Aurora Hazai Almanach Alapítá Kisfaludy Károly
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
AURORA HAZAI ALMANACH ALAPÍTÁ KISFALUDY KÁROLY. _________________ FOLYTATJA BAJZA. 1835. _____________ PESTEN, IFJABB KILIAN GYÖRGY’ 1 KÖLTSÉGÉN. 1 Kilián György (1754–1819), könyvkeresked ő, könyvkiadó, halálától 1840-ig özvegye veszi át az üzletét. MÉLTÓSÁGOS SZÉKI GRÓF TELEKI LÁSZLÓ’ 2 CS. KIR. KAMARÁS’ 3, T. N. 4 SOMOGY VÁRMEGYE’ F ŐISPÁNI HELYTARTÓJA’, A’ N. M. 5 HÉTSZEMÉLY Ű TÖRVÉNYSZÉK’ BIRÁJA’, A’ HELVET. 6 VALLÁST KÖVET Ő DUNAMELLÉKI KERÜLET’ EGYHÁZI FŐ CURATORA’ 7, ’S A’ MARCZIBÁNYI JUTALOMINTÉZET’ 8 ELNÖKE’ ÖZVEGYÉNEK , SZÜLETETT SZOBOSZLAI BÁRÓ MÉSZÁROS JOHANNA 9 ASSZONYNAK, A’ FENNSÉGES NÁDORNÉ 10 Ő HERCZEGSÉGE’ UDVARI DÁMÁJÁNAK, Ő NAGYSÁGÁNAK MÉLY TISZTELETTEL. 2 (1764–1821), f őispán, költ ő, nyelvész, cssázári és királyi kamarás. 3 császári királyi udvari személynök. 4 tekintetes nemes. 5 nemes magyar. 6 helvét (református). 7 főgondnoka. 8 Marczibányi István (1752–1810) alispán és titkos tanácsos ötvenezer forint támogatással létrehozott, a magyar tudományos és szépirodalmi m űvek jutalmazására hivatott alapítványa. 9 (1784–1844), nagyhatású karitatív tevékenységet fejtett ki az általa alapított Pesti Jótékonysági N őegylet élén. 10 Mária Dorottya (1797–1855) f őhercegn ő, József nádor harmadik felesége. AURORA. _____________ XIV. ÉV VAGY ÚJ FOLYAMAT’ IV. ÉVE. ACZÉLMETSZETEK. ____________ [Az els ő prózáig az anyag háromféle el őfordulásban: DEENK, MTAK, Bécsi Kaiserbibliothek] AZ ÖZVEGY. A’ háború elemésztette javait. A’ tetemes adó kölcsön-vételre kényszeríté; fiának munkás keze karddal cserélte-fel a’ kapát ’s nem hagyott egyebet hátra mint egy kisded unokát, édes terh űl a’ szerencsétlen nagy anyának. Hiában ölsz te ajtód’ küszöbén, szegény árva fiú! várakozólag harczból visszajövend ő apád után; elesett ő. De lesz id ő mid őn estének ör űlni fogsz majd és benne büszkélkedni, mert utána a’ hon ’s a’ szabadság’ ellensége futott ’s apád nem volt hasztalan áldozat. ’S te nagy érzés ű anya, bár pórkunyhóban születél, éltél és sanyarogtál. A’ te füleidet érintette már a’ sok h ősöket elsodró ütközet’ szele; de te megadád magadat, megnyúgodva 11 az úr’ végzésében. A’ ház, mellyben ülsz, holnap már nem leszen tiéd, gyermeked, ki a’ csata’ els ő rendében elesett, nem fog megtérni többé; ám te nyúgalomban várod a’ jövend őt, a’ szent könyvben keresve és lelve vigasztalást, hol az úrnak igéi vannak följegyezve. _____________ A’ SZERELEM’ BOKRÉTÁJA. ,, Zeng a’ lant, oh nyíljatok-meg, Nyiljatok-meg ablakok, Intsetek tetszést dalomra Égi szemcsillagzatok!” ’S ím megnyíl a’ titkos ablak, Kis kezecske nyúl-ki rajt, ’S egy virágfüzetke száll-le ’S kedves szó, melly így sohajt: „„Vedd e’ könynevelte rózsát, Véle tiszta szívemet, Érted lángol, érted ég az, Míg a’ sír el nem temet.”” ______________ 11 megnyúgova A’ REGÉL Ő NAGYANYA. Összegy űlt az egész háznép; a’ nagy anya öt unokájával: három fiú és két leánnyal; eljött öregebbik fia is, ki szinte 12 férj és atya már. Vasárnap délután volt; munkaszünet és ünnepélyes csend. ’S míg künn zúzos es ő húllott és éjszaki szél üvöltött a’ ház megetti erd őcske’ fái közt, kör űl ülék az öreget ’s az regéle nekik a’ hajdan id ő’ történeteib ől érdekes és álmélatra méltó kalandokat. _____________ A’ KÉT POLITIKUS. ELS Ő. Ötödször: ő volt, a’ ki lábait Kirakta a’ gyülésnek asztalán, Mintegy jelentve, hogy lábával is Tud annyit, mint a’ többiek fejökkel. MÁSODIK . Csak azt szeretném tudni… E. Negyedszer: ő volt, a’ ki vítatá, hogy… M. Nem foghatom meg… E. Ő volt, ki bölcsen megmutatta, hogy Nem minden ember, ember. M. Csak azt kivánnám tudni, valljon én is Ollyan nem emberféle vagyok e? Mert már, ha nem vagyunk mind emberek, Alig hiszem, hogy én is az vagyok. E. Oh ő nagy ember! M. Ember is nagy is! De légyen úgy, én inkább nem leszek Ember, csak ő olly szörnyü nagy legyen. ’S mig így beszéltek a’ nyilt ablakon Látatlan kézb ől mint egy egy terít ő Olly óriás újságok hulltanak. Elállt a’ szó a’ két bölcs’ ajakán. ’S az ösztövérebb 13 már nyele mohón A’ csalfa hírek’ zagyvalékait. Tapasztalt szemmel mind a’ f őbbeket ’S az érdekesbet válogatva ki. De a’ pohos 14 mint g őböly 15 a’ mez őn, Legelve mászott a’ nehéz bet űkön, ’S nem válogatva jót és érdekest, 12 szintén. 13 soványabb, vékonyabb. 14 kövér, hasas. 15 bögöly. Mi csak szemével össze találkozék, Tücsköt bogárt mind össze olvasott, Míg végre buzgósága elnyomá ’S daczára Pedro ’s Miguel’ hadának 16 , Kik egymást még javában öldösék, ’S daczára minden Jackson 17 ’s Ibrahímnak 18 Hallatta vastag horkantásait, Egyszersmind megmutatva, hogy halál ’S álom között, bár testvér gyermekek, Csak fül szerint is szörnyü a’ különség. _____________ A’ KESERG Ő LEÁNY. Csak nékem hullnak, fátyolos asszonya A’ csendes éjnek, gyöngyeid hasztalan; Csak nékem: ah mert j őni álmot Harmatozó szemeimre tiltasz! De nem sokára bús alakú szelid Testvéred, immajd a’ tehet ősb halál Int, és puhább álomra mindent Átölel ő kebelébe hajlok. ______________ 16 utalás az 1810 és 1820 között lezajló mexikói függetlenségi háború szemben álló feleire. 17 Andrew Jackson (1767–1845), az Amerikai Egyesült Államok hetedik elnöke. 18 a két jelent ősebb közéleti alak a korszakban: Ibrahim pasa (1789–1848), egyiptomi tábornok, illetve Hilmi Ibrahim pasa (1800k.–1820), Bosznia és Kréta kormányzója. K É P T Á R KISFALUDY KÁROLY’ TRENCSÉNI CSÁK MÁTÉJÁHOZ. _____________ I . CSÁK ÉS BARÁTI. ____ C S Á K . Zoránd! Tűzd e’ fehér zászlót a’ hegy fölé. Hadd lássa messzir ől minden magyar Szepl őtelen szabadságunk’ jelét, ’S ha lelke ép, alája tér. ____ II. ORSZÁGGYÜLÉS. ____ T A M Á S . Dics ő egek! mit nem mer a’ balul Vezérlett ifjuság! D O M O S . Ha napjaim’ Számát csekélyled, kardomat vetem Hozzá, így majd elégled, úgy hiszem. _____ T Ö B B E N . Pártüt ő! Halált a’ sért őnek! MAR G IT . Megálljatok! – Csak keblemen kereszt űl Juthattok életéhez! ____ III. HEDVIG AZ ERKÉLYEN. ____ (Éj.) H E D V I G . Hallám szavát; oh mért nem volt maga? Megmondtam volna mennyit szenvedek! De rettegvén az idegen tanúktól, Kilépni nem merék, ’s ő – távozott! Óh mért olly rejtez ő a’ szerelem, Mid őn könyét titkolni nem lehet! Mi szépen álmodám, míg h ű szerelmünk, Mint rózsa még saját kelyhébe zárva, Ki nem sohajtozék világ’ terére! Most t őle tílt atyám’ kemény parancsa. ’S bút lel szemem, bár merre fordulok. – ____ IV. TÉR, BUDÁN. ____ (Éj.) H E D V I G . Kegyelmet, Nádor, kegyelmet! O M O D E . Nem, egy világ’ kérése sem engesztel-meg. _____ V. ERZSÉBET ÉS ÍDA. ____ ERZSÉBET . ’S itt állok most mint eltévedt hajós, Ki honja’ partján még honát siratja. Í D A . A’ felleg oszlik, látköröd der űl. ____ MENNYI HÁZ ANNYI SZOKÁS. _____________ Csűrben vala már a’ természet’ minden áldása, ’s földben ismét a’ jövend ő remény; ráért hát henyélni a’ cseléd ’s vigadni az uraság. Még is, hiszi nem hiszi valaki, napestig munkában izzadt az, ’s kedvét nem lelheté semmiben ez. Hallatlan, de úgy van, ’s „hát mért van úgy?” kérdi olvasóm. ’S én, bár illy korán számolni állításáról egy irónak sem kötelessége, bár az olvasó’ kiváncsiságának illy egyszerre hódolni nem szokás, én, mondom, minden önkény ’s szokás’ daczára is, a’ nélkül, hogy e’ lapok’ végeig mindig függ ő várakozással valami különös titkot sejtetve, kínoznám az olvasót, ím tüstént megfejtem a’ csomót, ’s az el őbbi kérdésre alázatos készséggel felelem: „Azért, mert…” de hiszen már úgy is tudnivaló, ’s én szinte szégyenlek illy nagy hüvelyben illy mindennapi kis dolgot rejteni, melly csak úgy inog- binog benne, mint Jancsi béres’ tág saruszárában a’ sovány lábszár. – Mondom, szinte szégyenlem, ha már minden tudja, hogy t. i. fölebb azért mertem olly hallatlant állítani, mert P e t e r d i n é asszonyom volt ám a’ gazda, ’s A n d o r , a’ nagy bekecs ű19 nőtelen Andor, az ifjú úr! – De bezzeg azt már csakugyan senki sem tudja, míg el nem mondom, ki volt hát az a’ Peterdiné asszonyom, ’s ki az a’ nagy bekecs ű kis úr? Ezt már igazán csak magam tudom; de elmondom, ha unalmas szavaimra türelmet ígér valaki ásítás nélk ű l ; mert ha ezt látok, én azonnal még nagyobbat ásítok, ’s megszakad a’ történet’ fonala, pedig, dicsekedés nélkül szólva, kár lenne érte. Ám halljuk hát! De el őbb még hadd vegyek egy nagy lélekzetet, mert ennek hosszú históriája leszen! – Peterdiné asszonyom tehát, mint neve is mutatja, volt egy asszony, az alföldön, még pedig ha nem gyémántos, nem aranyos is, de jó földes asszony. Lakhelyét több pusztáknak vélhetné az ember távolról, azonban huszonöt-harmincz ház egy egész falut teve, csakhogy rendetlen távolban állának egymáshoz. Áldottabb szomszédságot már gondolni sem lehet, mint e’ faluban volt. Itt kerítésen át össze nem pörölhettek a’ szomszédok, két okból: el őször, mert kerítések még divatba nem jövén, azokat csak névr ől ösmerék, ’s útjában látá egykét fentebb tökély ű lakos, kik pesti vásárkor élelem-keresés végett a’ nagy útra elszánák magokat; másodszor, mert egyik szomszédnak a’ másikát elég volt látni, ’s ide is éles szem kivántaték, a’ nyelv’ legtüzesbb hatalmát is elvevé Peterdiné’ fájdalmára az iszonyú távol. Ne is menjünk hát t őle a’ szomszédba, mert így magát, a’ ki pedig feje a’ krónikának, soká láthatnánk-meg. Az ő úri lakát – némellyek ezt háznak is nevezik – irígyen rejti-el az útas’ szeme el ől egy gazos domb, mit udvarnak hitt a’ cselédség; nem azért pedig, mintha a’ világszerte híres magyar vendégszeretetet akarná hazudtolni e’ háztáj, mintegy elbúva látogatók el ől: hanem csak mivel szépapja is ott lakott, ’s a’ kéjelmesebb, derültebb dombra szállítását a’ már lerozzanó félben álló háznak, tiltá a’ magyar ősi eredetiség’ gondos őrzése a’ hív unokáknál; ’s én is azt mondom, hogy a’ hol az öreg apja ellakhatott, mért ne lakhatnék ott el épen Peterdiné asszonyom?! Aztán hogy a’ csínos fekvés ű dombot tüskékt ől, bogácstól megtisztítva, legalább tiszta zöld pázsittá nem formálák, ne gondolja áln olvasóm, hogy henyeségb ől, szorgalmatlanságból történt volna; ezt gazdasági kinézések okozák, mert hol is díszlhetett volna nagyobb kényére az apró baromfiak’ köztársasága? ’S épen e’ czélból terült- el a’ lápban, mindjárt az ablak alatt, egy mocsár is.