„Mert a Szavak Nyelve Összezavarodott” Avraham Shlonsky És a Francia Szimbolizmus

Peremiczky Szilvia „Mert a szavak nyelve összezavarodott” Avraham Shlonsky és a francia szimbolizmus A 19. második felének új szellemi és fi lozófi ai irányzatai növekvő pesszimizmussal tekintettek a beszélt nyelv és a valóság érzékelésének és megértésének addig elfogadott módjaira. Különösen a racionalitás szerepe kérdőjeleződött meg, amelyet a modern korban először a romantika vont kétségbe, előtérbe helyezve az érzelmek, az álom, a képzelet szerepét. Ez a fi lozófi ai változás a romantikus költészet nyelvezetében is jelentős újításokat hozott, de az igazi poétikai fordulatot a dekadencia és a szimbolizmus, mindenekelőtt a francia szimbolisták munkássága hozta el. A szimbolisták költői nyelvi forradalma,1 beleértve közvetlen elődeik és az úgynevezett neoszimbolisták költészetét is, az egész nyugati irodalomra és annak poétikájára hatalmas hatást gya- korolt, utat nyitva a szürrealizmus vagy az avantgárd radikális nyelvi újításainak is. Baudelaire, Mallarmé, Rimbaud, Verlaine lírája a magyar irodalomban többet között Ady, Kosztolányi és Tóth Árpád költészetét inspirálta, de a német, az angol, az orosz, az olasz és a spanyol nyelvű irodalom nyelvét is megújította. A szimbolizmus nyelvi forradalma éppen abban az időben érte el a modern hé- ber költészetet, amikor a beszélt héber nyelv újjászületése, a cionizmus és a modern héber kultúra jegyében a héber irodalmi nyelv maga is lázasan kereste az új utakat és lehetőségeket egy olyan irodalmi nyelv létrehozására, amely egyszerre képes a modern világ megragadására, valamint a zsidó hagyomány és a héber nyelv tradícióinak a megőrzésére. A szimbolizmus a századfordulón és a huszadik század első évtizedeiben ösztönzően és megtermékenyítően hatott az első, már a brit mandátumi Palesztinában működő költőnemzedékekre. A modern héber irodalom első költőnemzedéke túlnyo- mórészt az orosz birodalomból érkezett, ezért a szimbolizmus mindenekelőtt az orosz irodalmon keresztül hatott költészetükre, esetleg a német vagy mint a Kárpátalján született Avigdor Hameiri esetében, Adyn, azaz a magyar irodalmon keresztül. Számos költő azonban, mint David Frishmann, Zalman Schneour, Nathan Alterman, Avraham Slonsky és Rachel francia nyelvtudásuknak és hosszabb-rövidebb franciaországi tar- tózkodásainak, tanulóéveiknek köszönhetően közvetlenül meríthettek a szimbolizmus lírájából. Ami a héber költőket a dekadencia és a szimbolista költészet ideológiájában és nyelvében megragadta, az a nyelvi kifejezés és képalkotás határainak az átlépése és lebontása, a költői nyelv lehetőségeinek a kitágítása és a világ észlelésének és leírásának új horizontja volt. 1 Julia Kristeva, La revolution du langage poétique, Paris, Points, 2018 [1985]. 55 IIris_2019_03.indbris_2019_03.indb 5555 22019.10.31.019.10.31. 88:36:44:36:44 A szimbolizmus első alakjának azt a Charles Baudelaire-t tekinti az irodalom- történet, aki noha maga még nem egyértelműen dekadens vagy szimbolista költő, de ő fogalmazza meg először a szimbólum szerepét abban az értelemben, ahogyan azt a szimbolista költészet használja, és aminek következtében összefoglaló néven szimbolizmusnak nevezzük a valójában soha nem egységes és számos iskolát felölelő irányzatot. „L’homme y passe à travers des forêts de symboles” („Jelképek erdején át visz az ember útja”) – írja Baudelaire Correspondances (Kapcsolatok) című versében, amelyet a szimbolizmus felütésének is tekinthetünk, és amelyet teljes egészében idézek, mivel magába sűríti mindazokat a költői-nyelvi eszközöket, a világ észleléséről vallott elképzeléseket, amelyeket a modern héber költők integráltak: Fordítás Baudelaire Kapcsolatok Correspondances Templom a természet: élő oszlopai La Nature est un temple où de vivants piliers időnkint szavakat mormolnak összesúgva; Laissent parfois sortir de confuses paroles; Jelképek erdején át visz az ember útja, L’homme y passe à travers des forêts de symboles s a vendéget szemük barátként fi gyeli. Qui l’observent avec des regards familiers. Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak Comme de longs échos qui de loin se confondent valami titkos és mély egység tengerén, Dans une ténébreuse et profonde unité, mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény, Vaste comme la nuit et comme la clarté, egymásba csendül a szín és a hang s az illat. Les parfums, les couleurs et les sons se répondent. Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, II est des parfums frais comme des chairs d’enfants, oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák, Doux comme les hautbois, verts comme les prairies, - s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok, — Et d’autres, corrompus, riches et triomphants, melyek a végtelen kapuit nyitogatják, Ayant l’expansion des choses infi nies, mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé: Comme l’ambre, le musc, le benjoin et l’encens, test s lélek mámora zeng bennük ég felé.2 Qui chantent les transports de l’esprit et des sens.3 A héber költők számára részint a nyelvi és képalkotási lehetőségek kitágítása, a zeneiség kiemelkedő szerepe, a tapasztalás módjainak a kiterjesztése és a transzcendens, a vallás iránti érdeklődés, pontosabban ezek kifejezésének új poétikai lehetőségei jelentettek inspirációt. „Les parfums, les couleurs et les sons se répondent” („Egymásba csendül a szín és a hang s az illat”, szó szerint „egymásnak válaszolnak”) – summázza Baudelaire a szimbolizmus egyik legfontosabb eszközét, azaz a szinesztéziát. A szinesztézia, azaz a különböző érzékszervek érzékeléseinek az összekeverése a szimbolizmus egyik 2 Charles Baudelaire, Versei, ford. Szabó Lőrinc, Bp., Európa, 1992, 16. 3 Charles Baudelaire, Les fl eurs du mal, Préface et commentaires de Robert Schrick, Paris, Pocket, 1998 [1989], 33. 56 IIris_2019_03.indbris_2019_03.indb 5566 22019.10.31.019.10.31. 88:36:44:36:44 legfontosabb újítása. Használata nem volt ismeretlen a költészetben korábban sem, de a szimbolisták használták először ennyire komplex módon, és tekintettek rá nem egyszerűen legfontosabb eszközként vagy a költői kifejezésmód alapjaként, hanem az inspiráció, a költői tapasztalat forrásaként. A szinesztézia elvén alapuló asszociációk, képalkotás és hangtani hatások kizökkentik az olvasót a világ megszokott felfogásából. A szimbolisták világában például a magánhangzóknak (a hangoknak) hangjuk, színük és tapintásuk van, ahogyan azt Arthur Rimbaud Voyelles / A magánhangzók szonettje című verse is mutatja. A másik kiemelkedően fontos eszköz a zeneiség volt, amelynek prioritását legmarkánsabban Verlaine fogalmazta meg. Az Ars poetica című versében megfogalmazott egyfajta költői programban kiadja a jelszót: „De la musique avant toute chose”. De a szimbolisták kedvelt eszköze volt a korreszpondancia elve is, amelynek lényege, hogy a szimbólumot megkülönböztették az allegóriától és a hasonlattól is. A különbség abban áll, hogy a szimbólum esetében az asszociáció tagja(i), azaz a je- lölők és a jelöltek közötti kapcsolatot a kép és az asszociáció által keltett hatás hozza létre a befogadóban, ezért a szimbólum fogalmilag, tehát a szavak nyelvén legtöbbször nem bontható ki. Ezek a poétikai eszközök számos asszociációra adnak alkalmat, és minden addiginál több értelmezési lehetőséget biztosítanak a befogadó számára. Ennek következtében a szimbolista költészet jellegéből fakadóan erősen individualista is, mind a költő, mind a befogadó szempontjából. A költői eszközök alkalmazása, a hagyományos nyelvi határok átlépése, a szavakon túli vagy más érzékszervekkel érzékelhető és átélt tapasztalatok bevonása a költészetbe azonban a szimbolista költőknél soha nem öncélú. A dekadencia és a szimbolizmus költői az új kifejezésmódok és nyelvezet keresésével kutatták azt, ami érzésük szerint a modern világból elveszett. Nemcsak az irracionális tapasztalás – az álom, vágyak, a később tudattalanként ismerté váló elfojtott és öntudatlan világ bevonása a tapasztalás rendjébe –, hanem az elidegenedés és a vágyódás érzése is a romantikával rokonítja őket. Amennyiben pedig a holland fi lozófus-eszmetörténész, Maarten Doorman romantikaértelmezését használjuk, amely szerint a romantika mint tapasztalati rend még az 1968-as mozgalmak szellemiségét is magában foglalja, akkor a szimbolizmus is a romantikus rend része.4 A szimbolisták elidegenedésének és elvágyódásának oka, hogy úgy érezték, a modern világ és intézményei, a hivataltól az iparig, elnyomják és géppé teszik az embert. Ebben a gépies világban csak a durva és közönséges ember érzi jól magát, a művész remény nélkül marad, és eredendően érzékeny idegrend- szere és elvágyódása a Szépség és a transzcendens felé fordítja. Ez a vágyódás emeli ki a tömegből is, és mivel érzékenysége miatt képes azt észlelni, amit a durva ember nem, ezért csak ő sejtetheti meg a transzcendens világ üzeneteit és titkait, amelyeket műalkotássá próbál formálni. Mivel, ahogyan Mallarmé kifejtette, minden szent dolog titokzatosságba burkolódzik,5 amit csak az érzékeny lélek érezhet meg, ezért a vallás 4 Maarten Doorman, A romantikus rend, Bp., Typotex, 2006. 5 Komlós Aladár, A szimbolizmus, Bp., Gondolat, 1965, 33–34. 57 IIris_2019_03.indbris_2019_03.indb 5577 22019.10.31.019.10.31. 88:36:45:36:45 és a művészet közös pontja a titok és a homály, amely ezt a titkot fedi. Számos szimbolista költő ezért vonzódott a Szépség kultusza, a művészet mitizálása és különböző misztikus tanok felé, míg megint mások így jutottak el a hagyományos vallásosság vagy annak valamilyen megújult formája felé, esetleg megerősítve addigi hitüket mint például a neoszimbolista költő, Francis Jammes. Enno Hello szerint: „A szimbólum Isten nyelve. Kapcsolatot teremt az élet magasabb és alacsonyabb formái közt. A szim-

Load more