Ferenci D. Ebubekir: Magyarok és az iszlám _____________________________________________ © Ferenci D. Ebubekir Magyarok és az iszlám demirPRess 2010/1431 Isztambul (2) Ferenci D. Ebubekir: Magyarok és az iszlám _____________________________________________ Biszmilláhi ar-Rahmáni ar-Rahím (Az Irgalmas és Könyörületes Isten nevében) Fohász Dicsőség Istennek, a világmindenség és a teremtmények Urának, aki elküldte hozzánk a küldöttét, hogy az világossá tegye számunkra az iszlám vallás törvényeit, útmutatásait. Tanúsítom, hogy nincs más istenség csak az Egyedüli Isten, Allah, akihez senki nem fogható, aki egyedüli uralkodó, könyörületes és irgalmas. Tanúsítom, hogy Mohamed az ő szolgája és küldötte, aki kinyilatkoztatásként kapta a Koránt és a szunnát. Dicsőség Allahnak, áldás és békesség Mohammed prófétára, a családjára és a társaira. Béke legyen az összes többi prófétával, és az Allahhoz közel állókkal, és az igazakkal az Ő szolgái közül. Egyedül a Teremtő Istent illeti a hála, a köszönet és Allahé az érdem, hogy ezt a könyvet elkezdhettük és létrehozhattuk. (3) Ferenci D. Ebubekir: Magyarok és az iszlám _____________________________________________ Előszó Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a múltunk, a kultúránk iránt érdeklődőket. Kutatók, történészek százai - vagy talán ezrei – tanulmányozták, illetve dolgozták fel ezt a témát az elmúlt századok során. Sajátos módon, többnyire mindig az adott kor társadalmi, politikai viszonyainak megfelelően, és mindig az adott politikai kurzus vagy politikai divat, ideológiai irányvonalát követve. Vagyis: vizsgálódásuk elsődleges célja a keresztény-zsidó kultúra jelenlétének, meghatározó szerepének igazolása volt, holott az alaposabb kutatásoknak, a tárgyilagos beszámolóknak számot kellett volna adniuk a magyarság és az iszlám korai és későbbi kapcsolatairól is. Arról például, hogy a magyarságnak az iszlám világgal való kapcsolata már népünk őstörténetében is kimutatható, hogy a honfoglalók (vagy visszafoglalók) egy része - minden kétséget kizáróan - muszlim, tehát az iszlám vallás követője volt1. Arról, hogy a Kárpát-medencében új hazát találó népek magas kultúrával, jól szervezett társadalmi rendszerrel és az egyistenhit ismeretével érkeztek Európába, nem pedig „pogány” hordákként. És arról is, hogy a történelmi Nagy Magyarországgal azonos időben létezett egy kisebb magyar állam is a Kaukázusban, ahol orosz kutatók szám szerint hét mecset romjait találták meg… Ez a sajátos szemlélet egyben válasz azokra a kérdésekre is, hogy miért hiányzik az iszlám szerepének ismertetése jóformán az egész magyar történelemírásból? Miért nem foglalkoztak, foglalkoznak a kutatók, az iszlám korai magyarországi hatásaival, a magyarságnak az iszlám világgal fenntartott kapcsolataival? Miért nem kívánta, vagy nem kívánja manapság sem senki, hogy a történelemtanításunkban megfelelő helyet kapjon a mai tankönyvekben 2 méltánytalanul el- és agyonhallgatott iszlám? De válasz arra a kérdésre is, hogy az évszázadokon keresztül felhalmozódott tévhiteken, előítéleteken, és a botrányt hajhászó sajtóorgánumok hírein kívül, hitelt érdemlő, tárgyilagos információ miért nem áll ma sem az érdeklődők rendelkezésére Magyarországon. A muszlim népek, az iszlám vallás, az iszlám kultúra jelenlétét a 9-10. századi Európában, az egykori nagy Magyarország területén; illetve a magyarok és az iszlám kapcsolatát a későbbi korokban, tárgyilagosan elemző, tárgyaló és összefoglaló mű magyarul eddig még nem jelent meg. E könyv megpróbálja ezt a hiányosságot pótolni, bár az idő rövidsége és a téma nagysága miatt teljességre nem törekedhettünk. A magyarság és az iszlám kapcsolata ugyanis sokkal mélyebb, tartalmasabb és gazdagabb, mint e könyvben elsőre megjeleníteni tudtuk. Egyes események, időszakok további elmélyült kutatást, vizsgálódást, elemzést igényelnek. Könyvünk elkészítésekor elsősorban a mások számára is viszonylag könnyen hozzáférhető hazai, magyar nyelvű forrásokra támaszkodtunk. Az iszlám tanításait alapul véve igyekeztünk kiszűrni azokat a félreértéseket, téves közléseket és következtetéseket, melyek – feltehetőleg – egyes szerzők hiányos ismereteiből származnak, származhattak. Isztambul, 2009. november 20. Ferenci D. Ebubekir 1 Ebben a könyvben az iszlám vallás követőit - a Korán tanítása szerint - mindenütt muszlimnak, muszlimoknak nevezzük: …Ő [Allah] nevezett muszlimoknak benneteket már korábban és [most] ebben a Koránban… (22:78) 2 Itt és most nincs lehetőségünk bővebb fejtegetésekbe, elemzésekbe bonyolódni, de ezzel a témával kapcsolatosan két olyan nagyon érdekes tanulmányt is találtam, melyeket ezúton ajánlok a Kedves Olvasó figyelmébe: http://www.islamonline.net/English/artculture/2005/01/article08-2.shtml, http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2003/1/Mikane.html. (4) Ferenci D. Ebubekir: Magyarok és az iszlám _____________________________________________ Bevezető „Ha a Föld minden fája toll lenne, és a tenger pedig, hét további tengerből táplálva [tinta lenne], Allah szavai akkor se fogynának el! Mert Allah hatalmas és bölcs.” (Korán, 31:27) Mielőtt könyvünk fő témájára, a magyarság és az iszlám kapcsolatára, illetve annak történelmi hátterére és hatásaira rátérnénk, tisztáznunk kell néhány alapvető fogalmat. Először is: az iszlám egyistenhívő vallás - nem pogányság, nem eretnekség és főként nem emberi kitaláció, mint ahogy azt sok hazai tankönyv és más kiadvány, illetve a média napjainkban sugallja. Másodszor: az iszlám nem új vallás. Az iszlámot maga Isten alapította, és kezdete Ádám (AS)3 korára nyúlik vissza. Harmadszor: az iszlám és a nyugati civilizáció közös tőről fakad. Negyedszer: az iszlám az egész világot átfogó vallás, nem korlátozódik egyetlen népre, népcsoportra, vagy egy meghatározott területre, illetve országra sem. Éppen ezért nincs külön arab, török, vagy magyar iszlám. Ötödször: az iszlám vallás – mint összetett társadalmi jelenség – az emberiség közös kulturkincse, amely az elmúlt századok során számos kulturális értékkel gazdagította civilizációs örökségünket. A fentiekből kiindulva lássuk most egy kicsit részletesebben: Az egyedüli Istenben, Allahban való hit 4 az iszlám alaptétele. Ez azt jelenti, hogy Allah Egyedüliségében és Mindenhatóságában kell hinni, és el kell ismerni azt a tényt, hogy egyedül Isten az, akit áhítatosan imádni és szolgálni kell, és csak Őhozzá fordulhatunk segítségért és bűnbocsánatért, bármiféle közbenjáró vagy közvetítő nélkül. Naponta ötször hozzá imádkozunk, és egyedül hozzá fordulunk fohászainkkal is. Allah legfőbb parancsa a monoteizmus, 5 vagyis az Ő kizárólagos szolgálata. Legfőbb tilalma pedig, a politeizmus, vagyis a mással történő társítás. A Korán6 erről a következőket mondja: „Szolgáljátok Allahot, és ne állítsatok mellé semmit társként!”7 Az iszlám szerint az egyedüli Isten neve: Allah.8 Allah ( ) arab szó, amelynek jelentése: „az Isten”. A szó származása az al-Iláh (az Isten) összetételből vezethető le. A legrégebbi sémita 3 Jelentése: Aleihi Szelam, vagyis - béke legyen vele. Ez a kifejezés általában a próféták - Mohamed prófétát kivéve - neve említésekor, azok neve után, a tisztelet jeleként szokták a muszlimok használni. Az iszlám tanítása szerint, Ádám is egyike volt a prófétáknak. 4 A Próféta (Allah dicsérete és békéje legyen vele) mondta: „A hit az, hogy hinned kell Allahban, angyalaiban, könyveiben, küldötteiben, az utolsó napban és az elrendelésben, legyen az akár jó, akár rossz!” 5 A monoteizmus, vagy helyesebb magyar szóval az egyistenhit, azt jelenti, hogy az iszlám vallás követői hívők, tehát semmiképp sem tekinthetők pogányoknak. 6 A Korán [másfajta írásmód szerint: Kor'án, al-Qur'an] Allah, az egyedüli Isten által kinyilatkoztatott Könyvének neve. 114 fejezetből, szúrából áll, melyet Mohamed próféta (Allah dicsérete és békéje legyen vele) kapott Allahtól 23 év alatt. A Koránt mi muszlimok, a kinyilatkoztatás óta arabul recitáljuk, éppen úgy, ahogy azt Mohamed próféta is tette 14 évszázaddal ezelőtt. A Koránt - Mohamed próféta szunnájával együtt - az emberiség számára leküldött egyetlen megbízható útmutatásnak tartjuk. Ez egyben azt is jelenti, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle, sem másféleképpen megváltoztatni nem lehet. 7 Korán, 4:36. 8 Kiejtés szempontjából sokkal helyesebb lenne az Allāh kifejezés használata, de mivel ebben a könyvben a megértést sokkal fontosabbnak tartjuk, mint az elmúlt időszakban kialakult tudományos (vagy kevésbé tudományos) átírások bármelyikét, ezért mindenütt inkább a fenti névalakot használjuk. Az arab nevek, kifejezések átírásakor egyébként, könyvünk további részében is, elsősorban mindig az érthetőségre törekedtünk. Az arab szövegek latin betűs átírása ezért néhány esetben eltérhet a valódi kiejtéstől. Tekintve, hogy e munka inkább ismeretterjesztő jellegű, nem kívántuk sem az un. tudományos átírást, sem más lehetőséget használni. (5) Ferenci D. Ebubekir: Magyarok és az iszlám _____________________________________________ írásokban az istenséget az Il vagy Él szó jelentette. Héber nyelven a Teremtőt Eloah (tbsz. Elohim)-nak nevezik, míg Jézus nyelvén9 az Alaha szó jelentette Istent. Az Allah szó Isten helyes arab elnevezése, mert ez az egyetlen kifejezés, amelynek nincs többes száma és neme. A Korán, amely a tudás legfontosabb forrása a muszlim ember számára, azt mondja: „A ti istenetek egyedüli Isten. Nincs Isten, csak ő, a könyörületes, az irgalmas.”10 A muszlimok ezt az arab kifejezést, mint Isten legmegfelelőbb elnevezését használják. A muszlimok Allahra úgy tekintenek, mint a világegyetemben található összes dolog teremtőjére és fenntartójára, akinek nincs párja,