1687 – 1688 a Balaton-Sió-Kapos-Köz Települései Egy 17. Század Végi Térképen
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
TÖRTÉNETI FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK 2. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM 2014 Történeti Földrajzi Közlemények Főszerkesztő: FRISNYÁK SÁNDOR Szerkesztő: KÓKAI SÁNDOR Szerkesztőbizottság: BELUSZKY PÁL tudományos tanácsadó (Budapest), BERÉNYI ISTVÁN ny. egyetemi tanár (Piliscsaba), CSÜLLÖG GÁBOR egyetemi adjunktus (Budapest), DÖVÉNYI ZOLTÁN egyetemi tanár (Pécs), GULYÁS LÁSZLÓ egyetemi docens (Szeged) , HAJDÚ ZOLTÁN tudományos tanácsadó (Pécs), LENNER TIBOR főiskolai docens (Szombathely), PAP NORBERT tanszékvezető egyetemi docens (Pécs), SÜLI-ZAKAR ISTVÁN egyetemi tanár (Debrecen), VIGA GYULA egyetemi tanár (Miskolc) Címkép: A sárospataki vár Technikai szerkesztő: TÓTH ZOLTÁN ([email protected]) Szerkesztőség: 4401 Nyíregyháza, Sóstói u 31/b. Telefon: 06-42/599-400/2276 Kiadó: Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete Felelős kiadó: KÓKAI SÁNDOR intézetigazgató egyetemi magántanár ISSN 2064-390X A folyóirat kiadását a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsa támogatja A folyóirat az Interneten is elérhető: http://zeus.nyf.hu/~foldrajz/torteneti_foldrajzi_kozlemenyek2.pdf Nyíregyháza, 2014 Nyomdai munkák: Tóth Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft Felelős vezető: Tóth Csaba ügyvezető igazgató A Balaton–Sió–Kapos-köz települései egy 17. század végi * kéziratos térképen K. NÉMETH ANDRÁS The settlements of the Balaton–Sió–Kapos region on a late 17th century manuscript map My paper discusses a manuscript map without scale and orientation showing 152 settlements of the Ozora, Dombóvár and partly Kaposvár domains of the Esterházy family in the north-east of the present Somogy and in the west of the present Tolna counties. Three different symbols are used to mark 39 inhabited settlements, 106 deserted villages and 7 fortifications. The map was drawn for the Esterházy family to muster their southern Transdanubian domains, which were newly set free from the Turkish occupation. The map can be dated around the years 1687-1688 for various reasons. The first researcher of the map László Csendes was unable to identify 32 of the settlements. In my present study I have succeeded in identifying almost all of them. I have edited a table showing the toponyms of the map; the key of the columns: A – original writing; B – solution of the toponym; C – present name; D – localisation; E – inhabited place/deserted village/fortification; F – initial of the present county (F: Fejér; S: Somogy; T: Tolna). Tanulmányom egy latin nyelvű, kéziratos, tájolás és lépték nélküli térképvázlatot ismertet, amely az Esterházy-család ozorai, dombóvári és részben kaposvári uradalmának, a mai Somogy megye északkeleti és Tolna megye nyugati részének 152 települését tünteti fel. A helységeket háromféle grafikus jellel ábrázolja, 39 lakott és 106 puszta falu mellett 7 várat is jelöl. A térkép – provenienciája és az ábrázolt terület alapján – az Esterházy család számára készült, bizonyára a török alól frissen felszabadult dél-dunántúli birtokok állapotának számba vételére. Készítési ideje különböző megfontolások alapján 1687-1688 tájára tehető. A térkép első ismertetője, Csendes László 32 település lokalizálásával nem boldogult, néhányat pedig hibásan azonosított, cikkem – két falu kivételével – ezek azonosítását is tartalmazza. A térkép helyneveit táblázatos formában adom közre, az oszlopok a következők: A – eredeti írásmód; B – a helynév feloldása; C – mai településnév; D – lokalizálás; E – lakott/lakatlan/váras hely; F – mai megye kezdőbetűje (F: Fejér; S: Somogy; T: Tolna). Az Esterházy család hercegi ágának térképei között található egy 46 x 34,5 cm nagyságú kéziratos térképvázlat. Hátlapján az alábbi cím olvasható: * A tanulmány az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00003/12/2) támogatásával készült. Köszönöm Torma Istvánnak, hogy a téma feldolgozására bíztatott, a térképről készített jegyzeteit átengedte és a kéziratot tanácsaival jobbította. 63 Simontornya s az több helyeknek mappáia, alatta más írással pedig az alábbi latin nyelvű cím: Mappa Dominii Ozora, Dombóvár et in parte Kaposvár. A vázlat főként az Esterházy-család ozorai, dombóvári és részben kaposvári uradalmának településeit tünteti fel.1 A térkép Somogy megye északkeleti és Tolna megye nyugati részének legkorábbi, a maga nemében egyedülálló ábrázolása, és térképtörténeti szempontból is érdekes, hiszen a török kiűzése utáni évekből alig áll rendelkezésünkre ilyen mennyiségű helynevet tartalmazó áttekintő térképvázlat. A nemrégiben DVD-n kiadott és az interneten is elérhető térkép közreadói szerint a Sió, Koppány és Kapos folyók által közrefogott, Somogy és Tolna megyei területet, a Karád–Siófok–Simontornya–Kaposvár négyszög településeit ábrázolja, és a 17. század végén vagy a 18. század elején készült. Ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor egészen pontosan azt a Somogy, Tolna és csekély részben Fejér megyei területet találjuk rajta, amelyet északról a Balaton, keletről a Sió, délről pedig a Kapos folyó határol. Bal felső sarkában néhány Karádtól északnyugatra fekvő települést (Teleki, Csepely, Fejéregyháza) találunk rajta, északkeleten a Siófok melletti Szabadi zárja le, Simontornyától délre még megtalálható rajta Pálfa, délnyugaton pedig Kapos(vár) az utolsó ábrázolt település. A térképpel először Csendes László kartográfus foglalkozott a térképeken található történelmi adatok áttekintése kapcsán, rövid leírása mellett táblázatban adta közre az ábrázolt települések későbbi térképi névalakjait.2 Néhány évvel később térképtörténeti ismeretterjesztő könyvében röviden ismét megemlékezett a térképről.3 Egy évtized múlva, 1990-ben Torma István régész tartott előadást a térkép településtörténeti vonatkozásairól Veszprémben, a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak konferenciáján Az ozorai, dombóvári és kaposvári uradalom XVII. század végi térképe címmel, de ennek szerkesztett változata sajnos nem jelent meg.4 Nemrég a Koppány folyó nevének keltezése kapcsán már jómagam is használtam a térképet.5 A térkép más szakirodalmi említését nem ismerem, a környék török korának és újratelepülésének kutatói közül tudomásom szerint senki sem használta fel. A térkép nyelve latin, a jelmagyarázaton túl ezen a nyelven íródott a három folyó, a Kapos (Capos), Koppány (Koppan) és Sió (Sió) fluvius megnevezése, a Balaton neve mellett ellenben a német See szót találjuk. Német anyanyelvű személyre utal még Tamási és Tárkány Damasÿ, illetve Darkanÿ névalakja is. 1 Esterházy térképtár S 16 No 1069. Eredeti jelzete: Esterházy család hercegi ágának levéltára, Rep. 92. Fasc. I. No. 9. 2 Csendes 1977, 253, 258-260. 3 Csendes 1980, 76. 4 Torma István szóbeli közlése. Vö. A Dunántúl település-története. Város–mezőváros– városiasodás. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak IX. konferenciája; Veszprém, 1990. november 8-9. Szerk. Solymosi László. Veszprém 1992. 5 K. Németh 2013, 33. 64 Mindezeken túl néhány esetben a magyar nyelvre jellemző rövid magánhangzókat is elhelyezte az írnok, néha helyesen (Gyölle, Kisörs, RazÜrök, Tengöd), néhol azonban feleslegesen (Kis Sökel, Kör, Szöröhad). A felsorolt nyelvi sajátosságok alapján készítője olyan német anyanyelvű, latinul tudó személy lehetett, aki tisztában lehetett a magyar nyelv néhány alapvető sajátosságával, bár szemmel láthatóan nehezére esett az idegen helynevek lejegyzése. Feltűnő néhány következetlenség: Martinca nevét – bizonyára a szintén a Márton nevet magában foglaló Szentmárton (S. Marton) helynév hatására – a térkép készítője S. Martincza alakban jegyezte le, több helynévpár azonos tagját pedig eltérő módon tüntette fel (Ireg: Urok–Ürök; Székely: Sokel– Sökel), és elhagyta a falunév felét (Simonfa helyett Simon). Az említett tévesztések, a hiányos névalakok és a Tárkány helynév vélhetőleg téves kétszeri szerepeltetése miatt felmerülhet, hogy a térkép másolatként készült, és a hibák a figyelmetlen másolás következményei. Mivel célom a térkép településtörténeti elemzése, ezért kartográfiai vonatkozásairól csak annyit jegyzek meg, hogy tájolatlan, léptéke nincs, az északi irányhoz közelítő tájolást leginkább úgy kapunk, ha a vázlatot kb. 45°- kal balra forgatjuk. Pontossága csak néhány, egymás szomszédságában fekvő településcsoport vonatkozásában helytálló. A pontatlanságra számos példát idézhetünk: Magyar- és Rácireget egyaránt a Koppány partjára helyezi, a Tengőd közeli Bekefalvát a Koppánytól délre, Kazsok és Gölle a Kapos partján tűnnek fel, stb. A térképvázlat 152 települést tüntet fel, amelyek közül napjainkban 9 Fejér megyébe, 60 Tolna, 83 pedig Somogy megye területére esik. A középkorban a Fejér megyei települések még Veszprém megyéhez tartoztak, Tolna megyéhez pedig ekkor még 69 helységet számítottak. A helységeket háromféle grafikus jellel ábrázolták, Csendes László ma is helytálló megfogalmazásában „az elhagyott, lakatlan falvakat (Desertus Pagus) egy vonalra helyezett körrel, a lakatlan, romos településeket (Pagus inhabitatus) kettőzött vonalú »L« betűvel, végül a megerősített, oltalmat adó őrhelyeket (Praesidium) két oldalról lépcsőzött ábrával tünteti fel a szerző: Dombóvár, Kaposvár, Törökkoppány, Simontornya, Pincehely és Ozora. Külön jelzés, bástyaszerű ábrázolás látható Damasy (Tamási) település megírásánál.”6 Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy az idézetben az inhabitatus jelző magyarázata nyilvánvaló tévedés: természetesen a lakott, és nem a lakatlan falvakat jelzi, hiszen a puszta falvakra már ott van a desertus melléknév. A várak vonatkozásában a térkép értéke, hogy nemcsak a középkori előzményekkel rendelkező, jelentősebb várakat tünteti fel, de jelzi a törökök által épített pincehelyi palánkot is. Érdekes, hogy