Microlepidoptera.hu

A magyar Microlepidoptera kutatások hírei Hungarian Microlepidoptera News A journal focussed on Hungarian Microlepidopterology Kiadó—Publisher: Regiograf Intézet – Regiograf Institute Szerkesztő – Editor: Fazekas Imre, e‐mail: [email protected] Társszerkesztők – Co‐editors: Pastorális Gábor, e‐mail: [email protected]; Szeőke Kálmán, e‐mail: [email protected] HU ISSN 2062–6738

Microlepidoptera.hu 4: 1–14. http://www.microlepidoptera.hu 2012.03.30.

Tartalom – Contents

FAZEKAS I., BUSCHMANN F. & SCHREURS, A. : Hét új molylepke faj Magyarországon – Seven new species of in Hungary (: Tineidae, , , , , ) ………………………………… 1–14

WEIDLICH, W.: Ein Beitrag zur Verbreitung und Ökologie von Brevantennia adriatica (REBEL, 1919) (Lepidoptera: Psychidae) ……………………………. 15–18

Microlepidoptera.hu

Microlepidoptera.hu 4: 1–14. (2012.03.22.) 1

Hét új molylepke faj Magyarországon Seven new species of moths in Hungary (Lepidoptera: Tineidae, Bucculatricidae, Lyonetiidae, Blastobasidae, Coleophoridae, Crambidae)

Fazekas Imre, Buschmann Ferenc & Arnold Schreurs

Abstract – Seven species of Microlepidoptera, Monopis neglecta and gave an account of what was known of their Šumpich & Liška, 2011, Bucculatrix humiliella Herrich‐Schäffer, biology and distribution. Monopis neglecta has been 1855, Leucoptera lathyrifoliella (Stainton, 1866), Blastobasis pan‐ nonica Šumpich & Liška, 2011, adjectella E. M. Hering, described from Czechia [=Bohemia] (Šumpich & 1937, Coleophora potentillae Elischa, 1885 and ten‐ Liška 2011). It has been observed in , Hun‐ taculella Hübner, 1796 are recorded as new to the fauna of Hun‐ gary, , Slovenia and Italy. According to lit‐ gary. Specimens are deposited in the private collections of A. erature two generations per year have been ob‐ Schreurs (NL‐Kerkade), F. Buschmann (H‐Jászberény), J. Skyva (CZ‐ Praha), J. Šumpich (CZ‐Česká Bělá), J. Liška (CZ‐Praha) served: from early May to early July and from mid‐ and National Museum Prague. Biological data and habitats of the dle August to end September. The larva and food species are presented. Distribution is shown on maps. Structure plant are unknown. The first records from Hungary of female genitalia and morphological characteristic of wings are are from 1991 and 2000 when two specimens were illustrated with color figures and distributed map (line drawing showing pattern. B.). Text Hungarian, with an English summary found at Gödöllő and Vértes Mountains (leg. J. and with 17 figures. Liška). Additional Hungarian data: ♀, H‐Jászfel‐ sőszentgyörgy, hajtai homoki tölgyes [sandy oak Key words – Lepidoptera, Tineidae, Bucculatricidae, Blastobasi‐ woodlands], UTM: DT06, 2002. IX. 9., leg. et coll. dae, Coleophoridae, Monopis neglecta Bucculatrix humiliella, Leu‐ coptera lathyrifoliella , Blastobasis pannonica, Coleophora adjectella, Buschmann F., gen. prep Fazekas I., No. 3228; ♀, H‐ Coleophora potentillae, Ancylolomia tentaculella, new records, biolo‐ Jászberény, újerdői homokterület [sand area], fény gy, distribution, Hungary. ‐csapda [light trap], UTM: DT15, 2010.V.4. leg. et coll. Buschmann F. (H‐Jászberény). In Hungary, it Author’s addresses – A szerzők címe: – FAZEKAS Imre, Regiograf Intézet (Regiograf Institute), H–7300 is a xerothermophilous species , found mainly in Komló, Majális tér 17/A, Hungary the lowland dry degraded grasslands, open sand E‐mail: [email protected] steppes and rock steppes (Chrysopogono–Cari‐ – BUSCHMANN Ferenc, H–5100 Jászberény, Táncsics M. u. 5. cetum humilis). Very local and rare. Altitude from E‐mail: [email protected] – Arnold SCHREURS, Conventuelen str. 3, NL–6467 AT Kerkrade, 90 m to 300 m. Netherlands. E‐mail: [email protected] 2) Bucculatrix humiliella Herrich‐Schäffer, Summary [1855] (Fig. 2, 10.) – In the last 50–60 years, Buccula‐ tricidae species have attracted little attention from 1) Monopis neglecta Šumpich & Liška, 2011 (Fig. Hungarian researchers; many records in the Hun‐ 1, 9.) – Seven species of Monopis are known to occur garian literature are doubtful and the identification in Hungary (Fazekas 1996, Pastorális 2011). Knowl‐ of the species has been uncertain. Bucculatrix humi‐ edge of the biology and geographical range in Hun‐ liella Herrich‐Schäffer, [1855] is recorded from Hun‐ gary is limited. Gozmány (1965) redescribed the gary for the first time. In 2003 and 2010 the species diagnostic characters of the six Hungarian species, was collected in Gunaras, near Dombóvár (SW

Microlepidoptera.hu 4 (2012.03.22.) HU ISSN 2062‐6738 2 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

Hungary): ♀, Hungary, Dombóvár–Gunaras, the presumed differences in their host plants appear 10.06.2003., gen. prep. Schreurs, No. 1020; ♀, uncertain or erroneous, since both species exploit 06.08.2010, leg. et coll. A. Schreurs. UTM: BS84; N several host plant species in the genera Vicia and 46°24’03”, E 18°10’24”. The adult and genitalia have Lathyrus (www.eurekamag.com). not been illustrated before in Hungary. Typical habitats of the species in Hungary are in arable land 4) Blastobasis pannonica Šumpich & Liška, 2011 with fine scale, often low‐intensity agriculture, tree (Fig. 4, 12.) – Two species of Blastobasis are known lines and small woods, young afforestation with to occur in Hungary (Fazekas 1996, Pastorális 2011). embedded surviving native grassland vegetation. B. phyci-della (Zeller, 1839) and B. huemeri Sinev, According to literature two generations per year 1993. Knowledge of the biology and geographical have been observed. Adults from the second gen‐ range in this country is limited. Gozmány (1965) eration hibernate. Oligophagous, the larva feeds on redes‐cribed the diagnostic characters of the one and Tanacetum vulgare. Distribu‐ Hungarian species, and gave an account of what tion: Spain (Granada), France, England, Scotland, was known of their biology and distribution: B. phy‐ , ?Austria, Hungary, Czechia, Slovakia, cidella. The species is widely distributed in Hun‐ , , Sweden, , Latvia and gary. Blastobasis huemeri is new record only since Transbaikalia. Not known from the Benelux coun‐ 1999: Csákberény, Bucka‐hegy, ♂ , 31.07.1999, leg et tries (Fauna Europaea 2012). coll. Richter, I.; det. et gen. prep. Tokár, No. 5543 (Pastorális 2000, Pastorális et al. 2000). B. huemeri 3) Leucoptera lathyrifoliella (Stainton, 1866) very local in Hungary: Bakony Mountains, Vértes (Fig. 3, 11.) – Associated with xerothermic habitats Mountains and Mátra Mountains. Newer data is not (Great Hungarian Plains), this species is new to the known for Hungary till now. Hungarian fauna. Data of the specimen in coll. F. B. pannonica Šumpich & Liška, 2011 was des‐ Buschmann (H‐Jászberény): H‐Nagykáta, cribed from Czechia (Locus typicus: Podmolí‐ 2011.08.21. leg., det. et gen. prep. I. Richter, No. Šobes). Some of the paratype‐material is from Hun‐ 17847[in glycerin]; gen. prep. I. Fazekas, No. 3241 gary: “Örkény, 15.VII.2001, 1 ♀, J. Skyva leg. et [in euparal]. The species was described from Eng‐ coll.”. New data from Hungary: ♂ , H‐Jászberény, land. A rather rare and local species in Europe. Very Újerdő, erdei‐fenyves [pinewood: Pinus sylvestris], disjunct in southern England and Wales, also in 2009.VII.2., leg. et coll. Buschmann F.; gen. prep. Finland, Denmark, Germany, Slovakia, Hungary, Fazekas I. No. 3233. According to authors some Romania (Fauna Europaea 2012) occupying cliffs central European specimens of B. pannonica sp. n. and similar habitats where the host plant occurs. were in the past repeatedly stated to be B. roscidella The adults, similar in appearance to a number of Zeller, 1847; B. roscidella, however, was recently syn‐ other Leucoptera species, fly from May to August, onymized with B. phycidella on the basis of a revi‐ probably in two generations. According to literature sion of type material. the larva feeds on Lathyrus forming translucent In Blastobasis pannonica, the forewings are nar‐ blotches on the leaves, sometimes more than one to row and pointed towards apex. Coloration of fore‐ a leaf. Recorded host plants are Lathyrus latifolius, L. wings predominately grey with two transverse montanus, L. pannonicus, L. pratensis, L sylvestris, L. bands, one of which is very distinct, almost black, tuberosus. Mine flat, upper‐surface, oval blotch with‐ whitish outlined on the inner side. Adults found out a preceding gallery, with clear amounts of from the beginning of June to the end of July, in one greenish frass. Sometimes more than one mine in a generation in Czechia, Slovakia, Hungary and Slo‐ leaflet which sometimes merge. Pupation outside venia and uncertain in Bavaria. The larva and food the mine (www.bladmineerders.nl). Leucoptera plant are unknown. lathyrifoliella (Stainton, 1866) and L. orobi (Stainton, 1870) are considered distinct species on the basis of 5) Coleophora adjectella E. M. Hering, 1937 (Fig. constant differences in the morphology of both male 5, 13.) – In the last 60–70 years Coleophoridae spe‐ and female genitalia. No support has been found cies have attracted little attention from Hungarian for statements in the literature of differences in ex‐ researchers; many records in the Hungarian litera‐ ternal appearance between the species. Likewise, ture are doubtful and the identification of the spe‐ Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 3

cies has been uncertain. According to the present ment, was the finding of the meta‐population that state of this research, 201 Coleophoridae taxa are lives in the Körös branch of a river in the outskirts known in Hungary (Fazekas 2002a; Pastorális 2011. of Mezőtúr. A. tentaculella is very local and rare in Coleophora adjectella and C. potentillae are new spe‐ Central Hungary. cies in the Hungarian fauna. C. adjectella is appar‐ ently known from one locality and a single speci‐ Bevezetés – Introduction men in Hungary, but could be overlooked and therefore careful search is required: Jászberény, A magyar molylepke listába jelenleg 2264 faj van újerdői homokterület [plain, sandy area], 1 ♂ , bejegyezve (Pastorális 2011). Tanulmányunkban hét 2008.VI.7., Buschmann leg. & coll. Said to have been új faj mutatunk ki az országból, közülük kettőt collected on the Great Hungarian Plain. Distribu‐ (Monopis neglecta, Blastobasis pannonica) az elmúlt tion: from Spain, south England and Sweden to évben, mint tudományra új speciest írtak le Csehor‐ Greece and Italy, but absent from many countries. szágból. A magyar Microlepidoptera fajok száma immáron 2271‐re emelkedett. Az Ancylolomia 6) Coleophora potentillae Elischa, 1885 (Fig. 6, tentaculella‐nak korábban csak régi, bizonytalan 14.) – C. potentillae is known in Hungary from one közlése volt Magyarországról (Bleszyński 1965), de locality and a single specimen: H‐Nagykáta, Egre‐ ez idáig bizonyító példányok nem kerültek elő. skáta, Hajtai TVT, 1 ♂ , 2009.V.11., Buschmann leg. Most három új alföldi lelőhelyről sikerült hazai elő‐ & coll., Ig. Richter det., GP 16059; Fazekas I., gen. fordulását bizonyítanunk. Véleményünk szerint prep. No. 3224. Habitat in Great Hungarian Palin: további példányok is „rejtőzködhetnek” a különbö‐ open sandy steppe oak woodland fringes and ző gyűjteményekben, a rokon Ancylolomia fajokhoz closed sand steppes. European species. besorolva. Tanulmányunkban bemutatjuk a magyar fauná‐ 7) Ancylolomia tentaculella (Hübner, 1796) (Fig. ban új fajok diagnózisát, genitáliák struktúráját, 7, 15.) – Although Bleszyński (1965) mentions this biológiáját, földrajzi elterjedését. species from “Ungarn”, the record was probably based on specimens collected outside present‐day Hungary, but this report is surely doubtful (Slamka Új fajok Magyarországon 2010). According to recent studies, there are isolated New species in Hungary populations in Central Europe only in NW Roma‐ nia, Central Hungary and , usually rare. Tineidae Widespread but usually rare and local in southern A magyarországi ruhamolyfélék száma a XX. szá‐ Europe from Spain across Italy to Balkan Peninsula. zad közepe óta (Gozmány & Szőcs 1965) 40 fajról 60 Recorded in SE‐England (Goater 1986), though fajra növekedett (Pastorális 2011), s ez igen jelentős probably an immigrant from southern Europe on gyarapodásnak tekinthető. Palearktikus szinten each occasion (1935 and 1952). Apart from this, well jellemző a családra, hogy több politipikusnak tekin‐ ‐known from West Asia to Ural Mountains. tet taxon ún. rejtett fajokat takar, s csak a részletes First data from Hungary: ♂ , H‐Nagykáta, Cseh‐ genitálmorfológia vizsgálatok során kerülnek elő‐ domb, UTM DT04, 2001.VIII.19., leg. et coll. Busch‐ térbe az új fajok. Ennek tipikus példája a 2011‐ben, mann F., det. et gen. prep. Fazekas I. No. 3226; ♂ , Csehországból leírt Monopis neglecta. H‐Jászberény, újerdői homokterület [= sand area], UTM DT15, 2005.VIII.27., leg. et coll. Buschmann Monopis neglecta Šumpich & Liška, 2011 F., det. Fazekas I.; ♂ , Mezőtúr, Körös, Peresi‐holtág, cseh hulladékmoly 2011.08.23. leg. et coll. Lévai Sz. A. tentaculella was Monopis neglecta Šumpich & Liška, 2011; first found in 2001 by Ferenc Buschmann near Motýli Národních parků Podyjí a Thayatal, Znojmo, 57–60. pp. Locus typicus: Czechia, Vranov Nad Dyjí‐Braitava (Podyjí Natio‐ Nagykáta and Jászberény (Great Hungarian Plain). nal Park). Irodalom – References: Šumpich 2011. The typical habitats are mainly in the salt meadows, Megvizsgált anyag – Examined material: ♀, H‐ open sand steppes with Scots pine (Pinus sylvestris) Jászfelsőszentgyörgy, hajtai homoki tölgyes [sand woodlands and saline pasture, edge of agricultural oak woodlands], UTM: DT06, 2002. IX.9., leg. et land. The third discovery, an outstanding achieve‐ coll. Buschmann F., gen. prep. Fazekas I., No. 3228; 4 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

♀, H‐Jászberény, újerdői homokterület [sand area], Jegyzet – Note: A magyar gyűjtemények teljes fénycsapda [light trap], UTM: DT15, 2010.V.4. leg. Monopis‐anyagának reviziója után feltételezhető, et coll. Buschmann F. , Jászberény. hogy a Monopis neglecta hazai elterjedése jóval széle‐ Irodalmi adat – Literary data: Csákberény sebb, mint az itt bemutatott lelőhelyadatok igazol‐ (Vértes Mts.), 5.V.2000, 1 ♂, J. Liška leg. et coll., Gö‐ ják. döllő, 3.IX.1991, 1 ♂, J. Liška leg. et coll.; Jászfelső‐ szentgyörgy, 9.IX.2002, 1 ♀, F. Buschmann leg. et Bucculatricidae coll., Jászberény, 4.V.2010, 1 ♂, F. Buschmann leg. et A magyarországi szemtakarós‐bordásmolyokról az coll. (Šumpich 2011). első átfogó rendszertani, faunisztikai és biológiai Diagnózis – Diagnosis (1. ábra – Fig. 1.): Az el‐ összesítést Gozmány (1956) készítette. Faunafüzeté‐ ülső szárnyak fesztávolsága: ♂ 10–13 mm, ♀ 11–14 ben 14 fajt közölt az ország területéről. Munkájában mm. Az elülső szárny viszonylag keskeny, szürkés meglepően kevés lelőhelyet találunk, s a fajok több‐ barna, szórt fekete pikkelyekkel és enyhén fémes sége igen lokálisként volt ismertetve, így a XX. szá‐ színárnyalattal, márványozott hatással, az apexen zad közepének földrajzi elterjedési képét nem tud‐ néhány szürkés pikkellyel. A hátulsó szárny szür‐ juk megrajzolni. A taxonok biológia leírása különö‐ kés barna, az erezet sötétebb. A homlok és fej szőr‐ sen szűkszavú, s teljesen hiányoznak az ivarszervi zete dús, sárgás, a csáptő szintén sárga, a csáp gyű‐ határozóbélyegek. Ez nagymértékben megnehezí‐ rűs mintázatú, a vége világos. A palpus labialis kí‐ tette a család hazai kutatásának lehetőségét. Az vül sárgás barna, belül selymesen fénylő, fehéres aknázó életmódot folytató hernyókról részletesen szürkés, csúcsa világos barnás. Szőcs József (1977) írt. A hazánkból eddig kimuta‐ Genitália – Genitalia : ♂, a valva hozzávetőleg tott fajok száma 21 volt (Pastorális 2011). A Dombó‐ háromszor olyan hosszú, mint amilyen széles, me‐ vár környékén végzett gyűjtések eredményeként a diálisan kiszélesedik. Az uncus nyújtott, a csúcs Bucculatrix humiliella Herrich‐Schäffer, [1855] új faj szűkülő, laterális nézetben egyenes. A gnathos há‐ Magyarországon, s ezzel a genusz hazai fajainak romszög alakú, nyújtott. Az aedeagus viszonylag száma 22‐re emelkedett. karcsú, kissé görbült; ♀, a corpus bursae hosszú‐ kás, tojásdad alakú, 13–16 signummal (9. ábra—Fig. Bucculatrix humiliella Herrich‐Schäffer, [1855] 9.). A ductus bursae vékony és hosszú, az ostium regensburgi bordásmoly kétoldalasan ívelt. Bucculatrix humiliella Herrich‐Schäffer, 1855. Schmett. Europ. 5: Biológia – Biology: Az imágókat meleg, lombos 340, fig. 859. Locus typicus: D–„Bei Regensburg in Mai” (Lecto‐ type: Mey 1999) erdők térségében, két nemzedékben, május elejétől Synonyma: Bucculatrix fatigatella var. obscurella Klemensiewicz, július elejéig és augusztus közepétől szeptember 1899; Bucculatrix capreella Krogerus, 1952; Bucculatrix merei végéig gyűjtötték. A hernyó és tápnövény még is‐ Pelham‐Clinton, 1967. meretlen. Habitat: a jászfelsőszentgyörgyi, hajtai Irodalom–References: Fazekas & Schreurs 2010; Gozmány 1956; Laštůvka, Z. & Laštůvka, A. 2009; Mey 1999; Pastorális 2011; homoki tölgyes idős, maradvány tölgyekkel tarkí‐ Pitkin et al. 2011; Szőcs 1977. tott terület, többféle korú (20, 40–50 éves) telepíté‐ Új adatok – New data: ♀, Hungary, Dombóvár– sekkel kiegészítve (egy helyen Tilia tomentosa példá‐ Gunaras, 2003.06.10. (gen. prep. Schreurs, No. 1020, nyokkal). Az aljnövényzet gyér, az erdő(k) peremén det. Fazekas I. & Z. Tokár); ♀, 2010.08.06. leg. et coll. kőris, mezei juhar, vadkörte‐fákkal, távolabb akác‐ A. Schreurs. és nyár ültetvényekkel. A tölgyes és a közeli mocsár Diagnózis – Diagnosis (2. ábra – Fig. 2.): Az el‐ nádasa között hosszan elnyúló (kb. 50–100 m széles ülső szárnyak fesztávolsága 8–10 mm, az alapszín sávban) Alopecuretum pratensis réttársuláson (ka‐ szürkésfehér. A rajzolat barnásszürke, erősen szórt száló) Filipendula vulgaris, Veronica spicata, Coro‐nilla fekete pikkelyekkel. A felső‐ és a hátszegélyen 2–2 varia, Berteroa incana, Senecio jacobeae, többféle Salvia‐ fehéres folt van, a hátszegély mediális foltja fekete faj, Thalictrum minos és lucida, Ononis spinosa, számos vagy sötét barna. Fejszőrzete barnássárga, a csáptő Trifolium, Medicago, Rumex, Polygonum, Achillea stb. és a patagium szürkésfehér, a tegula fehéres, barnás növényfaj terem. foltos, a mesoscutellum foltja fehér. Elterjedés – Distribution: Eddig csak Európából Genitália – Genitalia: A hím genitáliában az ismert; Csehország, Szlovákia, Magyarország, aedeagus 4x olyan hosszú, mint a valva, melynek az Ausztria, Szlovénia és Olaszország. apexe erősen kihúzott, az uncus ventrális nézetben Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 5

2,5 mm 2,5 mm 1 2

1,75 mm 3,5 mm 3 4

5 2,5 mm 6 2,5 mm

7,5 mm 7 8

1–8. ábra. – Figs 1–8. 1) Monopis neglecta, 2) Bucculatrix humiliella, 3) Leucoptera lathyrifoliella, 4) Blastobasis pannonica, 5) Coleophora adjectella, 6) Coleophora pontentillae, 7) Ancylolomia tentaculella, 8) H‐Nagykáta, Cseh‐domb, az Ancylolomia tentaculella lelőhelye – locality of Ancylolomia tentaculella Fotó—Photo: Fazekas , I. (1, 4, 5, 6, 7); Richter, Ig. (3, 8). Rajz — Drawing : Laštůvka, Z. (2) Lelőhelyadatok a szövegben. All specimens collected in Hungary (see in text). 6 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

9a 9b 9c

11a 11b

10

12a

12b 11c 11d

9–12. ábra. 9) Monopis neglecta: 9a) fej laterális nézetben, 9b) potroh ventrális nézet, 9c) ♀‐genitália, corpus bursae a signumokkal; 10) Bucculatrix humiliella: ♀‐ genitália, ductus bursae, részlet; 11) Leucoptera lathyrifoliella: 11ab) gnathos et tegumen komplex, 11c) vinculum, 11d) valva, 12) Blastobasis pannonica: 12a) ♂‐genitália az aedeagus nélkül, 12b) scapus et pedicellus

Figs 9–12. 9) Monopis neglecta: 9a) head, lateral view, 9b) basal part of abdomen, ventral view, 9c) ♀‐genitalia, corpus bursae with signum; 10) Bucculatrix humiliella: ♀‐genitalia, ductus bursae, partial; 11) Leucoptera lathyrifo‐ liella: 11ab) gnathos and tegument complex, 11c) vinculum, 11d) valva; 12) Blastobasis pannonica: 12a) ♂‐ genitalia, ventral view, without aedeagus, 12b) scapus and pedicellus. All specimens collected in Hungary. Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 7

V‐alakban kimetszett. A nőstény genitáliában a Irodalom–References: Gozmány & Szőcs 1956; Kaila &

ductus bursae karcsú és nyújtott (10. ábra – Fig. 10). Wikström 2004; Spuler 1910; Szőcs 1977. Új adat – New data: 1♂, H‐Nagykáta, 2011.08.21. Biológia – Biology: Két nemzedékes, az imágók leg., coll. et det. Ig. Richter, gen. prep. No. 17 847 [in májustól augusztusig, szeptemberig repülnek, átte‐ glycerin]; gen. prep. Fazekas I., No. 3241 [in lelnek. A hernyók oligofágok, Achillea millefolium euparal]. és Tanacetum vulgare levelében aknáznak, de talá‐ Diagnózis – Diagnosis (3. ábra – Fig. 3.): A szár‐ lunk irodalmi utalásokat az Artemisia herba‐alba‐ra is nyak fesztávolsága 6,5–8,5 mm, az alapszín hófehér (http://en.wikipedia.org/wiki/Bucculatricidae). A fej vagy igen világos szürkés fehér; a costa első sárga és lábak sárgás barnák, a test olajzöld. Fehéres, bor‐ foltja az „ólomfolt” felső sarka felé irányul, a máso‐ dás kokonban a levélen bábozódnak. Habitat: a Ka‐ dik sárgás, fehéres folt jóval szélesebb, két oldalról pos‐folyó mentén elterülő mezőgazdasági területbe keskeny barnás fekete sáv határolja. beékelődve található a gunarasi fürdő, ültetett Genitália – Genitalia (11. ábra–Fig. 11.): a valva nyárasokkal, fenyvesekkel, a földutak menti háromszög alakú, a tegumen proximális nyúlványa rudeláriákkal, kisebb kiterjedésű mezo‐ és higrofil hiányzik, az aedeagus hosszú, középen erősen be‐ kaszáló rétekkel, a folyót kísérő egykori puhafás hajlik, a coecum penis oválisan kiszélesedett, míg a ligeterdő maradványfoltokkal. hozzá igen hasonló Leucoptera orobi Stt. fajnál ez a Elterjedés – Distribution: A Bajkál vidékétől rész baltaszerű. Skandinávián, Közép‐Európán át egészen Skóciáig, Biológia – Biology: A gyűjtési és irodalmi ada‐ délen Spanyolországig kimutatták, de az irodalmi tok szerint a lepkék két nemzedékben májustól au‐ adatok ellenőrzésre szorulnak. Feltehetőleg szibéri‐ gusztusig repülnek xerotherm élőhelyeken: mészke‐ ai faunaelem. Bizonyított európai elterjedése: Lett‐ rülő erdők és szegélytársulásaik, bokorerdők, köves ország, Finnország, Svédország, Norvégia, Lengyel‐ lejtők, útszéli gyomtársulások, erdős‐sztyeppek, A ország, Szlovákia, Magyarország, [? Ausztria], hernyók különféle Lathyrus fajok levelében aknáz‐ Csehország, Németország, Franciaország, Spanyol‐ nak: Lathyrus latifolius, L. montanus, L. pannonicus, L. ország (Granada), Anglia és Skócia. pratensis, L sylvestris, L. tuberosus. Szőcs (1977) sze‐ Jegyzet – Note: Korábban 436 molylepkefajt kö‐ rint a kétoldali foltaknában kerek ürülékfolt látható, zöltünk (Fazekas & Schreurs 2010) Dombóvár‐ s az aknában nincs szövedék. Gunaras térségéből, de Bucculatrix fajok nem voltak Elterjedés – Distribution: Dánia, Finnország, közöttük. A régebbi és az újabb gyűjtések feldolgo‐ Magyarország, Nagy‐Britannia, Németország, Ro‐ zatlan anyagából két Bucculatrix humiliella nőstény mánia, Szlovákia. kerül elő. A faj ez idáig ismeretlen volt Magyaror‐ Jegyzet – Note: Gozmány és Szőcs (1965) a fajt szágon. csak Németországból és Ausztriából jelezték, mi‐

közben Spuler (1910) munkájára is hivatkoztak; Lyonetiidae Spuler már ekkor írt angliai előfordulásáról is. Szőcs Gozmány (1956), Gozmány és Szőcs (1965) a ma (1977) szerint „Finnországban, Angliában és Auszt‐ már egy családba (Lyonetiidae) sorolt Leucoptera és riában találták”, s magyarországi előfordulását már fajokat további genuszokra osztva még a akkor biztosnak vette. Ausztriai bizonyító példá‐ Lyonetiidae és a Leucopteridae családokban rend‐ nyokról nincs tudomásunk. szerezte. Pastorális (2011) a korábbi évtizedek kuta‐

tásait összegezve 14 fajt mutatott ki Magyarország‐ Blastobasidae ról. A fajszám a Leucoptera lathyrifoliella előkerülésé‐ Az avarevő molyok első magyar összefoglalóját vel 15‐re emelkedett. Több faj igen ritka és lokális az Gozmány (1958) készítette el, s három fajt mutatott országban (pl. Leucoptera cytisiphagella Klimesch, ki az országból. Az elmúlt időszakban a fajok száma 1938 ; L. genistae (M. Hering, 1933); L. heringella Toll, hatra emelkedett (Pastorális 2011). Közülük a 1938; Lyonetia ledi Wocke, 1859). segnella (Zeller, 1873) csak három éve is‐

mert hazánkból: Csákberény; Zempléni‐hegység, Leucoptera lathyrifoliella (Stainton, 1866) Rostalló (Szabóky et al. 2009). Az újabb vizsgálatok angol fehérmoly Cemiostoma lathyrifoliella Stainton, 1866, Entomologit’s Annu. során (in coll. Buschmann F., Jászberény) további 1866, p. 70. Locus typicus: GB‐ South Devon, Teignemouth Hypatopa segnella példányok kerültek elő: 2 ♀, (Kaila & Wikström 2004; sytypus). Gyöngyös, Sár‐hegy, 2004.VII.20. és 2009.VIII.2., leg. 8 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

Buschmann, gen. prep. Fazekas I. No. 3229, 3232. kony csőr alakú, hosszú szalagszerű képlettel. A Hypatopa segnella Európában csak Franciaor‐ Biológia – Biology: Feltehetőleg univoltin. Az szágban, Hollandiában, Közép‐Európában, Skandi‐ imágókat június‐július hónapokban domb‐ és alföl‐ náviában, Ukrajnában és Oroszországban ismert di vidékeken gyűjtötték, meleg, száraz élőhelyeken. (vö. Szabóky et al. 2009; www.faunaeur.com Jászberényi lelőhelye (Újerdő) a „rendszerváltás‐ [2012.01.19.]). A Tecmerium perplexum (Gozmány, kor” megszűnt ún. „Szőlőgazdaság” egyik sokhek‐ 1957) (= Oroclintrus perplexus Gozmány, 1957) fajt táros, kiirtott kordonművelésű szőlőtelepítése he‐ eredetileg a szerző a Cosmopterigidae családba so‐ lyén gazdátlanul keletkezett pionír homokpuszta‐ rolta. Típuslelőhelye a Budakeszi melletti Hársbo‐ gyep (Brometum tectorum), mely 2010‐ben újra gaz‐ kor‐hegy karsztbokorerdeje. Újabb publikált lelőhe‐ dára lelt; ezt követően felszántották, rozzsal, majd lye hazánkból azóta nem ismert, de Buschmann 2011‐ben napraforgóval vetették be. Az imágók éj‐ gyűjteményében több példány is megtalálható. szakai fényre nagy számban repülnek (Šumpich & Adatai a következők: Gyöngyös, Sár‐hegy, 2003.VI. Liška 2011). A lárvális állapot és a tápnövény még 30. (3 ex.); 2006.VII.18.; 2007.VII.2.; 2009.VIII.7.; ismeretlen. 2011.VII.12., és 1 ex. Vértes‐hegység, Gánt‐Gránás, Elterjedés – Distribution: Csehország, Szlová‐ Sziklás‐út, 2010.VII.13. Ezen kívül Szlovákiában, kia, Magyarország és Szlovénia. Feltehetőleg Bajor‐ Görögországban és Cipruson gyűjtötték. országban is előfordul, de az adat még revízióra A nevezéktani, taxonómiai változások, valamint szorul (Šumpich & Liška 2011). identifikációs problémák miatt egyre sürgetőbb a Jegyzet – Note: A Blastobasis fajok morfológiai‐ magyar Blastobasidae fajok teljes reviziója. Főleg a lag rendkívül változékonyak, a szárnymintázatok régebbi irodalmi közlések adatai bizonytalanok, s alapján igen nehezen identifikálhatóak. A genitáli‐ felülvizsgálatra szorulnak. ák, a csápok, a palpusok specifikus jegyeinek együt‐ tes elemzése szükséges a taxonok egzakt azonosítá‐ Blastobasis pannonica Šumpich & Liška, 2011 – sához. Véleményünk szerint a korábbi irodalmi pannon avarevőmoly adatok csak kritikai revízió után használhatók. Motýli Národních parků Podyjí a Thayatal. Znojmo, p. 79–83 Locus typicus: Czechia, Podmolí – Šobes (Podyjí National Park). Coleophoridae Irodalom – References: Šumpich 2011. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt jelent meg Új adat – New data: ♂, H‐Jászberény, Újerdő, Gozmány (1956) első, s azóta is egyetlen magyar erdei‐fenyves, 2009.VII.2., leg. et coll. Buschmann F. nyelvű, átfogó, munkája a magyarországi zsákhor‐ gen. prep. Fazekas I. No. 3233. dómolyokról 143 fajjal, melyben főleg Sergius Toll, Irodalmi adat – Literary data: Örkény, 15. VII. lengyel specialista kutatásait adaptálta a hazai vi‐ 2001, 1 ♀, J. Skyva leg. et coll. (Šumpich 2011). szonyokra. Elsősorban Giorgio Baldizzone és mások Diagnózis – Diagnosis (4. ábra – Fig. 4): A szár‐ palearktikus revíziója nyomán lényegesen módosult nyak fesztávolsága; ♂ 13–15 mm, ♀ 14–16 mm. A a család taxonómiája (Baldizzone et al. 2006), s en‐ homlok, a fej és a csáp tőíze világos barnásszürke, nek következtében a magyar zsákhordómolyokról mediálisan kiszélesedik, ventrális pikkelysora bar‐ kialakult egykori faunakép alapos felülvizsgáltra na, a dorzális nyúlvány hiányzik, míg a B. pycidella‐ szorul. Jelenleg csupán egy aktualizált fajlistánk nál jól fejlett. A felgörbült ajaktapogató barnás. A van, 201 fajjal (Pastorális 2011), de a fajok biológiai tor alul világos szürkés fényű. Az elülső szárnyak és állatföldrajzi feldolgozása megoldásra vár. Az alapszíne világos szürke, a tőtér fehér keresztsávja a alábbiakban két, a magyar faunában ez idáig isme‐ costa alatt V‐alakban bemetszi a a fetésbarna retlen faj leírását közöljük. posztbazális sávot. A két sejtvégi folt apró és hosz‐ szúkás, az apex foltos mintázatú. A hátulsó szárny Coleophora adjectella E. M. Hering, 1937 fénylően szürkésbarna. bozótlakó zsákosmoly Genitália – Genitalia (12. ábra – Fig. 12.): ♂, az Coleophora badiipennella adjectella E. M. Hering, 1937, Gustav uncus vége ventrális nézetben kanálszerűen széles, Feller, Neubrandenburg, XII, p. 410. Locus typicus: ? “Európa”. a cucullus felfelé hajló, az apex kiszélesedett, lekere‐ Irodalom – References: Baldizzone et al. 2006; Patzak 1974; Ra‐ kített, a sacculus erősen fejlett. A saccus lekerekítet, zowski 1989, 1990ab; Toll 1962 az aedeagusban a cornutus, hosszú és tűszerű. ♀, a Új adat – New data: Jászberény, újerdői homok‐ corpus bursae nyújtott és tojásdad, a signum vé‐ terület, 1 ♂, 2008.VI.7., Buschmann leg. & coll., Ig. Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 9

13a 13b

14b

14a

15a 15b

13–15. ábra. 13) Coleophora adjectella: 13a) ♂‐genitália, 13b) potroh, ventrális nézet; 14) Coleophora potentillae: 14a) ♂‐genitália, 14b) a hernyó zsákja; 15) Ancylolomia tentaculella: 15a) ♂‐genitália, 15b) fej laterális nézetben

Figs 13–15. 13) Coleophora adjectella: 13a) ♂‐genitalia, 13b) abdomen, ventral view; 14) Coleophora potentillae: 14a) ♂‐genitalia, 14b) sack of larva; 15) Ancylolomia tentaculella: 15a) ♂‐genitalia, 15b) head, lateral view. All specimens collected in Hun‐ gary.

10 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

16. ábra. A lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése: Cs= Csákberény, Do= Dombóvár‐Gunaras, Gá= Gánt, Gy= Gyöngyös, Jb= Jászberény, Jf= Jászfelsőszentgyörgy, Me= Mezőtúr, Na= Nagykáta Fig. 16. The observed localities in Hungary: Cs= Csákberény, Do= Dombóvár‐Gunaras, Gá= Gánt, Gy= Gyöngyös, Jb= Jászberény, Jf= Jászfelsőszentgyörgy, Me= Mezőtúr, Na= Nagykáta.

17. ábra. A Tecmerium perplexum és a Blastobasis pannonica lelőhelyei Magyarországon Fig. 17. Localities of Tecmerium perplexum and Blastobasis pannonica in Hungary. Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 11

Richter det., GP 16834; Fazekas I., gen. prep. No. Új adat – New data: ♂, Nagykáta, Egreskáta, 3222. Hajtai TVT, 2009.V.11., Buschmann leg. & coll., Ig. Diagnózis – Diagnosis (5. ábra – Fig. 5.): A szár‐ Richter det., GP 16059; Fazekas I., gen. prep. No. nyak fesztávolsága 9–10 mm, az alapszín kávébar‐ 3224. nától a vöröses barnáig variábilis, rajzolatmentes, a Diagnózis – Diagnosis (6. ábra – Fig. 6.): Fesztá‐ costa világosabb, a csáp tő része kissé megvastago‐ volsága 8–11 mm. Elülső szárnya sötétbarna, bronz‐ dott, világos és feketés gyűrűk díszítik, a fejszőrzet fényűen csillogó. Igen hasonlít a nála kissé nagyobb barnássárga. A hozzá hasonló rokon, méretbeli kü‐ C. ahenella Heinemann, 1876 és más, egyszínűen lönbségeket is mutató, C. milvipennis Zeller, 1839, sötétbarna Coleophora fajokhoz. C. alnifoliae Barasch, 1934, C. badiipennella (Duponc‐ Genitália – Genitalia (15. ábra – Fig. 15.): ♂, a hel, 1843) és a C. trigeminella Fuchs, 1881 fajoktól valva apexe rövid, lekerekített, a sacculus kifli ala‐ morfológiai alapon igen nehezen választható el. kú, az aedeagus rövid és széles; ♀, az ostium bursae Genitália – Genitalia (13. ábra – Fig. 13.): ♂, a szegélyei párhuzamosak, a ductus bursae közepe‐ valva distálisan lekerekített, a sacculus apexe sarló‐ sen hosszú, széles, a signum laterális nézetben er‐ szerűen visszahajlik, belső peremén egy rövid nyúl‐ nyőszerű, középen kis homorulattal. ványt visel. A vinculum laterális nézetben szabályo‐ Biológia – Biology: Repülési ideje VI–VII. Her‐ san V‐alakú. A gnathos terminális része háromszög nyója (hasonlóan a rokon C. ahenella fajhoz) a vé‐ formájú. A közelrokon fajoktól (pl. C. milvipennis, C. gén enyhén lapított lebenyes csőzsákot készít és alnifoliae, C. badiipennella) a valva alaktani képe elsősorban a rózsafélék (Rosaceae) családjába tarto‐ alapján nehezen különíthető el. Nőstény példányt zó növényeken fordul elő. ez idáig hazánkban nem ismerünk, az irodalomban Fő tápnövényei a pimpófélék (Potentilla spp.), de közölt genitália ábrák pedig vagy sematikusak, párlőfüvön (Agrimonia spp.), legyezőfüvön (Fili‐ vagy felülvizsgálatra szorulnak. pendula spp.), szamócán (Fragaria spp.) és szederfa‐ Biológia – Biology: A hernyó lapított végű, hát‐ jokon (Rubus spp.) is megél, de ki tud fejlődni fűzön oldalán apró, kiálló levéldarabkákat viselő csőzsák‐ (Salix spp.) és nyíren (Betula spp.) is. Toll (1962) a ban, kökényen (), vadcseresznyén tápnövények hosszú sorát közölte: Agrimoina, Fili‐ (Cerasus avium) és galagonyán ( spp.) fejlő‐ pendula, Geum, Fragaria, Poterium, Comarum, Poten‐ dik. Az imágók kedvelik a kevésbé háborgatott, tilla, Prunus, Rosa, Rubus, Spiraea. elhanyagolt, ruderáliás‐bozótos helyeket, ahol júni‐ Habitat: Nagykáta határában, Egreskátán (Bata‐ us elejétől augusztusig repülnek. tanya) egy nyílt homoki tölgyessel (Festuco‐Quer‐ Elterjedés – Distribution: Európa‐szerte elter‐ cetum roboris) borított lapos bucka körül szikes tó‐ jedt, de többnyire lokális faj: Ausztria, Anglia déli medrek (sóstavak), nagyobb nádasok, mocsárrét, része, Csehország, Dánia, Franciaország, Lengyel‐ partszegélyi kőris‐szil ligetvonulat és kisebb szikes ország, Németország, Norvégia, Olaszország, Szar‐ legelők helyezkednek el. A buckán a Coleophora dínia, Spanyolország, Szlovákia, Svédország. A Bal‐ potentillae‐nek több tápnövénye is terem; itt repül a tikumból, Kelet‐Európából és a Balkánról (kivéve Pyroderces klimeschi, Klimeschiella transversella is. Görögország) még nincs adata, s a Palearktikum Elterjedés – Distribution: Európai faj. Megtalál‐ más területeiről sem került eddig elő (Baldizzone et ható a Brit‐szigeteken, Franciaországban és a Bene‐ al. 2006). lux államokban, Skandinávia és a Baltikum országa‐ Jegyzet – Note: A diagnózisban vázolt fajcsoport iban. Közép‐Európában Ausztria, Csehország és tagjait együttesen, összehasonlító elemzéssel Ma‐ Lengyelország területén találták. gyarországon még nem vizsgálták, így várható, Kelet‐Európában csak Ukrajnából ismert. Európa hogy a kutatások további új eredményeket hoznak. délebbre fekvő területeiről (pl. Ibériai‐félsziget, Olaszország, Balkán, Görögország) még nincs ki‐ Coleophora potentillae Elisha, 1885 mutatva (www.faunaeur.org). pimpó‐zsákosmoly Jegyzet – Note: Mivel a faj nehezen identifikál‐ Coleophora potentillae Elisha, Ent. Monthly Mag. 21: 254. Locus ható biztos meghatározásához az ivarszerv vizsgá‐ typicus: Anglia, Snaresbrook. lata elkerülhetetlen. Synonyma: Coleophora potentillae Stainton, 1888; Coleophora both‐ nicella Kanerava, 1941 Irodalom – References: Baldizzone et al. 2006; Biesenbaum, Wolf 1999; Patzak 1974; Razowski 1989, 1990ab; Toll 1962 12 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

Crambidae Habitat: Nagykáta, Cseh‐domb fokozottan vé‐ A magyarországi fűgyökérrágó molyok fajainak dett terület (8. ábra – Fig. 8). Egy hatalmas, több kutatása az elmúlt 30 évben főként taxonómiai és hullámot vető homokbucka, részben másodlagos, állatföldrajzi téren sok új eredményt hozott. A faj‐ nyílt‐ és félig zárt homokpuszta‐gyeppel (Festu‐ szám is gyarapodott (Fazekas 1995, 1996, 2002a), s cetum vaginatae). Rengeteg rajta a kései szegfű újabban 174‐re emelkedett (Pastorális 2011). Az (Dianthus serotinus), homoki árvalányhaj (Stipa Ancylolomia disparalis (Hübner, [1825g), az A. borysthenica), hegyi ternye (Alyssum montanum), ho‐ pectinatella (Zeller, 1847) és az A. tentaculella moki vértő (Onosma arenaria), pusztai kutyatej (Hübner, 1796) hazai előfordulása a régi bizonyta‐ (Euphorbia seguierana). A Cseh‐domb körüli fás ve‐ lan irodalmi források megbízhatósága és a bizonyí‐ getációt néhány tölgy, kisebb (boróka nélküli) fehér‐ tó példányok hiánya miatt kétséges volt. nyárfás ligetecskék, továbbá akác‐, nyár‐ és fenyőte‐ lepítések (erdei‐ és feketefenyő) alkotják (az újerdői Ancylolomia tentaculella (Hübner, 1796) élőhelyet lásd: Blastobasis pannonica fajnál). A mező‐ olasz csőrösmoly túri lelőhely (Körös, Peresi‐holtág) mintegy 250 m‐ Tinea tentaculella Hübner, 1796; Samml.. Eur. Schmett., Tineae: 28, re található a Szolnok–Békéscsaba vasútvonal tölté‐ Taf. 33, Fig. 230. Locus typicus: „Italien”. sétől, lucernaföldekkel, kaszálórétként használt jel‐ Synonyma: Ancylolomia irakella Amsel, 1949; A. peredai Agenjo, 1963; A. inclarata Agenjo, 1963. legtelen szárazgyepekkel és magaskórós társulások‐ Irodalom – References: Bleszyński 1965; Goater 1986; Pastorális kal. 2011; Slamka 2008, 2010. Elterjedés – Distribution: Iraktól Libanonon, Új adatok – New data: ♂, H‐Nagykáta, Cseh‐ Szírián és Kis‐Ázsián át az eumediterrán térségben domb, 2001.VIII.19., leg. et coll. Buschmann F., det. és Svájcban is kimutatták, sőt a múlt század köze‐ et gen. prep. Fazekas I. No. 3226; ♂, H‐Jászberény, pén Angliában (Goater 1986) is megfogták. Vannak újerdői homokterület [= sand area], 2005.VIII.27., irodalmi adatok Ukrajnából és Oroszország uráli leg. et coll. Buschmann F., det. Fazekas I.; ♂, Mező‐ részéről is. túr, Körös, Peresi‐holtág, 2011.08.23. leg. et coll. Lé‐ Jegyzet – Note: A faj magyarországi előfordulá‐ vai Sz. sa ez idáig kérdéses volt a bizonyító példányok hiá‐ Diagnózis – Diagnosis (7. ábra – Fig. 7.): Az el‐ nya miatt. Palearktikus elterjedése teljes revízióra ülső szárny fesztávolsága 29–38 mm, alapszíne fe‐ szorul, mivel gyakran felcserélték a rokon fajokkal héres, erős őzbarna behintéssel, az erek mentén (Ancylolomia disparalis, A. palpella stb.). ezüstösen fénylő csíkokkal, szórt fekete pikkelyek‐ kel. A palpus labialis oldalról őzbarna, és 3x olyan Köszönet – Acknowledgemets hosszú, mint a szem átmérője. A palpus maxillaris A fajok azonosításában, a gyűjteményi adatok köz‐ töve barna, a terminális rész világos barnás, fehéres. lésében, az irodalmi adatok áttekintésben a követke‐ A fejtető és a homlok világos, füstösen barnás, fehé‐ ző kollégák voltak segítségünkre: res, közepén egy hosszanti keskeny barna csíkkal. A Giorgo Baldizzone (I‐Asti), Lévai Szabolcs (H‐ csáptő előröl jóval világosabb, mint a csáp ízek, a Mezőtúr), Jan Liška (CZ‐Praha), Jan Šumpich (CZ‐ csáp apró, rövid fogakat visel, s a fogak vége belű‐ Česká Bělá), Zdenko Tokár (SK‐Šaľa), Ignac Richter ről kifelé lekerekített. (SK‐ Prievidza), Pastorális Gábor (SK‐Komárno). Genitália – Genitalia (15. ábra – Fig. 15.): ♂, a Szíves segítségüket e helyen is megköszönjük. Az valva oldalnézetben ívesen felhajló, az uncus vége angol nyelvi korrektúráért Barry Goater‐t (GB‐ horogszerű, a tegumen dorzális része erőteljes, a Chandlers Ford) illeti köszönet. gnathos széles, az aedeagus rövid, vaskos; ♀, a cor‐ pus bursae zsákalakú, a papillae anales terminális szögletei lekerekítettek, az apophyses posteriores proximálisan kis nyúlványt visel. Biológia – Biology: Az irodalmi adatok szerint az imágók egy nemzedékben júliustól szeptembe‐ rig, olykor októberig repülnek. Magyarországon ez idáig csak augusztusi példányokat gyűjtöttek. A hernyók Dactylis glomerata‐n élnek, áttelelnek. Microlepidoptera.hu 4: 1–14. 13

Irodalom – References

Baldizzone, G., van der Wolf, H. & Landry, J. 2006: 1870): two distinct species (Lyonetiidae). – Nota Coleophoridae, Coleophorinae (Lepidoptera). – lepidopterologica 27 (2/3): 187–192. In: World Catalogue of 8: 1–215. Pastorális G. 2011: A Magyarországon előforduló Biesenbaum, W. & van der Wolf, H. 1999: Die molylepkefajok jegyzéke, 2011. [A checklist of Lepidopterenfauna der Rheinlands und the Microlepidoptera occuring in Hungary, Westfalens, Band 7. Familie: Coleophoridae 2011] (Lepidoptera, Microlepidoptera). – Micro‐ Hübner [1825]. – Arbeitsgemeinschaft rheinnisch lepidoptera.hu 3: 37–136. ‐wesfälischer Lepidopterologen e.V. 329 pp., Patzak, H. 1974: Beiträge zur Insektenfauna der Tafel I–XXIX. DDR: Lepidoptera – Coleophoridae. – Beiträge Bleszyński, S. 1965: . In: Amsel, H. G., zur Entomologie 24: 153–278. Gregor, F. & Reisser, H.: Microlepidoptera Palae‐ Pitkin, B., Ellis, W., Plant, C. & Edmunds, R. 2011: arctica I. – Verlag Georg Fromme & Co ∙ Wien. The leaf and stem mines of British flies and other VIII–XLVII pp., 553 pp., Taf. 1–133. insects. – http://www.ukflymines.co.uk/Moths/ Fazekas, I. 1995: Systematic Catalogue of the Cram‐ Bucculatrix_humiliella.html [11.01.2012] binae of Hungary (Pyraloidea). – Storkia, Den Razowski, J. 1989: Genitalia terminology in Coleo‐ Haag, 4: 1–9. phoridae. – Nota lepidopterologica 12 (3): 192– Fazekas, I. 1996: Systematic Catalogue of the Pyra‐ 197. loidea, Pterophoridae and Zygaenoidea of Hun‐ Razowski, J. 1990a: Morphology of the intromittent gary. – Folia Comloensis, Supplementum, 34 pp. organ and distal male genital duct in Fazekas, I. 2002: Systematisches und synonymisches Coleophoridae (Lepidoptera: Gelechioidea). – Verzeichnis der Microlepidoptera Ungarns (Le‐ Nota lepidopterologica 13 (4): 221–228. pidoptera: Microlepidoptera). – Folia Historico Razowski, J. 1990b: Motyle (Lepidoptera) Polski. Naturalia Musei Matraensis 26: 289–327. Czesc 16 – Coleophoridae. Polska Akademia Fazekas, I. & Schreurs, A. 2010: Microlepidoptera Nauk. Institut systematyki i ewolucji zwierzat. – Pannoniae meridionalis, VIII. Data to knowledge Monografie fauny Polski, Panstwowe wydaw‐ of micro‐moths from Dombóvár (SW Hungary) (Lepidoptera). – Natura Somogyiensis 17: 273– nictwo naukowe Krakow, Tom. 18, 272 pp. 292. Slamka, F. 2008: Pyraloidea of Europe (Lepidoptera) Goater, B. 1986: British Pyralid moths. – Harley Volume 2, Crambinae & Schoenobiinae. – Bratis‐ Books, England, 175 pp. lava, 223 pp. Gozmány, L., 1956: Molylepkék II. Microlepidop‐ Slamka, F. 2010: Pyraloidea (Lepidoptera) of Central tera II. – Fauna Hungariae XVI., 3: 136 pp. Gozmány, L., 1958: Molylepkék IV. Microlepidop‐ Europe / Mitteleuropas. – Bratislava, 176 pp. tera IV. – Fauna Hungariae XVI., 5: 295 pp. Spuler, A. 1910: Die Schmetterlige Europas. – Stutt‐ Gozmány, L. & Szőcs, J. 1965: Molylepkék I. Micro‐ gart, 523 pp. lepidoptera I. – Fauna Hungariae XVI., 2: 214 pp. Šumpich, J. 2011: Motýli Národních parků Podyjí a Mey, W. 1999: Notes on some Western Palaearctic Thayatal. Die Schmetterlinge der Nationalparke species of Bucculatrix (, Buccula‐ Podyji und Thayatal. – Správa Národního parku tricidae). – Nota lepidopterologica 22 (3): 212– Podyjí, Znojmo, 428 pp. 226. Szabóky, Cs., Tokár, Z., Liška, J. & Pastorális, G. Laštůvka, Z. & Laštůvka, A. 2009: New records of 2009: New data to the Microlepidoptera fauna of mining Lepidoptera from the Iberian Peninsula Hungary, part XII. (Lepidoptera: Lypusidae, (Lepidoptera: Nepticulidae, Opostegidae, Buccu‐ Bucculatricidae, Yponomeutidae, Depressarii‐ latricidae, Gracillariidae). – SHILAP Revta. le‐ dae, Coleophoridae, Blastobasidae, Autostichi‐ pid. 37 (148): 485–494. dae, Gelechiidae, Tortricidae). – Folia Entomo‐ Kaila, L. & Wikström, B. 2004: Leucoptera lathyri‐ logica Hungarica 70: 139–146. foliella (Stainton, 1866) and L. orobi (Stainton, 14 Fazekas, Buschmann & Schreurs: Seven new species of moths in Hungary

Szőcs, J. 1977: A lepkehernyók természetes tápnö‐ vényei, III. – Folia Entomologica Hungarica 30: 143–150. Toll, S. 1962: Materialien zur Kenntnis der paläark‐ tischen Arten der Familie Coleophoridae (Lepi‐ doptera). – Acta Zoologica Cracoviensia 7: 577– 720 + 133 pls. http://www2.nrm.se/en/svenska_fjarilar/c/ coleophora_genitalia.html http://www2.nrm.se/en/svenska_fjarilar/b/ bucculatrix_genitalia.html http://www.lepiforum.de/cgi‐bin/lepiwiki.pl? Bucculatrix_Humiliella http://www.bladmineerders.nl/minersf/lepidopteramin/ bucculatrix/humiliella/humiliella.htm

Received – Érkezett: 06.02.2012. Accepted – Elfogadva: 01.03.2012 Appeared – Megjelent: 22.03.2012

Microlepidoptera.hu

Microlepidoptera.hu 4: 15–18. (2012.03.22.) 15

Ein Beitrag zur Verbreitung und Ökologie von Brevantennia adriatica (REBEL, 1919) (Lepidoptera: Psychidae)

MICHAEL WEIDLICH

Abstract – In this paper the distribution of the psychid Brevanten‐ eigenartigerweise nicht erwähnt (vergl. SIEDER, nia adriatica is reported. The species has a restricted range and is 1972: 297). known from Senj until north‐westwards to the Učka‐mountains and to the croatic‐slovenian karst. She is reported for the first In den letzten 17 Jahren wurde diese Art nun time from Slovenia and is a characteristic element for the north‐ wieder beobachtet und diese Nachweise sollen an eastadriatic area. Futhermore informations on the biology, ecol‐ dieser Stelle bekannt gegeben werden. ogy and theire habitats are given. Angebliche Funde in Italien, wie sie sich bei‐ Zusammenfassung – In der Arbeit werden die Funde von Bre‐ spielsweise in www.faunaeur.org (last update 27. vantennia adriatica bekannt gegeben. Danach kommt die Art bei Januar 2011, version 2.4) finden, ließen sich nach Senj, nordwestlich bis zum Gebirgszug des Učka und im kroa‐ tisch‐slowenischen Karst vor. Sie wird hier erstmals für Slowe‐ den Recherchen des Autors nicht bestätigen. Auch nien gemeldet und kann als nordostadriatisches Faunenelement PARENZAN, P. & PORCELLI, F. (2005–2006) kennen angesehen werden. Weiterhin werden Angaben zur Biologie, keinerlei Angaben aus Italien. Ökologie und zu den Lebensräumen mitgeteilt. Key words – Lepidoptera, Psychidae, Brevantennia adriatica, Palaearctic Region, Croatia, Slovenia Beschreibung von Brevantennia adriatica

Author‘s address – Dr. rer. nat. MICHAEL WEIDLICH, Männchen: Kleine Falter mit einer Flügelspanne Lindenallee 11, D–15898 Neißemünde OT Ratzdorf von 11 bis 13 mm (Abb. 1). Kopf dicht weißlichgrau E‐mail: [email protected] bis bräunlich behaart. Augen groß, schwarz, keine

Ocellen, Labialpalpen eingliedrig. Die Fühler sind fadenförmig, hell und dunkel beschuppt sowie be‐ Vorbemerkungen wimpert und bestehen aus 28 bis 29 Gliedern. Vor‐ derflügel gestreckt, apical etwas erweitert und mit Brevantennia adriatica wurde vor fast 100 Jahren spitzen Apex. Vorderflügelfärbung silbergrau, ins‐ durch REBEL (1919: 110) in der Gattung Solenobia besondere bei frisch geschlüpften Exemplaren, bis DUPONCHEL, 1842 beschrieben. Der Urbeschreibung bräunlich mit deutlichem netztartigen Muster, weiß lagen 2 ♂♂ aus Zengg, dem heutigen Senj in Kroa‐ punktiert. Breite Deckschuppen der Klasse 4 bis 5, tien vor. Ein weiteres ♂ aus Kozina im kroatischen hauptsächlich vier‐, vereinzelt fünf‐ und meist drei‐ Istrien, zeigt Unterschiede in Flügelform und – zackig. Fransen gescheckt, etwas heller als Vorder‐ färbung, gehört aber nach REBEL (1919: 110 ) „wohl flügel, Schuppen lanzettlich und meist dreizackig. auch zu adriatica“. Das Typenmaterial befindet sich Vorderflügel mit 9 Diskoidalzelladern, Hinter‐ im Naturhistorischen Museum Wien. flügel mit 6 Diskoidalzelladern, wobei m2 und m3 Dann war es lange Zeit still um diese Art und getrennt oder aus einem Punkt entspringen. Die erst H. MEIER fand sie 1961 im Učka – Gebirge (= Färbung der Hinterflügel ist hellgrau, Fransen deut‐ Monte Maggiore) bei Rijeka (= Fiume) an nordseiti‐ lich heller. Vordertibien ohne Epiphyse, an den Mit‐ gen Hängen in Höhenlagen um 1.000 m NN. Der telbeinen ein und an den Hinterbeinen zwei Sporn‐ Großteil des Belegmaterials befindet sich in coll. paare. Der Körper ist etwas dunkler graubraun als MEIER im Museum Witt München. Weiteres Materi‐ die Flügelfärbung, das 8. und auch 9. Abdominal‐ al vom gleichen Fundort stammt aus dem Jahre segment ist gelblich behaart. Der Genitalindex be‐ 1967, leg. L. SIEDER. Die Funde von MEIER werden trägt 0,61‐0,64. Aedaeagus gebogen mit Stützstab. ausführlich dargestellt, die eigenen von 1967 aber

Microlepidoptera.hu 4 (2012.03.22.) HU ISSN 2062‐6738 16 Weidlich: Brevantennia adriatica, Psychidae

Weibchen: pupiphug, flügellos und durchgehend 09.03.2001, leg. Dr. M. WEIDLICH; Reka‐Tal, Umg. hellbraun. Ihre Länge beträgt 3 bis 3,5 mm und der Pivka ca. 10 km südlich, Säcke i.A. am 28.02.2008, 2 Körperdurchmesser beträgt um 1 mm. Augen ♂♂ e. p. Anfang März 2008, leg. W. ARNSCHEID. schwarz, oval, keine Ocellen. Die Fühler sind kurz – Brkini, Umg. Obrov W, 550 m NN (Abb. 3): 20 und bestehen aus 5 Segmenten. Vorderbeine ohne Säcke 15.04.1999, ein ♀ e. l. 31.04.1999; 24 Säcke Epiphyse, an den Mittel‐ und Hinterbeinen je ein 15.04.2000, 3 ♂♂ e. p. 17.04.2000, 15 ♀♀ e. p. 21.04. – kurzes Spornpaar, alle Tarsen sind dreigliedrig. Af‐ 24.04.2000; 28 Säcke 03.04.2006, ein ♀ e. p. terwollbehaarung weiß bis cremefarben. Bei der 16.04.2006, ein ♂ e. l. 19.04.2006, alles leg. Dr. M. Puppenhülle sind die Fühlerscheiden deutlich kür‐ WEIDLICH; Säcke i. M. 09.03.2001, leg. W. ARN‐ zer als die Beinscheiden. SCHEID. Säcke zwischen 5 und 6 mm in der Länge und im Durchmesser 1 bis 1,5 mm. Sie sind lang, ge‐ Zur Biologie und Ökologie von streckt und wenig dreikantig, die Dorsalkante ist Brevantennia adriatica schwach ausgeprägt. Ihre Färbung ist braun‐ schwarz bis rötlichschwarz und sie bestehen aus Bisher sind kaum Angaben über die Biologie der kleinen feinen Kalkpartikeln, Sandkörnchen, ver‐ Art veröffentlicht worden, lediglich wird der 24. mischt mit Humusteilchen. März (10. Mai ?) in der Urbeschreibung als Flugzeit genannt und SIEDER, (1972: 127) schreibt „Mai/ Anfang Juni“. Die neueren Zuchtdaten weisen eine Die Verbreitung von Brevantennia adriatica Schlupfzeit im Zeitraum von Anfang März bis Mitte Die Vorkommen in Kroatien Mai auf, wobei die Höhenlage der Populationen

entscheidend ist. Die tägliche Schlüpfzeit der Imagi‐ Aus Kroatien ist die Art von folgenden Fundorten nes beider Geschlechter liegt in den Morgen‐ und in bekannt geworden: den Abendstunden. Die ♂♂ schlüpfen hauptsäch‐ – Senj (locus typicus) 2 ♂♂, 24.03.1915, leg. DOBI‐ lich in den Abendstunden und die ♀♀ vornehmlich ASCH. in den Morgenstunden. – Kozina 1 ♂, 10.05.1908, leg. NAUFOCK (fraglich). In der Literatur findet sich kein Hinweis zu den – Naturpark „Učka“ (Mt. Maggiore‐Istrien), große näheren Lebensraumansprüchen der Art, sieht man Serie ♂♂ und ♀♀, e. l. Anfang bis Mitte Mai 1961, einmal von den kurzen Angaben bei SIEDER (1972: leg. MEIER und ♂♂ und ♀♀, e. l. Anfang bis Mitte 297) ab: in den nordseitigen Wäldern des Učka ‐ Mai 1967, leg. Sieder (coll. Museum WITT, coll. Gebirges. Weiterhin gibt ARNSCHEID (1988: 126) Staatliches Naturkundemuseum Karlsruhe sowie in südseitige Pinienwälder in Höhen von 400 bis über diversen anderen Sammlungen). 1.200 m NN an. Der Autor fand die Art unweit des – Naturpark „Učka“, Umg. Vojak N, 900 – 1.250 m Gipfels Vojak im Učka an kleineren, südexponierten NN (Abb. 2): 91 Säcke 13.04.1995, 29 ♂♂ e. l. 29.04. – Felsabbrüchen in der illyrischen Buchenwald‐Zone 07.05.1995, 14 ♀♀ e. l. 01.05. – 09.05.1995; 950 – 1.000 (Fagetum illyricum‐Unterzone nach HORVATH, GLA‐ m NN: 36 Säcke vom 15.04.1999, 9 ♂♂ e. p. 25.04. – VAC & ELLENBERG (1974) (Abb. 2). Dieses Gebirge 29.04.1999, 6 ♀♀ e. p. 25.04. – 26.04.1999, alles leg. wurde 1999 zum Naturpark erklärt. Ebenfalls in Dr. M. WEIDLICH. dieser Buchenwald‐Zone ist das Vorkommen in den

westlichen Ausläufern des Sneznik‐Massivs behei‐ Die Vorkommen in Slowenien matet, wo die Raupen ebenfalls an südexponierten

Kalkfelsen am Rande von Buchenwäldern leben. Im Jahre 1996 als neu für die Fauna Sloweniens ent‐ Lediglich in den tiefer gelegenen Vorkommen bei deckt (vergl. LESAR & GOVEDIC (2010): Senj (Höhenlage unbekannt) und im Brkini in Hö‐ – Sneznik – Massiv, Westausläufer, Umg. Illirska henlagen um 600 m NN kommt B. adriatica in der Bistrica ca. 8 km E, 900 m NN: zwei Säcke Ostryo‐Carpinion orientales‐Zone (Ostryo‐ 04.05.1996, ein ♀ e. p. 08.05.1996, leg. Dr. M. WEID‐ Carpinion adriaticum‐Unterzone) vor. In der Karst‐ LICH. landschaft des Brkini lebt die Art recht versteckt – Brkini, Umg. Pivka S, Reka‐Tal, Umg. Ribnica ca. und wenig exponiert an feuchten Stellen in Kiefern‐ 2 km N, 650 m NN: 3 Säcke 04.05.1996; 11 Säcke mischwäldern (Abb. 3) sowie in Flußtälern an süd‐ Microlepidoptera.hu 4: 15–18. 17

Abb. 1. Brevantennia adriatica ♂ e. l. 29.04.1995, Flügelspanne 12,5 mm, Naturpark „Učka“, Umg. Vojak N, 900 – 1250 m NN, leg. Dr. M. WEIDLICH

Abb. 2. Lebensraum von Brevantennia adriatica im Naturpark „Učka“, Umg. Vojak N, etwa 1000 m NN (Foto 15.04.1999)

Abb. 3. Lebensraum von Brevantennia adriatica im Brkini bei Obrov, 550 m NN (Foto 03.04.2006). Die Säcke wurden hier vornehmlich an den Bänken und an den Kiefernstämmen gefunden. Alle Fotos Dr. M. WEIDLICH. 18 Weidlich: Brevantennia adriatica, Psychidae

exponierten Kalkfelswänden. Den geologischen Literatur Untergrund bilden im gesamten Areal vor allem kretazische Dolomite und Kalke. ARNSCHEID, W. R. 1988: Ein Beitrag zur Systematik B. adriatica wurde vergesellschaftet mit folgen‐ der europäischen Arten der Gattungen Postsole‐ den 11 Psychidenarten gefunden: nobia MEIER, Brevantennia SIEDER und Siederia Diplodoma laichartingella (GOEZE, 1783), MEIER (Lepidoptera, Psychidae, Taleporiinae). – Dahlica triquetrella (HÜBNER, 1813), Nachrichten des entomologischen Vereins Apollo, Dahlica sp., Frankfurt N.F. 8 (3/4): 113–144. Taleporia tubulosa (RETZIUS, 1783), HORVATH, I., GLAVAC, V. & ELLENBERG, H. 1974: Bacotia claustrella (BRUAND, 1845), Vegetation Südosteuropas. – Geobotanica selecta 4: Proutia betulina (ZELLER, 1839), 768 pp., Stuttgart. Psyche casta (PALLAS, 1767), KARSHOLT, O. & NIEUKERKEN, E. J. VAN 2011: Lepi‐ Psyche crassiorella (BRUAND, 1851), doptera. . Fauna Europaea, version 2.4., Epichnopterix kovacsi SIEDER, 1955, http//www.faunaeur.org/distribution.php. Canephora hirsuta (PODA, 1761), LESAR, T. & GOVEDIC, M. 2010: Check list of Slove‐ Apterona helicoidella (VALLOT, 1827). nian Microlepidoptera. – Natura Sloveniae 12 (1): 35–125. Danksagung PARENZAN, P. & PORCELLI, F. 2005–2006: I macro‐ lepidotteri italiani. Fauna Lepidoptorum Italiae Mein herzlicher Dank gilt den Herren W. ARN‐ (Macrolepidoptera). – Phytophaga XV: 1051 pp., SCHEID (Bochum/Deutschland) für die Bereitstel‐ Palermo. lung seiner Daten und Dr. W. SPEIDEL (Museum REBEL, H. 1919: Zur Kenntnis palaearktischer Talae‐ Witt München/Deutschland) für die Übermittlun‐ poriiden. – Deutsche Entomologische Zeitschrift gen der Angaben aus coll. MEIER. Iris: 95–112 (1918). SIEDER, L. 1972: Zusammenfassung der Familie Psy‐ chidae, Sackträger, in Kärnten, einschließlich der angrenzenden Länder (Lepidoptera, Psychidae).‐ Carinthia II 162: 285–300.

Received – Érkezett: 23.02.2012. Accepted – Elfogadva: 01.03.2012 Appeared – Megjelent: 22.03.2012

Microlepidoptera.hu 4: 15‐18. (2012.03.30.) HU ISSN 2062‐6738