A Bakony levéldarázs-faunájának kutatottságáról (Нуm.. Symphyta) ZOMBORI LAJOS „Magyarország hártyásszárnyú rovarainak faunája rolt fel. MOCSÁRY további 11 olyan levéldarázs fajt a legújabb időkig csaknem egészen ismeretlen volt" említett, melyek közelebbi lelőhelyeit nem közölte, írta MOCSÁRY SÁNDOR 1897-ben A Magyar Biro­ csak annyit írt, hogy mindenhol előfordulnak és dalom Állatvilága с mű Hymenoptera bevezetőjében. gyűjthetők. Ez utóbbiak közül csak még egy fajnak az Ha ezt a gondolatot a Bakony hegységre és a levélda- előfordulása nem bizonyított a Bakonyban. Vajon ki rázs-alkatúakra alkalmazzuk szinte ugyanezt mond­ gondolta volna akkor, hogy az a lista lesz a bakonyi le­ hatjuk ma is: a Bakony hegység levéldarázs-faunája a véldarazsakra vonatkozó egyetlen ,átfogó' forrásmun­ legújabb időkig csaknem teljesen ismeretlen volt. Jog­ ka az elkövetkezendő több mint 70 évben. A MO­ gal kérdezhetjük: vajon miért alakult ilyen mostohán CSÁRY által felsorolt levéldarazsak nevei a követke­ a levéldarázs-kutatás helyzete? Érzésem szerint meg­ zők: nyugtató választ csak két szempont tisztázása után kaphatunk. Az első szempont, hogy Magyarországon Mocsáry által használt nevek rendszeres Symphyta kutatás nem volt, bár jelentek meg rövidebb-hosszabb fajlisták, de ezek csak egy-egy Abia sericea L. vidék levéldarazsait voltak hivatva bemutatni. MO­ Hylotoma coeruleipennis RETZ. CSÁRY halhatatlan érdeme, hogy ezeket az adatokat Hylotoma metallica KL.** összegyűjtve az akkori rendszernek megfelelően össze­ Lophyrus frutetorum FABR. állította a levéldarazsak első, az egész Kárpát-meden­ Emphytus viennensis SCHR. cére kiterjedő faunajegyzékét. A másik szempont, Emphytus cinctus L. hogy szinte érthetetlen okokból kifolyólag a Bakony­ Emphytus rufocinctus KL. ban nem történt kiterjedt gyűjtés. Hiszen semmikép­ Emphytus pallidipes SPIN. pen sem nevezhetjük azt a két-három tucat levéldara­ Tenthredopsis thomsoni KNW. zsat, amelyet begyűjtöttek és közöltek, a Bakony le­ Tenthredopsis sordida KL. véldarázs-faunájának. Egészen biztos, hogy ennek a Tenthredopsis stigma FABR. néhány tucatnak a többszöröse él a Bakony hegy­ Macrophya postica BRULLÉ ségben. Macrophya diversipes SCHR. Itt hadd említsek meg egy érdekes adatot. A buda­ Macrophya militaris KL. pesti Természettudományi Múzeum levéldarázs-gyűj­ Macrophya punctum-album L. teményének egy részét kiértékelve arra a megdöb­ Macrophya crassula KL. bentő eredményre jutottam, hogy a Bakonyból szár­ Allantus costatus KL. mazó állatok százalékos értéke alig éri el az 1-et, vagy­ Allantus scrophulariae L. is csak minden 100—120. levéldarázs származik a Ba­ Allantus dahlii KL. kony hegység területéről. Más hasonlóan jelentős táj­ Neurotoma flaviventris RETZ. egységeink sokkal magasabb százalékos arányt mutat­ Sirex noctilio FABR. nak. A következőkben tekintsük át röviden, kronológiai sorrendben a Bakonyból közölt levéldarazsakat a mai Modern nevek napig. Az első adatot MOCSÁRY SÁNDOR közölte Abia sericea L. 1886-ban, amelyben a Cephus pygmaeus L. fajt emlí­ tette Balatongyörökről. 1892-ben JABLONOWSKI JÓZSEF két kártevő levéldarázsfajt említ Keszthely A zárójelben szereplő nevek az idézett szerzők által használt neveket mutat­ ják. Amennyiben a nevek mellett nincs zárójelbe tett név akkor az a név nem környékéről: Nematus ribesii SCOP. (Nematus ventri- változott az elmúlt évek során. cosus KL.)* és Emphytus viennensis SCHR. öt évvel később, 1897-ben jelent meg MOCSÁRY SÁNDORjól * * MOCSÁRY adata valószínű, hogy ebben az esetben pontatlan, feltehetőleg rossz határozásról van 'szó. Ugyanis ez a faj azóta sem került elő hazánkból és az ismert Hymenoptera-jQgyzéke, amely már 22 fajt so­ említett példány, melyre Mocsáry hivatkozik nem ismert. 57 Arge enodis L. Corynis crassicornis ROSSI {Amasis crassicornis ROS­ Arge metallica KL. SI) és Orussus abietinus SCOP. {Oryssus abietinus Gilpinia frutetorum FABR. SCOP.). 1961-ben a Macrophya cognata MOCS. rend­ Emphytus viennensis SCHR. szertani helyzetét vizsgálta szembeállítva a Macrophya Emphytus cinctus L. albimacula fajjal, továbbá felvetette annak a valószí­ Emphytus rufocinctus KL. nűségét, hogy a Macrophya cognata nem azonos a Protemphytus pallipes SPIN. Macrophya palUdilabris A. COSTA fajjal mint azt Tenthredopsis litterata GEOFFR. egyes szerzők állítják. A következő évben már egy Tenthredopsis sordida KL. hosszabb listát tett közzé és ebben 14 fajt sorolt fel: Tenthredopsis stigma FABR. Pamphilius alternans A. COSTA, Pamphilius aurantia- Macrophya postica BRÜLLE cus GIR., Pamphilius neglectus ZADD., Aprosthema Macrophya diversipes SCHR. brevicornis FALL., Sterictiphora furcata var. melano- Macrophya militaris KL. cephala PANZ. {Sterictophora furcata var. melano- Macrophya punctumalbum L. cephala PANZ.), Zaraea lonicerae L. {Abia lonicerae Macrophya crassula KL. L.),* Cephus brachycercus THOMS., Sciapteryx Tenthredo costata KL. consobrina KL., Macrophya postica Brullé, Macro­ Tenthredo scrophulariae L. phya rustica L. ab. punctata PAPP (manapság azon­ Cuneala dahli KL. ban a levéldarazsak rendszertanában alfaj alatti kate­ Neurotoma saltuum L. góriákkal nem foglalkozunk, így a PAPP által leírt új Sirex noctttio FABR. abberációt a továbbiakban nem említem), Macrophya teutona PANZ., Cuneala dahli KL. {Tenthredo dahli KL.), Tenthredo excellens KNW., Tenthredo trabeata KL., Tenthredopsis nassata L. {Tenthredopsis friesei KNW.). 1968-ban PAPP JENŐ tovább bővítette a Ba­ Ugyancsak ebben az évben, tehát 1897-ben közöl­ konyból általa közzétett levéldarazsak névsorát, ek­ ték HAVAS ÁGOSTON cikkét, amelyben két erdé­ kor is figyelemre méltó, főként színező elemeket em­ szeti levéldarázs-kártevőt említett Sóly környékéről: lített: Blasticotoma filiceti KL., Orussus abietinus Neodiprion sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus SCOP. {Orussis abietinus SCOP.), Orussus unicolor LATR.) és Gilpinia laricis JUR. {Lophyrus laricis LATR., Sciapteryx consobrina ICL. és Tenthredo tra­ JUR.). Majd 1900-ban újólag visszatért a Neodiprion beata KL. Még ebben az évben jelent meg ZOMBORI sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus LATR.) által oko­ cikke, amelyben a Blasticotoma filiceti KL. faj ma­ zott nagy kártételekre. SZILÁDY ZOLTÁN 1914-ben gyarországi előfordulását tárgyalta, röviden jellemezve publikálta harmadik rovargyűjtési jegyzékét, amely­ ezt a rendkívül ritka Symphyta fajt. ben a Tenthredopsis litterata GEOFFR. {Tenthredpo Az utolsó mű, melyben levéldarázsadatok szere­ sis thomsoni KNW.) nevű levéldarázs-fajt is említette. peltek a Bakony hegységre vonatkozóan MÓCZÁR KELLER OSZKÁR 1932-ben ismertette a „Fenyőfák LÁSZLÓ és ZOMBORI LAJOS közös szerzőségben darázsellenségei" című dolgozatában a Nematus abie- írt könyve volt, ami 1973-ban jelent meg. A szerzők tinus CHRIST {Nematus abietis CHRIST) fajt. 27 faj elterjedésénél említettek bakonyi lelőhelyet, és GYŐRFI JÁNOS három közleményében is jelentek itt feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy mind a 27 meg adatok fa- és levéldarazsakról, (1940): Xiphydria adat a zirci múzeum anyagára épült, mely anyagot én longicollis GEOFFR. és Tremex fuscicornis FABR., (1942): Xiphydria longicollis GEOFFR. mint a Tha- határoztam meg az elmúlt években. lessa obliterata GRV. nevű fürkész gazdaállata szere­ Mindent egybevetve a felsorolt 10 szerző összesen pelt, (1943-44): ökológiai vizsgálataiban szerepelt to­ 91 nevet említett, melyekből több faj kétszer-három­ vábbi négy levél darázs faj: Athalia rosae L. {Athalia szor is szerepelt, tehát a végleges szám összesen 73 colibri CHRIST), Athalia liberta KL., Arge rustica L. fajt jelöl. Érdekes megemlíteni, hogy a lelőhelyek {Arge atrata FÖRST.) és Arge melanochroa GMEL. többsége a századforduló környékén jól ismert nya­ MÓCZÁR LÁSZLÓ (1943) a Megalodontes klugi raló—kirándulóhelyek környékére esik, így például a LEACH fajt közölte Tátikáról. SÁRINGER GYULA MOCSÁRY által felsorolt fajok három lelőhely kö­ 1958-ban két közleményében szerepelt levéldarázs, az zött oszlanak meg: Keszthely (1 faj), Tapolca (14 faj) egyikben az Athalia glabricollis THOMS., a másikban és Zirc (7 faj). Ez a tény is azt látszik bizonyítani, az Athalia rosae L. fajt tárgyalta. hogy a századfordulón még egyáltalán nem volt terv­ PAPP JENŐ 1959-ben néhány érdekesebb hártyás- szerű levéldarázsgyűjtés a Bakonyban. A lelőhelyek szárnyút közölt a Bakonyból, köztük volt három va­ nagyobb arányú szóródása csak ebben a században lóban említésre méltó levél darázs faj is: Abia nitens L. indult meg és komoly fellendülést csak az 1950-es évek második felében tapasztalhattunk. A Bakonyi Természettudományi Múzeum levél­ Minden kétséget kizáróan rossz határozásról van szóa mivel a PAPP által darázs-gyűjteményét PAPP JENŐ muzeológus alapoz­ nevezett faj kizárólag nyugat-európai elterjedésű, ennek közép-európai vikáriáns faja a Zaraea aenea KL. ta meg. Ezt fejlesztette és fejleszti tovább ma is 58 TÓTH SÁNDOR, a múzeum igazgatója. Természete­ lenleg kéziratban van, további 92 faj adatait állítot­ sen rajtuk kívül sok gyűjtő gyarapította még a gyűjte­ tam össze. Az elkövetkezendő években további inten­ mény anyagát, kiknek nevét túl hosszú lenne most itt zív gyűjtés mellett szeretném meghatározni a valódi felsorolni. Jelenleg a zirci múzeum levéldarázs-gyűjte­ levéldarazsak két legnépesebb alcsaládját, melynek ménye több ezer példányból áll. képviselői együtt legkevesebb 120—150 újabb fajt Én 1967-ben kapcsolódtam be ,,A Bakony termé­ fognak számlálni. Nem tartom szükségesnek, hogy a szeti képe " című kutató programba és ezzel együtt a két fent említett közleményemben tárgyalt fajokat gyűjtemény levéldarázsanyagának a feldolgozásába. most itt