Jegyző Kö Nyve
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
A TISZÁNINNENI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET 1893. ÁPRIL. 25— 27-ÉN MISKOLCZON TARTOTT TAVASZI KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE. SZERKESZTETTE A TISZÁNINNENI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET JEGYZŐI KARA. SÁROSPATAK. Nyomtatta Steinfeld Béla, az ev. ref. főiskola betűivel. 1893. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1893-dik évi ápril. hó 25— 27. napjain Miskolezon tartott tavaszi közgyűlésének JEGYZŐKÖNYVE. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1 8 9 3. ápril. hó 2 5 — 2 7 . nap jain, Miskolezon tartotta meg tavaszi közgyűlését. Kun Bertalan püspök és báró Vay Béla, mint hivatalkor szerint legidősebb egyház- megyei gondnok elnöksége mellett. Jelen voltak, mint képviselők: Az abauji egyházmegyéből: Idrányi Ferencz, Füzy János papi; Szentimrey Gyula és Csorna Tsiván világi tanáCsbírák, Oláh Péter egy házmegyei főjegyző. Az alsóborsodi egyházmegyéből: Bornemisza József esperes; báró Vay Béla gondnok: Tóth Dániel, Nagy Ignác, Makláry Károly papi és Lengyel Sámuel, Molnár Bertalan, Bárczay Miklós világi tanáCsbírák. Az alsózempléni egyházmegyéből: Kopré Ferencz esperes ; Meczner Béla gondnok; Bodollay József és Tóth Lajos papi; Meczner András és Pilissy Ferdinánd világi tanáCsbírák: Kónya András egyházi. Debreceni Bertalan világi főjegyzők. A felsöborsodi egyházmegyéből: Debreczeni Gábor esperes; Ragályi Béla gondnok ; Szakai József és Svingor József papi, Szekrényessy Ár pád és Miklós Ödön világi tanáCsbírák. A felsőzempléni egyházmegyéből: Bernáth Elemér gondnok, Sárkány Imre papi, Boronkay Károly, Dókus Ernő, Szemere Géza világi tanáCsbí rák; Gyarmathy Soma és Ujj István, jegyzők. A gömöri egyházmegyéből: Nagy P á l esperes; Farkas Ábrahám gondnok; Terhes Pál, Csabay Pál papi; Bornemisza István, Sárközy Gyula, báró Nyáry Sándor világi tanáCsbírák, Kovács László főjegyző. A tornai egyházmegyéből: Gyarmathy József esperes; Naményi P á l világi és Kapóst György papi tanáCsbírák. 4 Az ungi egyházmegyéből: Szabó Endre esperes; Kopách Károly gondnok; id. Virágh József, Szabó József papi; Bernáth Zoltán, Felföldig Ödön és Köröskányi Elek világi tanáCsbírák; Homoki/ Antal főjegyző. Mint egyházkerűleti tanácsbirák : Zomhory Qedö, Raddcsi György, Kérészy Barna egyháziak; Mocsáry Lajos, Levág József, Mecztirr József világiak. A sárospataki főiskola részéről: Fejes István egyházi, üóktcs Gyula világi algondnokok, Sz ínyei Gerzson, Kérészy István gimnáziumi igazgató. A miskolczi főgimnázium részéről Halmy Gyula igazgató. A rimaszombati főgimnázium részéről: Bodor István igazgató. Mint Jegyzők: Debreceni Bertalan, mint helyettesített jegyző, dr Kovács Gábor világi fő,- Antalfy László egyházi aljegyző. ' 1. Elnöklő püspök úr buzgó* imában kérvén az isteni ke gyelem áldásait s vezérlő bölCsességét egyházunk javát és fel virágoztatását Czélzó tanáCskozásainkra, a nagy számmal megje lent tagok üdvözlése mellett: a közgyűlést megnyitja. •*. Minthogy szeretve tisztelt főgondnokunk báró Vay Miklós ő exCellentiája gyűlésünkön meg nem jelenhetett: elnöklő püspök úr felkéri a hivatalkorra legidősebb gondnokot: báró Vay Bélát, egyházi törvényeink értelmében a. társelnöki szék elfoglalására, ki is azt a közgyűlés szíves üdvözlése mellett elfoglalja. 3 . A képviselők megbízó leveleik alapján igazoltattak. 4 . Elnöklő püspök úr jelenti, hogy Kálniczky János és Ve ress Sámuel esperesek, Gomáromy László, Lükö Géza gondnokok, Dr. Lengyel Endre egyházkerűleti tanáCsbíró, Mitrovics Gyula egyházkerűleti főjegyző, Bárczay Ödön, Vécsey József egyházm e gyei tanáCsbírók és Szalag József világi aljegyző részint betegség, részint más halaszthatatlan teendők miatt nem jelenhettek meg. Tudomásúl vétetik, és minthogy a közgyű lésnek igen sok tárgya van, DebreCzeni Bertalan főiskolai jogigazgató, alsózempléni egyházmegyei főjegyző a jegyzői teendőkben való segítésre felkéretik, ki is a közgyűlés bizalmának engedve, a jegyzői széket elfoglalja; 5 . Elnöklő püspök úr olvasta fel ezután az 1892. egyházi évről szóló jelentését, mely a következő: Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Huszonhétedik évi jelentésemet van szerenCsém ez alkalom mal a főtiszteletű egyházkerűleti gyűlés előtt bemutatni. Minden jelentésemben igyekeztem híven számot adni arról, hogy kor mányzásom alatt miként folytak évenként egyházkerületünk közigazgatási s közoktatási s mindennemű más ügyei, melyek ennek jólétére és felvirágzására vonatkoztak. Sok és nagyfon tosságú dolgok fordúltak elő ezen jelentékeny, több mint egy negyedszázadra terjedő idő alatt, melyek édes magyar hazánkat, 6 társadalmi életünket s magyar protestáns Sionunkat is' közelről érintették, úgy hogy évi jelentéseimbe, a szorosan egyházi éle tünket érdeklő dolgokon kívül mindig fűzhettem be oly közér dekű tárgyakat, eseményeket, melyekkel azokat érdekesebbekké, hatásosabbakká tennem, mintegy megfűszereznem többnyire si kerűit. Hivataloskodásom elsőbb éveire estek ugyanis azon neve zetes idők, midőn édes hazánk, majdnem két évtizeden át önkényesen leigázva tartott alkotmányos szabadságát visszanyerte s a magyar felelős kormány az állam vezetését annyi lelkesítő remény és kilátás közt kezébe vette. Ezen időre esett még életrehozása azon nevezetes törvényeknek, melyek által hazai népnevelésünk s középiskolai közoktatásunk ügyei, az elsőbb az t868: XXXVIII; az utóbbi az 1883: XXX. t. ez. által szabá lyoztatván, közoktatási autonóm rendszerünket sokban módosí tották. Ezen időre esett megalkotása az 1868 évi Lili t. cz. nek, mely a törvényesen bevett vallásfelekezetek viszonosságát az 1848 X X . t.-cz. alapján addig is szabályozta, míg azoknak egyen jogúsága törvény által biztosíttatik. Különösen ez utóbbi vallás ügyi törvény bölCs és szerenCsés alkotása a magyar parlamentnek, mely az áttérést, vegyes házasságok mikénti megkötésének, a réginél biztosabb és méltányosabb módját állapította meg, s az ezen házasságból születendő gyermekek vallásos nevelése iránt, a szülék vallásának nem szerint való követését rendelte el; mon dom, különösen ezen törvények bő anyagot, gyakran érdekes tárgyakat szolgáltattak arra, hogy évi jelentéseimet élénkebb szellemben, több reményt és örömet ígérő hangon szerkeszszem, mert az említett törvény békés viszonyokat, egyházpolitikai éle tünk egén szép napokat ígért. Fájdalom! ezen vidámabb kedélyre hangoló érzésnek a ró mai kath. klérusnak újabb időben kifejtett türelmetlensége véget vetett. Tudjuk és fájlaljuk mindnyájan azokat a fanatikus moz galmakat, a melyek már majdnem két év óta folynak hazánkban az interConfessionalis viszonyok felzavarására. Oly időben, midőn senki sem gyanította, sőt a hazafiasnak hirdetett nagy érdemű klérusról lehetetlennek hitte, hogy kulturharezot támaszszon: elő idézte azt egy másodrendű kérdésben, az elkCresztelési vitás ügyben mind nagyobb tért foglalt visszaélések meggátlására ki adott miniszteri rendelet miatt; alkalmas ürügynek találván ezt arra, hogy kiadja a hangot a két testvér protestáns, hitfelekezet védelmére s megnyugtatására szolgáló 1868. Lili t.-cz. megvál toztatására is, mint a melynek végrehajtása sérti a klérus lelki, ismeretét. És azóta foly a kulturharCz fanatikus dühvei ellenünk, > sőt nemCsak ellenünk, hanem az ezen harCzot, szabadelvű intéz- mények behozatalával leCsendesíteni ígért államkormány ellen is. Ez röviden, mintegy dióhéjba foglalalva mai nap a tény állás főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! mely miatt nem hogy örömre hangolva nem lehetünk, sőt folytonos nyugtalanságra s aggodalomra van méltó okunk. Ezen aggodalom kifejezésével találkozunk egy idő óta protestáns egyházi lapjainkban s egyes folyóiratokban,'gyűléseinkben, sőt egyes magán beszélgetéseink ben is.* Különösen azon kérdés gyakori felvetésében nyer ezen nyugtalanság erős kifejezést: «mi az oka annak, hogy ev. ref. egyházunk elöljárói, kormányzó testületéi, némán, hallgatagon nézik ezen kuiturharCz tovafej lő dését ? s nem tesznek semmi lépést arra nézve, hogy országos törvények által biztosított jo gaink'Csonkúlást ne szenvedjenek ezen harCz által; sőt ebből, a már többször, az 1868. Lili t. Cz.-ben is megígért egyenjogú ság áldásaival hogyan térjünk ki? Mi az oka, hogy eddig sem zsinati üléseinkben, sem legközelebb tartott konventünkön ev. ref. egyházunk egyeteme e kulturharCzban határozott állást nem foglalt ?> Hogy mennyire jogosultak ezen aggodalmak, azt ezen jelen tésem keretében elbírálni nem Czélom, tanáCskozásunk folyamán lesz alkalmunk ez iránt nyilatkozni, a mennyiben erre nézve két egyházból is adatott be figyelmeztető előterjesztés. Itt Csak any- nyit kívánok megjegyezni, hogy ezen kérdések sem a zsinat, sem a konvent figyelmén kívül nem maradtak, — mindkettő foglalkozott ezen kérdésekkel, de Czélszerűnek egyik sem találta időnapelőtti felvételét azon keztyűnek, melyet a római kath. el bizakodott klérus nem Csak élőnkbe, de a felvetett egyházpoli tikai kérdések elintézésére nézve szabadelvű irányt követő állam- . kormány elébe is könnyelműleg odadobott. Sem a zsinat, sem a a konvent fel nem tehette azt az egyházpolitikai kérdésekben kifejlett és higgadtan ítélő közvéleményről, hogy ez meg ne legyen győződve arról, hogy az ev. ref. egyház, ha hallgat is egyideig, s határozott állást nem foglal is el a klérus által pro vokált kulturharCzban; az alkalmas időben, midőn szükségesnek látja, jogai védelmére ne tömörüljön, s más irányt kövessen, mint azon szabadelvű irányt, melyen az egyházpolitikai kérdé seknek leendő megoldása, mind az állam jólétét, békéjét, hatalmi állást, mind az egymás mellett élő hitfelekezetek egyetértését, szabad fejlődését, békés együttlakozását legjobban biztosítja. Ezeket véltem szükségesnek felemlíteni a zsinat s konvent némi mentségére. Egyébiránt