Megyei Járványügyi Intézményrendszerek Az 1831. Évi
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by Directory of Open Access Journals Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat Vol. 2.No.3 Journal of History of Culture, Science and Medicine ISSN: 2062-2597 Megyei járványügyi intézményrendszerek az 1831. évi kolerajárvány idején, Baranya és Tolna példáján County health systems in the institution of the 1831st cholera during the year, by Baranya and Tolna example Havasdi József [email protected] Initially submitted October 20, 2011; accepted for publication November 5, 2011 Abstract: Cholera was an unknown disease in Europe before the 19th century. In Hungary the first epidemic broke out in the early summer of 1831. Since the authorities didn’t have an effective method against cholera, they used the procedure which was developed for the plague in the previous century. So the epidemic caused a huge devastation, killed more than 240.000 people. In the study I present the epidemiological authorities of the counties during the cholera epidemic by the example of Baranya and Tolna. The head of the system was the county’s permanent cholera committee, which gave orders in all epidemiological cases in the county. The authorities under the committee were divided into two parts: the administrative and the public health system. In the administrative part we can find the district administrators (“szolgabíró”) and the civil commissioners in the documents, but in Tolna there were also local cholera committees in some bigger settlements. The head of the public health system in the county was the medical officer. Under him worked the district’s medical officer and other doctors. Kulcsszavak: járvány, kolera, intézményrendszerek, adminisztráció Keywords: plague, cholera, institutional systems, administration Bevezető A kolera a XIX. század elejéig Európában szinte ismeretlen betegségnek számított. Ázsiában már több mint kétezer éve ismert, súlyos lefolyású kórként tartották számon, de – köszönhetően a közlekedés lassúságának – hosszú ideig nem tudott őshazájából kitörni. A közlekedési viszonyok XIX. századi fejlődése azután, döntő szerepet játszott abban, hogy a betegség a világ nagy részén elterjedt. Az első, Európát is érintő pandémia 1826–35 között söpört végig a kontinensen, melynek során a kór Magyarországra is eljutott. 1 Magyary–Kossa Gyula szerint 2 a kolera 1831. június 13-án lépett át Magyarország határain. Valószínűleg a Tiszán lefelé hajózó, Máramaros vármegyéből Szolnokra sót szállító emberek hozták be az országba, Galícia felől. Galíciába a betegség az akkor orosz uralom alatt álló lengyel területekről hatolt be, ahova valószínűleg a 1 Mádai (1990: 58-95) 2 Magyary-Kossa (1929: 301) www.kaleidoscopehistory.hu 34 Havasdi József Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat Vol. 2.No.3 Journal of History of Culture, Science and Medicine ISSN: 2062-2597 lengyel felkelés leverésére küldött tatár csapatok hurcolták be.3 A hazánkban korábban kevéssé ismert betegség igen gyorsan terjedt és rengeteg áldozatot szedett, annak ellenére, hogy kezdetben az ország határainál, később a törvényhatóságok között vesztegzárakat vezettek be. A járvány csak a következő évben ült el, de egy évig tartó pusztítása alatt becslések szerint több mint 200 ezer áldozatot követelt. A korabeli morbiditási és mortalitási adatok természetesen bizonytalanok, azonban Haug Antal, hivatkozva a hivatalos országos kimutatásokra, a megbetegedettek számát 536.517 főre teszi, ebből meghalt 237.614 fő.4 A járvány, ahogy az ország legtöbb vármegyéjét, úgy Baranyát és Tolnát sem kerülte el. Bár a megyei hatóságok a helytartótanácsi és nádori utasításoknak megfelelően már a kolera régióbeli megjelenését jóval megelőzően számos óvintézkedést hoztak, ugyanakkor a betegségre vonatkozó hiányos ismeretek és - nagyrészt ebből eredően - a nem kielégítő prevenció nem tudta megakadályozni a kolerajárvány kitörését. Baranyában a megyei vezetés már jóval a betegség megjelenését megelőzően, július folyamán megtette a helytartótanácsi és nádori rendeletekben előírt óvintézkedéseket annak érdekében, hogy a megyét megóvják a járványtól. A védelem központi eleme a Duna partján felállított zárvonal volt, amely az esetlegesen fertőzött beutazni szándékozókat volt hivatva a megye határain kívül tartani. Az óvintézkedések ellenére azonban augusztus 6. után több, a Duna közvetlen közelében fekvő településen jelent meg a kolera, ezért augusztus 12-én a dunai zárvonalat néhány kilométerrel hátrébb vonták a folyótól, olyan módon, hogy ezáltal a már fertőzött, vagy közvetlenül fenyegetett településeket elzárják a megye még egészséges részeitől. A következő hetekben a kordon és a Duna közé zárt településeken gyorsan terjedt a járvány, ugyanakkor az új zárvonal – szerepének megfelelően – nagyrészt megóvta a megye belső területeit. A kolera rövid ideig tartó tombolását követően, augusztus végétől már az enyhülés jelei mutatkoztak. Részben ez tette lehetővé, hogy a megyei vezetés a Magyar Királyi Helytartótanács, a Nádor és az Országgyűlés egyre nyomatékosabb kéréseinek eleget téve, szeptember 3-án megszűntette a zárvonalakat a megyében. Szeptember folyamán, illetve október első felében már csak néhány településen, szórványosan fordultak elő megbetegedések, majd ezek elülése után, október 18-án jelenthették be a kolerajárvány megszűnését Baranyában. 5 Tolna megyében a védekezés kezdetben ugyancsak a Duna vonalára támaszkodott. A folyó partján felállított zárvonal azonban itt is csődöt mondott. A kolera a megyében már július 19- én megjelent, majd a hónap utolsó napjaiban gyorsan terjedt a folyó partján fekvő településeken. Eközben a szomszédos Fejér megyéből is több településről jelentettek megbetegedéseket, ezért július 27-én az északi vármegyei határra szintén zárvonalat állítottak. A járvány Duna menti terjedése miatt a megyei vezetés augusztus első felében újabb és újabb védelmi vonalakat állított fel a megye még egészséges belső területeinek védelmére, azonban ezek egyike sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Augusztus 1-jén a dunai zárvonal felváltására egy kettős kordont hoztak létre, melynek külső vonala Dunaszentgyörgytől Bikácsig húzódott, a belsőt pedig a Sió vonalára helyezték. E kettős védelmi vonal az eredeti formájában azonban nem volt hosszú életű, ugyanis a kolera igen hamar jelentkezett több, az elzárásokon túl fekvő településen. Emiatt augusztus 6-án a Dunaszentgyörgy-Bikács kordont hátrébb vonták Tolna és Györköny vonalára, majd következő nap ezt megszűntetve egy új kettős kordont állítottak fel, melynek külső vonala a Sió jobb partján állt, a belső pedig – védve a megye még egészséges nyugati területeit – a Kapos–folyónál. Mivel azonban a 3 Horváth (1943: 219) 4 Haug (1981: 27) 5 Baranya Megyei Levéltár BML Koleraválasztmányi iratok IV. 1m 5 1-2 (Koleraválasztmányi jegyzőkönyv) www.kaleidoscopehistory.hu 35 Havasdi József Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat Vol. 2.No.3 Journal of History of Culture, Science and Medicine ISSN: 2062-2597 következő napokban a kolera a megye nagy részén felütötte fejét, a megyei járványügyi igazgatás, hivatkozva arra, hogy a zárvonalak sehol nem képesek megállítani a járványt, ugyanakkor a mezőgazdasági munkákat és a kereskedelmet hátráltatják, azok megszűntetése mellett döntött. Erre a siói kordon esetében augusztus 9-én a kaposi vonalnál pedig 13-án került sor. A járvány legnagyobb pusztítást végző első hulláma szerencsére itt sem tartott hosszú ideig, augusztus végén már az enyhülés határozott jelei mutatkoztak. Szórványos esetek ennek ellenére még szeptember és október folyamán is előfordultak és majd csak október 27-én jelenthették be a járvány megszűntét. 6 A kolera az országos kimutatások alapján Baranyában 2026, Tolnában 5127 megbetegedést okozott, ebből előbbi megyében 818 fő, utóbbiban 2418 halt meg. 7 Az alábbiakban Baranya és Tolna példáján kívánom bemutatni, hogy a járványügyi igazgatás milyen keretek között folyt a megyékben. A tisztségviselők és hatósági szervek egy része természetesen a járványtól függetlenül folyamatosan a megyében dolgozott és látott el különböző igazgatási feladatokat, azonban bizonyos testületeket, illetve pozíciókat kizárólag a járvány idejére hoztak létre. Tanulmányomban tehát elsősorban a helyi járványügyi igazgatás kereteivel foglalkozom, azonban annak érdekében, hogy a rendszerről többé–kevésbé teljes képet nyújtsak, röviden a megye felett álló regionális és országos keretekre is kitérek. A kutatást a Baranya Megyei Levéltárban és a Tolna Megyei Levéltárban végeztem, forrásként a megyei koleraválasztmány és a megyei közgyűlés iratait használtam. Előbbi csoporton belül külön meg kell említeni a koleraválasztmány jegyzőkönyvét, amelybe minden ülésen bejegyezték a legfontosabb eseményeket és intézkedéseket, így a témát illetően is elsődleges dokumentumnak tekinthető. Központi szervek Az 1831. évi kolerajárvány alatt a Magyar Királyi Helytartótanács rendelkezett országos érvényű rendeletek kibocsátásának jogával, a napi igazgatási ügyekkel pedig elsősorban a nádor foglalkozott. Ebből eredően a helytartótanácsi rendeletek mellett többnyire nádori utasításokkal, kérésekkel, levelekkel találkozhatunk a közép- és alsófokú szervekhez felülről érkező iratok között. A helytartótanács a járvány idejére királyi biztosokat nevezett ki, akik egyfajta koordináló, illetve a központi szervek és a megyék közötti közvetítő szerepet töltöttek be. Elsődleges feladatuk volt a járvány terjedésének megakadályozása, illetve elfojtása, az elzárások miatti összeütközések