszántságát meg ne törje, Ő maga pedig annak gyötrel- meit látván, gyengeségbe ne zuhanjon, azt tanácsolja, vonuljon másik szobába. És mivel még az utolsó pillanatban is bõvében volt az ékesszölásnak, odahivott titkárainak sok mindent tollba mondott: ezt az ö szavaival közrebocsátott szöveget átformálni fölösle- gesnek tartom. (64.) Nero azonban, mivel Paulina ellen nem fütötte személyes gyűlölet, és hogy ne

116 fokozódjék a kegyetlensége miatt támadó elé- gedetlenség, elrendeli, hogy akadályozzák meg halálát. A katonák utasítására a szol- gák s a felszabadítottak bekötözik a karját, elállítják a vérzést -- nem tudni, öntudat- lan ál1a.potban-e. Mert már amint a tömeg a rosszabbra kész, most is akadtak, akik úgy hitték, hogy amíg félnie kellett Nero engesz- telhetetlenségétól, a férjével társitott halál hirnevére pályázott, azután, amikor kegye- sebb remény kinálkozott, az élet csábitása bizonyult erősebbnek, amelyhez hozzáadott még néhány évet, de férjére dicséretes mó- don emlékezve, és arca, valamint egész teste oly sápadt fehér maradt, hogy világosan mutatta: az éltető lélekből sok kiszállt be- lõle. Közben Seneca, mivel még mindig húzó- dott és lassan közeledett a halál, Statius Annaeust, hüségben és orvosi ügyességben rég kipróbált barátját kéri, vegye elö a már jó ideje előkészített mérget, amellyel az athéni nép törvényszéke elött elítélteket szokták kivégezni, s mikor odavitték neki, kiitta, de hiába, mivel tagjai már kihűltek, és teste el volt zárva a méreg hatása elől. Vé- gül egy forró vízzel tele medencébe szállott, közben meghintette a közelében álló szolgá- kat, és hozzátette, hogy italáldozatot mutatott be azzal a vízzel a Szabaditó Iuppiter- nek. Ezután fürdőbe vitték, és mikor annak gózében kiszenvedett, minden gyásziinnep- ség nélkül elhamvasztják. Így irta elő vég- rendeletében, amikor még dúsgazdagon és hatalma teljében halála esetére intézkedett.

117 [THRASEA KIVÉGZÉSE] (XVI. 21.) Ennyi jeles férfi lemészárlása után Nero utoljára Thrasea Paetus és Barea Soranus kivégeztetésével magát az -erényt akarta kiirtani. Régóta neheztelt mind a ket- tőre, és ehhez járult még Thrasea ellen az, hogy a senatusból - mint emlitettem26 -- kiment, mikor Agrippinára vonatkozó előter- jesztéseket tettek, s hogy a Iuvenalia játé- kain nem eléggé szembetűnő érdeklődést mutatott. Ez a sérelem annál mélyebb nyomot hagyott Caesarban, mivel ugyanez a Thrasea szülővárosában, Pataviumban, a trójai An- tenor alapította Ludi cetasti nevü játékokon tragikus színészi öltözetben énekelt. Aznap is, mikor Antistius praetort Nero ellen írott gyalázkodásai miatt halálra akarták ítélni, ő enyhébb büntetést javasolt, s keresztül is vitte; s mikor isteni tiszteletet szavaztak meg Poppaeának, szándékosan távol maradt, de a temetésén sem vett részt. Mindezt nem hagyta feledésbe merülni Cossutianus Capito, aki szégyenletes dolgokra való hajlandóságán kí- vül azért is ellensége volt Thraseának, mivel az ő jóvoltából maradt alul: Thrasea ugyanis támogatta Cilicia követelt, mikor Capitót zsarolásáért felelősségre vonták. (22.) Sőt még azt is bűnül rótták fel, hogy azúj év kezdetén Thrasea kerüli az ünne- pélyes esküt, fogadalmak tételekor nincs jelen, bár a tizenöt tagú papi testület tagja, soha a princeps épségéért vagy égi hangjáért áldozatot nem mutatott be; egykor mindig ott ült és fára-:lhatatlan volt, közönséges senatusi határozatok dolgában is pártolónak vagy ellenfélnek mutatkozott, de most há-

118 rom esztendeje nemlépett a curiába, s leg- utóbb is, mikor Silanus és Vetus megfenyí- tésére versengve futottak össze, Ő inkább clienseinek magánügyeivel töltötte idejét. Ez már elkülönülés és pártütés, sőt ha ugyanezt sokanmezrészelnék, háború. - Mint valamikor Gaius Caesart _ mondotta - és Marcus Catót, úgy most téged, Nero, és Thraseát beszélik 3 viszályokra áhí- tozó polgárok. És vannak követői, vagy in- kább csatlósai, kik egyelőre még nem a sza- vazataiban mutatkozó megátalkodottságot, hanem külső magatartását és ar-ckifejezését utánozzák, ridegek és mogorvák, hogy neked kicsapongást vethessenek a szemedre. Ő az egyetlen, kinek a te életben maradásodra nincs gondja, aki nem becsüli müvészetedet. A princeps boldogságát semmibe sem veszi: de hát gyászával és fájdalmaíval sem akar jóllakni? Poppaea istensé-gét el nem ismerni - ugyanarra az érzületre vall, mint az isteni Augustus és az isteni Iulius cselekede- teire az esküt megtagadni. Semmibe sem veszi a vallás kötelezettségeit, el akarja törölni a törvényeket. A római nép napi híreit a tar- tományokban, a seregeknél gondosabb figyelemmel olvassák, csak hogy tudják, mit nem tett Thrasea. Vagy térjünk át az ő szája íze szerint való berendezkedésre, ha az különb, vagy a felforgatásra vágyókat fosszuk meg vezérüktől és tanácsadójuktól. Ebből a cso- portból kerültek ki a Tuberók és Favoniu- sok,2? 3 régi köztársaság szemében is gyü- löletes nevek. Hogy a császári uralmat -meg- döntsék, a szabadságot fitogtatják: ha majd sikerül megdönteniük, a szabadság ellen fog-

119 nak támadni. Hiába távolitottad el Cassiust, ha a Brutusok vetélytársainak terjeszkedését és hatalmaskodását mégis eltűröd. Így hát ne küldj Thraseára vonatkozó leiratot; döntő- bírónak a senatust hagyd kettőnk között. Füti Cossutianusnak haragra hajlamos in- dulatát Nero, s társául adja Marcellus Epri- ust, a kíméletlen szónokot. (24.) Mikor tehát az egész város a princeps fogadására s a király látására tódult23, Thra- sea, bá-r nem engedték, hogy elébe járuljon, nem csüggedt el, hanem beadványt szerkesztett Neróhoz, amelyben megkérdezte, mit hoztak fel ellene, és bejelentette, hogy kész ma- gát tisztázni, ha tudomást szerezhet a vá- dakról és alkalmat kap azok szétfoszlatásá- ra. Nero sietősen vette át a beadványt, azt remélve, hogy a meg-rémült Thrasea olyasmit irt, mivel uralkodói hírnevét fokozza s a maga hírét megbecsteleníti. Minthogy ez nem következett be, és még neki kellett az ártatlan Thrasea magasztos gondolkodásától és la szabadsághoz való ragaszkodásától fél- nie, összehivatja az atyákat. (25.) Ekkor Thrasea legközelebbi barátai- val tanácskozott, hogy megkísérelje-e a vé- dekezést, vagy lemondjon róla. Ellentétes ta- nácsok hangzottak el. Akik amellett voltak, hogy menjen a curiába, kijelentik, hogy biz- tosak állhatatosságábanz csak olyat fog mondani, amivel dicsõségét öregbíti. A tunyák és félénkek veszik körül utolsó óráikat ma- gánnyal: lássa a nép, hogy férfi megy a halálba, hallja a senatus a szinte valamely istenségtől származó, embe-rfölötti hangot. Lehet, hogy ettől a csodától Nero is megin-

120 dul: ha pedig kitart kegyetlenségében, el- válik bizonnyal .az utókor előtt a tisztes el- múlás emléke a hallgatva sírba szállók gyá- vaságától. (26.) Akik viszont az otthoni várakozást javasolták, Thrasea személyéről ugyanezeket mondták, de azt is, hogy csúfság és gúnyo- lódás vár reá: tartsa távol fülét a szóváltá- soktól és gy-alázkodásoktól. Nemcsak Cossu- tianus vagy Eprius kész bűnös tettre: rajtuk kívül olyanok is vannak, akik durvaságukban talán még ökölcsapásra s tettlegességre is vetemednének, és félelmükben a jók is kö- vetnék őket. Mentesítse inkább ily szörnyű- ségek becstelenségétől a senatust, melynek mindvégig dísze volt, és hagyja eldöntetlen- nek, hogy a vádlott Thrasea láttára mint határoztak volna az atyák. Hogy Nerót gya- lázatosságai miatt szégyen fogná el, arra hiú reménykedéssel gondolnak; sokkal inkább at- tól kell félni, hogy felesége, leánya, szere- tetének többi záloga ellen fordul őrjöngése. Így hát tisztán, mocsoktalanul, azoknak di- csőségére pályázva keresse halálát, akiknek nyomában és törekvéseik szolgálatában éle- tét leélte. Részt vett a tanácskozáson Rus- ticus Arulenus, a heves ifjú, és dicséretre vágyva ajánlkozott, hogy tiltakozni fog a senatusi határozat ellen, hisz néptribunus. Thrasea visszatartotta lelkes buzgóságát: ne vállalkozzék hiú és a vádlottnak nem hasz- náló, a tiltakozót veszedelembe döntő dolgokra. Neki lejárt az ideje, és annyi éven át megszakítás nélkül folytatott életrendjét nem szabad elhagynia: ő pedig most kezdi hiva- talaít, és érintetlen későbbi jövője. Alaposan

121 fontolja meg előbb magában, hogy ilyen kö- rülmények között a közpálya megfutásának melyik útját választja. Egyébként, hogy a senatusba menetelt illőnek véli-e, a maga meggondolásának tartotta fenn. (27.) Másnap reggel két praetori cohors teljes fegyverzetben megszállotta a Szülő Venus templomát; a senatus bejáratát togát víselők csoportja zárta el, kik azonban nem rejtették el kardjukat; és a forumokon és a basilicákban elosztva katonai egységek. Ezek- nek fenyegető tekintetétől kísérve léptek be a senatorok a curiába, és az uralkodó be- szédét quaestora szájából hallgatták meg: név említése nélkül azzal vádolta a senato- rokat, hogy elhanyagolják közfeladataikat, s példájuk nyomán a római lovagok is elké- nyelmesednek. De lehet-e csodálni, hogy távoli tartományokból nem jönnek el, mikor sokan, ha már elnyerték a consulságot és a papi méltóságokat, inkább kertjeik kellemes- ségében gyönyörködnek? Ezt fegyverkéntra- gadták meg a vádlók. (28.) Elkezdte Cossutianus, és még nagyobb hévvel kiáltozta Marcellus, hogy döntő fon- tosságú közügyről van szó: alattvalóinak megátalkodottsága korlátok közé kényszeríti az uralkodói kegyet. Túlságosan enyhék voltak eddig a napig az atyák, kik a pártütő Thraseát, vejét, az ugyanúgy őrjöngő Hel- vidius Priscust, velük együtt Paconius Ag- rippinust, az uralkodók ellen áradó apai gyűlölet örökösét. valamint Curtius Monta- nust, büntetlenül hagyják csúfoskodni. Hiá- nyolja a senatusban a volt consult, fogadalmak tételekor a papot, esküvéskor a polgárt

122 - ha ugyan Thrasea az ősi szokásokkal és szertar-tásokkal szemben nem :öltötte fel nyíl- tan az áruló és az ellenség mezét. Éppen ezért az, akinek szokása volt, hogy megjátsz- sza a senatort és a princeps gyzalázóit védje, jöjjön, mondja el véleményét, hogy minek a helyesbítését vagy módosítását óhajtja: köny- nyebben elviselnék egy-egy kifogását, mint ahogy most kénytelenek elviselni mindent elmarasztaló hallgatását. Talán az egész földkerekség békéje, vagy a csapatok vesz- tesége nélkül kivívott győzelmek nem tet- szenek neki? Azt az embert, aki a köz boldo- gulása miatt szomorkodik, és aki ai tereket, színházakat, templomokat pusztaságnak tekinti, aki önkéntes száműzetésével fenyege- tőzik, ne segítsék fonák becsvágyának telje- süléséhez. Szerinte ez nem senatusi határo- zat, ezek nem tisztviselők, a város nem Ró- ma. Szakítsa el hát életét ettőla közösségtől, amelynek szeretetét már régen, most pedig látását is elvetette. (29.) Mikor az efféléket beszélő, komor és fenyegető tekintetű Marcellus szavaival, arcá- val, szemével szinte lángot lövellt, a senatusnak a katonai. csapatok és fegyverek lát- tán már nem zaz az ismert és a gyakori ve- szélyek közt megszokott szomorúságatűnt szeınbe, hanem új és mélyebb aggodalom. Előttük lebegett Thrasea egyéniségének tisz- teletre méltó képe,'és voltak, kik Helvidiust is szánták. hogy rokonságáért ártatlanul fog meglakolni. Mit róhattak fel Agrippinusnak is, ha nem apja szomorú sorsát, hiszen az is ilyen ártatlanul esett áldozatul Tiberius ke- gyetlenségének. Montanust pedig, a derék

123 ifjút, aki semmiféle gyalázkodó verset nem írt. azért kergetik száműzetésbe, mert meg- csıllogtatta tehetségét. (33.) Thraseának, Soranusnak és Ser- viliának megengedik, hogy halálukat megvá- lasszák; Helvidiust és Paconiust számüzik ltáliábólç Montanusnak apja kedvéért meg- kegyelmeznek, azzal a kikötéssel, hogy a közügyekben ne vegyen részt. A vádlók kö- zül Epriusnak és Cossutianusnak öt-öt millió sestertiust, Ostoriusnak egymillió-kétszázez- ret és quaestori díszjelvényeket adományoz- nak. (34.) A kertjében tartózkodó Thraseához a consul mellé beosztott quaestort küldték, mikor már esteledett. Neves férfiaknak és asz- szonyoknak népes -csoportját hívta meg há- zába, s most erősen odafigyelt Demetriusra, a cynikus iskola tanítójára, akivel -- mint megfeszített arcvonásaiból és, ha egy-két szól; hangosabban ejtettek ki, a hallottakból kö- vetkeztetni lehetett -- a lélek természetéről és a szellem s a test különválásáról tárgyalt, mikor megérkezett bizalmas barátja, Domi- tius Caecilianus, és közölte vele á senatus határozatát. Thrasea így a síró és panasz- kodó vendégeket sürgős távozásra inti, hogy a maguk veszedelmét is ne kapcsolják egy elítélt sorsához, Arriának pedig, aki hajlan- dó lett volna vállalni férje halálát és any- jának, Arriának29 a példáját, meghagyja, hogy tartsa meg életét, s kettejük leányát egyetlen támaszától ne fossza meg. (35.) Ezután kilépett az oszlopcsarnokba, itt találja a quaestort: inkább örvendezett, mert már tudta, hogy vejét, Helvidiust csak

124 Itáliából száműzték. Meghallgatván a senatusi határozatot, Helvidiust és Demetriust há- lószobájába vezeti, odanyújtotla mindkét kar- ja ereit, és miután vérét kiárasztotta s a padlót behintette, közelebb hívta a quaestort, és így szólt: - Aldozunk a Szabadító Iuppiternek! Jól figyelj, ifjú, és az istenek távoztassák ugyan el a rossz jelet, de olyan időkben születtél, amikor jó megerősíteni lelkünket állhatatos példákkal. KORUNK TÖRTÉNETE

[IULIUS c1vIL1s LÁZADÁSA] (IV. 12.) Ugyanezekben a napokban a fő- város egyáltalán nem gondterhelten fogadta a germaniai vereségről mind sűrűbben szál- longó híreket: a seregek leöldösését, a legiók téli szállásainak elfoglalását, Gallia elszaka- dását nem is úgy emlegették, mint csapást.1 Hogy ez a háború miféle okokból eredt, a külső és a szövetséges népeknek mekkora megmozdulásától lobbant lángra, alaposabban fogom ismertetni. A batavusok a chattusok részeként a Rhenuson túl tanyáztak, majd belviszálytól elűzetvén, a galliai part legszélső, lakatlan tájékát és a mellette elterülő szigetet száll- ták meg, melyet elöl az Oceanus-tenger, há- tul és oldalt a Rhenus folyó vize mos.”-” Anya- gi erőiket - ami ritka dolog hatalmasabbak- kal kötött szövetségben _ ki nem merítvén, csak harcosokat s fegyvereket bocsátanak a birodalom rendelkezésére; zi germaniai hábo- rúkban huzamos gyakorlatra tettek szert, majd még gyarapodott hírnevük Britanniá- ban, mikor oda küldték át csapataikat, melyeket régi szokás szerint legelőkelőbb hon- fitársaik vezettek. Volt otthon is válogatott lovasságuk, amely különösképpen az úszást tanulta meg, hogy fegyvereiket és lovukat megtartva rendezett kötelékben tudjanak át- kelni a Rhenuson. (13.) Iulius Civilis és Claudius Paulus ki- rályi származásukkal jóval kimagaslottak a többi közül. Paulust á zendülés hamis vád-

126 jával Fonteius Capito kivégeztette. Civilist bilincsbe verve küldték Neróhoz, Galba fel- mentette, Vitellius alatt ismét veszélybe ke- rült, mert a hadsereg követelte, hogy végez- zék ki: ez volt az oka haragjának, s ezért reménykedett a mi bajainkban. Civilis azonban _ különb tehetség, mint a barbárok közt szokásos, aki Sertoriusnak vagy Hannibalnak tüntette fel magát arcának amazokéhoz ha- sonló éktelensége miatt _ nehogy, ha a ró- mai néptől nyíltan elpártol, ellenségként szálljanak vele szembe, színre Vespasianus barátjának és párthívének mutatkozott, hiszen Primus Antonius valóban küldött is neki egy levelet, amelyben az az utasítás volt, hogy tántorítsa el a Vitellius mozgosította segéd-csapatokat és germaniai zendülés lát- szatával tartóztassa fel a legiókat? Ugyanezt a parancsot adta Hordeonius Flaccus, mert hajlott Vespasianus felé és aggódott a biro- dalomért, .amelynek végnapja virradt volna fel, ha kíújul a háború és annyi ezer fegyveres tör be ltáliába. (14.) Civilis tehát eltökélte, hogy elpártol, de tervét egyelőre eltitkolván, hogy minden egyebet majd a sikeı`től telıessen függővé, a zendülést a következőképpen kezdte el. Vi- tellius parancsára a bataviai fiatalságot so- rozásra hívták; ezt az eleve terhes intézke- dést még terhesebbé tették a kapzsi és buja végrehajtók, mert öregeket és rokkantakat fogdostattak össze, és csak fizetség ellenében bocsátották el őket, viszont serdületleneket és tetszetős külsejű ifjakat _ mert többnyi- re már gyermekkorukban nyúlánk termetű- ek _ fajtalankodásra hurcolták el. Ez fel-

127 háborodást keltett, és a megbeszélt felkelés szerzői rávettek mindenkit, hogy ne jelen- jenek meg a sorozáson. Civilis a nép előke- lőit és a tömegből a legelszántabbakat lako- ma ürügyén egy szent berekbe hívatta, s mikor látta, hogy az éjszakától és az ittas- ságtól felhevültek, népének dicséretén és di- csőségén kezdve felsorolja sérelmeiket, a rablásokat és a szolgaság egyéb átkait: mert nem szövetségesnek tekintik őket, mint hajdan, hanem szinte rabszolgáknak. Mikor jön már, bár terhes és dölyfös kiséretével, de kellő felhatalmazással a helytartó? Ki vannak szolgáltatva a praefectusoknak és a cen- turióknak; ha ezeket zsákmánnyal és vérük- kel jóllakatták, kicserélik őket, új zsebeket és másféle jogcímeket keresnek prédálásra. Fejük fölött lebeg a sorozás, testvérek test- véreiktől szinte végérvényesen elszakadnak. Súlyosabb csapások még soha nem érték a rómaiakat, s nincs más a téli táborokban, csak zsákmány és öregek: emeljék csak magasra tekintetüket és ne reszkessenek a le- giók puszta nevétől. Bezzeg van nekik erős gyalogságuk s lovasságuk; vérrokonaik a germánok, Gallia ugyanazt óhajtja. Még a rómaiaknak sincs ellenükre ez a háború; ké- tes szerencséjét majd Vespasianusnak róhat- ják fel;4 a győzelemről pedig nem tartoznak számadással. (15.) Miután nagy helyesléssel meghallgat- ták, barbár szertartás szerint és ott szokásos átkok közepette valamennyiüket felesketif' Követeket küldenek a canninefasokhoz, hogy -csatlakozzanak terveikhez. Ez a törzs a sziget egyik részét lakja, nyelvben, vitézségben pár-

128 ja a batavusoknak; számát tekintve alattuk marad. Majd titkos követekkel megnyerte a britanniai segédcsapatokat és _ amint fentebb elmondtuk _ a Germaniába küldött s akkor Mogontiacumban időző batavus cohorsokat. A canninefasok közt volt a hírneves származású, ostobán vakmerő Brinno; apja sokszor ki merészelte mutatni ellenséges ér- zületét, és Gaius színimutatványnak beillő vállalkozásaibólf* is büntetlenül csúfot űzött. Tehát már a dacoló család neve is tetszett; ezért a nép szokása szerint pajzsra emelik, a hordozók vállukon lóbálják, s így vezérré választják. Azonnal odahívja a frízeket, ezt a Rhenuson túli törzset, s két cohorsnak köz- vetlenül az óceán közelében elhelyezett téli táborára tör. A katonák nem is sejtették az ellenséges támadást, de ha sejtették volna, akkor sem lett volna elég erejük elhárításá- hoz: így aztán elfoglalták és kifosztották a tábort. Ezután a kószáló és békésen az orszá- got járó markotányosokon és a római keres- kedőkön ütnek rajt-a. Ezzel egyidőben lerom- bolással fenyegették az erődöket is, melyeket aztán a cohorsok parancsnokai gyújtottak fel, mivel megvédésük lehetetlen volt. A ha- dijelvényeket, zászlókat és az ott levő kato.. naságot Aquilius primipilus vezetése alatt az sziget felső részére zsúfolták össze, seregnek inkább csak nevét, semmint erejét, mivel Vi- tellius, a cohorsok javát belvezényelvén, a nerviusok és a germánok szomszédos vidékei- .ről lomha tömeget fegyveszett fel. (16.) Civilis úgy vélte, hogy cselhez kell folyamodnia, ezért még vádolta is a prae- fectusokat, hogy az erődöket elhagyták: majd

9 _ Sorsfordulalokban gazdag kor 129 ő a vezetésére bízott cohorsszal elfojtja a canninefas törzs lázadását, ők pedig térjenek vissza téli szállásaikra. De hogy álnokság lappang a tanácsban, és a szétszórt cohorsokat könnyebben le lehet gyúrni, és hogy nem Brinno a vezére ennek a hadnak, hanem Civilis, nyilvánvaló lett, amint lassan jelek mutatkoztak, amelyeket a germánok _ ez az örömest háborúzó nép _ nem sokáig tartott titokban. Mikor a cselvetés kevésbé- si- került, erőszakra térvén át, a canninefasokat, frízeket, batavusokat saját harcalakzatukban állítja fel: nem messze a Rhenus folyótól, szemben is felsorakozott a hadrend, és az ellenséggel szembefordultak a hajók, melyeket az erődök felgyújtása után oda irányítot- tak. Rövid harc után a tunger cohors Civi- lishez vitte át jelvényeitﬁ s a váratlan áru- lástól megdöbbent katonák most már egyszerre hullottak a szövetségesek és az ellen- ség csapásai alatt. Ugyanez za hitszegés a ha- jókon is: az evezősök közül a batavusok, mintha járatlanságból tennék, akadályozták a matrózok s a tengerószkatonák dolgát, majd nyíltan szembeszegültek, és a hajók farát az ellenséges partnak irányították, végül a kor- mányosokat és a centuriókat, ha nem egyez- tek velük, leöldösték, míg csak a huszon- négy egységből álló teljes hajóhad át nem állt, vagy fogságba nem jutott. (17.) Ez a győzelem' akkor híressé tette őket, de va jövőre is hasznos volt: fegyverek- hez s hajókhoz jutottak, amiben szükölköd- tek, és Germania- és Gallia-szerte támadó lelkes szóbeszéd a szabadság megszerzőinek hirdette őket. A germánok tüstént elküldték

130 segítségkínáló követeiket; Gallia szövetségét Civilis ügyeskedéssel s ajándékokkal igyekezett biztosítani úgy, hogy a foglyul ejtett cohorsparancsnokokat vissz-aküldte szülő- földjükre, a cohorsnak pedig választást en- gedett, hogy távoznak-e vagy inkább marad- nak; a maradóknak tisztes katonáskodást, a távozóknak zsákmányolt római fegyvereket ajánlott fel. Ugyanakkor bizalmas beszélge- tésben figyelmeztette őket azokra a bajokra, melyeket annyi éven át tűrtek, és a nyomo- rult szolgaságot hamis névvel békének mond- ják. A batavusok, bár az adók alól mentesek, fegyvert ragadtak közös uraik ellen; az első csatában megszalasztották és legyőzték a ró- maiakat. Mi lenne, ha Gallia levetné a jár- mát? Mennyi ereje maradt még ltaliának? Tartományok vérével győzik le a tartomá- nyokat. Ne Vindex seregére gondoljanak: bataviai lovasság tiporta el az aeduusokat és arvernusokat; voltak Verginius segédcsapa- tai között is belgák, s ha igazában meggon- dolják, Gallia tulajdon erejétől bukott el. Most mindannyian egy párthoz tartoznak, amihez hozzájárul a katonai fegyelem is, ha olyan a rómaiak táborában még élt: velük vannak azok a régi cohorsok, amelyek előtt a minap Otho legiói térdre kényszerültek. Maradjon csak szolga Syria, Asia és a kirá- lyokhoz szokott Kelet: sokan élnek még Gal- liában, kik az adókötelezettség előtt szület- tek. Bizonnyal nem régi dolog az sem, hogy Quintilius Varust megöltékﬁ és így kiűzték Germaniából a szolgaságot, s nem Vitellius princepset, hanem Caesar Augustust kény- szerítették háborúba. Szabadságot a termé-

131 szet a néma állatnak is adott, a férfierény az ember sajátos java; az istenek a derekabbak mellett vannak: éppen ezért üssenek rajtuk akadály nélkül azokon, akik le vannak kötve, friss erőben a kimerülteken. Míg némelyek Vespasianushoz, mások Vitellius- hoz csatlakoznak, szabad tér nyílik mindket- tejük ellen. Így figyelmét Galliára és Ger- maniára irányozván, ha tervei sikerülnek, a legerősebb és leggazdagabb népek feletti uralmat kaparintotta volna meg. (18.) Közben Flaccus Hordeonius színlelt tudatlansággal támogatta Civilis első próbál- kozásait. Mikor a reszkető követek a tábor elfoglalását, egész cohorsok megsemmisülését, a rómaiaknak a batavusok szigetéről való ki- űzését jelentették, az ellenség ellen indítja Munius Lupercus lezgatu-st, két legio tábo- rának parancsnokát. Lupercus az ott állomá- sozó legionariusokkal, a szomszédságból való ubiusokkal és a nem messze tartózkodó trevir lovasokkal gyorsan átkelt, maga mellé vett egy bataviai lovasalakulatot is, amely, bár jó ideje megvesztegették, mégis hűnek tet- tette magát, hogy majd az ütközetben árulja el a rómaiakat, és így nagyobb ára legyen elpártolásának. Civilis az elfogott cohorsok jelvényeivel vette magát körül, hogy katonái- nak szeme előtt legyen friss dicsőségük, az ellenség pedig a vereség emlékétől riadoz- zon, majd anyját s nővéreit, velük együtt valamennyiük feleségét a hátuk mögé állít- ja, hogy buzdítsák a győzteseket, s szégyenít- sék meg a megfutamodókat. Mikor a férfiak énekével, asszonyok üvöltésével felzendült a csatasor, a legiók s a cohorsok oldaláról ko-

132 .pántsem olyan erős kiáltás válaszolt. Csupa- szon hagyta a balszárnyat a batavus lovas- ság, amely átállott s tüstént ellenünk fordult. De a legiók katonasága, bármennyire is aggasztó volt a helyzet, megtartotta fegyvereit s hadrendjét. Az ubiusok s trevi-rek gegédcsapatai szégyenletes futásban szétszó- ródván, a síkságon összevissza kószálták: ezekre támadtak rá a germánok, miközben a legiók a Vetera nevű táborba menekül- hettek. Claudius Labeót, a batavusok lovas- alakulatának parancsnokát, kisvárosi versen- gésben Civilis vetélytársát _ nehogy ha el- esik, gyűlölséget támasszon honfitársai közt, vagy ha megmarad, viszálykodásra adjon alkalmat _ a frízekhez viszik. (19.) Ugyanezekben a napokban a batavusoknak és a canninefasoknak Vitellius pa- rancsára Róma felé tartó cohorsait Civilisnek hozzájuk küldött követe utoléri. Erre elva- kult gőgjükben mindjárt megmakacsolták magukat, és útjuk jutalmául ajándékpénzt, kétszeres zsoldot, a lovasság számának növe- lését követelték, amit Vitellius csakugyan ígért _ nem azért, mintha megkapnák, hanem ürügyül a zendülésre. És Flaccus sok engedmény árán is csak azt érte el, hogy még hevesebben sürgették azt, amit _ jól tudták _ úgyis meg fog tagadni. Mit sem törődvén Flaccusszal, Alsó-Germania felé indultak, hogy Civilishez csatlakozzanak. Hor- deonius a tribunusok és a centuriók bevo- násával megtaná-cskozta, hogy ne zabolázza-e meg az engedetleneket; majd veleszületett gyávaságában és habozó alárendeltjeinek ha- tására, kiket aggasztott a segédcsapatok bi-

133 zonytalan hangulata és a legiók hirtelen so- rozással történt kiegészítése, úgy döntött, hogy a táboron belül együtt tartja a kato- nákat. Később, mikor megbánta, tanács- adói is szem1`el1ányást tettek neki, mintha ő is oda akarna menni, írt Herrenius Gal- lusnak, az első legio parancsnokának, aki Bonnát tartotta megszállva, hogy akadályoz- za meg átkelésükben a batavusokat; ő ma'd seregével szorosan a nyomukban halad. lls meg is semmisíthették volna a batavusokat, ha innen Hordeonius, onnan Gallus, mind- kétfelől megindítván -csapatainkat, közrefog- «ták volna őket. De Flaccus felhagyott tervé- vel, s egy másik levélben utasította Gallust, ne zaklassa az elvonulókat: ezért merülhe- tett fel a gyanú, hogy a legatusok tudtával lobbant fel a háború, s mindaz, ami történt, vagy amitőltartaní lehetett, nem a kato- nák tehetetlenségéből, nem is az ellenség ereje miatt, hanem a vezérek álnokságából esett meg. (20.) A batavusok, mikor a bonnai tábor- hoz közeledtek, követeket küldtek előre, hogy tolmácsolják Herennius Gallusnak a cohorsok üzenetét: nincs háborús szándékuk a rómaiak ellen, akikért már annyiszor há- borúztak; csak belefáradtak a hosszú és hiá- bavaló katonáskodásba, otthonra és nyugalomra vágynak. Ha senki nem akadályozza őket, ártalmatlanul vonulnak át; ha fegyveresen állnak velük szembe, vassal fognak utat találni. A habozó legatust katonái rá- vették, hogy kísértse meg a hadiszerencsét. Há-rom-ezer legiokatona és sebftében összesze- dett belga cohorsok, egyszersmind falusiak-

134 nak s markotányosoknak gyáva, de a veszedelem előtt nagyhangú csapata ront ki valamennyi kapun, hogy körülfogják a szám- belileg gyengébb batavusokat. Azok, mint harcedzett katonák, körös-körül sűrű ékek- be tömörülnek, elöl, hátul, oldalt biztosít-N va: így a mi vékony hadsorunkat áttörik. Amikor a belgák meghátráltak, kimozdul he- lyéből a legio, és megrettenve már a sánc és a kapuk felé tartottak. Itt a legsúlyosabb a veszteség: megtelnek hullákkal az árkok, és nemcsak az öldökléstől és a sebektől, hanem rohanás közben saját fegyvereiktől is sokan pusztultak. A győztesek elkerülték Co- lonia Agrippinensiumot, és az út további szakaszán már semmi ellenségeskedésre nem merészkedtek: a bonnai ütközetet azzal men- tették, hogy békekérelmük megtagadása után segíteniük kellett magukon. (21.) Civilis a veterán cohorsok megérke-- zése után már rendes hadsereg vezére volt, de határozatlanságában és a rómaiak erejét figyelembe véve, valamennyi ott levő kato- nát Vespasianusra eskette fel, s követeket küldött a két legióhoz, mely az előbbi csata veresége után a veterai táborba vonult visz- sza, hogy ugyancsak fogadjanak hűséget Ves- pasianusnak. Erre azt válaszolják, hogy sem áruló, sem ellcıiség tanácsára nincs szükség; van nekik uralkodójuk: Vitellius, akiért utol- só leheletükig meg fogják tartani hűségüket és fegyvereiket; éppen ezért a szökevény batavus ne akarjon döntőbíráskodni római ügyekben, hanem várjon bűnének megérde- melt büntetésére. Civilis, mikor ezt jelentet- ték neki, haragra gyulladt, az egész batavus

135 népet fegyverbe parancsolja, csatlakoznak hozzá a bructerek s tencterek, és a követek Germaniát is felszólítják zsákmány s hírnév szerzésére. (22.) Az eddigihez járuló új háborúnak ezekre a fenyegetéseire Munius Lupercus és Numisius Rufus, a két legioparancsnok meg- erősítette a sáncot s a falakat. A hosszú bé- ke műveit, melyeket nem messze a tábortól valóságos várossá építettek ki, felforgatták, hogy az ellenség ne használhassa. De arról kevés gondoskodás történt, hogy a készlete- ket beszállítsák a táborba: a rablást enge- délyezték. Így néhány nap alatt a zabolát- lanság eltékozolta mindazt, ami a szükség- leteket hosszú időre fedezte volna. Civilis a batavusok derékhadával a csatarend közepén foglalt állást, s hogy még ijesztőbb legyen látványa, a Rhenus mindkét partját germán csapatokkal rakja meg, közben a mezőkön lovassága is ide-oda rúgtat; egyszersmind ha- jói is felvonultak az ár ellenében. Innen a veterán cohorsok jelvényei, onnan az erdők- ből vagy berkekből előhurcolt vadállatké- pek, aszerint, hogy melyik törzs miképpen szokott harcba vonulni _ a bel- és külhábo- rúnak ez az összevegyítése megdöbbentette az ostromlottakat, az ostromlók reményke- dését pedig növelte a sánc kiterjedése: két legio számára építették, de alig ötezer fegyveres védte. Viszont ott voltak tömegestül a markotányosok, kik midőn a béke megbom- lott, odacsődültek, és hadi szolgálatot tel- jesítettek. (23.) A tábor egy része enyhén dombnak emelkedett, másik részét síkságon lehetett

E36 megközelíteni. Persze Augustus azt hitte, hogy ezekkel a téli táborokkal ostromállapot- ban s elnyomva tarthatja Germaniát, és sohasem következik be olyan csapás, hogy még ostrom alá is vehetik legióinkat. Ezért sem a tereppel, sem az erődítményekkel nem bajlódtak; az erő és a fegyver elegendőnek tetszett. A batavusok és az Rhenuson túliak, hogy vitézségük külön-külön még nyilván- valóbb legyen, mindegyik nép magában áll fel és mesziről támad. Később, mikor a leg- több lövedék hatástalanul akadt meg a bás- tyatornyokon s a mellvédeken, és a felülről hajigált kövek is meg-megsebezték őket, or- dítva és rohamozva nekimentek a sáncnak, sokan létrák segítségével, mások teknősbéka- fedezet alatt; már kapaszkodtak is néhányan, mikor kardcsapásoktól és pajzsütésektől le- taszíttatván, karók és dárdák záporába ke- rülnek: kezdetben túl merészek voltak és sze- rencséjükben nem ismertek mértéket. Ekkor azonban prédavágyukban a csapásokat is el- tűrték. Még ostromgépekre, ezekre a nekik szokatlan dolgokra is rákaptak. De ehhez maguk mit sem értettek: szökevények és fog- lyok tanították meg őket, hogyan kell fa- törzseket híd formának összeilleszteni, majd alájuk tett kerekeken gördíteni, hogy egyesek ezeken állva, mintegy töltésről harcol- janak, mások belül rejtőzve a falakat aknáz- zák alá. De a hajítógépekból kilőtt kődara- bok szétzúzták az ormótlan szerkezetet. a vesszőfonadékokat s az ostromtetőket ké- szítőkre égõ dárdákat zúdítottak a lőszerszá- mokból, így az ostromlók voltak kitéve tüzes

137 lövedékeknek, míg aztán letettek az erőszak- ról és a halogatás módszeréhez folyamodtak, jól tudván, hogy néhány napnyi élelem van bent és harchoz nem szokott tömeg; egyút- tal az ínséges helyzet következtében árulás- ban, a rabszolgák megbizhatatlanságában és a háborús véletlenekben reménykedtek. (24.) Flaccus közben értesült a tábor ostro- máról. Egész Galliába segítséget kérő követe- ket küld, és válogatott legiokatonákat ad át Dillius Voculának, a huszonkettedik legio pa-rancsnokának, hogy a part mentén a lehető leggyorsabb menetben siessen előre; ő maga hajón ment utánuk, mivel testben erőtlen volt, katonái pedig gyűlölték. Nem is titkol- tan zúgolódtak: kiengedték Mogontiacumból a batavus cohorsokat, elhallgatták Civilis készülődéseit, behívják szövetségesnek a ger- mánokat. Vespasianus sem Primus Antonius, sem Mucianus jóvoltából nem nyert többet. A nyílt gyűlölködést s a fegyvereket vissza lehet verni: az álnokság és a csalárdság lát- hatatlan, éppen ezért kivédhetetlen. Civilis szemtől szembe kiáll, rendezi hadsorait, Hordeonius a hálószobájából, sőt az ágyából parancsolgat, ami csak az ellenségnek kedvez. Bátor férfiaknak ennyi fegyveres csa- patát egy gyengélkedő aggastyán irányítja: inkább öljék meg az árulót, és mentesítsı-1-li szerencséjüket s vitézségüket a rossz jósjel- tőll Az ilyen beszélgetésektől felingerelt ka- tonákat mégz jobban feltüzelte Vespasianus levele, amelyet Flaccus, mivel titokban tartani nem lehetett, a gyűlés előtt felolvasott, s azokat, akik hozt.;'ıl<, megkötözve Vitellius- hoz küldte.

138 (25.) Miután így lecsillapodtak a kedélyek, Bonnába, az első legio téli táborába vonultak. A katonaság itt még indulatosabban Hordeoniusra hárította a vereség vétkét; az ő parancsára sorakoztak csatára a batavusok ellen, abban a hitben, hogy Mogontiacumból utánuk jönnek a legiók; ugyancsak az ő áru- lása miatt tizedelték meg őket ennyire, mert semmiféle segítség nem jött. Minderről nincs tudomása az többi seregnek, és legfőbb uruk- nak sem jelentették, bár ha annyi tartomány idesereglik, csírájában el lehetett volna fojtani az árulást. Hordeonius a sereg előtt fel- olvastatta mindazoknak a leveleknek a má- solatát, amelyekkel szerte Galliában, Britan- niában és Hispaniában segítséget próbált kérni, s bevezette azt a vészes módszert, hogy a leveleket a legiosasok hordozóinak adják át, akik előbb olvassák fel a katonáknak, mint a vezéreknek. Ezután az egyik zen- dülőt bilincsbe vereti, inkább, hogy jogát gyakorolja, nem mintha az az egy lett volna vétkes. S Bonnából kivonult a sereg Colo- nia Agrippinensis felé, miközben özönlöttek a gallok segédcsapatai, akik eleinte buzgón támogatták a római ügyet; majd mikor a germánok megerősödtek, a legtöbb törzs el- lenük fogott fegyvert, részint a szabadság reményében, részint _ ha sikerülne levet- niük a szolgaságot _ az uralomra vágyva. Nőttön-nőtt a legi-ók elkeseredése, és egy katona megbilincselése nem keltett rémületet; sőt éppen ez vádolta bűnrészességgel a ve- zért, mintha a Civilis és Flaccus közti köz- vetítőt hamis vád alapján, mint az igazság tanúját némították volna el. Fellépett az e-

139 melvényre Vocula, csodálatra méltó állhata- tossággal, megfogatta a katonát, és kiálto- zása ellenére is a vesztőhelyre küldte: és míg a hitványak reszketnek, a derekabbak engedelmeskednek a parancsnak. Ezután, mikor egyhangúlag Voculát követelt-ék vezér- nek, Flaccus neki engedte át a főparancsnok- ságot. (26.) De a lázongő lelkeket sok minden va- dította: a szűkös zsold és élelem, egyszersmind Gallia ellenszegülése a sorozás és adó- fizetés ellen; az, hogy a Rhenus, azon a tá- jon ismeretlen szárazság következtében, alig hordozta a hajókat, ritkultak az utánpótlás- szállítmányok; a part mentén végig őrsége- ket kellett felállítani, hogy a gázlóktól távol tartsák av germánokat; ugyanez okból kevesebb gabonára több fogyasztó jutott. A mű- veletlenek csodás jelnek tekintették még a vízhiányt is, mintha minket már a folyók, a birodalom ősi védői is cserbenhagynának: amit békében véletlennek vagy a természet művének tekintettek, akkor végzetnek és isteni haragnak mondották. A Novaesiumba bevonulókhoz csatlakozik a tizenhatodik legio, Vocula mellé adják, mint a gondok részesét, Herennius Gallus legioparancsnokot, de nem mervén az ellen- ség ellen vonulni . . .Ü _ a helynek Gelduba a neve _ ütöttek tábort. Itt rendgyakorla- tokkal, sán-cok s erődítmények építésével és egyéb hadi készületekkel próbálták a kato- nákat edzeni. Vocula a sereget, hogy a zsák- mánytól bátorságra lobbanjon, a Civilisszel szövetkezett cugernusok legközelebb eső fal-

140 vai ellen vezette; egy rész Herennius Gal- lusszal visszamaradt. (27.) Történt, hogy egy gabonával megrakott hajót, amely a tábortól nem messze a sekély vízben fennakadt, a germánok a maguk pártjára akarták vontatni. Gallus ezt nem hagyta, és segítségül küldött egy cohor- sot: megnövekedett a germánok száma is, s mivel lassanként egyre több erősítés érke- zett, valóságos ütközetre került sor. A ger- mánok, a míeinknek nagy vesz'teséget okoz- ván, elragadják a hajót. A legyőzöttek, ami akkor jött szokásba, nem a maguk gyávasá- gát, hanem a vezér árulását híbáztatták. Mi- után kiráng-atták sátrából és letépték ruhá- ját, megkorbácsolják, és felszólítják, mondja meg, milyen áron, kiknek a közreműködésé- vel árulta el a sereget. Feléled Hordeonius ellen a gyűlölet: őt kiáltják ki a bűn szerző- jének, Gallust a segédjének, míg aztán, a halálos fenyegetésektől megrémülvén, ő is árulással vádolja Hordeoniust. Megkötözik, és csak Vocula megérkezésekor szabadul. Vocula másnap kivégeztette a zendülés fő- kolomposait: ennyire különböző módon nyil- vánult meg ebben a seregben a zabolátlan- ság s a meghunyászkodás. Nem kétséges, hogy a közkatona Vitellius híve volt, a leg- tekintélyesebbek pedig Vespasianushoz húz- tak: innen a bűnök és büntetések váltako- zása és az engedelmeskedéssel keveredő őr- jöngés, úgyhogy megfegyelmezni nem lehetett azokat, akiket megfenyíteni lehetett. (28.) Közben Civilist a rengeteg erősítéssel egész Germania egyre magasabbra emelte, s a szövetséget a legelőkelőbb túszokkal bizto-

141 sították. Civilis tehát, melyik tőrzshöz mi esett közelebb, pusztíttatta az ubiusok s trevirek földjét, és egy másik csapatot átküldött a Mosa folyó túlsó partjára, hogy a mena- piusokat, morunisokat és Gallia határvidékét nyugtalanítsa. Mindkét partot végigprédál- ták, az ubiusok közt annál is ádázabbul, mivel ez a ,qermán eredetű törzs, megtagadván hazáját, római névvel ,,AgriPPinenses“-nek hívatta magát. Lemészárolták cohorsaikat, amelyek Marcodurum helységben, mivel tá- vol voltak a parttól, a kelleténél óvatlanab- bul viselkedtek. De az ubiusok sem nyug- hattak, mindenáron zsákmányt akartak sze- rezni Germaniából: eleinte büntetlenül, majd körülfogták őket, ebben az egész háborúban különb hűséggel, mint szerencsével harcoltak. Az ubiusok felmorzsolása után a tekintély- ben megerősödött és a sikertől elkapatott Civilis már a legiók megostromlását szorgalmazta, megszigorította az őrséget, hogy a közelgő segítségnek egyetlen titkos hírvivõje se juthasson be. A hajítógépeket és ostrom- műveket a batavusokra bízza; a Rhenuson túliakat, mikor csatát követelnek, a sáncka- rók kiszaggatására küldi, mivel bőven telt sokaságukból és könnyen viselték a veszte- séget. (29.) Erőfeszítéseiknek az éjszaka sem vetett véget: körös-körül fát halmoztak fel s meggyújtották, s miközben ott lakomáztak, aki a bortól felhevült, dőre vakmerőségében csatába rohant. Persze lövedékeik a sötétben hatástalanok voltak: a rómaiak a jól látható barbár sorokat választották célpontnak, meg a merészségükkel vagy csillogó fegyverekkel

142 szembetűnő katonákat. Észrevette ezt Civi- lis, és kioltván a tüzet, mindent a sötétség és fegyverzaj zűrzavarává kevert. Etftől fogva csak összevissza kiáltozások hangzottak; vak- tában rohamozták egymást, senki sem látta, hova sújt vagy; merre térjen ki; ahonnan a zaj jött, arra fordultak, arra feszültek; mi haszna sem volt a vitézségnek, a véletlen ka- vart mindent, és akárhányszor igen bátrak estek el gyávák lövéseitől. A germánokat el- vakította az indulat; a veszedelmekben já- ratos római katona a megvasalt karókat, sú- lyos köveket nem csak úgy találomra hají- gálta. Mikor az ostrommal erőlködők vagy a sánc falához támasztott létrák zaja az el- lenséget kézre adta, pajzzsal visszanyomták, gerellyel üldözték; sokat, aki a falakra fel- hágott, tőrrel döftek le. Miután így eltelt az éjszaka, új csata képét tárta fel a hajnal. (30.) Felhúztak a batavusok egy kétemele- tes tornyot, majd a prateori kapuhoz közelí- tették, ahol legsimább volt a terep. A feléje taszigált erős rudak és a ráhajigált geren- (lak azonban beszakították, úgyhogy a rajta állók nagy része elpusztult. Aztán váratla- nul kitörtek, és sikeresen csatára keltek a megrémült ellenséggel, egyben a tapasztal- tabb és ügyesebb legionariusok többféle ha- diszerszámmal kísérleteztek. Roppant rémü- letet keltett egy felfüggesztett és billenő al- kotmány: ha hirtelen lebocsátották, az el- lenség szeme láttára egy vagy akár több em- berüket a magasba ragadták, majd áthelyez- ve a súlypontot, a táborba zúdították őket. Civilis már nem reménykedett az ostrom si- kerében, ismét csendben vesztegelt, üzene-

143 tekkel és ígéretekkel próbálta megingatni a legiók hüségét. (31.) Ez történt Germaniában a cremonai csata előtt,1° melynek kimeneteléről Primus Antonius számolt be levélben, csatolván hoz- zá Caecina edictumát,“ a legyőzöttek közül pedig egy cohorsparancsnok, Alpinus Monta- nus, személy-esen vallha-tta meg pártjának bal-szerencséjét. Ezt különböző érzésekkel fo- gadták: a galliai segédcsapatok, amelyek nem kedvelték, nem is gyűlölték a pártot, s meg-_ győződés nélkül szolgáltak, parancsnokaik buzdítására tüstént elállnak Vitelliustól; az öreg katonák vonakodtak. De Hordeonius Flaccus szavai nyomán, tribunusaik unszolá- sára, sem arcuk kifejezése, sem szívük szerint nem nagy meggyőződéssel letették az esküt, és míg az eskü többi szavát utána- mondták, Vespasianus nevét habozva vagy halk mormogással ejtették ki, legtöbben meg hallgatással siklottak át fölötte. (32.) Felolvasták ezután a gyűlés előtt Antoniusnak Civilishez intézett levelét.”-” Ez gyanakvásra ingerelte a katonákat: mintha pártjának .részeséhez szólna és a germaniai seregről ellenségesen. Majd mikor a geldubai táborba is eljutott a hír, ugyanazt mond- ták s cselekedték, és Montanust elküldték Civilishez azzal a paranccsal, hogy hagyjon fel a hadakozással, és ellenséges szándékát ne leplezze hamis fegyverekkel: ha valóban Vespasianus megsegítésére szállt hadba, kezdeti lépéseivel ennek már eleget tett. Erre Civilis előbb ravaszul válaszolt, de mikor látja Montanus szilaj természetét s fordula- tokra kész hajlandóságát, panaszkodással

144 kezdi, s a veszedelmekkel, amelyeket huszon- öt év alatt a rómaiak táborában tűrt, majd így szólt: _ Gyönyörű jutalmat kaptam fáradozá- saimért: fivérem meggyilkolását, bilincseimet, és most e vérszomjas sereg kiáltozását, hogy hurcoljanak a vesztőhelyre: ezért én a né- pek jogára hivatkozva elégtételt követelek. Ti meg, treverek s egyéb szolgalelkek, mi- féle jutalmat vártok annyiszor ontott vére- tekért, ha nem a hálátlan katonáskodást, az örökké tartó adókat, a megvesszőzést, bárdot és az uraságok szeszélyeit? Íme, én egyetlen cohors parancsnoka, és a canninefasok s a batavusok, Galliának kicsiny töredéke, meg- semmisítettük, vagy vassal s éhséggel körül- fogva szorongatjuk a hiú módon kiterjesztett táborokat. Egyszóval, ha merünk, vagy a sza- badság lesz osztályrészünk, vagy legyőzetvén, ugyanazok maradunk. Így feltüzelvén, de mérsékeltebb hangú je- lentésre utasítván, elbocsátja: Montanus visz- szatér, mintha hiába járt volna, a többit el- titkolta, de rövidesen az is kiderült. (33.) Civilis, csapatainak egy részét vissza- tartván, veterán cohorsait és legelszántabb germán katonáit Iulius Maximus és Claudius Victor _ nénjének a fia _ vezérlete alatt Vocula s hadserege ellen küldi. Atvonulás közben lerohanják egy lovasalakulatnak As- ciburgiumban berendezett téli táborát, s annyira váratlanul ütöttek rajta a geldubai táboron, hogy Vocula nem is buzdíthatta fel, nem is tudta csatasorba állítani seregét. Csak azt kötötte lelkükre a kavarodásban, hogy a jelvények alatt szolgáló katonasággal a zö-

10 - Sorsfordulatokban gazdag kor 14,5 möt erósítsék; a segédcsapatok la-zábban helyezkedtek el körös-körül. A lovasság előre- rontott, de az ellenség rendezett soraiba iit- között és meghátrálásra kényszerült. Mészár- lás következett ezután, nem csata. A nerviusok cohorsai is, ijedtükben vagy árulásból, védtelen hagyták a mieink oldalát: így a legiókig törtek előre, amelyek elhagyták jel- vényeiket és már a sáncon belül is csaknem felőrlődtek, mikor egy váratlanul érkező csapat segítsége megváltoztatta a hadisze- rencsét. A vascók népének Galba toborozta és éppen ideirányított cohorsai, miközben a tábor felé közelednek, meghallják a küzdők lármáját, a harcba merült ellenséget hátul- ról megtámadják, s számukhoz képest nagyobb rémületet keltenek, mivel azt hiszik róluk, hogy Novaesiumból vagy Mogontia- eumból az egész haderő odaérkezett. Ez a té- vedés bátorságot kelt, és miközben mások erejében bizakodnak, a magukét visszanye- rik. A batavusok közül a legbátrabbak, leg- alábbis a gyalogosok, elhullanak; a lovasok kivágták magukat a jelvényekkel s a fog- lyokkal, kiket még a csata elején fogdostak össze. Aznap a mi oldalunkon többen estek el, de a hitványabbak, a germánok közül a legjava. (34.) Mivel mindkét vezér egyformán a maga hibájából érdemelte ki a csapásokat, egyik sem tudta kihasználni szerencséjét. Mert ha Oivilis jelentősebb erőkből állítja fel seregét, a kevés cohors nem foghatja közre, ő pedig lerombolhatja a bevett tábort; Vocula pedig nem deritette fel az ellenség közeledtét, s

146 ezért mindjárt kivonulása után vereséget szenvedett; azután pedig kevéssé bízván győ- zelmében, napokat fecsérelt el hiába, csak azután vonult az ellenség ellen, míg ha azon nyomban üldözésére ered s a dolgok folyá- sát követni igyekszik, egy csapásra felment- hette volna ostromlott legióit. Közben Civi- lis próbára tette az ostromlottak hangulatát, mintha elveszett volna a rómaiak ügye, és az övéinek jutott volna a győzelem: körülhor- doztatta a jelvényeket s a zászlókat, meg- mutogatta a foglyokat is. Egyikük hősi cse- lekedetre szánta el magát; hangos szóval adta tudtul a történteket, mire a germánok azonnal ledöfték, de ezáltal még nagyobb lett bejelentésének hitele; ugyanakkor a lángok- ban. álló udvarházak pusztulásából és égésé- ből azt is megértették, hogy közeledik a győztes sereg. Vocula a tábor színe előtt ki- tűzeti a hadijelvényeket, s elrendeli, vegyék körül magukat árokkal és sánccal, hogy le- rakván minden terhes holmit s málhát, aka- dálytalanul harcolhassanak. Erre kiáltozni kezdenek a vezérre, és csatát követelnek; mert a fenyegetőzést is mezgszokták. Még arra sem szántak időt, hogy felállítsák a csatarendet, amúgy rendezetlenül és fáradtan vették fel a harcot. Civilis ugyanis már ott volt, és nem kevésbé bízott az ellenség hi- báiban, mint katonáinak vitézségében. Vál- tozó volt a rómaiak hadi.szerencséje, és a leg- lázongóbbak a leggyávábbak; némelyek nem Áfeledvén friss győzelmüket, kitartottak a he- lyükön, aprították az ellenséget, biztatták magukat és szomszédaikat, és a csatarend helyreálltával az ostromlottak felé nyújtot-

147 ták karjukat, hogy el ne mulasszák az alkalmat. Azok mindezt látván a falakról, valamennyi kapun kirohantak. Civilis, mivel lova elbukott, véletlenül elterült a földön, és mindkét seregben hitelt adtak a hírnek, hogy megsebesült vagy elesett: ez roppant félel- met keltett katonáiban, az ellenségbe pedig harci kedvet öntött. Vocula azonban felhagyott a menekülők üldözésével, a sáncot s a tábor tornyait magasította, mintha újból ostrom fenyegetne; már annyiszor meghiúsította a győzelmet, hogy nem oktalanul gyanúsítot- ták: jobban szereti a háborút. (35.) Semmi nem merítette ki annyira se- regeinket, mint az élelemhiány. A legiók fo- gatososztagait a harcképtelen sokasággal Novaesiumba küldték, hogy onnan szárazföl- di úton hozzanak gabonát, mert a folyó az ellenség kezében volt. Az első menet bizton- ságban járta meg útját, mivel Civilis még gyengélkedett. De mikor meghallotta, hogy újabb élelemszerzőket küldtek Novaesium- ba, és az őrségül adott cohorsok úgyszólván gondtalan békében haladnak; hogy alig van a jelvények közelében. katona, a fegyverek a társzekereken, és mindenki fegyelmezetlenül kószál, harci rendben megtámadja őket, de előbb embereket küldött előre a hidak és az útszűkületek megszállására. Hosszan elnyúlt oszlopban és bizonytalan hadiszerencsével harcoltak, míg csak az éjszaka félbe nem szakította az ütközetet. A cohorsok Geldu- báig vonultak, mert ott a tábor, melyet a hátrahagyott katonákból álló helyőrség tartott megszállva, úgy maradt, mint azelőtt volt. Nem volt kétes, hogy a megrakott s

148 - riadt élelemszerzőknek mekkora veszedelmet kell majd .kiállniuk visszafelé. menet. Vocula a Veteránál bezárt ötödik és tizenötö- dik legióból ezer válogatott harcost csatol seregéhez, fékezhetetlen és vezéreikre nehez- telő katonákat. A parancsoltnál többen ki- vonuló katonák menet közben nyíltan zúgo- lódnak, hogy többé nem tűrik az éhséget és legatusaik álnokságát; akik pedig hátrama- radtak, azon siránkoztak, hogy a legiók egy részének elvezénylésével cserbenhagyták és tönkretették õket. Kettős elégedetlenség tá- madt ebből: némelyek visszahívták Voculát, mások meg vonakodtak visszatérni a táborba. (36.) Közben Civilis körülzárta Veterát: Vocula Geldubába, majd onnan Novaesium- ba vonult. [Civilis elfoglalja Geldubát]; hamarosan nem messze Novaesiumtól lovascsa- tában szerencsésen harcolt. De a katonasá- got jó és balsorsa egyaránt vezéreinek rom- lására tüzelte, és _az ötösök és tizenötösök odaérkeztével meggyarapodott legiók, mikor megtudják, hogy Vitellius megküldte a pénzt, ajándékot követelnek. Némi habozás után Hordeonius adott is _ Vespasianus nevében, s főleg ez táplálta a zendülést. Dorbézolásba és lakomázásba merülve, éjszakánként össze- verődve felújítják régi haragjukat Hordeoni- us ellen, s mikor egyetlen legatus vagy tribunus sem merte útjukat állani _ mert minden tisztességtől megfosztotta őket az éjsza- ka _, kirángatják hálószobájából és meg- gyilkolják. Ugyanezt tervezték Vocula ellen is, ha szolgaruhában a sötétségben felismer- hetetlenül el nem menekül.

149 (37.) Mikor a felindulás elcsitultával visz- szatért a félelem, centuriókat küldtek .leve- lekkel az galliai törzsekhez; hogy 'segitséget és anyagi támogatást' kérjenek: ők maguk ._ már csak ilyen a vezetőnélküli sokaság: meg- gondolatlan, félénk, tehetetlen _ Civilis kö- zeledtére vaktában felkapkodták, de azon nyomban el .is hajigálták fegyvereiket, és megfutamodtak. A sorscsapások széthúzást szültek: a felső-germaniai seregből valók ugyanis különválasztották ügyüket; a tábo- rokban és a legközelebbi belga helységekben mégis visszaállították Vitellius képmásait, jóllehet Vitellius már halott volt. Ezután a bűneiket megbánó egyesek, négyesek és hu- szonkettesek Voculához szegődnek, újból fel- esküdnek előtte Vespasianusra, majd az ostromlott Mogontiacum felmentésére indultak. Az ostromlók már elvonultak, chattusokból, usipusokból, mattiacusokból összeállt sereg; megelégelték már a zsákmányolást, de nem vérveszteség nélkül, mivel az elszéledve és mit sem sejtve haladókon katonáink rajta- ütöttek. A treverek még fonott mellvédet és sáncot is építettek határaik mentén, s kölcsö- nösen nagy veszteséget okozva egymásnak, harcoltak a germánokkal, míg csak a római nép érdekében szerzett kiváló érdemeiket nemsokára lázadásukkal be nem mocskolták. (54.) Közben Vitellius halálának Galliában s Germaniában elterjedt híre megkettőzte a háborút,13 mert Civilis _- felhagyván a szín- leléssel --- a római nép ellen rontott, Vitel- lius legiói pedig még az idegen szolgaságot is inkább választották, mint Vespasianust u- ralkodónak. A gallok, abban a hiszemben,

150 hogy seregeink mindenütt ugyanarra a sors- ra jutottak, felbátorodtak, mivel azt suttog- ták, hogy. a szarmaták s a dákok körülfogták a moesiai és pannoniai téli táborokat;14 ha- sonló híresztelések kaptak lábra Britanniáról is. De semmi úgy, mint a Capitolium égése, nem ébresztette bennük azt a hitet, hogy el- jött a birodalom végnapja. Hajdan a gallok elfoglalták a várost, de Iuppiter székhelyé- nek nem esett baja,15 megmaradt a birodalom: most a végzetes tűz az égiek haragjá- nak volt a jele, és azt mutatja, hogy a világ- uralmat az Alpokon túli népek veszik át _ hiú babonaságukban ezt jövendölték a drui- dák. Elterjedt az a hír is, hogy Gallia főem- berei, akiket Otho küldött Vitellius ellen, útra kelésük előtt megfo-gadták, nem hagyják veszni szabadságukat, ha a római népet a polgárháborúk szakadatlan sora és a belső bajok egyszer megtörik. (55.) Flaccus Hordeonius meggyilkolása előtt semmi ki nem szivárgott, amiből össze- esküvésre lehetett vona következtetni: Hor- deonius halála után megindultak a hírvivők Civilis és Classicus, a trevir lovasság parancsnoka között. Classicus messze a legelőkelőbb és leggazdagabb: királyi vér és békében s háborúban híres nemzetség sarja; ő maga ősei közül inkább a római nép ellenségeivel, semmint szövetségeseivel dicsekedett. Tár- sult hozzájuk Iulius Tutor és Iulius Sabinus, egyikük trevir, másikuk lingo; Tutort Vitel- linus a Rhenus-part parancsnokává tette; Sabinust veleszületett hiúságán kívül még vélt származásának dicsősége is fűtötte; az, hogy ükanyja buja szépségével megtetszett

151 a Galliában háborúskodo isteni Iuliusnak. Azok ketten titkos megbeszéléseken fürkész- ték a többiek hangulatát; mikor az alkalmas- nak gondolt személyeket bűnrészesség-gel be is hálózták, Colonia Agrippinensisben egy magánházban találkoznak; mert a város a maga egészében visszariadt az ilyen törek- vésektől, mégis akadt köztük néhány ubius és tunger. De a döntõ súlyt a trevirek és lingók jelentették, azok pedig- nem szenved- hették a hosszadalmas tanácskozásokat: versengve hirdetik, hogy őrjöng meghasonlásá- ban a római nép, halomra hullottak a legiók, pusztasággá vált Italia, éppen most foglal- ják el a fővárost, minden sereget a maga háborúi tartanak lekötve: ha az Alpokat őr- Ségekkel tűzdelik meg, a szabadság megszi- lárdulása után Galliának csak azt kell el- döntenie, hol szabjon határt hatalmának. (56.) Ilyeneket beszéltek s hagytak is mind- járt jóvá: a vitelliusi sereg maradványairól bizonytalanabbul. Legtöbben ki akarták őket végeztetni, mert zavargók, hűtlenek, vezéreik vérével fertőzöttek: győzött a kímélet meg- gondolása, hogy a bocsánat reményétől meg- fosztva makacsságukat lángra ne lobbantsák; inkább szövetségre kell őket csalogatni; ha csupán a legioparancsnokokat végeztetik ki, a nagy tömeg bűneinek tudatában és a bün- tetlenség reményében könnyen melléjük fog állni. Ilyenforma volt első gyűlésük, s Gal- lia-szerte háborúra bujtogató követeket küld- tek szét, ők maguk engedelmességet színlel- tek, hogy annál óvatlanabb legyen Vocula, mikor rajtaütnek. Olyanok is akadtak, akik értesítették Voculát, de _ csonka lévén a

152 legiók létszáma s hüsége _ hiányzott az erő a megzabolázáshoz. Mivel a sok kétes. hűségű katona és az álcázott ellenség között az a-` dott helyzetben azt tartotta helyesebbnek, ha színlelést szegez szembe a színleléssel, és ugyanazokkal a módszerekkel él, amelyekkel őt támadták, Colonia Agrippinensisbe vonult le. Öreit megvesztegetvén, ide menekült Claudius Labeo, akinek elfogatásáról és a frízekhez való elküldésérõl fentebb szólot- tunk. Megígérte, hogy ha embereket adnak neki, elmegy a batavusokhoz és a törzs derekabb részét ismét megnyeri a római szö- vetségnek. Miutánegy kisebb gyalogos- és lovascsapatot kapott, a batavusok közt semmit sem mert ugyan tenni, ám néhány ner- viust s baetasiust fegyverfogásra bírt, és in- kább titokban, semmint nyílt háborúban a eanninefasokat s a marsacusokat zaklatta. (57.) Vocula, akit a gallok lépre csaltak, az ellenség ellen vonult, s nem messze volt Veterától, midőn a felderités ürügyével elő- nyomuló Classicus és Tutor a germán vezé- rekkel megállapodást kötött. Csak ekkor sza- kadnak el a legióktól s külön sánccal veszik körül táborukat, bár Vocula bizonygatta, a polgárháborúk nem forgatták fel annyira a római államot, hogy már a trevirek s a lingók is lenézhetnék. Vannak még hű tar- tományok, győztes seregek, él a birodalom szerencséje, és élnek a bosszuló istenek. Így bukott el valamikor Sacrovir és az aeduusok, a minap Vindexlﬁ s Gallia egyetlen csatá- ban. Ugyanaz-ok az istenek várják most is- mét a szerződésszegőket, ugyanaz a végzet. Az isteni Iulius s az isteni Augustus jobban

153 ismerte hűségüket: Galba ténykedése és a szolgáltatások csökkentése ellenséges érzü- lettelz töltötte el őket. Most ellenségek, mert enyhe aszolgaság; majd ha kifosztják s min- denükből kiforgatják őket, barátok lesznek. Ilyen indulatosan beszélt, majd mikor látja Classicus és Tutor megátalkodott hűtlensé- gét, megfordult és Novaesiumba vonult. A gallok egy síkságon táboroztak le két mér- földnyi távolságban. Az ide kijáró- centuriók s katonák áruba bocsátották lelküket, úgy- hogy _ hallatlan gyalázat! _ római sereg idegenek szavaira esküdött, s ekkora bűnéaek zálogául megfogadta, hogy legatusait meg-. gyilkolja vagy bilincsbe veri. Vocula, bár legtöbben menekülésre próbálták rábeszélni, úgy vélvén, hogy merésznek kell lennie, az összehívott gyűlés előtt ilyenforma szónok- latot tartott: (58.) _ Soha előttetek nem beszéltem így, sem értetek jobban aggódva, sem magam miatt gondtalanabbul. Mert örömest hallom, hogy vesztemre törnek, s ennyi csapás között a halálra úgy várok, mint nyomorúságaim vé- gére: miattatok szé-gyenkezem s bánkódom, akik ellen nem csatára kiálló sereg készülő- dik, mert ez a fegyverek joga és a harcoló felek törvénye; a ti segitségetekkel háborút viselni a római nép ellen _ Classicus ebben reménykedik, s Gallia uralmával és a Galliá- nak tett esküvel kérkedik. Ha a szerencse és a férfierény pillanatnyilag elhagyott is bennünket, hát annyira híjával vagyunk a régi példáknak is, hogy a római legiók hány- szor választották inkább a halált, csak ne hátráljanak? Szövetségeseink gyakran vál-

154 lalták, hogy városaik elpusztuljanak, maguk feleségükkel és gyermekeikkel benne égje- nek, s nemﬁvolt. más jutalma vesztüknek, mint hűségük és hírük. :Eppenz mostállják a nélkülözést s az ostromot a -veterai legiók, és sem megfélemlítésre, sem ígéretekre nem tágitanak: nekünk fegyvereken, férfíakon és kitűnő tábori erődítményeinken kívül gabo- nánk és élelmünk is bármilyen hosszú há- borúra is elegendő. Pénzünk a minap még ajándékra is telt, és akár Vespasianus, akár Vit-ellius adományának akarjátok inkább ér- telmezni, mindenképpen a római uralkodótól kaptátok. Ha ti, annyi háború győztesei, akik Geldubánál, Veteránál annyiszor megfutamí- tottátok az ellenséget, ha ti féltek csatasorba állni, az sem méltó hozzátok, de ott van a sánc, a falak és a halogatás sokféle fortélya addig is, míg a szomszédos tartományokból a segédcsapatok és a seregek idesietnek. Lehet, hogy ellenem van kifogásotok: megteszi he- lyettem a többi legatus, tribunus, de akár egy centurio vagy katona is. Csak az a ször- nyű hír el ne terjedjen az egész földkerek- ségen, hogy Civilis és Classicus veletek mint csatlósokkal rohamozza meg Itáliát. Vagy ha a germánok s gallok Róma falai alá vezet- nek titeket, akkor a haza ellen fordítját-ok fegyvereiteket? Ilyen irtózatot még elkép- zelni is borzasztó. Tutornak, egy trevirnek állnátok őrséget? Jelt a harcra majd batavus ad? Es ti a germánok csapatait fogjátok ki- egészíteni? Mire vezet ez a gazság, ha római legiók sorakoznak fel ellenetek? Szökevé- nyekből szökevények, árulókból árulók lesztek, új és régi eskütök közt ingadoztok, gyű-

155 lölten az istenek előtt? Jóságos nagy Iuppi- ter, akit nyolcszázhúsz éven át annyi diadalmenettel tiszteltünk, Quirinus, Róma vá- rosának atyja, hozzátok esdek s hozzátok kö- nyörgök: ha már azzal nem gondoltatok, hogy vezérségem alatt ez a tábor megrontatlan és fertőzetlen maradjon, legalább azt ne enged- jétek, hogy Tutor és Classicus tegye tisztá- talanná és mocskolja be, a római katonák- nak pedig vagy ártatlanságot adjatok, vagy mielőbbi és kár nélküli bűnbánást. (59.) Beszédét különféleképpen fogadták, remény, félelem és szégyenkezés közt. Vo- culát, aki eltávozott és a halál gondolatával foglalkozott, szabadonbocsátottjai és rabszol- gái megakadályozták abban, hogy önként megelőzze a szégyenletes halált. Classicus odaküldte az első legióból megszökött Aemi- lius Longinust, így siettette a gyilko_sságot, Herennius és Numisius legatusoknak a bilincsbe verésével is beérte. Ezután magára öltve a római főparancsnoki tisztség jelvénye- it, a táborba ment. De bármennyire edzett volt is minden gazságra, több szó ki sem jött a száján, épp csak az esküt tudta felolvasni: így esküdtek fel a jelenlévők Gallia ural- mára. Vocula gyilkosát magasabb ranggal, a többieket, ki mint működött közre a bűn- ben, jutalmakkal tüntette ki. Megoszlottak ezután Tutor és Classicus közt a feladatok. Tutor az erős sereggel kö- rülvett Colonia Agrippinensis lakosait s a Rhenus felső partja mentén állomásozó ka- tonaságot ugyanolyan eskü letételére kénysze- ríti, kivégezteti Mogontiacumban a tribunu- sokat, elűzi a táborparancsnokot, akik erre

156 nem voltak hajlandók. Classicus a behódol- tak közül a legelvetemültebbeket az ostrom- lottakhoz küldeti, hogy kegyelmet csillogtas- sanak meg előttük, ha a helyzethez alkalmaz- kodnak: különben ne reménykedjenek sem- miben, éhség, harc és kínos vég vár rájuk. Hozzátették ehhez a küldöttek a maguk pél- dáját is. (60.) Az ostromlottakat egyfelől a hűség, másfelől a becsület és a gyalázat közt a szük- ség szorongatta. Amíg haboztak, elfogyott a megszokott és szokatlan táplálék is, felélték málhás állataikat, a lovakat és egyéb jószá- gokat, melyeket, bár tisztátalanok s undorí- tók, a kényszerhelyzetben mégis hasznosíta- nak. Végül már, példásan tűrve a nyomorú- ságot, a cserjéket, gyökereket és a kövek közt sarjadt füvet tépdesték, míg aztán a rút vég- gel be nem mocskolták dicsőségüket: Civilis- hez küldött követeik útján életükért könyö- rögtek. Kérésüket addig nem hallgatta meg, amíg le nem tették az esküt Galliára; ezután kikötvén magának a táborbeli zsákmányt, őröket ad melléjük, hogy a pénzt, hadisz_9_l- gákat, málhát ottfogják, őket pedig, ahogy holmi nélkül vonulnak, elkísérjék. Körülbe- lül az ötödik mérföldkőnél az ott összeverő- dött germánok rajtaütnek az elővigyázat- lan meneten: a legharcosabbak azon nyomban, sokan szanaszét szóródva lelték halá- lukat; a többiek visszamenekülnek a táborba: Civilis nagyban panaszkodott és szidta a ger- mánokat, mintha bűnös módon megszegték volna egyezségüket. Tettetés volt-e ez, vagy nem tudta kordában tartani az őrjöngőket, lehetetlen biztosan megállapítani. A kifosz-

157 tott táborra csóvákat vetnek, s mindazokat, kik az ütközetet túlélték, a tűzvész emésztet- te el. (61.) Mikor megindult a háború a rómaiak ellen, Civilis, barbár fogadalom szerint, meg- növesztett és vörösre festett haját előrefé- sülte; mikor végre sikerült megsemmisítenie1' a legiókat, levágatta. Allítólag kicsiny fiá- nak is hozatott néhány foglyot, hogy játék- nyilakkal és -dárdákkal lövöldözzön rájuk. Egyébként sem ő maga nem esküdött fel Gal- liára, sem a batavusok közül nem kényszerí- tett senkit, mivel bízott a germánok hatal- mában, és abban, hogy ha az uralomért meg kellene küzdeni a gallokkal, ő a hírnevesebb és az erélyesebb. Egyéb ajándékokkal együtt Veledának küldte Municius Lupercus legioparancsnokot. A bructerek törzséből szárma- zó szűz kiterjedt hatalommal rendelkezett, mert a germánok, régi szokás szerint, sok nőt jövendőmondónak gondolnak, sőt amikor a babonaság elharapódzott, istenasszonynak. Épp ez idő tájt nagyot nőtt Veleda tekinté- lye, mert előre megmondta a germánok si- kereit és a legiók pusztulását. De Lupercust útközben megölték. A Galliában született centuriók s a tribunusok közül néhányat a szövetség zálogául visszatartanak. A cohorsok, a lovasalakulatok, a legiók téli szállá- sait feldúlták s porig égették, csak azok maradtak meg, amelyeket Mogontiacumban és Vindonissában létesítettek. (62.) A tizenhatodik legio a segédcsapatok- kal, amelyek egyidejűleg adták meg magukat, parancsot kap, hogy Novaesiumból menjen a trevirek városába, s előre meghatároz-

158 zák a napot, ameddig a táborból ki kell vo- nulnia. Az egész közbeeső időt ezer agg0da_ lom között töltötték: a gyávábbak a Veterá- nál legyilkoltak példájától remegtek, a kü- lönbek a szégyentől és a becstelenségtől: milyen lesz ez az út? Ki fogja őket vezetni? Mert minden azoknak kényétől-kedvétől függ, akiket életük s haláluk uraivá tettek. Mások, mit sem törődvén a gyalázattal, pén- züket és legkedvesebb dolgaikat vették ma- gukhoz; némelyek, mintha csatára készülőd- nének, előszedték fegyvereiket. Ilyen gondok közepette érkezik el indulásuknak a vártnál szomorúbb órája. Mert a sáncon belül a rút látvány nem volt annyira szembetűnő: a mező és a nap felfedte a gyalázatot. A csá- szárképek leszaggatva, a jelvények díszte- lenül, innen is, onnan is csillogó gall hadi- jelvények; szótlanul haladtak, akár -egy hosz- szú temetési menet; a vezér a kifolyt szemű, torz arcú, még gyengébb képességű Claudius Sanctus. Még nagyobb a szégyen, amikor a bonnai tábort elhagyván, a másik legio is csatlakozott. Mert a legiók fogságba jutásá- nak hírére mindazok, akik nemrég reszket- tek a római névtől, elősiettek a földekről s a házakból és mindenfelől összecsődülvén, dölyfösen legeltették szemüket a szokatlan látványon. A Picensről elnevezett lovasalakulat nem tűrte a gúnyolódó tömeg örven- dezését, s nem törődvén Sanctus ígéreteivel, sem fenyegetéseivel, Mogontiacumba indul- nak, és mikor véletlenül szembetalálkoznak Longinusszal, Vocula gyilkosával, a rázúdí- tott fegyverekkel megtették az első lépést bűnük kiengesztelése felé. A legiók nem vál-

159 toztatnak útirányukon, és a trevirek falai előtt állapodnak meg. (63.) Civilis és Classicus, sikereiken fel- buzdulva, nem tudtak határozni, vajon meg- engedjék-e seregüknek Colonia Agrippinen- sis kifosztását. Kegyetlen természetük és prédavágyuk a város elpusztitására ösztönöz- te őket: ezzel szemben állott a hadiérdek és az, hogy új uralom kezdői számára hasznos a kegyesség híre. Civilis egy jótétemény emléke miatt is hajlott erre, mivel a meg- mozdulás kezdetén ott fogott fiát tisztes őri- zetben tartották. De a Rhenuson túli törzsek gyűlölték a gazdag és virágzó várost; s más- képp el sem tudták képzelni a háború vé- gét, mint úgy, hogy ez lesz a germánok kö- zös lakóhelye, vagy feldúlásával együtt az ubiusokat is szétszórják. (64.) A tencterek tehát, :akiktől a Rhenus választotta el őket, követeket küldenek, és az agrippinensisi gyűlés előtt kihirdetik üze- netüket. A legerőszakosabb követ ilyenfor- mán adta elő: _ Hogy visszatértetek Germania testébe s nevére, a közös isteneknek és a legfőbb is- tennek, Marsnak köszönjük, s nektek szeren- csét kívánunk, hogy végre szabadok lesztek szabadok között. Mert a mai napig a folyó- kat, a földet, sőt majdhogynem még az eget is elzárták előletek a rómaiak, hogy a ve- lünk való eszmecserét és taláflkozásainkat megakadályozzák, vagy _ ami még nagyobb gyalázat fegyverforgatásra született férfiak- nak _, ho-gy csak fegyvertelenül és szinte csupaszon, Őrség alatt és pénzért jöhessünk össze.” De hogy barátságunk és szövetségünk

160 örökre fennmaradjon, követeljük tőletek, hogy a város falait, a szolgaság_védőbástyáit rontsátok le _ még a bezárva tartott vad- állatok is megfeledkeznek erejükről _, ha- táraitokon belül valamennyi rómait öldössé- tek le _ szabadság és uralkodás nem köny- nyen elegyíthetõ _, a megöltek vagyona legyen köztulajdon, hogy senki el ne rejthes- sen senımit és el se különülhessen. Nekünk is, nektek is, mint egykor őseinknek, legyen szabad mindkét partot laknunk: amiképpen a napfényt minden embernek, úgy minden földet a bátor férfiaknak nyitott meg a ter- mészet. Vegyétek fel ismét intézményeite- ket s ősi életmódotokat, szakítsatok az él- vezetekkel, amelyekkel a rómaiak többre mennek alattvalóik ellenében, mint fegyverekkel. Mint tiszta, érintetlen és a szolgaság- ról mit sem tudó nép, vagy az egyenlőtlen- ség alapján fogtok élni, vagy még parancsol- tok is másoknak. (65.) Az agrippinensisiek gondolkozási időt kértek, s mivel a feltételek vállalását a jö- vőtől való félelem, a nyílt visszautasítást a pillanatnyi helyzet nem engedte, ilyen- formán válaszolnak: 'ˇ A szabadság elsőnek kínálkozó alkal- mát több mohósággal, mint óvatossággal ra- gadtuk meg, hogy veletek s a többi germán- nal, testvéreinkkel egyesülhessünk. Váro- sunk falait éppen most, midőn gyülekeznek a római ser-egek, biztonságosabb magasítani, mint lerombolni. Aki idegen Itáliából vagy a tartományokból a mi földünkön volt, a háború elemésztette, vagy ki-ki hazájába menekült vissza: ez a hazájuk azoknak, aki-

11 _ Sorsfordulatokban gazdag kor 161 ket egykor ide telepítettek, és akik velünk összeházasodtak, s nemsokára született utó-- daiknak, s titeket nem tartunk annyira mél- tánytalannak, hogy tulajdon szüleink, test- véreink, gyermekeink kiirtását várnátok el tőlünk. A vámot és a kereskedés terheit megszüntetjük: átjárhattok rajtunk ellenőr- zés nélkül, de csak nappal és fegyvertelenül, míg az új keletű és friss jogok idő múl- tával szokássá nem válnak. Döntőbírákul el- ismerjük Civilist és Veledát, akik majd szen- tesítik megállapodásunkat. Így aztán a követek, akiket ajándékokkal küldöttek Civilishez és Veledához, miután lecsillapították a tenetereket, mindent az agrippinensisiek akarata szerint intéztek el; de azt nem engedték meg nekik, hogy sze- mélyesen felkeressék s megszólítsák Vele- dát: távol tartották őket látásától, hogy még nagyobb tisztelet övezze. Ö maga egy magas toronyban székelt, valamelyik kiválasz- tott rokona vitte-hozta a kérdéseket s vála- szokat, mint az istenség közvetítője. (66.) Civilis, mivel az agrippinensisiek szövetsége növelte hatalmát, elhatározta, megnyeri a legközelebbi törzseket, vagy ha ellenkeznének, megtámadja őket. Meg is szállta a sunucusok földjét, és ifjúságukat cohorsokba osztotta; hogy tovább ne mehes- sen, Claudius Labeo a baetasiusok, tungerek és nerviusok sebtében toborzott csapatával állta útját, bízván a terepben, mivel a Mosa folyó hídjátls már korábban elfoglalta. S el- döntetlenül folyt a harc a szűk területen, míg a germánok át nem úsztak s hátba nem támadták Labeót, ugyanakkor Civilis _ vak- l62 merõségböl vagy megállapodás szerint - a tungerek sorai közé vegyült, és fennhangon így szólt: _ Nem azért fogtunk fegyvert, hogy a batavusok és a trevirek a többi népnek parancsoljanak. Távol áll tőlünk ez a nagyra- vágyás! Fogadjátok el a szövetséget: átjö- vök közétek, akár vezérnek akartok, akár inkább közkatonánakl Hajlott is erre a tömeg, s már vissza akar- ták dugni kardjukat, mikor Campanus és Iuvenalis tunger főemberek az egész törzset átadták neki; Labeo még körülfogatása előtt elmenekült. Civilis a baetasiusokat és ner- viusokat~is meghódoltatta és seregéhez csatolta: akkora lett immár hatalma, hogy meg- rettentek tőle a törzsek, vagy önként hajlot- tak feléje. (67.) Közben Iulius Sabinus ledönteti a római szövetség emlékműveit, Caesarként üdvözölteti magát, s honfitársainak nagy és rendezetlen csapatával a szomszédos sequanusok hozzánk hű törzsére ront: a sequanusok pedig nem tértek ki a harc elől. A szerencse is a jobbaknak kedvezett: megfuta- mították va lingókat. Sabinus a vaktában siet- tetett csatából ugyanolyan .félelemmel távo- zott, s hogy halálának hírét keltse, felgyúj- totta az udvarházat, amelybe menekült: azt hitték róla, hogy itt pusztult önkéntes ha- lállal. De hogy ezután miféle mesterkedés- sel s miféle rejtekhelyeken tengette életét kilenc éven át, egyszersmind barátainak áll- hatatosságát és feleségének, Epponinának jeles példáját a maga helyén fogjuk előad-

163 ni.19 A sequanusok hadi sikere megállította a háború rohamát: lassan észbe kaptak a törzsek, ismét gondoltak a joggal és a szer- ződésekkel, elsőnek a remusok, akik Gallia- szerte kihirdették, hogy küldjenek követeket és közösen tárgyalják meg: a szabadságot vagy békét választják. (68.) Es mivel Rómában mindez vészeseb- ben hangzott, Mucianus azon aggódott, hogy a kiváló vezérek _ mert már kinevezte Gal- lus Anniust és Petilius Cerialis~“t2° _ nem tudják majd megfelelően ellátni a legfőbb hadvezetést. Irányító nélkül sem hagyhatta a várost; Domitianus féktelen túlkapásaitól is lehetett tartani, egyben _ mint mondottuk gyanús szemmel nézte Primus Anto- niust és Varus Arriust is. Varus, a praetorianusok parancsnoka, még mindig erővel és fegyverekkel rendelkezett: Mucianus elmoz- dította helyéről, s hogy ne maradjon kár- pótlás nélkül, a gabonaellátás felügyelőjévé tette tmeg; hogy pedig Domitianusnak Va- rustól nem idegen érzületét enyhítse, Arre- cinus Clemenst, Vespasianus családjának sógorság révén rokonát és Domitianus ke- gyeltjét állította a praetorianusok élére, azt mondogatván, hogy az apja kitűnően látta el ezt a tisztet Gaius Caesar alatt, tehát a katonák örömmel fogadják ugyanazt a nevet, ő maga pedig, bár a senatori rend tagja, mindkét hivatásának eleget tud tenni. A -polgárok közül a leghíresebbeket, másfe- lől a törtetőket veszik maguk mellé. Domi- tianus és Mucianus együttesen készülődött, de különböző szándékkal: azt reménye és fiatalsága siettette, ez mindig csak halogat-

164 va, hogy heves társát visszatartsa, nehogy ífjonti szilajságában és rossz ösztönzésekre hallgatva kezébe kaparintsa a sereget és rosszul intézze a béke és a háború dolgát. A győzelmes legiókat, a nyolcadikat, tizen- egyediket és tizenharmadikat, Vitelliuséi közül a huszonegyediket, a frissen sorozot- takból a másodikat a» Poeninusi s a Cottiusi Alpokon, egy részüket a Grajus-hegyen ve- zetik át; Britanniából a tizennegyedik, His- paniából a hatodik és az első legiót irányítja oda. A sereg közeledtének hírére és önszán- tukból is szelídebb hajlandőságra tért galliai törzsek tehát a remusoknál gyűltek össze találkozóra. A trevirek küldöttsége itt várakozott, benne a leghevesebb háborús uszító, Iulius Valentinus. Jól átgondolt be- szédében a római népre zúdította mindazt, amit nagy birodalmaknak szokás felhánv- torgatni, gyalázatosságokat és gyűlölséget; felforgató szellem, avatott bajkeverő, és dühödt szájassága miatt sokak előtt még nép- szerű is. (69. Viszont Iulius Auspex, a remusok egyik főembere, a rómaiak erejét s a béke áldását taglalta, meg hogy a gyávák is in- dítanak ugyan háborút, de a legderekabbakat veszélyeztetve viselik, és hogy már nyakukon vannak a legiók: sikerült is megfé- keznie őket, a józanabbját tisztességre és hüségre, az ifjabbakat a kockázatra és fé- lelemre való hivatkozással, úgyhogy Valen- tinus buzzgóságát dicsérték, Auspex taná- csát követték. A trevireknek s a lingóknak

165 kétségkívül ártott Galliában az, hogy Vin- dex felkelése idején Verginius mellett ál- lottak.21- Sokat elijeszt_ett a tartományok ver- sengése. Ki legyen a háború feje? Honnan szerezzenek felhatalmazást s utasításokat? Ha minden sikerülne, melyik helyet válasz- szák a birodalom fővárosának? Még nem győztek, de már viszálykodtak: a vitában némelyek szövetségeseikkel, mások hatal- mukkal, erejükkel vagy ősi származásukkal kérkedtek: viszolyogtak a jövőtől, a jelen tetszett nekik. Gallia nevében levelet írnak a .trevi-rekhez, hogy tartózkodjanak a fegy- verektől, mert kieszközölhető a bocsánat, és ha megbánják tettüket, lesznek szőszólóik; megint csak Valentinus állt ellen, és nem »annyira a hadi készülődéssel törődve, mint inkább a sűrű szónoklással süketté tette pol- gártársait. (70.) Tehát sem a trevirek, sem a lingók, sem egyéb lázadó törzsek nem a veszélyes vállalkozás nagyságának megfelelően csele- kedtek. Még vezéreik sem közös terv szerint jártak el, hanem Civilis a belga föld úttalan vidékein keringett,22 közben Claudius Labeo elfogására vagy kiűzésére pályázott; Classicus, többnyire tunya semmittevésben, mert biztosítottnak vélt uralmát élvezte: de még Tutor sem igyekezett Germania felső partvidékét és az Alpok magaslatait őrség- gel lezárni. Ezalatt a huszonegyedik legio Vindonissából, Sextilius Felix a segédcohor- sokkal Raetián át már be is nyomult: ehhez járult az a válogatott lovasalakulat, melyet annak idején Vitellius állított fel, s amely később Vespasianushoz pártolt át. Parancs-

166 noka Iulius Briganticus volt, Civilis nővé- réne_k_ a fia, ~s. mert általában a legközelebbi rokonok gyülölködése a leghevesebb, esküdt ellenfele nagybátyjának, aki meg őt tartotta ellenségnek. .Tutor a frissen toborzott van- giókkal, caesaracasokkal és tribucosokkal kiegészített trevir csapatokat lovas és gya-- logos veteránokkal erősítette meg, miután a legionariusokat már ígéretekkel lekenye- rezte vagy megfélemlítéssel kényszerítette. Ezek először még lekaszabolják a Sextilius Felixtől »előreküldött csapatot, de a római vezérek és seregük közeledtére tisztes át- szökéssel visszatértek, nyomukban a tribo- cusok, vangiók és caesaracasok is. Tutor a trevirek kíséretében, Mogontiacumot kike- rülve, Bingiumba vonult, bízván a terepben, mivel a Nava folyó hídját már leromboltat- ta; de mikor sa Sextilius vezette cohorsok tá- madására indultak és gázlót találtak, az áru- lás következtében vereséget szenvedett. A trevirek megdöbbentek ettől a csapástól, a nép elhajigálta fegyvereit és a földeken kó- szált; néhány vezetőjük, hogy úgy lássék, mintha ők hagyták volna abba elsőnek a harcot, olyan városokba menekült, amelyek nem tagadták meg a római szövetséget. A Novaesiumból és Bonnából _ mint fentebb említettük _ a trevirekhez átvezényelt le- giók maguktól teszik le az esküt Vespasia- nusra. Mindez Valentinus távollétében tör- tént. Már közeledett s bőszen mindent zűr- zavarba és pusztulásba készült dönteni, mikor a legiók a szövetséges mediomatricusok törzséhez távoztak: Valentinus és Tutor új- ból fegyverbe kényszeríti a trevireket, majd

167 megöletik Herennius és Numisius legatusokat, hogy minél kevesebb remény maradván a kegyelemre, annál erősebb legyen a bűn köteléke. (71.) Ez volt a hadi helyzet, midőn Petilius Cerialis Mogontiacumba érkezett: Jövetelére felhorgadtak a remények; õ maga, mivel mindig vágyott a harcra és az ellenségtől sem óvakodott, inkább lefitymálta, szilaj beszédében azzal tüzelte a katonákat, hogy mihelyt lehetőség nyilik az összecsapásra, ő nem fogja halogatni az ütközetet. A Galliá- ban toborzott legénységet visszaküldi a tör- zsekhez, és megüzeni, hogy a birodalomnak elégségesek a legiók: a szövetségesek térje- nek vissza békés munkájukhoz, nyugodtak lehetnek, mintha máris vége volna a hábo- rúnak, ha egyszer Róma veszi fel a harcot. Ez fokozta a gallok engedelmességét: mert visszanyervén fiataljaikat, könnyebben vi- selték el az adóte-rheket, készségesebben tel- jesítették a szolgálatokat, mivel nem tartottak rájuk igényt. Civilis és Classicus pedig, midőn Tutor megfutamításáról, a trevirek vereségéről, az ellenség teljes síkeréről ér- tesültek, s miközben kapkodva és sietősen összeszedík szétszórt csapataikat, sűrű üze- netekkel intették Valentinust, hogy döntő ütközetet ne kockáztasson. Még gyorsabb volt Cerialis: követeket küldött a mediomat- ricusokhoz, hogy a legiókat rövidebb úton zúdítsák az ellenségre; összevonta a Mogon- tiacumban állomásozó és a magával vitt ka- tonaságot, s a harmadik menetnapon Rigo- dulumba érkezett. Ezt a hegyektől, másrész- ről a Mosella folyótól övezett helységet Va-

168 lentinus erős trevir csapattal szállta meg, még árkokkal és kőakadályokkal is körül- vette. Ezek a védőművek nem tartották vissza a római vezért attól, hogy a gyalog- ságnak parancsot ne adjon az áttörésre, a lovasokat pedig csatarendben fel ne vezesse a hegyoldalon; mit sem törődött a vaktában összecsődült ellenséggel, amelyet, szerinte, a terep nem támogathatott annyira, hogy ne többet jelentsen övéinek vitézsége. Felka- paszkodás közben vártak egy keveset, míg az ellenséges lövedékek elrepülnek a fejük fölött; amint kézitusára került sor, a he- lyükről lezavart védők, mint a görgeteg, nyakra-főre hullottak alá. A lovasok egy része menedékesebb hegyoldalon, kerülővel jutott oda, s a legelőkelőbb belgákat, köz- tük a vezért, Valentinust is elfogták. (72.) Cerialis másnap bevonult a trevirek városába. A katonaság nagyon áhítozott a helység feldúlására: ez Classicus, ez Tutor szülővárosa; az ő bűnük, hogy körülzárták s leöldösték a legiókat. Vétett-e ekkorát Cremona,-23 melyet Italia kebléről ragadtak el, mivel egyetlen éjszaka késedelmet okozott a győzteseknek? Bezzeg Germania ha- tárán épen áll az a helység. mely seregeink kifosztása és vezéreink leöldöklése fölött uj- jong. Juttassák a prédát a kincstárnak: ők beérik a tűzzel és a lázadó település romba dőlésével, ami kárpótlás volna annyi tábor- feldúlásáért. Cerialis _ félvén a gyalázat- tól, ha azt hinnék róla, hogy féktelenség- hez s kegyetlenkedéshez szoktatja katonáit _ elfojtotta indulatukat, azok pedig szót fogadtak, és felhagyván a belviszállyal, kül-

169 sőiháborúkban máris inkább engedelmesek. Magára vonta figyelmüket a mediomatricusok.-területéről odairányított legiók. szánal- mas látványa is. Ott álltak, bűnük .tudatá- ban szomorúan, földre szegzett szemmel; az összetalálkozó seregek nem üdvözölték egy- mást, de még a vigasztaló vagy biztató szavakra sem adtak választ, csak elrejtőztek sátraikban, és még a napfényt is kerülték. Nem annyira a veszély vagy a félelem, mint inkább a gyalázat nyűgözte le őket, bár a győztesek is meg voltak döbbenve: szóhoz s könyörgéshez folyamodni nem mervén, köny-. nyekkel és hallgatással esengtek irgalomért, míg csak Cerialis le nem csillapítja nyugta- lanságukat, a végzet művének nyilvánítva mindazt, ami a katonák és a vezérek vi- szálykodásából vagy az ellenség álnoksága következtében történt. Ezt tekintsék szolgá- latuk és eskütételük elsõ napjának: koráb- bi tetteikre sem az uralkodó, sem ő nem em- lékszik. Azután egyazon táborba fogadták őket, és manipulusonként kihirdették a parancsot, hogy vita vagy szóváltás közben senki szemrehányást ne tegyen bajtársának a zendülésért vagy a vereségért. (73.) Majd gyűlésbe híván a trevireket és a lingókat, így szólt hozzájuk: _ Soha nem volt kenyerem az ékesszó- lás, és csak fegyverekkel bizonyítottam a római nép vitézségét. De mivel nálatok a szavak érnek a legtöbbet, s a jót és a rosz- szart nem a maguk valójában, hanem a zen- dülők szavai szerint mérlegelitek, elhatároz- tam, szólok egy keveset, amit most, a há- ború megvívása után, nektek hasznosabb

170 meghallgatni, mint nekünk elmondani. A római vezérek s uralkodók bejöttek a ti föl- detekre és a többi galléra, de nem haszon- vágyból, hanem eleitek kérésére, akiket már végleg elgyötörtek a viszálykodások, és az, hogy a segítségül hívott germánok szövet- ségeseikre és ellenfeleikre egyaránt rab-igát raktak. Hogy hány csatában harcoltunk a kimberek és teutonok ellen,-'24 seregeinknek mennyi fáradságával és milyen sikerrel küz- döttük végig a germaniai háborúkat _ elég- gé ismeretes. Nem azért szálltuk meg a Rhe- nust, hogy Italiát védjük, hanem hogy egy új Ariovistus meg ne kaparintsa Gallia ki- rályi hatalmát. Vagy azt hiszitek, ti kedve- sebbek vagytok Civilisnek, a batavusoknak és a Rhenuson túli népeknek, mint őseiknek apáitok és nagyapáitok voltak? A germáno- kat mindig ugyanaz -az ok készteti, hogy át- keljenek Galliába: a mohó prédavágy és a vándorlás szenvedélye, hogy odahagyván mocsaraikat és pusztaságaikat, birtokba ve- hessék ezt a termékeny földet s titeket: ü- rügynek egyébként a szabadságot emlegetik, és tetszetős jel-szavakat, de hát senki még mások leigázására és kényuraságra nem vá- gyott úgy, hogy ne ugyanezeket a kifejezé- seket használta volna. (74.) _ Galliában mindig voltak király- ságok és háborúk, amíg csak a mi jogren- dünk részesei nem lettetek. Mi, bár sokszor kihívtátok haragunkat, a győzelem jogán csak annyi terhet róttunk rátok, hogy a békét megvédelmezhessük: mert sem a népek bé- kéjét fegyver nélkül, sem a fegyvereket zsold nélkül, sem a zsoldot adók nélkül nem lehet

171 fenntartani. Minden egyéb közös: akárhány- szor ti állotok legióink élén, ti kormányoz- zátok ezeket a tartományokat s másokat; semmiből nem vagytok kirekesztve, semmi- től elzárva. És a dicséretes uralkodókból ugyanannyi hasznotok van, mint nekünk, bár távol éltek tőlünk: va zsarnokok a legköze- lebb élőkre vetik magukat. Amiképpen a rossz termést vagy a túl sok esőt és egyéb természeti csapásokat, úgy türjétek az ural- kodók fényűzését vagy kapzsiságát. Míg ember él, bűn is lesz, de nem állandóan, és a jobbak közbelépése ezeket is kiegyenlíti _ ha ugyan nem azt hiszitek, hogy Tutor és Classicus királysága alatt mérsékletesebb volna az uralom, vagy hogy a mostaniakhoz képest csekélyebb adókból ki lehetne állí- tani azokat a seregeket, amelyek távol tart- ják a germánokat és britannokat. Mert ha _ ne engedjék az istenek! _ kiűznék innen a rómaiakat, mi más következnék, mint va- lahány nép harca egymás ellen? Nyolcszáz esztendő szerencséje s rendje forrasztotta össze ezt az építményt, amelyet szétzüllesz- teni a szétzüllesztők pusztulása nélkül nem lehet. De a legnagyobb veszély titeket fenyeget, mert van aranyotok és kincsetek, ami a háborúk legfőbb előidézője. Éppen e- zért szeressétek, ápoljátok a békét és a vá- rost, amelyet legyőzöttek és győztesek egyazon joggal birtoklunk; intsenek benneteket a jó és a rossz sors tanulságai, hogy ne a pusztulással járó dacolást, hanem inkább a biztonsággal kecsegtető engedelmességet vá- lazsszátok.

172 Ilyenforma beszédével a súlyosabb követ- kezményektől tartó gallokat megnyugtatta és bizalommal töltötte el. (75.) A győztes sereg még megszállva tartotta a trevireket, mikor Civilis és Classicus levelet küldött Cerialisnak, melynek ez volt a tartalma: Vespasianus meghalt, bár a hí- rét titkolják; a fővárost és Italiát a belhá- ború felemésztette; Mucianus és Domitianus erőtlen és hatalom nélküli név; ha Cerialis Gallia uralmát akarja, ők városaik határai- val is megelégszenek; ha inkább csatát akar, attól sem riadnak vissza. Erre Cerialis semmit sem válaszolt Civilisnek és Classicusnak, a levél vivőjét és a levelet Domitianushoz küldte. Az ellenség addig megosztott csapatai mindenfelől megjelentek. Sokan hibáztatták Cerialist, amiért eltúrte, hogy egyesüljenek, holott útközben külön-külön végezhetett volna velük. A római sereg árokkal és sánc- cal vette körül a tábort, amelyben addig meggondolatlanul, erődítés nélkül állomáso- zott. (76.) A germánok oldalán ellentétes néze- tek küzdöttek egymással. Civilis szerint meg kell várni a Rhenuson túli törzseket, melyek megrettentetnék a római népet és felőröl- nék megtört erőit: mi egyebek a gallok, ha nem a győztesek zsákmányai? Még akkor is, ha a belgák, tulajdonképpeni erősségük, nyíltan vagy szívükben velük tartanak. Tu- tor azt bizonygatta, hogy a halogatás csak növeli a rómaiak hatalmát, mert mindenfe- lől gyúlnek a seregek: Britanniából is át- hoztak egy legiót, másokat Hispaniából irá-

(178 nyitottak ide; közelegnek Itáliából is, még- pedig nem sebtében toborzott, hanem régi és harcedzett katonák. Mert -a germánok, akikben ők reménykednek, nem hagyják, hogy parancsoljanak nekik, azt sem, hogy irányítsák őket, hanem mindent tetszésük szerint tesznek; csak pénz és ajándék csábí- taná őket, az pedig több van a rómaiaknak, és senki annyira nem hajlamos a fegyver- forgatásra, hogy ugyanazt »az árat ne inkább a nyugalomért, mint a -kockáza-tért kérje. Ha most azonnal megütköznének, Cerialis- nak nincsenek más legiói, csak a germaniai sereg maradványai, melyeket szövetségi szer- ződés fűz Galliához. S az a tény is, hogy a minap Valentinus gyülevész csapatát vá- rakozásuk ellenére szétverték, csak szítja vakmerőségüket s vezérüket: legközelebb is merész-ek lesznek, de nem egy tapasztalat- lan fiatalemberrel gyűlik meg a bajuk, akinek inkább szavakra és gyűlésezésre, nem vasra és fegyverekre volt gondja, hanem Ci- vilisszel és Classicusszal. Ha majd ezeket pillantják meg, megint eszükbe jut a ret- tegés, futás és éhezés megv annyi fogságból kikönyörgött életük. A tre ireket vagy lin- gókat sem köti jóindulat: mihelyt félelmük elszállt, újból fegyvert ragadnak. Classicus azzal vetett véget a javaslatok ellentmondá- sainak, hogy helyesnek mondotta Tutor né- zetét, s máris megvalósításához látnak. (77.) A hadrend közepét az ubiusoknak s a lingóknak szánták; jobbszárnyon a batavusok cohorsai, baloldalt a bructerek s a tencterek sorakoztak fel. Egy részük a hegyeken, mások az út s a Mosella folyó közt

174 váratlanul rohamoztak, hogy Cerialis a há- lószobájában és az ágyában _ mert az éj- szakát nem a táborban töltötte _ értesült embereinek harcáról, egyszersmind legyőze- téséről; eleinte gúnyolódott a hírvivők ije- delmén, míg a vereség teljes nagyságában a szeme elé nem tárult: betört-ek a legiók táborába, szétszórták a lovasokat, közben a Mosella hídját, mely a túlsó partot köti ösz- sze a várossal, ellenség szállta meg. Cerialis a zavaros helyzetben is rettenthetetlen maradt, a menekülőket puszta kéízel visszarán- gatva, fegyvertelenül a harcba rohan, s vak- merősége szerencsével járt: odasiető, legbát- rabb katonáival vísszaszerezte és válogatott csapattal biztosította a hidat. Majd a táborba visszatérvén látja, hogy a Novaesiumnál s Bonnánál elfogott legiók egységei felbom- lottak, és alig van katona a jelvények körül, sőt a sasokat majdnem körülfogta az ellen- ség. Haragra gyúlván, így kiáltozott: _ Most nem Flaccust, nem Voculát hagy- játok cserben! Nincs itt semmiféle 'árulás; semmi más hibámról nem tudok, csak arról, hogy vakon. elhittemz a galliai szövetséget elfeledvén, ismét észben tartjátok Rómának tett -eskütöket. Legfeljebb engem is a Nu- misiusok és Herenniusok .közé fognak sorolni,. hogy minden legatusotok vagy katonái- nak, vagy az ellenségnek kezétől essék el. Menjetek, adjátok hírül Vespasianusnak, vagy még közelebb Civilisnek és Classicus- nak, hogy a csatában elhagytátok vezérete- ket: majd jönnek legiók, amelyek sem engem bosszulatlanul, sem titeket büntetlenül nem hagynak.

175 (78.) Mindez igaz volt, s ugyanezt vetették szemükre a tribunusok s a praefectusok. Összeállnak cohorsokba és manipulusok- ba, mert nem fejlődhettek csatasorba, hisz már elözönlötte őket az ellenség, de külön- ben is akadályozták őket a sátrak s a mál- hák, mivel a sáncon belül folyt a harc. Tu- tor, Classicus és Civilis, ki-ki a Ănaga he- lyén harcolt, a gallokat a szaba ságért, a batavusokat a dicsőségért, a germánokat pré- dára ösztökélve. És minden az ellenségnek kedvezett, amíg csak a huszonegyedik legió, mely a többiekhez képest szabadabb téren verődött össze, fel nem tartóztatta a roha- mozókat, majd kivetette őket a helyükből. Nem isteni segítség nélkül, egyszerre meg- változott a harci készség, megfutamodtak a győztesek. Ök maguk azt bizonygatták, gpgy megrémültek a cohorsok látásától, melye az első rohamra szétszóródván, a magaslatokon újból összetömörültek és friss segítségnek látszottak; valójában az gáncsolta el a győz- tesnek indulókat, hogy fonák módon _ hagy- ván az ellenséget _ egymás között versengve a zsákmányra vetették magukat. Ceria- lis, amit gondatlanságával majdnem elron- tott, azt most állhatatosságával helyrehoz- ta, s nyomon követvén a szerencsét, még aznap elfoglalta s feldúlta az ellenség tábo- rát. (79.) De nem sok pihenés jutott a kato- náknak. Segítséget kértek az agrippinensisiek, s felajánlották Civilis feleségét és nő- vérét, valamint Classicus leányát, akiket náluk hagytak a szövetség zálogául. Felkon- colták ugyanis a házakban szétszéledt ger-

176 mánokat; ebből eredt félelmük és indokolt kérésük, ezért folyamodtak Cerialishoz, mi- előtt az ellenség erőt gyújtvén, reményke- désre vagy bosszúállásra felkészült. Mert Civilis is feléjük készült, nem is haderő hí- ján, amíg a chaucusokból s frízekből szervezett leglelkesebb cohorsa, amely Tolbiacum- ban, az agrippinensisiek területén táborozott, érintetlen volt; de egy leverő hír eltérítette szándékától: cohorsa megsemmisült, a csel- vető agrippinensisiek a bő lakomától s bor- tól álomba süllyedt germánokra rázárták az ajtókat, majd a tetőkre hajigált tüzes csó- vákkal elhamvasztották őket; egyszersmind Cerialis gyors menetben segítségükre sietett. Más aggály is szorongatta Civilist: az, hogy a tizennegyedik legio a britanniai hajóhad- dal együtt ott sújt le a batavusokra, ahol az Oceanus veszi őket körül. De Fabius Priscus legatus szárazföldi úton vezette a legiót a nerviusok s a tungerek ellen, s ezek a tör- zsek meg is hódoltak; a hajóhadon viszont a canninefasok ütöttek rajta, s a hajók nagy részét elsüllyesztették vagy elfogták. A nerviusok sokaságát is, mely önként szánta rá magát arra, hogy a rómaiak mellett fogjon fegyvert, ugyancsak a canninefasok verték le. Classicus szintén szerencsésen ütközött meg a Cerialistól Novaesiumba előreküldött lovasokkal. Mindezek a nem súlyos, de sorozatos balsikerek kikezdték a minap szerzett győzelem hírét. (V. 14.) Közben Civilisatrevirek földjén le- zajlott szerencsétlen csata után Germaniá- ban újjászervezvén seregét, Vetera Castrá- ban állapodott meg, biztonságos helyen, és

12 _ Sorsfordulatokban gazdag kor 177 hogy az ottani sikerek emléke növelje a bar- bárok harci kedvét. Oda is követte Ceria- lis, miután a második, hatodik és tizennegyedik legio megérkeztével csapatai megkétsze- r_eződtek,~s a gyalogos- és lovasalakulatok, melyeket már régebben odavezényeltek, a győzelem után ugyancsak siettek. Egyik ~ ve- zér sem késedelmeskedett, de tartóztatta őket a szélesen elnyúló, természettől fogva vizenyős síkság; ezt csak fokozta Civilis egy ferdén a Rhenusba épített gáttal, hogy az akadály »által visszaterelt folyó a környékre zúduljon. Az ilyenforma terep, melyet a bizonytalan gázlók csalókává tettek, nekünk nem kedvezett: mivel a fegyverekkel megrakott római katona fél az úszástól, a folyók- hoz szokott germánok pedig könnyű fegy- vereikkel és nyúlánk termetükkel fennmaradnak a vízen. (15.) Legbátrabbjaink tehát a batavusok kihivására harcot kezdtek; azután zavar tá- madt, mivel a mélyre süppedő helyeken a fegyverek, lovak bent ragadtak, a germánok pedig átugrált-ak az ismerős gázlókon, és többnyire eltértek az arcvonaltól, hogy ol- dalunkba vagy hátunkba kerüljenek. És nem is gyalogoscsata módjára folyt a közelharc, hanem mintha tengeri ütközetben a hullá- mok közt hányódnának, vagy ha valami szi- lárdra akadtak, egész testükkel arra kapasz- kodva, sebesültek épekkel, úszók úszni nem tudókkal, egymás kölcsönös vesztére bonyo- lódtak össze. A kavarodáshoz képest mégis csekély volt a veszteség, mivel a germánok ki nem merészkedvén a mocsárból, a tábor- ba tértek vissza. Ennek az összecsapásnak a

176 kimenetele mi.ndkét vezért, más-más meg- fontolásból, a döntés siettetésére ösztönözte: Civilis ki akarta használni szerencséjét, Ce- rialis pedig le a-karta mosni a gyalázatot; a germánok migszilajod-tak a sikertől, a rómaia- kat a szégyen serkentette. Az éjszaka a bar- bárok éneklése vagy kiáltozása, nálunk harag és fenyegetések közepette telt el. 16.) Másnap reggel Cerialis lovassággal és segédcohorsokkal egészíti ki az arcvonalat, a második csatasorba állítja a legiókat; mint Vezér, válogatott alakulatait elõre nem lát- ható esetekre maga mellé rendelte. Civilis nem elnyújtott hadrendben, han-em ék alak- ban állott fel: ıbatavusok s cugernusok a jobbszárnyon, míg a balszárnyat és a folyó- hoz közelebbi szakaszt a Rhenuson túliak foglalták el. A vezéri buzdítás nem szózat formájában, az egész sereg előtt hangzott el,.hanem amint egy-es csapataik elõtt ello- vagoltak. Cerialis a római név di-csőségét, a régi s az újabb gyõzelmeket emlegette; a hűtlen, gyáva, legyőzött ellenséget örökre irtsák ki; inkább bosszúra, mint csatára van szükség. Kevesebben harcoltak a minap a túlerő ellen, mégis szétszórták a germánok derékhadát; azok maradtak meg, akik szí- vükben futást,,sebeket a hátukon hordoz- nak. Külön-külön Ösztökélte azután a legió- kat: a tízennégyeseket Britannia meghódí- tóinak nevezte; Galba ai hatodik legio kez- deményezésére lett uralkodó; a kettesek ebben a mostani csatában fogják új jelvényei- ket s új sasukat felszentelní. Ezután, to- vábbhaladván, a germaniai sereg felé tárta a karját, hogy a maguk partját, a maguk

179 táborát az ellenség vérével szerezzék vissza. Máris élénkebben kiáltoznak valamennyien, akár mert a hosszú béke után vágytak a csatára, akár mert belefáradtak a háborúba és békét szerettek volna, s jutalmat és nyugalmat reméltek a jövőre. -(17.) Civilis sem szótlanul rendezte el se- regét, hanem a csatamezõt hívta vitézségük tanújául: a germánok s a batavusok ott áll- nak dicsõségük nyomdokain, mert legiói; hamvait s csontjait tapossák. Bármerre tekint a római katona, fogság, pusztulás és csupa rossz jel forog előtte. Ne rémítse őket a tr-evirföldi csata felemás kimenetele: sa- ját gyõzelmük gátolta ott a g-ermánokat, mert fegyvereiket félretéve, zsákmánnyal akadályozták a kezüket: de azután minden sikeresre, az ellenségnek pedig vesztére fordult. Amiről vezéri furfanggal gondoskodni kellett, Ő gondoskodott; íme a vizenyős, de nekik ismerős síkság, az ellenségnek ártó mocsarak. A Rhenust és Germania isteneit látják maguk elõtt, azok segítségével lássa- nak hozzá a harchoz, feleségeikre, szüleikre, a hazára gondolva: ez a nap vagy a legdi- csőségesebb lesz óseik diadalünnepei közt, vagy szégyenletes az utódok elõ-tt. Miután fegyvercsörgetéssel és dobogással - ez ná- luk a szokás - helyeselték szavait, köve- ket, golyókat és egyebet hajigálva megkez- dődik a csata, de katonáink nem gázolnak bele a mocsárba, a germánok pedig inger- lik, hogy odacsalják őket. (18.) Mikor elfogyott a hajigálnivaló, és hevesebbé vált a harc, az ellenség már ádá- zabbul rontott előre: roppant termetükkel

-180 és hosszú-hosszú dárdáik-kal messziről döf- ködték a bizonytalanul álló s ingadozó kato- nákat; egyidejűleg a rhenusi gátról, melynek építését fentebb említettük, egy bructer ék úszott át. Ezen a ponton kavarodás tá- madt, és már-már meghátrált a szövetséges cohorsok vonala, midőn a legiók veszik át a harcot, megtörik az ellenségszilajságát, és kiegyenlítik a csatát. Közben egy batavus szö- kevény Cerialishoz járul, s az ellenség hát- ba támadását ígéri, ha a mocsár túlsó szé- lére lovasságot irányít: Ott szilárd a talaj, és a cugernusok, kiknek az Őrség jutott, nemigen ügyeinek. A szökevénnyel küldött két lovasegység körülfogja az óvatlan- ellensé- get. A legiók, mihelyt ezt a kiáltozásból meg- tudják, szemből sz-orították Őket, s a helyük- ből kivetett germánok futva menekültek a Rhenus felé. Vége is lett volna a háborúnak, ha a római hajóhad gyorsabban igyekszik utánuk; de a lovasság sem eredt a nyomukba, mert hirtelen zápor zúdult le, és külön- ben is közel volt az éjszaka. (19.) Másnap a tizennegyedik legio Felső- Germaniába indult, Annius Gallushoz. Ceria- lis sergét a hispaniai tizedik legio egészítet- te ki: Civilisnek chaucus segédcsapatai ér- keztek. Mivel mégsem merte a batavusok városát fegyveresen védeni, minden mozgat- hatót elhurcolt, a többit felgyújtotta, aztán a szigetre vonult vissza,25 jól tudván, hogy nincsenek hídépítéshez szükséges hajók, a római sereg pedig másképp nem tud átkel- ni. Sőt még a Drusus Germanicustól épített gátat is átvágatta,26 s a Rhenust, amely med- rének természetes lejtése következtében

181 amúgy is Gallia felé tör, az útjában álló építményt lerombolva, engedte arra zúdul- ni. Az így - tulajdonképpen a folyó elve- zetésével - sekéllyé vált meder a sziget s a germánok közti területnek összefüggő száraz- föld látszatát adta. Atkelt a Rhenuson Tutor és Classicus is, valamint száztizenhárom trevir Senator, köztük Alpinius Montanus, akiről fennebb mondottuk, hogy Primus An- tonius küldte Galliába. Vele volt testvére, Decimus Alpinius; ugyanakkor mások rész- vétkeltéssel és ajándékokkal a veszedelmek- re áhítozó népekből segédcsapatokat gyűj- töttek. (20.) S a háború annyira nem fejeződött be, hogy Civilis egyazon napon négyfelé osz- tott erőkkel ütött rajta a cohorsok, lovascsapatok, legiók szálláshelyein: a tizedik le- zgíóén Arenacumban, a másodikén Batavo- durum`ban, azután Grinn-e-sen s Vadán, a cohorsok s lovascsapatok táborain, és `úgy osztotta meg erőit, hogy ő maga. és Verax, nővérének a fia, valamint Classicus és Tutor, ki-ki a maga csapatát vigye magával; nem mintha abban bízott volna, hogy mindenütt sikerrel járnak, hanem abban reménykedett, hogy ha sokat mernek, valamelyik ponton majd csak kedvez a szerencse; Cerialist pedig, aki nem elég óvatos és a sok jelentésre hol ide, hol oda fog futkosni, közben talán elfoghatják. Akiknek a tízesek tábora jutott, túl nehéznek találták a legio ınegost- romlását, ezért a. kivonult és a favágással elfoglalt katonákat zavarták szét, miközben a táborparancsnokot, öt első osztályú centu- riót és néhány katonát megöltek: a többiek

II2 'D az erődítmény mögül védekeztiek. Ezalatt germán csapatok Batavodurum mellett egy megkezdett hidat »akartak lerombolni; az el- döntetlen ütközetnek az éjszaka vetett vé- get. - (21.) Nagyobb volt a veszély Grinnesnél s Vadánál. Vadát Civilis, Grinnest Classicus ostromolta, s már egyiket sem lehetett fel- tartóztatni, mivel a legderekabbak mind el- estek, köztük Briganticus, egy lovasegység parancsnoka, kiről elmondottuk, hogy a ró- maiak híve, és nagybátyjának, Civilisnek el- lensége volt. De mikor Cerialis válogatott lovascsapattal segítségükre ment, megfordult a szerencse: a hanyatt-homlok menekülő -germánok a folyónak szorultak. Civilist, mi- közben a menekülőket próbálja feltartóztat- ni, felismerik és lövésekkel árasztják el, mire lovát hátrahagyván, átúszik; ugyanígy menekült Verax is; Tutort és Classicust a parthoz irányított csónakok vitték át. A ró- mai hajóhad még ekkor sem tudott. részt venni a harcban, pedig parancsot kapott rá,-27 de helyhez kötötte a félelem és az, hogy az evezősök is más katonai feladatok- ra voltak szétszórva. Bizonyos, hogy Ceria- lis kevés időt adott parancsainak végrehaj- tására, mivel hirtelen szokott dönteni és hí- res volt sikereiről: nem maradt el mellőle a szerencse, még ha hiba volt is hadmüvé- szetében. Ezért sem ő maga, sem a serege nem nagyon törődött a fegyelemmel. De né- hány nappal később, bár a fenyegető fogsá- got elkerülte, a szégyentől nem maradt mentes.

183 (22.) Elment Novaesiumba s Bonnába meg- szemlélni a táborokat, melyeket a legiók számára építettek téli szállásnak, majd ha- jón tért vissza, de kíséretét hagyta szétszó- ródni, és gondatlanok voltak az őrök is. Esz- revették ezt a germánok, és k-elepcét állí- tottak: egy fellegektől sötét -éjszakát válasz- tanak, és a folyó sodrásában leúszva aka.- dályozatlanul behatolnak a sánc mögé. Az öldöklés kezdetét ravaszsággal készítették elő: elvagdosták a sátorköteleket, úgy ka- szabolták le a tulajdon sátraikkal elborított rómaiakat. Egy másik csoport a hajóhadban keltett zavart: rájuk vetett kötelekkel kezd- ték vontatni a hajókat; hogy észrevétlen maradjanak, eleinte nem csaptak zajt, az öl- döklés megkezdése után viszont mindent be- töltöttek kiabálásukkal, hogy még nagyobb rémületet okozzanak. A sebektől felriadt rómaiak fegyvereiket keresik, összevissza rohannak az utakon, kevesen hadifelszere- léssel, legtöbben karjukra tekervén ruháju- kat és csupasz karddal. Az álomittag és majdnem meztelen vezér az ellenség téve- désének köszönhette menekülését: mert`a zászlóval megjelölt parancsnoki hajót ragad- ják el, azon vélvén a vezért. Cerialis azonban nem ott töltötte az éjszakát, ahol a leg- többen hitték, hanem egy Claudia Sacrata nevü ubius asszony mellett. Az őrök a ve- zér dicstelen rendelkezésével menteg-ették szégyenletes hanyagságukat, mintha paran- csuk lett volna a hallgatásra, hogy ne za- varják a nyugalmát; így nem adtak kürtjelet és nem kértek jelszót, hanem ők is álomba merültek. Az ellenség fényes nappal tért

184 vissza a zsákmányolt hajókon; a három eve- zősoros parancsnoki hajót felvontatták a Lupia folyón, ajándékul Veledának. (23.) Civilisnek kedve támadt, hogy hajó- hadát csatarendben megmutogassa. Felszere- li mind, ahány két evezősoros hajója csak volt, s ahányat egy evezősorral hajtottak; ezekhez rengeteg bárkát csapott, amelyek egyenként harminc-negyven embert bírnak el, kötélzetük a liburniai hajókon szokásos23; az elfogott bárkák előrehaladását pedig ví- torlák helyett színes katonai köpenyek segí- tették: nem dísztelen látvány. Tengerszerü térséget választott, ahol a Mosa folyó tor- kolata a Rhenust az Oceanusba ömleszti. A hajóhad felszerelésének a néppel vele szüle- tett hivalkodáson kivül az volt a célja, hogy ezzel a rémületkeltéssel a Gallia felől köze- ledő élelemszállítmányokat feltaırtóztassák. Cerialis inkább kíváncsiságból, mint félel- mében, ellenük küldte számra kisebb, de az evezősök tapasztaltságát, a kormányosok ü- gyességét, a hajók nagyságát tekintve kü- lönb hajóhadát. Ezeknek a folyó kedvezett, azokat a szél. segítette: így haladtak el egy- más mellett, s a könnyebb lövedékek kive- tését is éppen csak megkísérelték, ós máris szétváltak. Civilis többre nem is merészke- dett, hanem visszavonult a Rhenuson; Ceria- lis a batavusok szigetét ellenség módjára feldúlta, de Civilis földjeit s házaít az ismert vezéri csellel érintetlenül hagyatta,bár közben beköszöntött az ősz, és a sürü nap- éjegyenlőségi esóktől megduzzadt folyó a mocsaras és alacsony fekvésű szigetet úgy ellepte, hogy szinte állóvíznek látszott. Sem

185 hajóhad, sem élelem nem volt, s a síkságon ópült tábort a folyó ereje széthordta. (24.) Ekkor sarokba szoríthatták volna a legiókat, és a germánok akarták is ezt, de az ő fortélya jobb belátásra bírta őket: amint ezt Civilis magának tulajdonította; és ez nincs is messze az igazságtól, mert né- hány nappal később bekövetkezett a fegy- verletétel. Cerialis ugyanis titkos hírvivők útján a batavusokat békével, Civilist bocsá- nattal kecsegtette, Veledát s rokonait figyelmeztette, hogy az annyi vereség után ked- vezőtlen hadi helyzeten csak a római nép iránti kellő időben tanúsított jószolgálattal változtathatnak: leverték a trevereket, visz- szafogadták az ubiusokat, elfoglalták a batavusok hazáját; Civilis barátságával semmi mást nem szereztek, mint sebeket, honta- lanságot, gyászt. Civilis számüzött és bujdo- só, befogadása teher, és épp eleget vétkez- tek azzal, hogy a Rhenuson annyiszor át- keltek. Ha még ezután is próbálkoznak va- lamivel, az ő részükön lesz a jogtalanság és bűn, a ,rómaiak oldalán a bosszulás és az istenek. (25.) Fenyegetések közé ígéreteket vegyi- tett, de különben is megrendü-lt a Rhenuson túliak hüsége, s a batavusok közt is hangok hallatszottak: ne engedjék továbbterjedni a pusztulást; egyetlen nép nem is rázhatja le az egész világ rabigáját. Mit értek el a le- giók legyilkolásával és táboraik felégetésé- vel, ha nem azt, hogy még többeket s erő- sebbeket küldenek oda? Ha Vespasianusnak segítettek háborújukkal, hát Vespasianus a birodalom ura: ám ha a római népet hívják ki fegyver-eikkel, az emberi nemzetnek ugyan hányadrészét teszik ki a batavusok? Te- kintsék Raetia és Noricum lakosait, és a töb.. bi szövetséges terheit: tőlük, batavusoktól, nem adót követelnek, hanem vitézséget és férfiakat. Ez jár legközelebb a szabadság- hoz; és ha már urakat kell választani, tisz- tesebb a római uralkodókat, mint a germán asszonyokat eltűrni.29 Ezt beszélte a nép, az előkelőségek indulatosabban: Civilis őrjöngé- se sodorta őket a háborúba; családi sérel- mek miatt népét tette ki pusztulásnak. Ak- kor haragudtak meg a batavusokra az istenek, mikor ostrom alá fogták a legiókat, le- gyilkolták a legatusokat, vagyis ezt~ a csak neki szükséges, nekik kárhozatos háborút vállalták. Végső veszélybe jutottak, ha ész- hez nem térnek és a bünös fő megbünteté- sével bűnüket meg nem vallják. (26.) Nem maradt titokban Civilis előtt ez a változás, és elhatározta, hogy elébe vág, mert megunta a bajokat, ráadásul életét is féltette, ami' az erős lelkeket is nemegyszer megtöri. Találkozást kérvén, felszaggatják a Nabalia folyó hídját, s a vezérek a kiálló maradványokra lépnek. Civilis ezzel kezdte: _ Ha Vitellius legatusa előtt kellene vé- dekeznem, nem kellene sem tettemre boesá- natot, sem szavaimnak hitelt adnia. Mindig szemben álltunk egymással: a gyülölködést ő kezdte, én növeltem. Vespasianust régóta tisztelem, sőt mikor még magánember volt, barátoknak számítottunk. Ezt tudja Primus Antonius, kinek a levelei háborúba sodor- tak, hogy a germaniai legiók és a galliai if-

187 jak ne keljenek át az Alpokon. És ahogy Antonius leveleiben, Hordeonius Flaccus élőszóban utasított: fegyvert ragadtam Ger- maniában, mint Mucianus Syriában, Aponius Moesiában, Flavianus Pannoniában . . . [A zsıDóK Tün'rÉNETE1 (V. 1.) Ugyanennek az évnek a kezdeté- vel Titus Caesart apja Iudaea meghódolta- tására jelölte ki. Minthogy már kettejük ma- gánember korában kitünő k-atonának bizonyult és most még nagyobb tetterővel s hír- névvel ténykedett, ta tartományok és seregek versengve jártak a kedvében. Õ pedig, hogy még helyz-eténél is többnek lássék, dí- szes és tettre kész katonaembernek mutatkozott, nyájas beszélgetésekben kötelessé- gük teljesítésére serkentette az alája ren- delteket, és munka közben, menet közben gyakran csatlakozott sa közkatonákhoz, nem csorbítva vezéri tekintélyét. Három legio: az ötödik, a tizedik és a tizenötödik fogadta Iudaeában, Vespasianus régi hadinépe. Hoz- zájuk adták Syriából a tizenkettediket, valamint az Alexandriából odavezényelt hu- szonketteseket s a hármasokat; kíséretéhez tartozott húsz szövetséges cohors, nyolc lovasalakulat, egyszersmind a királyok közül Agrippa és Sohaemus, továbbá Antiochus ki- rály segédcsapatai és a iudaeaiakkal a szo- kásos szomszédgyülöletből ellenségeskedő arabok erős egységei, valamint sokan, kiket a fővárosból és Itáliából az a remény csábí- tott oda, hogy megnyerhetik maguknak az egyelőre el nem kötelezett fejedelmet. Ezek- kel a csapatokkal rend-ezett menetben az oi.-

138- lenség földjére vonul, majd mindent kikénﬁ* lelv-e s döntésre készen, nem messze Hiero- solymától száll táborba. (2.) De mivel egy híres város végnapját készülünk megörökiteni, helyénvalónakjlát- szik, ha kezdeteiről is szólunk. Iudaea lakói a hagyomány szerint Creta szigetéről mene- kültek el, és Lybia szélein telepedtek meg, midőn a Iuppitertől elűzött Saturnus király- ságából távozott.3° A bizonyítékot a népnév- ből merítik: ismeretes Creta szigetén az Ida hegye, melynek környékbeli lakóit, az idae- usokat, a szó idegenes megnyújtásával iudae- usoknak nevezték el.31 Némelyek szerint Isis uralkodása alatt az Egyiptom-sz-erte tú-l- csorduló sokaság fölöslege Hierosolymus és Iuda vezetésével a legközelebbi földekre zú- dult;32 sokan az aethiopsok leszármazottai- nak tartják őket, kiket Cepheus király ide- jében a félelem és a gyűlölet h-elyvá=ltozta- tásra kényszerített.” Más hagyomány szerint assyr bevándorlók, föld nélküli nép, akik Egyiptom egy részét hatalmukba kerítvén, később maguk építette városokat, héber föl- deket és Syriához .közelebbi helyeket népe- sítettek be.34 Híresnek mondják mások a zsi- dók eredetét, hogy a solymusoknak Homerus költeményeiben emlegetett népe alapította a várost, és a maga nevéről nevezte el Hiero- solymának.35 (3.) A legtöbb szerző egyetért abban, hogy midőn Egyiptomban a testeket elcsúfító ra- gály támadt, Bocchoris király, felkeresvén Hammon jóshelyét, orvosszert kért, és azt a parancsot kapta, hogy tisztítsa meg orsza- gát, és az effajta embereket, akik gyűlöle-

189 tesek az istenek előtt, vitesse más földekre. Az így összeszedett és egybeterelt tömeget, miután a sivatagban magára maradt, s a töb- biek tehetetlenül könnyeztek, Moyses, az egyik bujdosó, figyelmeztette, hogy sem az istenektől, sem az emberektől ne várjanak segítséget, mert tőlük mindenki elfordult, hanem magukban bízzanak, annak égi ve- zérletével, akinek első segítségeként a jelen nyomorúságot eltávoztatjákﬁﬁ Helyesléssel fogadták ezt, és minden tájékozódás nélkül, találomra útnak indultak. De semmi annyira nemsanyargatta őket, mint a szomjúság, s már közel az elepedéshez, szerte a síkságon le-lerogyadoztak, mikor egy vadszamárcsor- da a legelőről egy erdővel borított sziklára iramodott. A nyomukba induló Moyses a fü- ves talajból következtetvén, bő vízereket tár fel. Ez megenyhítette őket, és hat álló napon át járván útjukat, a hetediken elűzték az ottani lakosokat, elfoglalták a földeket, ahol várost és templomot szentelték.” . (4.) Moyses, hogy népét á jövőre magához -láncolja, új sˇmás halandók szokásaival el- lentétes szokásokat vezetett be. Közönséges ott minden, ami nálunk szent, ám meg van :engedve náluk, ami nekünk tisztátalan. An- nak az állatnak a képmását, melynek útmu- tatásával bolyongásuknak sr szomjúságuknak véget vetettek, szentélyűkbe állították fel, és mintegy Hammon gyalázatázra leöltek egy kost; bikát is áldoznak, mivel az egyiptomiak az Apist tisztelik. A sertéstől tartóz- kodnak, emlzékezetére a csapásnak, mivel egykor őket is az a ragály csúfította el, amelyre ez az állat hajlamos.” A hajdani

190 hosszú éhezést mindmáig gyakori böjtöléssel vallják meg, és; annak biz,onyságául,,i1og§' egykor gabonát raboltak, megtartják: a ko- vásztalan zsidó kenyeret.” Mint mondják, azért választották a hetediket pihenőnapul, mivel. az hozta el megpróbáltatásaik végét; azután a tétlenség csábítására minden hetedik évet is a lustá-lkodásnak szentelték.” Mások szerint ez a tiszteletadás Saturnust illeti, akár az Ida-hegyiek adták tovább val- lásuk alapjait -- akik, mint értesültünk, Saturnusszal .együtt kényszerült-ek menekü- lésre és lettek a nép m-egalapítói -, akár mivel a halandókat irányító. hét bolygó kö- zül Saturnus csillaga mozog a legmagasabb pályán és különös hatalommal, és a legtöbb égitest a hetes szám szerint járja meg útját és futásátﬁl (5.) Ezeket aszokásokat, bármiképpen ho- nosodtak is meg, a régiség védi: egyéb fo- nák rút intézményeik ocsmányságuk miatt kaptak erőre. Mert a leghitványabbak, meg- vetvén ősi vallásukat, adót és pénzadomá- nyokat szoktak odahordozni; ez gyarapította a zsidók hatalmát, valamint az, hogy egy- máshoz megátalkodottan hűségesek és kész- ségesen könyörületesek, viszont mindenki mást ellenségesen gyűlölnek. Különválnak étkezósnél, félrehúzódnak pihené-skor, és 6.2 a kéjelgésre igencsak hajlandó nemzet az idegennőkkel való érintkezéstől távol tartja- magát; egymás közt semmi sem tilalmas. Nemi szervük körülmetélését azért vezették be, hogy a különbözőségről felismerhetők legyenek.” Akik az Ő szokásaikra tértek át, ugyanezt művelik, de semmit oly hamar ma-

191 gukba nem szívnak, mint az istenek megve- tését, hazájuk megtagadását, szüleik, gyermekeik, testvéreik semmibevételét. Sokasá- guk gyarapításával mégis törődnek, mert senkit a később születettek közül megölni nem szabad,43 s a csatában elesettek vagy kivégzettek lelkét halhatatlannak tartják: innen a nemzés szeretete és a halál megve- tése. A holttesteket egyiptomi szokás szerint eltemetik, nem hamva-sztják; ugyanazok szertartásaik és meggyőződésük az alvilágot illetően; nem úgy az égiek tekintetében. Az egyiptomiak többnyire állatokat s faragott képeket tisztelnek, a zsidók csak elméjük- ben s egyetlen istenséget ismernek el: szent- ségtelennek tartják azokat, akik mulandó anyagból, emberek hasonlatosságára formál- nak istenképeket, hiszen a legfőbb és örök lény sem nem ábrázolható, sem nem pusz- tuló. Nincsenek is szobrok városaikban, nemhogy templomaikban; nem hízelegnek kirá- lyaiknak, nem tisztelik a Caesarokat. De mivel papjaik síppal s dobbal kísérik énekü- ket, borostyánnal övezik homlokukat, s templomukban arany szőlőtövet találtak. némelyek úgy gondolták, hogy Liber atyát tisztelik, Kelet meghódítóját, bár a két kultusz egyáltalán nem egyezik: mert Liber ün- nepi s vidám szertartásokat rendelt, á zsidók istentisztelete pedig képtelen s szegényes. (6.) Országuk földjét kelet felé Arábia ha- tárolja, délről Egyiptom terül el előtte, nyu- gatról Phoenicia és a tenger; északot Syria felől hosszan láthatják. Az emberek testileg egészségesek és munkabírók. Ritka az eső, zsíros a föld, a termékek ugyanazok, mint

192 nálunk, és azok-on kívül a balzsam s pálma. A pálmaligetek magasak és szépek, á balzsam szerényebb növésü cserje; ha egy ága megduzzad, vaseszköz érintésére megder- mednek az erek; kődarabbal vagy cseréppel szokták felnyitni, a folyadékot az orvosok használják. Hegyei közül legmagasabbra a Libanon mered, amely csodálatos módon ily nagy forróságban is hűvös s megtartja a havat: ugyanez a hegy zúdítja alá s táplál- ja a Iordanes folyót.44 De a Iordanest nem a tenger fogadja be, hanem egy, sõt két tavon keveredés nélkül átfolyik, a harmadik felfogja. Ez a hatalmas kiterjedésű tó való- ságos tenger, íze még rosszabb, nehéz sza-- gával á körülötte lakóknak dögletes; sem szélben hullámot nem vet, sem halakat vagy vízhez szokott madarakat meg nem tűr. A mozdulatlan víz a ráhajított tárgyakat akár a szilárd talaj hordozza; úszni tudók s nem tudók egyformán fennmaradnak benne. Az év bizonyos szakában földi szurkot vet ki magából, melynek összegyűjtését, mint egyéb készségeket, a tapasztalat tanította meg. Ter- mészettől fogva sötét színű, és ha ecetet hintenek rá, a megkeményedő folyadék a felszínen úszik; ezt kézzel megfogják, akiknek ez á mesterségük, s a hajó fedélzetére vonszolják; ezután minden segítség nélkül besiklik s megterheli a hajót, amíg el nem vágják. De érccel vagy vassal el nem tud- nád vágni; elfut a vér s a nők havi tisztu- lásával szennyezett ruhadarab elől. Így a ré- giek; a vidék ismerői szerint azonban az úszkáló szuroktömegeket kézzel terelik s úgy vonszolják a partra, majd mikor á föld ki-

13 -- Soı`síoı`dulatokban gazdag kor 1Q_3 gőzölgésétől, a nap erejétől megszikkadtak, fejszékkel s ékekkel mint a gerendákat vagy a sziklákat da.rabolják.45 (7.) Nincsenek messze innen azok a sík- ságok, melyekről azt beszélik, hogy hajdan termékenyek s nagy városokkal népesek voltak, de villámoktól sújtva elégtek; meg is maradtak ennek nyomai, s a szemmel látha- tólag kiszáradt föld már elvesztette termő- erejét. Mert minden, ami magától sarjadt, vagy kéz ültett-e, még ha szárba szökken, kivirágzik vagy teljesen kifejlődik is, feke- tén és üresen hamuvá omlik. Én annyit még megengednék, hogy az egykor híres városok égi tűztől hamvadtak el, de úgy vélem, hogy a tó kipárolgásától szennyeződik a föld, fer- tőződik fölötte sa levegő, s ezért rothadnak meg a vetések és az ősz gyümölcsei, mert a talaj s az ég egyformán egészségtelen. A Belius folyó is a Iudaeaí-tengerbe ömlik; a tork-olata körül összegyűjtött fövenyt salét- rommal keverve üveggé olvasztják. Rövid ez a partrész, de a homokásóknak kimeríthetet- len. (8.) Iudaea nagy része falvakkal van tele- hintv-e; vannak városok is; Hierosolyma az ország fővárosa. Itt áll a mérhetetlen gaz- dagságú templom, és míg az első erődítmény- rendszer a várost, a következő a királyi pa- lotát, a templomot a legbelső zárja körül. Csak a kapuig juthat a zsidó ember, a kü- szöb -a papokon kívűl mindenkit távol tartott. Míg az assyrok, a médek és perzsák ha- talmában volt a Kelet, á szolgaságra kény-

194 szerített népek közül őket nézték le a legin- kább: miután a macedonok szerezték meg az uralmat, Antiochus király el akarta venni tőlük babonaságukat, és görög szokásokat i; gyekezett köztük meghonosítani, de a parthus háború megakadályozta abban, hogy ezt az utálatos népet jobbá változtassa;46 Arsac-es ugyanis épp abban az időben szakadt el. Ek- kor a zsidók, mivel a macedonok meggy-en-l gültek, a parthusok még nem erősödtek meg, a rómaiak pedig távol voltak, maguk válasz- tottak királyokat, kiket az állhatatlan nép elűzött ugyan, de miután fegyverrel sikerült visszaszerezniük uralmukat, a polgárok szám- kivetésétől, városok feldúlásától, fivéreik, feleségük, szüleik megölésétől s a királyok- nál szokásos egyéb dolgoktól sem riadtak vissza, és kedveztek a babonaságnak, mivel a főpapi tisztséget is hatalmuk erősítésére vették igénybe. (9.) A rómaiak közül elsőnek Cnaeus Pom- peíus hódoltatta meg a zsidókat, s győzelme jogán a templomba is belépett: ettől kezdve lett közismertté, hogy bent nincs istenszo- bor, üres a szentély és nem rejteget 'titko- katf" Hierosolyma falait lerombolták, a templom megmaradt. Később, á római pol- gárhábozrúban, miután a tartományok Mar- cus Antonius fennhatósága alá kerültek, Pacorus parthus királyfi foglalta el Iudaeát, de a Publius Ventidiusszal vívott csatában elesett, és á parthusok az Euphratesen túl kényszerültek vissza: a zsidókat Gaius Sosius vette hatalma alá. A királyságot, amelyet Antonius Herodesnek adott, a győztes Au- gustus ki is terjesztette. Herodes halála után,

195 nem várva Caesar intézkedésére, egy bizonyos Simo sajátította ki a királyi cimet. Tettét Quintilius Varus syriai helytartó to- rolta meg, és azután a ráncba szedett né- pet _ háromfelé osztva - Herodes fiai kor- mányozták. Tiberius alatt nyugalom volt; majd amikor Gaius Caesar megparancsolta, hogy képmását a templomban helyezzék el, inkább fegyvert ragadtak; ennek a mozga- lomnak a császár halála vetett véget. Clau- dius a királyok halála, illetve hatalmuk kor- látozása után Iuda-ea tartományát római lo- vagokra vagy felszabadított rabszolgákra bízta, akik közül Antonius Felix mindenféle kegyetlenkedés és önkény közepette szolga- lélekhez méltóan gyakorolta a királyi jog- kört. Drusillát, Cleopatra és Antonius uno- káját vette feleségül, úgyhogy Antoniusnak Felix az unokaveje, Claudius pedig az uno- kája volt. (10.) Tartott mégis a zsidók türelme egé- szen Gessius Florus procurátorságáig: őalat- ta tört ki a háború. Cestius Gallusra, Syria helytartójára, aki megpróbálta a lázadást el- fojtani, változó sikerű, de többnyire vesztes csaták vártak. Mikor őt a végzet vagy az életuntság sírba döntötte, a Nero küldötte Vespasianus - szerencséjével, hírével és ki- váló segítőtársaival -- két nyár leforgása alatt az egész síkságot s Hierosolyma kivé- telével valamennyi várost megszállotta győz- tes seregével. A következő év a polgárhá- ború jegyében, s ami a zsidókat illette, nyu- galomban telt el. Mihelyt Itáliában helyre- állt a béke, a külső gondok is visszatértek:

196 növelte a haragot, hogy egyedül a -zsidók nem engedtek; egyszersmind az új uralkodás` minden .Véletlen lehetőségére való tekintet- tel hasznosnak látszott, hogy Titus a sere- geknél maradjon. ' (11.)` Tábort ütött tehát, mint elmondottuk,43 Hierosolyma falai előtt, és megmutatta harcra kész legióit. A zsidók közvetlenül a falak tövében állították fel hadsoraikat, hogy siker esetén majd előbbre merészked- nek, ha pedig kivetnék őket állásaikból, biztos menedékük legyen. Az ellenük küldött lovasok és könnyűfegyverzetű csapatok el- döntetlenül harcoltak; majd meghátrált az ellenség, és a következő napokon már a kapuk előtt került sor a sűrű összecsapásokra, míg csak folytonos veszteségeik miatt a falak mögé nem kényszerültek. A rómaiak ostromhoz láttak, mert méltatlannak találták, hogy az ellenség kiéheztetésére várjanak, és kívánták is a veszedelmeket, egy részük vi- tézségből, sokan vadságból és prédavágyból. Titusnak Róma, a hatalom és szórakozás lebegett a szeme előtt, és időveszteségnek vélte, ha Hierosolyma azonnal el nem esik. De a meredek fekvésű várost olyan hatalmas erődítmények védték, hogy még sík terepet is kellőképpen oltalmaztak volna. Mert a két magasan kiemelkedõ dombot49 mesterségesen előreugró vagy befelé szögel- lő falak zárták körül, hogy az ostromlók oldala ki legyen téve a lövedékeknek; a szikla széle meredek, és tornyok is emel- kedtek rajta, ahol a hegy segített, hatvan, mélyedésekben százhúsz lábnyira: csodálatos

197 látvány, és távolról szemlélve egyforma magas építmény. Bent újabb falak vették körül a királyi palotát, és különösen magasra nyúlt az a torony, melyet Herodes Marcus Anto- nius tiszteletére nevezett el. (12.) A várrá kiépített templomot külön falak övezték, melyeket még a többinél is gondosabb munkával emeltek, s a templom körül húzódó csarnokok is kiváló védelmet biztosítottak. Volt állandó vizű forrás, a föld alatt üregesre kivájt sziklák, halasme- dencék és víztárolók az esőviz őrzésére. Az építők, épp szokásaik különbözősége miatt, előre látták a gyakori háborúkat: ezért min- denről gondoskodtak, akármilyen hosszú ost- romra is; és mivel Pompeíus rohammal foglalta el városukat, a félelem és a tapasztalat sok mindent megmutatott nekik. Azután, Claudius korának kapzsiságát kihasználva, megvásárolták az erődítés jogát,5° s falakat építettek, már békeidőben háborúra szá- mítva, és mert a nagy beözönléssel és a töb- bi város pusztulásától megsokasodtak; s mivel a legmegátalkodottabbak oda menekül- tek be, annál hevesebbé váltak a pártvillon- gások. Három vezér, ugyanannyi sereg: a külső és a legkiterjedtebb falakat Simo, a város közepét Ioannes, a templomot Eleazar védelmezte. Ioannes és Simo ereje a sokaság- ban és a fegyverekben volt, Eleazaré a hely- ben; de egymás között harcok. álnokság, gyújtogatások, rengeteg gabona elégett. Majd Ioannes, áldozás ürügyén embereket küldvén Eleazar s csapata felkoncolására, liatal.mál:a keríti a templomot.51 Így két

198 pártra szakadt a város, míg csak a rómaiak közeledtével a külső háború egyetértést nem teremtett. (13.) Csodás jelek mutatkoztak, amelyeket sem áldozatokkal, sem fogadalmakkal nem engesztelhet ez a babonaságnak hódoló, a vallással szembeszegülő nép. Egymásnak r-ontó hadsorokat. vöröslő fegyvereket láttak az égen, és hirtelen fellobanó felhők világi- tották meg a templomot. Hirtelen ifeltárul- tak a szentély ajtói, és emberinél hangosabb szó hallatszott: távoznak az istenek; egyszersmind távozó léptek roppant dübörgése. Ezt kevesen magyarázták félelmes előjelnek: a többségben az a meggyőződés élt, hogy az ősi papi írások szerint épp ebben az időben fog erőre kapni a Kelet, s Iudaeából kiin- dulók szerzik meg a világuralmat. Ez a ké- tes ige Vespasianust és Titust jövendölte meg, de a tömeg - az emberi vágyakozás szokása szerint a végzet magasztos rendelé- sét a maga javára magyarázván - még a csapások hatására sem tért meg az igazság- hoz. A mindenféle .korú ostromlottak, fér- fiak és nők száma, amint Olvashattuk, hat-- százezer volt; fegyver mindazok kezében, akik forgatni tudták, és többen bizonyultak bátornak, mintsem számukhoz képest várni lehetett. Egyformán elszántak voltak férfiak és nők, és ha otthonuk elhagyására kény- szerülnének, inkább féltek az élettől, mint a haláltól. Mivel a terep nem tette lehető- vé, hogy megrohamozza a várost és a né- pet, és rajtaütést hajtson végre. Caesar Ti- tus úgy döntött, hogy ostromtöltésekkel s

199 védőtetőkkel fog harcolni. Kiosztotta a le- giók közt a feladatokat, és nyugodtak a fegyverek, míg csak mindent elő nem készítet- tek, amit várvívásra a régiek vagy újabb tehetségek kieszelt-ek. JEGYZETEK

A legnagyobb -római -történetíró műveiből -osz- szeállított szemelvényes kiadás nemcsak azértidő- szerű, mert a múlt évben volt születésének tizen- kilenc és egynegyed százados évfordulója, hanem főként azért, mert Tacitus mindig -időszerű, hiszen írói tehetségével feltárja az örök emberi lé- lek rejtélyeit, s ugyanalekior mesteri képet rajzol korának sorsfordulatoloban és szörnyű események- ben gazdag történetéről. Bevezető tanulmányunk- ban azért nem szorítkozunk csupán azokra a mű- vekre, amelyekből a szemelvényeket vettük, mert illőnek tartottuk, hogy összefüggő, teljes képet nyújtsunk az antik történetírásnak erről az óriá- sáról. A klasszikus nyelvek és az antik kultúra fokozatos és - Sajnos - elkerülhetetlen háttér'-be szorulása idején úgy véljük, hogy e könyve-cske is hozzájárul az e téren -mutatkozó egyre _ nagyobb hiányok valaımelyes pótlásához. Ez magya- rázza a bevezetésnek kissé didaktikus szinezetét s azt, hogy a .Iegyzetekben néha általános ismeretek körébe tartozó fogalmakat is megzma-gyarázunk. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy az ol- vasó átfogó képet alkothasson magának Tacitus koráről és historikusi, írói nagyságáról. Ezért kö- zöljük egészében a valójában inkább irodalmi mű- nek tekinthető Agrtcolát. Az Evkönyvelcből vett szemelvényeknél azt tartottuk szem előtt, hogy ne csak a korszak árnyoldalait: a császári nők és az udvar megbotránkoztató ro-mlottságát, a testőr- csa.patok mindenhatóságát, a szórakoztató játékok- ra pazarolt költségeket, a császár, jelen esetben Nero kicsaıpongásait, nyilvános színpadi szereplé- sét és lakomáit láttassák meg, hanem a zsarnok- ság elleni küzdelmet és - Tacitus szavaival -" azt is, hogy ,,a rossz uralkodók alatt is élhetnek nagy emberek“, mint ezt Seneca és Thrasea halála vagy Agricola élete szemlélteti. Közöljük a 64. évi nagy római tűzvész és az azt követő keresztényüldőzé- sek leírását. Tacitus szövege az első, nem keresz- tény írótól számnazõ értesülésünk a kialakulóban levő új vallási és társadalmi mozgalomról, mely jól tükrözi a római uralkodó körökben erről táp-

201 lált kezdeti felfogást. A Korunk történetéből a Iulius Civilis vezette germán és kelta felkelést választottuk, amivel nemcsak a Germania kimara- dását akartuk pótolni, hanem annak- az utóbbi év- tiz-ede-kben fellépő kutatási irányzatnak is igyekez- tünk eleget tenni, amely „Róma-központúsága“ mellett a leigázott népek harcát és ellenállá-sát is egyre jofbban kidomborítja. Ezért közöltük A zsi- dók története című részt is. A bevezetőben felsorolt fordítások -mellett hadd említsünk -meg még néhányat. Wirth Gyula az Agricola (Bp. 1903), Rózsahegyi Kálmán a Ger- mania (Bp. 1943), Szabó Árpád az Agricola és a Germania (Bp. 1943) lefordításával gazdagította Tacitus magyar nyelvű irodalmát. Péter Gyula Tiberius és kora (KT. fu. 14-49) címmel az Év- könyvek I-II. könyvét jelentette meg latin nyelven és magyar fordításban (Bp. 1943). Valameny- nyi közül -messze kimagaslik Borzsák István remek fordítása; ezért szemelvényeinket ebből válogat- tuk. Végül megjegyezzük, hogy a tacitusi idézeteket az illető mű latin címének rövi-dítésével (Agr, Híst., An-nal. stb.) adjuk.

TACITUS

1 Scripfores Historiae Augustae. Tacitus, 10. 3. 2 C. Plinius Caecilius Secundus: Epistulae. VI. 20. ' 3 Ronald Syme: Tacitus. I-II. Oxford, 1948. 4 Plinius, i. rn... II. 1. 5 Uo. II. ll, 17. 5 Sy`me. i. m., I_ 71-72. ˇ' Plinius, i. m., IX. 10. 3 Uo. VII. 33. 9 Uo. V. 8. 10 Cicero: De oratore. II. 9. 36. és II. 12. 51. 11 Plinius, Í. m., II. 11. 17. 12 Syrne. i. m.. 520. és köv. 13 Mészáros István: XVI. századi városi iskoldink és a ,,st'u.d-ia humani.tatis“. Bp. 1981. 179. 14 Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Buk. 1976. 142.

202 15 Uo. 222. 111 U0. 176. 11' Historiae, magyarosította Cserei Miklós, Ko- loz-svár, 1840. Vö. Borzsák István: Tacitus összes művei. Bp. 1980. Il. 504. 13 Tacitus fennmaradt összes művei l-II, Fordí- totta Csíky Kálmán. Bp. 1903. 19 Tacitus összes művei. I-II. Fordította Borzsák István. Bp. 1980.

IULIUS AGRICOLA ÉLETE 1 Domitianus 94-ben kitiltotta Itáliából a filo- zófusokat, mert »politikai szem-pontból megbízha- tatlanoknak tartotta őket. 2 Vagyis Domitianusnak tizenöt évig tartó ural- kodása idején (81-96). A római felfogás szerint a férfi 45 éves koráig ifjú - tuvenis -, azután idősebb - senior -, hatvan év után öreg - senex. 3 Valakiv-el egy sátorban lakni - contubernium - olyan kitüntetés a vezér részéről, amily-enben csak a legkiválóbb ifjak részesültek. “1 Claudius a Themse torkolatában Colonia Vitri- censis néven katonai gyarmatot, illetve települést alapított, amely később Camoludunum (a mai Clochester) néven ismert. Többek között ezt is el- pusztították. 5 Az újszülöttet letették a földre az apa elé, aki, ha törvényes gyermekének ismerte el, felvet- te. 11 Agricola 66-ban volt a quaestorságnak meg- felelő tribunus plebis, 68-ban pedig praetor. 1' Ilyen feladata a 18 praetor közül csak kettő- nek: a praetor peregrinusnak és a praetor urba- mwnak volt. 11 A praetor köteles volt saját költségén ünnepi játékokat rendezni. 9 Nero 64-ben, a nagy tűzvész után, a templomok kincseit beolvasztatta. Ugyanakkor jó részük ma- gántulajdonba került. Ezeket Tacitus tapintatos el- járással vísszaszerezte a temploınok számára. 1° Otho tengerészei az új trónkövetelő, Vitellius ellen indultak. de Itália északnyugati partvidékét is végigpusztították.

203 11 Vespasianust 69. július elsején kiáltották ki császárnak. 12 Aquae Sulis- (a mai Bath) -mellett táborozott, később Devára (Chester) helyezték át. -- 13 Többek között Iulius Caesar, Titus Livius (CIV. könyvében), Fa.bius Rusticus Claudius britanniai hadjáratával kapcsolatban, Pomponius Mella, Pli- nius Maior (Naturalis Historia, IV. 16. 30.), Sztra- bőn stb. 14 'Ti. az Atlanti-óceán. 15 Nyilvánvaló, hogy törzsfőnökre kell gondol- 3. Ank. Igy például Caesar említi Cassivellaunust (V. 11. 8.) és Cantium (Kent) négy királyát `(V. 22. 1.), 111 Téved, mert ez a megállapítás csak Norvé- giára és Izlandra vonatkoztatható. - 17 Tacitus a Vörös-tengeren (Mare Rubrum) a Perzsa-öblöt érti. 13 Iulius Caesar két hadjáratára (az i.e. 55. és 54. évire) utal. Ezeket csak annyiban koronázta siker, hogy a déli törzsek adófizetésre kötelezték magukat. ' 19 A Caesar és Pompeíus (i.e. 49-45), vala- -mint az Octavianus és Marcus Antonius (i.e. 35- 31) között dúló pol.gárháborúkra céloz. 211 43-ban, Britannia meghódításakor Vespasianus, a-későbbi császár is részt vettahadmüveletekben, és sikereinek jutalmaként 44-ben megkapta a triumphatori jelvényeket. Suetonius szerint (Vespa- sianus, 4.) 33 ütközetet vívott a britannokkal, több mint 20 erődítményt foglalt cl, és meghódította Vectis szigetét (a mai Wight). 21 Camoludunum; vö. a 4. jegyzettel. 22 Gyakran alkalmazott római politikai módszer: a vezéreket és a királyokat- saját népűk leigázá- sára használták fel. Ez történt például a numidiai Mas-sinissa, a pergaınoní Attalus és a judaeai He- rodes esetében. 23 Egyesek szerint 67, mások. szerint 68 nyaráról van szó. Ekkor vette át a provincia vezetését Agri- cola. 24 Ha a termés nem volt elegendő, akkor a la- kosság a római raktárakból vásárolta meg a be- szolgáltata.ndó gabonát. A beszolgáltatási helyeket gyakran távoli, nehezen megközelíthető helységek-

204 be jelölték kí. Közelebbi beszolgáltatási helyeket csak a hivatalnokok megvesztegetésével lehetett biztosítani. 22 Mármint az erődök parancsnokai. 22 Vagyis Agricola Britannián belül is eljutott volna a határként elfogadható vonalig, bár római felfogás szerint a dicsőség és a határ fogai-ma ösz- szeegyeztethetetlen. 27 Gallia és His.pania. 22 A Földközi-tenger. 29 A Lupia (Lipp-e) és a Rajna közötti terü- leten lakó usipusok Caesar galliai hadjáratai ide- jén betörtek Gallia Bel-gicába; Caesar ugyan visz- szaszorította őket, de később újabb támadásokat intéztek a birodalom ellen. 21' Célzás a sztoikusokra, akik szinte kérkedtek közö-mbösségükkel. 31Boudic=cáról és az általa vezetett felkelésről van szó. 32 A Claudius óta eltelt időre, az azóta folyó szüntelen háborúkra utal. Az évszám kétségtele- nül ki van kerekítve. 21 Cohorsparancsnok, bővebb adataink róla nincsenek. 21. A 83-ban tartott diadalmenetről van szó. El- lentétben az irodalmi hagyó-mányoklkal, az újabb történeti kutatások a diadalmenetet jogosnak tart- ják, -mert Domitianu-s valóban győzelmet aratott és aránylag nagy területeket hódított meg. A piacon vásárolt és hadifoglyoknafk álcázott emberek. inkább Caligula-nak 39-ben tartott diadal-men-etére vonatkoztathatók. Tacitus és Suetonius (Domitia-J nus, 6.) ezt a régi történetet újítja fel. 35 I.e. 19-ben Agrippa, hogy kedvében járjon Augustusnak, visszautasította a diadalmenet meg- tartását, mely attól kezdve csak a császárt illette meg, minthogy a hadvezérek a háborút az ó ne- vében viselték. Győzelem esetén ők az ún. triumphatori jelvényeket - ornamenta triumphalia - kapták, azaz a babérkoszorút, az aranyhímzésű ruhát és az elefántcsont pálcát.. Ezeken kívül az ünnepi játékokon és a hivatalos rendezvényeken fenntartott helyük volt. 26 Agricola utódja Sallustius Lucullus volt, -akit azonban Domitianus kivégeztetett, mert javasolta,

205 hogy az új formájú lándzsákat lucullusi lándzsák- nak nevezzék. 27 Ez az előírás nyilvánvalóan nem tetszett a köz- társasági érzelınű senatoroknak és hadvezéreknek. 22 Annak ellenére, hogy az előkelő róınaiak a nyilvános-ság előtt mindig nagy kísérettel jelen- tek -mezg, Agricolát csak egy-két barátja kísérte. 31' Domitianus 86-88. évi dunai hadjáratára utal, amikor a dákçıik Decebaal király vezetésével súlyos vereséget mértek rá, ami felbátorította a marco- mannokat és a quadokat. A sorozatos vereségek végül is a Deceballal megkötött ,,szégyenletes bé- kéhez“ vezettek. A kilencvenes évek elején Pan- no-niába betörtzek a iazygok, és maga a császár is a hadműveleti területekre ment, majd a győzel- met fényes diadalmenettel ünnepelte meg. “111 A dunai határvonal mentén elszenvedett, itt kissé eltúlzott vereségekre utal. 11 Cívica Cerialist, Moesia egykori (82. évi) le- gatusát, asiai kormányzósága alatt Domitianus fel- ségsértés vádjával kivégeztette. 42 Vagyis 40. június 13-án, '12 94. augusztus 23-án. 41 Traianus uralkodásának első évei. '15 Suetonius Domitianus-életrajzában tíz áldo- zatot nevez meg, köztük Civica Cerialis-t, Salvidia- nus Glabriát, Sallustiu.s1; stb. A névsort részben az ifjabb Plinius egészíti ki (Epistulae, III. 11.). 12 Helvidius Priscus Thrasea veje volt. Vespa- sianu-s azért végeztette ki, mert -- állítólag - egyik darabjában kigúnyolta a császár fiát, Domi- tianust. Vagyis a tapsoló karok juttatták börtönbe.

Évi-'KÖNYVEK [Messalina romlottsága] Claudius aránylag idős korában, akarata elle- nére került a császári trónra (41-54). Uralkodása a béke és a gazdasági fellendülés kora volt. A közigazgatás alapos megszervezésével, a pro- vinciák igazságosabb kormányzásával és új terü- letek, főként Britannia meghódí-tásával komoly ered- ményeket ért el. Helyes intézkedéseit azonban be- árnyéko-lták szabadosai (Pallas, Callistus) és' fel-

206 szabadított rabszolgái (Narcissus), valamint a csá- szárnők, főként harmadik feleségének, Messaliná- nak, és a negyediknek, Agrippinának udfvari intri- kái, züllött és erkölcstelen élete. 1 Tiberius- császár testvérének, Drususnak a fia. Sikeres hadjáratokat viselt a Rajna mentén a ger- mán törzsek ellen (14-I5), de Tiberius -- Tacitus szerint - féltékenységből visszahívta és Keletre küldte, ahol - állítólag - a császár megbízottja, Cn. Calpurnius Piso 19-ben megmérgezte A legnép- szerűbb hadvezérnek tekintették, 2 Színészek, akikkel Messalina szerelmi viszonyt tartott fenn. 2 A tűzőrség két cohorsból állott, feladata a vá- ros tűzvédelme volt, de a gabonao-sztásból és az éjjeli rendfenntartásból is kivette részét.

[Hajıfıscsata a mesterséges tavon] 4 Augustus i.e. 2-ben, Mars Ultor, a bosszúálló Mars templomának fel-szentelésekor rendezett tengeri ütközetet. Ez volt az első, a nép mulattatá- sára szolgáló hajóscsata maumachia). Ettől kezdve az ilyen játékcsaták híres tengeri ütközeteket utáno-ztak, és e célra épített medencékben, termé- szetes vagy .mesterséges tavakon folytak. Tacitus itt a Claudius csá-szár által 52-ben rendezett nau- machiát mutatja be.

[Nero kicsapongásai] Nero császár (54-68) az aljas szórakozásoktól, így például az utcai verekedésektől sem tartózko- dott. Ural-ko-dásának második évében ezekben kü- lönös örömét lelte. Korának egyik szép, de lelket- len asszonyával, Poppaea Sabinával fenntartott vi- szonyát sok neves író feld-olgozta. 5 Vagyis 56-ban. Q. Volusius, a városparancsnok, L. Volusius Saturninusnak, P. Scipio pedig P. Cor- nelius Scipiónak, a 24. évi egyik helyettes consul- nak, Poppaea férjének volt a fia. 1* Tulajdonképpen száműzött volt. A 68-69-es polgárháborúban Galbái; támogatta, majd ennek halála után őt is császárnak kiáltották ki.

207 [Nero nyilvános szereplései és lakomúij Nero művészi ambícióit kezdetben szűkebb kör- ben, a Iuvenalia-ünnepeken elégítette ki. 64-ben azonban hirtelen nyilvános színpadi szereplésre vágyott. Mivel Rómában még nem mert fellépni, ınűvészi hírének megalapozására Nápolyt szemelte ki. Később Rómában rendezett fényes, de undort keltő lakomát. 7 Vagyis 64-ben. [Róma égése és a keresztények üldözése] Tacitus megrázó dráımaisággal ecseteli a 64-ben Rómára szakadt pusztító tűzvészt, Nero színés-zkeidő magatartását, és a gyújtogatással alaptalanul vá- ıloit keresztények üldözését. Ez az első alkalom, amikor ,,pogány író“ emlékezik meg a kereszté- nyekről, ezért egyes kritikusok ezt a részt későbbi betoldásnak tartják. 11 Nero palotája a Palatinus és az Esquilinus ne- vű dombok között emelkedett. Maecenas kertjei az Esquilinuson voltak és örökségként jutottak a csá- szári házra. A Palatium Augustus óta a császárok lakóhelye volt.. ` ` '11 A Mars-mező - Campus Martius - a város északi részén, a Tiberis kanyarulatában, Róma legnagyobb, népgyűlések, katonai és tornagyakorlato-k tartására használt tere volt. I.e. 27-ben erre építet- ték Agrippa épületeit - mon/umenta Agrippae -: a -thermákat-, a Iulia-nemzetség dicsõségét hirdető Pantheont- (ma S. Maria Rotunda nevű templom), tőlük keletre a centuriák szavazóhelyiségét, az ún. Saeptát, -melyet Caesar márványoszlopos csarnokká alakított át és Augustus tiszteletére Saepta Iulia- nak nevezett el. Ugyancsak az ő műve volt az ettől keletre emelt Basilica Neptuni. 11' A Capitolium és a Quirinalis között, nem messze a Mars-mezőtől, az ún. Aemiliana váro=s- részbe-n voltak Tigellinus aemiliai bir-tokai (prae- dia Aemiliana). 11 Az itt felsorolt szentélyek: Iuppiter Stator szentélye (a Palatinus északi lejtőjén), amelyet ál- lítólag Romul-us fogadalmából emeltek, a Numa

208 király háza - Numa Tegia - a Forumon (később a pontifex maximus hivatala), a Vesta-szentély -- delubrum Vestae _ a Forum délnyugati oldalán, amelyben a Vesta-szüzek az örök tüzet őrizték, Róma legrégibb épületei közé tartoztak, A Vesta- szentélflyel szemben épült kis templomban vo-lt a penatesek, a nép házi isteneinek a szentélye. 12 A hagyomány szerint a kelta senonok i.e. 390_ július 19-én gyújtották fel a várost. A két tűzvész között ugyanannyi évet, hónapot és napot szoktak számítani, amit a következő eljárással értek el: 390 + 64 = 454 = 418 év + 418 hónap + 418 nap. 13 Ez a kő puhább, mint a márvány, és a. tűz- ben nem reped meg. Lényegében egyfajta darázs- kő, az olaszok peparinnak hívják. 11 A s.z.éklakofmákon a nők maguk elé tett székre helyezték az istennők szobrait, és eléjük ételt raktak. Az éjszaka tartott istentiszteleteket nevezték virrasztással egybekötött ünnepe-knek.

[A Piso-féle ös szeesküvés] A Nero ellen táplált elégedetlenség és gyűlölet 65-ben összeesküvéshez vezetett, amelynek veze- tője Caius Calpurnius Piso, az előkelő római senator volt. Az összeesküvésben negyvenegyen vettek részt, senatorok, lovagok, katonák, tisztek a testőr- osapatokból, -férfiak és nők egyaránt. Céljuk Nero meggyilkolása és Piso személyében új császár vá- lasztása volt. Tervüket azonban az egyik résztvevő szabadosa felfedte, -és 18-at közülük kivégeztek, 17-et száműzték, ötnek megbocsátottak, egyet nem sikerült felfedni. Piso, akárcsak a költő Lucanus és a gazdag, finom ízlésű Petronius Arbiter, ön- gyilkos lett. 15 Vagyis 65-ben, amikor Silius Nerva és Atti- cus Vestinus voltak a consulok. 16 Nero anyjáról van szó; ezért volt veszede-l~ -mes Tigellinus vádja Faenius ell-en. 11' Futkosott helyett jelen idő értendő: futkos. 111 A római hadiflotta egyik fő központja Mise- num volt. A hajóhad vezetőjének megnyerése je- lentős támogatást biztosított volna az összeesküvők

14 - Sorsiordulatokban gazdag kor 209 részére. Volusius Proculus színleg belement a já- tékba, de Epicharist tüstént feljelentette Nerónz:-ık_ 19 A Cer-esnek, anövényzet és a gabona istennő- jének szentelt ünnepeket április 12. és 19. között tartották, és cirkuszi játékokkal értek véget. 20 Mindkét istennőt különösen a osászárkorban részesítették nagy tiszteletben. Híres volt Fortuna ferentinumi temploma. 21 Ceres ősi temploma az Aventinus és a Circus Maximus között, a Tiberis folyó közelében állt. 22 Tacitus elmeséli, de nem ad hitelt az Antoniá- ról szóló történetnek. Plinius azt állítja, hogy An- tonia, Claudius császár leánya, Piso leendő fele- sége kísérte volna a trón várományosát a testőr- ség táborába. 23 E kertek Róma és Ostia között feküdtek, Nero akkor éppen ott tartózkodott. 24 A császár személyi testőrségét rendszerint ide- genekből, főként Eermánokból toborozták, hogy neI. kerül.hessenek a római politikai irányzatok hatása alá. [Seneca halála] Nero a Piso-féle összeesk-üvési; jó ürügynek te- kintette arra, hogy megszabaduljon valamennyi tényleges vagy vélt ellenségétől, akiket kivégezte- tett vagy önkéntes halálba kényszerített. Ez a sors várt egykori tanítójára, kora legnagyobb sztoikus filozófusára, Lucius Annaeus Sene-cára. 25 Annak ellenére, hogy -Seneca az összeeskü- vésben nem vett részt. [Thrasea kivégzése] Nero őrjöngése a következő, a 66. évben sem ért véget. Testőrparancsnoka, Tigellinus, mindenkiben ellenséget szirnatolt, és a senatori rend legjobb- jait juttatta halálra. A császár különösen a sztoikus filozófusok iránt volt bizalımatlan. Seneca ha- lála után a sztoikusok között Thrasea Paetus volt a leg-kiválóbb, 63-tól kezdve Thrasea úgy tiltako- zott a hatalmi önkény és a császár körüli hízelgé- sek ellen, hogy nem vett részt a senatus ülésein. Ugyanakkor haraggal fogadta a Poppaea isteníté- séről szóió híreket, s mosolygott az olyan beszé-

210 deken, melyek szerint ,,a császárt isteni hang ve- zérli“. Felső nyomásra a senatus azzal az indok- lással ítélte el, hogy magatartásával rossz példát mutat. 211 Vö. Annales, XIV. 48-49. 21' Célzás a Gracchusok ellen-feleire: Q. Antius Tuberóra és M. Favoniusra. Az utóbbi az ifjabb Cato -barátja volt, akit ügyetlenül utánzott. 22 Nero Nápolyból Thyridatésszel, Armenia kirá- lyával érkezett a fővárosba. 29 Az idősebb Arria, Caecina Paetus felesége, akit a Camillus Scribonianus-féle összeesküvésben való résztvétele .miatt Claudius uralkodása idején halálra ítéltek. Férjét saját példamutatásával bá- torította.

KORUNE TÖRTÉNETE [Iulius Civilis lázadása] A Iulius Civilis vezette felkelés a római törté- nelem egyik drámai szakaszában, az elkeseredett trónharcok, a négy császár uralkodásának idején tört ki. Nero zsarnoki uralma végül is általános elégedetlenséget váltott ki, és C. Iulius Vindex, Gallia Lugdunensis kormányzója fel`lázadt a csá- szár ellen. Mozgalmát különféleképpen ítélik meg: egyesek valamilyen roımanizál-t gall birodalom meg- teremtésére irányuló törekvést látn-ak ben-ne, mások úgy vélik, hogy célja a köztársasági rendszer visz- szállítása volt. Nem kétséges azonban, hogy Vin- dex mindenekelőtt Nero uralmának felszámolását tuzte ki célul. Tervének megnyert néhány gall törzset is, és aránylag rövid idő alatt mintegy 100 000 főből álló hadsereget szervezett. Fel-hívására Servius Sulpicius Galba, Hispania Tarraconensis kormányzója is szakított a központi hatalommal. Öt támogatta M. Salvius Otho, Lusitania (a mai Portugalia) helytartója. Felső-Germania hadvezére, L. Verginius Rufus azonban Vindex ellen vonult, aki veresége után ön- gyilkos lett. A győztes Rufus császár is lehetett volna, de a hadsereg által felajánlott 1;rónt vissza- utasította.

2.1.1 Ezalatt Rómában, 68. június 9-én, Nero véget vetett életének, és a senatus, vala-mint a testőr- csa.patok elismerték Galbát császárnak. Galba azonban határozatlanságával csakhamar általános elégedetlenséget váltott ki, és az alsó-germaniai legiók saját hadv-ezérüket, Aulus Vitelliust kiál- tották ki császárnak, a testőrcsa.-patok pedig M. Sal- vius Othót. Nem Várva be a keleti és a dunai legiók megérkezését, Otho Cremona közelében, Bedríacum mellett (69. április 14-én) megütközött a közben Itálíába vonult Vitelliusszal, és vereséget szenvedett. Csapatai a győzteshez pártoltak, akit a senatus is elismert császárnak. Am a keleti hadsereg sem maradt tétlen. 69. július elsején Alexandrí-ában saját hadvezérét, T. Flavius Vespasianust császárnak kiáltotta ki. Csat- lakoztak hozzá a dunai legiók, és Antonius Prí- mus vezetésével hirtelen bevonultak Itáliába, s ugyancsak Cremona mellett legyőzték Vítellíust, majd december 21-én elfoglalták Rómát. Így a négy császár: Galba, Otho, Vitellius és Vespasianus har- cából az utóbbi került ki győztesként. Iulius Civilis vezetésével a batavusok ezt a birodalom számára zavaros helyzetet használták ki szabadságuk visszanyerésére. Sokáig azzal az ürügy- gyel sz-ervezkedtek és foglalták el a rómaiak tá- borait, hogy Vitellius ellen Vespasianus érdekében harcolnak. Valóban megnyerték több germán és gall törzset, és mozgalmuk egyre nagyobb terü- letre terjedt k.i, annál is inkább, mivel Vespasia- nus táborában, legalá-bbis kezdetben, vállalkozásu- kat csupán Vitellius elleni harcnak tekintették. 1 Rómában azért nem fogadták gondterhelten a germaniai ver-eségről szállingózó híreket, mert azt hitték, hogy csupán Vitellius haderejének felszá- molásáról van szó. 2 A Rajnától kissé délnyugatra fekvő szígetről, helyesebben szigetekről van szó, 3 Ugy tartóztassa fel a legiókat, hogy azok ne tudjanak segítséget adni Vitellíusnak Vespasianus ellen, akinek nevében küldte a levelet Antonius Prí.mus Civilishez. 4 Ezek az äemények a 69. év .második felében történtek, a-mikor a hatalmi harcban már Vespa-

212 sianus is színre lépett. Civilis egyelőre Vespasianus hívének tüntette fel magát. 5 A germánok az istenekre, az égre, a földre és annak minden terményére, a vízre, fejükre és fegyvereikre esküdtek. Ű Utalás Caligula eredménytelen germaniai had- járatára. A díadalmeneten germánok helyett gall foglyokat vonultatot-t fel. 7 A Gallia Belgicá-ban lakó germán tunıger törzs- ből toborzott római segédcsapat átállt Civilishez. 2 Utalás a római hadseregnek i.e. 9-ben Quin- tiliu-s Varus vezetése alatt elszenvedett vereségére. 9 A szöveg hiány-os. 10 Vagyis a 69. év októbere előtt. 11 Arról a rendelkezésről van szó, amelyben Alienus Caecina felső-germaniai legioparancsnok, aki Galbától Vitelliushoz, tőle Vespasianushoz pár- tolt át, meghagyta, hogy tegyék le az esküt Vespa- sianusra. Ca-ecínát később Titus császár kivégeztet- te. 12 A trónért harcoló Vitellius csapataival átkelt az Alpokon, Bedríacum mellett -megütközött Otho -seregével, és vereséget szenvedett. N-é-hány hónap múlva ugyancsak Bedríacum közelében Primus Antonius, Vespasianus hadvezére, Othót győzte le. Vitellius halála után Civilisnek színt kellett val- lanía, mert többé nem mondhatta, hogy Vitellius el`len és Vespasianus mellett harcol. 13 Vespasianus hadvezére, Primus Antonius, le- velében Civilist a Vitellius elleni harcra biztatta. 11 Egyelőre ez csak vaklárma volt, amit felte- hetően a dáko.k valamilyen al-dunai vállalkozása keltett. A dák és a szar.mata háborúra később, Domítíanu-s uralkodása idején kerül sor. 15' Ti. ,,a szent libák“ gágogása felébresztette az őrséget, és a gallok nem tudták elfoglalni a Capi- tolíumot, Iuppiter székhelyét. 16 Utalás az aeduu.so-k 21. évi felkelésére. Sacro- vir, a vezetőjük, hogy ne jusson az ellenség ke- zére, öngyilkos lett. Vereséget szenvedett és öngyil- kos lett Vindex, Gallia Lugdunensis kormányzója IS. 12 Colo-nia Agrippinensisbe az idegenek csak fegyvertelenül, katonai őrizet alatt és pénza-dó el- lenében léphettek be.

tö »- C.-J 1' A mosai átkelőről - traiectus Mosae - van szó, a mai Maastrichtről. . 19 Ep-ponina, amikor megtudta, hogy férje egy föld alatti üregben- rejtőzködik, megkereste, és kilen-c évig, vagyis mindaddig vele maradt, a-míg a rejtekhelyet felfedezték.. Közben két gyermeket is szült. Vespasianus parancsára kivégezték őket. Ta- citus a 79. évi eseményekkel kapcsolatban mondhatta el ezt a történetet, de művének ez a része elveszett. 2° Mucianus Róma kormányzója volt Vespasianus bevonulásáig; Gallus Annius Otho császárnak volt egyik legrátermettebb hadvezére. Quintus Petilius Cerialis Rufus a korszak nagy hadvezére és állam- férfia. Nero uralkodása alatt nevezték- ki Britannia korırnányzőjának. A szövegben említett kinevezése biztosította a batavusok leverését, a felkelés fel- számolását és természetesen katonai hírnevének gyarapítását. 21 Vindex 68-ban lázadt fel Nero ellen_ 22 Mocsaras terület a Schelde torkolatától délre. 23 Utalás a többször említett bedriacumi, illetve cremonai ütközetre, amikor a győztesek a várost feldúlták. 21 A kimberek és teutonok 113-101 közötti had- járatairól van szó. Ök voltak az első germán tör- zsek, amelyek Italia meghódítását tűzték ki célul, de Marius két ütközetben megsem-.misítette sere- gü-ket. 25 A batavusok szigetére, ahova a veterai vere- ség után kénytelen volt visszavonulni. 22 A gát építtetészét Drusus, Tiberius öccse kezdte rn-eg, és 55-ben fejezték be. A védőınű átvágá- sával a folyó vize a déli ágba (Waal) tódult. 27 A rajnai hajóhad a parancs ellenére még mindig nem érkezett meg. 22 Nevüket az Adriai-tenger partvidékén lakó. sokáig kalózkodással foglalkozó líburnusoktól kap- ták. -Hosszúkás, féltojás alakú, tengeri és folyami hajózásra egyaránt alkalmas, könnyű hajók voltak. Először Octavianus Augustus használt ilyeneket az actiumi ütközetben. 20 Utalás a germán papnők, főként Veleda nagy befolyására.

214 zsidók története] Tacitus a 70. év történetével kapcsolatban a n_agy_ zsidó felkelés, utolsó évének. eseményeit be- széli fel, de „mintegy bevezetésként felvázolja. a zsidó nép egész történetét. A felkelés 66-ban tört ki a régi sérelmek és az új római beavatkozások miatt. Palesztina abban a korban sok belsõ el- lentmondás és viszály országa volt. Harc dúlt a gazdagok és a szegények, 3 vallásos irányzatok (a szadduceusofk és a farizeusok), a zsidók és a .sza- rnaritanusok, a zsidók és a nem zsidók, különösen a görögök között. Az egyes zsidó csoportokat leg- inkább a közös vallás és a Róma-ellenes gyűlölet tartotta össze. Különben a római politika érzéket- len volt a zsidó vallásos hagyományokkal szemben. Például nagy elégedetlenséget váltott ki Cali- gulának az az intézkedése, hogy állítsák fel a csá- szár szobrát .3 jeruzsálemi templom szentélyébe. Claudius ugyan visszavonta az ilyen túlzásokat, de Iudaea függése Rómától nem szűnt meg. A felkelés Caesarea városában robbant ki a zsidó és a görög ellentétekből. és csakhamar átterjedt Jeruzsálem- re, ahol a római helyőrséget leınészárolták. A hely- tartó Gessius Florus Syria kormányzójától kért segítséget, aki 30000 főnyi hadsereggel meg is jelent, de csak-hamar visszavonult, anélkül, hogy a fővárost ostrom alá vette volna. Nero T. Flavius Vespasianust állította a íudaeai hadjárat élére, aki egyre kisebb területre szorította vissza a felkelő- ket. Közben Jeruzsálemben is á-dáz pártharcok folytak a különböző zsi-dó politikai és vallási irány- zatok között. Miután Vespasianus elfoglalta a csá- szári trónt, az ideiglenesen besziintetett hadjárat vezetésével fiát, Titust bízta meg. Ez 70. augusz- tusában elfoglalta a várost, a templomot lerom- boltatta, és kötelezte a birodalomban élő zsidókat. hogy az addig a jeruzsálemi templomnak fizetett adót a capitoliumi Iuppiternek, azaz Rómának fi- zessék. Ez volt a fiscus Iudaeicus. Tacitus a zsidó nép történetének bemutatásához megbízhatatlan görög forrásokat használt, ezért meglepően sok benne a félreértés és tévedés. A Jeruzsálem ostro-mát tárgyaló fejezetek elvesztek, de Suetonius és Flavius Josephus munkái legalább

215 részben kárfpótolják a Tacitusnál hiányzó fejeze- teket. 20 Tacitus a zsidók történetében az alexandriai Khaírémón és Lüszi-makhosz fel-dolgozásaira _tá- maszkodott. Talán tőlük vette át a zsidóság krétai eredetének hagyományait, amelynek azonban semmi alapja nincsen. Feltehető, hogy forrásai a zsidókat az ún. tengeri népek közé sorolták, amelyek az i.e. XII-XI. század folyamán valóban Kréta érintésével törtek be Egyiptomba és a Föld- közi-tenger keleti partvidékére. Ez'utóbbit elsősor- ban a filiszteusok szállták meg, és orszázgukat Pi- lištimnek, azaz Palesztinánazk nevezték. Tacitusnál a mitológia keveredik az elferdített történelmi hagyom-ánnyal. 31 Az idaeusok semmiképpen sem hozhatók kap- csolatba a iudaeusokkal, azaz a`zsidókkal. 22 ,,A termékeny félholdon“, vagyis a Perzsa- öböltől a Sínai-félszigetig nomád pásztorkodó éle- tet folytató zsidó törzsek közül egye-sek valóban eljutottak a Nílus termékeny deltájába. Az egyik törzs neve Iuda volt, Hierosolymos nevű vezér azonban nem létezett. Tacitus leírása pontatlan tudósítás a zsidók ún. „egyiptomi fogságáról“. 33 Cep-heus (Képheusz) - Hérodotosz szerint - Andromeda anyja, akit Perszeusz vett feleségül (Hérod, VII. 61-62.). A hagyo-mánynak semmi tö1`- ténelmi alapja nincsen. 34 Ez a felfogás megközelíti a történelmi hagyo- mányt, amennyiben a kezdetben nomád életet foly- tató héber, azaz zsidó törzsek eredetileg való-ban földnélküliek voltak, csak később telepedtek meg és építettek maguknak falvakat -meg városokat. Az assyrokhoz annyi közük volt, hogy azok is a sémi népek közé tartoztak. 25 Homérosz valóban beszél a solymusokról (Odüsszeia, V. 282.), akiket föníciai törzseknek tekint; vele szemben Hérodotosz Lycia őslakóínak tekinti őket. Jeruzsálem neve azonban nem tőlük származik. Ez a város eredetileg a kanaániták egyik fő központja volt, és Urušali.mnak hívták. Ebből a névből származott a Jeruzsálem. A görög Hieroso- lima jelentése: Szent Solyma.

216 is Zavaros fogalmazás. Mózes nyilván arra inti a népet, hogy se az egyiptomi istenekben, se az egyiptomi vezetőkben ne bízzon, hanem csupán magukban és istenüknek .,égi vezérletében“. A leg- újabb kutatások szerint a Jáhvé-kultusz kezdete éppen erre a korra vezethető vissza. 37 Utalás Kánaán elfoglalására, ami azonban, mai tu-dásunk szerint, igen hosszú ideig tartott. 32 A szöveg a vadszamárra utal; nem ismerjük e hagyomány eredetét, de a korai keresztényeket is asina/riusoknak nevezték. Az egyiptomi Ammont kosszarvakkal ábrázolták. A ragály Tacitus szerint a rüh, mások leprát vagy bélpoklosságot tételez- nek fel. 29 Az ótestamentumi hagyomány a kovásztalan kenyér ünnepét, a húsvétot másképpen -magyaráz- za. Tacitus, úgy látszik, az Alexandriában és a hellenisztiku-s államokban elterjedt antiszemita felfogást teszi magáévá. '10 A zsidó társadalom bizonyos fokú, periodikus kiegyenlítődését szolgálta az ún. ,,hétéves szabadu- lási idő“ törvénye. Nem volt ennek semmi köze a lustálkodáshoz. Ellenkezőleg, az ősi babiloni tör- vények hatásaként, a hetedik évben minden rab- ságba került egyént fel kellett szabadítaní. '11 Tacitus hitt a csillagjóslásban, legalábbis ez tűnik ki egyes megjegyzéseiből. A sémi népek nagy jelentőséget tulajdonítottak a hetes számnak. A hetedik napot a zsidók is szentnek tartották. 42 A körülmetélked-és nem kizárólagos zsidó szo- kás. Megtalálható több sémi népnél, valaınint Dél- kelet-Ázsia egyes törzseinél. 43 Azokra vonatkozik, akik áttértek a zsidó val- lásra és - ellentétben a római felfogással -- koráb- bi isteneiket megvetették. A zsidóknál valamennyi gyermeket fel kellett a szülőknek nevelni, és nem volt meg az a római szokás, amely az apának jogot biztosított arra, hogy az újszülöttet magáénak te- kintse vagy sem. '14 A Jordán folyó nem a Libanonban, hanem a Hermon vagy más néven Antilibanon déli csú- csán ered. Atfolyva a Meron- és a Genezaret-ta-von a Holt-tengerbe ömlik.

217 49 A rómaiak a Holt-tengert Lacus asphaltites- nek -- aszfalt-tónak - nevezték. Az aszfalt .külö- nös vp-iselkedéséről Flavius Iosephus és idősebb. Pli- nius is megemlékezik. - ` .= ` 2 “1°`Az i.e. II. században a hellenizmus hatása egyre jobban érvényesült Iudaeában. Elsősorban Syria királyai, a Szeleukidák támogatták a görög szellem térhódítását. Az új irányzat el`len, az ősi tradíció védelmében hirdettek harcot a Makkabeu- sok. IV. Antiochus, kezdeti sikerei ellenére, a' zsi- dók ellenállását nem tudta mégtörni. Tacitus itt összetéves-zti IV. Antiochust a sokkal korábban u- ralkodó II. Antiochusszal (260-245). Ez utóbbiki- rálysága idején a parthusok, sikeresen_harcolva a szír fennhatóság ellen, Arsaces vezetésével' meg- alapították a parthus birodalmat. A ,,jobbá vá`ltoz- tatázs“ Tacitus értelmezésében nem jelent mást, mint a görög művelődési hatás elfogadását. ' = '11' Cn. Pompeíus i.e. 63 húsvétjában foglalta- el Jeruzsálemet, s ezzel a királyság is megszűnt. A királyi címet először Arisztobulosz Johannesz, Hür- kanosz fia vette fel, aki a Makkabeusok egyik vezetője volt. A templom szentélyébe sem isten- szobor, sem valamilyen más vallásos tárgy nem volt elhelyezve. A főpap is évenként csak egyszer lépett ide be, amikor hangosan kiejtette isten, Jáhvé nevét. *19.Az esemény i.sz. 70. április elején következett be. 49 A két kiemelkedő domb közül az egyik az északnyuga-tra fekvő Akra, a másik az északkeleti Besertha volt. 59 Miután megvesztegették a római hivatalnoko- kat-, a helybeliek engedélyt kaptak a falak épí- tésére. Claudius kora itt nem Claudius császár uralkodási idejét (41-54), hanem a Iulius-Claudius- dinasztia uralmát jelzi (14-68), ugyanis a fal épí- tését már 30-ban, vagyis Tiberius császár alatt megkezdték. 51 A három vezér közül Simo, teljes nevén Si- mon bar Giora, sokáig a Holt-tenger partján fek- vő Messada erődítményt birtokolta. Ioannes, a ze- lóták vezére, Jeruzsálemben ki akarta irtani a -mérsékeltebb galileaiakat. Ezért Simon az idunıeu-

218 sok segítségével Ioannes ellen vonult. A harmadik vezér, Eleazar, a háborús párt feje volt. 70 hús- vétjában, amikor-a templom- kapuit megnyitották a nép előtt, -'Ioannes leöl-ette Eleazar---.I-híveit), -és megszállta a templomot. - ' NÉVJEGYZEK Achaia - i.e. 146-ban ezen a néven vált Görög- ország (Thesszália, Akarrıania és a Peloponnészosz kivételével) római provinciává. Nero Nea-polisból, ebből a magas műveltségű görög nyelvű városból indult ide. aeduusolc - Aedui v_ Haeduí, - gazdag és hatalmas gall törzs a Loire és a Saône között, az ún. Gallia Lugdunensisıben, az észak-dél irányban haladó kereskedelmi utak mentén. Korán megkap- ták ,-1 ,,római nép barátja“ kitüntető címet. Aemilius Scaurus, Marcus - az i.e. 115. és 107. év consulja. Sallustius hatalomra vágyó és pénz- éhes politikusként jellemzi, aki a Iugurtha elleni háborúban hagyta magát megvesztegetni. Emlék- irataiban e vádak ellen védekezik. Cicero viszont sokra értékelte. aethiopsok -- Egyiptomtól délre, a mai Szudán területén élő nép. Agrippa - Galilea és Traohonitis negyedes fejedelme. 47-ben Claudius császár a Libanon mentén fekvő Chalchist adományozta neki; 68 -ban Ves- pasianus Rómába küldte, hogy kipuhatolja Galba állásfoglalását a íudaeai felkelés elfojtásával kapcsolatban. Agrippa-tcwa - a hadvezér Agrippa építtette a Mars-mezején, és a nevéről elnevezett thermák- kal - meleg fü1`dőkkel - kötötte össze. Agrippina Maior - Vipsanius Agrippa és Iulia leánya, Germanicus felesége, akitől kilenc gyermeket szült, köztiik Drusust, Agrippina Minort és Caiust (Caligulát). Agrippina Minor - Germanicus és Agrippina Maior leánya, Cn. Domitius Ahenobarbus felesége, Nero császár anyja. Nagyravágyó asszony volt. aki kapcsolatot tartott fenn Aemilius Lepidusszal, Sel necával és Pallasszal. 49-ben apja testvérével, Claudiusszal kötött házasságot. Kétszer volt számű- zetésben. Egyengette Nero trónra jutását és részt vett Claudius császár megmérgezésében. 55-ig Nero nevében ő kor-mányozta a birodalmat. 59-ben fia ki- végeztette. Agrippina, Vipsania - Vipsanius Agrippa leá- nya, Tiberius császár felesége, Drusus anyja, 12-

220 ben Augustus parancsára elvált Tiberiustól, és Asinius Gallushoz ment férjhez. agrippinensisiek - a Colonia Agrippinensium lakói, az ubiusok. Ezt a nevet azért vették fel, hogy kedvében járjanak Rómának. /-lmmon l. Hammon Albai vár - ez volt Domitianus villája. Alpinius Montanus - Creın-ona kifosztása után Antonius Primus hírvívőket menesztett a tarto- mányokba. Germaniába a trevir Alpinius Monta- nust, a segédcsapatok praefectusát küldte, hogy lássák, trevir is le-het Vespasianus párthíve. Annaeus Luoanus, Marcus - Seneca testvérének a fia, neves költő, a Pharsalía eposz szerzője. A hispaniai Cor-dubában született. Kezdetben Nero baráti köréhez tartozott, és eposzában dicséretek- kel hal-mozta el a zsarnok császárt, késő-bb azonban -meggyűlölte, mert Nero féltékenységből .megtiltotta, hogy költeményeit nyilvánosság előtt elszavalja. Annius Pollio - a híres, előkelő Annius család tagja, Senecio barátja. II. Antiochus _- Syria királya, aki i.e. 260-245 között uralkodott. Tacitus IV. Antiochusszal tévesz- ti össze. IV. Antiochus v. Epi-phanes Magnus - Comma- gene és Cilicia egy részének fejedelme (Comma- gene Syria északi része, Cilicia, Cap-padocia és Mesopotamia között fekvő tartománya), majd 176- 184 között egész Syria királya. Megtámadta Egyip- tomot, de a római követ határozott kérésére visz- szavonult. Vespasianu.s 72-ben a szövetségi viszony ellenére megszüntette Com.magene fejedelemségét, és azt Syriához csatolta. Antium - tengerparti város, Rómától 48 km-re; ma Porto d'Anzio. Antonio - Claudius császár leánya; mint csá- szári sarj és Piso kiszemelt új felesége kísérte volna Pisót, a megválasztott császárt, a testórség táborába. Antonius Felix - Pallasnak, Claudius minden- ható szabadosának a testvére. 52-60 között Iudaea kormányzója volt. Az Antonius nevet Marcus An- tonius leányától, Antonia Minortól kapta.

221 Antcmius, Marcus - a triurnvirek egyike, aki Octavianusszal történt megegyezés alapján Kelet ura lett. Antonius tornya - twrris Antonta - Herodes építette a jeruzsálemi nagytempl-o-m terének észak- keleti szö-gletében. A rómaiak később katonai tá- bornak használták. Antonius Natalis -- Calpurnius Piso barátja, az összeesküvés egyik tagja. Apts - az egyi-ptomí bikaisten. Aponius Saturntnus - Asia helytartója, a párt- harcok során ki akarta végeztetni a VII. legio paran-csnokát, Tettius Iulianust, aki a Haemuson túl- ra menekült és igyekezett kimaradni a trónért folyó küzdelmekbõl. Aquitania - Augustus óta császári provincia, Gallia délnyugati, a Pireneusok, az Atlanti-óceán és a Loire folyó által határolt részén.. Arciburgum - régi germán település a Rajna bal partján, a mai Asberg_ A1-enacum -- a mai Arnhem 1-Iollandiában. Ariovistus - a germánok híres hadvezére Cae- sar galliai hadjárata elõtt és alatt. Szövetségesei voltak a sequanusok és ellenségei a rómabarát aeduusok. Arreci/nus Clemens - Titus császár apósa; se~ natori rendű volt, mégis kinevezték a testőrcsapa- tok parancsnokává, noha ezt a tisztséget rendszerint a lovagi rend tagjai töltötték be. Arria _- vagyis az idősebb Arria,-Caecina Pae- tus felesége, akit Claudius uralkodása idején a Camillus Scri-bonianus-féle összeesküvésben való részvétel miatt halálra ítéltek. Férjét saját példa- mutatásával bátorította. _ Arsaces - parthus király, aki testvérével együtt i.e. -250 körül fellázadt .II. Antiochus, Syria királya ellen és a parthus birodalom megalapítója lett. Arulenus Rusticus - Thrasea él-etrajzírója, akit Domitianus 93-ban azért végeztetett ki, -mert di- csérte Thraseát. Testvérét, Iulius Mauricust szám- üzte. arvernusolc -.- Arverni - gall törzsek Gallia középső területének. déli részén, a mai Auvergne- ben. Valamikor nagy törzsszövetséget al-kottazk. Ver-

222 cingetorix Caesar el-len harcolva ezt akarta vissza- állítani. Asía - Kisázsia nyugati része. Agricola 64-ben tartózkodott ebben a provinciában. Aulus Plautius -- helyettes consul 29-ben. .43- 47 között Britannia kormányzója volt. Korábban ugyanezt a tisztséget töltötte be Pannoniában Dalınatiában. Feleséget, Pomponia Graecinát, ke- reszténynek tartották, ausptcium -_ az augurok vagy jóslópapok jós- lata, melyet a madarak megjelenéséből, repülé- séből, hangjából, a szent csírkék evéséből, az ál- latok viselkedéséből, nem várt jelekból vagy égi jelenségek-ból (villámlás, csillaghullás, ınennydör- gés, hold- és naplogyatkozás) olvastak ki. Idővel a szó átvitt értelmet nyert, és hatalmat, hatáskört, jogot jelentett, például: az én auspiciumom alatt - meo auspicio - értelme: az én parancsnoksá- gom alatt. Ezt a jelentését onnan kapta, hogy az augurok csak valamelyik főtisztviselő felszólítására végezhettek jóslatot. babérdíszes levél - a hadvezérek a császárnak küldött jelentésüket babérlevéllel díszítették bacchansnő - Bacchus, más néven Dionüszosz vagy Liber pater kíséretében levõ nők, akik tán- colás közben révületbe estek baetiusok _ Baetasí, - Gallia Belgicában, a mai Brabant vidékén lakó törzsek Batae - híres fürdóhely a campaniai partvidé- ken, nem .messze Misenumtól. _ ballista - hajítószerkezet. Segítségével nyila- kat, vasdarabokat, gerendákat hajítottak arány- lag nagy, 200-1000 m távolságra. balzsamfálc - Jericho környékén, a Jordán völ- gyében és a Tiberias-tó partján tenyésző trópusi fafajta. Barea Soranus - consul Claudius uralkodása alatt. Kezdetben alkalmazkodott a császári udvar légköréhez, s többek között javasolta, hogy Pallast, a császár szabadosát jutalmazzák meg azért a tör- vényjavaslatáért, amely előírta a rabszol-gákkal kapcsolatot fenntartó nők megbüntetését. basilica - üzleti vagy törvényszéki célok-ra használt, oszlopoktól övezett vagy oszlopsorokkal tagolt csarnok. A legnagyobb a Basilica Iulia volt

223 á Forum keleti oldalán. Ezt Caesar kezdte épít- tetni és Augustus fejezte be. Batavodurum -- a Scaldis (Waal) bal partján fekvő város, a mai Dürstede. batavusolc - Batavt - eredetileg a Rajn-án túl lakó germán törzsek. Később a belviszályok során a Waal és a Meus-e közötti szigetre, az insula Batavorumra telepedtek át, majd lassanként az egész mai Hollandiát benépesítették. Így alakult ki Batavia, Lugudunum Batavorum (Leyden) és Traiectus Rhen-i (Utreoht) nagyobb központok-kal. Más nevezetesebb települései: Batavodurum (Dür- stede), Arenacum (Arnhem) voltak. A batavusok soraiból a rómaiak gyalogos (cohm-tes) és lovas (aloe) segédcsapatokat toborozta,-k. belgák - Belgt - Gallia északi részében, az ún. Gallia Belgi-cában, a Szajna, Marna és a Rajna közötti területen élő törzsek. Feltehetően a Rajna jobb oldaláról vándoroltak be az i.e. II. század folyamán. Belius - folyó, mai nevén Maamár, a Galileai- fennsíkról ered, és az egykori Ptolemaisz város közelében folyik a Földközi-tengerbe. Benevefntum - város Samnium déli részén, a Brundi-siu-mba (Brindisi) vezető út mentén, ma Be- nevento. Itt épült Traianus császár egyik remek diadalíve. A szövegben említett Vatinius szülóhe- lye. Bingtum - helység a Nava (ma Nahe) folyó bal partján, ma Bingerbrück. Bocchoris - az egyiptomi XXIV. dinasztia egyik fáraója, aki i.e. 772-729 között uralkodott. A bibliai hagyomány és az egyiptomi feliratok a zsi- dóság ,,kijövetelét“ Egyiptomból korábbra, Me- renptah fáraó uralkodási idejére, az i.e. XII. szá- zadra teszi. Ugyanis az ún. Merenptah-oszlopon először szerepel egy olyan név, amelyet a törté- neti -kutatás a zsi-dókkal azonosít. Bodrotta-öböl - a mai Fyrth of Forth Edin- burgh városa mellett. Bofn/na - város a Rajna bal partján, az ubiusok egyik központja, a mai Bonn. borestusok. - Bofrestt - Anglia északi, Skócia déli részén élő törzsek. Nevüket a Morayban levő Forreshez szokták kapcsolni.

224. Boudicca - az icenusok királynője, Prasutagus felesége. Sikertelen felkelése után öngyilkos lett. brigasok -- Brigantes - számbelileg Britannia legnagyobb, de lazán szervezett törzset, a .mai Huım- ber és Solway között. A rómaiak nagyon meg- bízhatatlanoknak tartották őket. Britannicus - Messalina és Claudius császár fia. Sok gondot okozott Claudius negyedik fele- ségének és Nero császár anyjának, Agrippina Ma- iornak, míg végül 55-ben Nero megmérgeztette. britannok - Brttani - a brit szigetek: Wales, Anglia, Skócia lakóinak közös neve. bructerek - Bructerí. - a Ruhr, Lippe és az Ems között lakó germán törzsek. Strabón és Pto- lemaiosz szerint két ágra: nagy és kis bructerekre oszoltak. 97-ben a rórnaiak részben elűzték, rész- ben kiirtották őket, s helyükre a chamavi törzse- ket telepítették le. Caecina Alienus - felső-germaniai legioparancsnok, Galbától Vitelliushoz, ettől Vespasianushoz pártolt. Titus császár halálra ítélte. Caecina, Largus - consul 42-ben Claudiusszal együtt. caesaracasok - Chasauri -- Ptolemaiosznál kasszarioi, a Hase bal partján lakó né-pség. Caledonia - a mai Skócia, vagyis a sziget északi része, de némelykor az egész szigetet ezen a néven említik. Calgacus - az egyik britanniai törzs vezére, hogy melyiké, Tacitus nem -mondja meg. A szá- jába adott beszéd természetesen a szerző saját k-öltése. Callistus -- Caligula császár mindenható szabadosa, aki ura meggyilkolásában is részt vett. Claudius korában a császári levelező osztály (a ltbellis) vezetője, procuratora volt, de a bűnügyek kivizsgálása is legalább részben az õ hatáskörébe tartozott. Harácsolásai folytán nagyon meggazda- godott. Az a szövegrész, amelyben Tacitus róla be- szél, elveszett. Calpurntus Piso, C. - at.yjáról annyit tudunk, hogy a római arisztokrácia egyes képviselői 62- ben Nero helyébe őt akarták megtenni császárnak. Feleségét házasságkötésének napján, a lakodalmon részt vevő Caligula császár clrabolta, majd vissza-

IS -- Sorsloıdulatokban gazdag kor 225 küldte, és férjével együtt száműzte. Piso csak Claudius idején térhetett vissza Róınába. Nagy te- kintélyét az is mutatja, hogy egy ismeretlen költő magasztaló verset, pa-negyrícust írt róla. Campania - Itália egyik leggazdagabb tarto- -mánya, Latiumtól délkeletre, eredetileg vegyes, főként oscus és görög lakossággal. Nagy városai: Capua és Neapolis. canninefasok - Canntnefates - a Rajna tor- kolatában, a frízek szomszédságában lakó germán törzsek. Capito Cossutianus - Cilicia kormányzója. Zsa- rolás vádjával feljelentették. Thrasea követelte megbüntetését, ami meg is történt. Carus Mettiu.s - hírhedt besúgó Domitianus uralkodása idején. Senecio is az ő feljelentésének lett az áldozata. Cassius Longifn/as, Caius - híres jogtudós. Sue- tonius szerint azt vetették a szemére, hogy ősrégi családfáján megtartotta C. Cassiusnak, Caesar gyil- kosának a képmását. 40/41-ben Asiza kormányzója, 49-ben Syria pro-consula volt. Nero Sardiniába szá-műzte, ahonnan Vespasianus hívta vissza. centuriók - Centuriones - a legiók magas- rangú tisztjei, akik a tribuni militum után követ- keztek. Számuk a legiók kisebb egységeinek, a centuriáknak megfelelően 60 volt. Rangjuk beosz- tásuktól függően változott. Ceres - azonos a görög Démétérrel, akit a gö- rögök a gabona és a földművelés istennõjeként tisztelték. Tiszteletét a rómaiak az etruszkok el-len vívott háborúk idején vették át, az akkori nagy éhínség idején. Unnepét, a Cerealiát április 12-19. között tartották, Megtartásában főként a plebeju- -sok buzgólkodtak, rendszerint fehér ruhát öltöttek és ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Az ün- nep utolsó napján kör-menetben vonultak a cir- kuszba, ahol kocsiversenyeket tartottak. A szöveg- ben említett temploma az Aventinus és a Circus Maximus között állt. Cestius Callus - 42-ben címzetes consul, később Syria helytartója. 66-ban 30 ezer főnyi katonaság- gal vonult a fellázadt zsidók leverésére, de Je- ruzsálem falai alatt vereséget szenvedett. Csakha- mar Rómába hívták, ahol később öngyilkos lett.

226 chattusols - Chatti - a mai Hessen-Nassau és Oberhessen tartományok területén laktak, valamikor északa-bbról vándoroltak ide. Chepheus (Képheusz) - mitológiai uralkodó, Aithiopia királya, Andromédé apja.` Néreusz meg- haragudott és tengeri szörnyet bocsátott rá. Claudius Labeo - a batavus lovasság parancsnoka, Civilis ellenfele. Claudius Senecio - atyja Claudius szabadosa volt. A vele együtt felsorolt személyekre vonat- kozólag nincsen bővebb adatunk. Clota-öböl -- a mai Clyde, azaz Firth of Clyde amelybe Glasgow-nál a Clyde ömlik. cohors - jelentése attól függött, hogy milyen katonai egységre alkalmazták. Egy legio 10 cohorsra, azaz zászlóaljra oszlott; az egyes cohorsok létszáma 1000 és 500 között váltakozott. A nem római polgárokból toborzott gyalogos alakulatokat szintén cohorsoknak nevezték. Ezek voltak az 500 vagy 1000 főből álló gyalogos segédcsapatok. A testőrcsapatok és az őrc-sapatok ugyancsak cohor- sokra oszoltak. colonia - önkormányzatú római jogú város; polgárai a polgárjog va1a.mennyi kiváltságát él- vezték. Colonia Agrippinensis - az ubiusoknak a Rajna bal partján fekvő városa. Claudius császár colonia ran.gra emelte, és így lett Colonia Claudia Agrippi- ensium, vagy Agrippiensis. Nevét Agrizpzpa leánya, Agrippina Vipsania után kapta. Azonos a mai Kölnnel. Colonia Treverorum v. Trevirorum - a mai Trier. Nagy város a trevirek területén. _Nevezték még Augusta Trevirorumnak is. comitium - kisebb tér a Forumtól északra, ahol a népgyűléseket, a comitiákat tartották. Nyu- gati oldalán volt az állami börtön - carce-T' -, a gonosztevők számára fenntartott üreggel, a Tul- lãanummal. consules - 3 köztársaság idején a leg-magasabb állami tisztviselők, kezükben összpontosult a leg- főbb polgári és katonai hatalom. A köztársaság korában évenként két consult választottak. Au- gustustól kezdve az évnek nevet adó két főconsul

227 mellett a császár több helyettes vagy címzetes consult - consules suffecti -- is kinev-ezhetett, akiknek tisztsége inkább tiszteletbeli volt. consuli rangú helytartó - a legfontosabb pro- vinciákba, mint például Britanniába, Syriába, helytartóknak a volt con.sulokat nevezték ki. Ezek voltak a legati cousulares. cugernusok - Cugerni - az ubiusok és a batavusok közötti területeken lakó germán törzsek. curia - a senatus gyűléshelye. Legnevezetesebb a Tullius Hostilius királynak tulajdonított curia Hostilia volt. cynikusolc - a görög kiiuilcoszok, kutya.filozófu- sok, Anthiszthenész és Diogenész tanítványai. Az anyagi javakat nem sokra becsülték, mert azt tar- tották, hogy a boldogság alapja az erény. Didius Gallus - 52-57 között volt Britannia kormányzója. Korábban mint Moesia praetora harcolt Mithridaftész, Bosphorus királya ellen. Didius Veranius -- Germanicus barátja és had- vezére. Meghódította Cappadociát. 48-ban consul volt, 58-ban pedig Britanniában harcolt a silur törzsek ellen. Domitius Deciclius - 47-ben praetor volt Gallia Narbonensisben. Leánya, Do.mitia Decidiana, Agri- cola felesége. Domitius Silus - szép, de műveletlen feleségét, Satria Gallát, Pisónak engedte át. Piso halála után azonban visszafogadta és beletörődötten tűrte er- kölcstelen életét. druidák - kelta papok, akik maguknak igé- nyelték a társadalom vallási, szellemi és politikai életének a vezetését. Drusilla -- Agrippa leánya, Antonius Felix fe- lesége. Eleazar - a jeruzsálemi mérsékelt politikai és vallási irányzat vezetője. Híveinek nagy részét a harcias párt vezére, Ioannes 70 húsvétján lemé- szároltatta. Epaphrodius - Nero irodafőnöke, a 62-ben ha- lálra ítélt Doryphorus utóda. Domitianus azon a címen végeztette ki, hogy segédkezett Nero öngyil- kosságában, amivel azt akarta kifejezésre juttat-ni. hogy a szolga sohasem nyújthat segítséget ura pusztulásá-hoz.

228 Epicharis - bátor, hősies magatartást tanúsító szabadosnő, Seneca testvérének a kedvese. Esquilinus - Róma legnagyobb halma a város keleti felében. Maecenas ide építtette híres palo- táját. Fabius Rusticus - Seneca barátja, megírta Claudius 43. évi britanniai hadjáratát, és részle- tesen ismertette a sziget fekvését. Faenius Rufus _- kezdetben gabonagondn-ok, 62- től a testőrcsapatok parancsnoka, A Piso-féle ösz- szeesküvéshez azért csatlakozott, mert végtelenül gyűlölte Tigellinust. Ferentinum - a hernicusok városa Latiumban. Mai neve Ferentino. Fonteius Capito - 6_7-ben consul, későb-b Alsó- Germania helytartója. Ó végeztette ki Iulius Pau- lust, Civilis testvérbátyját. Fortuna - 'a szerencse, a sors, a véletlen meg- személyesített istennője, aki a sorsot vagy ked- vezően (Fortuua boua), vagy kedvezőtlenül (FOT- tuua aclversa) irányítja. A hagyomány szerint tisz- teletét a hatodik király, Servius Tullius honosította -meg. Különösen a császárkorban örvendett nagy népszerűségnek. Forum Iuli - város Dél-Galliában, ma Fréjus. C. Iulius Caesar alapította i.e. 46-ban. Csakha- már Dél-Gallia egyik legnagyobb kikötője lett. frízek - Frisii - a Fleva (Zuydersee), az Ems folyó (Amisia) és az Északi-tenger partján `lakó germán törzsek. Egyesek szerint nevük hajvisele- tüktől származik (vö. a német frizieren szóval). mások szerint nevük jelentése: szabadok. Fucinus-tó -- aránylag nagy kiterjedésű (15 000 ha) lefolyástalan tó Sa.mniumban. Gyakran kiáradt, és partvidékét egészségtelen mo-csárrá alakította át. C. Iuliu-s Caesar a Liris folyóval (ma Gariglia- na) akarta összekapcsolni. Tervét Claudius császár valósította meg 30000 ember 15 évi munkájával. Gaius Caesar - azaz Caligula császár. gallok -- Galli -- Ca-eszar előtt a független Gallia (a mai Franciaország) lakóinak közös neve. Caesar szerint, a belgák és az aquitanok kivételével, mindazok, akiket a maguk nyelvén keltáknak, a róma- iakén 'pedig galloknak neveznek. Tágab-b értelem- ben Gallia, Britannia és Hispania csaknem vala-

229 mennyi népét galloknak vagy keltáknak tekinthet- jük. .Gallus Annius - Otho császár egyik legráter- mettebb hadvezére, Felső-Germania kormányzója. Gavius Silvanius - a testőrcsapatok egyik tribunusa, aki részt vett a Piso-féle összeesküvés- ben. Gelcluba -- a mai Gelb vagy Gelep. Gessius Florus - 64-66 között Iudaea helytar- tója. Zsarolásaival és.. kegyetlenkedés-ével hozzájá- rult a zsidó felkelés kitöréséhez (66. aug. 6_). Grajus-hegység - Poeninusi- és a Cottini-Alpok közötti hegyek. Itt vezetett a hadsereg számára is könnyen járható út. A Poeninusi-Alpok a Mont Blanc és a Simplon között* fekszenek, s itt halad át -a Grand Saint-Bernard hágó. Grapius-hegy - a mai Gra-mpianu-s-hegység, amely két részre osztja Skóciát: Highlandsre és Lowlandsre. Grinnes -- táborhely, még nincs pontosan azo- nositva. Hammon v. Amman - .egyiptomi isten, szob- rokon kosszarvakkal ábrázolták. Jóshelye a Shiva oázisban Volt. h-éro-mtagú bizottság -. triumviri capitales - feladata a ha-lálo-s ítéletek végrehajtása volt. Helvidius Priscus -- Thrasea Paetus veje. Apó- sa halála után száműzték, Galba uralkodása alatt visszatért, de Vespasianus halálra ítélte. Tacitus többszörbeszél róla. .. .helytartó -- kezdetben valamely császári, később valamennyi provincia kormányzója, aki a hatalmat a császár nevében gyakorolta. ~ Hercules - a görög Héraklész, 'aki Eurüsztheusz, Tirünsz királyának szolgálatában tizenkét .feladatot, munkát végzett el. .A tizedik munkája közben fordult meg Italiában, ahol vísszaszerezte a Cau- custól ellopott marhákat és találkozott Evanderrel. Evarıder a trójai háború kiro-bbanása előtt hatvan évvel telepedett meg Italiában és a későbbi Róma helyén Pallentum néven várat emelt. Itt -mutattak be közös áldozatot az isteneknek. Herodes -- a hagyomány Nagy Herodes néven említi. I.e. 43-ban Rómába ment és segítséget kért a parthusok ellen. Elűzésük után Antonius királynak

230 ismerte el, és i.e. 37-től i.sz. 4-ig uralkodott. Az actiurni ütközet után, noha Herodes Antoniust tá- mogatta, Augustus megbocsátott neki m országát területileg is megnövelte. _. .Herennius Senecio -- az ifjabb Plinius barátja, Helvidius Priscus életrajzírója. Domitianus 93-ban kivégeztette. _ Hibernia -- az ír szigetek, a mai Írország, Észak- Íror-szágot is beleértve. _ . , y Hierosolyma - Iudaea fővárosa, azaz Jeruzsá- lem. Nevét nem a solymitáktól kapta, ahogyan Ta- cituszis feltételezi, hanem a kanaánita Urušalim- tól, ugyanis Dávid király uralkodásáig a kanaáni- tákzegyik legnagyobb központja volt. Hordeonius Flaccus - Felső-Germania_ 1-egatusa, a Rajna bal partját védő római csapatok vezére. ibérek _- His.pania lakói, akiket hispaniai kel- táknak - oeltiberi - is neveznek.. Ida hegye - Creta .szigetének egyik legmagasabb csúcsa; gyakran szerepel a görög mitológiá- ban. - Intimilium - liguriai város, ma Ventimiglia. Ioannes - Jeruzsálem ostromakor a szélsőséges elemek, a zeloták vezére. A húsvéti ünnepeken áldozá-s ürügyén behatolt a templomba és leölette Eleazar pártjának- híveit,_akik közül csak kevesen .menekültek meg a föld alatti folyosókon-. Isis - egyiptomi istennő, minden élet szülő- anyja, Osiris testvére. A hagyomány szerint ural-_. ma. a béke, 3 jólét korszaka volt. Iudaea tartománya - i.sz. 48-ban az addig bizonyos önállóságot élvező Iudaea ismét római tar- tomány lett. _ Iulius Frontinus, Sextus - 70-ben városi praetor, 73-ban consul, 74 és 77 között Britannia kor- mányzója volt. Innen került Asia provincia élére, meg-halt 102-ben. Irt két értékes művet, az egyik a Stratagemma-ta, a másik az Aquae ductus. Iulius Graecinus - Agricola apja, írói hajlamok- kal megáldott, kiváló férfiú. Könyvet írt a szőlő- teı`-.mesztésről. A földmüvelés szeretetéből adta fiá- nak az Agricola (földműves) nevet. Seneca szerint Caligula azért végeztette ki, mert túl tehetségesnek tartotta.

231 Iunius Mauricus _ Arulenus Rusticus Thrasea életrajzírójának a testvére. Domitianus száműzte. Iunius Silanus, Marcus _ kiváló szónok, 15-ben helyettes consul; leányát, Claufdiát, Caligula szár vette feleségül, de ennek halála után a zsarnok uralkodó az apát is öngyilkosságba kergette. Iuno - a görög Héra, Iuppiter, azaz Zeusz fe- lesége, az Olü-mposz királynője, a házasság, a gyer- mekáldás és a születés istennője. Iuppiter _ a görög Zeusz, az istenek és az emberek atyja, az ég ura, a világrend őre. A Szabadító Iuppiter _ Iuppiter liber - a görög Zeusz Eleutheriosz római megfelelője. Iuppiter stator _ ebben az esetben a stator Iuppiter egyik mellékneve, mely Mars hatáskörét ru-házza az istenek királyára. Ebben a minőségében megállítja a csatából megfutó, elmenekülő csapatokat. Iuvenalia. játékai _ e játékokat Nero alapította, amint nevük is elárulja, a férfikorba való lépése alkalmával, 59-ben. A Tiberisen túl fekvő kert- jeiben, szűkebb körben szokták megtartani, és azokon Nero is fellépett. Jeruzsálem l. Hierosolyma.- katapulta _ hajítószerkezet nyilak kilövésére. lcothurnusz _ vastag talpú és magas sarkú, az egész lábfejet befedő lábbeli, melyet főként a tragikus színészek használtak legatus _ különböző megbízatású császári kül- dött; a provinciákban helytartó és a hadsereg fő- vezére. legio _ a római polgárok soraiból toborzott, a császárság korában 5-6 ezer főből álló katonai egység, amely 10 cohorsra, 30 manipulusra és 60 centuriára oszlott. Élén a császár által kinevezett legatus Augusti propraetore állt. Főtlsztjei, szám szerint hat, a katonai tribunus.ok _ tribuni initi- tum _, utánuk 3 centu1`iók következtek. A legió- kat számmal jelölték: első, második, harmadik stb., a szám után a császárra, származási helyükre, vi- tézségükre stb. utaló jelző: Augusta, ltalica, Ma- cedonica, Victrix stb. A legiók gyalogos egységek voltak, csupán kisszámú lovasság, rendszerint 300 főnyi, egészítette ki. Lepida - Do-mitia Lepida: Lucius Domitius és az idősebb Anto-nia leánya. Második férjét az első-

232 tól, Valerius Barbustól született leánya, Messalina tette el láb alól. Liber atya, _` Liber pater _ a bor istene, azonos a görög Dionüszosszal vagy Bacehusszal. Licinius Mucianus, Caius _ 66-ban consul, a következő évben kormányzó Syriában. Otho halála után rávette Vespasianust, hogy tartson igényt a trónra. Vespasianus császársága al_att még kétszer volt consul, majd visszavonult a közéletből és földrajzzal foglalkozott. lingók _ Lingones -_ a trevirektől délre lakó galliai kelta törzsek. Központjuk Audomatu-num. Liris _ folyó Samniumban, a mai Garigliana. Claudius császár a Fucinus-tóval kötötte össze_ lovasalakulat -*-i ala _ főleg a meghódított né- pekből toborzott segédcsapatokat nevezték így. Élükön a lovagi rend soraiból kinevezett parancs- nokok _ p-raefecti _ ál.lo*;ta!<_ Lucius Mucianus, Caius _ 67-től Syria helytar- tója, előbb Otho, majd Vespasianus híveként harcolt Vitellius ellen. Õ volt Vespasianus helyette- se Rómában, míg az új császár bevonult a fővá- rosba. Ludi cetasti _ bizonyos ünnepi játékok, melyeknek azonban pontos tartalmát nem ismerjük. Egyesek úgy vélik, hogy ez a hely Tacitus pata- viumi származása mellett szól. Luna - a Hold istennője; ezüstös szekerét az égbolton két ló húzza. Lupia _ a Rajna egyik jobb oldali mellékfo- lyója, a mai Lippe. Lusitania _ római provincia Hispania nyugati részén, a mai Portugália. Otho 25 éves korában került ide quaestornak. Lybia _ Afrika északi, Egyi-pto-mtól közvetlenül r-yugatra elterülő része. Macedonolc _ Tacitus így nevezi Syria kirá- lyai-t, vagyis a Szeleukoszokat, akik Nagy Sándor halála után uralkodtak ebben az országban. Marcellus Eprius _ hírhedt besúgó, aki Thra- seát is bevádolta. Összeesküvést szőtt Vespasianus ellen, és miután leleplezték, öngyilkos lett. Marcus Cato l. Porcius Cato Uticensis, Marcus Mars - a háború i-stene. A rómaiak az idegen népek isteneit is sajátjaikkal azonosították, így a

233 germán Tiut Marsnak, Donnart Herculesnek tekin- tették. marsacusok - Marsaci - a canninefasok szom- szédságában, .a Mosa és a Scaldis folyók torko- latában lakó germán törzsek , Massa Baebius -- besúgó-z Visszaélései miatt Baetica provincia lakói feljelentették. A~tartomány érdekeit Senecio és Plinius védte, és Baebiust- elf ítélték. Később visszanyerte a császár bizalmát, és a hatalom egyik leglelkiismeretlenebb képviselője lett. Massalia - görög város Gallia déli részén; a mai Marseille. . _ . -1 ` mattia.-cusok - Mattiaci, - a chattusok egyik ága, a Rajna jobb partján, a Taunus hegységtől délre és keletre lakftak. Központjuk: Mattiuın,~'-za mai Wiesbaden. Híres volt ásványvizéről: Aquae Mattiacae V. fontes Mattiaci. medãomaticusok. - Mediomatici - a Mosella (Mosella) folyó völgyében, 'Gallia Belgicában élõ törzsek. menapiusolc - Menapii - a Mosa alsó folyásá- nál, a batavusoktól délre lakó germán törzsek. Központjuk Castellum Menapiorum (ma Kassel). Messalina. _ Claudius császár harmadik fele- sége, Octavia és Britannicus anyja, Fékezhetetlen, elvetemült asszony, kinek hűftlenkedéseit férje min.- dig megbocsátotta. . Messalinus - Catullus Messalinus: Domitianus császár vak, kegyetlen besúgója. Milichus - annyit tudunk róla, amennyit a tör- ténetírók a Piso-féle összeesküvéssel kapcsolatban elmondanakz Scaevinus szabadosa volt és lelep- lezte az összeesküvést. Ezért Nero gazdagon _meg~ jutalınazta, és megengedte, hogy a ,,Szótér“ (meg- ınentő) nevet viselje. Misemım - kikötőváros a Nápoly-Í-öböl északi részén. A földközi-tengeri hajóhad fő központja. lvlogontirıcum -- Felső-Germania nagy városa, a római hadsereg Iöhadiszállása, a mai Mainz. _ Mona szigete - E1 mai Anglesey, Anglia és Ir- ország között. _ _ mortnusok - il/i'OTinÁi - az Eszaki-tenger part- ján, Britanniával szemben élő törzsek.

234 Mosa. -- folyó Gallia Belgicában, a -mai Meuse vagy Maase. Mosella - a -mai Moselle folyó. Moyses -- Mózes, a zsidók vezére, aki a hagyo- mány szerint kiszabadította népét az egyizptolmi fogságból. “ - ` municipium - latin jogú város, ám a-mint maga Tacitus megjegyzi, a tárgyalt korban már nincsen lényeges jogi különbség a municipium és a colonia között. , Nabatia. -- feltehetően a mai Issel; azonosítása még nem biztos. Natalis l. Antonius Natalis néptribunusi hivatal - a köztársaság korában széles hatáskörrel rendelkező, a nép érdekeit védő hivatal, amelyet tíz választott néptribunus - tribuni plebis -- töltött be. A császárkorban azonban hatáskörük csak formális volt, mert elméletileg a császár, a tribunicia potestas, néptribunusi hatal- mánál fogva ké.pviselte az egész népet". Ranzgsorban a néptribunusi hivatal a más-odik helyen állt, a quaestura és a praetura között, vagyis az aedilisi hivatallal volt egyenrangú. i nerviusok - Nervi - Gallia `Be1`gicában', a Scal-dis és a Mosa folyók között .lakó germán' 'tör-1 zsek. ' ` ` Noricum - Duna, Pannonia és a Karnik-Alpok között terült el. I.e. 16-ban lett római provinciává. N~Ovaesi'iLm - helység a Rajna bal partján, Köln és Krefeld között, a mai Neuss. ` ` Numa. _ azaz Nu-ma Pompilius, a hagyomány szerint a második király. Neki tulajdonítottak 'a különböző kultuszok, a papi' és a kézművesi kol- légiumok létesítése-t. Orcades - az Orkney és Shetlemd szigetcsopor- tok Britannia északi részén. Ordovicok - Ordofvices -- Mona szigetével szemben, Wales északi részén, a siluroktól északra lakó gall törzs-ek. ` -Ostia - kikötő a Tiberis torkolatában, mintegy 25 km-re Rómától. Claudius sok új épülettel `gaz+ dagította. - Ostorius Scapula - Britannia kormányzója Aulus Plautius után, vagyis 4?-től 51-ig. í Otho l. Salvius Otho ˇ

N: C.: :_-;ı Pacorus -- Orodes parthus király fia, aki 43-ban atyja megbízásából átkelt az Eufráteszen, hogy se- gítséget vigyen a köztársasági párt vezéreinek, Cassiusnak és Brutusnak. Tá`mogatta Q. Labienuzs, a köztársaságiak hadvezére is. Iudaeát ugyan elfoglalta, de Ventidius Bassus győzelmet aratott fö- lötte. Palatin-us - egyike a hét halo-mnak, amelyek- re Róma épült. Szabálytalan négyszög alakú, csaknem minden oldalról meredek hegy, a legrégibb település helye. A köztársaság végén, a császár- korban remek palotákkal építették be. Palatium - a császár lakhelye; palota. Pallas - Claudius anyjának, Antoniának a szabadosa, az állami pénzügyek vezetõje {pTocaTatO'ra Tationibus). Agrippina őt is megfosztotta hivatalá- tól. Testvére, Antonius Felix, Iudaea kormányzója volt. Patavium - ősrégi, a hagyomány szerint a trő- jai Anireusztól alapított, a valóságban etruszk vá- ros, a mai Padua v. Padova, Itt született a tör-- ténetíró Titus Livius. patriciusok - a köztársaság első szakaszának. uralkodó rendje, a császárkorban ınegszünt, de Cae- sar és Augustus új patriciusi rangot létesített. Utó- daík azonban a legtöbb új patriciusi családot kivé- geztették, Vespasianus ezért számukat 200-ról 1000-- re' emelte. Petilius Cerialis, A. - Suetonius Paulinus kor- mányzósága idején, 61-ben katonai parancsnok. Britanniában, 71-74 között pedig e provincia hely- tartója. Vespasianus őt küldi a Civilis-féle felkelés: leverésére. Kiváló hadvezér és álla-mférfi. Petronius Tarpilianus - -már consulsága ide- jén (61-ben) Britanniába küldték kormányzói mi- nőségben. Galba 68-ban kivégeztette. Picus - latin. jósisten. Öt tartották Latium első királyának, aki-t Circe harkállyá változtatott (picus = harkály, jós-madár). Plautius Lateranus - 66-ban kijelölt consul, s ekkor kapta vissza a korábban elveszített senatori rangját. Claudius idején Messalinával való házas- ságtöréssel vádolták. Pllinias Secundus, C. - az idősebb Plinius (23- 79), kiváló római államférfi és polihisztor. Számos

236 munkát írt, közülük azonban csak á Natüralis historia maradt fenn. A Tacitus által említett törté- neti műve a Historia temporum meorum (Korom története) volt. Pompeius Magnus, Cnaeas - nagy római had- vezér és államférfi. I. e, 63-ban bevonult Iudaeába, és még az év húsvétjában elfoglalta Jeruzsálemet. Ettől kezdve lett Iudaea Róma clien-teláris állama. Pomıpeius Hyrcanus főpapot etnarcha címen a te- rület kormányzójává tette. Hyrcanust Caesar kinevezte senatornak, de ugyanakkor megbízta Anti- patert, Herodes apját, Jeruzsálem falainak lerom- bolásával. Pomptinus mocsarak - Rómától délre, Latium- ban elterülő, többször is lecsapolt mocsaras terü- let. pontifexi méltóság - a pontifex-papok kollé- giuma eredetileg négy tagból és egy vezetőból, pon- tifezr maccimasból állott. A császárkorban számuk 15-re emelkedett, és a pontifex maximus cimet a császár magának sajátította ki. Az áldozatok be- mutatása mellett, e testület hatáskörébe tartozott a régi szertartások, szokások, imák őrzése, a nap- tár összeállítása, a hivatalos ünnepek pontos meg- állapítása, a főhivatalnokok, különösen a consulok sorrendjének megbízható vezetése, illetve be- jegyzése, az év fontosabb eseményeinek feljegyzése és számontartása. A pontifexi méltóság tehát je- lentős társadalmi, politikai és vallási befolyást biz- tosított. Poppaea Sabina - Nero kegyencnője, majd egyik felesége, akinek férjét, Othót, a leendő csá- szárt, Lusitaniába távolította el. Poppaea, akiben „minden megvolt, csak a tisztesség hiányzott“ (Ta- citus), rávette Nerót, hogy váljon el Octaviától és vegye őt feleségül. Ezt Nero meg is tette, de ké- sőbb, 65-ben halálra rúgta, majd a senatussal fel- vétette az istenek közé. Nem atyja, hanem anyai nagyapja, Cn. Poppaeus Sabinus nevét viselte, aki a közigazgatásilag egyesített Moesia, Macedonia és Achaia kormányzója volt. Atyját, Titus Olliust, Ti- berius mindenható testőrparancsnokának, Seianus- nak a bukása rántotta magával. Porcius Cato Uticensis, Marcus (i.e. 95-46) - Cato Maior dédunokája. 67-ben katonai tribunus-

237 ként Macedoniában harcolt, és ekkor ismerkedett meg a filozófus Athenadorosszal, akit meghívott Itá- liába, és irányítása alatt tanulınányozta a filozó- fiát és retorikát. 62-ben megválasztották néptribu- nusnak. Mivel ellenezte Pompeíus és Caesar poli- tikáját, hogy eltávolítsák Rómából, követségbe küldték Ciprusra. A polgárháború idején Pompeíus pártján harcolt Caesar ellen, és jelentős hadsereget szervezett az afrikai Uticában, de Thapsusnál i.e. 46-ban vereséget szenvedett és öngyilkos lett. Gyakran Cato Minor néven említik. praefectus - általában valamilyen katonai vagy közigazgatási vezető, parancsnok címe. Praefectu- sok álltak a gyalogos és a lovas segédcsapatok élén, ez volt a címe a testőrcsapatok és a tűzvé- delmi egységek vezetőjének. Az állandó táborok felügyelőjét praefectus castroramnak, Egyiptom kormányzóját praefectvs Aegyptinek, a város ren- dészeti felügyelöjét praefectus urbisnak nevezték. praetori cohors - Augustus uralkodásától kezdve a testőrcsa.patok Rómában külön kaszárnyában állomásoztak., kilenc cohorsra oszoltak, és élükön a testőrparancsnok - praefectus pcraetoriae - ál- lott. Különösen a Iulius-Claudius- és a Flavius- dingsztiák uralkodása idején tettek szert nagy politikai befolyásra. praetori kapa - a római tá-bor téglalap alakú volt, és két, egymást merőlegesen metsző út, a via principalis és a via praetoria szelte át. A két út találkozásánál volt a fővezér sátra - praeto- Tiam -, a quaestor sátra - quaestoriam -, az oltár és a szónoki emelvény, Kapuk csak a két fő út végére épültek. A via praetoriának a prae- toriumtól számított bal oldali végén volt a praetori kapu - porta pfraetofria. praetori rangú. legatus - praetorok közül kinevezett császári megbízott, aki a császár nevében kormányozta a provinciát s egyúttal a provinciá- ban állomásozó hadsereg fővezére volt, princeps - ez volt a császár hivatalos címe. Elméletileg azt fejezte ki, hogy első az egyenlők között, gyakorlatilag azonban a főhatalomnak egy kézben való összpontosítását jelentette. proconsal -- volt consul. A császárkorban a leg-

233 jelentősebb provinciák élén volt consulok vagy e címmel felruházott senatorok állottak. procurator - a provincia pénzügyi kormányzója. Egyes esetekben a provincia kormányzója. Proserpina _ a görög Perszephoné, Iuppiter és Diana leánya_. Pluto az alvilágba ragadta, és itt töltötte az év egyharmad részét. Az alvilág úr- nője. Puteoli - kikötő Campania partvidékén, néhány kilométerre Neapolistól. Ma Pozzuoli. quaestori cim - a leg.kisebb főhivatali rang, amelyet 25 éves korban lehetett elnyerni. Erede- tileg -bírói, később pénz-ügyi hatáskörrel járt. A köztársaság korában ennek megfelelően megkülön- böztették az anyagi ügyekkel foglalkozó kincstári - qaaestores aerarii - és a városi - quaestores zırbani _- quaestorokat. quaestori provincia - sorsolással kiválasztott, illetve kijelölt tartomány, amelyben a quaestor hivatali idejének letelte után tevékenykedett. qv.aestara - a legkisebb főhivatal; a provin- ciákban a helytartó mellett létesített gazdasági, pénzügyi hivatal. Qaintilius Varus, Publius - a teutoborgi vesztes ütközet hadvezére. Mielőtt Germania kormány- zója lett volna, Syria helytartója volt, és ebben a minőségében, természetesen Augustus megbízásá- ból, Herodes királyságát háromfelé osztotta: Arche- laus Iudaeát, Samaria északi részét és Idumaea déli részét kapta; Herodes Antipas Galileát és Pe- ı`eát, Philippus pedig az északi területeket. I.sz. 7-ben a császár megfosztotta Archelaust a hata- lomtól, Herodest pedig nagybátyja, I. Herodes Agrippa űzte el. Quirinfus -- a háború szabin eredetű istene, akit később az égbe ragadott Romulusszal azonosítottak. Raetium -- a mai Svájc keleti felét, Tirol és Lombardia egy részét foglalta magába. I.e. 15-ben lett római provincia. remusok - Reıni - a Marne és az Aisne folyók mentén élő kelta nép. Fő központjuk Duro-cortorum, a mai Reims. Rigodalum - helység a Moselle völgyében, mintegy 10 km-re Colonia Treverorumtól. Ma Riol.

239 Romulus - Mars és Rhea Sylvia fia, a hagyo- mány szerint Róma alapítója. Rufrius Crispinus - Poppaea Sabina első fér- je, Nero uralkodásának utolsó évében öngyilkos lett. Rutilius Scaurus, Publius - a Scipio-kör tagja, a sztoikus Panaitiosz tanítványa, az i.e. 100. év egyik consula. Az adószedők mesterkedései foly- tán száműzték. Kiváló szónok, neves jogtudós, hí- res ﬁlozófus volt. Száműzetésében, Smyrnában, megírta emlékiratait. Ratapiae kikötője - a helység neve valószínű- leg romlott formában jutott el hozzánk. Egyesek Richborough-val azonosítják, -mások a mai Sand- wichnek megfelelő ókori Trucult ismerik fel benne, Salus - a szabadulás és egészség megszemélye- sített istennője. Nem az egyén, hanem a közösség, a társadalom, az állam jólétét és üdvét szolgálta. Első temploma a Quirinalison 302-ben épült. Rend- szerint Pax (Béke), Concordia (Egyetértés) és Ia- nus társaságában ábrázolták. A klasszikus' korban Hügeiával azonosították. Salvius Otho, Marcus - Poppaea Sabina egyik férje, aki Nero Lusitaniába küldött. A négy csá- szár korában rövid időre ő is elnyerte a trónt, de a bedríacumi ütközet után öngyilkos lett. Salvius Otho Titianus, Lucius - Otho császár bátyja, consul 52-ben és 69-ben. Saturnus - a görög Kronosz, akit isteni trón- járól Zeusz, illetve Iuppiter űzött el. Eredetileg a természet, a növényzet és 3 termés istene volt. semnonok - Semnones -, germán népség az Elba és a Visztula között senatus - az öregek tanácsa, a leg-magasabb ta- nácskozó testület. Eredetileg a patriciusi családok számának .megfelelően 300 tagja volt. Később tagjainak számát 600-ra, rövidebb-hossza.bb időre 900- ra emelték. A császárkorban a senatori rang egy- millió-kétszázezer sestertius értékű vagyon birtok- lásához volt kötve. A senatori rend a legmagasabb gazdasági és politikai hatalmat képviselte, tagjai gazdag földbirtokosok voltak. seqaanusolc - Sequani - a Saőne és Rhőne, a

240 Iura és a Rajna között lakó kelta törzsek. Fő köz- pontjuk Vesonti, a mai Besançon volt. Serviliusi-kertek _ horti Serviliani _ Róma és Ostia között terültek el. Nero gyakran tartózkodott bennük. Sibylla-könyvek _ Cumae görög városból szár- mazó jóskönyvek. Csak a legnagyobb veszedelem idején jósoltak belőlük. I.e. 83-ban elégtek, de Au- gustus ismét összeállíttatta őket. Silanus Afppiu-s _ Domitia Lepidának, Messalina anyjának első férje. Messalina tétette el láb alól. Silanus Iunius Torquatus, Lucius _ Marcus Iu- nius Silanus fia. Nero 65-ben számüzte, és az apuliai Basiumban kivégeztette. Silius Gaius _ 49-re kijelölt consul. Egyes újabb kutatók a szerelmi történet mögött árulást és komoly összeesküvést sejtenek. Ugy vélik, hogy Silius a -császári hatalomra vágyott és tervének az őrcsa- -patok parancsnokát is megnyerte. Silius Nerva _ neves római család tagja. Ha- sonló nevű atyja 28-ban volt consul. silurok _ Silures _ Wales déli részén, a mai Monmouthshire és Glamorganshire területén élő törzsek. Simo _ Hero-des egykori rabszolgája, aki csapatokat gyűjtött és harcot indított a római uralom ellen. Miután elfoglalta a Jeruzsálem és Jericho között fekvő hegyszakadékokat, magát királynak tette meg. Simo _ Simon bar Giora _ Gerasából szár- mazott, és a híres Messada erődítmény parancsnoka volt. A hozzá csatlakozó idumeus-okkal fel- vette a harcot a szélsőséges zeloták vezérével. Ioannesszel, aki a mérsékelt elemeket ki akarta irtani. Sohaenıus _ Sophene és a syriai Emesa fejedelme, a rómaiak egyik szövetségese. Sosius, Caius _ Antonius hadvezére és Asia provincia kormányzója. Amikor a parthusok ismét trónra emelték a Makkabeus-házból való utolsó királyt és főpapot, Antigonust, Aristobulos fiát, Sosius és Herodes elfoglalta Jeruzsále-met, és 37- ben lefejeztette azt. Ettől kezdve a rómabarát, idumaeai származású Herodes uralkodott Jeruzsá- le-mben.

16 --- Sorsfordulatokban gazdag kor 241 Subrius Flavus _ a testőrcsapatok egyik tribunusa, aki részt vett a Piso-féle összeesküvésben_ suebelc _ Suebi _ Tacitus korában a semnonok körül egyesült hatalmas törzsszövetség a mai né- met köztársaság északnyugati és déli részén Suetonius Paulinus _ római államférfi és had- vezér, 59-61 között Britannia kormányzója, 66- ban consul, majd Vitellius ellenében Othót támo- gatta és vele együtt bukott el. Suillicus Caesonius _ az ugyanolyan nevű be- sú-gó fia. Nagynénje, Caesonia, Cali-gula császár felesége volt. Sulpicius Asper _ a testőrcsapatok egyik cen- turiója Nero korában. Részt vett a Piso-féle össze- esküvésben, és hősies bátorsággal vállalta a halált. sununcusolc _ Sunuci v. Sunici _ az ubiusok- tól nyugatra, a Mosa és a Rajna folyó között élő kelták szabad művészetek _ artes liberales _ azok az általános ismeretek és diszciplínák, amelyeket a szabad római polgár gyermekének illett elsajátí- tani. A görög hagyományokat követve a rómaiak szintén hét szabad művészetet különböztettek meg. Ezek: a grarnmatika, retorika (ide sorolták a köl- tészetet is), dialektika, aritmetika, geometria, aszt- ronómia, zene (az utóbbit azonban csak a császár- korban számították a szabad művészetek közé). táborparancsnolc _ praefectus castrorum _ a katonai tábor parancsnoka, a tábori élet különbö- zõ mozzanatainak irányítója Tampius Flavianus _ előbb Africa kormányzó- ja. majd Pannonia helytartója. Ebben a minőségé- ben állt Vespasianus mellé, és két társával (Mu- cianusszal és Aponiusszal) mindent megtett Vitel- lius megbuktatására. Tanaus tengerbeszögellés _ a mai Tyne-öböl vagy az északabbra levő Tyne folyó. tartományi gyűlés _ kezdetben időnként, ké- sőbb évenként tartott gyűlés _ conventus _, amelyen a kormányzó jelenlétében az illető tar- tomány minden fontosabb kérdését megtárgyaltákı teknõsbéka fedezet _ testudo _ kerekeken járó erős deszkabódé, gyakran földig érő elő- vagy ol- dalfallal; fedezéket biztosított az ostromló katonák- nak. Így nevezték azt a védőfed-ezéket is, amely

242 úgy keletkezett, hogy a katonák pajzsukat fejük fölé tartva, szorosan egymás mellett vonultak előre az o-stromlott vár falai alá. tencterek _ Tencteri _ a Rajna, 3 Lippe és a Ruhr között, a bructerektől délre lakó törzsek Thrasea Paetus _ az 56. év egyik consulja, erős jellemű, fennkölt gondolkozású senator, aki ellenezte Nero határtalan önkényuralmát, amiért a zsarnok császár 66-ban ki is végeztette. thyrsus _ szőlőlom-bbal és repkénnyel körül-- font bot. Ilyet hordták Bacchus papnői. Thule _ római felfogás szerint a föld legésza- kibb része, Izland szigete_ Tigellinus, Sofronius, T. _ siciliai származású halász és lótenyésztő, aki fényes pályát futott be. Hamarosan bekerült a császári udvarba is, ahol Agrippina Minor kedvese lett, amiért Caligula Agrippi-nával együtt száműzte. Nero az őrcsapatok parancsnokának nevezte ki, és a császár legbizalmasabb embere lett. Mint Seneca ellenfele, mindent megtett, hogy a jeles filozófus kegyvesztett legyen. Õ vezette a Piso-féle összeesküvés felgön- gyölítését, és a vádlottakat kíméletlenül halálra ítéltette. Uralkodása végén Nero eszközként hasz- nálta fel bűntetteihez. 68-ban elpárlolt urától, és Galbát kezdte támogatni. 69-ben Otho császár ön- gyilkosságba kergette. tizenöt tagú papi testület _ quindecemviri _ fontos papi kollégium, amelynek Tacitus is tagja volt. Titus Caesar _ Titus császár, Vespasianus idő- sebb fia, aki 70-ben átvette a zsidók elleni had- járat vezetését, majd győzelme után fényes diadalmenetet tartott. Vespasianus halála után ő lett a császár (79_8l). Az ókori hagyomány a legjobb uralkodók közé sorolja. Tolbiacum _ helység az ubiusok területén, Co- lonia Agríppinensistől délre. Ma Zülpich. Trebellius Maximus _ 57-ben consul Senecával együtt, 61-ben Galliába küldik népszámlálás tar- tására. Britanniát Turpilianustól 63-ban vette át. En-gedékeny, határozatlan hadvezér volt; Tacitus e magatartásának tulajdonítja a katonák zendü- lését. trevirelc _ Treviri V. Treveri _ a Mosella (Mo-

243 selle) folyó partján lakó germán törzsek. Főváro- suk Augusta Treverorum, a mai Trier. Közülük so- rozták a legjobb római lovasegységeket. tribucusok _ Triboci v. Tribuci _ Alsace-ban, a Rajna bal partján Argentoratumig (a mai Stras- bourg) lakó germán törzsek. Nagyobb központjaik: Noviomagus (Speier) és Brocom-agus“z (Bru.math). tribunusolc _ a legiók és a testőrcsapatok legmagasabb rangú tisztjei. A legiók tribunusait a senatori rend tagjai közül nevezték ki. A néptri- bunusok a nép választott képviselői voltak. triumphatori jelvények _ Ornamenta triainplialia _ vagyis a babérkoszorú, az aranyhí-mzésű ruha, az elefántcsont pálca triumpiıus _ diadalmenet. A köztársaság korá- ban ilyet a győztes hadvezér tarthatott, ha igaz- ságos háborúban, külső ellenség ellen harcolva leg- alább 5000 ellenséges katonát elpusztított. A császár- korban diadalmenet tartására csak a császárnak volt joga. A hadvezér triumphatori jelvényeket kap hatott. Triumvir _ a triumviratus tagja. A válsággal küzdő köztársasági rendszer egyik jellegzetes tünete a triu-mviratus kialakulása volt. I.e. 60-ban a hadsereg, a köznép és a pénzarisztokrácia képviselői: C. Iulius Caesar, Pompeíus Magnus és Licinius C-rassus titkos szövetséget hoztak létre, amely a hagyományt semmibe véve a saját és az általa képviselt társadalmi csoportok érdekében kormá- nyozta a római államot, A szövetséget kezdetben barátság-nak _ philia _, később _ mivel .három tagja volt _ triumviratusnak, azaz hármas bizott- ságnak nevezték. A triu-mvirek között csakhamar ellentét támadt; i.e. 53-ban. Crassus zi parthusok ellen indított hadjáratban esett el, Pompeíus és Caesar küzdelméből pedig Caesar került ki győz- tesként, aki azután a katonaságra támaszkodó caesari diktatúra megalapítója lett. Meggyilkolása után, i.e. 43-ban jött létre a második triumviratus. Ennek tagja Octavianus, Caesar fogadott fia, valamint két hadvezére, Marcus Antonius és Mar- cus Lepidus lett. Először Lepidus-t zárták ki a hatalomból, azután az ismételt, de meg nem tartott egyezmények ellenére, Octavianus és Antonius kö- zött polgárháború robbant ki. -mely az előbbi ac-

244 tiumi győzelmével (i.e. 31. szept. 2.) ért véget. Ezután a triumvír Octavianusból a birodalom egye- düli ura, princepse lett. tungerek _ Tungri _ Gallia Belgicában lakó germán törzsek. Egyes kutatók galloknak tekintik őket is. Turranius _ a gabonaellátás vezetője, vagyis ő biztosította a város élelmezését (cura annonae). Tutor, Iulius _ gall hadvezér, aki kezdetben a római hadseregben kato-náskodott. ubiusok _ Ubii _ Iulius Caesar idején a Rajna jobb partján laktak. I.e. 38-ban Augustus veje, Agrippa, a bal partra telepítette át őket. Legna- gyobb városuk: Oppidum v_ Ara Ubiorum. Ezt Claudius császár colonia rangra emelte, és Colo- nia Claudia Ara Agrippinensiumnak nevezte el, felesége után, aki itt született. Mai neve a coloni- ából származó Köln. usipusok _ Usipi v. Usipii, kelta: Usipes _ a Rajna jobb partján, az Issel és a Ruhr között lakó. a tencterekkel rokon germán törzsek. Vada _ erődítmény a batavusok földjén, pontos helyét még nem ismerjük. vangiók _ Vangiones _ germán törzs a Rajna bal partján. Fő központjuk Borbetomagus, a mai Worms. Varus Arrius _ Vespasianus korában a testőr- csapatok parancsnoka. vascók _ Vascones _ Hispania északnyugati ré- szén lakó törzsek. Talán a mai baszkok elődei. Jelentős városuk Po-mpaelo, a mai Pampelona. Veleda _ a bructerek prófétanője, aki elszige- telten egy toronyban élt, és innen adta ki rendel- kezéseit. Vespasianus uralkodása alatt népe fel- lázadt. A rómaiak a lázadást elfojtották, őt pedig elfogták és Rómába hurcolták. Ventidius Bassus, Publius _ Caesar híve és An- tonius hadvezére, aki C. Sossiusszal harcolt a parthusok és az Antigonus vezette zsidó párt ellen, és legyőzte Pacorust, a parthusok vezérét. Venus _ eredetileg a kertek istennője, később a görög Aphroditéval azonosították, és a szépség meg a szerelem istennője lett. Venus genetria: _ a ter- mészetet szülő, életadó istennő. Verginius Rufus, Lucius _ a 63. év egyik con-

245 sula, Galba császárrá való kikiáltásakor Felső-Ger- mania hadvezére_ A felajánlott császári trónt két- szer visszautasította. Temetésekor, 97-ben, maga Tacitus tartotta fölötte a gyászbeszédet. Vesta _ a házi tűzhelyet oltalmazó istennő a rőmaiaknál. Vesta-sziizek _ virgines vestales _ papnők, akik Vesta templomában az örök tüzet oltalmazták. Élükön a fejedelemnő _ vestalis maxima v. virgo maxima _ állott. Szüzességet fogadva 30 évre kö- telezték el magukat Vesta szolgálatára. Vestinus Atticus, Marcus _ consul 65-ben, azzal gyanúsították, hogy részt vett a Piso-féle össze- esküvésben, ezért Nero kivégeztette. Felesége, Sta- tilia Messalina, férje halála után Nero felesége lett. Vetera v. Castra Vetera _ katonai tábor a Raj- na bal partján, a mai Xanten közelében, a Für- stenberg nevű magaslaton. Vettius Bolanus, Marcus _ híres hadvezér, aki Cn. Do-mitius Corbulo vezetése alatt részt vett az armeniai háborúban. Vitellius Britannia helytartó- jává nevezte ki (69-70), Vespasianus Asia provincia élére állította. Vettius Valens _ orvos, Plinius szerint orvosi iskolát is alapított. Vindex Iulius, Gaius _ Gallia Lugdunensis kor- mányzója. A trónra ugyan igényt nem tartott, de fellázadt Nero ellen. Felső-Germania hadvezérétől vereséget szenvedett és öngyilkos lett. Vindonissa _ helység a helvetiu-sok területén, a Rajna felső folyásánál. Ma Windis-ch. Vitellius Lucius _ Claudius császár apja. Volusius Proculus _ közreműködött Nero anyjá- nak meggyilkolásában, ezért a császár a misenumi hajóhad parancsnokának nevezte ki. Vulcanus _ a görög Héphaisztosz, a tűz istene és az istenek kovácsa. A. PRINCIPATUS fontosabb eseményeinek időrendi táblázata Tacitus haláláig

Augustus császár uralkodása i.e. 27-i sz. 14 Tiberius 14-37 Caligula (Gaius) 37-41 Claudius 41-54 Nero 54-68 A négy császár háborúja 68-69 Galba és Otho Rómába érkeznek 68 Okt. Vitelliust császárrá kiáltják ki 69 jan. A testőrcsapatok kivégzik Galbát és Pisót 69. jan. 15. A testőrcsapatok császárrá kiáltják ki Othót 69 jan. 15. Vitellius Bedríacum mellett legyőzi Othót 69. ápr. 14. A keleti hadsereg császárrá kiáltja ki Vitelliust 69 júl. 1. Cremona mellett Antonius Primus legyőzi Vitelliust 69 okt. Vespasianus csapatai elfoglalják Rómát 69 dec. 21. Vespasianus 69--'79 Titus 79--81 Domitianus 81-96 Nerva 96-98 Traianus 98-117 Hadrianus 117-138 Tacitus halálának valószínű éve 120 TARTALOM

Tacitus (Bodor András) . 5 Iulius Agricola élete _ 37 Évkönyvek ...... 80 ÍMessalina romlottsága] . . . 80 [Hajóscsata a mesterséges tavon] . . 30 [Nero kicsapongásai] . . . . . _ 91 INero nyilvános szereplése és lakomáí] 94 [Róma égése és a keresztények üldözése] 96 [A Piso-féle összeesküvés] . . 102 [Seneca halála] . _ . . 113 ÍThrasea kivégzése] . 118 Korunk története . . 126 [Iulius Civilis lázadása] 126 [A zsidók története] . 186 Jegyzetek _ . . 201 Névjegyzék . . 220 fdőrendi táblázat 247 A könyv szerkesztője: Hatházy Ferenc Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos A megjelenés éve: 1984. Alak: 54)(84/24 A nyomás kezdete: 1984. II. 6. Papír: 70 g-os famentes Kiadói ívek száma: 10,096 Nyomdai ívek száma: 10,50 Tizedes osztályozás nagy könyvtárak számára: 871-3=894 511, kis könyvtárak számára: 871 Tiparul executat Sub comanda nr. 518/1983, LA ÍNTREPRINDEREA POLIGRAFICĂ CLUJ Municipiul Cluj-Napeca B-dul Lenin nr. 146 Republica Socialistă România TAOITUS scnıERı ALESE EDITURA ERITERION BUcUı=ıE$Tı 1984 LE! 12 ,so

L...