DOCSLIB.ORG

Meteor Csillagászati Évkönyv 2015

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text

Load more

Ár: 3000 Ft 015 2 csillagászati évkönyv r meteor o e csillagászati évkönyv t e m 2015 ISSN 0866 - 2851 9 7 7 0 8 6 6 2 8 5 0 0 2 METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER meteor csillagászati évkönyv 2015 Szerkesztette: Benkõ József Mizser Attila Magyar Csillagászati Egyesület www.mcse.hu Budapest, 2014 METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER Az évkönyv kalendárium részének összeállításában közremûködött: Bagó Balázs Görgei Zoltán Kaposvári Zoltán Kiss Áron Keve Kovács József Molnár Péter Sárneczky Krisztián Sánta Gábor Szabadi Péter Szabó M. Gyula Szabó Sándor Szöllôsi Attila A kalendárium csillagtérképei az Ursa Minor szoftverrel készültek. www.ursaminor.hu Szakmailag ellenôrizte: Szabados László A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. További támogatóink mindazok, akik az SZJA 1%-ával támogatják a Magyar Csillagászati Egyesületet. Adószámunk: 19009162-2-43 Felelôs kiadó: Mizser Attila Nyomdai elôkészítés: Kármán Stúdió, www.karman.hu Nyomtatás, kötészet: OOK-Press Kft., www.ookpress.hu Felelôs vezetô: Szathmáry Attila Terjedelem: 23 ív fekete-fehér + 8 oldal színes melléklet 2014. november ISSN 0866-2851 METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER Tartalom Bevezetô ................................................... 7 Kalendárium ............................................... 13 Cikkek Kiss László: A változócsillagászat újdonságai .................... 227 Tóth Imre: Az üstökösök megismerésének mérföldkövei ........... 242 Petrovay Kristóf: Az éghajlatváltozás és a Nap ................... 265 Kovács József: A kozmológiai állandótól a sötét energiáig – 100 éves az általános relativitáselmélet ...................... 280 Szabados László: A jó „öreg” Hubble-ûrtávcsô ................... 296 Kolláth Zoltán: A fényszennyezésrôl a Fény Nemzetközi Évében 311 Beszámolók Mizser Attila: A Magyar Csillagászati Egyesület 2013. évi tevékenysége ..................................... 327 Kiss László: Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének 2013. évi tevékenysége ..................................... 333 Petrovay Kristóf: Az ELTE Csillagászati Tanszékének mûködése 2013-ban ........................................ 346 Szabó M. Gyula: Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont 2010–2013. évi tevékenysége . 350 Megemlékezés Bartha Lajos: Egy évszázad tanúja – évezredek tanulmányozója. Búcsú Ponori Thewrewk Auréltól (1921–2014) ................. 357 METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER A címlapon Az Arp 273 jelû kölcsönható galaxisok a Hubble-ûrtávcsô 2010. decemberi felvételén. Fent az UGC 1810 jelzésû galaxis látható, amelynek spirálkarjaiban intenzív csillagke- letkezés zajlik. A kép alsó részén az UGC 1813, majdnem élérôl látható spirálgalaxis helyezkedik el. (Hubble Heritage Team (STScI/AURA)) A hátsó borítón: Az ELTE Gothard Obszervatórium 50 cm-es spektroszkópiai távcsöve, háttérben a 60 cm- es Cassegrain-teleszkóp nyitott kupolája. METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER Bevezetô A 2008 ôszétôl jelentkezô gazdasági válságjelenségek nem kímélik kiad- ványunkat sem, egyre nehezebb eljuttatni évkönyvünket azokhoz, akik komolyan érdeklôdnek a csillagászat iránt. A hazai könyvterjesztés vi- szonyai (óriási árrések, késedelmes fizetés stb.) közepette már régen megszûnt volna kiadványunk, ha nincs mögötte a Magyar Csillagászati Egyesület népes tagsága és mindazok, akik támogatásra méltónak talál- ják az egyesület célkitûzéseit. Legalább ekkora dicséret illeti szerzôinket és a kötet szerkesztésében részt vevô hivatásos csillagászokat, valamint a téma iránt elkötelezett amatôröket, akik ingyenesen, ügyszeretetbôl, színvonalasan végzik munkájukat – mint oly sokan a Magyar Csillagá- szati Egyesületben. Az Európai Fizikai Társulat (EPS) kezdeményezésére az ENSZ és az UNESCO a 2015-ös évet a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A nem- zetközi évhez kapcsolódó Kozmikus Fény elnevezésû alprogramot a Nemzetközi Csillagászati Unió koordinálja. A „kozmikus fény évében” számos olyan programot indítunk, amilyenekkel már a Csillagászat Nem- zetközi Évében (2009-ben) megismerkedhetett a nagyközönség. Az évvel kapcsolatos csillagászati programok a www.csillagaszat.hu oldalon lesznek megtalálhatók. A programokban ismét jelentôs szerep jut azoknak az amatôrcsillagászoknak, akik járdacsillagászati bemutatókkal hozzák köze- lebb a „kozmikus fényeket”, annál is inkább, mert 2015-ben ünnepeljük John Dobson – a nyilvános távcsöves bemutatók világszerte ismert akti- vistája – születésének századik évfordulóját. A Fény Nemzetközi Éve számos jelentôs tudományos felfedezés évfor- dulójához kapcsolódik, többek között a 100 évvel ezelôtt közzétett általá- nos relativitáselmélethez, amellyel kötetünk egyik cikke is foglalkozik. A csillagászat számára a fényszennyezés jelenti az egyik legfontosabb prob- lémát, épp ezért különösen indokolt külön cikkben áttekinteni a kérdést a Fény Nemzetközi Évében. A nemzetközi év meghirdetésével kapcsolatos METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER 8 Meteor csillagászati évkönyv 2015 indoklásban szerepelnek a 150 éve megjelent Maxwell-egyenletek épp úgy, mint Fresnel 200 évvel ezelôtti, a fény rezgésével kapcsolatos tanul- mányai. Ezekrôl a nevezetes évfordulókról – sok más évfordulóval együtt – a Kalendáriumban emlékezünk meg. Cikkeink sorában találhatunk részletes áttekintést a változócsillagászat legújabb eredményeirôl, az üstököskutatás mérföldköveirôl, az éghajlat- változás és a naptevékenység kapcsolatáról, továbbá a Hubble-ûrtávcsô negyed századáról. Kötetünket hagyományosan intézményi beszámolók zárják, és sajnos ebben az évben is egy jelentôs életmûvet létrehozó csillagásztól, Ponori Thewrewk Auréltól kell elbúcsúznunk. Egy csillagászati évkönyv egyik fontos szerepe az adott évre vonatkozó csillagászati alapadatok, valamint az érdekes, látványos, ritka – és termé- szetesen a kötet lezárásáig elôre jelezhetô – égi jelenségek pontos közlése mindazok számára, akiket érdekelnek a csillagos ég jelenségei. Továbbra is valljuk, hogy a számítástechnika és az internet mai elter- jedtsége mellett, amikor egyre többen használnak különféle planetárium- programokat, és naprakész információkat kaphatnak az internetrôl, és ezzel akár személyre szóló „évkönyvet” is készíthetnek saját használatra, egy hagyományos, nyomtatott évkönyvnek gyökeresen más szerepet kell kapnia. Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Magyar Csillagászati Egyesület Meteor címu˝ lapját, amely számos aktuális égi jelenségrôl közöl elôrejel- zést Jelenségnaptárában, olyanokról is, amelyek jellegüknél fogva nem szerepelhetnek évkönyvünkben. Ugyancsak számos érdekes észlelési ajánlat található az MCSE honlapján (www.mcse.hu) és hírportálján (www. csillagaszat.hu). Az égbolt megismerését, a távcsöves megfigyelômunkát különféle szoftverek is segítik, amelyek közül most hármat ajánlunk: az Ursa Minort (www.ursaminor.hu), a Stellariumot (www.stellarium.org)ésa Guide 8.0-t. A 2015-ös Csillagászati évkönyvben az utóbbi évek köteteinél megszokott módon igyekeztünk bemutatni, elôre jelezni az év folyamán megfigyelhetô jelenségeket. Az adott hónap csillagászati érdekességeire hosszabb-rövidebb ismertetôkkel hívjuk fel a figyelmet (Hold, bolygók, együttállások, üstökö- sök, fogyatkozások, fedések, mélyég-objektumok stb.). Mindezzel szeret- nénk még közelebb hozni az érdeklôdôket a csillagos éghez, céltudatosan irányítva rá figyelmüket egy-egy égi eseményre. Mindazok, akik kedvet kapnak a megfigyelések végzéséhez és beküldéséhez, a Meteor rovatveze- tôinél kaphatnak további tájékoztatást (elérhetôségük megtalálható a kiad- vány honlapján: meteor.mcse.hu). Az észlelések online feltöltését teszi lehe- tôvé az eszlelesek.mcse.hu található oldalunk. METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2015 MCSE – 2014. SZEPTEMBER–NOVEMBER Bevezetô 9 A havi elôrejelzéseket évfordulós csillagászattörténeti érdekességek is színesítik. A Kalendárium hagyományos naptár része minden hónapban két oldalnyi táblázattal kezdôdik. Ezekben minden idôadat Közép-Európai Idôben (KÖZEI) szerepel. A bal oldali naptártáblázat elsô oszlopában található a napnak a hónapon belüli sorszáma, a nap nevének rövidítése és a napnak az év elsô napjától számított sorszáma. A hetek sorszámát az érvényes magyar szabvány szerint adjuk meg. A Nap idôadatai mellett szerepel a delelési magassága, valamint az idôegyenlítés értéke is. Az idôegyenlítés azt adja meg, hogy az idôzónánk közepén (λ =15°) mennyit tér el a Nap valódi delelési idôpontja a zónaidô déli 12 órájától. Minthogy az évkönyv táblázatai a λ =19° földrajzi hosszúságra készültek, a delelési idôpont oszlopában látható, hogy a valódi Nap itt 16 perccel korábban delel, mint az idôzóna közepén. A jobb oldali táblázatban a Julián-dátum és a greenwichi csillagidô található. Mindkettônek a csillagászati számításoknál vehetjük hasznát. Az utolsó oszlopban az adott naptári napon ünnepelt névnapok listáját olvashatjuk. A névnap lista adatainak forrása a Vince Kiadónál megjelent Ladó–Bíró: Magyar utónévkönyv címu˝ munka. A táblázat alatt az ismer- tebb ünnepek, idôszámítási és kronológiai információk kaptak helyet. A nyári idôszámítás kezdetét és végét egyaránt jelezzük a táblázat alján. A kalendárium használatát megkönnyíti a lapszélen található hónap- sorszám. Az eseménynaptárban az idôpontokat Világidôben (UT) adtuk meg. A négy fô holdfázis idôpontjai perc pontosságúak és geocentrikusak,
Recommended publications
  • The Astronomical Garden of Venus and Mars-NG915: the Pivotal Role Of

    The Astronomical Garden of Venus and Mars-NG915: the Pivotal Role Of

    The astronomical garden of Venus and Mars - NG915 : the pivotal role of Astronomy in dating and deciphering Botticelli’s masterpiece Mariateresa Crosta Istituto Nazionale di Astrofisica (INAF- OATo), Via Osservatorio 20, Pino Torinese -10025, TO, Italy e-mail: [email protected] Abstract This essay demonstrates the key role of Astronomy in the Botticelli Venus and Mars-NG915 painting, to date only very partially understood. Worthwhile coin- cidences among the principles of the Ficinian philosophy, the historical characters involved and the compositional elements of the painting, show how the astronomi- cal knowledge of that time strongly influenced this masterpiece. First, Astronomy provides its precise dating since the artist used the astronomical ephemerides of his time, albeit preserving a mythological meaning, and a clue for Botticelli’s signature. Second, it allows the correlation among Botticelli’s creative intention, the historical facts and the astronomical phenomena such as the heliacal rising of the planet Venus in conjunction with the Aquarius constellation dating back to the earliest represen- tations of Venus in Mesopotamian culture. This work not only bears a significant value for the history of science and art, but, in the current era of three-dimensional mapping of billion stars about to be delivered by Gaia, states the role of astro- nomical heritage in Western culture. Finally, following the same method, a precise astronomical dating for the famous Primavera painting is suggested. Keywords: History of Astronomy, Science and Philosophy, Renaissance Art, Educa- tion. Introduction Since its acquisition by London’s National Gallery on June 1874, the painting Venus and Mars by Botticelli, cataloged as NG915, has remained a mystery to be interpreted [1]1.
  • Messier Objects

    Messier Objects

    Messier Objects From the Stocker Astroscience Center at Florida International University Miami Florida The Messier Project Main contributors: • Daniel Puentes • Steven Revesz • Bobby Martinez Charles Messier • Gabriel Salazar • Riya Gandhi • Dr. James Webb – Director, Stocker Astroscience center • All images reduced and combined using MIRA image processing software. (Mirametrics) What are Messier Objects? • Messier objects are a list of astronomical sources compiled by Charles Messier, an 18th and early 19th century astronomer. He created a list of distracting objects to avoid while comet hunting. This list now contains over 110 objects, many of which are the most famous astronomical bodies known. The list contains planetary nebula, star clusters, and other galaxies. - Bobby Martinez The Telescope The telescope used to take these images is an Astronomical Consultants and Equipment (ACE) 24- inch (0.61-meter) Ritchey-Chretien reflecting telescope. It has a focal ratio of F6.2 and is supported on a structure independent of the building that houses it. It is equipped with a Finger Lakes 1kx1k CCD camera cooled to -30o C at the Cassegrain focus. It is equipped with dual filter wheels, the first containing UBVRI scientific filters and the second RGBL color filters. Messier 1 Found 6,500 light years away in the constellation of Taurus, the Crab Nebula (known as M1) is a supernova remnant. The original supernova that formed the crab nebula was observed by Chinese, Japanese and Arab astronomers in 1054 AD as an incredibly bright “Guest star” which was visible for over twenty-two months. The supernova that produced the Crab Nebula is thought to have been an evolved star roughly ten times more massive than the Sun.
  • Naming the Extrasolar Planets

    Naming the Extrasolar Planets

    Naming the extrasolar planets W. Lyra Max Planck Institute for Astronomy, K¨onigstuhl 17, 69177, Heidelberg, Germany [email protected] Abstract and OGLE-TR-182 b, which does not help educators convey the message that these planets are quite similar to Jupiter. Extrasolar planets are not named and are referred to only In stark contrast, the sentence“planet Apollo is a gas giant by their assigned scientific designation. The reason given like Jupiter” is heavily - yet invisibly - coated with Coper- by the IAU to not name the planets is that it is consid- nicanism. ered impractical as planets are expected to be common. I One reason given by the IAU for not considering naming advance some reasons as to why this logic is flawed, and sug- the extrasolar planets is that it is a task deemed impractical. gest names for the 403 extrasolar planet candidates known One source is quoted as having said “if planets are found to as of Oct 2009. The names follow a scheme of association occur very frequently in the Universe, a system of individual with the constellation that the host star pertains to, and names for planets might well rapidly be found equally im- therefore are mostly drawn from Roman-Greek mythology. practicable as it is for stars, as planet discoveries progress.” Other mythologies may also be used given that a suitable 1. This leads to a second argument. It is indeed impractical association is established. to name all stars. But some stars are named nonetheless. In fact, all other classes of astronomical bodies are named.
  • Guide Du Ciel Profond

    Guide Du Ciel Profond

    Guide du ciel profond Olivier PETIT 8 mai 2004 2 Introduction hjjdfhgf ghjfghfd fg hdfjgdf gfdhfdk dfkgfd fghfkg fdkg fhdkg fkg kfghfhk Table des mati`eres I Objets par constellation 21 1 Androm`ede (And) Andromeda 23 1.1 Messier 31 (La grande Galaxie d'Androm`ede) . 25 1.2 Messier 32 . 27 1.3 Messier 110 . 29 1.4 NGC 404 . 31 1.5 NGC 752 . 33 1.6 NGC 891 . 35 1.7 NGC 7640 . 37 1.8 NGC 7662 (La boule de neige bleue) . 39 2 La Machine pneumatique (Ant) Antlia 41 2.1 NGC 2997 . 43 3 le Verseau (Aqr) Aquarius 45 3.1 Messier 2 . 47 3.2 Messier 72 . 49 3.3 Messier 73 . 51 3.4 NGC 7009 (La n¶ebuleuse Saturne) . 53 3.5 NGC 7293 (La n¶ebuleuse de l'h¶elice) . 56 3.6 NGC 7492 . 58 3.7 NGC 7606 . 60 3.8 Cederblad 211 (N¶ebuleuse de R Aquarii) . 62 4 l'Aigle (Aql) Aquila 63 4.1 NGC 6709 . 65 4.2 NGC 6741 . 67 4.3 NGC 6751 (La n¶ebuleuse de l’œil flou) . 69 4.4 NGC 6760 . 71 4.5 NGC 6781 (Le nid de l'Aigle ) . 73 TABLE DES MATIERES` 5 4.6 NGC 6790 . 75 4.7 NGC 6804 . 77 4.8 Barnard 142-143 (La tani`ere noire) . 79 5 le B¶elier (Ari) Aries 81 5.1 NGC 772 . 83 6 le Cocher (Aur) Auriga 85 6.1 Messier 36 . 87 6.2 Messier 37 . 89 6.3 Messier 38 .
  • Arxiv:0809.1275V2

    Arxiv:0809.1275V2

    How eccentric orbital solutions can hide planetary systems in 2:1 resonant orbits Guillem Anglada-Escud´e1, Mercedes L´opez-Morales1,2, John E. Chambers1 [email protected], [email protected], [email protected] ABSTRACT The Doppler technique measures the reflex radial motion of a star induced by the presence of companions and is the most successful method to detect ex- oplanets. If several planets are present, their signals will appear combined in the radial motion of the star, leading to potential misinterpretations of the data. Specifically, two planets in 2:1 resonant orbits can mimic the signal of a sin- gle planet in an eccentric orbit. We quantify the implications of this statistical degeneracy for a representative sample of the reported single exoplanets with available datasets, finding that 1) around 35% percent of the published eccentric one-planet solutions are statistically indistinguishible from planetary systems in 2:1 orbital resonance, 2) another 40% cannot be statistically distinguished from a circular orbital solution and 3) planets with masses comparable to Earth could be hidden in known orbital solutions of eccentric super-Earths and Neptune mass planets. Subject headings: Exoplanets – Orbital dynamics – Planet detection – Doppler method arXiv:0809.1275v2 [astro-ph] 25 Nov 2009 Introduction Most of the +300 exoplanets found to date have been discovered using the Doppler tech- nique, which measures the reflex motion of the host star induced by the planets (Mayor & Queloz 1995; Marcy & Butler 1996). The diverse characteristics of these exoplanets are somewhat surprising. Many of them are similar in mass to Jupiter, but orbit much closer to their 1Carnegie Institution of Washington, Department of Terrestrial Magnetism, 5241 Broad Branch Rd.
  • Astronomy Binder

    Astronomy Binder

    Astronomy Binder Bloomington High School South 2011 Contents 1 Astronomical Distances 2 1.1 Geometric Methods . 2 1.2 Spectroscopic Methods . 4 1.3 Standard Candle Methods . 4 1.4 Cosmological Redshift . 5 1.5 Distances to Galaxies . 5 2 Age and Size 6 2.1 Measuring Age . 6 2.2 Measuring Size . 7 3 Variable Stars 7 3.1 Pulsating Variable Stars . 7 3.1.1 Cepheid Variables . 7 3.1.2 RR Lyrae Variables . 8 3.1.3 RV Tauri Variables . 8 3.1.4 Long Period/Semiregular Variables . 8 3.2 Binary Variables . 8 3.3 Cataclysmic Variables . 11 3.3.1 Classical Nova . 11 3.3.2 Recurrent Novae . 11 3.3.3 Dwarf Novae (U Geminorum) . 11 3.3.4 X-Ray Binary . 11 3.3.5 Polar (AM Herculis) star . 12 3.3.6 Intermediate Polar (DQ Herculis) star . 12 3.3.7 Super Soft Source (SSS) . 12 3.3.8 VY Sculptoris stars . 12 3.3.9 AM Canum Venaticorum stars . 12 3.3.10 SW Sextantis stars . 13 3.3.11 Symbiotic Stars . 13 3.3.12 Pulsating White Dwarfs . 13 4 Galaxy Classification 14 4.1 Elliptical Galaxies . 14 4.2 Spirals . 15 4.3 Classification . 16 4.4 The Milky Way Galaxy (MWG . 19 4.4.1 Scale Height . 19 4.4.2 Magellanic Clouds . 20 5 Galaxy Interactions 20 6 Interstellar Medium 21 7 Active Galactic Nuclei 22 7.1 AGN Equations . 23 1 8 Spectra 25 8.1 21 cm line . 26 9 Black Holes 26 9.1 Stellar Black Holes .
  • METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2019 Meteor Csillagászati Évkönyv 2019

    METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2019 Meteor Csillagászati Évkönyv 2019

    METEOR CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV 2019 meteor csillagászati évkönyv 2019 Szerkesztette: Benkő József Mizser Attila Magyar Csillagászati Egyesület www.mcse.hu Budapest, 2018 Az évkönyv kalendárium részének összeállításában közreműködött: Tartalom Bagó Balázs Görgei Zoltán Kaposvári Zoltán Kiss Áron Keve Kovács József Bevezető ....................................................................................................... 7 Molnár Péter Sánta Gábor Kalendárium .............................................................................................. 13 Sárneczky Krisztián Szabadi Péter Cikkek Szabó Sándor Szőllősi Attila Zsoldos Endre: 100 éves a Nemzetközi Csillagászati Unió ........................191 Zsoldos Endre Maria Lugaro – Kereszturi Ákos: Elemkeletkezés a csillagokban.............. 203 Szabó Róbert: Az OGLE égboltfelmérés 25 éve ........................................218 A kalendárium csillagtérképei az Ursa Minor szoftverrel készültek. www.ursaminor.hu Beszámolók Mizser Attila: A Magyar Csillagászati Egyesület Szakmailag ellenőrizte: 2017. évi tevékenysége .........................................................................242 Szabados László Kiss László – Szabó Róbert: Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének 2017. évi tevékenysége .........................................................................248 Petrovay Kristóf: Az ELTE Csillagászati Tanszékének működése 2017-ben ............................................................................ 262 Szabó M. Gyula: Az ELTE Gothard Asztrofi zikai Obszervatórium
  • A Basic Requirement for Studying the Heavens Is Determining Where In

    A Basic Requirement for Studying the Heavens Is Determining Where In

    Abasic requirement for studying the heavens is determining where in the sky things are. To specify sky positions, astronomers have developed several coordinate systems. Each uses a coordinate grid projected on to the celestial sphere, in analogy to the geographic coordinate system used on the surface of the Earth. The coordinate systems differ only in their choice of the fundamental plane, which divides the sky into two equal hemispheres along a great circle (the fundamental plane of the geographic system is the Earth's equator) . Each coordinate system is named for its choice of fundamental plane. The equatorial coordinate system is probably the most widely used celestial coordinate system. It is also the one most closely related to the geographic coordinate system, because they use the same fun­ damental plane and the same poles. The projection of the Earth's equator onto the celestial sphere is called the celestial equator. Similarly, projecting the geographic poles on to the celest ial sphere defines the north and south celestial poles. However, there is an important difference between the equatorial and geographic coordinate systems: the geographic system is fixed to the Earth; it rotates as the Earth does . The equatorial system is fixed to the stars, so it appears to rotate across the sky with the stars, but of course it's really the Earth rotating under the fixed sky. The latitudinal (latitude-like) angle of the equatorial system is called declination (Dec for short) . It measures the angle of an object above or below the celestial equator. The longitud inal angle is called the right ascension (RA for short).
  • 10. Scientific Programme 10.1

    10. Scientific Programme 10.1

    10. SCIENTIFIC PROGRAMME 10.1. OVERVIEW (a) Invited Discourses Plenary Hall B 18:00-19:30 ID1 “The Zoo of Galaxies” Karen Masters, University of Portsmouth, UK Monday, 20 August ID2 “Supernovae, the Accelerating Cosmos, and Dark Energy” Brian Schmidt, ANU, Australia Wednesday, 22 August ID3 “The Herschel View of Star Formation” Philippe André, CEA Saclay, France Wednesday, 29 August ID4 “Past, Present and Future of Chinese Astronomy” Cheng Fang, Nanjing University, China Nanjing Thursday, 30 August (b) Plenary Symposium Review Talks Plenary Hall B (B) 8:30-10:00 Or Rooms 309A+B (3) IAUS 288 Astrophysics from Antarctica John Storey (3) Mon. 20 IAUS 289 The Cosmic Distance Scale: Past, Present and Future Wendy Freedman (3) Mon. 27 IAUS 290 Probing General Relativity using Accreting Black Holes Andy Fabian (B) Wed. 22 IAUS 291 Pulsars are Cool – seriously Scott Ransom (3) Thu. 23 Magnetars: neutron stars with magnetic storms Nanda Rea (3) Thu. 23 Probing Gravitation with Pulsars Michael Kremer (3) Thu. 23 IAUS 292 From Gas to Stars over Cosmic Time Mordacai-Mark Mac Low (B) Tue. 21 IAUS 293 The Kepler Mission: NASA’s ExoEarth Census Natalie Batalha (3) Tue. 28 IAUS 294 The Origin and Evolution of Cosmic Magnetism Bryan Gaensler (B) Wed. 29 IAUS 295 Black Holes in Galaxies John Kormendy (B) Thu. 30 (c) Symposia - Week 1 IAUS 288 Astrophysics from Antartica IAUS 290 Accretion on all scales IAUS 291 Neutron Stars and Pulsars IAUS 292 Molecular gas, Dust, and Star Formation in Galaxies (d) Symposia –Week 2 IAUS 289 Advancing the Physics of Cosmic
  • Ghost Imaging of Space Objects

    Ghost Imaging of Space Objects

    Ghost Imaging of Space Objects Dmitry V. Strekalov, Baris I. Erkmen, Igor Kulikov, and Nan Yu Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology, 4800 Oak Grove Drive, Pasadena, California 91109-8099 USA NIAC Final Report September 2014 Contents I. The proposed research 1 A. Origins and motivation of this research 1 B. Proposed approach in a nutshell 3 C. Proposed approach in the context of modern astronomy 7 D. Perceived benefits and perspectives 12 II. Phase I goals and accomplishments 18 A. Introducing the theoretical model 19 B. A Gaussian absorber 28 C. Unbalanced arms configuration 32 D. Phase I summary 34 III. Phase II goals and accomplishments 37 A. Advanced theoretical analysis 38 B. On observability of a shadow gradient 47 C. Signal-to-noise ratio 49 D. From detection to imaging 59 E. Experimental demonstration 72 F. On observation of phase objects 86 IV. Dissemination and outreach 90 V. Conclusion 92 References 95 1 I. THE PROPOSED RESEARCH The NIAC Ghost Imaging of Space Objects research program has been carried out at the Jet Propulsion Laboratory, Caltech. The program consisted of Phase I (October 2011 to September 2012) and Phase II (October 2012 to September 2014). The research team consisted of Drs. Dmitry Strekalov (PI), Baris Erkmen, Igor Kulikov and Nan Yu. The team members acknowledge stimulating discussions with Drs. Leonidas Moustakas, Andrew Shapiro-Scharlotta, Victor Vilnrotter, Michael Werner and Paul Goldsmith of JPL; Maria Chekhova and Timur Iskhakov of Max Plank Institute for Physics of Light, Erlangen; Paul Nu˜nez of Coll`ege de France & Observatoire de la Cˆote d’Azur; and technical support from Victor White and Pierre Echternach of JPL.
  • Arxiv:2103.07476V1 [Astro-Ph.GA] 12 Mar 2021

    Arxiv:2103.07476V1 [Astro-Ph.GA] 12 Mar 2021

    FERMILAB-PUB-21-075-AE-LDRD Draft version September 3, 2021 Typeset using LATEX twocolumn style in AASTeX63 The DECam Local Volume Exploration Survey: Overview and First Data Release A. Drlica-Wagner ,1, 2, 3 J. L. Carlin ,4 D. L. Nidever ,5, 6 P. S. Ferguson ,7, 8 N. Kuropatkin ,1 M. Adamow´ ,9, 10 W. Cerny ,2, 3 Y. Choi ,11 J. H. Esteves,12 C. E. Mart´ınez-Vazquez´ ,13 S. Mau ,14, 15 A. E. Miller,16, 17 B. Mutlu-Pakdil ,2, 3 E. H. Neilsen ,1 K. A. G. Olsen ,6 A. B. Pace ,18 A. H. Riley ,7, 8 J. D. Sakowska ,19 D. J. Sand ,20 L. Santana-Silva ,21 E. J. Tollerud ,11 D. L. Tucker ,1 A. K. Vivas ,13 E. Zaborowski,2 A. Zenteno ,13 T. M. C. Abbott ,13 S. Allam ,1 K. Bechtol ,22, 23 C. P. M. Bell ,16 E. F. Bell ,24 P. Bilaji,2, 3 C. R. Bom ,25 J. A. Carballo-Bello ,26 D. Crnojevic´ ,27 M.-R. L. Cioni ,16 A. Diaz-Ocampo,28 T. J. L. de Boer ,29 D. Erkal ,19 R. A. Gruendl ,30, 31 D. Hernandez-Lang,32, 13, 33 A. K. Hughes,20 D. J. James ,34 L. C. Johnson ,35 T. S. Li ,36, 37, 38 Y.-Y. Mao ,39, 38 D. Mart´ınez-Delgado ,40 P. Massana,19, 41 M. McNanna ,22 R. Morgan ,22 E. O. Nadler ,14, 15 N. E. D. Noel¨ ,19 A. Palmese ,1, 2 A. H. G. Peter ,42 E. S.
  • Enrichment of the Galactic Disc with Neutron-Capture Elements: Mo and Ru

    Enrichment of the Galactic Disc with Neutron-Capture Elements: Mo and Ru

    This is a pre-copyedited, author-produced PDF of an article accepted for publication in Monthly Notices of the Royal Astronomical Society following peer review. The version of record is available online at: https://academic.oup.com/mnras/advance-article/doi/10.1093/mnras/stz2202/5548790 Enrichment of the Galactic disc with neutron-capture Downloaded from https://academic.oup.com/mnras/advance-article-abstract/doi/10.1093/mnras/stz2202/5548790 by University of Hull user on 14 August 2019 elements: Mo and Ru T. Mishenina1 ⋆, M. Pignatari2,3,6 † *, T. Gorbaneva1, C. Travaglio4,5 † , B. Cˆot´e3,6 † , F.-K. Thielemann7,8, C. Soubiran9 1Astronomical Observatory, Odessa National University, Shevchenko Park, 65014, Odessa, Ukraine 2 E.A. Milne Centre for Astrophysics, Dept of Physics & Mathematics, University of Hull, HU6 7RX, United Kingdom 3 Konkoly Observatory, Hungarian Academy of Sciences, Konkoly Thege Miklos ut 15-17, H-1121 Budapest, Hungary 4 INFN, University of Turin, Via Pietro Giuria 1, 10025 Turin, Italy 5 B2FH Association, Turin, Italy 6 Joint Institute for Nuclear Astrophysics - Center for the Evolution of the Elements, USA 7 Department of Physics, University of Basel, Klingelbergstrabe 82, 4056 Basel, Switzerland 8 GSI Helmholtzzentrum fr Schwerionenforschung, Planckstrasse 1, D-64291 Darmstadt, Germany 9 Laboratoire d’Astrophysique de Bordeaux, Univ. Bordeaux - CNRS, B18N, all´ee Geoffroy Saint-Hilaire, 33615 Pessac, France Accepted 2015 xxx. Received 2015 xxx; in original form 2015 xxx ABSTRACT We present new observational data for the heavy elements molybdenum (Mo, Z = 42) and ruthenium (Ru, Z = 44) in F-, G-, and K-stars belonging to different substructures of the Milky Way.