Gekkók, Teknősök, Fűrészpikkelyes-Viperák a Levantei-Földhídon

ANNALES MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Volume 107 Budapest, 2015 pp. 289–304 Kontinensvándorlásból interkontinentális vándorlás: gekkók, teknősök, fűrészpikkelyes-viperák a Levantei-földhídon Babocsay Gergely Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma, 3200 Gyöngyös, Kossuth Lajos u. 40. E-mail: [email protected] Összefoglalás − A Levantei-földhíd 15 millió évvel ezelőtt jött létre, amikor Afrika nekiütközött Eurázsiának, és ezzel a három kontinens között megszületett a szárazföldi kapcsolat. Az emberi faj történetében a földhídnak óriási jelentősége volt. Eleink ezen a keskeny sávon keresztül léptek ki bölcsőt adó kontinensükből, Afrikából, és indultak világhódító útjukra. A Levantei-földhíd azonban nem csak a hominidák interkontinentális vándorlását tette lehetővé, hanem több hullámban a szárazföldi fauna és flóra cserélődésének adott „zöld utat”, az Óvilág három nagy kontinense kö- zött. Az elefántok vagy az orrszarvúfajok előfordulása Afrikában és Ázsiában egyaránt, e geológiai képződménynek köszönhető, ahogyan a strucc csodálatos utazása is, Gondvánától India hajóján Ázsiáig, majd onnan száraz lábbal ezen a keskeny átjárón keresztül, újra a Gondvána másik szü- löttéig, Afrikáig. A Levantei-földhíd 1869-ig, a Szuezi-csatorna megnyitásáig töltötte be a kontinensek közötti átjáró szerepét. Nem volt azonban mindenki számára megengedő, hanem egyfajta szűrőként működött. Hogy ezt hogyan tette, azt talán a legjobban az itt sürgő-forgó hüllőutazók révén érthetjük meg. Nem mindenki kapott vízumot. Vannak, akik mai napig valamelyik hídfőn vesztegelnek, vannak, akik szabadon jártak-keltek rajta, és vannak, akik már itt születtek. Kik ők, és hogyan igyekeztek átsiklani a hídőr háta mögött? Erről szól ez az írás. Kulcsszavak – Afrika, biogeográfiai régiók, Eurázsia, fauna-kicserélődés, herpetofauna, Közel-Ke- let, lemeztektonika BEVEZETÉS Az élővilág fejlődésében, a fajok elterjedésében hatalmas szerepe van a kontinensek „vándorlásának”, a lemeztektonikai mozgásoknak. A feldarabolódó szárazföldi lemezek élővilága eltávolodott egymástól, önállóan fejlődött, a más szárazföldektől való távolság növekedésével megnehezült köztük a fajok kicse- rélődése. Mivel a bolygó felszíne véges, a kontinensek a távolodással egyben kö- zelednek is egymáshoz, és ha összeérnek, állat- és növényviláguk kapcsolatba lép egymással. A képződő földhidakon megindul a valamikor elszigetelt élővilág kicserélődése. Bolygónkon számos ilyen geológiai esemény zajlott le, és száraz- földi kapcsolat jött létre korábban tengerrel határolt kontinensek vagy szigetek Annls Mus. hist.-nat. hung. 107, 2015 290 Babocsay G. között. Egyesek, mint a Bering-földhíd vagy a Skandináviát és a Brit-szigeteket Európa testével összekötő szárazulatok csak rövidebb időszakokra nyíltak meg, hogy aztán a tenger újra elöntse őket. Mások, mint a Panamai-földszoros vagy a Levantei-földhíd – legalábbis az ember által vágott átkelő csatornák megjelené- séig – állandósultak. A Levantei-földhíd mintegy 15 millió évvel ezelőtt teremtett kapcsolatot Afrika és Eurázsia között (Por 1987, Rögl 1999). Kialakulása Afrika észa- ki irányú, rotáló elmozdulásának köszönhető, melynek eredményeként a Tet- hys-óceán bezáródott, és létrejött a Földközi-tenger (Rögl 1999). A kialakult földszoroson megnyílt az út a három nagy kontinens közötti fauna- és flóraki- cserélődés előtt. A múltban számos érdekes és csodálatos utazás zajlott a hídon. Az úgynevezett Afrotheria (Afrikában kifejlődött emlősök) csoportba tartozó elefántfélék, de az eurázsiai eredetű orrszarvúfélék is több fajjal képviseltették vagy képviseltetik magukat Afrikában és Eurázsiában: a mára kihalt mamutok, a gyapjas orrszarvúk, de a ma még meglévő és veszélyeztetett ázsiai orrszarvúfajok és az ázsiai elefánt ősei is átjutottak egykor a földhídon. A leginkább ámulat- ba ejtő történet talán a struccé. A futómadár-szabásúakhoz tartozó röpképtelen madarak valamikor a Gondvána nevű déli szuperkontinens valamely töredékén alakultak ki, de a DNS-re alapozott fejlődéstörténeti kutatások alapján jóval az után, hogy Afrika leszakadt a Gondvánáról. Afrikába tehát később jutott el a strucc. A legvalószínűbb elmélet szerint (Cooper et al. 2001) az ugyancsak szi- getté vált Indiai szubkontinensen sodródott évmilliókon át észak felé, mígnem elérte Ázsiát, ahol elegánsan partra szökkent, majd nyugat felé vette az irányt, és a Levantei-földhídon át benépesítette Afrikát. De hogy ne csak négylábú és távoli kétlábú rokonokat említsünk, a Levantei-földhíd számunkra, az ember számára is különleges jelentőséggel bír. Őseink egykor ezen a szárazföldi átjá- rón hagyták el bölcsőkontinensüket, Afrikát. A modern ember mintegy 85 ezer évvel ezelőtt lépett a hídra (Derricourt 2006); a régészeti kutatások többsé- ge erre utal (Beyin 2011), bár egyes génekre alapozott fejlődéstörténeti vizs- gálatok alternatív útvonalként az Afrika szarva és Délnyugat-Arábia között húzódó Báb-el-Mandeb tengerszorost jelöli meg (Quintana-Murci 1999). A földhidak azonban nem jelentenek mindenki számára szabad átjárást, vagy- is életföldrajzi szűrőként is szolgálnak. Földrajzi elhelyezkedésüktől, éghajlati, domborzati és ebből fakadóan ökológiai jellegzetességüktől függően egyes fajok át tudnak kelni rajtuk, míg mások el sem érik a hídfőt. A Bering-földhíd északi elhelyezkedésénél fogva kedvező klimatikus viszonyok mellett sem volt elérhető az amerikai vagy az ázsiai trópusi fajok számára (Cox & Moore 2005). Hogy milyen tényezők befolyásolják a hidak forgalmát, arra nagyszerű példa Levante kétéltű- és hüllőfaunája. Annls Mus. hist.-nat. hung. 107, 2015 Kontinensvándorlásból interkontinentális vándorlás: a Levantei-földhíd 291 KONTINENSEK ÉS ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓK KÖZÖTTI CSOMÓPONT A Levante nagy részét lefedő Izraelben, Jordániában, Libanonban és az egyipto- mi Sínai-félszigeten több mint 100 hüllőfaj fordul elő (Werner 1988, Disi 1996, Disi et al. 2001, Bouskila & Amitai 2001). (Összehasonlításképpen a körülbe- lül fele akkora területű Magyarországon mindössze 16.) Egyes fajok endemikusak ezen a területen, azaz itt alakultak ki, de a fajok többsége megtalálható északra, keletre, nyugatra vagy éppen délre, a három érintkező kontinens távoli vidékein is. Attól függően azonban, hogy mely égtáj felől érkeztek, életföldrajzi szárma- zásuk eltérő (Werner 1987, Werner 1988, Disi 1996). A Levante (1. ábra) bonyolult domborzatával, észak-déli lefutású hegyvidékeivel, parti síkságával, és mindennek a közepén húzódó Szír-Arab-(tektonikus)árokkal különleges út- vonalakat és akadályokat képez a terjedő fajok számára (Por 1987). Legjobban a terület növényföldrajzi felosztása érzékelteti a bonyolult környezeti viszonyokat. Az észak-déli lefutású parti síkságon és az azt keletről határoló Galileai-Szamá- 1. ábra. A Levantei-földhíd műholdról készült képe. A terület 3 kontinens és 4 életföldrajzi régió ha- tárán fekszik. A földhíd változatos környezeti viszonyai megszűrik a rajta áthaladókat. Forrás: Google Fig. 1. Satellite image of the Levantine Landbridge. The Levant connects three continents and four biogeographic regions. With its variable physiographic features, the area functions as a biogeographic filter Annls Mus. hist.-nat. hung. 107, 2015 292 Babocsay G. riai-Júdeai-hegyvidék magaslatain és nyugati lejtőin mediterrán növényzet ural- kodik, és terjedési útvonalat biztosít az Anatólia irányából érkező palearktikus hüllőknek és kétéltűeknek. A Holt-tengert és a Jordán-folyó völgyét határoló hegyvidék keleti lejtőit és a Negev északi részét turáni-eremiális, sztyepnövény- zet borítja. A Negev-sivatag délnyugati és a parti síkság elsősorban futóhomok- kal borított déli részein a szaharo-arábiai fajok, míg végül a Szír-arab-árok ‚Ara- va-vádiból, a Holt-tenger medencéjéből és a Jordán-völgyből álló mélyen fekvő, forró részében afrotropikus (etióp) flóra- és faunaelemek bukkannak fel. MEDITERRÁN UTAZÓK A domborzat, a múlt és a jelen éghajlati viszonyai a fenti életföldrajzi egységek bonyolult keveredését hozták létre, a herpetofaunán mégis jól nyomon követ- hetők a fenti mintázatok. A mediterrán bozót, a macchia számos, Európában és Anatóliában is előforduló fajnak ad otthont. Közéjük tartozik a keleti Mediterrá- neum egyik legszínpompásabb apró gyíkja, a kígyószemű gyík (Ophisops elegans) (2. ábra). Ez a fali gyík méretű gyíkocska, egészen a Negev északi, száraz terüle- teiig megtalálható, még a sztyeppi vegetációba is benyomul, de a valódi sivatag- ban már nem lel otthonra. A múlt nedves időszakai azonban átjárást biztosítottak számára Afrika és Európa között a Levantei-földhídon. A klimatikus hullámzá- sok, az ismételt elszigetelődések, és újraterjedések azonban a populációk diffe- renciálódását eredményezték, melyeknek a taxonómiai helyzetét még csak hoz- 2. ábra. Kígyószemű gyík (Ophisops elegans). 3. ábra. A közel-keleti levelibéka (Hyla savig- A Levantei-földhídon előforduló legszínesebb nyi) nagyon hasonlít a mi zöld levelibékánkhoz gyíkok egyike (H. arborea). A Levante és Nyugat-Arábia vizes Fig. 2. Snake-Eyed Lizard (Ophisops elegans). élőhelyeit népesíti be One of the most colourful lizards on the Levan- Fig. 3. The Middle East Tree Frog Hyla( savig- tine Landbridge nyi) is very similar in appearance to the Com- mon Tree Frog (H. arborea) Annls Mus. hist.-nat. hung. 107, 2015 Kontinensvándorlásból interkontinentális vándorlás: a Levantei-földhíd 293 4. ábra. A változékony varangy (Bufotes varia- 5. ábra. A levantei tavibéka (Pelophylax bedria- bilis) megjelenése olyan, mint a mi zöld varan- gae) sem igen különbözik a mi nagy tavibékánk- gyunké (B. viridis). A Levantén

Load more