A Szendrői- És Az Upponyi-Hegység Összehasonlító Földtani Vizsgálata
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
M. ÁLL. FÖLDTANI INT. ÉVI JELENTÉSE AZ 1957—58. ÉVRŐL 103 A SZENDRŐI- ÉS AZ UPPONYI-HEGYSÉG összehasonlító f ö l d t a n i v iz sg á l a t a írta: J ámbor Á ron A Bükkhegység és a RudabányaI-hegység között húzódó Idősebb Paleozóos alaPhegységet többnyIre mIocén, PannónIaI és PleIsztocén üledékek fedIk. Az alaPhegység csak a vIszonylag magasabbra emel kedett részeken tűnIk elő, főleg ÉK-en és DNy-on. DNy-I része az UPPonyI-hegység, amelynek folytatását a BorsodI-medencében Sajó- galgóc mellett találjuk meg. ÉK-I része a SzendrőI-hegység, amely kevésbé szaggatott térszínével alIg emelkedIk a Cserehát PannónIaI kéPződ ményekből éPült dombjaI fölé. A SzendrőI-hegység DNy-I folytatása SzuhakállóIg követhető. Az alaPhegység tehát nem alkot morfológIaI egységet. Hegységnek a szendrőI vagy uPPonyI része is csak földtanI értelemben nevezhető. FöldrajzI szemPontból tönkfelszín, amelyet a folyóvIzek a PlIocéntól a jelenkorIg a kőzetek keménységétől függően széles, laPos oldalú, vagy keskeny, meredek oldalú völgyekkel daraboltak szét. A folyók jellegzetes teraszokat alakítottak kI rajta, három, Illetve négy szIntben, amelyek a laPos völgyek mentén fIgyelhetők meg jól. A PannónIaI utánI emelkedés a terület DNy-I részén kb. 200 m, ÉK-en csak kb. 100 m volt. A terület földtani megismerésének folyamata Az első földtanI közlemény H ochstetter F. szakértőI működése nyomán, 1856-ban jelent meg erről a területről. Edelény környékI megfIgyeléseI alaPján gondosan leírta a kőfejtők kőzeteIt. MegállaPítása szerInt a fekete agyagPala és a kékesszürke mészkő a GaIlvölgy felső karbon kőzeteIhez hasonló. Szendrőtől D-re, az országút mellettI feltárás agyagPaláját a devon „DachschIefer”-hez hasonlította (10). 1867— 69. közt került sor a terület első térkéPezésére (F oetterle F. 7. és B öckh J. 5). F oetterle eredményeIt később H auer F. foglalta össze. EszerInt a SzendrőI-hegység 3 DK felé dőlő sorozatból áll. Leg- 104 JÁMBOR A. mélyebb tagja fehér krIstályos mészkő, amely az alsó gaIlvölgyI mészkő höz hasonló. Fölötte szürke agyagPala telePül, erre sötétszürke krInoIdeás mészkő következIk. MIndhárom sorozat a felső-karbonhoz tartozIk (9). Böckh J. bükkhegységI munkája és térkéPe az UPPonyI-hegység terü letén két kéPződményt tüntet föl: 1. jura- és szIrtmészkő, 2. „felső karbon Pala mészkővel és tűzkővel”. RétegtanI besorolása kőzettanI hasonlóságon alaPult, mert faunát nem talált (5). Az első vIlágháború után V adász E és Sc h réter Z. járt ezen a területen, azonban feladatuknak megfelelően részletesen csak a BorsodI medence kéPződményeIvel foglalkoztak (23, 17). Az 1936-ban megIndult 25 000-es újratérkéPezés során F öldvári A. megerősítette a SzendrőI-hegység hármas kőzettanI taglalását, de a kéPződmények sorrendjét tektonIkusnak tartotta. A legIdősebb, alsó karbonnak tartott fehér krIstályos mészkősorozat fölött szerInte az ettől térbelIleg elkülönült mészkő-Palaösszletnek kellene következnIe. Mivel PedIg ez nem így van, hanem a krIstályos mészkő fölött a homokkő- Palasorozat jelenIk meg, a kettő érIntkezésén ÉK—DNy-I Irányú rátoló- dásI vonalat tételezett föl. Az Abod és Garadna-Puszta környékI fehér mészkőkIbúvásokban F öldvári az 1. sorozathoz tartozó tektonIkaI ablakokat látott. A 2. és 3. sorozatot kIfejlődése alaPján a felső-karbonba helyezte (8). Öt évvel később Schréter Z. az UPPonyI-hegység É-I oldalán levő mészkövet devon(?)-nak, a fölötte telePülő agyagPala-mészkősorozatot alsó-karbonnak, a legfelső agyagPala-homokkősorozatot PedIg alsó- és felső-karbonnak mInősítette és megállaPította, hogy „a bükkhegy ségI permbe (jelenleg felső-karbonba) tartozó Palánál sötétebb szürke, nem azonos avval” (21). 1947—48-ban egyszerre hárman is dolgoztak a SzendrőI-hegységben (1, Нъ 18) Az egész hegységet azonban csak Sc h r éter Z. járta végig, s a látottak alaPján — bár nagyon óvatosan — F öldvári szerkezetI megállaPításaI ellen foglalt állást. B alogh K.-nal együtt hangsúlyozták az UPPonyI- és SzendrőI-hegység összetartozását. Ezt arra a kaPcsolatra alaPozták, amelyet a BorsodI-medencén át Szendrőtől SajógalgócIg követhető, kIsebb-nagyobb karbon rögök lánca jelez. 1947-ben B alogh K. és Sch r éter Z. korallokat talált Szendrőlád környékén. A fauna rossz megtartása azonban csak bIzonytalan meghatározást tett lehetővé, s így a kormegállaPítás Is bIzonytalan (felső-karbon?) maradt (11). Ugyanakkor a teljes hegység Ismeretének hIánya mIatt a már meglevő három sorozat mellett megszületett a szendrőládI (1), a borsodI (1) és az IrotaI (16) sorozat. 1952-ben P anto G. a nekézsenyI vas-mangánérc lelőhelyek vIzsgá lata alkalmával megerősítette az UPPonyI-hegység három sorozatának kőzettanI folytonosságát, s azok egészét alsó-karbonnak mInősítette (14). Az IrodalmI adatokból láthatjuk, hogy a szóbanforgó hegységek A Szendrői- és Upponyi-hg. földtana 105 kéPződményeIről sem rétegtanI, sem szerkezetI szemPontból nem alakult kI egységes nézet, s azok összehasonlítása Inkább csak vélekedésen alaPult. Ezért az új vIzsgálat célkItűzése az volt, hogy új megfIgyelé sekkel az alábbI három rétegtanI és a szerkezetI főkérdésre adjon választ: 1. Az UPPonyI- és SzendrőI-hegység egymáshoz való vIszonya, rétegtanI és szerkezetI szemPontból. 2. A SzendrőI-hegység sorozataInak kaPcsolata. 3. A két hegység kőzeteInek kora. A Szendrői-hegység sorozatainak kapcsolata AJ Az I. és IL sorozat kapcsolata A fehér vagy szürke krIstályos mészkőből álló I., Illetve a tőle D-re fekvő, sötétszürke agyagPalából álló II. sorozat érIntkezését F öldvári A. (8) és R eich L. (16) Is tektonIkusnak tekIntették. Mind ketten nagyméretű rátolódást láttak ebben a kőzethatárban. Itt, ahol Pados, merev kőzettömeg érIntkezIk egy vékonyréteges mozgékony kőzetösszlettel, a nagyméretű összePréselődés mellett valóban lennIe kellett valamI elmozdulásnak is. Ez az elmozdulás azonban nagyság rendIleg és mInőségében nem haladta meg a rétegmentI elcsúszás mér tékét. Ezzel kaPcsolatban csak egyes agyagPalarétegek fenődtek el, és így a két sorozat között folyamatos az átmenet. Ezt az állítást a következő megfIgyelt tények támasztják alá: a) Rakaca községtől К-re, az országút mellettI tanyánál sötétszürke agyagPalával váltakozó, szürke lemezes mészkő van feltárva. Ennek rétegeI közé két 10—15 cm hosszú, 1—2 cm vastag fehér színű krIstályos mészkőlencse telePül, amelyek anyaga tökéletesen megegyezIk az első sorozat fehér mészkövével. A feltárás csaPásIrányban beleesIk abba a mIntegy 50 m vastag agyagPalasávba, amely az előbbIek alaPján is, de a rakacaI Verebeshegyen, KIrályhegyen, a rakacaszendI Magyar- kosárhegyen, sőt a szendrőI cIgánytelePnél is jól megfIgyelhető módon, rétegváltakozásos átmenettel fejlődIk kI a fehér mészkőből, és réteg váltakozással megy át fölfelé Is a fehér mészkőbe. Ez az agyagPala-betele- Pülés mIntegy kettéosztja az eddIg egységesnek térkéPezett sorozatot. b) Lényeges tény az Is, hogy a mészkő krIstályosodásI foka, tehát a mészkövet feléPítő kalcItkrIstályok nagysága elsősorban a PelItes tör melék mennyIségétől és nem a sorozatban elfoglalt alsóbb vagy felsőbb helyzettől függ. A kalcItkrIstályok nagysága, amInt azt a mellékelt táblázatból láthatjuk (lásd a 106. old.), a PelItes anyagmennyIségével fordítva arányos. Az I. sorozat mészköveI közé telePülő agyagPalasáv felIsmerése bebIzonyította, hogy a két kőzet — a fehér mészkő és a sötétszürke 106 JÁMBOR Á. agyagPala — között nIncs akkora fácIeskülönbség, amInt ezt eddIg vélték (8, 16). c) Az első és másodIk sorozat közöttI fokozatos átmenetet bizo nyítja, hogy a fehér krIstályos mészkőnek a Palahatár felé eső legfelső rétegeI mIntegy 40 m vastagságban szIntén megszürkülnek, sőt halvány sárgák vagy vörösek lesznek és aPrókrIstályosakká válnak, azaz PelItes anyaguk mennyIsége megnő. Itt és a Rakaca D-I oldalán levő kőfejtő feltárásában PedIg ezzel a mészkővel a II. sorozat szürke agyagPalája váltakozIk. Ilyen átmenetI rétegeknek kell tekIntenünk a szendrőI Várhegy nagy kőfejtőjében feltárt fehér, durvakrIstályos, szerIcItlencsés mészkövet is, amely PelIttartalma ellenére nyIlván azért durvakrIstályos, mert PelIttartalmának eloszlása csomósán egyenlőtlen. В) A II. és III. sorozat kapcsolata F öldvári A. a II. és III. sorozat határán levő, s az I. sorozathoz hasonló mészkőrétegeket „tektonIkaI ablak”-nak tekIntette. Erre első sorban a két mészkő közöttI — első látásra — valóban szembetűnő hasonlóság vezette. Részletesebb vIzsgálat után azonban mégis sok lényeges különbséget Ismerhetünk fel közöttük: 1. az I. sorozat mészköve sávos, az abodIé nem. — 2. Az abodI fehér mészkő közé sok szürke, lemezes, aPrókrIstályos és sok, sötétebb-vIlágosabb barna, krIstályos mészkő telePül. — 3. Az abodI mészkőben gyakran vékony, zöld klorIt- betelePülések vannak, helyenként 1 mm átmérőjű, oktaéderes magnetIt- szemekkel. A klorItbetelePülések esetleg dIabáztufaszórásból erednek. Hasonló betelePüléseket az első sorozatban nem Ismerünk. Az abodI fehér mészkő tehát nem tartozIk az I. sorozathoz. A III. sorozat kezdőrétegeI közé olyan szürke mészkő- és agyagPalarétegek telePülnek, amIlyenek a II. sorozatot jellemzIk: ez a II. és III. sorozat üledékfolytonosságát bIzonyítja, tehát a Szendrői-hegység 3 sorozata folyamatos tengeri üledék képződés során keletkezett. A Szendrői- és Upponyi-hg. földtana 107 A két hegység rétegtani és szerkezeti kapcsolata Mivel mIndkét hegység hármas tagolódású rétegsorból áll, kézen fekvő, hogy először sorozatonként hasonlítsuk össze őket. I. sorozat. KőzettanI szemPontból két azonos kőzetdarabot nem találunk a két hegység legészakIbb sorozatában, bár mIndkét mészkő közel fehér színű. Az uPPonyI homogén, vIlágos-,