Mûvészet 47 lett volna a róla való gondolkodás a jelöl. Egy csodás és végtelen érzelmi sztereotípiáktól és az ostoba, radiká- világ stilizált modell-maradványát, lis véleményektõl olyan személyek melyet már csak zsebünkben me- részérõl, akik szóhoz jutottak a kér- rünk hordani. Legyen szó glocken- désben. De a késedelem szerencsére spielrõl, netán szûrõk gyeplõjén tar- nem behozhatatlan. tott, finoman galoppozó szintetizá- BORÓK SZABOLCS torról, néhol a hangszerelés is még pont nem giccsbe szakadóan visz- (Fordította Zöld István, szatükrözi a zsebszimfónia mivoltát Doppelgänger Kiadó, Budapest, 2006, és miértjét. 320 oldal, 2600 Ft) A bevezetõ, személytelen melan- kolikusságot sugárzó Space Maker után következik a lemez elsõ katarzi- sa: Once Upon a Time. A dal mind AIR: formailag, mind tartalmilag az idõ Pocket Symphony megfoghatatlan múlására és (mégis) ciklikusságára reflektál. Times get- ting on. Times over now ugyan- Jean-Benoit Dunckel és Nicolas akkor rezignált meditációba is bebo- Godin duóját nem kell bemutatni az csátást enged: Dont try to be on olvasóknak. 1998 óta nem ûzheti ki time! Dont try to run after time! õket senki a popzenei dimenziókból, A dal szíve nyilvánvalóan a reszketõ, akármennyire is különbözõ vagy de ritmikát teremtõ zongora, e körül nem szerethetõ, netán érdektelen- járnak óvatos táncot az akusztikus ségbe fulladó Airen kívüli de Air- dobok, és e körül keni el a többi közeli anyagaik is legyenek. hangszer is a részletek kontúrjait, A 2004-es Talkie Walkie után, amely hátborzongatóan gyönyörû hang- a legtöbb kritikusnál ismét csak al- színekkel. bum és album közötti, vélt és kon- Igazi urbánus blues érkezik ez- vencionális minõségi különbségek után a One Hell of a Partyban, Jarvis megállapításának áldozata lett, idén Cocker tolmácsolásában. A már márciusban jelent meg Pocket Sym- méltatott idõ világába pottyan bele phony címû lemezük. ez a dal a fájdalmas csalódásról és an- Mindenekelõtt idõzzünk el a nak feldolgozatlanságáról, de a har- címnél! Zsebszimfónia. Hangozhat- madik percnél felmosolygó szinteti- na valami frappáns csomagolásnak zátor, valamint a végig kísérõ szerep- is, oktalan mobilitási mániánk szlo- ben tündöklõ shamisen és zongora genjeként. A dalok szellemiségének mégis hátborzongatóan stilizál, fényében a cím azonban maradványt gyönyörré fokozva így a szenvedést. 48 Figyelõ
Ezután csapódik be a Napalm Love, hangképe rejlik ebben a kis közjá- amely egy újabb szerelembe esés iz- tékban. galmait teszi keserédes töprengés Közeleg az esetleges vég: mese tárgyává. Az elégikus ének alatt mo- hangzik el az összekevert érzékek noton, keringõszerû lépkedésben csalódásáról, az álom megfejthetet- morfondírozgat a hangszerek soka- lenségérõl és dialektikájáról, szép sága. hangszerek ágymeleg hangjaival és Rövid szünet után Neil Hannon közre- a Mayfair Song instru- mûködésével. Ez a mentális nyugalma szel- Somewhere Between lõzteti ki a hallgató fe- Waking and Sleeping. jét, hogy a Left Bank Álmot nem kímélve kánikulás éjszakát meg- úszik be a Red Head festõ akusztikus gitárja Girl, az idõ szelleme és egyszerû, megható- megáll. Felemelõ, be- an szomorkás, szintén fejezéshez közeli han- majdnem giccses éneke több teret gulatot tolmácsolnak a hallgató idõ- tölthessen ki. Majd a rejtélyes, eleve közben jó barátjává vált hangszerek. deszakralizált popszimfónia hódítja A zavaros és keserédes kalando- meg és terheli le ismét az elmét kat a szintén szöveg nélküli Night (Photograph). Rémisztõ, gyönyörû, Sight zárja le. Visszahangolódha- bizonytalan és izgalmas. Az illúzió, tunk a valóságba, vagy inkább visz- az álmodozás és a vágy a nemlétezõ szahangolhatjuk a valóságot. A szám iránt a hangszerek szimbolizmusá- rémisztõen egyszerû lépései és teát- ban is kódolva van. Gitárok, zongo- rális vonósai a mesterséges fények ra, vonósok, glockenspiel és tompá- békéjét és a biztonság illúzióját érez- vá szitált szintetizátor a felajzottság tetik, miközben egyre kevesebb lát- hangján könyörög a másolatért, alá- ható a csillagos égbõl. Ugyan, hi- zatukban vágyuk tárgyánál ezerszer szen ma már azt is zsebre tehetjük, szebbnek tetszenek. A Mer du Japon jobban, mint ahogy szabad szemünk naiv popja vet csúfos véget minden- valaha is látná. De zsebszimfóniánk nek, majd egy újabb instrumentális valamiért búsan szól. darab, a Lost Message emeli ki a hall- HARGITAI ANDRÁS gatót a tengerbõl. Városi hétköz- napok hivalkodó álmisztikájának (Virgin, 2007, 48 perc)