Tolna Vármegye Közgyűlési Jegyzőkönyveinek Regesztái 1721-1725
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Maul-Link Dóra Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1721-1725. MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR TOLNA MEGYEI LEVÉLTÁRA SZEKSZÁRD 1 Szerkesztette: Dr. Várady Zoltán Lektorálta: Dr. Gőzsy Zoltán Digitalizált képek: Nagy Andor Iván Rezümék: Dr. Kunné Tornóczky Andrea (angol) Maul-Link Dóra (német) Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2 Bevezető A Tolna megyei levéltár feudális kori anyagának legérdekesebb, és legkutatottabb fondja a vármegyei nemesi közgyűlés anyaga. A kutatók érdeklődése azonban leginkább a 19. századra irányul, s nem elsősorban a korábbi évszázadok viszonyai iránti érdeklődés hiánya, hanem a nyelvi korlátok miatt. Míg a közgyűlési iratok között már a 18. század első felében találhatóak részben magyar nyelvű iratkötegek, addig a közgyűlési jegyzőkönyveket 1807-ig latin nyelven vezették. A jegyzőkönyvek forrásértékét és a kutathatóság problémáit felismerve már az 1980-as évek közepén az OTKA1 szorgalmazni és támogatni kezdte ezen protocollumok regeszták formájában való közzétételét. Tolna megyében Dr. Várady Zoltán munkájaként jelent meg az első jegyzőkönyvi kötet anyagából az 1696. és 1703. közti évek regesztáit tartalmazó kiadvány2. A Tolna megyében a Rákóczi szabadságharc után, 1714-ben indul újra a jegyzőkönyvek sorozata, ugyanis Turbuly Éva közlése szerint a köztes időszak anyagát „a Habsburg adminisztráció gyűjtötte be”3. 1704. és 1714. között a fogalmazványok vaskos kötegeiben mindössze egy 1713-as jegyzőkönyv anyaga4 lelhető fel. A közgyűlési iratokban pedig a lajstromkönyv szerint két jegyzőkönyv fragmentuma maradt ránk.5 1Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok 2Várady Zoltán: Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1696-1703. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (szerk.: Dobos Gyula) Szekszárd, 1992. 3Turbuly Éva: Megyei közigazgatás a közgyűlési jegyzőkönyvek tükrében. In: Magyar Levéltárosok Egyesülete 2003. évi vándorgyűlése. Szolnok, 2003. augusztus 13-15. (szerk. Bilkei Irén) Budapest, 2004. 13.p. 4A fogalmazvány az 1713. augusztus 17.-én Kisszékelyben megtartott kisgyűlés anyagát tartalmazza. 51711. szeptember 23-án, Szekszárdon megtartott nemesi közgyűlés résztvevőit és napirendi pontjait tartalmazó akta, és az 1713. október 12-i kisgyűlés jegyzőkönyvének fragmentuma maradt ránk. Magyar Nemzeti 3 A regesztázás alapja a jegyzőkönyvek tisztázott példánya. Ennek oldalszámát fel kell tűntetni a regeszták mellett. Intézményünk őrizetében a jegyzőkönyvek fogalmazványai is megtalálhatók, sőt a gyűlések többsége esetében nem csak az első fogalmazvány, hanem annak tisztázata is fennmaradt, rájegyezve a hátoldalára, hogy „Ezt Hatodszor vagy Tizénkettődikszér kől leirni” vagy „Ez utolso”. A jegyzőkönyvek fontos része az első bekezdés, amelyben minden esetben rögzítik a gyűlés idejét, helyét, és hogy általános nemesi közgyűlést (congregatio generalis) vagy kisgyűlést (congregatio particularis) hívtak össze.6 A gyűlések időpontját mindig a ma használatos formában közöljük. Ez a vizsgált időszakban külön átírást nem igényelt, bár a jegyzőkönyvi szövegben előfordulnak szentek ünnepével jelzett dátumok is.7 A congregatiókat évente 10-12 alkalommal tartották, s különböző mezővárosok (oppidum) vagy falvak (possessio) adtak helyet az általában 1-2 napos tanácskozásoknak: legtöbbször Szekszárd és Simontornya.8 Ennek oka, hogy az állandó megyeszékhelynek 1719. június 17-ei közgyűlésen megválasztott Simontornyán a megyeháza felépítése 1727-ig elhúzódott. A gyűlések időpontjáról és helyéről körlevélben értesített megyei nemesség (nobilitas) összetétele a török kor előttihez képest sokat változott, köszönhetően egyrészt uralkodói adományozásoknak, továbbá birtokvásárlásoknak és újonnan létesített családi kapcsolatoknak, házasságkötéseknek. Így lettek Tolna megyei birtokosok pl. az Eszterházy, Styrum-Lymburg, Mercy, Monasterli, Levéltár Tolna megyei Levéltára (Továbbiakban: MNL TML), IV.1.b. 3:55/1711. és 3:72/1713. 6 Ezen a két típuson kívül rendkívüli alkalomnak számított a tisztújító közgyűlés (sedes restauratoria), amelyet egy alkalommal tartottak 1721- 1725. között: Simontornyán, 1725. október 16-17-én lásd 720. regesztától 7 Legtöbbször Szent György, Szent Mihály napja, de előfordul Szent István, Keresztelő Szent János és Szent Erzsébet ünnepére való hivatkozás is. 8További helyszínek: Pincehely, Paks, Dorog, Tolna, Medina, Kajdacs, Bátaszék. 4 Gindly család vagy éppen az Apponyi família.9 A pécsi püspök mint Tolna megye főispánja (supremus comes)10, csak néhányszor volt jelen, így többnyire az alispán (vicecomes)11, vagy helyettes alispán elnökölt a gyűléseken, ahol a megyei birtokos nemesek általában személyesen nem, hanem inkább a megfelelő utasításokkal ellátott provisorok12, praefectusok13, plenipotentiariusok14 útján képviseltették magukat. Jelenlétük rögzítésének jelentősége, hogy ezek alapján nem vonhatták ki magukat a gyűlésen meghatározott feladatok és terhek teljesítése alól, illetve ha jogaikat és érdekeiket sértő bejelentések, vagy határozatok hangzottak el, akkor rögtön meg tudták ellenvetésüket tenni. Az egyházi és világi, uradalmi küldöttek után felsorolásra kerülnek a megyei tisztségviselők is, úgymint főszolgabíró (supremus iudlium)15, járási szolgabírók (processualis iudlium)16, esküdtek (iurassores)17, adószedő (perceptor)18, biztos (commissarius)19. Így az archontológia számára is fontos adalékokat tartalmaznak ezek a bevezető részek. Természetesen megjelent a jegyző (notarius) is, azaz Gyurekovics Péter, aki 1698-1732 között 9 Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története. In: Tolna megyei Levéltári Füzetek 7. kötet Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (szerk.: Dobos Gyula) Szekszárd, 1999. 115.p. 101703-1732. között a megye főispánja (supremus comes) gróf Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi püspök. 111714-1718. között Gyurekovics Péter, 1718-tól Királydaróci Daróczi Ferenc az alispán (vicecomes), akit az 1725-ös tisztújítás alkalmával tisztségében megerősítettek. 12A provizor, vagy tiszttartó, a birtok gazdasági tevékenységét irányító személy. 13 A prefektus jószágkormányzói feladata a tisztviselők, alkalmazottak, szolgák és maga a gazdálkodás irányítása, s ő tartott közvetlen kapcsolatot a birtokossal. 14teljhatalmú megbízottak 15 Főszolgabíró (supremus iudlium, azaz iudex nobilium): Slovenics Mihály, majd Petrovszky József. 16 Járási szolgabírók (processualis iudlium): Dalmata János, Czompo István, Kőszegi Mihály, Gőcze Gábor. 17 Az esküdteknek (iurati assessores, azaz iurassores) csak egy része kapott fizetést, ugyanis voltak díjazás nélküliek is. 18 Az adószedő (perceptor) Kauffman János volt. 19 A katonai ügyekkel foglalkozó biztos (commissarius) Maurer András volt. 5 látta el ezt a feladatot, és 1714-1718 között rendes alispán tisztségre is megválasztották. Munkáját írnokok (scriba) segítették, amiről a különböző kézírások árulkodnak, és néhol a jegyzőkönyvi szöveg is20. A megjelentek listája nem teljes, hiszen maga a jegyzőkönyvi szöveg is sok esetben utal arra, hogy mindenkit nem sorolnak fel név szerint21. A congregatiókon napirend szerint először az uralkodótól, nádortól, Kancelláriától, főhadbiztostól, Helytartótanácstól mint felsőbb szervektől érkező leiratokat, leveleket, parancsokat ismertették és tárgyalták meg, majd egyenként határoztak ezekről. Előfordul, hogy a jegyzőkönyvek ezekkel kapcsolatban nagyon szűkszavúak, azaz miután rögzítik felolvasásuk és közzétételük tényét, s röviden összefoglalják tárgyukat, vissza-visszatérő fordulattal biztosítják az uralkodót a megye jobbágyi engedelmességéről, s az uralkodói akaratnak megfelelő eljárásról. A leiratok többsége különböző terheket, pénzben, természetben vagy ingyenes közmunkában teljesítendő kötelezettségeket rótt a megyére. Az időszakban igen gyakoriak a katonai átvonulások, ezért a különböző ezredek alakulatai részére megfelelő szállás, élelem és szállítás biztosítása komoly erőpróba volt a török korban elnéptelenedett, és a 18. században újratelepülő megyének, így többször kénytelenek voltak enyhítést kérni, s a településekre lebontott széthelyezéseket (dislocatio) módosítani. A csapatmozgásokkal összefüggésben a hidak és utak karbantartására is sok bejegyzés vonatkozik. Más napirendi pontok megfogalmazását is rendkívüli tömörség jellemzi, azaz gyakran csak 1-2 szóval jelzik a témát, mivel a jelenlévők számára így is egyértelmű, hogy miről volt szó. 20 „Mivel a jegyző mellett Barbacsy György a vármegye titkait a kezében tartotta, az aktákat és jegyzőkönyveket írta…„ 380.regeszta (1719. év) In: Link Dóra: Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1718- 1720. Tolna megye Önkormányzat Levéltára (szerk.: Dobos Gyula) Szekszárd, 2009. 21 Ezt az „et aliis praesentibus, vagy et aliis quam plurimis praesentibus celebrata est Inclytus Comitatus Tolnensis Generalis Congregatio” formulával jelzik. 6 A felettes szervek utasításai után, ha volt ilyen, akkor a más megyéktől érkező levelek tárgyalásával folytatódtak a gyűlések, melyek általában határviták ügyében jöttek még 1721-ben is, eztán a megyei, helyi ügyekben intézkedtek. Úgymint pl. az adóösszegek településekre való újrafelosztása, reparciálása az elvégzett és többször jegyzőkönyvbe is rögzített összeírások megyei összesítései alapján. Rendelkeznek az adók beszedéséről, katonaság általi kihágások összeírásáról, valamint tisztségviselők fizetéséről és napidíjak meghatározásáról a megyei ügyekben kiküldött személyek részére, s a magasabb helyekre delegált követek számára megfogalmazott hosszas utasítások is olvashatók. Szerepelnek limitációk is, ill. a használandó egységes mértékek bevezetésére való felszólítások. Jegyzőkönyvbe vették