Az Általános Muzeológia Kézikönyve Metamuzeológia, Történeti Muzeológia, Elméleti Muzeológia
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Friedrich Waidacher Az általános muzeológia kézikönyve Metamuzeológia, történeti muzeológia, elméleti muzeológia ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2011. Friedrich Waidacher: Az általános muzeológia kézikönyve. Metamuzeológia, történeti muzeológia, elméleti muzeológia. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2011. Oktatási segédanyag: A fordítás készült a „TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0052 – Muzeológiai alprojekt” keretében Fordította: Mélyi József Szerkesztette: Szőke Annamária A fordítás Friedrich Waidacher: Handbuch der Allgemeinen Museologie. 3., unferänderte Auflage. Böhlau Verlag, Wien, Köln, Weimar, 1999. alapján készült. A könyvet részleteiben lásd a Google könyvek között: http://books.google.com/books?id=YqZqUlcP6MIC&lr=&hl=hu © Friedrich Waidacher, a fordító, a szerkesztő Tartalomjegyzék 1. METAMUZEOLÓGIA 1 1.1. Alapgondolatok 2 A muzeológia megismerésének tárgya 3 A muzeológia definíciója 7 1.2. Összefüggések 10 A muzeológia rendszere 10 Szakirodalom 16 Kitérő: Tudománytan 19 A tudomány alapelvei 19 Terminológia 20 Definíció és ítélet 22 A muzeológia fogalmai 23 Hipotézis és elmélet 24 A muzeológia megismerési módszerei 26 2. TÖRTÉNETI MUZEOLÓGIA 30 2.1. A muzeáljelenség története 31 A muzeális viszony 31 Múzeumtörténet és muzeáltörténet 32 A muzeáltörténet forrásai 33 Muzeális és megőrző gyűjtés 34 Kutatástörténet 34 Periodizáció 35 A gyűjtemények nyilvánossága 36 2.1.1. PREMUZEÁLIS KORSZAK 38 Legkorábbi megközelítések 38 Görög antikvitás 38 Római antikvitás 39 Európa az antikvitás után 40 Ázsia 40 2.1.2. PROTOMUZEÁLIS KORSZAK 41 Fejedelmek és pápák mint gyűjtők 41 Naturáliagyűjtemények 42 Kunst- und Wunderkammerek 43 A múzeum mint eszme 45 2.1.3. PALEOMUZEÁLIS KORSZAK 45 Polgári gyűjtemények 45 Udvari reprezentáció 47 2.1.4. MEZOMUZEÁLIS KORSZAK 49 Nyilvános múzeumok 49 Új múzeumfajták 50 Térformák 56 Megvilágítás 57 A múzeum mint önálló épülettípus 58 2.1.5. NEOMUZEÁLIS KORSZAK 60 Korai jövőképek 60 Háború és kultúra 64 Az ideológiák haszonélvezői 65 Múzeumépítészet 66 Ismét új múzeumfajták 68 Professzionalizálódás és képzés 70 A nyilvánosság által gyakorolt kontroll 70 2.2. A muzeológia fejlődése 73 Publikációk 74 Az első teoretikus írások 75 A 17. század 77 A 18. század 78 A 19. század 82 Folyóiratok és egyesületek 83 Muzeológiai kutatás 84 Aktuális muzeológiai kutatás 89 3. ELMÉLETI MUZEOLÓGIA 91 3.1. Szelekció 91 3.1.1. A szelekció alapelvei 91 Társadalmi érték 92 Muzeális érték 92 Értékelési fokozatok 94 Muzeális források 94 Eredetiség és hitelesség 95 Tárgy versus muzeália 96 A tárgy jelentésváltozása 97 A muzeália fogalma 98 Aktív szelekció 100 Szelekciós kritériumok 101 A szelekció módszertana 103 A múzeum mint intézmény ismertetőjegyei 104 Intézményfajták és alapvető feladataik 105 3.1.2. A muzeális tárgy 108 Hitelesség 109 Kontextuskapcsolatok 111 Muzeáliák mint jelek 111 Helyettesítő tárgyak 113 3.1.3. Dokumentáció és kutatás 115 Muzeális dokumentáció 115 Muzeológiai kutatás 117 3.2. Tezaurálás 122 3.2.1. A tezaurálás alapelvei 122 A muzeális tezaurusz osztályozása 123 3.2.2. A muzeális gyűjtemény 124 A gyűjteményi fundus 124 Szerzeményezési és eltávolítási módszerek 125 Gyűjteményi irányvonalak 126 Jelenkori gyűjtés 127 Gyűjteményfajták 127 Gyűjtemények jellegük szerint 130 3.2.3. Gondoskodás és megőrzés 131 Közvetítés versus megőrzés 131 Anyagok 132 A változás tényezői 133 Megelőzés, konzerválás, restaurálás 133 3.3. Kommunikáció 135 3.3.1. A kommunikáció alapelvei 135 A kommunikáció fizikai és pszichikai előfeltételei 136 Emlékezet 138 Lateralitás 139 Kommunikáció, jelekkel 140 3.3.2. A muzeális közvetítés 142 Muzeális művelődési funkció 143 A közönség 148 Közönségkutatás és látogatókutatás 149 Látogatói statisztika 155 3.3.3. Prezentáció és interpretáció 157 Prezentáció muzeális kiállítás révén 157 Muzeális kiállítástípusok 163 Jelentésközvetítés prezentáció révén 168 Kifejezési és információs eszközök 170 Az információ fokozatai 174 Kontextus-információ 175 Grafikai információ 175 Szöveges információ 175 Kiállítástervezés 177 Muzeális interpretáció 179 Muzeális programok 179 Muzeális publikációk 181 Muzeális közönségkapcsolatok 181 A muzeális hatásmező 182 Evaluáció 182 Kommunikációkutatás 184 3.4. Intézményesülés 187 3.4.1. Az intézményesülés alapelvei 187 A tömörüléstől a csoportig 187 Intézményesülés 189 Szervezés / szervezet 191 Tervezés 192 Ellenőrzés 193 3.4.2. A múzeum mint intézmény 194 A múzeum feladatai és céljai 195 Múzeumkoncepciók 198 A múzeum definíciói és alapfeltételei 198 Rokon intézmények 201 3.4.3. Tervezés és tagolás 202 Általános múzeumi tervezés 202 Személyi tervezés 203 A hivatás etikája 204 Múzeumfajták 206 A múzeumok jellegük szerint 206 Szakirodalom 209 1. Metamuzeológia A metamuzeológia ellenőrző funkcióval rendelkezik. Normatív módon megítéli a muzeológia alapelvét, céljait, módszereit, és eredményeit egy magasabb rend nézőpontjából értékeli. Aki egy dolog lényegéig akar eljutni, annak az általános fejlődés mindenkori aktuális állásának megfelelő elméleti tudásra van szüksége. Ez a tudás képessé teszi empirikus adatok igazolására, az érzelmi ballasztok kiszűrésére és ellenőrizhető utak felmutatására a problémák megoldása érdekében. A múzeumok jelenkori munkája, történeti múltja és jövőbeli fejlődése csak akkor indokolható, ha ez a művészet szabályai alapján, egy önálló tudomány, a muzeológia alapjain történik. Lehetőségeik és határaik – mint bármely más tudomány esetében – csak akkor tisztázhatók érvényes módon, ha megismerő tevékenységüket és kutatási eredményeiket filozófiai eszközökkel rendszeresen ellenőrzik. A muzeológia fiatal tudomány. Ezért ezt az elengedhetetlen követelményt eddig messze alábecsülték, sőt ignorálták. Azonban a muzeológia elé, fogalmainak, téziseinek, hipotéziseinek és elméleteinek megítéléséhez, illetve ismeretei hitelességének és érvényességének kritikus vizsgálatához szintén csak egy magasabb rend nézőpontjából lehet normatív kritériumokat állítani. Ezt a nézőpontot nyújtja a muzeológia speciális tudományelmélete, a metamuzeológia. Központi feladata kétségtelenül a muzeológia megismerési tárgyának meghatározása. Egy ennyire alkalmazott-gyakorlati irányultságú szakterületen, más, inkább elméletközpontú tudományokhoz képest még inkább ügyelni kell arra, hogy azok a jelenségek, amelyek a gyakorlat révén inkább előtérbe kerülnek, ne fedjék el a jelenségeket megalapozó gondolatokat. Ha ugyanis egy tudomány lényegét elégtelen problémák és célok segítségével definiálják, akkor az ebből következő ismeretek is szükségszerűen korlátosak vagy hamisak lesznek. Ez még az olyan, egyébként módszertanilag korrekt eljárás esetében is érvényes, amely az általa használt tartalmaktól függetlenül megy végbe. 1 1.1 Alapgondolatok A muzeológia a muzeáljelenség valamennyi elméleti és gyakorlati problémájával foglalkozik. Tudományként lényegét megismerésének tárgya, a muzealitás határozza meg. A muzeológia a lényegének meghatározására irányuló kérdést általánosságban egy negatív és három pozitív, egymástól azonban alapvetően különböző alapelv alapján próbálja megválaszolni: (a) negatív: „Aki a múzeumi munka szervezésével foglalkozik, tapasztalatból tudja, hogy a múzeumi dolgozók egy bizonyos része a gyakorlatban tagadja a muzeológia hasznosságát. A személyes tapasztalat, amelyet néha kiegészít az elődök tapasztalata, modell rangjára emelkedik. Eközben gyakran elfelejtik, hogy egy ilyen tapasztalat a társadalmi igények megelőző formáin nyugszik, a társadalmi valóság múltbéli megközelítési módszereit tükrözi vissza, ezért a jelenkori viszonyok tekintetében hiányosságokat mutat. A legtöbb esetben ez a fajta megközelítés egyáltalán nem felel meg a modern társadalom problémáinak, vagyis statikus és semmiféle prognosztikus erővel nem rendelkezik. A társadalmi miliő változása közben a korábbi tapasztalatok már nem szolgálhatnak a hatékony működés kizárólagos alapjául, bár azon tényezők közé tartoznak, amelyek a döntéseknél fontos szerepet játszanak. Ha meg akarjuk ragadni a múzeumoknak a modern kultúrában betöltött feladatát, és helyüket a jövőben, akkor ennél többre van szükség.” (Neustupný nyomán 1982: 209- 210) (b1) pozitív / empirikus gyakorlati E megközelítés kiindulópontja a múzeum konkrét tevékenységéből származó tapasztalat, célja pedig szabályok felállítása a múzeumi kontextusban, meghatározott múzeumon kívüli módszerek, eljárások és technikák tartalmilag nem specifikus alkalmazására. Megítélésük kizárólag operacionális nézőpontból lehetséges. A megközelítés alapjául szolgáló nézeteket Z. Z. Stránský (1971a: 19-20) példaszerűen fejtette ki: „Ha létrehozok egy gyűjteményi fundust, akkor ugyanarról a tevékenységről van szó, mint az áruk elhelyezésénél a raktártérben; ha kiállítok egy gyűjteményi fundust, abban nincs nagy különbség ahhoz képest, mint amikor egy kirakatot rendezek be az áruházban; és ha új anyagokat kell beszereznem a gyűjteménybe, akkor nincs szükségem komolyabb ismeretekre, mint egy régiségkereskedőnek. A megfelelő technikát aktuális tapasztalatok révén nyilván meg tudom szerezni. Hiszen semmi esetre sincs szó különleges folyamatokról, amelyek adekvát ismereteket követelnének. Ha azonban mégis valami újról, még ki nem próbáltról van szó, akkor bizonyos, hogy minden múzeumi dolgozó rendelkezik annyi józan emberi értelemmel, hogy az épp esedékes problémákat egyedül, elmélet és speciális képzettség nélkül is meg tudja oldani.” 2 (b2) pozitív / alkalmazott szakelméleti A múzeumban képviseltetett tudományos szakirányokat e megközelítés esetében a múzeumi munka teoretikus alapjának tekintjük. A megközelítés célja a szakirányok interdiszciplináris