A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LELKÉSZEI — a Kezdetektől a Millenniumig — Adattár
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LELKÉSZEI — A kezdetektől a Millenniumig — Adattár Szerkesztette: Ugrai János Lektorálta: Dienes Dénes Sárospatak – Tiszaújváros, 2005. Készült a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakkollégiumának támogatásával Tartalomjegyzék Bevezetés 3-6. A. Abaúji Egyházmegye 7-59. B. Alsó-borsodi Egyházmegye 60-92. C. Felső-borsodi Egyházmegye 93-120. D. Gömöri Egyházmegye 121-162. E. Tornai Egyházmegye 163-177. F. Ungi Egyházmegye 178-204. G. Alsó-zempléni Egyházmegye 205-241. H. Felső-zempléni Egyházmegye 242-261. Helynévmutató 262-274. Személynévmutató 275-297. 2 Bevezetés Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület területén található gyülekezetek lelkészi névsorát összeállítsuk. Munkánk gerincét az a millenniumi összeírás alkotja, amelynek révén elvileg minden egyházközség lelkésze köteles volt saját gyülekezetének történetét a megadott szempontok alapján kutatni és az eredményeket közölni. Ezen kérdőív 32. pontja követelte meg az egykor a településen szolgált prédikátorok névsorának közlését. Jobbára ezekből az adatokból készítettük a gyülekezeteknél található táblázatos felsorolásainkat — az adott helyen pontosan megjelölve a millenniumi kérdőív gyülekezetre vonatkozó példányát. (Ezek a források, s minden egyéb hivatkozott levéltári irat a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában található.) A kutatásunk kiindulópontjául szolgáló kérdőívek meghatározták vállalkozásunk időhatárait is: a száz évvel ezelőtti szándéknak megfelelően eredetileg a kezdetektől a millenniumig terjedő időszakra igyekeztünk a névsorokat összegyűjteni. Ez annál is inkább célszerűnek tűnt, mivel tudomásunk szerint jelenleg is folyik egy kutatás, amely az egyházkerület XX. századi lelkészi névsorait igyekszik összegyűjteni. Eredeti szándékunktól azonban egyelőre el kellett térnünk. A millenniumi kérdőívek 32. pontjára adott feleletek viszonylag nagy hányada pontatlan és főleg hiányos. Így különösen a XVIII. század első felét, esetenként a század közepét megelőző időkre meglehetősen kevés adatot tartalmaz. Bár további három kitűnő forráskiadvány és egy rendezetlen kéziratos gyűjtemény adatainak a felhasználásával e hiányosságok mértékét legalább némileg csökkenteni tudtuk, a lehető legteljesebb gyülekezeti lelkészi névsorok összeállítására kevésnek bizonyult az eddig munkával eltöltött másfél év. Levéltári és nem utolsósorban könyvtári kutatásaink szerint bátran kijelenthető, hogy a munka folytatása révén további értékes kiegészítések és korrekciók tehetők meg. Mindezek alapján — hangsúlyozottan ideiglenes jelleggel, a munka további folytatásának a határozott szándékával — az alábbi megoldást kényszerülünk alkalmazni. A millenniumi kérdőív és a négy említett forráskiadvány, illetve kéziratos gyűjtemény adatait közöljük. Ahol lehet, a lelkész adott helyen való szolgálatának kezdetét és végét is jelöljük. A millenniumi kérdőívek kitöltőinek egy része további megjegyzéseket is tett egy- egy lelkész neve mellé, például hogy honnan érkezett, melyik szolgálati helyre távozott és esetenként egyéb értékes információt is közölt egy-egy prédikátor sorsáról. Ezeket a 3 megjegyzéseket tájékoztató jelleggel változtatás nélkül közöljük, ám hangsúlyozzuk, hogy az információkat egyelőre nem állt módunkban ellenőrizni. Az egyes gyülekezeteknél további információkat is kutattunk, kutatunk. Így az egyházközség alapítási évére, státusára (anyaegyház vagy leányegyház volt-e), valamint az egyházmegyei beosztásban bekövetkezett esetleges változásra vonatkozó adatokat közöljük. Mivel a gyülekezeti névsorokat egyházmegyénként csoportosítva közöljük, az egyházmegyei beosztásban bekövetkezett változásokat csak azon gyülekezeteknél tüntetjük fel, amelyeket valóban átsorolták egyik egyházmegyéből a másikba. Azon településeknél, ahol ilyen változás nem történt, ezt a rovatot üresen hagytuk. A közlésnél az 1800-as évek legvégén érvényben lévő egyházmegyei beosztást vettük figyelembe. Ehhez fontos tudni, hogy a Tiszáninneni Egyházkerületben kétszer változtatták az egyházmegyei szervezeteket, határokat. E felosztások történetét és az ahhoz kapcsolódó adattárat a közeljövőben külön tanulmányban szeretnénk feldolgozni. Munkánk nem forráskiadvány, hanem adattár. Célunk az, hogy idővel a fellelhető források lehető legteljesebb körének a bevonásával a lehető legtöbb és legpontosabb gyülekezeti lelkészi névsort adjuk közre. (Tisztában vagyunk azzal, hogy célunk eléréséhez évek, esetleg évtizedek aprómunkája szükséges.) E célunk ennek az első, ideiglenes változatnak az összeállításánál is komoly módszertani dilemmákat eredményezett. A legtöbb nehézséget a tulajdonnevek átírása jelentette. Viszonylag egyszerűbb volt a dolgunk a településnevek átírásánál. Az egyes gyülekezetek neveit a mai változatuk szerint közöljük, de a helynévmutatóban minden olyan változatot két helyen is feltüntetünk, amelyekkel adatgyűjtésünk során találkoztunk: például Luka – l. Bodroghalom. Bodroghalom (Luka) – stb. Ezzel a megoldással elérjük, hogy a mai és az egykori névváltozatot ismerő érdeklődő is könnyen megtalálja az adott gyülekezetre vonatkozó adatainkat — igaz, adattárunk nem lesz alkalmas arra, hogy beazonosítsa az olvasó, mikor melyik névváltozatot használták. (Ennek az igénynek a kielégítése azonban túlságosan bonyolulttá, nehezen kezelhetővé tenné az adattárat.) Helynévmutatónk további információkat is tartalmaz: részben az adott település XIX. század végi vármegyei besorolását, részben pedig mai idegen nyelvű nevét és a szomszédos ország nevét, amennyiben a település országhatárainkon túl található. A helynévmutatóban kétféle hivatkozási szám található: az aláhúzott szám az adott gyülekezet saját névsorát jelöli; míg a nem aláhúzott szám említést, utalást jelent. Sokkal súlyosabb nehézséget jelentett a személynévmutató összeállítása. A sok ezer személynév kezelése teljesen lehetetlen lenne annak az elvnek a betartása esetén, miszerint 4 a forrásokban olvasható személynevet eredeti formában kell közölni. Mivel egy-egy személy több gyülekezetnél is szolgált, gyakran előfordul, hogy a különböző iratok alapján három – négy, sőt ennél is több változatban írták le ugyanazon személy nevét sok évtizeddel, évszázaddal később a különböző gyülekezetek lelkészei (például Tót, Tóth, Toot). Ha minden változatot külön feltüntetünk, akkor nemcsak indokolatlanul megsokszorozzuk a lelkészek számát, hanem teljesen lehetetlenné tesszük egy-egy lelkész állomáshelyeinek a beazonosítását és így pályájának követését, rekonstruálását. Ezért arra kényszerültünk, hogy a névhasonlóság eseteit mérlegelve — egy-egy gyanús nevet a többihez felírva és a szolgálati időkből következtetve — egységesítsük a különböző változatokat és vagy az adott személy legvalószínűbb (legtöbbször előforduló) nevét, vagy nem egyértelmű esetben a modernizált változatot (például Tóth) használjuk. Ezáltal elvileg kétségtelenül sok értékes adalék vész el egy-egy név igazi leírására vonatkozóan, de valójában ezek az adatok — miközben az adattár kezelését lehetetlenné tennék — teljesen ellenőrizhetetlenek, hiszen nem tudni, hogy a száz évvel ezelőtti összeíró milyen elvet követve (vagy nem követve) írt le egy-egy nevet. A forráskiadványokból vett nevekkel is így jártunk el — azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a forráskiadványokban könnyen visszakereshető az adott évben használt, egykorú névváltozat. A másik komoly gondot a gyakran ismétlődő, sőt egyidőben is többek által viselt vezetéknevek (Tóth, Némethi, Szathmáry, Munkácsi stb.) megkülönböztetése okozta. Itt is igyekeztünk cédulázás segítségével megállapítani, hogy például melyik „Kolos János” mely szolgálati helyeken fordulhatott meg egymás után, s melyiken már csak egy névrokona működhetett. Igyekeztünk csak a biztos esetekben a szolgálati helyeket egymás mögé állítani, de mérlegelésünk jelenlegi eredményeit bizonyosan jelentősen korrigálni fogják a további kutatások. A mutatókban nem folyamatosan sorszámozzuk a gyülekezeteket, hanem egyházmegyénként külön-külön sorszámokat alkotunk (A1, A2, A3 … , B1, B2, B3… stb.) Ezt azért tesszük, hogy a millenniumi kérdőívekből kimaradt (például már elpusztult, nem létező egykori) gyülekezetek pótlására maradjon lehetőségünk. A millenniumi kérdőíveken kívül felhasznált forráskiadványok adataira egyenként, indexszámmal hivatkozunk. Mivel a Dienes Dénes által szerkesztett mindkét forráskiadvány kitűnő névmutatókkal van felszerelve, illetve Csáji Pál nyomtatott forrásközlése könnyen áttekinthető (ábécérendben közli a gyülekezeteket), az indexszámon kívül oldalszámot nem közlünk. A szintén Csáji Pál által készített kézirat pedig olyannyira rendezetlen, hogy arra semmilyen más módon nem lehet hivatkozni. 5 Az indexszámok által jelölt forráskiadványok: 1 Dienes Dénes (szerk.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek. 16-17. század. Budapest, 2001. Osiris Kiadó. (Millenniumi Magyar Történelem. Források.) 2 Dienes Dénes (szerk.): Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegyében 1665, 1668, 1669. Sárospatak, 2003. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei. (Acta Patakina XIII.) 3 Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása, 1725-1729. In: Egyháztörténet. 1958. (I.) 34-74. p. További jelölések a táblázatokban: * = az adattár egyéb helyen található információjából következő adat. ** = egyéb, külön jelölt forrásból származó adat. TIREKKt. = A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Kézirattára, Sárospatak. TIREKLt. = A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek