Középső-Zemplén Lakosságának Etnikai Összetétele És a Térségben Végbemenő Etnikai Határvonalak Változásai a 18
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Középső-Zemplén lakosságának etnikai összetétele és a térségben végbemenő etnikai határvonalak változásai a 18. századtól napjainkig (1) Zlatica Sáposová, Spoločenskovedný ústav SAV, Košice, [email protected] SÁPOSOVÁ, Zlatica. Ethnic composition of Cenral Zemplin and changes of ethnic boundaries from eighteen century till present time. The analysis of ethnical composition became one of the central parts of the paper. The difficulty was caused by the fact that three ethnical borderlines have to be monitored. We are taking into consideration not only the official data of population censuses, but also the records and registries of place names before the dualism. By analysing and comparing the data we found out, that only by comparing a valid consequences can be delineated. The method of comparison is necessary to apply in order to find the differences in the researched materials and to point out the real situation, since there are serious differences between the territorial spread of languages during the time span of years 1773 and 1851. The task of examining the population’s ethnical classification from the second part of the 19th century seemed to be easier. The official population censuses of the years 1880, 1900 and 1910 showed the penetration of Hungarian language. The use of Hungarian language area gradually extended to north. The Hungarian-Slovak ethnical border spread on the line of Kolása, Alsómihályi, Velejte, Gercsely, and Hardicsa, but the number of population with Hungarian language in north also increased. From the Slovaks’ point of view this period meant both losses and gains. On the southern parts of the Gálszécs district their number decreased in favour of the Hungarians, but the Slovak-Ruthenian language border moved in favour of the Slovaks. From the three language borders the Ruthenians lost gradually. Further processes and changes showed the Ruthenians’ broad assimilation. We witnessed peculiar discrepancies in the case of language changes of areas lying on the Hungarian-Slovak language contact area. Ethnically mixed population living at the northern language boundary-line was almost completely bilingual, and, in 1910, of this population more people were registered as Hungarian speakers, than in 1880. Obviously, these localities remained bilingual, although people considering themselves Hungarian speakers were in majority. These “fluctuations“ did not mean real and final assimilation, as some of the researches have stated. Inter-cultural communication of ethnically mixed localities, development of social relations between nationalities, and the examination of problems related to the everyday contact of several ethnic groups were not included in my aims of research. It would be necessary to provide further analyses in this direction in order to get an answer for the specific changes of population of the ethnical borderline in the north. Examination that is like drilling in depth is almost inevitable for further researches, that is the only way to discover the reason-effect relations. Cenral Zemplin. Ethnic Composition.Hungarian-Slovak ethnical border. Hungarian-Slovak language. E tanulmány a Zemplén vármegye1 középső részén elterülő falvak etnikai összetételéről szól a 18. századtól napjainkig. A vizsgált falvak ma Szlovákiában a Tőketerebesi járáshoz tartoznak. A kutatás során felhasznált adatok többségét a népszámlálási összeírások, helységnévtárak, statisztikai lexikonok számsorai adták. A szakirodalomban mind a mai napig ritkaságszámba mennek azok a munkák, amelyek kisebb régiók, közigazgatási egységek esetleg földrajzi területek népességtörténeti kutatásairól szólnának.2 A megyei szintű feldolgozások, monográfiák közül, melyek a történelmi Zemplén vármegye népességét mérik fel az elmúlt századokban, a legjelentősebbek a századforduló körül jelentek meg.3 21 Valójában olyan területi egységet vizsgáló demográfiai feldolgozás még nem jelent meg, amelynek tárgya nem felel meg a vizsgált kor egyetlen, konkrét közigazgatási egységének sem, és amely ma más országhoz tartozik, s abban az (utód) államban közigazgatási egységet alkot.4 Ilyen jellegű munkával a szlovák történetírás sem állt eddig elő. A tanulmányban felhasznált adatok valójában egy részletesebb kutatáshoz szolgálnak majd alapul, ui. az adatok rendszerezése, elemzése során olyan figyelemre méltó ellentmondások, sajátosságok kerültek felszínre, amelyek további, elmélyült és részletes elemzést igényelnek. Jelen munka célja a vizsgált régió népességstatisztikai alapokon nyugvó etnikai összetételének a bemutatása. A tanulmány jellege, térkerete a problémák felvetésére ad lehetőséget, de a társadalmi, gazdasági ellentmondások részletes elemzését már nem tűzhette ki célul. A vizsgálat célja A tanulmány célja a fentiekben behatárolt vegyes etnicitású régiónak az elemzése. Célkitűzés között nem szerepel a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációjának, a nemzetiségek közötti szociális kapcsolatok alakulásának, az etnikumok mindennapi érintkezésével járó problémáknak, valamint a demográfiai folyamatok következményeinek gazdasági-szociális lecsapódásának a vizsgálata. A kutatásaim elsődleges feladata objektív kép fölvázolása a régió etnikai összetételéről. A dualista Magyarország etnikai megoszlása A népesség összetételére vonatkozó demográfiai elemzések egyik igen fontos és a mai Európában egyre nagyobb érdeklődést kiváltó kérdéscsoportja az, amely az egyes országok népessége nemzeti (nyelvi), etnikai származási összetételére vonatkozik. A nemzetiségi megoszlás különösen a közép-, kelet- és dél-európai régiókban fontos, ahol évszázadok óta egy-egy ország területén több nemzetiség (népcsoport), nyelvi csoport él együtt, és ahol különösen az első világháborút követő és a második világháború után megismételt békeszerződések eredményeként méginkább vegyessé vált az egyes újonnan létrejött és az utóbbi években újra szétvált országok nemzetiségi, nyelvi képe.5 Mindazokban az államokban, amelyekben többféle nemzetiség él együtt, ebből az együttélésből adódó speciális problémák megoldása érdekében a lakosság nemzetiségi6 megoszlását is ismerni kell. A nemzetiségi hovatartozás meghatározása érdekében a népszámlálások alkalmával többféle idevágó kérdést tesznek fel a lakosságnak, és általában ma már az önkéntes bevallások eredményét teszik közzé és fogadják el hivatalosnak.7 Magyarországon a nemzetiségi hovatartozás megállapítása 1880-tól – közvetett úton – az anyanyelvként megjelölt nyelv alapján történt.8 Anyanyelv alatt itt természetesen nem a szoros értelemben vett anyanyelvet értjük, hanem azt a nyelvet, amelyet a megszámlált egyén a népszámlálás időpontjában minden befolyástól mentesen magáénak vall. Ez a nyelv tehát különbözhet attól a nyelvtől, amelyet valaki anyjától tanult, bár az esetek 99 %-ban egyezni fog. Teljesen tökéletes még ez a módszer sem lehet, mert olyan embereknél, akik több nyelvet egyformán jól beszélnek és azokat váltakozva használják, sokszor nehéz eldönteni saját maguknak is, hogy mi az anyanyelvük. Ilyen esetben természetesen az egyéni belátásra, jobban mondva érzületre kell bízni több nyelv közül az anyanyelv megállapítását.9 1900 előtt csak az anyanyelvükön tudók száma és a magyarul beszélők száma tekinthető egészen pontosnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy olyan területi egységekben, amelyekben csak két fő nemzetiség van, és a harmadik vagy negyedik stb. nemzetiség már csak alárendelt szerepet játszik, tapasztalás szerint az adatbevallók a másik fő nemzetiség ismert nyelvét jelentik be az első helyen, úgyhogy ilyen városokban vagy területrészeken az első helyen megnevezett nyelv feldolgozása is elég biztos támpontot nyújt a kölcsönös nyelvismeretekre nézve. Módszertani szempontból ez az eljárás azonban semmi esetre sem tökéletes.10 A dualista Magyarországon az etnikai megosztottság a legtarkább képet alkotta, egyik legkevertebb népességű ország volt. Több mint 10 nemzetiség alkotta az ország lakosságát. Ezen nemzetiségek a következőek: magyarok, németek, románok, szlovákok, ruténok, horvátok, szerbek, bunyevácok /sokácok/, szlovénok, cigányok, örmények, cseh- morvák, lengyelek, olaszok, bolgárok /krassovánok/. Első ízben, az osztrák hatóságok 1850-ben mérték fel hivatalosan a történelmi Magyarország etnikai összetételét. 1850 után 30 évig nincs hivatalos és pontos adatunk az ország etnikai megoszlására vonatkozóan, csupán különböző magánbecslések állnak rendelkezésünkre. Az 1857-es és az 1869-es népszámlálás nem terjedt ki a lakosság etnikai összetételének felmérésére, nem kérdezte a lakosság anyanyelvét vagy nemzetiségét. Nemzetiségi (anyanyelvi) tekintetben a magyarság középkori, középkor végi erős abszolút többségét 75-80 %-ig is emelkedő lélekszám - arányát a török hódoltság korában elvesztette, szinte katasztrofális mértékű véráldozata következtében. A Magyar Királyság akkor és azt követően, a telepítések évszázadában etnikailag erősebben kevert, valóban nemzetiségi állammá alakult át.11 A magyarajkú népességtörzs regenerálódása azonban rövidesen megindult, bár csak a 19. század folyamán vált erőteljesebbé.12 22 , Középső-Zemplén lakosságának etnikai összetétele és a térségben végbemenő etnikai határvonalak változásai a 18. századtól napjainkig (1) Az ország etnikai viszonyainak a formálásában a beolvadás (asszimiláció) és az elkülönülés (disszimiláció) erői mérkőztek egymással. Általános törvényszerűségként figyelhető meg, hogy a kisebb idegen néptöredékek könnyebben és gyorsabban beolvadtak a magyarságba, míg a tömbökbe tömörült nagyobb létszámú bevándorlók jóval tovább, esetleg napjainkig megtartották népi