Marsai Viktor Nagyné Rózsa Erzsébet
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Magyarország külpolitikai fókuszába a rendszerváltás után az euroatlanti integráció, illetve a jószomszédi kap- csolat került, minden más területet ennek rendeltek alá. Bár az új évezredben többször is felmerült a változtatás igénye, érdemi gondolkodás ezen a téren csak 2011-ben kezdődött a Magyar külpolitika az uniós elnökség után című dokumentum kapcsán. Ennek keretében került sor a ,,globális nyitás” meghirdetésére, amelynek egyik pillé- Magyarország rét a szubszaharai Afrika jelentette. A hazai afrikanista közösség és számos – a kontinensen érdekelt – civil szer- vezet, valamint gazdasági szereplő figyelte nagy szimpá- tiával az eseményeket és az azt kísérő médiaérdeklődést. A közösség tagjai és az Afrika-szeretők számára ugyanis ez végre annak a jele volt, hogy a földrész ismét számíthat és Afrika 2018–2025 a kormányzat érdeklődésére. E kötet célja, hogy kézikönyvül szolgáljon azok számára, akik valamiféle módon kapcsolatba kerülnek Afrikával, legyen szó közszolgákról vagy pusztán érdek- lődőkről. Könyvünk egyszerre nyújt átfogó tematikus MAGYARORSZÁG ÉS AFRIKA 2018—2025 MAGYARORSZÁG elemzéseket, illetve országspecifikus ismertetőket azon államokról, amelyek a legfontosabbak a magyar külpoli- tika és gazdaság számára. A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretében jelent meg. Szerkesztette: MARSAI VIKTOR Európai Szociális (Szerk.): Erzsébet Marsai – Nagyné Rózsa Viktor Alap NAGYNÉ RÓZSA ERZSÉBET Magyarország és Afrika 2018–2025 MAGYARORSZÁG ÉS AFRIKA 2018–2025 Szerkesztők Marsai Viktor Nagyné Rózsa Erzsébet Dialóg Campus Budapest, 2020 A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” elnevezésű kiemelt projekt keretében készült, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Szent István Egyetem együttműködésével készült a Vidékbiztonság, a biztonsági környezet hatása a vidék versenyképességére Államtudományi Kutatóműhelyben. Szerzők Borza Szená Búr Gábor Marsai Viktor N. Rózsa Erzsébet Remek Éva Sógor Dániel Suha György Szélinger Balázs Szigetvári Tamás T. Horváth Attila Tarrósy István Treszkai Ákos Lektorok Fodor Erika Hettyey András Pásztor Szabolcs © Kiadó, 2020 © A szerkesztők, 2020 © A szerzők, 2020 A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető. Tartalom Marsai Viktor: Magyarország és Afrika 2018–2025 9 Magyarország és a déli nyitás – hol a helyünk az egyenlítői nap alatt? 12 A kötet felépítése 15 Felhasznált irodalom 16 Tarrósy István: Magyarország Afrika-politikája a kommunista korszakban és a posztszovjet érában 19 Bevezető 19 A kommunista rendszer különböző szakaszai, változó külpolitikai szerepvállalás 19 Magyarország Afrika térképén 20 A magyar afrikai tudásbázis – az első magyar afrikanisták mint a sikeres külpolitika referenciái 23 A rendszerváltozás után – Afrika térképén marad-e Magyarország? 25 Új külpolitikai fejezetek a posztszovjet érában: globális nyitás, déli nyitás, Stipendium Hungaricum 26 Kitekintés a jövőre – záró gondolatok 27 Felhasznált irodalom 28 T. Horváth Attila: A déli nyitás és Afrika 31 A magyar– afrikai kapcsolatok az elmúlt évtizedekben 33 A globális és a keleti nyitás 35 A déli nyitás 35 A magyar nemzeti kereskedőházak 37 Felhasznált irodalom 40 Suha György: A magyar afrikanisztika lehetőségei a külpolitika támogatásában 43 Fejlesztés-politika-tudomány 45 Magyar érdekrendszer tudományos háttérrel 48 Cselekvési stratégia afrikanisztikai megalapozottsággal 50 Jövőkép 52 Felhasznált irodalom 53 Sógor Dániel: Marokkó 55 Marokkó elhelyezkedése és természetrajza 55 Marokkó gazdasága 55 Marokkó közigazgatása és társadalma 56 Marokkó történelme 57 Marokkó külpolitikája és kilátásai 64 6 Tartalom Marokkó kapcsolatai Magyarországgal 66 Felhasznált irodalom 67 Sógor Dániel: Algéria 69 Algéria elhelyezkedése és természetrajza 69 Algéria gazdasága 69 Algéria közigazgatása és társadalma 71 Algéria történelme 71 Algéria külpolitikája és kilátásai 77 Algéria kapcsolatai Magyarországgal 79 Felhasznált irodalom 81 Szigetvári Tamás: Tunézia – a legeurópaibb afrikai ország 83 Általános jellemzők 83 Történeti előzmények 85 A jelenlegi politikai helyzet 87 Kihívások és lehetőségek 89 Magyar érdekek 92 Felhasznált irodalom 94 Marsai Viktor: Líbia 97 Az ország fő földrajzi és demográfiai jellemzői 97 Identitásformáló tényezők Líbiában 98 A gazdaság 100 Rövid történeti áttekintés 102 A líbiai válság jelene 104 Az európai uniós érdekek 106 A magyar–líbiai kapcsolatok 107 Felhasznált irodalom 108 N. Rózsa Erzsébet: A sokszínű Egyiptom 113 Földrajzi adottságok és népességi adatok 113 A különleges szudáni kapcsolat 114 Egyiptom, a kibocsátó állam 115 Gazdaság 115 A modern Egyiptom múltja és jelene 118 Egyiptom az arab tavasz után 120 Külkapcsolati irányváltások az arab tavasz után 123 Felhasznált irodalom 123 Borza Szená: Szudán 127 Szudán általános földrajzi jellemzői 127 A Nílus mint biztonságpolitikai kérdés 130 A szudáni politika 132 Tartalom 7 Gazdasági helyzet 133 Szudán külpolitikája 135 Magyarország és Szudán kapcsolata 136 Felhasznált irodalom 138 Szélinger Balázs – Marsai Viktor: Etiópia Afrikában 141 Etiópia – Abesszínia / etiópok – habesák 141 Történelmi háttér 144 Etiópia 1991 után 147 Etiópia geostratégiai jelentősége – békemissziók és gátak 150 Magyar érdekek 151 Felhasznált irodalom 152 T. Horváth Attila: Kenya a harmadik évezred elején 155 Általános földrajzi, demográfiai és gazdasági jellemzők 155 Rövid történeti áttekintés 157 A 2007-es válság 159 Biztonságpolitikai kihívások 160 Kenya: a Kelet-afrikai Közösség motorja 161 A magyar–kenyai kapcsolatok 162 Mit hozhat a jövő? 164 Felhasznált irodalom 165 Búr Gábor: Angola 169 Földrajz 169 Társadalom 170 Történelmi háttér, politikai berendezkedés 172 Angola geostratégiai helyzete, fő kihívásai 176 Magyarország és Angola 179 Felhasznált irodalom 180 Búr Gábor: Dél- afrikai Köztársaság 183 Társadalom 184 Történeti előzmények 186 Dél- Afrika 1994 után 188 Kihívások, lehetőségek 190 Dél- Afrika és Magyarország 192 Felhasznált irodalom 193 Treszkai Ákos: Nigéria 195 Az ország földrajzi, politikai és demográfiai jellemzői 195 Egy kulcskérdés – az identitásformáló tényezők Nigériában 196 A gazdaság 198 Rövid történeti áttekintés 200 8 Tartalom A nigériai konfliktus, a Boko Haram 201 Az európai uniós érdekek 203 A magyar–nigériai kapcsolatok 204 Felhasznált irodalom 205 Remek Éva: Ghána, Nyugat- Afrika gyöngyszeme 209 Bevezető 209 Általános adatok 209 Múlt és jelen 210 Gazdasági perspektíva 212 Társadalmi viszonyok 215 Külpolitika 216 Biztonságpolitika 217 Magyarország és Ghána 218 Felhasznált irodalom 219 Magyarország és Afrika 2018–2025 Marsai Viktor Sokat hangoztatott közhely napjainkban, hogy Afrika jelentősége a 21. században fel- értékelődőben van, és ahogy Búr Gábor is utalt rá egyik tanulmányában, sokan „ Afrika évszázadaként” hivatkoznak az új korszakra.1 Valóban, a kontinens „sötét” 90-es évei után az új évezredben robbanásszerű fejlődésnek lehettünk tanúi. A „növekvő Afrika” képe a tudományos szakirodalomtól kezdve a napi médiáig bejárta a világot, komoly adatokkal és számokkal támasztva alá a fejlődést.2 Úgy tűnt, a fekete kontinens az ázsiai fejlődés útjára lép, és hasonló utat jár be, mint Kína vagy India. A földrész átlagos GDP-növekedése 4–5% körül mozgott, esetenként elérte a 6%-ot is.3 A világ 10 legdinamikusabban növekvő gazda- sága között rendre 6–7 afrikait találhattunk, 10% körüli bővüléssel, és a 40 leggyorsabb gazdaság között is többségben voltak a kontinens államai.4 A külföldi működőtőke-be- áramlás a 2002-es 15 milliárd USD-ről 2006-ra 37, 2012-re 47 milliárd USD-re nőtt. Mindez megjelent az egyes emberek hétköznapjaiban is: miközben 1980 és 2000 között az egy főre eső reáljövedelem 10%-kal csökkent, 2000 és 2010 között 30%-kal nőtt.5 Rotberg adatai alapján 2012-re a kontinens lakosságának negyede már a középosztályhoz tartozott. Ebben az évben már 500 millió mobiltelefon volt használatban Afrikában, vagyis minden második afrikai rendelkezett vele.6 2000 és 2008 között a középiskolába járók aránya 48%-kal nőtt, miközben a malária okozta halálesetek számát 30%-kal, a HIV-fertőzések arányát 74%-kal sikerült visszaszorítani. A várható élettartam csaknem 10%-kal emelkedett, miközben a csecsemőhalandóság jelentősen visszaesett.7 A kontinens politikai rendszerei is átalakultak. A hidegháború végén még mindössze három demokratikus berendezkedésű állam működött a földrészen. Ez a szám 2013-ra 23-ra növekedett, és a kontinens 55 államából mára mindössze 4 – Eritrea, Szváziföld, Szomália és Líbia – nem rendelkezik a többpártrendszert lehetővé tevő alkotmánnyal, ráadásul utóbbi kettő esetében ezek kidolgozása már folyamatban van. 2016-ra – a Freedom House adatai alapján – a szubszaharai országok 59%-a – 29 állam – került be a „szabad” vagy „részben szabad” kategóriába, csakúgy, mint az északi Tunézia és Marokkó.8 1991 és 2016 között 36 békés választásra került sor a kontinensen. A demokratikus kultúra és a jogrend erősödését jelzi, hogy 2017 szeptemberében a kenyai legfelső bíróság megsemmisítette 1 Búr 2005, 3–11. 2 Rotberg 2013. 3 The hopeful continent: Africa rising (2011). 4 Rotberg 2013, 12. 5 Africa rising: A hopeful continent (2013). 6 Rotberg 2013, 6. 7 Africa rising: A hopeful continent (2013). 8 Freedom House 2016. 10 Magyarország