A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750) A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750) Szerkesztette Balázs Mihály Bartók István Szeged 2016 Készült a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola Régi Magyar Irodalom Képzési Program és az OTKA támogatásával. A borítón: Christian Wolff, Vernünftige Gedanken von Gott, der Welt und der Seele des Menschen, auch allen Dingen überhaupt, 1720 ISBN 978-963-306-477-1 Felelős kiadó: SZTE Magyar Irodalmi Tanszék Készült: Innovariant Nyomdaipari Kft., Algyő Felelős vezető: Drágán György www.innovariant.hu https://www.facebook.com/Innovariant TARTALOM ELŐSZÓ 7 A KORSZAK ESZMEI ÁRAMLATAIRÓL 11 BOROS GÁBOR: „Felvilágosodás”, „előzmény”. Elmélkedés a megkövült (filozófia)történeti metaforák felpuhításáról 13 TÜSKÉS GÁBOR: Janzenizmus, felvilágosodás, emlékirat 23 SZELESTEI N. LÁSZLÓ: A pietizmus sajátosságai a Kárpát-medencében 41 Keserű GIZELLA–BALÁZS MIHÁLY: Előfutárok vagy korán elhervadt virágok? Újabb eredmények és megfontolások a nemzetközi antitrinitarizmus-kutatásban 55 EURÓPAI TÁJÉKOZÓDÁS 73 SMRCZ ÁDÁM: A kora modern mnemotechnika gyakorlati filozófiai hasznáról 75 ÖTVÖS PÉTER: „Das Welt-Buch”. Barthold Heinrich Brockes világképéről 83 FAJT ANITA: Népszerű Filozófia. Johann Joachim Spalding Betrachtung über die Bestimmung des Menschenjéről 97 Szőke KORNÉLIA: Dobai Székely Sámuel és az altdorfi egyetem 109 SCHMAL DÁNIEL: Isaac La Peyrère és a racionális bibliakritika 119 PAVLOVITS TAMÁS: Pascal és a 17. század Voltaire Filozófiai leveleiben 131 MOLNÁR DÁVID: A kakukkoló Cocceius és egy beteg lélek alaptalan képzelődése. Előtanulmány az ifjabbik Joachim Stegmann műveinek kétnyelvű kiadásához 139 BALÁZS PÉTER: A Toledoth Jesu az európai eszmetörténetben 149 HOZZÁSZÓLÁS NAGY ÉLETMŰVEKHEZ 155 BENE SÁNDOR: Orpheus és Hercules (Francis Bacon, Zrínyi Miklós és a magyar felvilágosodás) 157 SIMON JÓZSEF: Bethlen Miklós és a hírnév. A Pufendorf-recepció problémája 173 NAGY LEVENTE: Bethlen Miklós és az erdélyi coccejanizmus a 17. század második felében 187 MACZELKA CSABA: Egy Bethlen Miklós-szöveghely margójára. Sir Thomas Browne Religio Medicije 207 5 LACZHÁZI GYULA: A magyarországi korai felvilágosodás lélektani irodalma és Bethlen Miklós önéletírásának lélektani relevanciájú megállapításai 217 KNAPP ÉVA–TÜSKÉS GÁBOR: II. Rákóczi Ferenc rodostói könyvtárának új rekonstrukciós kísérlete 227 A RECEPCIÓ MÓDOZATAI 249 GUBA ÁGOSTON: Czabán Izsák és az Existentia atomorum (RMK III 2423). Új kontextusok keresése a régi magyar filozófiában 251 BOGÁR JUDIT: A felvilágosodás előzményei egy evangélikus tudós tanár, ifj. Buchholtz György munkásságában 257 FÖLDESI FERENC: Lázár János, Christian Wolff tanítványa (Vázlat az erdélyi wolffianizmus kezdeteihez) 265 TÚRI TAMÁS: A pura religio felekezeti egységet szorgalmazó megfontolásai Ajtai Abód Mihály Halotti beszédében 277 KOLUMBÁN VILMOS JÓZSEF: Makfalvi József heterodoxiája 289 HEGYI ÁDÁM: Samuel Werenfels (1657–1740) szerepe a magyarországi felekezeti szembenállások csökkentésében a 18. században 303 LENGYEL RÉKA: „A világosság a tudomány”. A felvilágosodás mint módszer Verestói György halotti beszédeiben 315 GÖNCZÖL ANDREA: Losonczi B. András megtérésének históriája 329 BALÁZS MIHÁLY: Philologia sacra a magyar protestantizmusban. Kapcsolódások és elkülönülések 339 VADAI ISTVÁN: A’ nagyravágyó és semmi bizonyos vallású hívságos világ fiának keserves siralma. Bertalanffi Pál elfeledett verses munkájáról 353 NÉVMUTATÓ 361 6 ELŐSZÓ Kötetünk annak a konferenciának az előadásai alapján készült tanulmányokat tartalmazza, amely 2015. májusában zajlott le az MTA Bölcsészettudományi Központ Irodalomtörténeti Intézetének Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportja, továbbá az illetékes egyetemi tanszékek szervezésében. Té- máját – A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon 1650–1750 – ezúttal nem valamely évfordulós esemény indokolta, hanem sok műhelyben megérlelődött közös tapasztalat. A régi ma- gyarosok kötetlen eszmecseréin is gyakran felmerült, hogy a késő reneszánsz utáni időszak kérdés- köréhez érdemes lenne a korai felvilágosodás európai műhelyeiben megfogalmazott újabb felisme- résekkel közelíteni. Akik ezt hangoztatták, elsősorban abból indultak ki, hogy az egyre gyarapodó számú felvilágosodás-koncepciók között mértékadó tudósok (J. G. A. Pocock, Johannes van den Berg, David Sorkin és mások) ösztönzésére a figyelem középpontjába kerültek a vallási gondolko- dás keretében megjelent előzmények. A különböző felekezetekben fellépő ilyen tendenciák közös vonásait felkutatva többen vallási felvilágosodásról beszélnek. Olyan, a racionális megközelítés mi- nimumát legalább érvényesíteni akaró törekvéseket értenek ez alatt, amelyek képviselői a vallás- háborúkba és a felekezetek közötti küzdelmekbe belefáradva megújíthatónak tartott rendszereik újrafogalmazásán dolgoztak, hogy akár a bölcselet segítségével, akár más módon élhető hitéletet, toleráns politikát és közös erkölcsi kereteket kínáljanak a sokfelé szakadt keresztény világ számára. Izgalmas feldolgozások sora jelent meg az utóbbi évtizedekben az ilyen újító törekvések különböző típusairól, s a fellépésüket kísérő, olykor egy-egy felekezet határán belül maradó, máskor azokon is túllépő küzdelmekről. Aligha csodálkozhatunk azon, hogy a 17-18. század felekezetek által oly erősen meghatározott magyarországi és erdélyi művelődésnek és irodalomnak több kutatóját megérintette ez az Európa szerte komoly eredményeket felmutató kutatási program. Jól látszik az is, hogy a kívülről érkezett ösztönzés összekapcsolódott a hazai szakirodalom olvastán kialakult hiányérzettel. Közismert, hogy a sokak számára mai napig is alapvetőnek tekintett Kosáry-monográfia a lehető legnagyobb idegen- kedéssel tekint mindarra, ami a felekezetek világában történt, s talán ezzel is magyarázható, hogy a mindannyiunk által zsinórmértéknek tekintett nagy Szauder-tanulmányban – A 18. századi magyar irodalom és felvilágosodás kutatásának feladatai, ItK, 51(1969), 131–156. – körvonalazott teendők kö- zött nincs terület, ahol olyan nagy lenne a lemaradás, mint a különféle felekezetek művelődési és irodalmi törekvéseinek értékelésében. Néhány nagy életmű (Bethlen Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen) tanulmányozásában természetesen olykor ennek a szempontnak az érvényesíté- sével is születtek maradandó eredmények, de abban a kérdésben, hogy az 1760–1770-es években kibontakozó folyamatok mennyiben tekinthetők a század első felében megtapasztaltak kiteljese- désének, aligha tudunk többet, mint a folytonosságot láttatni akaró Szauder, vagy a nem csupán az előfelvilágosodás fogalmát vitató, hanem a 18. század első felében még félénk előzmények ki- mutatásához is szkeptikusan viszonyuló Baróti Dezső. Az újabb eredményekre, így elsősorban Bíró Ferenc összefoglalására – A felvilágosodás korának magyar irodalma, Balassi Kiadó, Bp., 1998 – Szilágyi Mártonnal – Vallás, felvilágosodás, irodalom. Kételyek és megfontolások, Korunk 10(2009), 12–19. – együtt elmondhatjuk tehát, hogy a laicizálódás folyamatának előtörténetéhez hasonlóan itt is akkor juthatunk előbbre, ha bizonyos elemi teendők elvégzésére is vállalkozunk, ha belefogunk az egyházak esetében is a „belső törésvonalak finom elemzésébe”. Ráadásul bizonyos felekezetek vagy áramlatok esetében nem is finomításról van szó, hanem a legelemibb teendők elvégzéséről annak érdekében, 7 Balázs Mihály hogy egyáltalán fölkerüljenek a 18. század szellemi térképére. Ezek az igen gyakorlatias megfonto- lások vezették a szervezőket a konferencia meghirdetésekor. Szándékosan nem szólítottak fel tehát elméleti kérdések körüljárására, sok helyütt használatos és vitatott fogalmak (elő-felvilágosodás, kora-felvilágosodás) megvitatására, s nem tűzték ki célul a periodizálás kérdésének tisztázását sem, bár mint az itt közölt tanulmányok némelyikéből látszik, nem is tiltottak el senkit ezektől. Mondanunk sem kell, hogy még ezt a szerényen és visszafogottan összeállított tervet sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani. A feltűnő hiányokról majd az alábbiakban említést teszünk, most hadd emeljünk ki néhány sikeresnek látszó mozzanatot. Mindenekelőtt azt, hogy mivel a számba vett eszmei áramlatok zöme a korban bölcseleti megalapozottságot is kapott, törekedtünk a ma- gyarországi filozófiatörténészek mozgósítására. A különféle diszciplinák közötti együttműködés aka- dozásait látva különös öröm, hogy néhányan elfogadták a meghívást, s tanulmányuk közlésre szánt változatát is elkészítették. Filozófiailag kevésbé képzett előadóink néhány tévedését már a vitában is helyesbítették, s itt közölt tanulmányaik erős ösztönzést jelentenek a hazai jelenségek távlatosabb szemlélésére. Ebből a megfontolásból születtek a fontos eszmei áramlatok némelyikével foglalkozó tanulmá- nyok a kötet élén. A filozófiatörténeti folyamatokat távlatosan szemlélő nyitótanulmányhoz a fele- kezeti szempont markáns jelenléte okán logikusnak látszott a janzenizmus és a pietizmus kutatásá- ban történteket áttekintő írások közlése, s indokoltnak látszott az is, hogy a konferencián később elhangzott egyik előadás kiegészítésével szülessen egy ilyen áttekintés az antitrinitarizmus területéről is. Erre nem csupán a nemzetközi kutatások meghatározó tendenciái késztetettek minket, de az is, hogy le kellett mondanunk a konferencián elhangzottak nyitóelőadások egyikének közléséről is, mert az hamarosan megjelenik az Erdélyi Múzeum Egyesület és a szegedi régi magyarosok gondo- zásában megjelenő kiadványban (Köleséri Sámuel és az európai korai felvilágosodás), amelyben az euró- pai összefüggéseket