DOCSLIB.ORG

GROTIUS Erdődy Gábor a Belga Külpolitika 1848-Ban a Belga Külpolitikai Apparátus És Diplomáciai Testület 1848-Ban Az 18

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
GROTIUS Erdődy Gábor a Belga Külpolitika 1848-Ban a Belga Külpolitikai Apparátus És Diplomáciai Testület 1848-Ban Az 18 GROTIUS Erd ődy Gábor A belga külpolitika 1848-ban A belga külpolitikai apparátus és diplomáciai testület 1848-ban Az 1831-ben létrehozott belga alkotmányos rendszer megszilárdítása szempontjából valóságos életkérdésnek bizonyult az új államalakulat nemzetközi elfogadtatása. A külpolitika a nemzeti függetlenség els őrend ű megalapozójává és legf őbb garanciájává, a diplomácia igazi nemzetstratégiai tényez ővé lépett el ő. A konszolidációs folyamatban kulcsfontosságú feladatot jelentett az üt őképes külügyi apparátus megszervezése és a megfelel ő szakemberekb ől álló diplomáciai testület m űködtetése, amely pozitív alakító szerephez jutott a kontinens stabilitásának fenntartásában is. A semleges és független Belgium hamarosan az európai béke meg őrzésének megkerülhetetlen faktoraként m űködött. 1 1830/31-ben a független Belgium létérdekének számított a hatékony diplomáciai szolgálat gyors létrehozása, megfelel ő követek kiküldésével külföldi képviseleti rendszerének kialakítása, hiszen a miel őbbi nemzetközi elismertetés érdekében stratégiai feladatként jelentkezett a pontos tájékozódás és tájékoztatás, az érdekek világos megfogalmazása és hatékony artikulálása. Ennek jegyében nyitottak már 1832-ben képviseletet Angliában, Ausztriában, Porosz- és Spanyolországban, Portugáliában, az Amerikai Egyesül Államokban és a Vatikánban, miközben Franciaországban Firmin Rogier már 1831 elején megkezdte misszióját. 1838-ban O’Sullivan de Grass megkötötte a diplomáciai kapcsolatokat Törökországgal, 1840-ben, Frankfurtban pedig Joseph Lebeau kezdte meg m űködését. A külföldi belga diplomáciai hálózat gyors megszervezésével párhuzamosan megtörtént a bels ő hierarchia kiépítése is. A nemzetközi gyakorlatot követve létrehozták az 1. és 2. osztályú titkári, a tanácsosi, az ügyviv ői, a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri statust. Rendkívüli precizitással szabályozták a hivatali rendet és az el őmenetel folyamatát. A munkatársak kiválasztásában igen komoly feltételeket rögzítettek, különös hangsúlyt fektetve a jelölt morális feddhetetlenségére, szakmai képességeire, a vele szemben fennálló bizalom meglétére, társadalmi beágyazottságára. Magától értet ődő elvárásként fogalmazódott meg a patrióta öntudat és a nemzeti elkötelezettség, a magas intelligencia és a jelent ős politikai tapasztalat, lehet őség szerint a megfelel ő anyagi háttér, azaz az új nemzetállam min őségi képviseletéhez nélkülözhetetlen képességek birtoklása. Kifejezetten el őnynek számított a jogi vagy a filozófiai diploma megléte, és nélkülözhetetlen el őfeltételnek a magas szint ű nyelvismeret: a kötelez ő francia mellett általában két további szabadon választott nyelv (különösen a német, vagy az angol) használatának képessége. 2 A körültekint ő és következetes kiválasztás eredményeként a belga diplomáciai testület rövid id ő alatt valódi, a közös elhivatottság alapján szervez ődő társadalmi csapattá formálódott. Els ő garnitúrája a nemzeti függetlenségi küzdelemb ől n őtt ki. A „forradalmi forrást” jelent ő, az ideiglenes kormány felügyelete alatt m űköd ő „comité des relations extérieurs” tagja volt többek között Van de Weyer, Le Hon, d’Arschot, Nothomb, Wallez, Félix de Merode, Van der Linden. Nagy jelent őséggel bírt, hogy Lipótnak sikerült tekintélyes oranzsista családokat is megnyernie az 1 Thonissen, Jean-Joseph: La neutralité belge dans le système européen. In. Patria Belgica II. Bruxelles, 1973. (a továbbiakban Thonissen 1873.) 380., Van Weyer, Sylvain de: Histoire des relations extérieures depuis 1830. In. Patria Belgica II. Bruxelles, 1873. (a továbbiakban Van Weyer 1873.) 343., Lannoy, Florent de: Histoire diplomatique de l’Indépendance belge 1830-1839. Bruxelles, 1948. (a továbbiakban Lannoy 1948.) 3.,vö. Diószegi, István: A hatalmi politika másfél évszázada. Budapest, 1994. (a továbbiakban Diószegi 1994.) 78-80. 2 Delsemme, Martine: Quelques aspects sociaux de la carrière diplomatique. Etude relative aux agents entrés dans les services extérieurs de la Belgique entre 1831 et 1850. In. Carcan-Chanel, Nicol – Delsemme, Martine: Agents diplomatiques belges et étrangers au XIXe et XXe siècles. Deux études économico- sociales. Bruxelles, 1968. (a továbbiakban Delsemme 1968) 9-10., 17-18., 24. 1 GROTIUS ügynek, ami jelent ős mértékben er ősítette a belga diplomácia nemzetközi súlyát. Így lett többek között 1839-ben Emile d’Oultremont rendkívüli kiküldött Rómában. 3 A külügyi apparátus tagjainak többsége nemesi származású volt (169 f őből 120), ezen belül igen magas volt az arisztokraták aránya, miközben másik irányban éppen a diplomáciai testülethez való tartozás szolgált belép őként a nemesi társadalomba. (Le Hon 1836-ban, Goblet 1838-ban lesz gróf, Nothomb, Solvyns, Willmar és többen pedig bárók.) Az egyenruha presztízsének tudható be, hogy a belga hadsereg 15 tisztje lépett külügyi szolgálatban. Többen idegen hadseregb ől érkeztek, mint például a francia tiszti múlttal rendelkez ő Camille de Briey, avagy a holland huszárezredben a régi királyság idején hét évet szolgált Hippolyte Vilain XIIII. De csatlakoztak parlamenti képvisel ők is, akik „kett ős karrier”-jükkel nem ritkán bels ő ellentmondásokkal terhelték meg a testületet. Ezen anomáliák felszámolását szolgálta az 1848. május 28-én elfogadott összeférhetetlenségi törvény. Összességében a diplomáciai karrier a gazdagság és az arisztokrácia osztályrészének, hozományának számított. A polgárosodás és a demokratizálódás jelei csupán a titkári sávban mutatkoztak. 4 Az 1848. február végén meginduló európai forradalmi hullám professzionálisan szervezett, összehangoltan cselekv ő, fegyelmezett és elkötelezett csapatként m űköd ő, a fontos állomáshelyeken nagyformátumú követeket felvonultató belga diplomáciai testülettel találkozott. A külpolitika élén a miniszterelnök Rogier állt, aki meghatározó szerepet vállalt a doktrína kidolgozásában. Meghatározó tényez őnek bizonyult ugyanakkor a külpolitika formálásában Lipót rendkívüli aktivitása. A szövetségi rendszerben gondolkodó, Belgiumot a nyugat-európai liberális világ szerves részeként definiáló uralkodó nagy határozottsággal tartotta kézben a szálakat: utasított, tájékoztatott, kezdeményezett. Különösen bizalmas kapcsolatot ápolt Van de Weyerrel, de Ligne- nel, és O’Sullivan de Grassal. A Lipót-i külpolitika megvalósításában a király régi bizalmasa és „házminisztere” („ministre de la maison”), a követekkel napi kapcsolatban álló Jules Van Praet játszott meghatározó szerepet. A valóságos párhuzamos diplomáciai központként m űköd ő királyi kabinet azonban nem kívánt ellenalternatívát, konkurrenciát felmutatni, s a két intézmény működésében csupán néhány részletkérdésben jelentkeztek olykor hangsúlykülönbségek (lásd például a Frankfurttal való hivatalos kapcsolatfelvétel kérdése). 5 A kormány, a király és a parlament összehangolt tevékenysége eredményeként meghatározott külpolitika gyakorlati kivitelezésében a külügyminiszter Constant d’Hoffschmidt töltötte be a karmester szerepét. A miniszterelnökével és uralkodójával szorosan együttm űköd ő, a nemzeti elkötelezettség s a pragmatikus gondolkodás követelményeit egyaránt megvalósító politikus energikusan tartotta kezében és kötötte össze a rendkívül aktív belga diplomácia szálait, miközben ügyesen és taktikusan tárgyalt külföldi partnereivel a londoni semlegességi szerz ődés bázisán. Folyamatosan tájékoztatta, és dinamikusan mozgatta követeit, gyorsan és pontosan gy űjtötte be, illetve közvetítette az információkat. Szürke eminenciásként is összecsiszolt csapatmunkát alakítva ki harmonizálta az eljárásokat, ösztönözte a közös gondolkodást. Olyan gépezetet m űködtetett, amelyben a fogaskerekek pontosan illeszkedtek egymáshoz, folyamatosan feler ősítetve a többiek és az egész mechanizmus hatékonyságát. D’Hoffschmidt rendkívüli formátumú követek munkája irányítójaként határtalan szorgalommal, a szükséges öntudattal, de egyben a valóságos helyét pontosan ismerő fegyelmezett köztisztvisel ő mentalitásával viselkedett. Nem játszotta öncélúan a főnök szerepét, és nagy önállóságot engedett meg beosztottjaiknak a közös külpolitika megvalósításában. Nemzetet szolgáló alázattal beérte az akciók koordinálásával, s a realizálás 3 Delsemme 1968. 25-27. 4 Delsemme 1968. 31-33., 62. 5 Juste, Théodor: Léopold Ier. Bruxelles, 1868. (a továbbiakban 1868/b) 247., Ligne, Albert de: Le Prince Eugène de Ligne 1804-1880. Bruxelles, 1940. (a továbbiakban Ligne 1940.) 107 2 GROTIUS részleteinek kimunkálását rábízta a helyi sajátosságokat jobban ismer ő és óriási szuverenitással működ ő vezet ő diplomatákra. 6 A belga követi kar legjelent ősebb tagja az 1802-ben, Leuvenben született és 1874-ben, Londonban elhunyt Jean-Sylvain Van de Weyer volt. A pragmatikus liberális gondolkodású, az unionizmus mellett elkötelezett politikus, a brabanti forradalomban részt vett kapitány fia, 1823-ban szerezte meg jogi doktorátusát. 1827-től filozófiatörténetet oktatott a brüsszeli egyetemen, majd de Potter véd őjeként tett szert országos ismeretségre. A forradalom gy őzelmét követ ően 1830. szeptember 20-án meghívták a nyolctagú ideiglenes kormányba, amely az id őközben a Nemzeti Kongresszusba beválasztott politikust kinevezte a „külügyi bizottság” elnökének. 1831. január elsejét ől a Londoni Konferencia melletti állandó belga küldöttként, február 27-ét ől az els ő régensi kormány külügyminisztereként m űködött, majd július 24-én rendkívüli londoni követnek és meghatalmazott miniszternek nevezték ki. Miután hatalmas érdemeket szerzett a XXIV cikkelyes szerz ődés létrejöttében, 1839. június 8-án aláírta a londoni konvenciót. Az immár hatalmas nemzetközi
Load more

Recommended publications
  • De Federale Overheidsdiensten
    Hoofdstuk 10 De federale overheidsdiensten 1. Algemene inleiding Guy Coppieters en Guy Vanthemsche Alvorens over te gaan tot de behandeling van de geschiedenis, de archieven en de publicaties van de onderscheidene ministeries / federale overheidsdiensten (1) is het nuttig even de algemene situatie op dit vlak te schetsen. 1.1. Bibliografie Volgende studies geven een algemeen overzicht van de evolutie van het fede- rale administratieve apparaat. Bijdragen over de werking van de overheidsadmi- nistratie met een “ opinievormend ” karakter, het statuut van het overheidsperso- neel en dergelijke werden hier niet opgenomen. Janne (H.). Evolution de l’organisation administrative belge. Notes prises au cours de Monsieur Janne. Brussel, z.j. (1957). Molitor (A.). L’administration de la Belgique. Brussel, 1974. Witte (E.). Van vijf naar negenentwintig ministeries, in Mededelingen van het Verbond der Belgische Nijverheid, 1970, speciaal nr., p. 133-144. Peemans (F.). Structures et attributions des administrations centrales des minis- tères en Belgique, 1830-1980. Recherches sur un aspect du système politico- administratif belge, in Miscellanea archivistica, 1982, nr. 33, p. 5-48. Gilissen (J.). Le caractère collégial des premières formes de gouvernement et d’administration de l’Etat belge (1830-1831), in RBHC, 1981, p. 609-639. Gerard (M.-L.) e.a. L’organisation des départements ministériels, in Etudes sur la réforme des services administratifs de l’Etat. Brussel, 1935, p. 25-35. Het centraal bestuur van de staat, in Morfologie van het staatsbestuur. Brussel, 1977, bijlage A, p. 1-240. Stenmans (A.). La transformation de la fonction administrative en Belgique. Brussel, 1999. Thijs (N.), Van De Walle (S.). Administrative reform movements and commis- sions in Belgium 1848-2004, in Public Policy and Administration, 2005, nr.
    [Show full text]
  • Erdődy Gábor
    Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves, ELTE, Budapest, 2010 Erdődy Gábor Belgium létrejöttének historiográfiája, 1830-1849 z 1830-ban létrejött Belgium történelmének hőskora, az 1830-49-ig terjedő időszak megismerésére hatalmas szakirodalom áll rendel- A kezésre. A kutatásokat és a feldolgozásokat előkészítő munkálatok a forradalom győzelmét és az 1831-es alkotmány elfogadását követően azonnal megkezdődtek, az induláshoz szükséges általános alapvetést az alapítók gene- rációja elvégezte úgy, hogy a századfordulóig terjedő időszakban született tu- dományos művek szemléletét a független és egységes nemzetállam, az alkot- mányos monarchia, az unionizmus melletti őszinte, fanatikus, romantikus el- kötelezettség jellemezte. A belga historiográfia első periódusának alkotói közül is kiemelkedett a belga történetírás atyja, a Belga Királyi Akadémia tagja, Théodore Juste (Brüsszel, 1818 – Brüsszel, 1888), aki alapmunkák sorát megírva a királyság politikatörténeti váz- latát megszerkesztette. A vizsgált korszak átfogó áttekintését nyújtja a „teremtés”- ben meghatározó szerepet játszó alapítókat bemutató, „Les fondateurs de la monarchie belge” című 22 kötetes sorozata, melynek 100-150 oldalas füzetei ha- gyományos politikai életrajzokat tartalmaznak, és a kor fejlődésének fő tendenci- áit villantják fel. A történeti alapvetés további meghatározó munkálatai sorába tartozik tekintélyes forrásanyagra támaszkodó „Histoire du Congrès national de Belgique ou la fondation de la monarchie belge” című kétkötetes monográfiája (Bruxelles, 1850), amely megadta a kortárs belga történetírás alaphangját, miköz- ben a feldolgozás során alkalmazott hosszú és részletes idézetek a köteteknek forráskiadvány jelleget is kölcsönöznek. Hasonlóképpen irányadó munkának minősül a belga történelmet az ókori kezdetektől I. Lipót haláláig bemutató, az újkort részletesen feldolgozó, „Historie de Belgique” című (Bruxelles, 1868) há- romkötetes, valamint a „Leopold I., König der Belgier” című (Bruxelles, 1878) műve.
    [Show full text]
  • Famille Poncelet
    BE-A0521_702769_701483_FRE Inventaire des archives de la famille Poncelet Het Rijksarchief in België Archives de l'État en Belgique Das Staatsarchiv in Belgien State Archives in Belgium This finding aid is written in French. 2 Famille Poncelet DESCRIPTION DU FONDS D'ARCHIVES:................................................................5 Consultation et utilisation................................................................................6 Conditions d'accès.......................................................................................6 Conditions de reproduction..........................................................................6 Histoire du producteur et des archives............................................................7 Producteur d'archives..................................................................................7 Nom..........................................................................................................7 Historique.................................................................................................7 Archives.......................................................................................................8 Acquisition................................................................................................8 Contenu et structure........................................................................................9 Contenu........................................................................................................9 DESCRIPTION DES SÉRIES ET DES
    [Show full text]
  • Dangerous Opportunities
    DANGEROUS OPPORTUNITIES Reassessing Belgian Neutrality during the Crimean War (1853-1856) - Jan Anckaer - This article will draw on extensive source material, some of which has never been used before, to make an assessment of Belgian neutrality at the time of the Crimean War. It will sketch the evolution of neutrality during the conflict and the different opinions harboured on the subject by the main protagonists : the king and crown prince, the Foreign Office and its diplomats. It will also propose that Belgian neutrality was indeed violated, not least in the minds of members of the royal family and the diplomatic corps, but also and perhaps most importantly, economically. To that end, this contribution will use Belgian arms exports as a concrete angle to analyse Belgian neutrality. 69 Reassessing Belgian Neutrality during the Crimean War In recent years the Crimean War has received tectorate for all Orthodox Christians in the a renewed interest in academic writing. Some Ottoman Empire under the patronage of studies have attracted international attention, Russia. On 13 May 1853 an ultimatum to others have passed almost unnoticed1. Over force Turkey into a Russian-Turkish treaty of the years the Crimean War, and its place in alliance was presented. On 24 May 1853 the broader context of the so-called Eastern Napoleon III proposed a Franco-British Question (Question d’Orient), have been entente against Russia. Britain hesitated, but abundantly and thoroughly covered in the its ambassador in Constantinople, Stratford historiography. This permits us to omit a Canning, encouraged Turkey not to acquiesce basic factual narrative and explanation of to the Russian demands.
    [Show full text]
  • De Fod Buitenlandse Zaken (1) Vincent Dujardin
    De federale overheidsdiensten 369 De Smet (R.E.), Evalenko (R.), Fraeys (W.). Atlas des élections belges 1914- 1954. Brussel, 1958. Dewachter (W.). Politieke kaart van België. Atlas van de parlementsverkiezingen van 31 maart 1968. Antwerpen-Utrecht, 1969. Kesteloot (C.), Mares (A.), Marissal (C.). Gemeenteraadsverkiezingen 1890- 1970. Databestand. Brussel, 1996. De resultaten van de wetgevende, gemeentelijke, provinciale en Europese verkiezingen worden ook gepubliceerd in Courrier hebdomadaire du CRISP. Voor volgende bronnenpublicatie werden ook de archieven van de vreemde- lingenpolitie aangesproken : Wouters (H.). Documenten betreffende de geschiedenis van de arbeidersbeweging (1831-1880). Leuven-Parijs, 1964-1971, 7 dln. 7. De FOD Buitenlandse zaken (1) Vincent Dujardin 7.1. Bibliografie Coolsaet (R.). België en zijn buitenlandse politiek, 1830-2000. Leuven, 2001. Coolsaet (R.). Belgium, in Hocking (B.), Spence (D.), eds. Foreign Ministries in the European Union. Integrating Diplomats. New York, 2005, p. 60-74. Coolsaet (R.), Soetendorp (B.). Belgium and the Netherlands, in Manners (I.), Whitman (R.G.), eds. The Foreign Policies of European Union Member States. Manchester-New York, 2000, p. 128-143. Craenen (G.). België en het buitenland. De nieuwe regeling van de buitenlandse betrekkingen, in Alen (A.), Suetens (L.P.), eds. Het federale België na de vierde staatshervorming. Brugge, 1993, p. 59-105. Delcorde (R.). Les mots de la diplomatie. Parijs, 2005. Delsemme (N.), Carcan-Chanel (N.). Agents diplomatiques belges et étrangers aux XIXe et XXe siècle. Brussel, 1968. Delsemme (N.). Contributions à l’histoire du corps diplomatique belge. Brussel, onuitgegeven licentiaatsverhandeling ulb, 1966. De Raeymaeker (O.). België’s international beleid 1919-1934. Brussel, 1945. Develtere (P.). De Belgische ontwikkelingssamenwerking.
    [Show full text]