DOCSLIB.ORG

A Felvilágosodás Előzményei Erdélyben És Magyarországon (1650–1750)

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
A Felvilágosodás Előzményei Erdélyben És Magyarországon (1650–1750) A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750) A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750) Szerkesztette Balázs Mihály Bartók István Szeged 2016 Készült a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola Régi Magyar Irodalom Képzési Program és az OTKA támogatásával. A borítón: Christian Wolff, Vernünftige Gedanken von Gott, der Welt und der Seele des Menschen, auch allen Dingen überhaupt, 1720 ISBN 978-963-306-477-1 Felelős kiadó: SZTE Magyar Irodalmi Tanszék Készült: Innovariant Nyomdaipari Kft., Algyő Felelős vezető: Drágán György www.innovariant.hu https://www.facebook.com/Innovariant TARTALOM ELŐSZÓ 7 A KORSZAK ESZMEI ÁRAMLATAIRÓL 11 BOROS GÁBOR: „Felvilágosodás”, „előzmény”. Elmélkedés a megkövült (filozófia)történeti metaforák felpuhításáról 13 TÜSKÉS GÁBOR: Janzenizmus, felvilágosodás, emlékirat 23 SZELESTEI N. LÁSZLÓ: A pietizmus sajátosságai a Kárpát-medencében 41 Keserű GIZELLA–BALÁZS MIHÁLY: Előfutárok vagy korán elhervadt virágok? Újabb eredmények és megfontolások a nemzetközi antitrinitarizmus-kutatásban 55 EURÓPAI TÁJÉKOZÓDÁS 73 SMRCZ ÁDÁM: A kora modern mnemotechnika gyakorlati filozófiai hasznáról 75 ÖTVÖS PÉTER: „Das Welt-Buch”. Barthold Heinrich Brockes világképéről 83 FAJT ANITA: Népszerű Filozófia. Johann Joachim Spalding Betrachtung über die Bestimmung des Menschenjéről 97 Szőke KORNÉLIA: Dobai Székely Sámuel és az altdorfi egyetem 109 SCHMAL DÁNIEL: Isaac La Peyrère és a racionális bibliakritika 119 PAVLOVITS TAMÁS: Pascal és a 17. század Voltaire Filozófiai leveleiben 131 MOLNÁR DÁVID: A kakukkoló Cocceius és egy beteg lélek alaptalan képzelődése. Előtanulmány az ifjabbik Joachim Stegmann műveinek kétnyelvű kiadásához 139 BALÁZS PÉTER: A Toledoth Jesu az európai eszmetörténetben 149 HOZZÁSZÓLÁS NAGY ÉLETMŰVEKHEZ 155 BENE SÁNDOR: Orpheus és Hercules (Francis Bacon, Zrínyi Miklós és a magyar felvilágosodás) 157 SIMON JÓZSEF: Bethlen Miklós és a hírnév. A Pufendorf-recepció problémája 173 NAGY LEVENTE: Bethlen Miklós és az erdélyi coccejanizmus a 17. század második felében 187 MACZELKA CSABA: Egy Bethlen Miklós-szöveghely margójára. Sir Thomas Browne Religio Medicije 207 5 LACZHÁZI GYULA: A magyarországi korai felvilágosodás lélektani irodalma és Bethlen Miklós önéletírásának lélektani relevanciájú megállapításai 217 KNAPP ÉVA–TÜSKÉS GÁBOR: II. Rákóczi Ferenc rodostói könyvtárának új rekonstrukciós kísérlete 227 A RECEPCIÓ MÓDOZATAI 249 GUBA ÁGOSTON: Czabán Izsák és az Existentia atomorum (RMK III 2423). Új kontextusok keresése a régi magyar filozófiában 251 BOGÁR JUDIT: A felvilágosodás előzményei egy evangélikus tudós tanár, ifj. Buchholtz György munkásságában 257 FÖLDESI FERENC: Lázár János, Christian Wolff tanítványa (Vázlat az erdélyi wolffianizmus kezdeteihez) 265 TÚRI TAMÁS: A pura religio felekezeti egységet szorgalmazó megfontolásai Ajtai Abód Mihály Halotti beszédében 277 KOLUMBÁN VILMOS JÓZSEF: Makfalvi József heterodoxiája 289 HEGYI ÁDÁM: Samuel Werenfels (1657–1740) szerepe a magyarországi felekezeti szembenállások csökkentésében a 18. században 303 LENGYEL RÉKA: „A világosság a tudomány”. A felvilágosodás mint módszer Verestói György halotti beszédeiben 315 GÖNCZÖL ANDREA: Losonczi B. András megtérésének históriája 329 BALÁZS MIHÁLY: Philologia sacra a magyar protestantizmusban. Kapcsolódások és elkülönülések 339 VADAI ISTVÁN: A’ nagyravágyó és semmi bizonyos vallású hívságos világ fiának keserves siralma. Bertalanffi Pál elfeledett verses munkájáról 353 NÉVMUTATÓ 361 6 ELŐSZÓ Kötetünk annak a konferenciának az előadásai alapján készült tanulmányokat tartalmazza, amely 2015. májusában zajlott le az MTA Bölcsészettudományi Központ Irodalomtörténeti Intézetének Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportja, továbbá az illetékes egyetemi tanszékek szervezésében. Té- máját – A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon 1650–1750 – ezúttal nem valamely évfordulós esemény indokolta, hanem sok műhelyben megérlelődött közös tapasztalat. A régi ma- gyarosok kötetlen eszmecseréin is gyakran felmerült, hogy a késő reneszánsz utáni időszak kérdés- köréhez érdemes lenne a korai felvilágosodás európai műhelyeiben megfogalmazott újabb felisme- résekkel közelíteni. Akik ezt hangoztatták, elsősorban abból indultak ki, hogy az egyre gyarapodó számú felvilágosodás-koncepciók között mértékadó tudósok (J. G. A. Pocock, Johannes van den Berg, David Sorkin és mások) ösztönzésére a figyelem középpontjába kerültek a vallási gondolko- dás keretében megjelent előzmények. A különböző felekezetekben fellépő ilyen tendenciák közös vonásait felkutatva többen vallási felvilágosodásról beszélnek. Olyan, a racionális megközelítés mi- nimumát legalább érvényesíteni akaró törekvéseket értenek ez alatt, amelyek képviselői a vallás- háborúkba és a felekezetek közötti küzdelmekbe belefáradva megújíthatónak tartott rendszereik újrafogalmazásán dolgoztak, hogy akár a bölcselet segítségével, akár más módon élhető hitéletet, toleráns politikát és közös erkölcsi kereteket kínáljanak a sokfelé szakadt keresztény világ számára. Izgalmas feldolgozások sora jelent meg az utóbbi évtizedekben az ilyen újító törekvések különböző típusairól, s a fellépésüket kísérő, olykor egy-egy felekezet határán belül maradó, máskor azokon is túllépő küzdelmekről. Aligha csodálkozhatunk azon, hogy a 17-18. század felekezetek által oly erősen meghatározott magyarországi és erdélyi művelődésnek és irodalomnak több kutatóját megérintette ez az Európa szerte komoly eredményeket felmutató kutatási program. Jól látszik az is, hogy a kívülről érkezett ösztönzés összekapcsolódott a hazai szakirodalom olvastán kialakult hiányérzettel. Közismert, hogy a sokak számára mai napig is alapvetőnek tekintett Kosáry-monográfia a lehető legnagyobb idegen- kedéssel tekint mindarra, ami a felekezetek világában történt, s talán ezzel is magyarázható, hogy a mindannyiunk által zsinórmértéknek tekintett nagy Szauder-tanulmányban – A 18. századi magyar irodalom és felvilágosodás kutatásának feladatai, ItK, 51(1969), 131–156. – körvonalazott teendők kö- zött nincs terület, ahol olyan nagy lenne a lemaradás, mint a különféle felekezetek művelődési és irodalmi törekvéseinek értékelésében. Néhány nagy életmű (Bethlen Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen) tanulmányozásában természetesen olykor ennek a szempontnak az érvényesíté- sével is születtek maradandó eredmények, de abban a kérdésben, hogy az 1760–1770-es években kibontakozó folyamatok mennyiben tekinthetők a század első felében megtapasztaltak kiteljese- désének, aligha tudunk többet, mint a folytonosságot láttatni akaró Szauder, vagy a nem csupán az előfelvilágosodás fogalmát vitató, hanem a 18. század első felében még félénk előzmények ki- mutatásához is szkeptikusan viszonyuló Baróti Dezső. Az újabb eredményekre, így elsősorban Bíró Ferenc összefoglalására – A felvilágosodás korának magyar irodalma, Balassi Kiadó, Bp., 1998 – Szilágyi Mártonnal – Vallás, felvilágosodás, irodalom. Kételyek és megfontolások, Korunk 10(2009), 12–19. – együtt elmondhatjuk tehát, hogy a laicizálódás folyamatának előtörténetéhez hasonlóan itt is akkor juthatunk előbbre, ha bizonyos elemi teendők elvégzésére is vállalkozunk, ha belefogunk az egyházak esetében is a „belső törésvonalak finom elemzésébe”. Ráadásul bizonyos felekezetek vagy áramlatok esetében nem is finomításról van szó, hanem a legelemibb teendők elvégzéséről annak érdekében, 7 Balázs Mihály hogy egyáltalán fölkerüljenek a 18. század szellemi térképére. Ezek az igen gyakorlatias megfonto- lások vezették a szervezőket a konferencia meghirdetésekor. Szándékosan nem szólítottak fel tehát elméleti kérdések körüljárására, sok helyütt használatos és vitatott fogalmak (elő-felvilágosodás, kora-felvilágosodás) megvitatására, s nem tűzték ki célul a periodizálás kérdésének tisztázását sem, bár mint az itt közölt tanulmányok némelyikéből látszik, nem is tiltottak el senkit ezektől. Mondanunk sem kell, hogy még ezt a szerényen és visszafogottan összeállított tervet sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani. A feltűnő hiányokról majd az alábbiakban említést teszünk, most hadd emeljünk ki néhány sikeresnek látszó mozzanatot. Mindenekelőtt azt, hogy mivel a számba vett eszmei áramlatok zöme a korban bölcseleti megalapozottságot is kapott, törekedtünk a ma- gyarországi filozófiatörténészek mozgósítására. A különféle diszciplinák közötti együttműködés aka- dozásait látva különös öröm, hogy néhányan elfogadták a meghívást, s tanulmányuk közlésre szánt változatát is elkészítették. Filozófiailag kevésbé képzett előadóink néhány tévedését már a vitában is helyesbítették, s itt közölt tanulmányaik erős ösztönzést jelentenek a hazai jelenségek távlatosabb szemlélésére. Ebből a megfontolásból születtek a fontos eszmei áramlatok némelyikével foglalkozó tanulmá- nyok a kötet élén. A filozófiatörténeti folyamatokat távlatosan szemlélő nyitótanulmányhoz a fele- kezeti szempont markáns jelenléte okán logikusnak látszott a janzenizmus és a pietizmus kutatásá- ban történteket áttekintő írások közlése, s indokoltnak látszott az is, hogy a konferencián később elhangzott egyik előadás kiegészítésével szülessen egy ilyen áttekintés az antitrinitarizmus területéről is. Erre nem csupán a nemzetközi kutatások meghatározó tendenciái késztetettek minket, de az is, hogy le kellett mondanunk a konferencián elhangzottak nyitóelőadások egyikének közléséről is, mert az hamarosan megjelenik az Erdélyi Múzeum Egyesület és a szegedi régi magyarosok gondo- zásában megjelenő kiadványban (Köleséri Sámuel és az európai korai felvilágosodás), amelyben az euró- pai összefüggéseket
Load more

Recommended publications
  • Truth and Toleration in Early Modern Thought
    King’s Research Portal Link to publication record in King's Research Portal Citation for published version (APA): Antognazza, M. R. (2019). Truth and Toleration in Early Modern Thought. In I. Hunter, & R. Whatmore (Eds.), Philosophy, Rights and Natural Law Edinburgh: Edinburgh University Press. Citing this paper Please note that where the full-text provided on King's Research Portal is the Author Accepted Manuscript or Post-Print version this may differ from the final Published version. If citing, it is advised that you check and use the publisher's definitive version for pagination, volume/issue, and date of publication details. And where the final published version is provided on the Research Portal, if citing you are again advised to check the publisher's website for any subsequent corrections. General rights Copyright and moral rights for the publications made accessible in the Research Portal are retained by the authors and/or other copyright owners and it is a condition of accessing publications that users recognize and abide by the legal requirements associated with these rights. •Users may download and print one copy of any publication from the Research Portal for the purpose of private study or research. •You may not further distribute the material or use it for any profit-making activity or commercial gain •You may freely distribute the URL identifying the publication in the Research Portal Take down policy If you believe that this document breaches copyright please contact [email protected] providing details, and we will remove access to the work immediately and investigate your claim.
    [Show full text]
  • Isaac Newton, Socinianism And“Theonesupremegod”
    Mulsow-Rohls. 11_Snobelen. Proef 1. 12-5-2005:15.16, page 241. ISAAC NEWTON, SOCINIANISM AND“THEONESUPREMEGOD” Stephen David Snobelen … we know that an idol is nothing in the world, and that there is none other God but one. For though there be that are called gods, whether in heaven or in earth, (as there be gods many, and lords many,) but to us there is but one God, the Father, of whom are all things, and we in him; and one Lord Jesus Christ, by whom are all things, and we by him. (1Corinthians 8:4–6) 1. Isaac Newton and Socinianism Isaac Newton was not a Socinian.1 That is to say, he was not a commu- nicant member of the Polish Brethren, nor did he explicitly embrace the Socinian Christology. What is more, Newton never expressly ac- knowledged any debt to Socinianism—characterised in his day as a heresy more dangerous than Arianism—and his only overt comment 1 The first version of this paper was written in 1997 as an MPhil assignment in History and Philosophy of Science at the University of Cambridge. I am grateful to Peter Lipton and my supervisor Simon Schaffer for their invaluable help at that time, along with David Money, who kindly refined my Latin translations. A later version of the paper was presented in November 2000 as a lecture in the Department of Early Hungarian Literature at the University of Szeged in Hungary. I benefited greatly from the knowledge and expertise of the scholars of the early modern Polish Brethren and Hungarian Unitarians associated with that department.
    [Show full text]
  • Zbigniew Ogonowski, Socynianizm. Dzieje, Poglądy, Oddziaływanie, Warszawa 2015, Oficyna Wydawnicza Aspra-JR, Instytut Historii Nauki Im
    332 RECENZJE I OMÓWIENIA Zbigniew Ogonowski, Socynianizm. Dzieje, poglądy, oddziaływanie, Warszawa 2015, Oficyna Wydawnicza Aspra-JR, Instytut Historii Nauki im. Ludwika i Aleksandra Birkenmajerów Polskiej Akademii Nauk, ss. 541 From its emergence in the late-sixteenth century, Socinianism, which had developed out of the ideas of the Italian non-conformists Lelio (1525–1562) and Fausto Sozzini (1539–1604), and which fundamentally reshaped the understanding of Christianity up to that point, was a very controversial religious phenomenon. As the established confessions sought to discredit it intellectually, and as adherence to it was deemed a punishable offence in the Holy Roman Empire of the German Nation because of its rationalizing and historicising critique of the dogma of the Trinity, Socinianism only suc- ceeded in establishing institutional Church structures in Poland-Lithuania. However, even in the relatively tolerant Polish-Lithuanian Republic of the Nobility, where Socinians constituted roughly one percent of the population in the early-seventeenth century,1 this blossoming of Socinianism did not last long. The Socinian academy at Raków, which was established in 1602, and the Raków printing press were both closed down by a decree of the Sejm in 1638. The Socinians themselves were expelled from Poland-Lithuania twenty years later, also by a decree of the Sejm. The short period, however, in which Socinianism was permitted to develop in public in a more or less unhin- dered way in Poland-Lithuania was nonetheless sufficient to let circulate its ideas across the whole of Europe. With the help of Socinian networks, books printed in Raków2 spread across the Holy Roman Empire and into the Netherlands and England, where they gave rise to intensive public debates.
    [Show full text]
  • Liberty, Enlightenment, and the Polish Brethren
    INTERCULTURAL RELATIONS ◦ RELACJE MIĘDZYKULTUROWE ◦ 2018 ◦ 2 (4) Jarosław Płuciennik1 LIBERTY, ENLIGHTENMENT, AND THE POLISH BRETHREN Abstract The article presents an overview of the history of the idea of dialogics and lib- erty of expression. This liberty is strictly tied to the problem of liberty of con- science. Since the 17th century, the development of the dialogics traveled from an apocalyptic – and demonising its opponents – discourse as in John Milton’s approach in Areopagitica, through dialogics of cooperation and obligations and laws (in the Polish Brethren, so-called Socinians, especially Jan Crell), through dialogics of deduction (transcendental deduction in Immanuel Kant), to dialog- ics of induction and creativity (John Stuart Mill). Key words: liberty of conscience, liberty of expression, Enlightenment, history of ideas, dialogue AREOPAGITICA BY JOHN MILTON AND THE APOCALYPTIC AND MARKET DIALOGICS (1644) The best starting point of my analysis is John Milton’s Areopagitica from 1644, which not only concerns liberty and freedom of speech, but also is the most famous and most extensive prose work of Milton, who has be- come world famous, above all, due to his poetry (Tazbir, 1973, p. 111). The text was published on November 23, 1644, without a license, with- out registration, without the identification of the publisher and printer, and was the first English text entirely devoted to freedom of speech and pub- lishing. The fact that responsibility was taken for the “free word” of the author, who allowed himself to be identified on the title page is critical. 1 Prof.; University of Lodz, Institute of Contemporary Culture, Faculty of Philology; e-mail: [email protected].
    [Show full text]
  • Między Wiarą a Rozumem, Trójca Święta W Pismach Andrzeja Wiszowatego
    Серія «Історичне релігієзнавство». Випуск 11 3 УДК 2 (091) Robert Mieczkowski, Instytut Politologii, UKSW, Warszawa MIĘDZY WIARĄ A ROZUMEM, TRÓJCA ŚWIĘTA W PISMACH ANDRZEJA WISZOWATEGO Fundament prawdziwej wolnych ludzi swobody w tym jest, kiedy im wolno czynić to, co bez krzywdy cudzej sobie być rozumieją potrzebnego i pożytecznego, i o to się żadnej peny i karania nie boją. Tego fundamentu pokój dissidentium postrzega, kiedy zabrania, aby ci niepokojeni i penowani nie byli, którzy sobie drogę do nieba taką obrali, jaką rozumieją być najprostszą i najsposobniejszą. … Przeto ten pokój jest lex fundamentalis wolności. Samuel Przypkowski, Braterska deklaracja na niebrat- erskie napomnienie.1 Słowa kluczowe: Socynianie, filozofia Braci Polskich, dogmat Trójcy Świętej, Andrzej Wiszowaty (1608-1678), Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716). BETWEEN fAITH AND REASON, THE HOlY TRINITY IN THE WRITINGS Of ANDRZEJ Wiszowaty Między wiarą a rozumem, Trójca Święta w pismach Andrzeja Wiszowatego… Between faith and reason, the Holy Trinity in the writings of Andrzej Wiszowaty will be analayzed the Andrzej Wiszowaty argumentation which was presented during the discussion which waged two eminent thinkers: Andreas Wissowatius, Polish sycy- nianin and Gottfried Wilhelm Leibinz, German philosopher of enlightenment, in the late seventeenth century. Presented exchange of views makes it possible to observe the philosophical premises that require rejection of the dogma of the Holy Trinity for Andrzej Wiszowaty. The discussion from which the Antitrinitarians arguments were quoted, bounced off a huge echo in the European theologians and philosophers en- vironment, mainly due to the fame enjoyed, decades later, by Leibniz. The discussion became known in Germany, thanks to Lessing, who was editor and commentator of the dispute about the Holy Trinity as well as an advocate of tolerance, German writer of enlightenment.
    [Show full text]
  • Michael Servetus : Champion of Humanism and Freedom of Conscience
    1 Michael Servetus : Champion of Humanism and Freedom of Conscience Marian Hillar Center for Philosophy and Socinian Studies Believing with you that religion is a matter which lies solely between man and his God, that he owes account to none other for his faith or his worship, that the legislative powers of government reach actions only, and not opinions, I contemplate with sovereign reverence that act of the whole American people which declared that their legislature should „make no law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise thereof,‟ thus building a wall of separation between Church and State. Thomas Jefferson, 1 January 1802 Letter of reply to the Danbury Association The Genius of Servetus There is no figure in the history of ideas who would match the breadth and scope of Michael Servetus's outlook and importance for the evolution of culture in Western Europe. He was a lonely scholar and a bold mind who brought together what was best in the cultural renewal of the Renaissance and in the attempt at the moral renewal programmed by those who came to be called Radical Reformers. He discovered through the study of the bible, which was made possible by the Reformation trends that its truth contrasted with official Christian practice and official doctrinal formulations. He saw that Christianity was corrupt morally and 2 ideologically, and, inspired by the rising spirit of the reform, he envisioned a plan to restore Christianity to its original simplicity and integrity as suggested by Erasmus. The genius of Michael Servetus extends to many fields of human endeavor: jurisprudence, mathematics, geography, astrology, philosophy, medicine, theology, and biblical criticism.
    [Show full text]
  • Philipp Van Limborch Y John Locke. La Influencia Arminiana Sobre La Teología Y Noción De Tolerancia De Locke
    05_ManfredSVENSSON.qxd:Maqueta.qxd 22/6/09 13:01 Página 261 PHILIPP VAN LIMBORCH Y JOHN LOCKE. LA INFLUENCIA ARMINIANA SOBRE LA TEOLOGÍA Y NOCIÓN DE TOLERANCIA DE LOCKE MANFRED SVENSSON Universidad de los Andes, Santiago de Chile RESUMEN: El presente trabajo constituye un análisis del modo en que la principal obra de la teología arminiana del siglo XVII, la Theologia Christiana de Philipp van Limborch, influyó sobre John Locke. El objetivo es doble: mostrar, por una parte, la influencia de van Limborch sobre las reflexiones teológi- cas de John Locke y, por otra parte, el modo en que la concepción de tolerancia de Locke se enmar- ca dentro de ese tipo específico de teología. PALABRAS CLAVE: Locke, van Limborch, tolerancia, teología, necesario-no necesario, adiaphora. Philipp van Limborch and John Locke. The Arminian Influence on Locke’s Theology and Theory of Toleration ABSTRACT: The aim of this essay is to present an analysis of the way in which the principal theological work of Dutch Arminianism of seventeenth-century, Theologia Christiana of Philipp van Limborch influenced John Locke. The aim is twofold: to show, on the one hand, the influence of van Limborch’s theology on Locke’s theological reflections, on the other hand, the way in which Locke’s understanding of tolerance is embedded in this kind of theology. KEY WORDS: Locke, van Limborch, tolerance, theology, necessary-non necessary, adiaphora. I. INTRODUCCIÓN Philipp van Limborch (1633-1712) es un autor hoy completamente desco- nocido. Sin embargo, su nombre es impreso aún hoy con cierta frecuencia, a saber, cada vez que se imprime la Epistola de Tolerantia de Locke, a él dedica- da 1.
    [Show full text]
  • Intolerância Religiosa E Excomunhão Em Amsterdã: O Caso Uriel Da Costa
    INTOLERÂNCIA RELIGIOSA E EXCOMUNHÃO EM AMSTERDÃ: O CASO URIEL DA COSTA Ernania Santana Santos*1 Resumo: A intolerância religiosa apesar de ser um tema ainda tão atual, remonta ao século XVI, e foi responsável por causar várias vítimas ao longo dos tempos, nesse sentido, se insere o caso de Uriel da Costa, cristão-novo que após empreender fuga para Amsterdam, onde havia uma certa liberdade religiosa para praticar o judaísmo, mas por defender ideias ortodoxas terminou sofrendo uma impiedosa perseguição que levou a excomunhão, consequentemente não suportando tamanha desonra cometeu o suicídio. Nesse período Holanda já se apresentava como centro econômico promissor, mas também com várias congregações judaicas e como refúgio para muitos perseguidos de praticar sua fé judaica em regiões onde o santo ofício atuava. Entre a historiografia há uma certa tendência em perceber uma evolução do pensamento de Da Costa dividido por fases transitando desde o catolicismo até o deísmo com paradas no marranismo criptojudaico e no judaísmo mais ortodoxo pelo meio do caminho. Palavras-chave: Intolerância, Excomunhão, Ortodoxia, Heterodoxia ABSTRACT Summary: Religious intolerance despite being a subject still so present, dates back to the sixteenth century, and was responsible for causing several casualties over time, in this sense, fits the case of Uriel da Costa, a New Christian who undertake after escape to Amsterdam, where there was a certain religious freedom to practice Judaism, but to defend orthodox ideas ended up suffering a merciless persecution that led to excommunication, thus not supporting such dishonor committed suicide. During this period the Netherlands has presented itself as promising economic center, but also with various Jewish congregations and as a refuge for many persecuted to practice their Jewish faith in regions where the holy office acted.
    [Show full text]
  • The Polish Socinians: Contribution to Freedom of Conscience and the American Constitution
    1 THE POLISH SOCINIANS: CONTRIBUTION TO FREEDOM OF CONSCIENCE AND THE AMERICAN CONSTITUTION Marian Hillar Published in Dialogue and Universalism, Vol. XIX, No 3-5, 2009, pp. 45-75 La société païenne a vécu sous le régime d'une substantielle tolérance religieuse jusqu'au moment où elle s'est trouvée en face du christianisme. Robert Joly1 Un Anglais comme homme libre, va au Ciel par le chemin qui lui plaît. Voltaire2 Abstract Socinians were members of the specific radical Reformation international religious group that was formed originally in Poland and in Transylvania in the XVIth century and went beyond the limited scope of the reform initiated by Luther or Calvin. At the roots of their religious doctrines was the Antitrinitarianism developed by Michael Servetus (1511-1553) and transplanted by Italian Humanists, as well as the social ideas borrowed initially from the Anabaptists and Moravian Brethren. They called themselves Christians or Brethren, hence Polish Brethren, also Minor Reformed Church. Their opponents labeled them after the old heresies as Sabellians, Samosatinians, Ebionites, Unitarians, and finally Arians. They were also known abroad as Socinians, after the Italian Faustus Socinus (1539-1604) (Fausto Sozzini, nephew of Lelio Sozzini) who at the end of the XVIth century became a prominent figure in the Raków Unitarian congregation for systematizing the doctrines of the Polish Brethren. Although the spirit of religious liberty was one of the elements of the Socinian doctrine, the persecution and coercion they met as a result of the Counter Reformation led them to formulate the most advanced ideas in the realm of human freedom and church-state relations.
    [Show full text]
  • Louis Bourdaloue
    BIBLIOTECA UNIVERSITARIA DI GENOVA – PERCORSI TEMATICI UNIVERSALITAS & PERVASIVITAS il costituirsi e diffondersi della S.J. e suoi echi (1540 - 1773) di A. Pisani Schede autori Atti costitutivi, ordinamenti, agiografie, etc. Louis Bourdaloue Born at Bourges, 20 August, 1632; died at Paris, 13 May, 1704. He is often described as the "king of preachers and the preacher of kings." He entered the Society of Jesus at the age of fifteen years. His father, Etienne Bourdaloue, a distinguished legal official of Bourges, though opposing his choice for a time, in order to test his sincerity, willingly consented, having had similar aspirations himself in his youth. A genealogist of the seventeenth century named Hodeau has attempted to trace back the family to the time of the Crusades, but the learned and laborious Tausserat informs us that the first of the race was Mace Bourdaloue, an humble tanner of Vierzon, about 1450. During Bourdaloue's lifetime, there were some titles of nobility in the family for military prowess, and although his father was conspicuous in his profession, yet they were by no means wealthy. One of his relatives married a shoemaker, and considerable difficulty was experienced in providing her with a modest dower. Attempts have been made to discover some descendants of the Bourdaloues in our own time, but though the name is common enough, the family is extinct. When young Bourdaloue entered the society, he immediately attracted attention by his quick and penetrating intelligence, his tireless industry, and his strict observance of religious discipline. He was subsequently made professor of philosophy and moral theology, but certain sermons which he was called on to unexpectedly preach brought him into notice as an orator, and it was determined to devote him altogether to the work of preaching.
    [Show full text]
  • Isaac Newton, Socinianism And“Theonesupremegod”
    Mulsow-Rohls. 11_Snobelen. Proef 1. 12-5-2005:15.16, page 241. ISAAC NEWTON, SOCINIANISM AND“THEONESUPREMEGOD” Stephen David Snobelen … we know that an idol is nothing in the world, and that there is none other God but one. For though there be that are called gods, whether in heaven or in earth, (as there be gods many, and lords many,) but to us there is but one God, the Father, of whom are all things, and we in him; and one Lord Jesus Christ, by whom are all things, and we by him. (1Corinthians 8:4–6) 1. Isaac Newton and Socinianism Isaac Newton was not a Socinian.1 That is to say, he was not a commu- nicant member of the Polish Brethren, nor did he explicitly embrace the Socinian Christology. What is more, Newton never expressly ac- knowledged any debt to Socinianism—characterised in his day as a heresy more dangerous than Arianism—and his only overt comment 1 The first version of this paper was written in 1997 as an MPhil assignment in History and Philosophy of Science at the University of Cambridge. I am grateful to Peter Lipton and my supervisor Simon Schaffer for their invaluable help at that time, along with David Money, who kindly refined my Latin translations. A later version of the paper was presented in November 2000 as a lecture in the Department of Early Hungarian Literature at the University of Szeged in Hungary. I benefited greatly from the knowledge and expertise of the scholars of the early modern Polish Brethren and Hungarian Unitarians associated with that department.
    [Show full text]
  • POLAND REVISITED Much of the Country Is on the North European
    POLAND REVISITED By Mike McPhee [This is the text of an Address at the Sydney Unitarian Church on 08 March 2020.] Poland is a country with a long history, glorious much of the time but with some tragic periods. With a popu- lation of 39 million, it is the sixth most populous country in the European Union and also the seventh largest in both area and GDP. Its capital, Warsaw has 1.8 million inhabitants and another six cities have populations between 400,000 and 800,000: Kraków, Łódź, Wrocław, Poznań, Gdańsk, and Szczecin. Much of the country is on the North European Plain, therefore largely flat and fertile, but most of its southern borders are mountainous with extensive foothills further north. Its main river is the Vistula, which crosses the entire country, but the Oder River flows through the southwest and then forms the border with Germany. (Both rivers have many tributaries, however, as can be seen on the map.) The region has been inhabited for at least 500,000 years and it became the centre of the Lusatian culture during the Bronze and Iron Ages (1300 – 500 BCE). While numerous Slavic tribes had arrived by then, there were other ethnicities present and archeologists are reluctant to speculate on who the Lusatians actually were. What is known is that they had pottery, metalwork, extensive agriculture and fortified settlements. By the 10th Century CE, Slavs were the dominant ethnicity in the region and the five major tribes were united by Duke Mieszko I of the Piast dynasty to form a Polish state whose borders were surprisingly similar to those of the present day.
    [Show full text]