Doktori (Phd) Disszertáció SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Berecz
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
% Doktori (PhD) disszertáció SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Berecz Ágnes JANZENISTA OLVASMÁNYOK MAGYARORSZÁGON Témavezető: FONT ZSUZSANNA egyetemi docens 2005 Tartalom A janzenizmus mozgalma és elterjedése Európában I. Az irányzat születésétől a Port-Royal lerombolásáig 1-29 II. A janzenizmus a 18. században 30-40 A janzenizmus kutatása 41-43 A janzenizmus, mint a kutatás tárgya 43—47 A janzenizmus kutatása Magyarországon 48-55 Mária Terézia - II. József kora és a ,janzenista körök” 55-60 A hatásvizsgálat egyik aspektusa: könyvgyűjtemények elemzése61-71 Könyvtárak elemzése A Ráday Könyvtár anyagának elemzése 72-94 A debreceni Nagykönyvtár állománya 95-99 Publikált könyvjegyzékek elemzése Verseghy Ferenc könyvtárának elemzése 100-115 A nagyszombati egyetem (ma: Budapest, Egyetemi Könyvtár) könyvtárának elemzése a 17. századi katalógusok alapján 116-119 Szegedi könyvjegyzékek elemzése I. A szegedi piaristák könyvtára 120-121 II. A szeged-alsóvárősi ferences rendház könyvtára 122-127 III. A szegedi minorita könyvtár 128-129 A pécsi Klimo-gyűjtemény állományának elemzése 130-147 Adalék a janzenizmus közvetlen hatásához: Hatvani István kéziratos bejegyzése 148-150 Összefoglalás 151-152 FÜGGELÉK A Ráday Könyvtár állományának katalógusa 153-161 A debreceni Nagykönyvtár 162-169 Verseghy Ferenc könyvtára 170-171 A nagyszombati egyetem könyvtára 172-173 Szegedi könyvjegyzékek 174-176 A pécsi Klimo-gyűjtemény állománya 177-196 FELHASZNÁLT IRODALOM 197-205 A JANZENIZMUS MOZGALMA ÉS ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN I. Az irányzat születésétől a Port–Royal lerombolásáig Cornelius Jansenius püspök (1585–1638), Louvain egyetemének professzora úgy távozott az élők sorából, hogy sejtelme sem lehetett róla: Augustinus teológiájára vonatkozó kutatásai évszázadokra terjedő vihart fognak kavarni a katolikus egyház hittudósai körében; neve pedig egy többféleképpen értelmezhető és megítélhető mozgalmat fog fémjelezni.1 A heves reakciónak voltak előzményei – eredendően Augustinus tulajdon művei, különösen a De gratia et libero arbitrio, a De gratia Christi et de peccato originali és általában a kegyelemről vallott nézetei, Pelagiusszal való vitája.2 Pelagius az ember szabad akaratának csorbítatlanságát hirdette, amelyet nem rontott meg a bűnbeesés, ebből következően az ember maga szerezheti meg üdvösségét (elutasítva a bűnt és megtartva a parancsolatokat) – ha akarja. Augustinus szembeszállt ezzel a felfogással, és a bűnbeeséssel végzetesen megromlott emberi természet jóra képtelen mivoltát bizonyította, amelyből csak Krisztus megváltása és a mindenható kegyelem szabadíthatja meg az embert – Isten végzése szerint. A könnyed Pelagius és a szigorú Ágoston harcából sarjadt ki a szemi- pelagianizmus irányzata, amely Pelagius felfogását megkísérelte közelíteni Ágostonéhoz, de a szabad akaratot és a megtért ember jóra való képességét nem adta fel. Noha az egyház zsinatai Szent Ágostonnak Pál apostol teológiáján alapuló felfogását szentesítették, a szemi-pelagiánus felfogás rejtetten fennmaradt a mindennapi életben. 1 Az irányzat történeti áttekintésében főképpen a Felhasznált szakirodalomban részletezett Chroniques de Port–Royal–sorozat köteteire, valamint Peter F. BARTON, Louis COGNET, Monique COTTRET, Augustin GAZIER, Peter HERSCHE, Françoise HILDESHEIMER, Jean LAPORTE, Jean ORCIBAL monográfiáira és az említett teológiatörténeti, egyháztörténeti lexikonok vonatkozó szócikkeire támaszkodtam. 2 Szent Ágoston teológiájáról ld. Theologische Realenzyklopädie (TRE) Bd. IV. Hrsg. G. KRAUSE, G. MÜLLER; Berlin–New York, de Gruyter, 1979. pp. 645–723. Forrásjegyzékkel és bibliográfiával. 2 Kiemelkedő és meghatározó hatása miatt meg kell említenünk Aquinói Szent Tamás nevét, aki ebben a kérdésben ugyan Augustinuséval rokon nézeteket vallott (teológiáját szigorú determinizmus jellemzi), rendszere egésze azonban erősen Arisztotelész filozófiájához kötődik. Teológiai síkon ebből fakad a domonkos–ferences szembenállás (egyéb összetevőit itt nem érintve) – a domonkosok természetesen Szent Tamás irányvonalát követték, a ferencesek pedig az augusztiniánus hagyományt vallották magukénak.3 A reformáció közismerten a Bibliát állította teológiája középpontjába, és a sola Scriptura-elvnek megfelelően foglalt állást az évszázados vitás kérdésekben. Így elvetette a skolasztika bonyolultan árnyalt kegyelem-tanát, és gyakorlatilag csak a hatékony kegyelem (gratia efficax) fogalmát hagyta meg, amelyet Isten tetszése szerint ad teremtményeinek, ingyenesen (kiérdemelni tehát nem lehet); az ember pedig elfogadhatja vagy elutasíthatja azt. Ehhez járult a reformáció predesztináció-tana és az a szigorú felfogás, hogy a bűnbeeséssel az ember természete megromlott, jóra képtelen és kárhozatot érdemelne, ha Jézus Krisztus megváltása árán, kegyelemből és hit által nem üdvözülhetne. Mindebből az is következik, hogy a reformáció nagy fogékonyságot mutatott Augustinus teológiája iránt, és az egyházatyát szellemi elődjeként tartja számon. A reformáció természetesen inspirálta a katolikus teológiát. A 16. században – témánkra koncentrálva – két válasz is született a kihívásra: a jezsuita Luis de Molináé és Michel de Bay (Michael Baius vagy Bajus) németalföldi teológusé. Luis de Molina (1535–1601) spanyol teológus a szabad akaratról szóló könyvében a cooperatio fogalmát vezeti be, hogy feloldja a szabad akarat és az isteni mindenhatóság közötti feszültséget. Szerinte mindenki megkapja az elégséges, de nem kényszerítő kegyelmet, amellyel együttműködhet. Isten mindenhatóságát úgy értelmezi, hogy Isten előre tudja, mi lesz a teremtmény szabad döntése. Molina teológiája hosszan elnyúló, pro és contra vitákat váltott ki az egyházban, amelyek végeredményben sohasem zárultak le egyértelműen. 3 Elterjedt interpretáció szerint valójában Arisztotelész és Platón filozófiájának látens harcáról van szó. 3 Michel de Bay (1513–1589), aki mind szellemi, mind a szó tényleges értelmében Cornelius Jansenius elődje volt Louvain egyetemén, erőteljesebb visszautasításban részesült. Ő a reformáció tanítását tanulmányozta behatóan, hogy felkészült ellenfele legyen a protestánsoknak. Vizsgálódásai azonban arra az eredményre vezettek, hogy meggyőződésévé vált: egyháza tanítása valóban eltért a Szentírás szellemétől és az egyházatyák hagyományától is. A gyógyszert erre a bajra nem a reformációban, hanem a belső megújulásban látta Michel de Bay, amelyhez a legjobb kalauz Augustinus. Írásai tanúsága szerint vallotta, hogy Isten kegyelme nélkül az ember semmi jóra nem képes; elutasította az érdemszerzés minden lehetőségét, a szabad akaratot és a szentségek, szentelmények önmagában hatékony üdvözítő erejét. Ezek a nézetek olyan közel állnak a reformáció tanításához, hogy nem lehetett kétséges az egyház hivatalos fellépése ellenük. Egy kérdésben azonban Michel de Bay élesen szembehelyezkedett a protestánsokkal: ellene volt a skizmának, és az emberi bűnök felett álló Egyházban hitt. Ezért nyilvánosan visszavonta tanait, amelyek nem is váltak olyan széles körben ismertté, mint például Molina egyébként szintén vitatott nézetei. Louvain egyetemén, Michel de Bay szűkebb környezetében mégis fennmaradt valami ebből a szellemiségből. De Bay nem működött elszigetelten; tanítványai és barátai voltak az egyetemen. Maga az egyetem (alapítási éve: 1426) földrajzi elhelyezkedésénél fogva népek és kultúrák csomópontjában áll. Tárgyalt korszakunkban (a 16. század vége – 17. század eleje) zajlik a véres németalföldi szabadságharc, amely a spanyol protektorátus ellen tört ki és Hollandia függetlenné válásával végződött. Louvain (Leuven) délebbre, a majdani Belgium területén helyezkedik el, és ebben az időben a tudományok csendes városa volt. A Habsburg-fennhatóság itt fennmaradt a 19. század elejéig. A hadiesemények elkerülték Louvain-t, de forrongó környezet vette körül: holland nyelvváltozatot beszélő flamand és francia nyelvjárást beszélő vallon lakosság; katolikus kisebbség és protestáns többség; a Német Birodalom több évszázadra visszanyúló befolyása és a viszonylag újabb keletű spanyol fennhatóság – teljesen, gyökeresen eltérő hatások. Emellett gazdasági fellendülés, jólét és a kultúra megbecsülése: itt születik a modern kapitalizmus, virágzik a művészet 4 és a tudomány: ekkor tevékenykedik Lipsius, Hugo Grotius és a természettudós Leeuwenhoek. Talán ez a nyelvi és felekezeti sokszínűség is hozzájárul ahhoz, hogy a 17. századtól Németalföld lesz Európa legtoleránsabb területe: befogadja Descartes-ot, később Spinozát – és egyszer majd, a 18. században, önálló felekezetként befogadja a janzenisták legmakacsabb maradékát. Az egyetem tehát egyfajta szellemi gyújtópont és közvetítő bázis; a honi, valamint a francia, a német és a spanyol értelmiség találkozóhelye, különböző szellemi áramlatok gyűjtőmedencéje. Korszakunkban a két legjelentősebb irányzat a jezsuita és az augusztiniánus teológia volt. Az egyetem tanárai közül Jacques Janssons (1547–1629) de Bay baráti köréhez tartozott, és Cornelius Jansenius oktatója volt. Ő irányította tanítványa figyelmét Augustinus teológiájára. A louvain-i baianusokhoz sorolható a fiatalon elhunyt ferences Florent Conry (Conrius, 1590–1629) is, aki Jansenius kortársa volt és osztotta teológiai nézeteit.4 Cornelius Jansenius a leerdam-i Akkoy-ban született, és 1602–1604, valamint 1607–1609 között volt Louvain hallgatója.5 (Első ízben filozófiai tanulmányokat folytatott a Collegium Falconis-ban, majd a papi szemináriumot végezte a VI. Hadriánus kollégiumban.) Gondolkodását Louvain mellett a párizsi Sorbonne is alakította, ahová 1609-ben érkezett tanulmányai elmélyítése céljából. Ez a hatás azonban inkább negatívnak bizonyult: