e ● Acta Naturalia Pannonica e–Acta Nat. Pannon. 2 (1): 23–29. (2011) 23

A pasiuana (Hübner, [1796–99]) biológiája és elterjedése Magyarországon (: ) The biology and distribution of Cnephasia pasiuana (Hübner, [1796–99]) in Hungary (Lepidoptera: Tortricidae)

Fazekas Imre & Szeőke Kálmán

Abstract – Data are given on the diagnosis, biology and Cnephasia pumicana‐t néhány mondatos megjegy‐ geographical distribution of Cnephasia pasiuana. In Hun‐ zéssel, alapos indoklás és megfelelő genitália il‐ gary this species is apparently local and uncommon and lusztráció nélkül a C. pasiuana szinonimái közé so‐ is known only from central Dunántúl and Tápióság rolta be. Ugyanezt a státuszt találjuk a szerző 2002 (Duna–Tisza köze). In North Hungarian Mountains the ‐ben megjelent európai kötetében is (Razowski species has been recorded only from Síkfőkút and refers to a single record from Zselic Hills. The distribution of 2002). A magyar molylepke‐listákban (pl. this species in the Tiszántúl is uncertain. Larval Pastorális 2010) a szerzők Razowski álláspontját foodplants of C. pasiuana recorded in Hungary are követték. autumn wheat, autumn barley and oats. However, the Langmaid és Agassiz (2010) az angliai populá‐ larva is polyphagous and recorded elsewhere from a ciók morfológiai vizsgálata során arra a megálla‐ great number of foodplants, including , , Chrysanthemum, , Linum, , pításra jutottak, hogy a pumicana formák hím‐ és . The primary braconid (Braconidae) parasitoids of nőstény genitáliái eltérnek a pasiuana‐étól, s a C. pasiuana, species of Choeras and Celonus, are host‐ pumicana‐t valid fajnak tekintik. Ezután Fazekas specific, also known is one ichneumonid species. Adults Imre (2010) megvizsgálta Szeőke Kálmán (1995) are on the wing in late May and June. Hungarian C. pumicana‐nak identifikált példányait. Az ered‐ specimens have been taken between 27 May to 17 June, ményekről tájékoztatta Langmaid és Razowski and most records to date are from central Hungary. kollégákat. John Langmaid a hím magyar példá‐ Structure of genitalia and morphological characteristics nyokat a pumicana‐val azonosította, míg Józef of wings are illustrated. Razowski szerint azok egyértelműen a nagyfokú Key words – Lepidoptera, Tortricidae, Cnephasia genitália variabilitást felmutató C. pasiuana‐hoz pasiuana, biology, distribution, Hungary. tartoznak. Razowski DNA vizsgálatokat is végzett Author’s addresses – A szerzők címe (nem publikált adatok) a két “formakörben”, s – Fazekas Imre, Regiograf Institute – Regiograf Intézet, megállapította, hogy az ún. pumicana név alá beso‐ H–7300 Komló, Majális tér 17/A, Hungary. rolt példányok mind C. pasiuana ‐k. Itt kell megje‐ E‐mail: [email protected] gyeznünk, hogy Razowski (in litt.) vizsgálatait ki‐ – Szeőke Kálmán, Fejér Megyei Kormányhivatal, zárólag lengyelországi példányokon végezte, s Növény‐ és Talajvédelmi Igazgatósága, nem elemezte a dél‐európai populációkat. Míg a H–2481 Velence, Ország út 23., Hungary. szicíliai és más mediterrán területek populációi‐ E‐mail: [email protected] nak vizsgálata nem történik meg, a „fajpár” taxo‐ nómiai problémáit nyitott kérdésként kell kezel‐ Bevezetés – Introduction nünk. A Cnephasia pasiuana magyarországi előfordulásá‐ A Fazekas Imre által eddig megvizsgált ma‐ ról elsőként Szeőke (1995) számolt be, amikor gyarországi anyagban egyetlen egy olyan pél‐ 1994. májusában a Székesfehérvár határában lévő dányt sem volt, mely genitálmorfológiailag azono‐ búza‐ és árpatáblákban felfigyelt a faj kártételére. sítható lenne Langmaid és Agassiz (2010) által le‐ Ekkor a példányokat a Cnephasia pumicana Zeller, írt C. pumicana jegyekkel. Itt jegyezzük meg, hogy 1847 fajjal azonosította. Razowski (1989) a

© e‐Acta Naturalia Pannonica, 2 (1) 31.01. 2011, HU ISSN 2061–3911 24 Fazekas & Szeőke: Cnephasia pasiuana, Tortricidae az angol szerzők által kiemelt specifikus hím Irodalom – References: Aarvik 2010; Alford genitália jegyek egyike sem alkalmas a taxonómiai 1984; Balás 1966; Bathon & Glas 1983; Bognár & státusz eldöntésére. A nőstényeknél az antrum Huzián 1979; Bradley et al. 1973; Buschmann szélessége és hosszúsága valóban differenciális 2005; Cate 1981; Fazekas 2010; Glas 1986, 1991; jellegű, de a földrajzi területek nagyobb sorozatai‐ Hannemann 1961; Hluchy et al. 2007; Huzián & nak összehasonlítása nélkül még nem tartjuk meg‐ Bognár 1980; Jermy & Balázs 1993; Karsholt & alapozottnak a pumicana faji státuszát. A taxonó‐ Razowski 1996; Kennel 1921; Kun 2000; Langmaid miai fejtegetések egyik fő hiányossága az is, hogy & Agassiz 2010; Manninger 1960; Mészáros & a Szicíliából leírt pumicana típusokat még senki Szabóky 2005; Pastorális 2010; Pastorális & nem vizsgálta meg. Ebből következően Razowski Szeőke 2011; Razowski 1959, 1989, 2001, 2002; véleményével értünk egyet, s a pumicana‐t egyen‐ Seprős 2001; Spuler 1910; Szabóky & Csóka 2010; lőre nem tekintjük a magyar fauna tagjának. Szeőke 1995, 2009; Szeőke & Kratancsikné 1994; Szeőke et al. 2006; Ubrizsi & Reichart 1958. Tanulmányunkban áttekintjük a Cnephasia pasiuana‐ra vonatkozó irodalmakat, bemutatjuk a Diagnózis – Diagnosis: A szárnyak fesztávol‐ taxon diagnózisát, biológiáját, földrajzi elterjedé‐ sága: 14–20 mm. Az alapszín világos szürkés, bar‐ sét. nás, a mintázat lehet redukált vagy élesen rajzolt. A szárnytő vonalak (postbasalis fascia) a costánál Cnephasia pasiuana (Hübner, [1796–99]) határozott, a középtéri szalagot (median fascia) a Réti sodrómoly csúcstér felől apró fekete pikkelyek zárják le. A

subterminális‐ és subapikális foltban szintén fe‐ [Tortrix] pasiuana Hübner, [1796–99], Sammlung kete pikkelyek jelennek meg. eur. Schmett., Tortrices, pl. 16, fig. 99. Locus typicus: “Europe”. Syn.: Olethreutes pascuana A hím genitáliában az uncus nyújtott, az Hübner, [1822]; Cnephasia obsoletana Stephens aedeagus enyhén hajlott, vastagsága változó, a 1829; Sciaphila pumicana Zeller, 1847; Sciaphila ob‐ valva apexe lehet kissé kihúzott, ventrálisan ho‐ scurana Reuter, 1900; Cnephasia crassifasciana Joan‐ morú. A sacculus nyúlvány pásztorbotszerűen nis, 1920; Cnephasia pyrophagana rebel, 1939; meghajolhat. Cnephasia linophagana Rebel, 1939; Cnephasia pumi‐ A nőstény genitáliában a papilla analis erőteljes, a cana hagiosana Razowski, 1959. sterigma ettől szélesebb, az antrum fejlett,

a

b

1. ábra. Cnephasia pasiuana: a) ♂, b) ♀genitália, c) imágó (Székesfehérvár, gen. prep. Fazekas, No. 3209, 3208) Fig. 1. Cnephasia pasiuana: a) ♂, b) ♀ genitalia, c c) adult e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 25

l á r v a

a

b

b

2. ábra. Cnephasia pasiuana: a) az 1‐es fokozatú lárva rágásképe a búza levéllemezében, b) a lárva és rágcsáléka a kalászban, c) a bábból kikelt friss imágó (fotó: Szeőke K.; grafika: Fazekas I.) Fig. 2. Larva (a, b) and adult (b) of Cnephasia pasiuana in wheat (photo: K. Szeőke; graphic: I. Fazekas) szklerotizált, signum csíkja bazálisan kiszélese‐ kás évében megtörténik. Ám a fiatal lárvák a tojás‐ dik, a fogak sűrűen állnak. csomó közelében (rügypikkely alatt, kéregrepe‐ désben, stb.) húzzák meg magukat. Eddigi tudá‐ Biológia – Biology: Európában az imágók má‐ sunk szerint itt nem táplálkoznak. Mivel más, egy jus végétől augusztus elejéig repülnek, június kö‐ nemzedékes Cnephasia fajok fiatal lárvái telelés zepi rajzáscsúccsal. Magyarországról főleg júniusi előtt fás szárú növényen táplálkoznak, ezért lehet‐ adataink vannak. A mezőgazdasági területektől séges, hogy a réti sodrómolynál is így történik, távol, füves, erdei tisztásokon is repül. csak az ismereteink hiányosak ezen a téren. Az irodalmi adatok szerint tojásaikat Achillea, Agropyron, Anthemis, Aster, Brassica‐, Centaurea, Áttelelés után a következő év tavaszán aktivi‐ Cirsium, Colchicum, Erigeron, Echium,Humulus‐, Li‐ zálódnak. A fiatal hernyókat a tél végén, tavasz num‐, Medicago‐, Pisum, Thalictrum‐félékre, pázsit‐ kezdetén a szelek sodorják szerte a környezetbe. füvekre illetve a termesztett árpára, búzára és Amennyiben egyszikű növényekre, például ter‐ zabra rakják le. A hernyók életciklusát, a gabona‐ mesztett kalászos gabonákra kerülnek, a táplálko‐ táblákban okozott kártételét részletesen Szeőke zásukat is itt kezdik meg. Április végén, május (1995) tanulmányában olvashatjuk, ahol a szerző a elején. Az 1‐es fokozatú hernyók berágják magu‐ Choeras és a Celonus genuszba tartozó gyilkos‐ kat a levelek epidermisze alá, és ott rövid aknákat fürkész parazitiodok kineveléséről is beszámolt. készítenek. Néhány napos táplálkozás után vedle‐ A réti sodrómoly Magyarországon egy nemze‐ nek, majd kirágják magukat az aknából. Innen dékes lepkefaj. Mivel a nőstény lepkék fás szárú kezdve a zászlós levelek szegélyén kevés szöve‐ növényeket, gyakran akácot keresnek fel tojásra‐ dék védelme alatt hámozgatnak. A rágás helyén a kás céljából, a telelés is itt történik. A csoportosan levél húzódva deformálódik, sodródik, kifehére‐ lerakott tojásokból a lárvák kelése még a tojásra‐ dik. A kártétel egyesével, sporadikusan mutatko‐ 26 Fazekas & Szeőke: Cnephasia pasiuana, Tortricidae

3. ábra. A Cnephasia pasiuana életciklusa Magyarországon (grafika: Fazekas I.) Fig. 3. Life cycle of the Cnephasia pasiuana in Hungary (graphic from I. Fazekas) zik az állományban, a csoportos kártétel viszony‐ tes bábállapot következik. A lepkék előbúvását lag ritka. megelőzően a bábok a lárvák által készített röpnyílásokon kissé előre csúsznak, láthatóvá vál‐ A C. pasiuana hernyók a sodrómolyokra jel‐ nak. Miután a lepkék kikelnek, az üres bábingek, lemzően, szövedéket is készítenek, a károsított le‐ még napokig a helyükön maradnak. Mivel a fiatal veleket összehúzzák, besodorják. A besodrott le‐ hernyókat a szél szórja szét, a károsítás eloszlása is vélhüvely védelme alatt élnek. A kalászos növény ennek megfelelő, soha nem csoportos, hanem fejlődésével szinkronban, a kalász előbújását kö‐ egyenletesen megoszlik az állományban. vetően, kívülről a kalász alatti szárrészbe furakod‐ nak. Itt, a szár belsejében, felfelé haladva több Magyarországon a lepkék rajzása május végén, nóduszt is keresztülrágnak. A károsított szár és a június elején a legintenzívebb. Hűvösebb nyarú te‐ kalász fejlődésében visszamarad, fokozatosan el‐ rületeken júliusig tart. Tőlünk északabbi orszá‐ hal, kifehéredik. Innen kezdve egyre látványosabb gokban (mint például Angliában) ez mintegy egy a kár. A növekedésben lemaradt, kifehéredett ka‐ hónappal is kitolódik. lászok már messziről látszanak, a kár egyértelmű‐ Földrajzi elterjedés – Distribution: Európán vé válik. Megfigyelések szerint a lárvák a fejlődé‐ kívül Egyiptomban, Líbiában, a Közel‐Keleten, süket a fejlődésben visszamaradt kalászban fejezik Kis‐Ázsiában és a transzkaukázusi vidékeken be. A szemeket összerágják, a kalász felületét gyűjtötték. Európában a Balkán félszigettől egé‐ rágcsálékkal szennyezik, és itt is bábozódnak. A szen a Brit‐szigetekig számos országban ismert mintegy négy hetes lárvafejlődés után alig egy he‐ (vö. Razowski 2002, Aarvik 2010). e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 27

4. ábra. A Cnephasia pasiuana eddig ismert magyarországi lelőhelyei (Fazekas 2010 nyomán kiegészítve) Fig. 4. Localities of the examined specimens of Cnephasia pasiuana in Hungary (Fazekas 2010)

Magyarországi elterjedés függően vegyszeres védekezésre is sor kerül elle‐ Distribution in Hungary nük.

A kalászosokat károsító sodrómolyok magyaror‐ Revideált magyarországi adatok: ♀, Síkfőkút, szági elterjedése általános, főként a síkvidéki, al‐ 2003.06.13. leg. Szeőke K.; 1♂, 4 ♀, Székesfehér‐ földies jellegű területekre jellemző. Megítélésünk vár, 1994.06.09; 1994.06.14; 1994.06.16; 1994.06.17., szerint közönséges, gyakori fajról van szó, mely ex larva Triticum aestivum, leg. Szeőke K. ; ♀, Ve‐ időnként és helyenként túlszaporodásra hajlamos. lence, 1995.05.27., ex larva Hordeum sativum, leg. Ilyen túlszaporodását tapasztalhattuk az 1990‐es Szeőke K., in coll. Fejér Megyei Mezőgazdasági években. Változó mértékű előfordulása az elmúlt Szakigazgatási Hivatal Növény‐ és Talajvédelmi években is tapasztalható volt. Igazgatóság, Velence és Regiograf Intézet, Komló; gen. prep. et det. Fazekas I., No. 3207, 3208, 3209; Megítélésünk szerint a Cnephasia fajok mező‐ gen. prep. Hreblay M., Nr. 001, 002, 003, det. gazdasági kártétele gyakoribb, mint ahogyan az Szeőke K. (= Cnephasia pumicana Zeller, 1847); észlelések alapján nyilvánvalóvá válik. Az sem Szentbékkála (Fekete‐hegy) (Szeőke in litt.). kérdéses, hogy soktápnövényű fajokról van szó, a Irodalmi adatok: Annamajor, Füle, Kajászó, hernyók által tápnövényül választott növényfajok Kálóz, Lovasberény, Mátyásdomb, Pázmánd, Pol‐ zöme nem termesztett kultúrnövény. Amennyiben gárdi, Seregélyes, Szabadbattyán, Székesfehérvár kultúrnövényen táplálkoznak, kártételüket gyak‐ [= Cnephasia pumicana] (Szeőke 1995); Farmos ran félreismerik, más rovarfajok kártevésének (Buschmann 2005); Gyűrűfű (Szeőke 2009). Vértes gondolják. Ezért az életmódra vonatkozó kutatá‐ (Pastorális, Szeőke 2011). sokat is szorgalmazni kellene. Hiányos ismeretein‐ ket kinevelésekkel pontosíthatnánk. Szükség len‐ Összefoglalás – Summary ne a lárvakori alakok pontos leírására, de a kine‐ A réti sodrómoly kártételét a gyakorlati szakem‐ velt példányok megbízható identifikációja is elen‐ berek gyakran a vetésfehérítő bogarak (Oulema gedhetetlen. spp.) kártételének tulajdonítják. Jelentőségétől 28 Fazekas & Szeőke: Cnephasia pasiuana, Tortricidae

Cnephasia longana (Haworth) und C. pumicana (Zeller). – Hannover. Köszönet – Acknowledgements Glas, M. 1991: Tortricoids in cereals, pp. 553‐661. Köszönetet mondunk John Langmaid (GB) és In: L. P. S. van der Geest, H. H. Evenhuis (eds.), Józef Razowski (PL) kollégáknak a taxonómiai és Tortricid pests, their biology, natural enemies nevezéktani kérdésekben folytatott konzultációért. and control. – Elsevier, Amsterdam, The Netherlands. Hannemann, H. ‐J. 1961: Kleinschmetterlinge oder Irodalom – References Microlepidoptera I. Die Wickler (s. str.) (Tort‐ ricidae). – Die Tierwelt Deutschlands, 48: 233 pp., 22 pls., Gustav Fischer, Jena. Aarvik, L. 2010: Faune Europaea: Tortricidae. In: Hluchy, M. et al. 2007: A gyümölcsfák és a szőlő Karsholt, O. & van Nieukerken, E. J. (eds.): betegségei és kártevői. – Biocont Laboratory Fauna Europaea: Lepidoptera, . Fauna Kft., Brno, 498 pp. Europaea version 2.2. – www.faunaeur.org Huzián, L. & Bognár, S. 1980: A Magyarországon [visited 07.12.2010]. károsító állatfajok áttekintése rendszertani he‐ Alford, D. V. 1984: A Color Atlas of Fruit Pests lyük szerint. – Budapest–Gödöllő, 64 pp. their recognition, biology and control. – A Jermy, T. & Balázs, K. 1993: A növényvédelmi ál‐ Wolfe Science Book, 320 pp. lattan kézikönyve, 4/A. – Akadémiai Kiadó. Balás, G. 1966: Kertészeti növények állati kártevői. Karsholt, O. & Razowski, J. 1996: The Lepidoptera – Mezőgazdasági Könyvkiadó, 527 pp. of Europe. – Apollo Books Stenstrup. 380 pp. Bathon, H. & Glas, M. 1983: Zur Verbreitung des Kennel, J. 1921: Die Palaearktischen Tortriciden. – Getreidewicklers, Cnephasia pumicana Zeller E. Schweizerbart’sche Werlagsbuchhandlung (Lepidoptera, Tortricidae) in der Bundes‐ Stuttgart, 742 pp. republik Deutschland. Erste Ergebnisse einer Kun, A. 2000: A sodrómolyok (Lepidoptera, Pheromonfallen‐Erhebung von 1982. – Nach‐ Tortricidae) Cnephasiini tribuszába tartozó ha‐ richten blatt des Deutschen Phlanzen‐ zai fajok ismertetése és határozókulcsa. – Dip‐ schutzdienstes, 35 (6): 81–86. lomamunka, Pécsi Tudományegyetem Termé‐ Bognár, S. & Huzián, L. 1979: Növényvédelmi ál‐ szettudományi Kar Zootaxonómiai és lattan. – Mezőgazdasági Kiadó, 557 pp. Szünzoológiia Tanszék , 75 pp. + 73 ábra, Bradley, J. D., Tremewan, W. G. & Smith, A. 1973: Ivarszerv preparátumnapló 1–141. British Tortricoid moths, Cochylidae and Tor‐ Langmaid, J. R. & Agassiz, D. J. L. 2010: Cnephasia tricidae: . – The Ray Society, Lon‐ pumicana (Zeller, 1847) Lep.: Tortricidae) stat. don, 251 pp., 47 pls. rev. newly recognised as British. – Entomo‐ Buschmann, F., 2005: Új microlepidoptera fajok a logit’s Rec. Var. 22: 137–142. Folia His- Mátra Múzeum gyűjteményében. – Manninger, G. A. 1960: Szántóföldi növények álla‐ torico Naturalia Musei Matraensis 29: 173–175. ti kártevői. – Mezőgazdasági Kiadó, 376 pp. Cate, P. 1981: Neues zum Problem des Getreide Mészáros, Z. & Szabóky, Cs. 2005: A magyaror‐ Wicklers (Cnephasia pumicana Zell.). – Öster‐ szági molylepkék gyakorlati albuma. – Nö‐ reichische Phlanzenarzt, 34 (2): 12–16. vényvédelem, különszám, 178 pp. Fazekas, I. 2010: A Cnephasia pasiuana (Hübner Pastorális, G. 2010: A checklist of Microlepidop‐ [1796‐99]) és a C. pumicana (Zeller, 1847) fajpár tera (Lepidoptera) occurred in the territory of taxonómiai státusza és magyarországi elterje‐ Hungary (1.4). – e‐Acta Naturalia Pannonica 1 dése [ The taxonomic status and distribution of (1): 89–170. Cnephasia pasiuana (Hübner, [1796‐99]) and C. Pastorális G. & Szeőke K. 2011: A Vértes hegység pumicana (Zeller, 1847) in Hungary (Lepidopte‐ molylepke kutatásának eddigi eredményei. ra: Tortricidae). – microlepidoptera.hu 2: 4–5. [The summary of the research results of the mi‐ (http://www.microlepidoptera.hu). cro‐moths of Vértes Mountains] (Lepidoptera, Glas, M. 1986: Zur Biologie, Ökologie, Verbreitung Microlepidoptera). – e‐Acta Naturalia Panno‐ und Bekampfung von Wicklern an Getreide nica 2 (1): 49–96. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 29

Razowski, J. 1959: European species of Cnephasini (Lepidoptera, Tortricidae). – Acta Zoologica Cracoviensia, 4 (6): 179‐423 Razowski, J. 1989: Miscellaneous notes on Tortri‐ cidae. – Nota lepidopterologica 11 (4): 285– 289. Razowski, J. 2001: Die Tortriciden Mitteleuropas. – Bratislava, 319 pp. Razowski, J. 2002: Tortricidae (Lepidoptera) of Europe, Volume 1, Tortricinae and Chlida‐ notinae. – Frantisek Slamka, Bratislava, 247 pp. Seprős, I. (szerk.) 2001: Kártevők elleni védekezés I. – Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 198 pp. Spuler, A. 1910: Die Schmetterlinge Europas Kleinschmetterlinge. – Stuttgart, 523 pp. Szabóky, Cs. & Csóka, Gy. 2010: Sodrómolyok. – Erdészeti Tudományos Intézet, 191 pp. Szeőke, K. 1995: Kalászosok új kártevője a gabona sodrómoly (Cnephasia pumicana Zell., Lepi‐ doptera, Tortricidae). Növényvédelem, 31 (5): 205–210. Szeőke, K. 1995: Kalászosok új kártevője a gabona sodrómoly (Cnephasia pumicana Zeller, Lepidoptera, Tortricidae). [New pest of cereals in Hungary: the cereal tortricid (Cnephasia pum‐ icana Zeller, Lepidoptera, Tortricidae). – Nö‐ vényvédelem 31 (5): 205–210. Szeőke, K. 2009: A Gyűrűfű molylepkéin (Mic‐ rolepidoptera) végzett biodiverzitás vizsgálat eredményei. – Natura Somogyiensis 13: 163– 168. Szeőke, K. & Kratancsik L.‐né 1994: Sodrómolyok a búzában. – Agrofórum, 9: 57. Szeőke, K., Schweigert A.‐né & Fischl, G. 2006: Az őszi búza védelme. – Növényvédelem, 41 (5): 109–114. Ubrizsi, G. & Reichart G. 1958: Termesztett növé‐ nyeink védelme. – Mezőgazdasági Kiadó, 447 pp.

28 Könyvismertetés – Book review

Könyvismertetés – Book review

FRANTIŠEK SLAMKA: Pyraloidea (Lepidoptera) of Central Europe / Mitteleuropas. Indentification – Distribution – Habitat – Biologie / Bestimmung – Verbreitung – Habitat – Bionomie. – Bratislava, 2010, 176 pp. 165 x 235 mm. ISBN 978‐80‐969052‐7‐0. Ára: 49 €. http://home.gts.sk/fslamka/lepidoptera.html

Az 1995‐ös első, füzetszerű megjelenést követően, ábrákat, amelyek főleg a közelrokon fajok azono‐ l997‐ben, majd most 2010‐ben immáron második sításánál lennének fontosak, ami az olvasóban alkalommal jelentette meg kemény kötésben, a erős hiányérzetet vált ki. Bár ezeket a sematikus lepkészeti könyvkiadásban igen aktív pozsonyi rajzokat részben behelyezi a genitáliákat ábrázoló szerző, a Közép‐Európa Pyraloidea fajainak leírá‐ képtáblákba, de ez kevés információ a pontos sát német és angol nyelven. identifikációhoz. Sajnos az ivarszervi rajzok minő‐ sége és pontossága nem egyenletes, mivel azokat A bevezetőben áttekinti a 20. század jelentő‐ a szerző különböző forrásokból vette át. sebb európai és palearktikus könyvsorozatait majd három ábrán szemlélteti a szárnyak erezetét, A könyv igazi értékét a 12 színes képtábla adja. a hím és nőstény genitáliák szerkezetét. Kár, hogy a Phycitodes, Ephestia, Cadra és más igen kisméretű fajt rendkívül zsúfoltan helyezett el, A szöveges részben Németország, Svájc, holott ezek kinagyítása jelentősen emelte volna a Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Csehország és könyv használati értékét. Lengyelország 403 Pyraloidea (Pyralidae et Crambidae) fajának vázlatos földrajzi elterjedését, Összességében egy esztétikus megjelenésű, habitat preferenciáját, az imágók repülési idejét igényesen fotózott, a közép‐európai faunisztikai illetve a lárvák tápnövényeit mutatja be. A szerző munkában nagy haszonnal forgatható kiadvány‐ a korábban megjelent európai Pyraloidea kötetei‐ nyal gazdagodtunk. vel szemben teljesen elhagyja az ún. szövegközti Fazekas Imre