Az 1831-Es Kolerafelkelés Északkelet Magyar- Országon
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
T ARTALOM HUMÁNTUDOMÁNYOK Balogh Ildikó: Az 1831-es kolerafelkelés Északkelet Magyar- országon ........................................................................................................................ Fogas Alexandra: Egy életen át kergetett amerikai álom .......................... Jakab Annamária: Életmód-stratégiák egy búcsúi asszony életében ......................................................................................................................... Kopasz Gyula: Luxemburgi Zsigmond Nyugat-európai hatalmi ambícióinak valóra váltása .................................................................................... Kosztur András: Az 1944-es német megszállás diplomáciai előzményei .................................................................................................................... Mihók Richárd: A ruszinok/szlávok Kárpát-medencei megjelenésének problematikája .......................................................................... Molnár Beatrix: A Munkácsy-kultusz ................................................................. Nagy Nikolett: 1961. augusztus 13. A berlini fal felhúzása ....................... Orosz Júlia: A női szerepek átalakulása a vietnámi háborúban ..................................................................................................................... Oroszi Hajnalka: Közmondások Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regényében ......................................................................... Pallay Katalin: A grafikus alkotások értékének és jelentésének vizsgálata az iskolában ............................................................................................ Szendrey Anita: Pásztor Ferenc élete és szolgálata (1880-1951) ........................................................................................................................................... Szenyó Diana: A rajzfejlődési állomások általános jellemzése ...................................................................................................................... Vajda Nikolett: A nyugati kereszténység felvételének előfeltételei Magyarországon ......................................................................................................... Váradi Enikő: Czébely Lajos helye a kárpátaljai magyar irodalomban ................................................................................................................. Vass Szabina: Legendák, feltevések és igazságok a magyar nemzeti címer középkori történetéről ...................................................... 140 REÁLTUDOMÁNYOK Gecse Ferenc, Bábel Gábor: A Boole-féle függvények realizálhatósága egy neuron elem által ........................................................... Lovász Gábor: Különböző technológiai feltételekkel előállított GeS2 kalkogenid üvegek szerkezete .................................................................. Pataki Alexandra: A valószínűségi változók sorozatának különböző konvergencia típusai ......................................................................... Pataki Anett: Euler-féle integrál és felhasználása ........................................ Rosola Ivan, Heczel Anita: Optikai és refraktometriai vizsgálat az As-S-I háromalkotós rendszerben................................................................. Virág Loránd: A spin- pálya kölcsönhatás az ideális kristályokban ............................................................................................................... TERMÉSZETTUDOMÁNYOK Katona Krisztián, Szanyi Szabolcs: Adatok a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum futóbogár (Coleoptera: Carabidae) faunájához ..................................................................................................................... Szanyi Szabolcs: A Melitaeini nemzetség (Lepidoptera: Nymphalidae) filogenetikai helyzetének áttekintése, különös tekintettel a M. cinxia fajra..................................................................................... 2 HUMÁNTUDOMÁNYOK 3 BALOGH ILDIKÓ Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék V. évfolyam AZ 1831-ES KOLERAFELKELÉS ÉSZAKKELET MAGYARORSZÁGON A pestis visszahúzódásával megszűnni látszottak a többmilliós nagyságrendű járványok okozta halálozások, s a halandósági viszonyok is elkezdtek átalakulni (feljegyzések szerint a pestis utolsó áldozatait 1828-ban, Brassóban szedte) (Kiss 2008). Ekkor azonban egy új, a 19. század pestisének is nevezhető járvány ütötte fel a fejét: a kolera (korabeli megnevezés szerint epekórság vagy hányszékelés) (Kiss 2008). Ez a megbetegedés hányást, hasmenést, valamint dehidratációt idéz elő, megfelelő kezelés hiányában pedig rövid időn belül halált okoz (Schulteisz 1966). A kolera először 1817 körül jelenet meg a mai Bengália területén (Tarján) s innen kiindulva a Volgáig terjedt, ott viszont elakadt. Ázsiában a járvány második hulláma 1826 körül indult útjára, 1830 végén pedig már Oroszországban is felütötte a fejét (Schulteisz 1966). Ez az ázsiai eredetű, baktérium által okozott fertőzéses megbetegedés hihetetlen gyorsasággal, szinte egy év leforgása alatt eljutott Nyugat- Európáig. A legelfogadottabb állítás szerint a betegséget kereskedők vitték be az orosz földekre (ezt támaszthatja alá az a tény, hogy már 1824-ben, tehát jóval 1830 előtt is észleltek szórványos eseteket Oroszországban), de ismeretes az az elképzelés is, miszerint az orosz seregek 1828 – 1829 között törökökkel zajló harcai során kapták el a kolera ázsiai változatát (Nemere 2006). Tény azonban, hogy az éppen ekkor zajló lengyel felkelés leverése érdekében I. Miklós cár ázsiai seregeket is bevetett, akik hamarosan magukkal vitték a betegséget Lengyelországba és Galíciába (Múlt-kor 2011), utóbbi akkor a Habsburg Birodalom részét képezte. Az orvosok pedig mivel nem Scientia Denique — Történelem ismerték a betegséget (még azt sem tudták, hogy járványról, vagy emberről-emberre terjedő „ragadós” betegségről van-e szó) (Kiss 2008), így hát nem is tudtak semmit sem tenni ellene (a betegség kórokozóját, a Vibrio Cholerae-t csak 1884-ben sikerült felfedeznie Robert Kochnak) (Havasdi 2011). Magyarország, illetve a Habsburg Birodalom akkor modernnek számító közegészségügye először találta magát szemben egy számára teljesen ismeretlen pandémiával (nagy kiterjedésű járvány). I. Ferenc császár és magyar király a járvány továbbterjedése megakadályozása érdekében 1830 decemberében lezárta a határokat Észak – Magyarországon, az ország főorvosa, N. Lenhossék Mihály pedig 23 §-ból álló nyomtatványt készített „Rövid oktatás, mikép’ őrizhesse meg magát kiki a’ napkeleti cholerátul és mit kelessen ezen nyavalyának első kitörésekor mivelni az Orvos’ megjelenéseig” címmel, mely sok esetben más nyomtatványokkal ellentmondó „megóvó – módokat” sorolt fel, de a tisztaságot szorgalmazó utasításával már közel járt a járvány továbbterjedésének megakadályozásához (Vasárnapi Újság 1913). Három hónap múltán, kissé elhamarkodottan – mondhatnánk utólag, – megnyitották a határokat, mivel úgy vélték a veszély elhárult. Ekkor hurcolták be a kereskedők a kolerát a mai Felvidék területére. Az első megbetegedéseket június 13-án észlelték Tiszaújlakon és Tokajban, ahová Máramaros megyéből hozták be a Tisza hátán sót szállító tutajosok (Horváth 1943), Máramaros területére pedig állítólag moldvai közvetítéssel a Kárpátok hegyvonulatain húzódó teljesen ellenőrizhetetlen ösvényeken keresztül került át a betegség Galíciából (Havasdi 2011). A május 31-én felállított kordonok már nem sokat segítettek, sőt a leálló közlekedés és kereskedelem, az aratási munkálatok akadályozása, valamint a gabona behozatal megszűnése éhínséggel fenyegetett. A fertőzött területeket is blokád alá vették, ami nem kedvezett az itt élő, főként idénymunkásokból álló lakosoknak, akik így nem juthattak el alföldi munkahelyeikre. A fennálló helyzet hamarosan elégedetlenkedést váltott ki a lakosokból: az első megmozdulások 1831. július 17-én vették kezdetüket Pest környékén (három nappal az után, hogy regisztrálták a város első fertőzöttjét), ahol a tanév befejezése után elbocsátott egyetemi diákok kezdték meg a kolerakordonok áttörését (Múlt-kor 2011), ezt azonban szinte 5 Balogh Ildikó: Az 1831-es kolerafelkelés Északkelet Magyarországon azonnal sikerült a karhatalomnak levernie. Július végén kezdődtek meg az igazi felkelések. Három hónap alatt három hullámban terjedtek tovább a paraszti megmozdulások. Először Sáros, Zemplén, Szepes, második szakaszban Gömör és Kis- Hont, végül Abaúj vármegye szegényparasztjai lázadtak fel (Pajkossy 2005). Ráadásul, néhány vidéken elterjedt az a hír, hogy a betegséget maguk a földesurak és a vármegyékbe kiküldött „kolerabiztosok” okozták, akik a parasztok életére törtek. Valójában az történt, hogy a kormány látszatintézkedéseinek eleget téve a földesurak bizmutport és klórmeszet szórtak a kutak vizébe, megfogadva egy kassai orvos tanácsát, aki a bizmutnak fertőtlenítő hatást tulajdonított (Kiss 2008). A javarészt szlovákokból és ruszinokból álló jobbágyok pedig ebből arra következtettek, hogy a földesurak megpróbálták megmérgezni őket. A Kassa környékén útnak indult pletykák következtében az időközben kb. 45 000 főre duzzadó lázadó tömeg (Ravasz 2004) udvarházak gyújtogatásába kezdett, de több földesurat és egészségügyi biztost is agyonvertek, ritkábban pedig papokat és zsidókat is ért támadás. 1831 nyarára a kormányzatnak tehát már nemcsak a járvány, de a paraszti elégedetlenkedések megfékezésével is törődnie kellett. A felkelés nyár közepére már 15 000 halálos