108

KITAIBELIA XII. évf. 1. szám pp.: 108-115. Debrecen 2007

Adatok az Eperjes −Tokaji-hegylánc déli felének növényvilágából

1 2 MOLNÁR Csaba – TÜRKE Ildikó Judit

(1) H-3036, Gyöngyöstarján, István utca 52. [email protected] (2) SzIE Környezettudományi Intézet Természetvédelmi Tanszék, H-2100 Gödöll ő, Páter Károly u. 1. [email protected]

Bevezetés

Az alábbi dolgozat a 2001 és 2005 között gy űjtött florisztikai adatainkat tartalmazza a Szerencsi- dombság, - és Abaúji-Hegyalja, valamint környékük területér ől. A vizsgált terület a magyar flóratartomány (Pannonicum) ősmátrai flóravidékének (Matricum) Tokajense flórajárásához tartozik, de néhány helyen a közvetlenül szomszédos Tiszántúl (Crisicum) hatása is markánsan megjelenik (pl. szikes foltok mellett, s őt Abaújban is). Az Eperjes −Tokaji-hegylánc a Kárpátok bels ő vulkáni vonulatához tartozik. Vulkáni k őzetei a miocénban, 9-15 millió évvel ezel őtt képz ődtek. A hegylánc délnyugati pereménél szigetszer űen helyezkedik el a Szerencs-patak és a Hernád magaspartja között a Szerencsi-dombság. A felszíne dönt ően riolittufából, s ebb ől itt-ott kiemelked ő riolitból, dácitból épül fel, melyhez a Gilip-pataktól nyugatra nagy kiterjedés ű, összefügg ő lösztakaró kapcsolódik. A dombság f ő tömege 5 párhuzamos észak-déli lefutású vonulatra tagolódik, s csak az erd őkkel borított központi részen emelkedik 300 m fölé. Délr ől, már a Tiszántúl részeként, kiterjedt egykori árterek, mocsár- és láprétek, szikesek övezik. Az Abaúji-Hegyalja vizsgált déli része a történelmi Abaúj vármegye területén, Abaújszántótól Vizsolyig és Korlátig tartó hegylábi régió, mely a Hernádig nyúlik le. Dönt ően riolittufa alkotja az alapk őzetet, melyhez a hegység központi tömbjének andezitje kapcsolódik a magasabb részeken. Tokaj-Hegyalja vizsgált nyugati része (Tállya és között) a legváltozatosabb, mely a történelmi Zemplén vármegyéhez tartozó hegyi és hegylábi régió. A felszínen legnagyobb kiterjedésben itt is riolittufával találkozhatunk, s ebb ől emelkednek ki a lávak őzetek alkotta jelent ősebb hegyek riolitból (pl. Patócs, Henye), dácitból (pl. Cigány-hegy), vagy andezitb ől (pl. Bomboly). A vulkáni tevékenységgel egyidej űleg és azt követ ően intenzív vulkáni utóm űködés zajlott le, amely gejziritek, hidrokvarcitok kiválását és részben igen savanyú kovaüledék lerakódását eredményezte sok helyen a hegységben és a hegység peremein. A vulkáni k őzetek felszínének mállás útján keletkez ő talaja a nyirok, ami általánosan jellemz ő. A vizsgált területen típusos lösz nagyobb foltban csak a Szerencsi-dombság nyugati részén jelenik meg, a környezetében pedig Gönc környékén, Tokajban és Fels őregmec alatt található. (ZELENKA 1964; GYARMATI 1977). Mint oly sok helyen, itt is KITAIBEL Pál nevével kezd ődik a terület flórájának feltárása. Több útja során is felkereste a híres borvidéket (GOMBOCZ 1939; 1945; LŐKÖS 2001). A legels ő összegz ő flóram űvek egyikeként HAZSLINSZKY Frigyes (1866) gy űjtötte össze az addig megtalált fajokat, s írt részletesen a területr ől, megállapítva, hogy „a Hegyalja viránya hazánk helyiflórái közt egyike a leggazdagabbaknak”. A következ ő összegzésre 70 év múltán került sor, amikor KISS Árpád (1939) publikálta részletes és alapos flóram űvét. Vele részben párhuzamosan vizsgálta Sárospatak környékét HARGITAI Zoltán (1940) és kezdett el a területtel foglalkozni SOÓ Rezs ő. KISS flóram űvét, megjelenése utána azonnal ki is egészítették (SOÓ – HARGITAI 1940). A II. Világháború után LAKATOS Endre (1967) tárta fel doktori értekezésében a Szerencsi- dombság és a határos Hernád-völgy növénytársulásait. Florisztikai szempontból nehéz az adatainak pontos lokalizációja, mivel természetvédelmi okok miatt – jogosan – csak községhatárokat adott meg egy-egy cönológiai felvétele mellé. SIMON Tibor (1977) készítette el a hegység vegetációjának feldolgozását, de kiváló műve csak kevés florisztikai adatot tartalmaz. Ezeket az adatokat, korabeli terepnaplói alapján csak a közelmúltban publikálta (SIMON 2005). A fentieken kívül számos szórványadat bizonyítja, hogy milyen sokan érdekl ődtek a Hegyalja iránt, s ezek közül talán CHYZER (1905), THAISZ (1911), HULJÁK (1926), BOROS (1949), valamint PIFKÓ – SOMLYAY – LŐKÖS (2003) munkája emelhet ő ki leginkább, valamint a Magyar Természettudományi Múzem Növénytárának Herbarium Carpato −Pannonicum gy űjteményében és a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékének Soó Rezs ő Herbáriumában lév ő lapok. Az elmúlt évtizedek kutatatlanságára, az aktuális adatok hiányára FARKAS (1999) műve világít rá a legjobban. MOLNÁR Cs. – TÜRKE I. J.: Adatok az Eperjes −Tokaji-hegylánc déli felének növényvilágából 109

A Hegyalja szomszédos, Szlovákiához csatolt részér ől MARGITTAI Antal (1929; 1933a, 1933b) és BOGOLY János (1998) cikkeib ől, valamint a szlovákiai flóram ű köteteib ől tájékozódhatunk (FUTÁK 1966; 1966b; FUTÁK – BERTOVÁ 1982; BERTOVÁ 1984; 1985; 1988; 1992; BERTOVÁ – GOLIAŠOVÁ 1993). A fajok sorszáma és nevezéktana SIMON (2000) m űvét követi. A Chamaecytisus -ok határozását herbáriumi példányok alapján PIFKÓ Dániel végezte el. Minden term őhelyi adathoz megadtuk, hogy mely település közigazgatási határához tartozik. A települések ábécé sorrendben kerültek felsorolásra.

Enumeráció

1. Berberis vulgaris L.: – Tállya: Somos-hegy 211. Cerasus mahaleb (L.) MILL . (syn.: Prunus déli oldalában. Tállya: Palota-hegy. mahaleb L.): Legyesbénye: Fuló-hegy. : 9. Isopyrum thalictroides L.: Monok: Pap erdeje; Ingvár oldalában. Tállya: Vár-hegy; Patócs-hegy. Sz őlős-hegy. Szerencs-Ond: Kassa-hegy. 214. Cerasus fruticosa PALL . (syn.: Prunus 14. Aconitum anthora L.: Monok: Sz őlős-tet ő; Őr- fruticosa PALL .): Arka – Boldogk őváralja: Tó- hegy. : Cigány-tet ő. hegy (Már ugyaninnen jelzi SIMON (2005) 1961- 20. Anemone sylvestris L.: Monok: Oláh-völgy. Egy ből). : Várhegy. Boldogk őváralja: nagy polikormon. a vár oldalában; Rádi-mály. Erd őbénye: a 26. Pulsatilla grandis WENDER .: Szentistvánbaksa: sertéstelepnél az út mellett; -tisztás és Bika-rét. Szerencs: Aranka-tet ő, tucatnyi t ő. Sötétes-tet ő körüli gyepek; Magita; Mulató. Szerencs-Ond: Fekete-hegy, ahol legalább 100 Golop: Somos-hegy északi oldalában, felhagyott töves állomány él; Kassa-hegy, 40-50 t ő. sz őlőben. Korlát: K ővágó. Legyesbénye: Fuló- 28. Pulsatilla montana (H OPPE ) RCHB . (syn.: P. hegy. Mád: Köves-hegy. Olaszliszka: Sajgó. pratensis (L.) MILL . subsp. zimmermannii SOÓ ): Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy; Nagy-Bányász. Erd őbénye: Mulató-hegy. Monok: Hosszú-völgy Sárospatak: Mandulás; Páncél-hegy. : és Zsellér-part több száz töves állomány. Szerencs: Poklos; Hosszú-mály. Szerencs: Aranka-tet ő. Aranka-tet ő. Szerencs-Ond: Kassa-hegy a tet őn Gyakori cserje (vö. KISS 1939, SOÓ – HARGITAI legalább 100 töves állománya él. 1940), mely sok esetben pionírként is viselkedik. 32. Clematis recta L.: Mád: Birsalmás-tet ő. Sokszor települ meg és alkot s űrű, zárt cserjést Olaszliszka: Sajgó. Tállya: Palota-hegy; Patócs- obalákon, összegy űjtött k őtörmeléken és más, hegy. ritkán bolygatott másodlagos term őhelyeken. 33. Adonis vernalis L.: : Nagy-hegy; Közép- 215. Prunus tenella BATSCH (syn.: Amygdalus nana hegy. Bodrogkisfalud: Várhegy. Boldogk őváralja: L.): Bodrogkisfalud: Várhegy. Golop – Monok: Pukkanc tanya melletti gyepek. Hernádkércs – Sz őlős-hegy. Legyesbénye: Fuló-hegy. Mád: – Fels ődobsza – Szentistvánbaksa: Birsalmás-tet ő; Köves-hegy. Tállya: Somos-hegy Hernád magaspart. Korlát: K ővágó. Legyesbénye: déli lábánál, útszélen; Patócs-hegy; Palota-hegy; Fuló-hegy. Monok: Hosszú-völgy; Zsellér-part. Nagy-Bányász; Rohos. Szerencs: Aranka-tet ő (Ez Szegilong: Hosszú-mály. Szerencs: Aranka-tet ő. utóbbi helyen SIMON (2005) is látta 1965-ben). Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. A Hegyalján Sokszor pionírként viselkedik. Gyakori és gyakori (vö. KISS 1939, SOÓ – HARGITAI 1940, jellemz ő faj (vö. KISS 1939, SOÓ – HARGITAI SIMON 2005). 1940). 49. Ranunculus illyricus L.: Bekecs: Nagy-hegy; 253. Chamaecytisus albus (HACQ .) ROTHM .: Közép-hegy. Legyesbénye: Majos-hegy; Fuló- Bodrogkisfalud: Galambos. : Fels ő- hegy. Monok: Sz őlős-hegy; Őr-hegy; Ingvár; Mancsalka. Erd őbénye: Meszes-tisztás és Sötétes- Halom alja. A Hegyalján gyakori (vö. KISS 1939). tet ő körüli gyepek. Legyesbénye: Fuló-hegy. 62. Ranunculus auricomus L.: Monok: Falu gaza- Szegilong: Poklos; Hosszú-mály. Tállya: Palota- hegy alja. hegy. 84. Spiraea media FR. SCHM .: Tállya: Patócs-hegy. Ezeken felül több populációnál merült fel, hogy Obalán. közelebb áll a Ch. virescens vagy a Ch. rochelii 87. Cotoneaster matrensis DOMOKOS : Monok: taxonokhoz (pl. Boldogk őváralja: Vár-hegy. Ingvár oldalában. Korlát: K ővágó. Sárospatak: Mandulás; Páncél- 97. Sorbus domestica L.: Erd őbénye: Meszes-tisztás; hegy), ezen populációk vizsgálata folyamatban Sötétes-tet ő. Olaszliszka: Sajgó. van (PIFKÓ ex verb.). 142. Potentilla alba L.: Erd őbénye: Meszes-tisztás. 256. Chamaecytisus ratisbonensis (SCHAEFF .) Golop: K ővágó-tet ő. Monok: Nyírjes alatt. Tállya: ROTHM .: Sárospatak: Mandulás. Galambostól a Hollós-tet őig; Rohos. 277. Melilotus dentatus (W. & K.) PERS .: 158. Waldsteinia geoides WILLD .: Golop: Somos- Mez őzombor: Sár-rét. Flóram ű nem említi az hegy. Monok: Lete-erd ő. Eperjes −Tokaji-hegységb ől és herbáriumi adata 110 KITAIBELIA 12 (1): 108-115. ; 2007.

sincs. SIMON (2000) szerint legközelebb a 475. Bupleurum rotundifolium L.: Golop: Somos Tiszántúlon él, SOÓ – MÁTHÉ (1928) legközelebb keleti oldalában, felhagyott sz őlőben (már Egyek és Hortobágy határából írja. ugyaninnen írja KISS Árpád (1939) is). Mád: 283. Trifolium fragiferum L.: Mez őzombor: Berek. Köves-hegy. Olaszliszka: Sajgó. A hegység el őterének ritka 478. Bupleurum falcatum L.: Tállya: Patócs-hegy; faja. Tarcalról (BOROS in KISS 1939), Sárospatak Nagy-Bányász. határából (KISS 1939) és Szomotorról ismert 481. Bupleurum affine SADLER : Mád: Szent Tamás (MARGITTAI 1929). alja, a Fürd ő-patak felé. 319. Colutea arborescens L.: Golop: Somos keleti 497. Seseli varium TREV . (syn.: S. pallasii BESS .): oldalában, felhagyott sz őlőben 10-15 t ő. Eddig : Henye-domb. Bodrogkisfalud: egyetlen alkalommal került el ő a hegységb ől, a Várhegy. Boldogk őváralja: Pukkanc-tanya közeli Patócs-hegy lábáról (MOLNÁR 2003). melletti gyepek. Erd őbénye: Meszes-tisztás. Valószín űleg mindkét el őfordulás kivadulás. Hernádcéce: Aba-hegy. Korlát: K ővágó. 321. Astragalus exscapus L.: Hernádkércs – Mez őzombor: Sár-rét. Monok: Hosszú-völgy kis Nagykinizs – Fels ődobsza – Szentistvánbaksa: tavacskája feletti löszgyepben; Lete. Sárospatak: Hernád magasparton. Monok: Hosszú-völgy kis Mandulás. A hegylábi területeken gyakori (vö. tavacskája feletti löszgyepben; Zsellér-part; Oláh- KISS 1939, SOÓ – HARGITAI 1940). völgy; Gilip-patak és Tetétlen között felhagyott 499. Libanotis pyrenaica (L.) BOURG .: legel őn; Nagy Répás; Zsebrik alján a Borjú-völgy Boldogk őváralja: Rádi-mály. Tállya: Vár-hegy. mellett. A Szerencsi-dombság Hernád felöli 513. Peucedanum officinale L.: Erd őbénye: oldalán, löszön, kifejezetten gyakori. Meszes-tisztás és Sötétes-tet ő körüli gyepek. Itt 363. Lathyrus nissolia L.: Bodrogkisfalud: Várhegy; erd őssztyeppréten és Stipa tirsa – S. pulcherrima Galambos. Monok: Zsebrik alja, Borjú-völgy felé. dominálta lejt őgyepben, közel 100 t ő. Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. A Hegyalján Mez őzombor: Sár-rét. Itt egykori ártéren, nem ritka (vö. KISS 1939, SOÓ – HARGITAI 1940). mocsárréten tucatnyi t ő. Szerencs: Tókus és 375. Lathyrus pannonicus (J ACQ .) GARCKE subsp. Aranka-tet ő. Itt köves talajú felhagyott sz őlőben collinus (O RTM .) SOÓ : Szentistvánbaksa: Bika-rét. tucatnyi t ő. HAZSLINSZKY Tokaj mellett gy űjtötte, Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. de évszám a herbáriumi lapon nem szerepel, s 380. Thymelea passerina (L.) COSS . & GERM .: Golop említi a flóram űvében is (1866). KISS (1939) – Monok: Sz őlős-hegy. ver őfényes, száraz lejt őkr ől írja (!), például 419. Dictamnus albus L.: Bodrogkisfalud: Várhegy. Abaújszántó: Fehér-hegy, Sátor-hegy, Erd őbénye: Golop – Monok: Sz őlős-hegy. Legyesbénye: Nagy-Ösztvér, Ver őmáj, Sárospatak: Király-hegy, Majos-hegy. Mád: Birsalmás-tet ő; Bomboly. Meggyes, Szegilong: Nagymeszes. HARGITAI Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy; Nagy-Bányász. (1940) a Végardó melletti Somlyódon látta. PIFKÓ Szerencs: Aranka-tet ő. A hegység déli peremén – SOMLYAY – LŐKÖS (2003) tanulmánya a gyakori (vö. KISS 1939). Szegilong fölötti Hatalos-hegyr ől (Poklos DK-i 421. Polygala major JACQ .: Bodrogkeresztúr: Csirke nyúlványa) jelzi a faj el őfordulását. Ismert a alatt. Bodrogkisfalud: Várhegy; Aranyos-patak Fels ő-Bodrogközb ől is (BOGOLY 1998). A faj mente. Boldogk őújfalu: K őtenger. Golop: Somos- klasszikusan sziki erd őssztyepprétek karakterfaja, hegy északi oldalában, felhagyott sz őlőben. Golop ezért meglep ő, hogy sziklás talajon és hegylábon, – Monok: Sz őlős-hegy. Korlát: K ővágó. egyáltalán nem szikes környezetben is él. Az Olaszliszka: Sajgó. Szerencs-Ond: a Kassa-hegy Északi-középhegységben hasonló helyekr ől a északi lábánál és a bánya felett. Tállya: Palota- Bükkb ől (VOJTKÓ 2001; PIFKÓ – BARINA 2004) és hegy. A hegység peremén, felhagyott sz őlőkben és a Mátrából (MOLNÁR 2002) is ismert. Ugyanígy gyümölcsösökben gyakori (vö. KISS 1939). viselkedik a sziki erd őssztyepp másik karakterfaja 427. Cotinus coggygria SCOP .: Szegilong: Poklos. az Aster sedifolius is. Felhagyott sz őlőben él néhány töve. Talán 584. Succisa pratensis MÖNCH : Erd őbénye: kivadulás. A közeli 37-es út mellett ültetik, talán Meszes-tisztás; Barna-mály. innen érkezett (ZSÓLYOMI T. ex verb.) 590. Scabiosa canescens W. & K.: Hernádcéce: 451. Eryngium planum L.: Bodrogkeresztúr: Csirke Aba-hegy (ugyaninnen említi FARKAS (1999b), a alatt; Messzelátó keleti részén. Hernádcéce: és Hernádcéce közötti területr ől). Korlát: Alsócéce és a Hernád között. Olaszliszka: Sajgó. Kővágó. A közeli abaújszántói Sátor-hegyen és Erd őbénye: Magita. Szegilong: Erd őbényei út Krakón, valamint a boldogk ői Vár-hegyen (KISS mentén. Utak mentén és ártéren fordul el ő. 1939; SIMON 2005) ismert még. 468. Caucalis platycarpos L.: Szerencs-Ond: Kassa- hegy. MOLNÁR Cs. – TÜRKE I. J.: Adatok az Eperjes −Tokaji-hegylánc déli felének növényvilágából 111

602. Althaea cannabina L.: Bodrogkisfalud: Vár- 741. Onosma arenaria W. & K. subsp. hegy. Bodrogkeresztúr: Csirke. tuberculatum (KIT .) JÁV .: Tállya: Rohos. 614. Linum flavum L.: Erd őbénye: Meszes-tisztás; Ugyaninnen, a szomszédos hegyr ől gy űjtötte Mulató. Golop: Somos-hegy északi oldalában, KITAIBEL is (JÁVORKA 1934). felhagyott sz őlőben. Korlát: K ővágó. Sárospatak: 746. Echium maculatum L. (syn.: E. russicum Mandulás. Tállya: Palota-hegy. Nem ritka, f őleg GMEL .; E. rubrum JACQ .): Erd őbénye: Mulató. másodlagos term őhelyeken (vö. KISS 1939) Korlát: K ővágó. Monok: Őr-hegy; Zsebrik Borjú- 616. Linum tenuifolium L.: Monok: Sz őlős-hegy; völgy felöli alja; Hosszú-völgy. Szegi: Cigány- Szerencs-Ond: Kassa-hegy a bánya feletti tet ő. Tállya: Patócs-hegy. löszgyepben. 761. Scutellaria altissima L.: Mád: Király-tet ő és 635. Geranium sanguineum L.: Bodrogkisfalud: Kővágó. Már ugyaninnen írja és gy űjti KITAIBEL Várhegy. Erd őbénye: Meszes-tisztás és Sötétes- is (GOMBOCZ 1939). tet ő körüli gyepek; Mulató. Mád: Birsalmás-tet ő. 772. Prunella grandiflora (L.) SCHOLLER : Monok: Ingvár oldalában. Olaszliszka: Sajgó. Erd őbénye: Meszes-tisztás. Sárospatak: Mandulás. Szentistvánbaksa: Bika-rét. 777. Phlomis tuberosa L.: Hernádcéce: a Hernád Szerencs: Aranka-tet ő. Tállya: Patócs-hegy; gátján. Hernádkércs – Nagykinizs – Fels ődobsza Palota-hegy; Nagy-Bányász; Rohos. Gyakori (vö. – Szentistvánbaksa: Hernád magasparton. KISS 1939). Legyesbénye: Fuló-hegy. Monok: Őr-hegy; 636. Geranium palustre TORN .: Tállya: Csátó. Zsellér-part; Oláh-völgy; Hosszú-völgy kis Vizsoly: Dongó; Kopros; K ővágó alatt. tavacskája feletti löszgyepben; Gilip-patak és Ugyanerr ől a vidékr ől, a Szerencs-patak mentér ől, Tetétlen között felhagyott legel őn; Zsebrik alján csak más helyekr ől írja KISS (1939) is. Borjú-völgy mellett; Pipiske; Lete-erd ő. 673. Fraxinus ornus L.: Arka – Boldogk őváralja: Sárospatak: Mandulás. Tállya: Somos-hegy alatt, Tó-hegy. Bodrogkisfalud: Várhegy; Cigány-tet ő; útszélen; Csátó; vasútállomás mellett; Patócs- Messzelátó-hegy és környéke. Erd őbénye: Sötétes- hegy. Vizsoly: Kopros. Gyakori, még másodlagos tet ő és Meszes-környéke; Mulató. Mád: K ővágó. helyeken sem ritka (vö. KISS 1939). Szegilong: Cigány-hegy. Őshonossága vitatott, 836. Physalis alkekengi L.: Erd őbénye: Barna-mály. mégis kimondottan gyakori bokorerd őkben és 854. Misopates orontium (L.) RAFIN . (syn.: felhagyott sz őlők – gyümölcsösök meredekebb Antirrhinum orontium L.): Mád: Király-hegy déli részein. Jól újul! Talán terjed őben van. Tokajból oldalán, sz őlő szélén. Sárospatak: Páncél-hegyen, és Telkibányáról már KITAIBEL jelzi, majd KISS taposott, száraz gyepben. (1939): „ver őfényes, sziklás lejt őkön pl: Füzér 928. Orobanche cumana WALLR .: Golop: a falutól Vár-hegy, Károlyfalva: Vérmány-völgy, nyugatra, napraforgó-táblában, tömeges. Sátoraljaújhely: Sátor-hegy Vár-hegy (ültetett)”. 929. Orobanche alba STEPH .: Szentistvánbaksa: Sátoraljaújhely és Füzér hegyeir ől SOÓ és Baksa-halom, löszgyepben. HARGITAI (1940) is írja, de ők is egyértelm űen 987. Rapistrum perenne (L.) ALL .: kivadulásnak tekintik. SIMON (2005) 1961-ben az Boldogk őváralja: Pukkanc-tanya melletti gyepek. erd őbényei Nagy-Mondohán látta, s hozzáteszi, Korlát: K ővágó. Mindkét helyen löszgyepben. hogy „(cult.?)”. 1062. Hesperis tristis L.: Bodrogkisfalud: Várhegy. 684. Gentiana pneumonanthe L.: Erd őbénye: Szerencs: Tókus (A közeli Aranka-tet őről SIMON Magita; Ösztvér. (2005) már jelzi 1964-ből). Tállya: Palota-hegy. 694. Vinca herbacea W. & K.: Hernádkércs – 1106. Viola ambigua W. & K.: Monok: Hosszú- Nagykinizs – Fels ődobsza – Szentistvánbaksa: völgy, löszgyepben. KISS (1939) a tállyai Vár- Hernád magaspart. Legyesbénye: Majos-hegy; hegyen és Tokajban látta. Fuló-hegy. Monok: Őr-hegy. Szerencs-Ond: 1107. Viola mirabilis L.: Monok: Lete-erd ő; Falu Kassa-hegy déli oldalában a bánya feletti gyepben. gaza-hegy alja; K ővágó-tet ő és Szentes Monok 713. Asperugo procumbens L.: Monok: Lete. felöli alja; Nyírjes alatt. Elegyes hegylábi erd őben 732. Myosotis sparsiflora MIKAN : Monok: Ingvár és gyertyános-tölgyesek maradványiban él. tetején, az Ingvári-tározótól délre lév ő erd őfoltban. 1111. Viola canina L.: Monok: Zsebrik. 739. Lithospermum purpureo-coeruleum L. 1140. Campanula cervicaria L.: Tállya: Galambos (Buglossoides purpureo-coerulea (L.) JOHNSTON ): alatt. Bodrogkisfalud: Galambos; Várhegy. 1163. Aster sedifolius L. subsp. s edifolius (syn.: Boldogk őváralja: Rádi-mály. Mád: Bomboly. Aster punctatus W. & K.): Bodrogkeresztúr: Monok: Lete-erd ő. Olaszliszka: Sajgó. Szegilong: Henye-domb; Csirke alatt; Messzelátó. Poklos. Szerencs-Ond: Kassa-hegy. 112 KITAIBELIA 12 (1): 108-115. ; 2007.

Bodrogkisfalud: Várhegy és környéke; Aranyos- Bodrogkisfalud: Vár-hegy. Golop – Monok: patak mente. Erd őbénye: Meszes-tisztás; Ösztvér. Sz őlős-hegy. Szerencs: Aranka-tet ő. Tállya: Mád: K ővágó-dűlő; Nyerges; K ővágótól délre; Nagy-Bányász. Aranyos-patak mente. Mez őzombor: Sár-rét. 1324. Centaurea triumfettii ALL . subsp. stricta (W. Olaszliszka: Nagy-Meszes lába; Sajgó. Szegilong: & K.) DOSTÁL : Bodrogkisfalud: Várhegy. Poklos; Hosszú-mály. Tállya: Patócs-hegy; a Erd őbénye: Meszes-tisztás. Mulató-hegy. Korlát: falutól északnyugatra. Sok helyen tömeges! Kővágó. Mád: Birsalmás-tet ő; Köves-hegy; Általában sz őlők között, vagy felhagyásuk után, Perge. Sárospatak: Mandulás. Szentistvánbaksa: sz őlők helyén elterjedt összefügg ő sávban a Bika-rét. Szerencs: Aranka-tet ő. Tállya: Patócs- Hegyalján, de el őfordul erdei tisztáson és hajdani hegy; Palota-hegy; Hollós-tet ő alatt. ártéren is. Sziki magaskórós karakterfajként itteni 1338. Hypochoeris maculata L.: Bodrogkisfalud: el őfordulása különleges. HAZSLINSZKY (1866) már Várhegy. Monok: Hosszú-völgy; Zsellér-part; írja, hogy „A pontozott Galatella például oly Gilip-patak és Tetétlen között felhagyott legel őn. buján tenyészik azon hegyháton, mely az erd ő- Szentistvánbaksa: Bika-rét. Szerencs: Aranka- bényei völgyet elválasztja a máditól, mint a tet ő. Szerencs-Ond: Kassa-hegy. Tállya: Patócs- síkságon Vajdácska mellett…” KISS (1939) száraz, hegy; Palota-hegy; Rohos. A Hegyalján gyakori bokros lejt őkr ől írja, Abaújszántó: Krakó- és a faj (vö. KISS 1939). Sátor-hegy, Erd őbénye Nagy-meszes, Sárospatak: 1357. Taraxacum serotinum (W. & K.) POIR .: Megyer, Szegilong: Csirke- és Vár-hegy, Tokaj: Fels ődobsza: Hernád-magaspart. Mád: Perge. Nagy-kopasz, : Kopasz- és Vár-hegy, Monok: Hosszú-völgy. Már KITAIBEL írja : Vár-hegy. SOÓ és HARGITAI (1940) is sok Legyesbényér ől (GOMBOCZ 1939), majd helyr ől jelzi, FARKAS (1999) azonban már csak HAZSLINSZKY (1866) említi Tokajból, illetve a Sárospatakról és Erd őbényéb ől, majd újabban Zemplén déli részéb ől. Ugyanitt, Tokajban látta PIFKÓ – SOMLYAY – LŐKÖS (2003) a tállyai HULJÁK (1926) is. Nyerges-hegyr ől és a szegilongi Hatalos-hegyr ől, a 1367. Lactuca perennis L.: Mád: Birsalmás-tet ő. Poklos DK-i nyúlványáról. Ismert a szomszédos, Tállya: Patócs-hegy; Nagy-Bányász; Rohos. Szlovákiához csatolt területekr ől is (MARGITTAI 1436. Silene dichotoma EHRH .: Mád: vasútállomás 1933b; BOGOLY 1998). mellett. 1165. Aster amellus L.: Erd őbénye: Mulató-hegy; 1443. Lychnis coronaria (L.) DESR .: Monok: Meszes-tisztás. Golop – Tállya: a Somos-hegy déli Sz őlős-hegy; Őr-hegy. A középhegység nyugati oldalán, gyepekkel mozaikos cserjésben. Korlát: részén olyan gyakori fajt, itt már alig találni, Kővágó. Tállya: Patócs-hegy. DÉNES (1999) is csak régi adatáról tud, talán 1166. Aster tripolium L. subsp. pannonicus (J ACQ .) HAZSLINSZKY (1866) közelebbi helymegjelölés SOÓ : Abaújkér: Sóstó-legel ő. nélküli „Hegyalja” adatát idézi. SOÓ (1970) és 1186. Inula germanica L.: Monok: Hosszú-völgy. SIMON (2000) pedig a Középhegységben Tállya: Csátó; Palota-hegy. legkeletebbre a Bükkb ől írja. --- Inula × rigida DÖLL . (I. salicina × hirta) : Monok: 1446. Silene viscosa (L.) PERS . (syn.: Melandrium Hosszú-völgy. Régi adatai a Hegyalja nagy viscosum (MILL .) GRACKE ): Legyesbénye: Fuló- részér ől ismertek (vö. KISS 1939). hegy északkeleti lábánál. --- Inula × hausmanii HUTER (I. hirta × ensifolia) : 1469. Dianthus collinus W. & K.: Bodrogkeresztúr: Tállya: Patócs-hegy. HULJÁK (1926) a közeli Vár- Csirke alatt; Messzelátó. Bodrogkisfalud: hegyen látta. Várhegy; Pipiske-árok. Erd őbénye: sertéstelep --- Inula × vrabelyiana KERN . (I. salicina subsp. mellett; Meszes-tisztás; Barna-mály; Ösztvér; aspera × ensifolia) : Tállya: Patócs-hegy. Sok Mulató. Fels ődobsza: Hernád magaspart. Mád: helyr ől volt ismert (vö. KISS 1939). Birsalmás-tet ő. Monok: Hosszú-völgy. Szegilong: 1267. Senecio erucifolius L.: Mez őzombor: Sár-rét. Poklos; Hosszú-mály. Szentistvánbaksa: Bika-rét. 1290. Jurinea mollis (L.) RCHB .: Szerencs: Berkec- Szerencs: Aranka-tet ő. Kimondottan gyakori (vö. tet ő. Egykor a környéken jóval nagyobb területen KISS 1939). volt elterjedt, jelenleg ezt az egyetlen állományt 1483. Cerastium dubium (B AST .) GUÉPIN : Abaújkér: ismerem (vö. KISS 1939). Sóstó-legel ő. 1301. Cirsium brachycephalum JURATZKA : 1499. Minuartia hirsuta (M. B.) HAND .-MAZZ . Mez őzombor: Sár-rét. subsp. frutescens (K IT .) HAND .-MAZZ . (syn.: M. 1320. Centaurea indurata JANKA : Mád: Király-hegy frutescens (KIT .) TUZSON ): Sárospatak: Mandulás. déli oldala. HARGITAI (1940) már ugyaninnen jelzi. 1324. Centaurea triumfettii ALL . subsp. aligera 1500. Arenaria procera SPR . subsp. glabra (G UGL .) DOSTÁL (syn.: C. t. subsp. axillaris auct.): (W ILLIAMS ) HOLUB : Boldogk őújfalu: K őtenger. MOLNÁR Cs. – TÜRKE I. J.: Adatok az Eperjes −Tokaji-hegylánc déli felének növényvilágából 113

Legyesbénye: Majos-hegy; Fuló-hegy. Monok: Őr- Palota-hegy. Szentistvánbaksa: Bika-rét. hegy; Zsebrik alján a Borjú-völgy mellett; Ingvár; Szerencs: Aranka-tet ő. Halom alja; Pipiske. Szerencs: Aranka-tet ő; 2027. Poa pannonica KERN . subsp. scabra (K IT .) Tókus. Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. SOÓ : Mád: Szent Tamás. Ma kevés helyr ől ismert, 1574. Androsace elongata L.: Tállya: Patócs-hegy. pedig KISS (1939) még azt írja, hogy „Napos 1714. Gagea pusilla (F. W. SCHM .) R. & SCH .: füves lejt őkön, útak mentén gyakori”. SIMON Bekecs: Nagy-hegy; Közép-hegy. Legyesbénye: (2005) az erd őbényei Aranyosfürd ő felett a Fuló-hegy. Szerencs: Aranka-tet ő keleti lejt őin Domonkos-tó-tet őn 1961-ben, Füzéren 1965-ben főleg bolygatott, de nyílt, nem akácos helyen n ő. látta. VOJTKÓ (1999) már csak a füzéri Vár- Jelzi már HAZSLINSZKY (1866) Zemplén déli hegyr ől jelzi. Bizonyára gyakoribb. részéb ől, KISS (1939) a sátoraljaújhelyi Vár- 2039. Melica altissima L.: Bodrogkisfalud: Pipiske- hegyr ől, SOÓ – HARGITAI (1940) a Sárospatak árok; Aranyos-patak mente. Golop: vasúti melletti Páncél-hegyr ől, ennek ellenére SOÓ (1973) megálló mellett; a Sz őlős-hegyt ől északra lév ő és SIMON (2000) összefoglaló munkáikban nem erd őben. Mád: Nyerges. Szerencs-Ond: a Kassa- írják a hegységb ől hegyt ől északra, a domb lábánál. A hegyek 1735. Allium marginatum JANKA (syn.: A. lábainál, f őleg löszös talajon elterjedt (vö. KISS paniculatum L. subsp. marginatum (J ANKA ) SOÓ ): 1939). Bodrogkisfalud: Várhegy. Szegilong: Hosszú- 2041. Melica nutans L.: Monok: Falu gaza-hegy. mály. 2042. Melica picta C. KOCH : Szerencs-Ond: a 1737. Lilium martagon L.: Erd őbénye: Hollós-tet ő. Kassa-hegyt ől északra, a domb lábánál. Monok: Falu gaza-hegy; Nyírjes. Tállya: Vár- 2060. Agropyron pectiniforme R. & SCH . (syn.: A. hegy. pectinatum (M. B.) R. & SCH .): Boldogk őváralja: 1742. Scilla kladnii SCHUR : Golop – Monok: az Őr- a vár oldalában, nyílt, löszös riolittufa-felszínen, hegy északi lábánál akácos alatt több ezer t ő. nagy tömegben. Már ugyaninnen jelzi THAISZ Golop –Tállya – Szerencs: a Monoki erd ő Hideg- (1911) és KISS (1939) is. völgy felöli lábánál, kocsányos, kocsánytalan tölgy 2094. Avenula pubescens (H UDS .) DUM . (syn.: és mezei juhar alkotta erd ő alatt. Monok: K ővágó- Helictotrichon p. (H UDS .) PILG .): tet ő; Őr-hegy tetején, cserjék alatt; Hosszú- Szentistvánbaksa: Bika-rét. Szerencs: Aranka- völgyben akácfák alatt 10-15 t ő; Ingvár. Szerencs- tető. Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. Ond: Kassa-hegy. A tet őn cserjékkel mozaikos 2096. Avenula praeusta (R CHB .) HOLUB (syn.: száraz gyepet találunk, s itt a cserjék alatt él a faj Helictotrichon praeustum (RCHB .) TZVELEV ): több száz töves állománya. A faj legnyugatibb Erd őbénye: Mulató. Fels ődobsza: Hernád- elterjedési területe az Eperjes-Tokaji-hegyláncon magaspart. Monok: Zsebrik Borjú-völgy felöli belül. Az országban ett ől nyugatabbra csak két, a alja; Hosszú-völgy. Szentistvánbaksa: Bika-rét. közelmúltban el őkerült populációjáról tudunk Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy. Szerencs: Varbóc (SOMLYAY – LŐKÖS 1999) és Alsószuha Aranka-tet ő. A genusz taxonómiai nehézségeit (M ALATINSZKY 2005) mell ől. jelzi, hogy SIMON (2000) alapján a zabfüvek 1783. Iris pumila L.: Szerencs-Ond: Kassa-hegy. dönt ő része praeustum -nak bizonyult, de KISS Tállya: Patócs-hegy; Palota-hegy; Nagy-Bányász; (1939) és SOÓ – HARGITAI (1940) csak pubescens - Rohos. t talált. 1784. Iris aphylla L. subsp. hungarica (W. & K.) 2134. Stipa capillata L.: Bodrogkisfalud: Vár-hegy. HEGI : Monok: Oláh-völgyt ől keletre lév ő kis Erd őbénye: Mulató. Legyesbénye: Majos-hegy. völgyecskében él néhány polikormonja. Ez az Monok: Ingvár tetején; Halom alja; Pipiske. állomány jelenleg növekedik! 2136. Stipa tirsa STEV .: Bodrogkeresztúr: Henye- 1785. Iris variegata L.: Bodrogkisfalud: Várhegy; domb. Bodrogkisfalud: Galambos; Vár-hegy. Galambos. Tállya: Hollós-tet ő. Erd őbénye: Meszes-tisztás és Sötétes-tet ő körüli 1852. Orchis mascula L. subsp. signifera (V EST ) gyepek; Mulató. Legyesbénye: Majos-hegy. Mád: SOÓ : Hernádcéce: Aba-hegy. 2005-ben 3 virágzó Kakas-hegy (Ugyaninnen jelzi SIMON (2005) tövet találtunk, de 2006-ban PELLES Gáborral 1961-ből). Monok: Hosszú-völgy kis tavacskája felkeresve a területet, már nem leltük meg. feletti löszgyepben; Zsellér-part; Oláh-völgy. MOLNÁR (1999) nem említi zempléni adatát, de Olaszliszka: Sajgó. Sárospatak: Mandulás; KITAIBEL már gy űjtötte Mádról (JÁVORKA 1929), Gombos; Fels ő-Mancsalka. Tállya: Patócs-hegy; HAZSLINSZKY (1866) és KISS (1939) írja a tarcali- Rohos. Gyakori (vö. KISS 1939). tokaji Nagykopaszról. Említi SOÓ (1973) és SIMON 2137. Stipa dasyphylla CZERN .: Bodrogkisfalud: (2000) is. Várhegy. Sárospatak: Mandulás. Szerencs-Ond: 1960. Carex michelii HOST : Tállya: Patócs-hegy; Kassa-hegy a bánya felett. Tállya: Patócs-hegy. 114 KITAIBELIA 12 (1): 108-115. ; 2007.

2138. Stipa pennata L. (syn.: S. joannis ČELAK .): 2141. Stipa pulcherrima C. KOCH : Bodrogkisfalud: Bodrogkisfalud: Várhegy. Legyesbénye: Fuló- Várhegy; Galambos. Erd őbénye: Sötétes-tet ő hegy. Monok: Zsebrik Borjú-völgy felöli alja; körüli gyepek. Mulató. Tállya: Patócs-hegy; Hosszú-völgy. Sárospatak: Fels ő-Mancsalka. Palota-hegy.

Köszönetnyilvánítás

Hálás köszönettel tartozunk ILLYÉS Eszternek és GARADNAI Jánosnak a terepbejárások során nyújtott segítségükért, PIFKÓ Dánielnek a Chamaecytisus -ok határozásáért, valamint SOMLYAY Lajosnak igen hasznos lektori munkájáért.

Summary Contributions to the flora of the southern part of the Eperjes–Tokaj Mts (NE ) CS. MOLNÁR – I. J. TÜRKE

Results of the floristical research made by the authors in 2001–2005 in the southern part of the Eperjes– Tokaj Mts are presented. This region includes “Szerencsi-dombság”, “Abaúji-Hegyalja” and “Tokaj- Hegyalja”. Of the 115 taxa enumerated the most important ones are as follows: Anemone sylvestris; Prunus tenella; Chamaecytisus albus; Melilotus dentatus; Astragalus exscapus; Eryngium planum; Peucedanum officinale; Scabiosa canescens; Fraxinus ornus; Echium maculatum; Phlomis tuberosa; Aster sedifolius subsp . sedifolius; Aster tripolium; Jurinea mollis; Taraxacum serotinum; Lychnis coronaria; Gagea pusilla; Stipa dasyphylla; S. pennata; S. pulcherrima.

Irodalom

BERTOVÁ , L. (szerk. 1984; 1985; 1988; 1992): Flóra GOMBOCZ E. (1945): Diaria itinerum Pauli Kitaibelii Slovenska IV/1-4 – VEDA, Vydavatelstvo I-II. – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Slovenskey Akadémie vied, Bratislava. GYARMATI P. (1977): A Tokaji-hegység intermedier BERTOVÁ , L. – GOLIAŠOVÁ , K. (szerk. 1993): Flóra vulkanizmusa. Magyar Állami Földtani Intézet Slovenska V/1 - VEDA, Vydavatelstvo Slovenskey Évkönyve LVIII. Akadémie vied, Bratislava. HARGITAI Z. (1940): A sárospataki el őhegyek BOGOLY J. (1998): Adalékok a Fels ő-Bodrogköz és vegetációja. – Acta Geobotanica Hungarica 3: 18- környéke flórájához. – In: FRISNYÁK S. (szerk.): A 29. Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza. pp. 93- HAZSLINSZKY F. (1866): A Tokaj-Hegyalja viránya. 106. – Mathematicai és Természet Tudományi BOROS Á. (1949): Florisztikai közlemények III. – Közlemények 4: 105-143. Borbásia 9(3-5): 28-34. HULJÁK J. (1926): Florisztikai adatok a Gömör- CHYZER K. (1905): Adatok északi Magyarország, Szepesi Érchegység és az Eperjes-Tokaji Hegylánc különösen Zemplénmegye és Bártfa sz. kir. város területének ismeretéhez. – Magyar Botanikai Lapok flórájához. – Magyar Botanikai lapok 4(12): 304- 25 : 266-269. 331. JÁVORKA S. (1929): KITAIBEL herbáriuma II. – DÉNES A. (1999): Lychnis coronaria (L.) DESR . – In: Annales Musei Nationalis Hungarici 26 : 97-120. FARKAS S. (szerk.): Magyarország védett növényei. JÁVORKA S. (1934): KITAIBEL herbáriuma III. – – Mez őgazda Kiadó, Bp. Annales Musei Nationalis Hungarici 28 : 147-196. FARKAS S. (szerk. 1999): Magyarország védett KISS Á. (1939): Adatok a Hegyalja flórájához. – növényei. – Mez őgazda Kiadó, Bp. Botanikai Közlemények 36 : 180-273. FARKAS S. (1999b): Scabiosa canescens W. et K. – LAKATOS E. (1967): A Szerencsi szigethegység és a In: FARKAS S. (1999): Magyarország védett határos Hernád-völgy növénytársulásai. Doktori növényei. – Mez őgazda Kiadó, Bp. Értekezés, ELTE TTK, Növényrendszertani és FUTÁK J. – BERTOVÁ L. (szerk. 1982): Flóra Ökológiai Tanszék. Slovenska III – VEDA, Vydavatelstvo Slovenskey LŐKÖS L. (2001): Diaria itinerum Pauli Kitaibelii III. Akadémie vied, Bratislava. (1805-1817) – Magyar Természettudományi FUTÁK J. (szerk. 1966; 1966b): Flóra Slovenska I.; Múzeum, Bp. II. – VEDA, Vydavatelstvo Slovenskey Akadémie MALATINSZKY Á. (2005): Védett és ritka vied, Bratislava. növényfajok újabb el őfordulási adatai a Putnoki- GOMBOCZ E. (1939): KITAIBEL Pál: Iter Bereghiense dombság területén. – poszter – III. Magyar 1803. A Hegyaljára vonatkozó naplórészletek. – Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Eger. Botanikai Közlemények 36 : 273-296. MARGITTAI A. (1929): Szomotor homokjának flórája. – Botanikai Közlemények 26 : 88-96. MOLNÁR Cs. – TÜRKE I. J.: Adatok az Eperjes −Tokaji-hegylánc déli felének növényvilágából 115

MARGITTAI A. (1933a): Ladmóc és környékének SOMLYAY L. – LŐKÖS L. (1999): Florisztikai és flórája. – Botanikai Közlemények 30 (1-4): 47-57. taxonómiai kutatások a Tornense területén. – MARGITTAI A. (1933b): Additamenta ad floram Kitaibelia 4(1): 17-23. Carpatorum septentrionali-orientalium. – Magyar SOÓ R. (1970): A magyar flóra és vegetáció Botanikai Lapok 32 : 95. rendszertani növényföldrajzi kézikönyve IV. – MOLNÁR Cs. (2002): Új adatok a Mátra déli és keleti Akadémiai Kiadó, Bp. részének növényvilágából II. – Kitaibelia 7(2): SOÓ R. (1973): A magyar flóra és vegetáció 169-182. rendszertani növényföldrajzi kézikönyve V. – MOLNÁR Cs. (2003): Colutea arborescens L. a Akadémiai Kiadó, Bp. Zemplénben. – Apró közlemények. – Kitaibelia SOÓ R. – HARGITAI Z. (1940): A Sátorhegység 8(1): 187-188. flórájáról. – Botanikai Közlemények 37 (3-4): 169- MOLNÁR V. A. (1999): Orchis mascula L. subsp. 187. signifera (V EST .) SOÓ . – In: FARKAS S. (szerk.): SOÓ R. – MÁTHÉ I. (1928): A Tiszántúl flórája. – Magyarország védett növényei. – Mez őgazda Magyar Flóram űvek II. Debrecen. Kiadó, Bp. THAISZ L. (1911): Adatok Abaúj-Torna vármegye PIFKÓ D. – BARINA Z. (2004): Adatok a Bükkalja flórájához III. – Botanikai Közlemények 9: 222. flórájához. – Kitaibelia 9(1): 151-164. VOJTKÓ A. (1999): Poa pannonica KERN . subsp. PIFKÓ D. – SOMLYAY L. – LŐKÖS L. (2003): Adatok scabra (K IT .) SOÓ . – In: FARKAS S. (szerk.): a Zempléni-hegység flórájához. – Apró Magyarország védett növényei. – Mez őgazda közlemények. – Kitaibelia 8(1): 187. Kiadó, Bp. SIMON T. (1977): Vegetationsuntersuchungen im VOJTKÓ A. (szerk. 2001): A Bükk hegység flórája. – Zempléner Gebirge. – Akadémiai Kiadó, Bp. Sorbus 2001 Kiadó, Eger. SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra ZELENKA T. (1964): A „Szerencsi-öböl” szarmata határozója. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. tufaszintjei és fáciesei. – Földtudományi SIMON T. (2005): Botanikai útinaplóim Zempléni- Közlemények 94 : 33-52. hegységi adatai (1954-1967). – Kanitzia 13 : 11-28.