Tolnay Gábor FÖLD – EMBER – TÖRVÉNY Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezõgazdaságának és mezõgazdasági népességének történetébõl a XX. sz. elsõ felében (1895 – 1950) A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. Tolnay Gábor FÖLD – EMBER – TÖRVÉNY Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezõgazdaságának és mezõgazdasági népességének történetébõl a XX. sz. elsõ felében (1895 – 1950) Szolnok, 2004 A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. Szerkesztette: HAJDÚ JÓZSEF Lektorálta: DR. SZABÓ FERENC ISBN 963 9273 23 6 ISSN 1215 – 2285 A kötet megjelenését támogatták: Országos Tudományos Kutatási Alapprogram, XX. Század Intézet, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Békés Megye Önkormányzata Mezõgazdasági Bizottsága, Traditio Humana Alapítvány, Dévaványa Város Önkormányzata, Dévaványai Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület, a személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánló dévaványai polgárok. © DR. MARSI ISTVÁN, DR. TOLNAY GÁBOR, 2004 Kiadja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Felelõs kiadó: Dr. Horváth László megyei múzeumigazgató Tipográfia és borító: Hajdú József Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomdaipari Bt. – Debrecen, 2004 Felelõs vezetõ: Kapusi József Készült: 1000 példányban, 36 (A5) ív terjedelemben Szerkesztõség: 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. ℡ 56/421-602, 56/350-433 [email protected] – [email protected] Feleségemnek ELÕSZÓ Több mint négy évtizede foglalkozom a Nagyatádi-féle földreform történetével. Mos- tani munkámban is folytatom annak a történelmi folyamatnak a bemutatását, amelyet a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezogazdaságának egyes kérdései 1920-1944 között címû munkámban megkezdtem. Nevezetesen azt, hogy egy zárt közigazgatási egységben – akkor Szolnok megyében, most Dévaványán – feltárjam és bemutassam az 1920-as évek földreformjának végrehajtását. Ennek kapcsán részletesen és mélyrehatóan meg kívá- nom ismertetni azokat a helyi és országos eseményeket, amelyek a magyar parasztság két világháború közötti életét motiválták, és amelyek számos ponton az említett föld- reformhoz kapcsolódtak. Ezek a problémák lendítettek tovább a történelmi események követésében, hiszen az 1945-ös földreform és az abból következõ változások, azok feltárása és nyomon követése több fontos és egyedi jelenség megismerésére adott lehetõ- séget. Nem az a célom, hogy megváltoztassam az 1920-as évek földreformjáról a magyar agrártörténetírásban már kialakult képet. De talán bizonyos fokig jobban megismer- hetjük és megérthetjük azt, ha nemcsak a földreform jogszabályi háttere megalkotásá- nak folyamatát, a magyar agrárpolitikában betöltött szerepét vizsgáljuk csupán, hanem magára a törvény végrehajtására is vetünk néhány pillantást. Tudjuk azonban azt is, hogy a földreformmal kapcsolatos jogszabályok – egész jogszabályrendszer foglalkozott vele – nem voltak elég életszerûek, gyakorlatilag még a sok-sok kiegészítés, módosítás ellenére sem nagyon lehetett azokat teljesen végrehajtani. Tudjuk, hogy voltak olyan szervek, személyek, akik valamilyen érdekbõl félresiklatták a jogszabály végrehajtását, visszaéltek vele. Tudjuk, hogy sok esetben a visszaélésekhez még hatósági asszisztencia is társult. Tudjuk, hogy a végrehajtás mélysége, szakszerûsége legtöbb esetben a végrehaj- tást irányító helyi szervek és tisztségviselõk (fõjegyzõk, mezõgazdasági bizottsági elnökök, stb.) felkészültségén, erkölcsi, etikai stabilitásán is múlott. Mindezek ellenére, illetve mindezek miatt is szükséges megismerni és végigkísérni azt a bonyolult jogi és közigazgatási folyamatot, amely során az elkészült jogszabályokból végre föld lett. És hogy közben mennyi sérelem és jogtalanság érte az embert? Ma már alig deríthetõ ki. Pedig akkor is – úgymond – minden az ember, a nemzetalkotó rétegek érdekében történt! Több évtizedes levéltári kutatás során végre találtunk egy olyan karakteres telepü- lést – Dévaványa várost –, amelynek a földreformmal kapcsolatos jogi és közigazgatási iratai a legteljesebb mértékben fennmaradtak – kivéve az 1956-ban az O.F.B. levél- tárában elpusztult dévaványai ítéleteket, végzéseket, határozatokat, bár azok egy része is elõkerült más levéltári fondokból. Ezeket sikerült kiegészíteni a Magyar Országos Levéltár „Z” szekciójában õrzött LEBOSZ-iratokkal (LEBOSZ a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet rövidítése), amelyeket eddig az agrár- történészek nem vontak be a kutatásuk körébe. A levéltári adatokat kiegészítve a helyi sajtóban található és ellenõrzött információval, valamint a memoár-irodalom idevágó köteteivel elfogadható mennyiségû és minõségû dokumentumot sikerült összegyûjteni e bonyolult kérdéskör minél többoldalú bemutatására. Bonyolította a helyzetet az a tény, hogy 1950. január 26-án Dévaványa kivált Jász- Nagykun-Szolnok vármegyébõl és – Öcsöddel helyet cserélve – Békés megyébe került. 7 Ettõl kezdve a különbözõ megyei feldolgozások mostohagyermeke lett e két község, hiszen legtöbbször kimaradtak mindkét megye történeti tárgyú publikációiból. Ez a kutatás szempontjából azt jelentette, hogy az idõhatárok függvényében mindkét megye levéltári anyagát át kellett tekinteni a községi közigazgatási iratoktól a fõispáni bizal- mas iratokig. Ez a meglehetõsen nagy mennyiségû forrás- és dokumentumanyag a megfogalmazás tekintetében is nehéz feladat elé állított. Kérdésként merült fel bennem, hogy hogyan lehetne közreadni ezt az anyagot úgy, hogy Dévaványa lakosai – akik élénken érdeklõd- nek városuk múltja iránt – és a tudományos feldolgozás számára egyaránt hitelesen dokumentált, hivatkozásokkal alátámasztott adatok alapján készített tanulmány kerüljön kiadásra. Hiszen ezeket a kérdésköröket tömörítve két szerzõi ív terjedelem- ben is elõ lehetne adni, de akkor hová tûnik az a sok apróbb-nagyobb momentum, név, esemény, ami az alapját és az életanyagát jelenti Dévaványa lakossága számára a szülõföldhöz való kötõdésnek. A másik szempont a „sine ira et studio”-elve volt, ami befolyásolta a döntésemet a megformálás kérdésében. Elvem: a források tárgyilagos ismertetése ne befolyásolja az olvasót az ítéletalkotásban. Ebben az elõadásmódban az olvasó félrevezetés nélkül alkothat ítéletet, vonhat le következtetéseket. Ezért próbálok – tudatosan – egy kevésbé gyakori, dokumentum-centrikus mûfajjal kísérletezni, amelyet életközelibbnek és ezzel megfelelõbbnek találtam a forrásanyag közreadására. A fentiek figyelembe vételével döntöttem a „regesztás elõadásmód” mellett, amely egy forráskiadvány esetében elfogadhatónak tûnt. A szokásosnál gazdagabb tényanyag bemutatását többek között a helyi, a dévaványai érdeklõdés is indokolja. De végsõ érvként a választott mûfajból következõ részletesség követelménye volt az, ami miatt a regesztás elõadásmód mellett döntöttem. E mû így nem más, mint a levéltárakból elõk- eresett és a korabeli sajtóból kigyûjtött anyag feldolgozása és egy gyakorlati jellegû for- ráspublikáció ötvözete, egy elemzésekkel kísért, regesztákból álló, fejezetekbe szerkesztett for- rásgyûjtemény. Elsosorban leíró jellegû – a dokumentumok részletes kivonata miatt – kevés, de ebben a mûfajban elégségesnek tûnõ, értékelõ megfogalmazás kíséretében. Bízom benne, hogy a „szakma” is elfogadja eredménynek e kísérleti elõadásmódot. Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni az OTKA Irodának, hogy a T 019540. számú kutatással lehetõséget teremtettek számomra Dévaványa levéltári anyagának kiaknázására. Köszönöm a XX. Század Intézetnek, hogy az M11/387/01.03.20. számú megállapo- dással biztosított támogatással lehetõvé tette számomra Dévaványa teljes levéltári anya- gának a feltárását. Köszönöm a Dévaványai Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesületnek és elnökének, Hajdú Józsefnek önzetlen és nélkülözhetetlen támogatását. Köszönettel tartozom dr. Marsi István geológusnak, aki bevezetõ tanulmányában bemutatta szülõvárosa, Dévaványa környékének természeti viszonyait. Nagyra becsülöm önzetlenségét, segítõ magatartását, amikor egy bölcsész által jegyzett monográfiához rendelkezésre bocsátotta a maga természettudományos ismereteit. Köszönettel tartozom dolgozatom lektorának, dr. Szabó Ferencnek, hosszú ideig volt levéltárosnak, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága nyugalmazott igazgatójának. Már a dolgozat kutatási periódusában igen sok esetben felhívta a figyelmemet egy-egy 8 olyan forrásra, amelyet hasznosítani tudtam. A megfogalmazás során szakmai útmu- tatásával serkentett a továbbhaladásra, vállalkozott a kész munka áttekintésére. Hálával köszönöm sok-sok fáradozását. Köszönöm az átkutatott forrásokat õrzõ levéltáraknak – a Magyar Országos Levéltár- nak, a Békés Megyei Levéltárnak, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak – valamint a múzeumoknak és könyvtáraknak, hogy mindig nagy szakmai hozzáértéssel és fárad- ságot nem kímélve segítették munkámat. Köszönöm a dévaványai Bereczki Imre Helytörténeti Gyûjtemény igazgatónõjének – Murányi Magdolnának segítségét. Köszönöm dr. Pallaghy Sándornak és feleségének, vala- mint Vass Károly mérnök úrnak, hogy a dévaványai nevek és határnevek útvesztõin átve- zettek. Bevallom, hogy az utóbbi idõben, amikor Dévaványa város történetével intenzíven foglalkoztam, megfogott az ott élõ emberek közössége, egészséges életszemlélete, szor- galmassága és összetartó ereje. Ezek közül az utóbbit emelem ki legjobban, mert össze tudtak tartani akkor, ha a község, a város érdekeirõl volt szó. Ez nagy dolog volt már a XX. század elsõ felében is, ezért Dévaványa elhunyt polgárai emléke elõtt mély tiszte- lettel fejet hajtva, példájukat ajánlom az utókor figyelmébe. Ugyancsak ajánlom szerény dolgozatomat a város mostani lakosságának