A Bakony levéldarázs-faunájának kutatottságáról (Нуm.. Symphyta)

ZOMBORI LAJOS

„Magyarország hártyásszárnyú rovarainak faunája rolt fel. MOCSÁRY további 11 olyan levéldarázs fajt a legújabb időkig csaknem egészen ismeretlen volt" említett, melyek közelebbi lelőhelyeit nem közölte, írta MOCSÁRY SÁNDOR 1897-ben A Magyar Biro­ csak annyit írt, hogy mindenhol előfordulnak és dalom Állatvilága с mű Hymenoptera bevezetőjében. gyűjthetők. Ez utóbbiak közül csak még egy fajnak az Ha ezt a gondolatot a Bakony hegységre és a levélda- előfordulása nem bizonyított a Bakonyban. Vajon ki rázs-alkatúakra alkalmazzuk szinte ugyanezt mond­ gondolta volna akkor, hogy az a lista lesz a bakonyi le­ hatjuk ma is: a Bakony hegység levéldarázs-faunája a véldarazsakra vonatkozó egyetlen ,átfogó' forrásmun­ legújabb időkig csaknem teljesen ismeretlen volt. Jog­ ka az elkövetkezendő több mint 70 évben. A MO­ gal kérdezhetjük: vajon miért alakult ilyen mostohán CSÁRY által felsorolt levéldarazsak nevei a követke­ a levéldarázs-kutatás helyzete? Érzésem szerint meg­ zők: nyugtató választ csak két szempont tisztázása után kaphatunk. Az első szempont, hogy Magyarországon Mocsáry által használt nevek rendszeres Symphyta kutatás nem volt, bár jelentek meg rövidebb-hosszabb fajlisták, de ezek csak egy-egy Abia sericea L. vidék levéldarazsait voltak hivatva bemutatni. MO­ Hylotoma coeruleipennis RETZ. CSÁRY halhatatlan érdeme, hogy ezeket az adatokat Hylotoma metallica KL.** összegyűjtve az akkori rendszernek megfelelően össze­ Lophyrus frutetorum FABR. állította a levéldarazsak első, az egész Kárpát-meden­ Emphytus viennensis SCHR. cére kiterjedő faunajegyzékét. A másik szempont, Emphytus cinctus L. hogy szinte érthetetlen okokból kifolyólag a Bakony­ Emphytus rufocinctus KL. ban nem történt kiterjedt gyűjtés. Hiszen semmikép­ Emphytus pallidipes SPIN. pen sem nevezhetjük azt a két-három tucat levéldara­ Tenthredopsis thomsoni KNW. zsat, amelyet begyűjtöttek és közöltek, a Bakony le­ Tenthredopsis sordida KL. véldarázs-faunájának. Egészen biztos, hogy ennek a Tenthredopsis stigma FABR. néhány tucatnak a többszöröse él a Bakony hegy­ Macrophya postica BRULLÉ ségben. Macrophya diversipes SCHR. Itt hadd említsek meg egy érdekes adatot. A buda­ Macrophya militaris KL. pesti Természettudományi Múzeum levéldarázs-gyűj­ Macrophya punctum-album L. teményének egy részét kiértékelve arra a megdöb­ Macrophya crassula KL. bentő eredményre jutottam, hogy a Bakonyból szár­ Allantus costatus KL. mazó állatok százalékos értéke alig éri el az 1-et, vagy­ Allantus scrophulariae L. is csak minden 100—120. levéldarázs származik a Ba­ Allantus dahlii KL. kony hegység területéről. Más hasonlóan jelentős táj­ Neurotoma flaviventris RETZ. egységeink sokkal magasabb százalékos arányt mutat­ Sirex noctilio FABR. nak. A következőkben tekintsük át röviden, kronológiai sorrendben a Bakonyból közölt levéldarazsakat a mai Modern nevek napig. Az első adatot MOCSÁRY SÁNDOR közölte Abia sericea L. 1886-ban, amelyben a Cephus pygmaeus L. fajt emlí­ tette Balatongyörökről. 1892-ben JABLONOWSKI JÓZSEF két kártevő levéldarázsfajt említ Keszthely A zárójelben szereplő nevek az idézett szerzők által használt neveket mutat­ ják. Amennyiben a nevek mellett nincs zárójelbe tett név akkor az a név nem környékéről: Nematus ribesii SCOP. (Nematus ventri- változott az elmúlt évek során. cosus KL.)* és Emphytus viennensis SCHR. öt évvel később, 1897-ben jelent meg MOCSÁRY SÁNDORjól * * MOCSÁRY adata valószínű, hogy ebben az esetben pontatlan, feltehetőleg rossz határozásról van 'szó. Ugyanis ez a faj azóta sem került elő hazánkból és az ismert Hymenoptera-jQgyzéke, amely már 22 fajt so­ említett példány, melyre Mocsáry hivatkozik nem ismert.

57 Arge enodis L. Corynis crassicornis ROSSI {Amasis crassicornis ROS­ Arge metallica KL. SI) és Orussus abietinus SCOP. {Oryssus abietinus Gilpinia frutetorum FABR. SCOP.). 1961-ben a Macrophya cognata MOCS. rend­ Emphytus viennensis SCHR. szertani helyzetét vizsgálta szembeállítva a Macrophya Emphytus cinctus L. albimacula fajjal, továbbá felvetette annak a valószí­ Emphytus rufocinctus KL. nűségét, hogy a Macrophya cognata nem azonos a Protemphytus pallipes SPIN. Macrophya palUdilabris A. COSTA fajjal mint azt Tenthredopsis litterata GEOFFR. egyes szerzők állítják. A következő évben már egy Tenthredopsis sordida KL. hosszabb listát tett közzé és ebben 14 fajt sorolt fel: Tenthredopsis stigma FABR. Pamphilius alternans A. COSTA, Pamphilius aurantia- Macrophya postica BRÜLLE cus GIR., Pamphilius neglectus ZADD., Aprosthema Macrophya diversipes SCHR. brevicornis FALL., Sterictiphora furcata var. melano- Macrophya militaris KL. cephala PANZ. {Sterictophora furcata var. melano- Macrophya punctumalbum L. cephala PANZ.), Zaraea lonicerae L. {Abia lonicerae Macrophya crassula KL. L.),* Cephus brachycercus THOMS., Sciapteryx Tenthredo costata KL. consobrina KL., Macrophya postica Brullé, Macro­ Tenthredo scrophulariae L. phya rustica L. ab. punctata PAPP (manapság azon­ Cuneala dahli KL. ban a levéldarazsak rendszertanában alfaj alatti kate­ Neurotoma saltuum L. góriákkal nem foglalkozunk, így a PAPP által leírt új Sirex noctttio FABR. abberációt a továbbiakban nem említem), Macrophya teutona PANZ., Cuneala dahli KL. {Tenthredo dahli KL.), Tenthredo excellens KNW., Tenthredo trabeata KL., Tenthredopsis nassata L. {Tenthredopsis friesei KNW.). 1968-ban PAPP JENŐ tovább bővítette a Ba­ Ugyancsak ebben az évben, tehát 1897-ben közöl­ konyból általa közzétett levéldarazsak névsorát, ek­ ték HAVAS ÁGOSTON cikkét, amelyben két erdé­ kor is figyelemre méltó, főként színező elemeket em­ szeti levéldarázs-kártevőt említett Sóly környékéről: lített: Blasticotoma filiceti KL., Orussus abietinus Neodiprion sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus SCOP. {Orussis abietinus SCOP.), Orussus unicolor LATR.) és Gilpinia laricis JUR. {Lophyrus laricis LATR., Sciapteryx consobrina ICL. és Tenthredo tra­ JUR.). Majd 1900-ban újólag visszatért a Neodiprion beata KL. Még ebben az évben jelent meg ZOMBORI sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus LATR.) által oko­ cikke, amelyben a Blasticotoma filiceti KL. faj ma­ zott nagy kártételekre. SZILÁDY ZOLTÁN 1914-ben gyarországi előfordulását tárgyalta, röviden jellemezve publikálta harmadik rovargyűjtési jegyzékét, amely­ ezt a rendkívül ritka Symphyta fajt. ben a Tenthredopsis litterata GEOFFR. {Tenthredpo Az utolsó mű, melyben levéldarázsadatok szere­ sis thomsoni KNW.) nevű levéldarázs-fajt is említette. peltek a Bakony hegységre vonatkozóan MÓCZÁR KELLER OSZKÁR 1932-ben ismertette a „Fenyőfák LÁSZLÓ és ZOMBORI LAJOS közös szerzőségben darázsellenségei" című dolgozatában a Nematus abie- írt könyve volt, ami 1973-ban jelent meg. A szerzők tinus CHRIST {Nematus abietis CHRIST) fajt. 27 faj elterjedésénél említettek bakonyi lelőhelyet, és GYŐRFI JÁNOS három közleményében is jelentek itt feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy mind a 27 meg adatok fa- és levéldarazsakról, (1940): Xiphydria adat a zirci múzeum anyagára épült, mely anyagot én longicollis GEOFFR. és Tremex fuscicornis FABR., (1942): Xiphydria longicollis GEOFFR. mint a Tha- határoztam meg az elmúlt években. lessa obliterata GRV. nevű fürkész gazdaállata szere­ Mindent egybevetve a felsorolt 10 szerző összesen pelt, (1943-44): ökológiai vizsgálataiban szerepelt to­ 91 nevet említett, melyekből több faj kétszer-három­ vábbi négy levél darázs faj: Athalia rosae L. {Athalia szor is szerepelt, tehát a végleges szám összesen 73 colibri CHRIST), Athalia liberta KL., Arge rustica L. fajt jelöl. Érdekes megemlíteni, hogy a lelőhelyek {Arge atrata FÖRST.) és Arge melanochroa GMEL. többsége a századforduló környékén jól ismert nya­ MÓCZÁR LÁSZLÓ (1943) a Megalodontes klugi raló—kirándulóhelyek környékére esik, így például a LEACH fajt közölte Tátikáról. SÁRINGER GYULA MOCSÁRY által felsorolt fajok három lelőhely kö­ 1958-ban két közleményében szerepelt levéldarázs, az zött oszlanak meg: Keszthely (1 faj), Tapolca (14 faj) egyikben az Athalia glabricollis THOMS., a másikban és Zirc (7 faj). Ez a tény is azt látszik bizonyítani, az Athalia rosae L. fajt tárgyalta. hogy a századfordulón még egyáltalán nem volt terv­ PAPP JENŐ 1959-ben néhány érdekesebb hártyás- szerű levéldarázsgyűjtés a Bakonyban. A lelőhelyek szárnyút közölt a Bakonyból, köztük volt három va­ nagyobb arányú szóródása csak ebben a században lóban említésre méltó levél darázs faj is: Abia nitens L. indult meg és komoly fellendülést csak az 1950-es évek második felében tapasztalhattunk. A Bakonyi Természettudományi Múzeum levél­ Minden kétséget kizáróan rossz határozásról van szóa mivel a PAPP által darázs-gyűjteményét PAPP JENŐ muzeológus alapoz­ nevezett faj kizárólag nyugat-európai elterjedésű, ennek közép-európai vikáriáns faja a Zaraea aenea KL. ta meg. Ezt fejlesztette és fejleszti tovább ma is

58 TÓTH SÁNDOR, a múzeum igazgatója. Természete­ lenleg kéziratban van, további 92 faj adatait állítot­ sen rajtuk kívül sok gyűjtő gyarapította még a gyűjte­ tam össze. Az elkövetkezendő években további inten­ mény anyagát, kiknek nevét túl hosszú lenne most itt zív gyűjtés mellett szeretném meghatározni a valódi felsorolni. Jelenleg a zirci múzeum levéldarázs-gyűjte­ levéldarazsak két legnépesebb alcsaládját, melynek ménye több ezer példányból áll. képviselői együtt legkevesebb 120—150 újabb fajt Én 1967-ben kapcsolódtam be ,,A Bakony termé­ fognak számlálni. Nem tartom szükségesnek, hogy a szeti képe " című kutató programba és ezzel együtt a két fent említett közleményemben tárgyalt fajokat gyűjtemény levéldarázsanyagának a feldolgozásába. most itt felsoroljam, mint azt fent a többi szerzőnél 1968 óta gyűjtök rendszeresen a Bakonyban. Az első tettem, de talán néhány jellegzetes, színező elem vagy közleményeimet, amik kizárólag bakonyi levéldara­ ritka faj neve mégis ide kívánkozik. Ezek a követke­ zsakkal foglalkoztak, fent már ismertettem. Egy továb­ zők: Neurotoma fausta KL., Pamphilius balteatus bi hosszabb közleményem (1973) a múzeum évköny­ FALL., Tremex alchymista MOCS., Janas luteipes vében a közelmúltban jelent meg, melyben 64 fajt em­ LEP., Monoctenus obseuratus intermedius ZOMB., lítek. Talán figyelemre méltó megemlíteni, hogy ez a Aneugmenus coronatus KL., Aneugmenus padi L., 64 faj a levéldarázs-gyűjteménynek csak egy kis hánya­ Atoposelandria fuerstenbergensis KNW., Strongylo- dát képviseli. Ennek az egy közleménynek az anyaga gaster xanthocera STEPH., Heterarthrus microcepha­ csaknem eléri fajszámban az 1886 és 1973 között lics STEPH., A thalia rufoscutellata MOCS., A thalia Scu­ publikált összes bakonyi anyagot, tehát közel 90 év tellariae CAM., A thalia lugens KL., Monsoma pulve- anyagát. rata RETZ., Hoplocampoides xylostei GIR., Dolerus Ennek a sorozatnak a második részében, melynek ferrugatus LEP., Pareophora pruni KNW., Metallus gei anyagát az elmúlt három évben dolgoztam fel, és je- BRISCHKE, Profenus pygmaea KL., Pseudodineura parvula KL., Dineura opaca FABR.

IRODALOM — LITERATURE

GYŐRFI, J. (1940): A fadarazsak és kártételük. — Erd. Lapok. 79: 75—95. PAPP, J. (1959): Contributions to the Hymenoptera rauna of the Mountains GYŐRFI, J. (1942): Fürkészdarázs kutatásaim eredménye, különös tekintettel a Bakony, I. — Opusc. Zool. 3: 43—44. mellékgazda kérdésre. — Erd. Kíséri. 44: 1—165. PAPP, J. (1961): Rendszertani vizsgálatok a Macrophya albimacula Mocs. es a GYŐRFI, J. (1943/44): onkológiai vizsgálatok a Hymenopterák életéből. — Erd. Macrophya cognata Mocs. fajokon. (Hym. Symphyta). — Rovt. Közi. 14: 1—10. Kíséri. 45: 1—17. PAPP, J. (1962): Contributions to the Hymenoptera-fauna of the Mountains HAVAS, Á. (1897): A Lophyrus rufus és Lophyrus laricis elterjedése a Dunán­ Bakony, II. — Rovt. Közi. 15: 99—108. túlon. — Erd. Lapok. 36: 901—907. PAPP, J. ( 1968) : A Bakony hegység állatföldrajzi viszonyai. — Veszprém M. Múz. HAVAS, Á. (1900): Még néhány szó a Bakony kopárainak befásításáról. — Erd. Közi. 7: 251—314. Lapok. 39: 457—469. SÁRINGER, GY. (1958 a): Életmódtani megfigyelések a mustárdarazsakon. JABLONOWSKI, J. (1892): Az 1884-89. években felmerült gazdasági rovar­ Athalia glabricollis Thomson, Tenthred., Hym. — Rovt. Közi. 11: 383—398. károkról. — Áll. Közi. 1: 1—150. SÁRINGER, GY. ( 1958 b): A repcedarázs (Athalia rosae L.) új gazdanövényei. — KELLER, О. (1932): Fenyőfák darázsellenségei. — Term. tud. Közi. Pótf. 64: Rovt. Közi. 11: 507—508. 134. SZILÁDY, Z. (1914): Magyarországi rovargyűjtésem jegyzéke. III. — Rovt. MOCSÁRY, S. (1897): Hymenoptera. Hártyásszárnyúak. — Fauna Regni Hung. Lapok. 21: 78—95. (Szerk.: Paszlavszky József), Budapest, 23—32. ZOMBORI, L. (1968): Egy rendkívül ritka levéldarázs a Bakonyból (Hym.: MOCSÁRY, S. (1886): A magyarországi farontó darázsok. I—V. — Rovt. Lapok. Blasticotomidae). — Fol. Ent. Hung. 21. 335—337. 3:. 9—13, 38-^t2, 67—73, 98—106, 113—120. ZOMBORI, L. (1973): A Bakonyi Természettudományi Múzeum levéldarázs MÓCZÁR, L. (1943): Hymenopterológiai jegyzetek. IV. — Fol. Ent. Hung. 8: gyűjteménye (Hymenoptera: Symphyta). I. — A Veszprém M. Múz. Közi. 12. 84—86. 467—475. MÓCZÁR, L. és ZOMBORI, L. (1973): Levéldarázs-alkatúak I. — Tenthre- ZOMBORI, L. (1978): A Bakonyi Természettudományi Múzeum levéldarázs dinoidea I. — Fauna Hungáriáé XI (2): 1—128. gyűjteménye (Hymenoptera: Symphyta). II. — A Veszprém M. Múz. Közi. (in print).

A REVIEW OF THE RESEARCH ON THE SAWFLY FAUNA OF THE BAKONY MTS. (HYM.: SYMPHYTA)

Until recently the sawfly fauna of the Bakony Mts. has Symphyta were collected and first reported by S. MOCSÂRY been well-nigh unknown. This was mainly due to the lack of in 1897 in a series entitled the „Magyar Birodalom Állatvi­ specialist in this field. The various references made to lága" (Fauna Regni Hungáriáé) in the Hymenoptera part. He

59 recorded 22 species known then to occur in the region of the The following species are rare or interesting in the fauna Bakony Mts. of the Bakony Mts., or even for the whole of the Carpathian The subsequent 70 years scarcely trebled this number, i. e. Basin: Monoctenus obscuratus intermedium ZOMB., Aneug- 10 authors have shown a total of 73 species only. menus coronatus KL., A. padiL., Atoposelandria fuersten- The present author has been working on the sawfly col­ bergensis KNW., Strongylogaster xanthocera STEPH., Athalia lection of the Bakony Natural History Museum, Zirc since Scutellariae CAM., Hoplocampoides xylostei GIR., Metallus 1967. His first list contains 64 species (ZOMBORI 1973) gei Brischke, Profenusa pygmaea KL. discussing all the families of Symphyta except the most po­ pulous one, the Tenthredinidae. The second list compris­ ing the species of the subfamilies Selandriinae, Dolerinae and Author's address: Zombori Lajos Blennocampinae has now been completed showing the data H-2094 Nagykovácsi of 92 species. Lenin tér 23.

50