73

KITAIBELIA VI. évf. 1. szám pp.: 73-86. Debrecen 2001

Adatok a Cserhát edényes flórájához

1 – 2 3 HARMOS Krisztián SRAMKÓ Gábor – STADLER Árpád

(1) Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Kelet-Cserhát TK, H-3042 Palotás, Lehel út 18. (2) H-3070 Bátonyterenye, Iskola út 13. 4/2. E-mail: [email protected] (3) H-3053 Ecseg, Arany János út 2.

Bevezetés

Az alábbi cikk a Neogradense flórajárásba sorolt Cserhát keleti és középső részének edényes flórájához közöl adatokat. A megfigyelések zöme két kistáj, a Központi-Cserhát és a Cserhátalja (javarészt a Kelet- Cserhát Tájvédelmi Körzet) flórájára vonatkozik, de néhány előfordulást az Ecskendi-dombság és a Galga- völgy keleti részeiről is jelzünk. Harmadik szerző immár másfél évtizede gyűjt adatokat a terület flórájáról, míg másik két szerző az utóbbi években kapcsolódott a munkához. Jelen közlemény a kutatásaink eddigi eredményeit foglalja össze.

Természetföldrajzi jellemvonások

A Cserhát eredetileg a Mátra nyugati szárnya volt, utóbbitól a tektonikai árokba vágódott Zagyva választotta el. Ennek a szerkezeti vonalnak két oldalán a két hegység eltérően fejlődött tovább, ami erősen különbözővé tette az eredetileg összetartozó, földtanilag rokon területeket (SZÉKELY 1997). A Cserhát keleti része feltöredezett és részben árokhelyzetbe került, tengeri üledékek (nagyobb arányban lajtamészkő) fedték be. Később területe négy sávban, sasbércek formájában kissé megemelkedett, a tengeri üledékek többé-kevésbé lepusztultak, felszínre került a miocén andezit. Kevés pannon üledék is jelentkezik, elsősorban a medencékben. Periglaciális formakincse szegényes, a szomszédos Mátrához viszonyítva jelentéktelen. A mai Keleti-Cserhát aszimmetrikus bércekből álló vulkáni sasbérc- és ároksoros vulkáni hegység (SZÉKELY 1997). A Központi-Cserhát kistáj meghatározója ez a sasbérces-árkos domborzatú terület, amelyet – megkülönböztetendő az üledékes kőzetekből felépülő, lávatakarójától megfosztott Nyugati-Cserháttól – Vulkáni- (Keleti-)Cserhátnak neveznek. Ez a Cserhát legmagasabb része, amely azonban éppen meghaladja a dombsági magassághatárt (legmagasabb csúcsa, a Purga, 575 méteres). Geológiai felépítését tekintve legjellemzőbbek a piroxénandezitből (főként piroklasztitokból) felépülő hegyek, amelyeken azonban (elsősorban déli oldalukon) lajtamészkő takaró (a magasabb részeken általában foszlányok formájában, a hegylábakon azonban kiterjedten) jelentkezik. Több helyen felszínre bukkan a feküüledék kárpáti slír, illetve a medencékben jellemző pleisztocén üledékek (lösz, homok, lejtőtörmelék). A Cserhátalja már nem tartozik a Vulkáni-Cserháthoz, a megsüllyedt vulkanitok csekély vastagságúak, az egyhangú hátakat főleg pannon üledék fedi be. A déli felében jelentősebb lösztakaró jelentkezik, amelyen jó minőségű talajok keletkeztek. Ennek következtében a Cserhátalja hazánk egyik legnagyobb arányban beszántott kistája, természetközeli élőhelyekben szegény. A Cserhátról további alapvető geológiai ismereteket NOSZKY (1940), geomorfológiai ismereteket SZÉKELY (1997), ill. természetföldrajzi ismereteket LÁNG (1967) műveiből szerezhetünk.

Kutatástörténet

A Cserhát az Északi-középhegység botanikailag kevésbé ismert területei közé tartozik. Kivételt képez ez alól a tájföldrajzilag a Cserháthoz sorolt Naszály, amely azonban növényföldrajzilag a Visegradense flórajárásba tartozik (PÓCS in HORTOBÁGYI – SIMON 1981). A régóta a botanikai érdeklődés fókuszában lévő hegyen végzett kutatásokat illetve ismereteket Vojtkó András foglalta össze. Tőle származik a hegy vegetációtérképe (VOJTKÓ 1993), flóralistája (VOJTKÓ 1995a) és növénytársulásainak összegzése (VOJTKÓ 1995b). A Cserhát egyéb területeinek tematikus kutatása azonban háttérbe szorult, így összefoglaló jellegű kép sem alakult ki a terület növényzetéről. A Nyugati-Cserhát kutatottságát tekintve kissé felülmúlja a Keleti- Cserhátot, amely alig kutatott. Az első adatközlők egyike a vidék nagy szülötte, Borbás Vince, aki – litkei lévén – főleg szülőfaluja környékéről közöl adatokat, de megemlít néhány növényt a Cserhát északkeleti részéről is (BORBÁS 1878). Zólyomi Bálint bukkant rá a Saxifraga paniculata Mill. állományára a Berceli- -hegyen (ZÓLYOMI 1947). Kárpáti Zoltán összefoglaló munkájában (KÁRPÁTI 1952) a Cserhátot igen erős 74 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001. emberi hatás alatt álló, a környező területekhez képest szegényes flórájú területként írja le. Munkájában több fontos florisztikai adatot közöl, melyek nagyobbrészt a nyugati területekről származnak. Későbbi munkájában (KÁRPÁTI 1954) környékéről („Szentpéter-hegy”) közöl adatokat. Az 1952-ben kezdett, Máthé Imre által vezetett vegetációkutatások eredményeiként közölnek sok jelentős adatot cikkeikben Kovács Margit és Priszter Szaniszló (KOVÁCS – PRISZTER 1956, 1957). Ezek a cikkek mindmáig a legjelentősebb florisztikai cikkek a területről, és a Gödöllői-dombság ismeretéhez is nagyban hozzájárultak. A vegetációkutatás eredménye Máthé Imre vegetációtanulmánya (MÁTHÉ 1956), Kovács Margitnak a flórajárás Magnocaricion társulásait tárgyaló munkája (KOVÁCS 1957), illetve a nagybárkányi Nádas-tó tőzegmohalápjának felfedezése és leírása Máthé Imrével (MÁTHÉ – KOVÁCS 1960). Az Ipoly folyómenti vegetációjának részletes bemutatása (KOVÁCS – MÁTHÉ 1967) és elemzése (KOVÁCS 1968) további adatokat nyújt a terület növényvilágának ismeretéhez. Ezek a publikációk jelentik a Cserhát vegetációkutatásának alapjait. A Központi-Cserhát flórájának ismeretét tovább gazdagították a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet előkészítése során végzett felmérések, azonban STADLER Árpád (1987 mscr.) és SZERENCSÉS Tibor (1987 mscr.) botanikai kutatásjelentései publikálatlanok maradtak. A Tájvédelmi Körzet és megye egyes helyi jelentőségű védett területeinek növényvilágáról Márton Ferenc ismeretterjesztő írásaiban találhatunk adatokat (MÁRTON 1989a, 1989b), főleg néhány védett faj vonatkozásában. A Központi-Cserhát értékes területe a szentkúti Meszes-tető, amelynek növényzetéről Penksza Károly és Tóth Sándor számol be (PENKSZA – TÓTH 1992). Bánkuti Károly a Sonchus palustris L. előfordulását említi (BÁNKUTI 1994). A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Növénytani Tanszékén 1992-ben indult cserháti vegetációkutatás eredményeit több közlemény jelzi: rövidebb, előzetes közlemény jellegű a Höhn Mária és munkatársai által írt cikk (HÖHN et al. 1996); mohaközösségeket vizsgált Ittzés Péter (ITTZÉS 1996a), illetve értékes mohaflorisztikai adatokat közöl (ITTZÉS 1996b); míg Kun András több ritka zárvatermő faj előfordulását közli (KUN 1996). Kiemelendő Kun András és munkatársainak cikke (KUN et al. 2000), melyben a Cserhát mészkő- és dolomitvegetációját jellemzik a csővári Vas-hegy, a Vár-hegy és a Szele- hegy, valamint a Márkháza feletti Buda-hegy és a mátraszőlősi Köves-bérc növényzetének elemzésével. Ez utóbbi cikk érdekes növényföldrajzi, flóratörténeti következtetéseket is levon, és persze a vegetációt és a flórát jellemző adatokkal járul hozzá a Cserhát ismeretéhez. Legutóbb az Epipactis albensis Novakova et Rydlo megtalálásával gazdagították a vidék flóráját (KUN – ITTZÉS 2000). Csiky János, Sulyok József és Schmotzer András Kishartyán és Sóshartyán oligocén homokkövéről, valamint a Ságújfalu melletti láprétről írnak le számos értékes előfordulást (CSIKY – SULYOK – SCHMOTZER 1999). Sramkó Gábor a Központi-Cserhát keleti részén lévő mátraverebélyi Kő-szirt-hegy vegetációjáról ír (SRAMKÓ 1999a). A Bartha Dénes és munkatársai által szerkesztett munka (BARTHA – BÖLÖNI – KIRÁLY eds. 1999) néhány cserjefaj cserháti elterjedéséhez közöl új adatokat herbáriumi példányok és kéziratok alapján. A Farkas Sándor szerkesztette, védett növényeinket bemutató munka (FARKAS 1999) is számos, a Cserhátban előforduló faj előfordulásait összegzi, bár egyes adatokat kétkedéssel fogadhatunk. Legutóbb Bánkuti Károly írt florisztikai cikket a Cserhátról (BÁNKUTI 2000), ebben főként a Romhányi-rög környékéről közöl fontos adatokat.

Eredmények

A fajok felsorolásakor SIMON (2000) sorszámozását és nomenklatúráját követjük. A kistájak megjelölésére MAROSI – SOMOGYI (1990) munkája szolgált alapul. Az alkalmazott rövidítések: KCs – Központi-Cserhát; Csa – Cserhátalja; Ed – Ecskendi-dombság; Gv – Galga-völgy. A teljesség igényének figyelembe vételével itt írjuk le a korábban már közölt, de nem kifejezetten florisztikai jellegű munkákban megjelent adatainkat is.

Pteridophyta

P-8. Equisetum telmateia Ehrh.: Árnyas patak- P-34. Asplenium ruta-muraria L.: Nagyobb völgyekben. KCs – Felsőtold-Garáb: A Garábi- mészkősziklákon néhány tő. KCs – Nagybárkány: patak mentén többfelé; Hollókő: Öregszőlő alatti Csűd-hegy; Buják: Csirke-hegy (itt mészkő és patak völgye. (Így fogjuk említeni a továbbiakban andezit sziklákon is). KÁRPÁTI (1952) a csővári azt a térképen nem, vagy név nélkül szereplő Vas-hegyről jelzi, míg MÁRTON (1989a) a patakot, mely az Öregszőlőtől délre folyik.) Cserkúti-patak környékéről említi.

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 75

Asplenium × alternifolium Wulf. In Jacq. (A. völgye (1 tő, lásd: SRAMKÓ 1999b); Ecseg: - septentrionale × A. trichomanes): Andezit szikla- patak völgye (2 tő, szép, fertilis példányok). falon, nyugatias és dél-nyugatias kitettségben, P-50. Dryopteris carthusiana (Vill.) H.P.Fuchs: félárnyékos helyen nő pár tő a szülőfajok Északias kitettségű sziklafalon, patakmeder társaságában. KCs – Mátraszőlős: Függő-kő. mellékén (Ecseg), illetve patakmenti üde erdőben KÁRPÁTI (1954) a becskei Szentpéter-hegyről (Nagylóc). KCs – Ecseg: Szuha-patak völgye; jelzi. Nagylóc: Zsunyi-patak völgye. A nagybárkányi P-45. Polystichum aculeatum (L.) Roth: Patak- Nádas-tóból mind MÁTHÉ-KOVÁCS (1960), mind völgyben, a meder közelében, andezitsziklán él két LÁJER (1998) közli, de a közeli Feneketlen-tónál is helyen. KCs – Cserhátszentiván: Zsunyi-patak előfordul.

Angiospermatophyta

10. Actaea spicata L.: Gyertyánelegyes bükkösök- KCs – Ecseg: Bézma déli oldala; Pásztó: Butykás- ben fordul elő, a területen – hasonlóan más patak völgye, Zemán-völgy; Csa – Ecseg–Csécse– Fagetalia elemekhez – ritkán bukkan fel. KCs – : Szuha-patak mentén többfelé; Nagybárkány: Hármashatár-hegy; Rimóc: Fekete- Szarvasgede: Ebhát; Jobbágyi: Gyúri-dűlő hegy. (tömeges, de a lelőhely jelentős része beszántva); 14. Aconitum anthora L.: Andeziten álló xerotherm Buják: Hényelpuszta; Kisbágyon: Alsó rétek; tölgyesek sziklás, ligetes részein és szegélyein Palotás: Palotási-víztározó partja, Hidegvíz-völgy, szórványos. KCs – Ecseg: Közép-hegy nyugati Kenderföldek. oldala, Bézma keleti oldala, Cseres-tető; 33. Adonis vernalis L.: A Központi-Cserhát sztyep- Mátraszőlős: Purga; Mátraszőlős–Alsótold: Tepke rétjeinek jellegzetes, nem ritka növénye, (gerinc); Buják: Bokri-hegy; Bér: Nagy-hegy. helyenként igen nagy egyedszámban jelenik meg. BÁNKUTI (2000) jelzi a Cserhátból, az alsópetényi A Cserhátalján ritkább, csak az északi részen Kő-hegyről, KUN et al. (2000) pedig a Szele- akadtunk rá. Érdekes, hogy a Mátra északi és hegyről. középső részein (Északi-Mátraalja, Magas-Mátra) 20. Anemone sylvestris L.: Lajtamészkövön kialakult nem ismerjük, míg a Déli-Mátrában és a Nyugati- száraz és félszáraz gyepekben, cserjések Mátrában is csupán szórványos előfordulásait szegélyein, helyenként nagy egyedszámban. KCs láttuk, de itt sohasem olyan tömeges, mint a – Sámsonháza: Brezina; Nagybárkány: Csűd- Cserhátban. hegy; Mátraszőlős: Nagy-Rednek (Rednek); Lejtősztyepekben, erdőtisztásokon, nyíltabb Buják: Bokri-hegy, Csirke-hegy. Eddig csak a tölgyesekben. KCs – Ecseg: Bézma, Magas-hegy, Nyugati-Cserhátból ismertük, FARKAS (1999) Kápolna oldal, Vároldal, Bogdányoldal, Csor- Vácduka mellől jelzi. danyom, Parlag; Buják: Bokri-hegy, Zsellérföld, 21. Anemone ranunculoides L.: Üdébb tölgyesben és Sereg-hegy, Nyuga-hegy, Csirke-hegy; Pásztó– puhafaligetben. KCs – Bér: Nagy-hegy, Bér-patak Kozárd: Barát-hegy, Pogányvár; Mátraszőlős: völgye; Csa – Buják: Hényelpuszta; Kisbágyon: Sza-kadási oldal, Tepke, Purga, Magasverő, Zsák- Alsó rétek. KUN et al. (2000) a csővári Vár- fa, Kőkapu-hegy, Elő-völgy; Sámsonháza: Vár- hegyről közli. hegy, Kőfejtő, Mitereli dűlő; Márkháza: 26. Pulsatilla grandis Wender.: Kevés helyen Kapusznyica; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy és találtuk lajtamészkövön és andeziten kialakult keleti hegyláb-felszíne, Herencsény: Gyürki-hegy; sztyepréteken. KCs – Nagybárkány: Csűd-hegy; Bátony-terenye: Sulyom-hegy. Csa – Buják: Sámsonháza: Brezina; Buják: Zsellérföld (kb. 800 Hényel-puszta; Ecseg: Mogyorós alja. A cserháti tő), Csirke-hegy (kb. 1000 tő), Mátraverebély: Kő- florisz-tikai irodalom is sokszor említi, elsőként szirt-hegy (kb. 50 tő). A Zsellérföldről már KÁRPÁTI (1952). A Nyugati-Cserhátban is ismert, MÁRTON (1989a) említi előfordulását. ahonnan BÁNKUTI (2000), KUN et al. (2000) is 27/a. Pulsatilla pratensis (L.) Mill. subsp. nigricans közli. (Störck) Zamels: Erdőtisztáson, lejtősztyepekben 48. Ranunculus pedatus W. et K.: Löszös talajon andeziten szórványos, helyenként azonban nagy kialakult száraz gyep üdébb, átmeneti részén. Csa egyedszámban él. KCs – Nagybárkány: Hármas- – Kisbágyon: Alsó rétek; Jobbágyi: Gyúri-dűlő. határ-hegy; Nagybárkány–Sámsonháza: Csűd- Mindkét helyen csupán néhány tő. hegy; Kozárd–Pásztó: Pogányvár; Buják: Bokri- 49. Ranunculus illyricus L.: Lejtősztyepekben ande- hegy, Magas-hegy, Csirke-hegy; Bér: Nagy-hegy; ziten, illetve löszös talajon kialakult sztyep- Mátraverebély: Kő-szirt-hegy és keleti réteken jellemző a területre. KCs – Ecseg: Bézma hegylábfelszíne. nyugati oldala, Közép-hegy; Buják: Zsellérföld, 29. Clematis integrifolia L.: Üdébb réteken, főleg Csirke-hegy, Bokri-hegy; Pásztó: Pilis-tető; patakvölgyekben, helyenként nagy egyedszámban. Mátraszőlős: Magasverő, Függő-kő-bánya, Kis- 76 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

Függő-kő, Tepke, Purga; Bér: Nagy-hegy; cseres-tölgyesekben, félszáraz gyepekben. KCs – Kozárd: Barát-hegy; Kozárd–Pásztó: Pogányvár. Buják: Csirke-hegy, Bokri-hegy. Ed – : Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. Mityiri-hegy. Bér környékéről HÖHN et al. (1996) 71. Thalictrum aquilegiifolium L.: Andeziten cseres- jelzi. tölgyes gerincközeli tisztásain, lajtamészkövön 143. Potentilla micrantha Ram.: Xerotherm tölgye- félszáraz gyep erdőszéli részén. KCs – sekben, gyertyánelegyes tölgyesben. KCs – Mátraszőlős: Tepke, Kacsan-völgy (gyertyános- Mátraszőlős: Kőkapu-hegy, Ördög-völgy, Sátoros- tölgyes völgyközeli, nyíltabb részén); Ecseg: hegy, Zsák-fa, Tepke, Purga, Kis-Függő-kő; Bézma déli oldala; Nagybárkány: Csűd-hegy; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy, Meszes-tető; Buják: Bokri-hegy. A fajt KÁRPÁTI (1952) is Hollókő: Öregszőlő alatti patak völgye; Pásztó: említi munkájában, Hollókőről pedig MÁRTON Barát-hegy. Eddig BÁNKUTI (2000) jelezte Garáb (1989a) jelzi. környékéről. 84. Spiraea media Fr. Schm.: Andeziten, xerotherm 144. Potentilla supina L.: Földút nedves talaján. Csa tölgyesek gerincközeli részein, sziklakibúvásokon, – Palotási-víztározó partja. sziklás bokorerdőben, kisebb tisztásokon. Legtöbb 158. Waldsteinia geoides Willd.: Xerotherm esetben csak kisebb, gyenge növekedésű, sokszor tölgyesekben, elsősorban sajmeggyes visszarágott egyedekből álló kisebb-nagyobb bokorerdőben, sokszor andezit-kőzettörmelékes állományok jellemzőek. A Barát-hegyen és a Kis- részeken. KCs – Ecseg: Bézma; Mátraszőlős: Függő-kőn nagyobb, a tipikus gyöngyvessző- Függő-kő. KUN (1996) a Szele-hegyről, majd cserjésre emlékeztető állománya van. Előbbi (KUN et al. 2000) a csővári Vas-hegyről, BÁNKUTI helyen hajtásai a 2-2,5 m-es magasságot is elérik. (2000) a Garáb-nyeregről és az alsópetényi Kő- KCs – Nagybárkány: Hármashatár-hegy, a Boros hegyről jelzi. Ádám által 1958-ból jelzett (BÖLÖNI – NAGY 166. Sanguisorba officinalis L.: A Szuha-patak 1999) előfordulás megerősítése; Mátraszőlős: Kis- menti kiszáradó lápréten kis egyedszámban. KCs Függő-kő, Tepke keleti oldala; Mátraszőlős– – Jobbágyi: Gyúri-dűlő. KOVÁCS (1957) Alsótold: Tepke (gerinc); Ecseg: Közép-hegy „Őrhalom: Ipoly mente” és „Jakabszállás: Tápió- nyugati oldala, Bézma; Kozárd: Barát-hegy völgye” helymegjelöléssel említi, majd KOVÁCS – nyugati oldala; Buják: Bokri-hegy, Magas-hegy. MÁTHÉ (1967) őrhalmi felvételében újra szerepel. Cserháti előfordulásait BÖLÖNI – NAGY (1999) 183. Rosa spinosissima L.: Andezit sziklakibúvásos összegzi. hegyoldalak cserjéseinek szegélyén. KCs – Ecseg: 87. Cotoneaster matrensis Domonkos: Boros Ádám Bézma nyugati oldala (néhány tő); Hollókő: 1958-as kéziratában szereplő adat, Nagybárkány: Gomb-hegy (nagyobb állomány). Hármashatár-hegy keleti oldala (BÖLÖNI 1999) ma 185. Rosa gallica L.: Bokorerdőkben, lejtősztyep- is létező előfordulás. BÖLÖNI (1999) jópár általunk ekben elterjedt. KCs – Ecseg: Bézma; is látott előfordulást sorol fel, emellett előkerült Cserhátszentiván: Bézma alja; Kozárd–Pásztó: még KCs – Alsótold: Nagy-Mező-hegy délnyugati Pogányvár; Sámsonháza–Nagybárkány: Csűd- oldalán (valószínűleg Cotoneaster niger (Wahlb.) hegy; Mátraszőlős: Tepke, Zsák-fa, Magasverő, Friessl.). Cserháti adatait BÖLÖNI (1999) összegzi. Kacsan; Hollókő: Öregszőlő; Mátraverebély: Kő- 97. Sorbus domestica L.: Elsősorban melegkedvelő szirt-hegy; Herencsény: Gyürki-hegy. tölgyesekben, de cseres-tölgyesekben is jellemző. 210. Prunus padus Mill.: Puhafaligetben néhány kis Lajtamészkövön félszáraz gyepekben is él, és jól fa. Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. újul. A Csűd-hegyen valószínűleg kultúrába 213. Prunus cerasus Pall.: Lajtamészkövön kialakult vonták és a felhagyott gyümölcsös öreg fáiról újul sztyepréteken alkot helyenként igen nagy a környéken. KCs – Buják: Csirke-hegy; állományokat. KCs – Ecseg: Bézma déli és Mátraszőlős: Kis-Függő-kő, Zsák-fa, Tepke keleti délkeleti oldala; Mátraszőlős: Kacsan; Buják: oldala, Sátoros-hegy; Sámsonháza–Nagybárkány: Csirke-hegy; Bér: Öreg-hegy. Csűd-hegy; Pásztó: Barát-hegy; Mátraverebély: 227. Jovibarba globifera (L.) J. Parnell subsp. hirta Kő-szirt-hegy. (L.) Parnell: Nagyobb, nyílt lajtamészkő- és 102. Sorbus danubialis (Jáv.) Kárp.: (Itt említjük az andezit-sziklafelszíneken. KCs – Nagybárkány: Aria szekcióba tartozó alakok előfordulását, Csűd-hegy; Mátraszőlős: Kőfejtő; Mátraverebély: melyek java valószínűleg a fenti fajhoz sorolható.) Kő-szirt-hegy; Hollókő: Gomb-hegy. MÁRTON Andeziten, nyílt, sziklakibúvásos felszíneken, (1989a) Hollókőről, KUN et al. (2000) Csővár vagy cseres-tölgyesek gerincközeli tisztásain. KCs környékéről jelzi. – Ecseg: Bézma nyugati oldala; Nagybárkány: 230. Ribes uva-crispa L.: Patak menti gyertyános Hármashatár-hegy keleti oldala; Alsótold: Tepke tölgyesben. KCs – Ecseg: Zsunyi-patak völgye; gerince; Garáb: Purga. Hollókő: Öregszőlő alatti patak mentén. 142. Potentilla alba L.: Melegkedvelő tölgyesekben, 234. Ribes rubrum L.: Puhafaligetben néhány, való-

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 77

színűleg elvadult tő. Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. állományát ismerjük: a bujáki Csirke-hegy és az 253. Chamaecytisus albus (Hacq.) Rothm.: Lajta- ecsegi Közép-hegy, ahol – elsősorban a Corno– mészkövön kialakult félszáraz gyepekben. KCs – Quercetum alján – tízezres állományai találhatóak. Ecseg: Bézma délkeleti oldala (Baglyos); Bér: KCs – Ecseg: Közép-hegy déli és keleti oldala; Öreg-hegy; Buják: Csirke-hegy. A Cserhátból Bézma délnyugati lába; Buják: Csirke-hegy; eddig nem jelezték. Mátraszőlős: Kacsan. 254. Chamaecytisus austriacus (L.) Link: Lejtő- 357. Vicia lutea L.: Andeziten kialakult, enyhén sztyepekben, felhagyott szőlőkben és gyü- zavart lejtősztyepben. KCs – Pásztó–Kozárd: mölcsösökben, lajtamészkövön, löszös talajon. Pogányvár (néhány foltban). Az Északi- KCs – Nagybárkány–Sámsonháza: Csűd-hegy; középhegységben legközelebb a mátrai Somos- Sámsonháza: Brezina; Buják: Csirke-hegy, bércen került elő (HARMOS – SRAMKÓ 2000). Nyuga-hegy; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy; 363. Lathyrus nissolia L.: Andezit lejtősztyepben. Herencsény: Gyürki-hegy. Ed – – KCs – Pásztó–Kozárd: Pogányvár; Ecseg: Bézma. Galgaguta: Mityiri-hegy. 371. Lathyrus sphaericus Retz.: Andezit lejtő- 259. Ononis pusilla L.: A Cserhátból először sztyepben, bokorerdőben néhány foltban tömeges. KOVÁCS – PRISZTER (1956) jelzi Nógrádme- KCs – Pásztó–Kozárd: Pogányvár. Legközelebb a gyerből, CSIKY – SULYOK – SCHMOTZER (1999) Naszályon VOJTKÓ (1995a) és az Eger környéki Sóshartyán és Kishartyán környékéről meszes dombvidéken (SCHMOTZER ex verb.) került elő. homokkőről. A Keleti-Cserhátban jellemzőnek 375. Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke subsp. tartjuk, minden esetben mésztartalmú talajon collinus (Ortm.) Soó: Andeziten kialakult fordul elő. lejtősztyepben, lajtamészkövön kialakult félszáraz Lajtamészkő, meszes homokkő, illetve meszes gyepekben, sztyeprétekben. KCs – Kozárd: üledékkel kevert lejtősztyepekben, valamint Pogányvár; Ecseg: Bézma déli oldala (Erős oldal); felhagyott kőbánya andezit és lajtamészkő- Sámsonháza: Brezina; Mátraszőlős: Rednek; törmelékén. KCs – Mátraszőlős: Kőkapu-hegy; Buják: Csirke-hegy, Sámsonháza: Csűd-hegy Sámsonháza: Vár-hegy (kőfejtő és felette lévő (foltokban tömeges). gyepek), Kőfejtő, Mitereli dűlő; Cserhátsurány: 386. Peplis portula L.: Földutak kiszáradó vizű Dobrák; Herencsény: Gyürki-hegy. pocsolyáiban. KCs – Garáb: Györki sarok (a 296. Trifolium rubens L.: Lajtamészkövön, pocsolyákban tömeges); Pásztó: Barát-hegy; felhagyott szőlők helyén kialakult félszáraz Alsótold: Tepke. gyepekben, sztyepréteken. KCs – Ecseg: Bézma 412. Circaea lutetiana L.: A környéken viszonylag déli oldala; Buják: Csirke-hegy. Ed – Bercel– ritka Fagetalia elemnek tartjuk. Gyertyános- Galgaguta: Mityiri-hegy. tölgyesben bukkantunk rá. KCs – Rimóc: Fekete- 298. Trifolium ochroleucum Huds.: Lajtamészkövön hegy. Ennél azért bizonyára elterjedtebb. kialakult sztyepréten. KCs – Sámsonháza– 419. Dictamnus albus L.: Bokorerdőkben, xerotherm Nagybárkány: Csűd-hegy. tölgyesek nyíltabb részein, erdőszegélyeken, 300. Trifolium medium Grufbg. subsp. banaticum andeziten és lajtamészkövön egyaránt. KCs – (Heuff.) Hendrych: Üdébb cseres-tölgyesekben. Buják: Csirke-hegy; Kozárd–Pásztó: Barát-hegy; KCs – Pásztó: Barát-hegy, Nagybárkány: Mátraszőlős: Kacsan; Mátraszőlős–Alsótold: Hármashatár-hegy. Tepke; Kozárd: Kacsástó (Bézma); Ecseg: Bézma 308. Dorycnium germanicum (Gremil) Rikli: déli oldala; Cserhátszentiván: Bézma nyugati Lajtamészkövön, száraz és félszáraz gyepben. oldala; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy. MÁRTON KCs – Sámsonháza: Csűd-hegy, Brezina; (1989a) említi a TK-ből, majd BÁNKUTI (2000) az Cserhátsurány: Dobrák; Herencsény: Gyürki-hegy. alsópetényi Kő-hegyről. 338. Hippocrepis comosa L.: Lajtamészkövön 421. Polygala major Jacq.: Lajtamészkövön kialakult nyílt sztyepréteken. KCs – Sámsonháza: kialakult félszáraz gyepek helyenként tömeges Brezina; Mátraszőlős: Rednek, Mészkemencék, faja. KCs – Buják: Csirke-hegy; Ecseg–Kozárd: Kőkapu, Kacsan. A Cserhátból CSIKY – SULYOK – Bézma déli oldala; Sámsonháza–Nagybárkány: SCHMOTZER (1999) közli az északkeleti részek Csűd-hegy; Sámsonháza: Brezina, Vár-hegy; meszes homokkövéről, KUN et al. (2000) a Buda- Mátraszőlős: Rednek, Kacsan; Hollókő: hegyről említi. Öregszőlő. MÁRTON (1989a) jelzi előfordulását 346. Vicia sparsiflora Ten.: A Cserhátból elsőként meszes lejtőkön. KUN (1996) említi a Romhányi-hegyről. A 438. Staphylea pinnata L.: Mélyebben bevágódott Vulkáni-Cserhátban több helyen is ráakadtunk. patakvölgyekben, vízmosásokban, főként Valamennyi ismert előfordulása olyan andezithez gyertyános-tölgyesekben. KCs – Ecseg: Cserkúti- kötődik, amelyen még felismerhetőek a patak völgye; Sámsonháza: Brezina; Mátraszőlős: lajtamészkő-takaró maradványai. Két igen nagy Függő-kő-völgy, Szamár-patak völgye; 78 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

Nagybárkány: Hármashatár-hegy, Csűd-hegy; lyásokban tömeges. KCs – Garáb: Garábi-patak Garáb: Garábi-patak völgye, Hollókő: Öregszőlő mentén; Nagybárkány: belterület (a alatti patak völgye; Herencsény: Nagy-hegy; Bér: Nagybárkányi-patak mentén). Csa – Palotás: Nagy-hegy. Bujáki-patak. 441. Frangula alnus Mill.: Láposodó élőhelyek 499. Libanotis pyrenaica (L.) Bourg.: Lajta- szegélyében (Hármashatár-hegy), illetve félszáraz mészkövön kialakult félszáraz gyepekben, főként gyepekben (Csirke-hegy). Utóbbi termőhelyen szegélyesedő erdőszéleken, utak bolygatott egyedei elszórtan a lajtamészkövön kialakult szegélyén, felhagyott szőlőkben. KCs – Buják: félszáraz gyepekben és cserjésekben (rózsákkal, Csirke-hegy, Kanyó (szőlők); Bér: Nagy-hegy. galagonyákkal, fagyal társaságában) jelennek meg. 523. Tordylium maximum L.: Melegkedvelő tölgyes KCs – Nagybárkány: Hármashatár-hegy; Buják: tisztásain. KCs – Ecseg: Közép-hegy déli oldala Csirke-hegy. (néhány tő). KUN (1996) jelzi a -hegyről. 469. Orlaya grandiflora (L.) Hoffm.: Andeziten 524. Laser trilobum (L.) Borkh.: Cseres-tölgyes kialakult sziklagyepekben. KCs – Ecseg: Bézma, gerincközeli tisztásain (Tepke), és félszáraz Erős oldal, Közép-hegy; Kozárd: Pogányvár; gyepekkel érintkező nyílt, xerotherm tölgyesben Hollókő: Gomb-hegy. A fajt Ecsegen először (Brezina). KCs – Mátraszőlős: Tepke; Priszter Szaniszló találta meg (KOVÁCS- PRISZTER Sámsonháza: Brezina. BÁNKUTI (2000) az 1956), és közlik még „Ilonapuszta” alsópetényi Kő-hegyről jelzi. helymegjelöléssel is. Később a csővári Vár- 544. Galium boreale L.: Patakvölgyek üdébb hegyről közli KUN et al. (2000). gyepjeiben. Csa – Szarvasgede–Apc–Jobbágyi: 475. Bupleurum rotundifolium L.: KCs – Kozárd: Szuha-patak völgye (óriási tömegben); Palotás: Bézma délkeleti lába, gabonatarlón; Palotási-víztározó partja, Hidegvíz-völgy. Mátraverebély: Kő-szirt-hegy keleti lába, ruderális 577. Valeriana dioica L.: Mocsárréten. KCs – gyomnövényzetben; Bér: Csirke-hegy. Bercel: Berceli-völgy. KOVÁCS – PRISZTER (1957) 479. Bupleurum praealtum Nath.: Andeziten, a Nyugati-Cserhátból és a Keleti-Cserhát nyugati nyíltabb lejtősztyepekben, bokorerdők részéről, Becske és Terény mellől közlik. törmelékesebb részén, helyenként nagy (KOVÁCS 1957, KOVÁCS – MÁTHÉ 1967) a Cserhát egyedszámban. KCs – Ecseg: Bézma, Közép- északi részéről, majd CSIKY – SULYOK – hegy; Mátraszőlős: Kőkapu-hegy; Hollókő: SCHMOTZER (1999) a ságújfalui Árnyék-aljáról Nadám-hegy. jelzik. 480. Bupleurum commutatum Boiss. et Balansa 602. Althaea cannabina L.: Melegkedvelő tölgyes subsp. glaucocarpum (Borb.) Hay.): Andeziten és helyén kialakult, főképp Cornus sanguinea által lajtamészkövön, bokorerdőkben, nyíltabb dominált sűrű cserjésben néhány tő. KCs – Buják: lejtősztyepekben, helyenként nagy egyedszámban. Csirke-hegy. SIMON (1992) nem jelzi a Cserhátból. KCs – Kozárd: Pohánka, Barát-hegy; Felsőtold: 614. Linum flavum L.: Lajtamészkövön kialakult Major-hegy; Buják: Bokri-hegy, Magas-hegy; félszáraz és szárazabb gyepekben, több helyen Sámsonháza: Vár-hegy, Mitereli dűlő. Máthé Imre tömeges. KCs – Ecseg–Kozárd: Bézma déli Szécsényben, Priszter Szaniszló Pánd és Bénye oldala; Buják: „Bokriszőlők alatt”, Nyuga-hegy, községek területén találta (KOVÁCS – PRISZTER Csirke-hegy; Hollókő: Öregszőlő; Sámsonháza– 1956). Nagybárkány: Csűd-hegy; Sámsonháza: Brezina. 481. Bupleurum affine Sadler: Sziklagyepekben, KOVÁCS – PRISZTER (1956) a Gödöllői- lejtősztyepekben, andeziten és üledékes kőzeteken dombvidékről, BÁNKUTI (2000) az alsópetényi Kő- is. KCs – Ecseg: Bézma, Közép-hegy; Kozárd: hegyről jelzi. Pogányvár; Alsótold: Pelecke; Felsőtold: Kecske- 615. Linum hirsutum L.: Lajtamészkövön és hegy; Buják: Bokri-hegy; Mátraszőlős: Vízfogó, oligocén homokon kialakult nyíltabb, száraz Kőkapu-hegy; Hollókő: Öregszőlő; Márkháza: gyepekben. KCs – Buják: Zsellérföld, Buda-hegy. Elsőként BORBÁS (1878) jelzi a „Bokriszőlők alatt”, Nyuga-hegy; Ecseg: Bézma Cserhátból „Bikk alj ad Ipoly-Litke” déli oldala; Sámsonháza: Brezina; Mátraszőlős: helymegjelöléssel. Rednek; Bér: Öreg-hegy. Csa – Bercel: 482. Trinia glauca (L.) Dum.: Meszes homokkövön, Mogyorós. BÁNKUTI (2000) az alsópetényi Korpa- felhagyott szántók szegélyén. KCs – Herencsény: hegyről jelzi. Gyürki-hegy. 616. Linum tenuifolium L.: Lajtamészkövön és 483. Trinia ramosissima (Fisch.) Rchb.(= T. löszös, illetve homokos alapkőzeten kialakult kitaibelii M.B.): Lajtamészkövön kialakult nyíltabb száraz és félszáraz gyepekben tömeges. nyíltabb, szárazabb sztyepréteken. KCs – Buják: KCs – Buják–Bér: Csirke-hegy; Ecseg–Kozárd: Csirke-hegy; Sámsonháza: Vár-hegy. Bézma déli oldala; Kozárd: Pohánka, Pogányvár; 491. Berula erecta (Huds.) Coville: Kisebb vízfo- Ecseg: Parlag; Sámsonháza: Vár-hegy, Brezina,

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 79

Mitereli dűlő; Sámsonháza–Nagybárkány: Csűd- Cserhátban és a Nyugati-Mátrában, – elsősorban hegy; Cserhátsurány: Dobrák; Herencsény: Ceraso–Quercetum állományokban – elterjedt, Gyürki-hegy; Buják: Zsellérföldek; Bér: Öreg- gyakori, sokszor kodomináns fafaj. Jellemző, hogy hegy; Márkháza: Kapusznyica. A Buda-hegyről a Mátra déli részén keleti irányban egyre KUN et al. (2000) jelzi. fogyatkozik előfordulása, és a Déli-Mátra keleti 617. Linum austriacum L.: Üledékes kőzeteken, részében már csak itt-ott bukkan fel. Spontaneitása nyíltabb gyepekben. KCs – Kozárd: Pogányvár, mellett szól, hogy elegyes állományainak Pohánka; Sámsonháza: Brezina; Sámsonháza– aljnövényzete nem utal degradációra, bolygatásra. Nagybárkány: Csűd-hegy; Mátraszőlős: Rednek; Ugyanakkor a Mátrában (Isten-fa-tető) ismerünk Márkháza: Kapusznyica; Mátraverebély: Nagy- fiatal, bizonyosan ültetett állományt, de arról nincs aszó; Bátonyterenye: Sulyom-hegy. Gv – Bercel: tudomásunk, hogy (kopárfásításra vagy egyéb Mogyorós. célból) az erdészet nagy mennyiségben telepítette 623. Geranium phaeum L.: Patakmenti gyertyános- volna. A spontaneitás kérdésének eldöntése fontos tölgyesben, égerligetben. KCs – Ecseg: Zsunyi- és időszerű feladatnak tűnik. patak mentén a Hármas-forrás felett; Buják: 690. Asclepias syriaca L.: Löszös homokon, zavart Bujáki-patak völgye (a Bársony-hegy mellett). gyepekben, telepített erdők szegélyén kisebb Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. foltokban. Csa – Palotás: Palotási-víztározó 638. Geranium pratense L.: Mocsárréten, patak környéke. KOVÁCS – PRISZTER (1957) a Cserhát menti magaskórósban, ritkás puhafaligetben északi részén már felfigyelt előfordulására. tömeges. Gv – Bercel: Mogyorós. KÁRPÁTI (1952) Véleményünk szerint a Cserhát és a Mátra említi a Cserhátból, majd Siroki Zoltán központi részein még nem terjedt el, de például a Szurdokpüspökinél találta (KOVÁCS – PRISZTER Déli-Mátra déli részén már megjelent. 1957). 694. Vinca herbacea W. et K.: Andeziten, bokor- 652. Euphorbia palustris L.: A Szuha-patak mentén, erdők szegélyén és lejtősztyepekben. KCs – mocsárréten néhány tő. Lelőhelyét 1996-ban Ecseg: Vár-domb, Közép-hegy déli és nyugati beszántották. Csa – Jobbágyi: Gyúri dűlő. oldala. MÁRTON (1989a) említi a TK-ból. 660. Euphorbia glareosa Pall.: Zavart, löszgyep 717. Anchusa italica Retz.: Lajtamészkő alapkőzetű jelegű növényzetben néhány tő. Csa – Palotás: területeken, földutak szegélyén lévő zavart Palotási-víztározó partja. gyepben. KCs – Kozárd: Pohánka, Majorsági- 673. Fraxinus ornus L.: Andeziten és Lajtamész- hegy. Priszter Szaniszló Kishartyán és Pásztó kövön a Központi-Cserhát szinte minden környékén lelte meg (KOVÁCS – PRISZTER 1956), xerotherm tölgyesében megjelenik. Szálanként majd Siroki Zoltán a Mátra pásztói részén találta vagy foltokban elegyedik a bokorerdők (Ceraso (KOVÁCS – PRISZTER 1957). mahaleb–Quercetum pubescentis) lombkorona- 741. Onosma arenaria W. et K.: Lösszel fedett szintjébe, sokszor kodomináns fafajként. Emellett lajtamészkövön kialakult sztyepréten. KCs – a melegkedvelő tölgyesek (Corno–Quercetum) és Buják: Csirke-hegy. Legközelebb a váci cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae–cerris) alsó Naszályon (VOJTKÓ 1995a), a Gödöllői- lombkoronaszintjébe elegyedik, bár ez utóbbiban dombvidéken (KOVÁCS – PRISZTER 1956) és Bárna kevésbé jellemző. Sziklás termőhelyeken, környékén (CSIKY – SULYOK – SCHMOTZER 1999). felhagyott bányákban pionír fafajként viselkedik, 744. Echium italicum L.: Löszös, homokos nem kaszált félszáraz és száraz gyepekben több üledéken, enyhén zavart száraz gyepben néhány helyen elegyetlen, ligetes állományokat alkot. tucat tő. KCs – Bér: Csirke-hegy déli lába a falu Spontaneitását különbözőképpen ítélik meg az közelében. egyes szerzők. SOÓ (1966) szerint az Északi- 746. Echium maculatum L.: Lajtamészkövön és középhegységben a Mátráig spontán, SIMON löszös homokkövön lejtősztyepben. KCs – Buják: (1992) azonban csak a Naszályig tartja biztosan Csirke-hegy; Ecseg–Kozárd: Bézma déli oldala; spontánnak, attól északra, északkeletre sponta- Mátraverebély: Kő-szirt-hegy. MÁRTON (1989a) neitását bizonytalannak ítéli. Fa- és cserjefajok Ecsegről, KUN et al. (2000) a Buda-hegyről jelzi. elterjedést tárgyaló erdészeti munkákban talá- 764. Sideritis montana L.: Délies kitettségű andezit- hatunk adatokat előfordulásáról. FEKETE – sziklagyepben és nyílt sztyepréten. KCs – Kozárd: BLATTNY (1913) a középhegységi elterjedése Pogányvár; Bér: Csirke-hegy déli, délkeleti alján kapcsán kiemeli, hogy a Mátrában kiritkul a faj, gabonatarlón. majd BARTHA – MÁTYÁS (1995) szerint a faj 767. Nepeta cataria L.: Útszéli gyomnövényzetben, Mátra-Bükkaljáig, a zempléni Füzérig és szántó szegélyén. KCs – Cserhátsurány: Aggtelekig hatol. A cserháti florisztikai belterület; Sámsonháza: Vár-hegy alja. irodalomban KUN (1996) és HÖHN et al. (1996) 772. Prunella grandiflora (L.) Scholler: Löszös említi előfordulásait. Tapasztalataink szerint a talajon lejtősztyepben. KCs – Ecseg: Parlag. 80 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

777. Phlomis tuberosa L.: Andeziten, löszös és 940. Orobanche alsatica Kirschl.: Lajtamészkövön homokos talajokon is elterjedt, a Keleti-Cserhát kialakult xerotherm tölgyes nyílt részén, jellemző növénye. Lejtősztyepekben, löszgyep- Peucedanum cervaria tövén. KCs – Buják: maradványokban, bokorerdőkben, de degradált Csirke-hegy. termőhelyeken is fennmaradt (pl. akácosban). KCs 987. Rapistrum perenne (L.) All.: KCs – – Buják: Sereg-hegy, Nyuga-hegy, Csirke-hegy; Cserhátsurány: Dobrák (meszes homokkövön Cserhátszentiván: Közép-hegy alja, Pelecke alja (a kialakult száraz gyepben); Herencsény: Gyürki- temetőben is); Ecseg: Bézma nyugati és déli hegy. oldala, Vár-domb, Vármellék, Csordanyom, Erős 1008. Thlaspi jankae Kern.: Andeziten sziklagyep- oldal, Közép-hegy; Kozárd: Rózsamály; Kozárd– ben és lejtősztyepben, olykor igen nagy egyed- Pásztó: Pogányvár; Pásztó: Barát-hegy, Pilis-tető, számban. KCs – Kozárd–Pásztó: Pogányvár, Butykás-patak völgye; Mátraszőlős: Tepke, Názár, Barát-hegy. Elő-völgy; Kis-Függő-kő, Kis-Magas-mál; Bér: 1024. Aurinia saxatilis (L.) Desv.: Lajtamészkő Határ dűlő. Csa – Buják: Hényelpuszta, Bujáki- sziklákon. KCs – Nagybárkány: Csűd-hegy. A patak völgyében többfelé; Kisbágyon: Alsó rétek; növényt utoljára Stadler Árpád látta 1991-ben. Palotás: Palotási-víztározó partján több helyen, 1062. Hesperis tristis L.: Andeziten, sziklagyepben Hidegvíz-völgy, Kenderföldek; Jobbágy–Apc: és lejtősztyepréten. KCs – Kozárd: Pogányvár. Szuha-patak völgye; Héhalom: Templom-domb. 1073. Erysimum odoratum Ehrh.: Lajtamészkövön Gv – Bercel: Mogyorós. A Keleti-Cserhátból és andeziten lejtősztyepréten és félszáraz gyepben MÁRTON (1989a) jelzi, KUN (1996) a csővári Vár- is. KCs – Sámsonháza: Vár-hegy; Márkháza: hegyről és a béri Cigány-hegyről közli. Kapusznyica, Buda-hegy; Mátraverebély: Kő- 789. Galeobdolon luteum Huds.: Puhafaligetben. szirt-hegy. Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. Ennél bizonyára 1091. Reseda phyteuma L.: KCs – Buják: Zsellér- gyakoribb. földek, lajtamészkövön kialakult zavart 801. Salvia glutinosa L.: Patakok, vízmosások lejtősztyepben. BÁNKUTI (2000) az alsópetényi mentén növő gyertyános-tölgyesek ritka Fagetalia Kő-hegyről jelzi, emellett Gödöllőről ismerjük eleme. KCs – Mátraszőlős: Szamár-patak völgye, (KOVÁCS – PRISZTER 1957). Rednek; Hollókő: Öregszőlő alatti patak völgye. 1106. Viola ambigua W. et K.: Sztyepréteken. KCs 803. Salvia aethiopis L.: Löszös alapkőzeten, – Sámsonháza: Mitereli dűlő (meszes homok- Festuca rupicola s.l. gyep megnyíló foltjaiban. kövön); Buják: Csirke-hegy (lajtamészkövön). A KCs – Buják: Sereg-hegy, Zsellérföldek; Ecseg: Cserhátból CSIKY – SULYOK – SCHMOTZER (1999) Erős oldal, Csordanyom; Pásztó: Nádasd; Bér: a Kerékkötő-hegyről közli. Csirke-hegy; Sámsonháza: Csűd-hegy; 1152. Asyneuma canescens (W. et K.) Griseb. et Nagybárkány: Csörgőpuszta. Sch.: Lejtősztyepben néhány tő. KCs – Bükk- 810. Calamintha sylvatica Bromf. subsp. sylvatica: hegy. Itt utoljára 1988-ban találta Stadler Árpád. Melegkedvelő és cseres-tölgyesekben. KCs – 1163. Aster sedifolius L. subsp. sedifolius: A Szuha- Mátraszőlős: Kőkapu-hegy, Ördög-völgy, Kerek- patak völgyében a patakmeder mélyítésével az ott bükk, Tepke, Ecseg: Közép-hegy déli és keleti található magassásrétek erősen sztyepesednek, oldala; Cserhátszentiván: Közép-hegy keleti átmeneti jellegűek. Ezen az élőhelyen nagy oldala; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy; Buják: tömegben él a faj, bár lelőhelyeinek jelentős részét Csirke-hegy. beszántották. Máshol néhány tő zavart, löszös 853. Kickxia elatine (L.) Dum.: Gabonatarlókon. sztyepréten. KCs – Buják: Zsellérföld, KCs – Bér–Buják: Csirke-hegy délkeleti része. Hényelpuszta; Csa – Szarvasgede–Jobbágyi–Apc: Gv – Becske: Muska-tető. Szuha-patak völgye. 879. Pseudolysimachion longifolium (L.) Opiz: Mo- 1165. Aster amellus L.: Üledékes kőzeteken (főleg csárréten tömeges volt, lelőhelyének egy részét lajtamészkövön) több helyen tömeges. KCs – Bu- 1996-ban beszántották. Csa – Jobbágyi. Gyúri ják: Csirke-hegy; Ecseg–Kozárd: Bézma déli olda- dűlő; Palotás: Hidegvíz-völgy (itt beerdősített la; Kozárd: Pohánka; Sámsonháza–Nagybárkány: mocsárréten néhány tő). KOVÁCS – PRISZTER Csűd-hegy; Sámsonháza: Brezina; Mátra-szőlős: (1956) Szécsény környékéről közli. Rednek; Hollókő: Öregszőlő; Mátraverebély: Kő- 919. Lathraea squamaria L.: Puhafaligetben. Csa – szirt-hegy. A területről MÁRTON (1989a) jelzi. Kisbágyon: Alsó rétek. 1182. Gnaphalium uliginosum L.: Parti iszap- 921. Globularia punctata Lap.: Lajtamészkövön növényzetben. Csa – Palotás: Palotási-víztározó nyílt, száraz gyepekben. KCs – Buják: Zsellérföld, partja. Csirke-hegy; Cserhátsurány: Dobrák. Priszter 1184. Inula helenium L.: Patakok mentén mocsár- Szaniszló Alsópetény környékéről közli (KOVÁCS réteken, magaskórósokban, de megjelenik – PRISZTER 1957). másodlagos száraz gyepekben, felhagyott

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 81

szőlőkben is. KCs – Cserhátszentiván–Ecseg: hegy; Felsőtold: Major-hegy. Zsunyi-patak völgye; Ecseg: Vármellék; 1304. Cirsium pannonicum (L.f.) Link: Lajtamész- Felsőtold: Szurdok; Alsótold: Nagy-Mező-hegy kövön, félszáraz gyepekben és Stipa tirsa nyugati lába; Garáb: Garábi-patak völgye, Cselei dominálta gyepekben nagy egyedszámban. KCs – dűlő, Klátyik-tanya környéke; Pásztó: Butykás- Buják: Csirke-hegy. patak völgye, Zemán-völgy; Hollókő: Öregszőlő. 1309. Crupina vulgaris Pers.: Andezit szikla- Már KÁRPÁTI (1952) említi a Cserhátból, majd gyepekben, helyenként nagy egyedszámban. A többen közlik a területről. A Cserhát északi, Csirke-hegy déli részén szántó, illetve gabonatarló északkeleti részén mi is többfelé láttuk. szegélyében nagy egyedszámban él. KCs – Ecseg: 1186. Inula germanica L.: Löszös alapkőzeten ki- Bézma déli oldala; Kozárd: Pogányvár; alakult sztyeprétek üde gyepbe való átmenetének Mátraszőlős: Kőkapu-hegy; Hollókő: Gomb-hegy; maradványaiban, telepített erdei fenyves Bér: Csirke-hegy délkeleti hegylába. A Cserhátból szegélyén. Csa – Palotás: Palotási-víztározó elsőként KUN (1996) közli a béri Cigány-hegyről. partja, Hidegvíz-völgy (tömeges). 1313. Centaurea solstitialis L.: Közút és szántó 1192. Inula oculus-christi L.: Andeziten szikla- közti zavart, száraz gyepben néhány tő. Csa – gyepekben, lejtősztyepréten, bokorerdők tisz- Héhalom: Teczlaktanya közelében. tásain. KCs – Ecseg: Bézma nyugati oldala, 1331. Centaurea sadleriana Janka: Lajtamészkövön Középhegy déli oldala, Magas-hegy; Kozárd– és löszös alapkőzeten kialakult sztyepréteken. Pásztó: Pogányvár; Alsótold: Nagy-Mező-hegy KCs – Ecseg: Parlag, Vármellék, Bézma déli nyugati oldala; Mátraszőlős: Kacsan, Kis-Függő- oldala; Kozárd: Pohánka; Buják: Bokriszőlők kő, Tepke nyugati oldala. alatt, Nyuga-hegy, Csirke-hegy; Sámsonháza– 1218. Achillea crithmifolia W. et K.: Bokorerdők Nagybárkány: Csűd-hegy; Sámsonháza: Brezina. sziklás, nyílt szegélyén. KCs – Cserhátszentiván: Csa – Palotás: Palotási-víztározó partja. Közép-hegy keleti oldala; Ecseg: Bézma nyugati 1335. Carthamus lanatus L.: Andeziten, löszös oldala. kőzeteken kialakult sztyeprétek nyíltabb, zavart 1246. Artemisia pontica L.: Löszös alapkőzeten részein. KCs – Ecseg: Erős-oldal; Kozárd: kialakult sztyepréteken. KCs – Mátraverebély: Pogányvár; Mátraszőlős: Vízfogó; Bér: Csirke- Kő-szirt-hegy; Csa – Palotás: Hidegvíz-völgy. hegy déli alja, a falu közelében (löszös, homokos 1252. Petasites hybridus (L.) G.M.Sch.: Patak menti üledéken). magaskórósban. KCs – Kisbárkány–Nagybárkány: 1350. Scorzonera hispanica L.: Lajtamészkövön Kisbárkányi-patak völgye; Kisbárkány: Zsunyi- kialakult szárazabb sztyepréteken. KCs – Ecseg: patak, „Almáspusztai-patak”. Bézma déli oldala; Buják: Csirke-hegy. 1280. Xeranthemum cylindraceum Sibth. et Sm.: 1365. Sonchus palustris L.: Mocsárréteken és Andeziten, löszös alapkőzeten kialakult száraz magassásosban. Gv – Bercel: Mogyorós. A gyepekben helyenként tömeges. KCs – Kozárd: Cserhátban Kovács Margit találta és „Tolmács – Pogányvár; Buják: Nyuga-hegy; Sámsonháza: Diósjenő” helymegjelöléssel közölte (KOVÁCS – Csűd-hegy; Herencsény: Gyürki-hegy; Bér: PRISZTER 1957), majd jelzi BÁNKUTI (1994) is Csirke-hegy déli alja, Határdűlő; Mátraszőlős: Rétságról és Bánkról, aztán KUN (1996) a Bér- Vízfogó, Názár, Zsákfa. Csa – Buják: patak felső folyásáról. Később BÁNKUTI (2000) a Hényelpuszta. KÁRPÁTI (1952) behurcolt Nyugati-Cserhát több pontján megtalálta. növényfajként jelzi Buják mellől. Ezután Priszter 1367. Lactuca perennis L.: Andeziten kialakult Szaniszló több mint egy tucat helyről említi sztyepréteken. KCs – Ecseg: Bézma nyugati (KOVÁCS – PRISZTER 1957). Tapasztalataink oldala; Közép-hegy. KÁRPÁTI (1954) említi a szerint mind a most ismertetett területen, mind a becskei Szentpéter-hegyről. Déli-Mátrában gyakran szem elé kerül. 1414. Monotropa hypopitys L.: Lajtamészkövön, 1293. Carduus crispus L.: Patak menti magas- telepített erdei fenyves melletti fiatal csertölgy kórósban, puhafaligetben. KCs – alatt egy példány (valószínűleg a fenyővel Cserhátszentiván–Ecseg: Zsunyi-patak völgye. betelepülve). KCs – Mátraszőlős: Vaskapu; 1296. Carduus collinus W. et K.: Andeziten kiala- Mátraverebély: Meszes-tető. kult sziklagyepekben, lejtősztyepekben, sokszor 1443. Lychnis coronaria (L.) Desr.: Bokorerdőkben, bokorerdők tisztásain. KCs – Ecseg: Bézma melegkedvelő- és cseres-tölgyesekben, ezek sze- nyugati oldala, Közép-hegy déli és nyugati oldala; gélyein, illetve cserjésedő lejtősztyepekben, ande- Kozárd: Pogányvár; Alsótold: Tepke gerinc; ziten. KCs – Ecseg: Bézma, Közép-hegy, Magas- Pásztó: Pilis-tető; Mátraszőlős: Kacsan, Kis- hegy; Cserhátszentiván: Bézma alja; Kozárd– Függő-kő, Magasverő, Tepke keleti oldala, Pásztó: Pogányvár, Barát-hegy; Buják: Csirke- Kőkapu-hegy; Nagybárkány: Hármashatár-hegy; hegy, Káva-hegy; Mátraszőlős: Szakadási oldal, Mátraverebély: Kő-szirt-hegy; Hollókő: Nadám- Tepke, Kis-Függő-kő, Purga; Pásztó: Pilis-tető. 82 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

1469. Dianthus collinus W. et K.: Lajtamészkövön 1749. Ornithogalum pyramidale L.: Üledékes kialakult félszáraz gyepekben, és löszös kőzeteken kialakult sztyepréteken, alapkőzeten kialakult száraz gyepekben. KCs – természetközelibb és – sokszor erősen zavart – Ecseg: Bézma déli oldala; Buják: „Bokriszőlők másodlagos gyepekben egyaránt gyakori. KCs – alatt”. Ed – Galgaguta: Mityiri-hegy. Csa – Buják: Sereg-hegy, Nyuga-hegy, Zsellérföld, Kisbágyon: Alsó rétek. „Bokriszőlők” alatt, Kanyó (szőlők); Buják–Bér: 1576. Androsace elongata L.: Nyílt andezit- Csirke-hegy; Bér: Öreg-hegy, Határ dűlő; Ecseg: sziklagyepben. KCs – Ecseg: Közép-hegy. Máthé Várdomb, Vármellék, Közép-hegy, Bézma déli Imre találta Becskén (KOVÁCS – PRISZTER 1956), oldala, Zsunyi-patak völgye; Kozárd: Pohánka, majd HÖHN et al. (1996) közli a hollókői Szár- Pogányvár; Cserhátszentiván: Közép-hegy alja; hegyről. Felsőtold: Kecske-hegy; Sámsonháza: Csűd-hegy, 1720. Allium sphaerocephalon L.: Andeziten, Vörösharaszt; Márkháza: Kapusznyica, Buda- sziklagyepekben és lejtősztyepréteken. Szokatlan hegy, Temető. Csa – Buják: Hényelpuszta; cönológiai helyzetben bukkantunk rá a Tepkén, Kisbágyon: Alsó rétek; Palotás: Palotási-víztározó ahol Poa nemoralisos cseres-tölgyesben öt virágzó partja, Hidegvíz-völgy, Kenderföldek; Jobbágyi: töve él. KCs – Alsótold: Tepke; Ecseg: Közép- Gyúri dűlő. hegy; Kozárd: Pogányvár, Barát-hegy; Pásztó: 1767. Paris quadrifolia L.: Patak menti gyertyános- Pilis-tető; Bátonyterenye: Sulyom-hegy. tölgyesben mintegy húsz tő. KCs – Hollókő: 1723. Allium. scorodoprasum L. subsp. waldsteinii Öregszőlő alatti patak völgye. (G. Don) Stearn): Lajtamészkövön kialakult 1778. Iris graminea L.: Lajtamészkövön és andezi- nyíltabb sztyepréten néhány tő. KCs – ten, cserjésedő félszáraz gyepben, illetve Nagybárkány: Csűd-hegy. melegkedvelő tölgyesben. KCs – Buják: 1730. Allium angulosum L.: Kiszáradó lápréten, Zsellérföldek, Csirke-hegy; Ecseg: Bézma déli mocsárréten. Csa – Jobbágyi: Gyúri dűlő (a oldala. lelőhely jelentős része beszántva). Szécsényből és 1779. Iris spuria L.: Patakvölgy kiszáradó Hévízgyörkről közli KOVÁCS – PRISZTER (1956). láprétjein, mocsárrétjein nagy tömegben. (Sajnos 1735. Allium marginatum L.: Legjellemzőbb lelőhelyének egy részét beszántották.) Csa – élőhelyei a cseres-tölgyesek és melegkedvelő Csécse–Szarvasgede–Jobbágyi–Apc: Szuha-patak tölgyesek sziklakibúvásos, ligetes részei, ahol völgye. szinte minden kitettségben előfordul. Általában 1780. Iris sibirica L.: Erősen eutrofizálódott, elnáda- néhány, vagy néhány tucat tő került elő, de a Kis- sodott mocsárréten él kis állománya. KCs – Függő-kőn több százas állománya él. Néhány töve Ecseg: Sós rétek. lajtamészkő szárazabb sztyeprétjéről is előkerült 1783. Iris pumila L.: Andeziten és lajtamészkövön, (Csirke-hegy). KCs – Ecseg: Közép-hegy nyugati sziklagyepekben és nyíltabb sztyepréteken. KCs – oldala, Bézma keleti oldala; Pásztó: Barát-hegy Cserhátszentiván: Közép-hegy keleti oldala; délkeleti oldala; Mátraszőlős: Kis-Függő-kő Ecseg: Bézma nyugati oldala, Erős-oldal, Közép- északnyugati oldala, Tepke (Pusztaszőlők); Buják: hegy; Ecseg–Kozárd: Bézma déli oldala; Csirke-hegy déli oldala, Bokri-hegy, Magas-hegy; Nagybárkány: Csűd-hegy. A területről MÁRTON Garáb: Köves-bérc nyugati oldala. KOVÁCS – (1989a) jelzi. PRISZTER (1956) Máriabesenyő mellől, míg 1785. Iris variegata L.: Andeziten és lajtamész- BÁNKUTI (2000) az alsópetényi Kő-hegyről jelzi. kövön, sziklagyepeken, sztyepréteken, száraz 1736. Lilium bulbiferum L.: Puhafaligetben él tölgyesek sziklás, nyílt részein sokszor nagy néhány, minden bizonnyal kivadult tő. KCs – egyedszámban. KCs – Ecseg: Bézma nyugati Pásztó: Butykás-patak völgye. oldala, Magas-hegy; Ecseg–Kozárd: Bézma keleti 1737. Lilium martagon L.: Gyertyános- oldala; Mátraszőlős: Függő-kő-bánya, Kis-Függő- tölgyesekben, cseres-tölgyesekben és puhafa- kő, Rednek; Sámsonháza: Brezina: Sámsonháza– ligeterdőkben. KCs – Ecseg: Bézma, Közép-hegy, Nagybárkány: Csűd-hegy; Buják: Csirke-hegy. Magas-hegy; Garáb: Macska-hegy; Hollókő: 1811. Cephalanthera rubra (L.) Rich.: Andeziten és Öregszőlő alatti patak völgye; Sámsonháza: meszes üledéken, bokorerdőkben és melegkedvelő Brezina; Buják: Csirke-hegy; Mátraszőlős: tölgyesben, illetve puhafaligetben. KCs – Ecseg: Kacsan-völgy; Nagybárkány: Csűd-hegy; Kozárd: Bézma nyugati oldala, Közép-hegy nyugati és déli Barát-hegy. Csa – Buják: Hényelpuszta. oldala; Mátraszőlős: Kőkapu, Kőfejtő; Garáb: 1745. Scilla drunensis Speta: Patakvölgyben, Vörös-hegy. Csa – Ecseg: Mogyorós alja. gyertyános-tölgyesben, éger- és puhafaligetben. PENKSZA – TÓTH (1992) és BÁNKUTI (2000) is jelzi KCs – Buják: Bokri-patak völgye (nagy előfordulását. egyedszámban); Ecseg: Zsunyi-patak völgye (néhányszor tíz tő).

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 83

1812. Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce: 1834. Platanthera bifolia (L.) Rich.: Andeziten és Melegkedvelő- és cseres-tölgyesek, gyertyános- lajtamészkövön, melegkedvelő- és cseres- tölgyes, ültetett kocsányos-tölgyes, puhafaliget. tölgyesben, félszáraz gyepben. KCs – Ecseg: KCs – Cserhátszentiván: Szuha-patak völgye; Bézma keleti oldala; Kozárd: Pogányvár; Pásztó: Mátraszőlős: Kacsan-völgy, Kőfejtő, Kőkapu- Barát-hegy; Mátraszőlős: Rednek, Öreg Tepke. hegy; Sámsonháza: Brezina; Márkháza: Buda- 1845. Orchis morio L.: Andeziten és lajtamész- hegy. Csa – Ecseg: Mogyorós alja; Palotás: kövön, sztyepréteken. KCs – Buják: Bokri-hegy; Palotási-víztározó partja. PENKSZA – TÓTH (1992) Ecseg: Magas-hegy keleti oldala; és BÁNKUTI (2000) is jelzi előfordulását. Cserhátszentiván: Bézma alja; Kozárd: Bézma déli 1813. Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch: Ülte- oldala; Sámsonháza: Vár-hegy, Csűd-hegy. tett, középkorú kocsányos-tölgyesben több ezer tő BÁNKUTI (2000) is jelzi a nyugati részekről. (Palotás) és gyertyános-tölgyesben pár tő 1848. Orchis ustulata L.: Lajtamészkövön, félszáraz (Sárkány-hegy). KCs – Nógrádmarcal: Sárkány- gyepben néhány tő (Frangula alnus társaságában). hegy; Bátonyterenye: Bükk-völgy (idős erdei KCs – Buják: Csirke-hegy. fenyves-ben). Csa – Palotás: Palotási-víztározó 1849. Orchis purpurea Huds.: Lajtamészkövön partja, Hidegvíz-völgy. PENKSZA – TÓTH (1992) és száraz és félszáraz gyepekben. KCs – Buják: BÁNKUTI (2000) is jelzi előfordulását. Zsellérföld, Nyuga-hegy; Buják–Bér: Csirke-hegy; 1823. Epipactis microphylla (Ehrh.) Sw.: Bokor- Ecseg–Kozárd: Bézma déli oldala; Mátraszőlős: erdőkben, melegkedvelő tölgyesekben. KCs – Rednek, Mészkemencék, Kőkapu, Kacsan; Ecseg: Közép-hegy nyugati és déli oldala, Bézma; Sámsonháza: Csűd-hegy (itt a fehér színváltozat Mátraszőlős: Kőkapu-hegy, Kőfejtő, Elő-völgy; is), Brezina, Mitereli dűlő; Márkháza: Buják: Csirke-hegy; Sámsonháza: Mitereli dűlő. Kapusznyica, Buda-hegy; Bátonyterenye: Bükk- PENKSZA – TÓTH (1992) a Meszes-tetőről, völgy (itt idős erdei fenyves szélén). MÁRTON BÁNKUTI (2000) az alsópetényi Kő-hegyről jelzi. (1989a)a TK-ből, PENKSZA – TÓTH (1992) a 1825. Epipactis helleborine (L.) Crantz: Gyertyá- Meszes-tetőről, BÁNKUTI (2000) a nyugati nos- és cseres-tölgyesekben, puhafaligetekben. részekről jelzi. KCs – Ecseg: Zsunyi-patak völgye; Buják: 1850. Orchis militaris L.: Lajtamészkövön, száraz Csirke-hegy; Mátraszőlős: Tepke, Szamár-patak sztyepréten néhány tő. KCs – Kozárd: Pohánka; völgye; Hollókő: Öregszőlő alatti patak völgye. Mátraszőlős: Mészkemencék (nyílt, száraz Csa – Palotás: Palotási-víztározó partja. A Zsunyi- tölgyesben); Bátonyterenye: Bükk-völgy (fiatal, patak völgyéből zöld színváltozatát jelzi KOVÁCS ritkás fenyőültetvény erodálódó talaján). – PRISZTER (1957), majd PENKSZA – TÓTH (1992) a 1892. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla: Meszes-tetőről, míg BÁNKUTI (2000) az Mocsárréteken, belvizes szántókon, nádasban. alsópetényi Kő-hegyről említi a faj előfordulását. Nagyobb, mintegy 50m2-nyi állományt alkot a 1826. Epipactis purpurata Sm.: Gyertyános- víztározóban. KCs – Nógrádmarcal: Kül-mezsgye; tölgyesben pár tő. KCs – Nógrádmarcal: Sárkány- Cserhátsurány: Fekete-víz. Csa – Palotás: hegy. Kenderföldek; Palotás–Kisbágyon: Palotási- 1827. Limodorum abortivum (L.) Sw.: Állományai víztározó partja; Szarvasgede: Szuha-patak mente. egymás közelében, gerincközeli cseres- 1911. Carex vulpina L.: Mocsárréteken elszórtan tölgyesekben, főként azok nyíltabb részein élnek. kisebb állományt alkot. Csa – Kisbágyon: Alsó KCs – Alsótold–Mátraszőlős: Tepke; Pásztó: rétek; Palotás: Palotási-víztározó. Barát-hegy. A növényt 1985-ben Stadler Árpád 1942. Carex humilis Leyss.: Lajtamészkövön, me- találta, 1999-ben mintegy hatvan tövét számoltuk szes homokkövön, nyílt tölgyesekben, lejtő- össze. MÁRTON (1989a) a szövegben nem említi, sztyepekben. KCs – Sámsonháza: Mitereli dűlő; de a mű fényképanyagában tepkei fotó van. Bér: Csirke-hegy; Buják: Zsellérföldek; Garáb: Elsőként BÁNKUTI (2000) közli a hegységből, aki Vörös-hegy; Mátraszőlős: Kőkapu, Kacsan. az alsópetényi Kő-hegyen találta. 1952. Carex halleriana Asso: Az Északi-közép- 1829. Neottia nidus-avis (L.) Rich.: Gyertyános- és hegységben legkeletibb előfordulása a Cserhátból cseres-tölgyesekben gyakori. KCs – Buják: ismert. Tapasztalataink szerint a Keleti-Cserhát Csirke-hegy, Magas-hegy, Bokri-patak völgye; lajtamészkő-takaróval, vagy ennek Ecseg: Bézma, Közép-hegy, Magas-hegy; Pásztó– maradványaival bíró alapkőzeteken kialakult Kozárd: Barát-hegy; Garáb: Purga, Macska-hegy, félszáraz gyepekben, bokorerdőkben, Köves-bérc; Alsótold–Mátraszőlős: Tepke; melegkedvelő tölgyesekben kifejezetten jellemző Mátraszőlős: Függő-kő-völgy; Kisbárkány: Veres- előfordulása. (Részletesebben lásd KUN et al. hegy; Nagybárkány: Hármashatár-hegy; (2000: 211.) KCs – Herencsény: Gyürki-hegy; Mátraverebély: Kő-szirt-hegy. Sámsonháza: Mitereli dűlő, Csűd-hegy, Brezina; Buják: Zsellérföldek; Ecseg: Közép-hegy, Bézma; 84 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

Nagybárkány: Csűd-hegy; Mátraszőlős: Nagy ben is megjelenik. KCs – Sámsonháza–Nagybár- Rednek; Buják: Csirke-hegy; Mátraszőlős: kány: Csűd-hegy; Sámson-háza: Brezina; Kozárd: Kőkapu. Előfordulását már KÁRPÁTI (1952) Pogányvár, Barát-hegy; Márkháza: Buda-hegy; megemlíti, de közli PENKSZA – TÓTH (1992) a Buják: Csirke-hegy; Mátraverebély: Kő-szirt- Meszes-tetőről, KUN et al. (2000) a Buda-hegyről, hegy. BÁNKUTI (2000) Alsópetény mellől. 2134. Stipa capillata L.: Andeziten és üledékes 2017.: Puccinellia distans (L.) Parl.: Mocsárréten kőzeteken, száraz sztyepréteken állományalkotó. néhány tő. Csa – Kisbágyon: Alsó rétek. KCs – Ecseg: Bézma nyugati oldala, Közép-hegy 2027. Poa pannonica Kern. subsp. scabra (Kit.) nyugati oldala; Sámsonháza: Vár-hegy, Mitereli Soó: Andeziten, nyílt sziklagyepekben, dűlő; Cserhátsurány: Dobrák; Buják: Csirke-hegy; sziklahasadék-társulásokban élnek kisebb Bátonyterenye: Sulyom-hegy. Csa – Becske: állományai. KCs – Ecseg: Bézma nyugati oldala, Muszka-hegy. Ed – Galgaguta: Mityiri-hegy. Közép-hegy nyugati és déli oldala; Kozárd: 2136. Stipa tirsa Stev.: Lajtamészkövön, szárazabb Pogányvár, Barát-hegy; Alsótold: Nagy-Mező- sztyepréteken állományalkotó. A Szuha-patak hegy; Pásztó: Pilis-tető; Mátraszőlős: Kőkapu- völgyében (Gyúri dűlő) kiszáradó mocsárrét hegy, Kacsan, Tepke keleti oldala, Függő-kő- sztyepesedő részén telepedett meg. KCs – Ecseg: bánya; Felsőtold: Major-hegy. HÖHN et al. (1996) Bézma déli oldala; Buják: Csirke-hegy; a hollókői Szár-hegyről jelzi. Mátraszőlős: Rednek; Cserhátsurány: Dobrák; 2039. Melica altissima L.: Közút melletti zavart, Bér: Öreg-hegy. Csa – Jobbágyi: Gyúri dűlő. erdőszéli növényzetben, illetve patakmenti 2138. Stipa. pennata L.: Üledékes kőzeteken, száraz mezofil nyiladékban. KCs – Cserhátszentiván: sztyepréten állományalkotó. KCs – Buják: Sereg- Zsunyi-patak völgye. A Romhányi-hegyről KUN hegy, Nyuga-hegy, Zsellérföld; Buják: Csirke- (1996) jelzi előfordulását. hegy; Bér: Öreg-hegy; Cserhátsurány: Dobrák; 2042. Melica picta C. Koch: Mezofil jellegű cseres- Ecseg: Bézma déli oldala; Márkháza: Rednek; és gyertyános-tölgyesben, főleg völgyközeli Sámsonháza: Brezina. Már MÁRTON (1989a) is részen, andeziten és meszes üledékes kőzeteken. jelzi. KCs – Mátraszőlős: Kacsan-völgy; 2141. Stipa pulcherrima C. Koch: Andeziten Mátraverebély: Szentkúti-patak völgye. kialakult lejtősztyepeken. KCs – Ecseg: Bézma; 2053. Molinia hungarica Miltkovits in Miltkovits et Mátraverebély: Kő-szirt-hegy. Többen jelzik a Borhidi: Kiszáradó lápréten néhány kisebb környékről, köztük az egyik első KÁRPÁTI (1952), állomány. Csa – Jobbágyi: Gyúri dűlő. aki délies, sziklás lejtőkről említi, majd PENKSZA – 2060. Agropyron. pectiniforme R. et Sch.: Teljesen TÓTH (1992) és BÁNKUTI (2000) is jelzi. leromlott löszpusztagyep-maradványban tömeges. 2145. Tragus racemosus (L.) All.: Andeziten, nyílt Csa – Héhalom: Templom-domb; Palotás: sziklagyepekben. KCs – Ecseg: Erős oldal; belterületi útszéli gyepben néhány tő. Nagybárkány: Sátoros-hegy. KOVÁCS – PRISZTER 2063. Elymus caninus (L.) L.: Üde gyepben és pa- (1956) Ecskendről, Máriabesenyőről és Fótról takközeli növényzetben. KCs – Mátraverebély: jelzi. Szentkúti-patak völgye. Csa – Palotás: Hidegvíz- 2167. Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin.: Andeziten völgy. és mészkövön, sziklagyepekben, nyíltabb 2065. Aegilops cylindrica Host.: Löszös, homokos sztyepréteken. KCs – Ecseg: Közép-hegy nyugati üledéken, bolygatott, földút melletti gyepben. oldala, Bézma nyugati oldala; Kozárd: Pogányvár; KCs – Bér: Csirke-hegy déli alja, a faluból Márkháza: Kapusznyica; Mátraszőlős: Kőfejtő; kivezető földútnál. Legközelebb Gödöllőről, Garáb: Vörös-hegy; Herencsény: Gyürki-hegy; Fótról (KOVÁCS – PRISZTER 1956) és Sámsonháza: Mitereli dűlő. BÁNKUTI (2000) jelzi Szurdokpüspökiből (HARMOS – SRAMKÓ 2000) Rétság mellől. ismerjük. 2169. Acorus calamus L.: Vízi harmatkásásban 2077. Cleistogenes serotina (L.) Keng: Andeziten és nagyobb állományban, gyékényesben elszórtan, lajtamészkövön, nyílt sziklagyepben esetenként összesen mintegy száz tő. Csa – Kisbágyon– nagy egyedszámban. KCs – Ecseg: Bézma Palotás: Palotási-víztározó. Ipolyszög mellől már nyugati oldala, Közép-hegy nyugati oldala; KÁRPÁTI (1952) jelzi, majd MÁTHÉ (1959) a Kozárd: Pogányvár; Mátraverebély: Kő-szirt- magyarországi előfordulásokat is összegző hegy; Hollókő: Nadám-hegy; Felsőtold: Major- cikkében Bánk, Ipolyszög és Ludányhalászi hegy; Mátraszőlős: Kőfejtő. környékéről jelzi, később az Acoretum calami 2099. Danthonia alpina Vest.: Félszáraz gyepekben előfordulását is ismertetik az utóbbi lelőhelyről állományalkotó, de irtásréteken és lejtősztyepek- (KOVÁCS – MÁTHÉ 1967).

HARMOS K. – SRAMKÓ G. –- STADLER Á.: Adatok a Cserhát edényes flórájához 85

Köszönetnyilvánítás

Schmotzer Andrásnak, Sulyok Józsefnek és Vojtkó Andrásnak szakmai segítségnyújtásáért mondunk köszönetet. Kun Andrásnak a cikk igen alapos laktorását és építő megjegyzéseit köszönjük. Papp Máriát az angol nyelvű összefoglaló nyelvi lektorálásáért, míg Molnár V. Attilát a cikk írásakor nyújtott sokoldalú segítségéért illeti köszönet. Szintén köszönjük a Nimfea Természetvédelmi Egyesület támogatását.

Summary Data to the flora of Cserhát Hills (N-) K. HARMOS - G. SRAMKÓ - Á. STADLER

The authors carried out a flora research in the eastern part of Cserhát (hilly region of North-Hungary). The paper gives the first results. In the ennumeration, after the species name the habitat and the exact places of the occurances are described. They also give data on who else, whene and where found the species earlier. In the list the following results can be emphasised. - The occurances of some Fagetalia species e.g. Polystichum aculeatum (L.) Roth, Actaea spicata L., Geranium phaeum L.. Their presence are interesting because the region has submediterranian and continental character. - In xerothermic oak-forests such as Ceraso–Quercetum, Corno–Quercetum, Quercetum petraeae–cerris communities Vicia sparsiflora Ten. can be found, and in rocky grasses and steppe-slopes mainly exposed to south Cytisus albus Hacq., , Lathyrus sphaericus Retz., Onosma arenarium W. et K., Orobanche alsatica Kirschl., Crupina vulgaris L., Allium paniculatum L. grown. - Some species generally known to be frequent in the western part of Hungary e.g. Ononis pusilla L., Carex halleriana Asso. or Fraxinus ornus L. are quite frequent here too. - Common species with the Great Hungarian Plain occure on the southern foreground of the hills: Potentilla supina L., Euphorbia palustris L., Aster sedifolius L., Iris spuria L., etc. - The occurence of some rare weeds are also noticeable: e.g. Nepeta cataria L., Kickxia elatine (L.) Dum., Reseda phyteuma L., Centaurea solstitialis L., Carthamus lanatus L., Melica altissima L., Tragus racemosus (L.) All..

Irodalom

BÁNKUTI K. (1994): Adatok Magyarország flórájához. – Kitaibelia 4(1): 55-63. flórájához. – Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 19.:47-49. FARKAS S. (ed., 1999): Magyarország védett BÁNKUTI K. (2000): Luzula forsteri (Sm.) DC. a növényei. – Mezőgazda Kiadó, Bp., 422 pp. Mátrában, adatok a Cserhát flórájához – Kitaibelia FEKETE L. – BLATTNY T. (1913): Erdészeti 5 (1): 61-62. jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar BARTHA D. – MÁTYÁS V. (1995): Erdei fa- és Állam területén I-II. – Joerges, Selmecbánya. cserjefajok előfordulása Magyarországon. – HARMOS K. – SRAMKÓ G. (2000). Adatok a Mátra Sopron, 223 pp. edényes flórájához I. – Kitaibelia 5(1): 63-78. BARTHA D. – BÖLÖNI J. – KIRÁLY G. (eds., 1999): HÖHN M. – ITTZÉS P. – KECSKÉS F. – KUN A. (1996): Magyarország ritka fa- és cserjefajai I. – Tilia 7: 1- A Cserhát hegységben végzett flóra és 286. vegetációkutatásaink eddigi eredményei. In: A BORBÁS V. (1878): Floristicai közlemények a Magy. „Lippay János” Tudományos Ülésszak (Bp.,1996. Tud. Akadémia altal támogatott botanikai okt. 17-18.) előadásainak és posztereinek kutatásaimból. – Mathematikai és Természet- összefoglalói. – A Kertészeti és Élelmiszeripari tudományi Közlemények 15: 265-372. Egyetem kiadványai, Bp., p.: 52. BÖLÖNI J. (1999): Madárbirs fajok – Cotoneaster ITTZÉS P. (1996a): Mohaközösségek vizsgálata a spp. – In: BARTHA D. – BÖLÖNI J. – KIRÁLY G. Cserhát hegységben. In: A „Lippay János” (eds., 1999): Hazánk ritka fa- és cserjefajai I. – Tudományos Ülésszak (Bp., 1996. okt. 17-18.) Tilia 7: 193-218. előadásainak és posztereinek összefoglalói. – A BÖLÖNI J. – NAGY J. (1999). Szirti gyöngyvessző – Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kiadványai, Spiraea media FR. SCHM. – In: BARTHA D. – Bp., p.: 48. BÖLÖNI J. – KIRÁLY G. (eds. 1999): Hazánk ritka ITTZÉS P. (1996b). Adatok az Északi-középhegység fa- és cserjefajai I. – Tilia 7: 170-181. mohaflórájához. – Kitaibelia 1: 34-35. CSIKY J. – SULYOK J. – SCHMOTZER A. (1999): KÁRPÁTI Z. (1952): Az Északi hegyvidék nyugati Adatok a Salgótarján körüli oligocén kori homokkő részének növényföldrajzi áttekintése. – Földrajzi 86 KITAIBELIA 6 (1): 73-86.; 2001.

Értesítő 1: 289-307. flórajárás területén, különös tekintettel rétjeinek és KÁRPÁTI Z. (1954): Kiegészítés Soó-Jávorka „A legelőinek ökológiai viszonyaira. – Magyar magyar növényvilág Kézikönyve” c. munkájához. Tudományos Akadémia Agrártudományi – Bot. Közlem. 45(1-2): 71-76. Osztályának Közleményei 9: 1-57. KOVÁCS M. (1957): A nógrádi flórajárás MÁTHÉ I. (1959): Über die Standortverhältnisse von Magnocaricion-társulásai. – Bot. Közlem. 47: 135- Acorus calamus L. und dessen Vorkommen in 155. Ungarn. – Acta Botanica Academiae Scientiarum KOVÁCS M. (1968): Die Vegetation im Hungaricae 5(1-2): 79-86. Überschwemmungsgebiet des Ipoly (Eipel)-Flusses MÁTHÉ I. – KOVÁCS M. (1960): A Cserhát II. Die Ökologischen Verhältnisse der Pflanzen- tőzegmohás lápja. Bot. Közlem. 48: 106-108. gesellschaften. – Acta Botanica Academiae NOSZKY J. (1940): A Cserháthegység földtani Scientiarum Hungaricae 14(1-2): 77-112. viszonyai. – M. Kir. Földtani Intézet kiadása, Bp., KOVÁCS M. – PRISZTER SZ. (1956): A nógrádi 284 pp. flórajárás (Neogradense) érdekesebb növényei. – PENKSZA K. – TÓTH S. (1992): A Meszes-tető Bot. Közlem. 56(3-4): 309-311. növényzete. In: A „Lippay János” Tudományos KOVÁCS M. – PRISZTER SZ. (1957): Kiegészítések és Ülésszak előadásai és poszterei. Budapest, 1992. adatok „A magyar növényvilág kézikönyvé”-hez. – november 4-5. – A Kertészeti és Élelmiszeripari Bot. Közlem. 57(1-2): 87-93. Egyetem kiadványai, Bp., pp.: 147-150. KOVÁCS M. – MÁTHÉ I. (1967): Die Vegetation des PÓCS T. (1981): Növényföldrajz. In HORTOBÁGYI – Inundationsgebietes der Ipoly I. Zönologische SIMON (eds.): Növényföldrajz, társulástan és Untersuchungen. – Acta Botanica Academiae ökológia. – Tankönyvkiadó, Bp., pp.: 27-166. Scientiarum Hungaricae 13(1-2): 133-168. SIMON T.(2000): A magyarországi edényes flóra KUN A. (1996): Kiegészítések és újabb adatok a határozója. – Harasztok, virágos növények. – magyar flóra és vegetáció ismeretéhez. – Kitaibelia Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 976 pp. 1: 26-33. SOÓ R. (1966): A magyar flóra és vegetáció KUN A. – ITTZÉS P. – FACSAR G. – HÖHN M. (2000): rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. – Sziklagyepek és lejtősztyeppek a Közép-dunai Akadémiai Kiadó, Bp., 646 pp. Flóraválasztó környékén II. Mészkő- és SRAMKÓ G. (1999a): A mátraverebélyi Kő-szirt- dolomitvegetáció a Cserhát-hegységben. – hegy növényzete. – Kitaibelia 4(1): 51-53. Kitaibelia 5(1): 209-215. SRAMKÓ G. (1999b): Polystichum aculeatum (L.) KUN A. – ITTZÉS P. (2000): Az elbai nőszőfű Roth Cserhátszentiván mellett. – Kitaibelia 4(1): (Epipactis albensis Novakova et Rydlo) a 203. Cserhátban. – Kitaibelia 5(2): 333-334. STADLER Á. (1987): Botanikai kutatásjelentés. – LÁJER K. (1998): Bevezetés a magyarországi lápok kézirat. vegetáció-ökológiájába. – Tilia 6: 84-238. SZÉKELY A. (1997): Vulkánmorfológia (Tűzhányó- LÁNG S. (1967): A Cserhát természeti földrajza. – felszínalaktan) – ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 234 pp. Akadémiai Kiadó, Bp., 376 pp. SZERENCSÉS T. (1987): Botanikai kutatásjelentés. – MAROSI S. – SOMOGYI S. (eds. 1990): Magyarország kézirat. kistájainak katasztere II. – MTA VOJTKÓ A. (1993): A váci Naszály Földrajztudományi Intézete, Bp., pp.: 765-811. vegetációtérképe. – Bot. Közlem. 80(2): 103-110. MÁRTON F. (1989a): A Kelet-Cserhát Tájvédelmi VOJTKÓ A. (1995a): A Naszály hegy flórája. – Acta Körzet. In: FANCSIK J. (ed.): Nógrád megye védett Academiae Pedagogicae Agriensis Nova Series 21 természeti értékei. – Nógrád Megyei Tanács V. B. (Suppl. 1): 341-354. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya, VOJTKÓ A. (1995b):A Naszály hegy Salgótarján, pp.: 83-97. növénytársulásai. – Acta Academiae Pedagogicae MÁRTON F. (1989b): Kelet-Cserhát. In: RAKONCZAY Agriensis Nova Series 21 (Suppl. 1): 355-361. Z. (ed.): Ipolytarnóctól Füzérradványig. – ZÓLYOMI B. (1947). A Saxifraga aizoon a Mezőgazdasági Kiadó, Bp., pp.: 231-246. Cserhátban. – Bot. Közlem. 44: 80. MÁTHÉ I. (1956): Vegetációtanulmányok a nógrádi