Zalai Történeti Tanulmányok
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
ZALAI TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK ZALAI GYŰJTEMÉNY 42. ZALAI GYŰJTEMÉNY 42. ZALAI TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK ZALAI GYŰJTEMÉNY 42. ZALAI TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK ZALA MEGYEI LEVÉLTÁR ZALAEGERSZEG, 1997 Szerkesztő: KÁLI CSABA Lektorok a dolgozatok sorrendjében: RÁCZ GYÖRGY HALÁSZ IMRE KUBINYI ANDRÁS L. NAGY ZSUZSA PÁLFFY GÉZA PÜSKI LEVENTE SIMONFFY EMIL HUBAI LÁSZLÓ TRINGLI ISTVÁN SZAKOLCZAI ATTILA HERMANN RÓBERT URBÁN LÁSZLÓ Számítógépes szedés és tördelés: DOMJÁN JÓZSEF KRISKER ÉVA Angol nyelvű összefoglalók: KAVAS BOLDIZSÁR KVASSAY JUDIT Könyvünk megjelenését támogatta: Heraklith-Hungária Kft. Dreher Sörgyár Rt. Nagykanizsa ISSN 0133-5499 ISBN 963 7226 26 5 © Szerzők, 1997 Kiadja a Zala Megyei Levéltár 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3. Tel.: (92) 312-794 Felelős kiadó: Bilkei Irén TARTALOMJEGYZÉK ZSOLDOS ATTILA: „Eléggé nemes férfiak…” A kehidai oklevél társada- lomtörténeti vonatkozásairól ........................................................................... 7 BILKEI IRÉN: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben ............. 21 SIMON ÉVA: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről...................................................................................... 61 DOMINKOVITS PÉTER: Birtoklástörténet – társadalomtörténet. A pető- házi Zeke család Zala megyei birtokai ........................................................... 87 HORVÁTH ZITA: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben........................................................ 121 MOLNÁR ANDRÁS: Nagy Iván 1848-as honvédélményeiből. Újabb ada- lékok a 7. honvédzászlóalj történetéhez ....................................................... 159 BŐSZE SÁNDOR: Zala megye dualizmus kori egyesületi katasztere ............. 181 NÉMETH LÁSZLÓ: A nagykanizsai Munka szabadkőműves-páholy törté- nete 1890-1920............................................................................................. 237 VONYÓ JÓZSEF: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán 1935. március 17., 24. ............................................................................................ 267 KÁLI CSABA: Az 1945. évi nemzetgyűlési választások Zalában ................... 299 CSOMOR ERZSÉBET: Ludovikás tisztből nemzetőr-parancsnok. Portré- vázlat Orbán Nándorról, Nagykanizsa 1956-os nemzetőr-parancsno- káról.............................................................................................................. 341 VARGA ZSUZSANNA: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a ter- melőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre 1956-1958..................................................................................................... 361 5 CONTENTS ATTILA ZSOLDOS: „Sufficiently noble men”about the social-historical respects of the Kehida charter .......................................................................... 7 IRÉN BILKEI: The nobility of County Zala in the two decades following the Rout at Mohács......................................................................................... 21 ÉVA SIMON: Hungarian aristocrats’ plans concerning the establishment of the borderland opposite to Kanizsa............................................................ 61 PÉTER DOMINKOVITS: Possession-history – social history. The pos- sessions of the Zeke family of Petőháza in County Zala................................ 87 ZITA HORVÁTH: Socage conditions of the Tapolca-district in the 18th century, in the decades preceding the Socage Charter of Maria Therese..... 121 ANDRÁS MOLNÁR: From Ivan Nagy’s army days in 1848. Glosses on the history of the 7th honvéd battalion .......................................................... 159 SÁNDOR BŐSZE: County Zala’s Society-register from the era of du- alism ............................................................................................................. 181 LÁSZLÓ NÉMETH: The history of the freemasonic lodge ’Munka’ of Nagykanizsa 1890 - 1920............................................................................. 237 JÓZSEF VONYÓ: István Bethlen’s campaign speeches in Nagykanizsa. 17, 24 march 1935........................................................................................ 267 CSABA KÁLI: The national assembly election of 1945 in County Zala ......... 299 ERZSÉBET CSOMOR: From the officer of Ludovika to the commander of militia. Portrait-sketch of Nándor Orbán, the commander of militia of Nagykanizsa in 1956................................................................................ 341 ZSUZSANNA VARGA: Interest, interestedness and enforcement of inte- rest in the agricultural co-operatives, with especial regard to the agri- cultural co-operatives of County Zala 1956-1958........................................ 361 6 ZSOLDOS ATTILA: „ELÉGGÉ NEMES FÉRFIAK…” A KEHIDAI OKLEVÉL TÁRSADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAIRÓL A 13. század elejétől kezdődően királyi szerviensekként (servientes regis/rega- lis) emlegetett szabad birtokosok kiváltságainak egyik lényeges eleme a felettük való bíráskodás jogát érintette: mentesítette őket a király vidéki bírói közegeinek joghatósága alól, az uralkodónak, ill. a nádornak és az – idő szerint még kirá- lyi udvarispánnak nevezett – országbírónak tartva fenn az ítélkezést ügyeikben. Ezen előjog már a királyi szervienssé emelés közvetlen előzményeként ismert azon 12. századi szolgafelszabadítási formában is feltűnik, amelyben az uralkodó a maga házába (in domum suam regiam) fogadta a kiváltságolt személyt,1 s meg- létéről az 1222. évi Aranybulla bíráskodással kapcsolatos cikkelyei is tanúskod- nak.2 A királyi szerviensi jogállás ezen eleme, ehhez nem sok kétség férhet, elvi- leg rendkívüli jelentőséggel bírt, értékét azonban némiképp csökkentette, hogy a gyakorlatban bizonyos nehézségekbe ütközött élni vele. Ha ugyanis a királyi szerviens úgy döntött, hogy időt és költséget nem kímélve az említett bírói fóru- mok valamelyike előtt keresi az igazát, az első nehézséget minden bizonnyal az jelentette, hogy kiderítse: a nagy kiterjedésű ország mely táján keresse az év nagy részében úton lévő királyi udvart, s ha ez sikerült, akkor sem lehetett biztos ab- ban, hogy a nádor és az udvarispán éppen ott tartózkodik-e. (Az uralkodó szemé- lyes ítélkezésére a szerviensek ügyeiben nyilvánvalóan csak egészen kivételes esetekben került sor.) Ezt a gondot bizonyos mértékig enyhítette az a szokás, 1 Lásd pl. 1197: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I-II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-87. (CDES) I. 97. p.; 1204: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VI. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermannstadt-Köln-Wien- Bukarest 1892-1981. I. 7-8. p., stb. vö. Váczy Péter: A királyi serviensek és a patrimoniális király- ság. Századok, 61. (1927) (Váczy 1927.) 270-271. p. és Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágy- osztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Budapest, 1983, (Bolla 1983.) 56-57., 64. p. 2 1222: 5., 8., 9. tc. – CDES I. 200. p. 7 miszerint az uralkodó az év meghatározott időszakait évről-évre ugyanazon a helyen töltötte, kormányzati és bíráskodási ügyekkel foglalatoskodván, s ez alatt- valói előtt is köztudomású volt. Így tartott jogszolgáltatási ülésszakokat a nagy- böjt heteiben II. András és IV. Béla Óbudán a tatárjárást megelőző időszakban,3 s ugyanezzel a kérdéssel függ össze az Aranybulla azon sokat emlegetett cikkelye, mely szerint a király Szent István ünnepét Fehérvárott tartozik megülni, hogy a királyi szerviensek ügyeiket elébe tárhassák.4 Ezen megoldási modell alkalmaz- hatóságát ugyanakkor meglehetősen szűk korlátok közé szorította az a körül- mény, hogy a királyi szervienseké minden jel szerint a 13. századi magyar társa- dalom viszonylag nagy létszámú csoportjai közé tartozott, s ilyeténképpen ügyeik elintézése szerfelett próbára tette a központi bíróságok teherbíró képességét, mégpedig annál is inkább, mert történetesen a Szent István-napi fehérvári gyűlé- sek a királyi szerviensek mellett az uralkodói birtokszervezetek népei számára is jogszolgáltatási fórumul szolgáltak.5 A kérdés megoldását, amint az köztudomású, a már akkor is nagy múltú me- gyei intézmény átalakulása hozta meg, amelynek eredményeként a 13. század utolsó negyedére kialakult a megyék új, közkeletűen „nemesi”-nek nevezett típu- sa. A folyamat kezdeteit hagyományosan „a királynak a Zalán innen és túl lakó összes szerviensei” (universi servientes regis citra et ultra Zalam constituti) által 1232-ben Kehidán kiállított okleveléhez szokás kapcsolni. Ebben a zalai szerviensek előadják: „távol lévén a bíráktól és sok más akadály miatt” (propter distanciam iudicum et multa alia impedimenta) a királyhoz fordultak azon kére- lemmel, hogy maguk szolgáltathassanak „teljes igazságot” (iusticiam plenam) mindazoknak, akik ügyeikkel hozzájuk fordulnak. Az engedély birtokában aztán kísérletet tettek arra, hogy ítéletet mondjanak Benedek veszprémi püspök és Atyusz (Oguz) bán birtokvitájában, ami meg is történt, csakhogy az ítéletnek érvényt szerezniük nem sikerült, mert – mint írják – „a bán a mi ítéletünket vég- képpen semmiben sem méltatta figyelemre” (idem banus in nullo penitus nostram sentenciam observavit).6 A szerviensek eljárását részletesen előadó ok- 3 Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) „fővárossá” alakulásának kezdetei. Tanulmányok Buda- pest Múltjából 18. (1971) 7-53. p. 4 1222: 1. tc. – CDES I. 200. p. 5 Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987, (Gerics 1987.) 278.