Dobos János EW., A zentai gimnázium száz éve N (1876.1976) w w P~ U 0 , z кёz і ' ќм ~ 0 ~i{аГSУмL $г о GP ho ~ 2гл ~а Јг цГ ' цт '. ijaгh Ρ ~ А ~~ ~ 2. Л z 2п~ ~ a!a ^"~ JanUd;L w Ху Sгл~, w љ ., ~~~~-o ~. -. ~~ : P N Dobos János A zentai gimnázium száz éve (1876.1976) Dobos János A zentai gimnázium száz éve (1876.1976) „Ut ager, guamvis fertilis, sine cultura fructuosus esse non potest: sic sine doctrina animus. „ („Valamint a szántóföld, bár termékeny, megm űvelés nélkül termést nem hozhat: úgy a lélek sem hozhat oktatás nélkül „) A gimnázium első évkönyvéből Édesanyám emlékének Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre Zenta, 1998 A kötet megjelenését a Magyar Köztársaság M űvelődési és Közoktatási Minisztériuma támogatta. Előszó zernyolcszázhetvenhat október ötödikén, ünnepélyes megnyitó nélkül, szinte észrevét- E lenül kezdődött meg a tanítás a Zenta Városi Községi Gymnasium négy osztályában. A szabadkai, bajai, újvidéki és zombori után ez lett Bács-Bodrog vármegye ötödik gimnázi- uma, amelyet egyelőre négyosztályos algimnáziumként saját erejéb ől nyitott meg a Tisza menti mezőváros. Az első évek a létért való küzdelem jegyében teltek: az iskola fennmaradásáért vívott küzdelem beleszövődött a községi közlegelők felosztásáért vívott késhegyre men ő helyi tár- sadalmi harcba. E mozgalmak kapcsán jut a gimnázium saját épülethez, majd az iskolai kormányzat is felfigyel a délvidéki, nemzetiségek által is lakott területen állandó magyar többséggel működő algimnáziumra, és helyt ad fejlesztési törekvéseinek. A századfordu- lón fejlődik fel az iskola főgimnáziummá, államilag segélyezett községi intézménnyé. Az első világháború után teljesen államosítják, bevezetik a koedukációt — beolvasztván a gim- náziumba a korábbi polgári leányiskolát —, majd 1929-ben négy osztályú algimnáziummá fokozzák le. A második világháború idején ismét súlyos károk érik: a tanulók és taner ők deportálása, besorozása, elmenekülése, gy űjteményeinek, tanszereinek, könyvtárának meg- tizedelése, az épület katonai célú felhasználása stb. A háború utáni demokratikus iskolapolitika idején a gimnázium er őre kap, rövidesen tannyelvi alapon két iskolává osztódik. A reformok els ő hulláma az ötvenes években éri el a gimnáziumot: a kötelez ő nyolcosztályos általános iskola bevezetése megszünteti a gimná- zium alsó osztályait. Ezután rövidesen ismét egyesül a magyar és a szerb tannyelv ű gimná- zium, de az iskolapolitika most a szakiskolák fejlesztését szorgalmazza. Ekkor a gimnázium válik az új középiskolák bázisává, bel őle nőnek ki a szakiskolák, az egészségügyi, a közgaz- dasági és a vegyészeti technikum, amelyeknek épületet, felszerelést és taner őket biztosít az induláshoz. Közben a gimnáziumok reformja is permanens jelleget ölt: cs űrik-csavarják a gimnáziumi tantervet, a rendtartást, az igazgatást, mígnem teljesen leépítik, és végül — éppen a Zentai gimnázium centenáriumán — meg is szüntetik a jobb sorsra érdemes isko- lát. A gimnázium egy évszázados hasznos tevékenysége nem csupán Zenta várost érintette: regionális jellegét már alakulásakor hangsúlyozták, és figyelembe vették. Akkor a Zentai az alsó Tisza-vidék egyetlen gimnáziuma volt. A húszas években alapított óbecsei, majd a hatvanas években megnyílt törökkanizsai gimndzium a zentai vonzáskörét f őként a három szomszédos községre: Adóra, Csókára és Magyarkanizsára sz űkítette le. Habár a zentai gimndzium társadalom-történeti jelent ősége csupán helyi és regionális jellegű, mégis kétségtelen, hogy tanárai és tanulói tevékenysége által dönt ően befolyásolta Zenta, de a szélesebb értelemben vett vidék társadalmi fejl ődésének irányát és ütemét is. Zentán, 1976. július 15-én. 5 Az iskolaalapítója A reformkori Magyarország polgári fejl ődése már a múlt század negyvenes éveiben napi- rendre tűzte az országos középiskolai hálózat kiépítését. E törekvések keretében Bács-Bod- rog megye városaiban —Újvidéken, Zomborban és Szabadkán — gimnáziumok nyíltak. Példájukat a tiszai kiváltságos koronakerület városiasodó helységei —els ősorban Zenta és Óbecse — is követni kívánták, és 1842-ben gimnázium alapítását javasolták a kerületi úri- széknek, de az — nem óhajtván a két mezőváros versengését — korainak ítélte, és elvetette javaslatukat. Így a gimnázium megnyitására még egy teljes emberölt őt kellett várni, míg- nem Zenta, akkor már mint rendezett tanácsú város, 1876-ban gimnáziumot alapított. Zentát városi múltja és földrajzi helyzete is egy kisebb tájegység gazdasági és m űvelődési központjának rendelte. Viszonylag korai említése a történeti kútf őkben (1216), valamint az a tény, hogy a megye els ő szabadalmas városa volt (1506), de legfőképp az itt 1697. szeptember 11-én lefolyt európai jelent őségű csata nagy vonzerőt és érdeklődést biztosított a Tiszára települt kisvárosnak. A török hódoltság után, 1751-ig határ őrvidéki katonai hely- ség, majd mezőváros a szerb lakosság katonai érdemeiért nyert kiváltságos koronakerület ben. Lassú fejlődés után, a XIX. század közepén nyer ismét városi státust, de a magyar polgári forradalom és szabadságharc idején elszenvedett vérveszteségek miatt ismét évtize- dekre visszaesik, és csupán a kiegyezés után gyorsul fel fejl ődése. „Mi volt Zenta még csak fél századdal ezelőtt?" —kérdi Szűcs Lajos, a Gimnázium igazga- tója 1895-ben. Majd így válaszol: „Néhány intelligens családot számláló nagy parasztfalu. A nép fóldmíveléssel és baromtenyésztéssel foglalkozott. A földmívelés a gépek teljes hiánya miatt kezdetleges volt. Csekély számú iparosai, mivel a gyáripar még a jöv ő méhében pihent, jobban boldogultak, mint manapság. A kereskedést jóformán néhdny szatócsüzlet képviselte, mert a mai nagy forgalmú gabonakereskedés csak a g őzhajózás életbelépésével kezdődött Zentán."' A lemaradások-és visszaesések ellenére a Bach-korszakban Zenta 14 987 lakosával a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság hatodik városa; lakosai számával megel őzi Baját (14 507), Nagykikindát (14 557), Pancsovát (11 043) és Újvidéket (10 126), rendezett tanácsát még- is megszünteti a reakció. Z De már az októberi diploma kiadása után (1860) Zentán is addig nem tapasztalt lendülettel indult meg a polgári fejlődés: egyletekés körök alakul- nak — mint például a Casino vagy a Népkör, ahol a város polgári és gazdaparaszti rétege találkozik, tájékozódik országos és megyei ügyekben, véleményt cserél és állást foglal a megyei és a városi közügyek kérdésében, helyesli vagy bírálja a képviseleti vagy a közigazga- tási szervek munkáját. Ilyen közüggyé, megoldásra váró kérdéssé n őtte ki magát Zenta iskolaügye is. Zenta iskoláinak története, annak kezdetei az Árpád-házi királyok uralkodásának idejé- re nyúlnak vissza. Ezek történetét pedig éppen Zenta szülötte — és a gimnázium egykori tanulója — Duddds Gyula írta meg az egész Bács-Bodrog vármegye iskolatörténete kereté- ben. A törökök kitakarodása után az els ő iskolát 1697-ből említik a későbbi források. Ez az iskola a szerb határ őrök gyermekeinek nyitott görögkeleti egyházi iskola volt. 3 A határ- őrvidék felszámolása után, a magyarok újbóli betelepülését követ őleg, 1755-ben létesült a római katolikus, majd közel száz év múlva, 1845-ben a zsidó iskola. Ezek a felekezeti iskolák kezdetben egyosztályos, egytanítós „tanodá"-k voltak. A lakosság számának növe- kedésével azonban az iskolák száma is növekedett. Az iskolák azután Mdria Terézia kігІуnб rendeletével (Ratio educationis, 1777) állan- dósultak. A XIX. század elején még az összes iskolák a mai F ő-téren vagy annak közelében álltak. Az első távolabbi iskola - a Bakay-féle - 1845-ben az Alvégen nyílt meg, majd csak 1861-ben követte a Gombos-féle iskola a mai Ady és V. Ili ć utcák keresztez ődésénél. A város határában kialakult falvak közül pedig el őször Felsőhegy kapott iskolát 1865-ben. A hatvanas évek elején a községi képvisel ő testület a beltéren megnyitotta „Zenta koro- nai szabadalmas város négyosztályú elemi f őtanodá"-ját és két leányosztályt; a Tisza-parton egy vegyes, a Tóparton szintén egy vegyes, a Bakay- (kés őbb: Újtemplomtéri) iskolában pedig egy leányosztály nyílt. Ebben az időben egy-egy osztályban a 200-250 tanuló sem volt ritka- ság, és 6.15 éves gyerekek is járhattak egy osztályba. Így el őfordult, hogy a tanköteleseknek fele sem járt iskolába. A római katolikus lakosságból 1863-ban például 2500 tankötelest 8 írtak össze, de csak 1314- et írtak be, míg a vizsgát kiállott tanulók száma 1864-ben 960 volt, azaz ennyien léphettek „fels őbb osztályba". Különösen siralmas volta helyzet a tanya- világban: itt legfeljebb ha zugiskola működött.5 A hatvanas években a népoktatás országos hálózatának teljes kiépítése az 1848 után elodázott polgári átalakulás halaszthatatlan feladatává vált. Ugyanebben az id őben —mint láttuk — Zenta város is jelent ősen kiszélesítette népiskolai hálózatát. De a népiskola befe- jezése után a polgári vagy gazdaparaszti családok gyermekei — ha volt tehetségük — csak vidéken folytathatták iskoláikat. Így találkoztak Zenta esetében az országos és a helyi tö- rekvések egy, a népiskola utáni — ma középfokúnak mondható — iskolai intézmény létre- hozását illetőleg. Az országos törekvéseket az Eötvös József kultuszminiszter által 1848-ban már beterjesz- tett, de csak két évtized múltán és módosítva törvényer őre emelt iskolapolitikai koncepci- ók képviselték. Ezt a koncepciót leghívebben a hivatkozott 1868. évi XXXVIII. törvény- cikk fejezi ki: lényege a kötelező, állami felügyelet alatt álló körségi, esetleg felekezeti fenn- tartásra épülő, négy- (vagy hat-) osztályos alapszint ű (elemi) oktatás. A nagyobb lélekszá- mú községekben és városokban innen a további képesítés felé nyit