Megbékélés Kápolna építésének története A kápolna építésének története beágyazódik a Beremendi -domb elbányászásának folyamatába. Létezése ugyanakkor összefügg a visszamaradó terület jövőbeni hasznosítására vonatkozó elképzelésekkel. A dombot szőlőhegynek neveztük, teljesen körbefonták a szőlő ültetvények, gyümölcsösök, zöldségkertek, pinceházak. A korabeli térképek szemléltetik, hogy a római kortól az itt élő közösség megélhetésének egyik pillére a domboldal volt. Bányászattal ezek a természeti adottságo k pótolhatatlanul eltűnnek. Napjainkban is a Beremend közvetlen környezetéhez tartozó - a bányászattól megkímélhető területek- megtartásáért és a leművelt felszín közösség számára történő hasznosításáért kell dolgoznunk. Az 1995-től jogerős 2841/4/1994. "BEREMEND" bányatelek szerint új lehetőségek adott a célok elérésére. Az ötvenes évek térképen látható162 hold és 216 négyszögöl szőlőterületből csak töredék maradt meg. Az 1960-as évek második felében született meg a döntés új cementgyár építéséről. Még működött az „öreggyár" a falu utcái között. Sodronykötél-pálya, kisvasút, nagyvasút kötötte össze a bányával. A kőbánya és a márgabánya hozzásimult a falu középső szakaszához. A nyersanyag kitermelése kis területen folyt, nem korlátozta a lakosság zártkerti gazdálkodását. http://xn--megbklskpolna-beremend-82b1qbb.hu/galeria/100 Az akkor érvényben lévő bányatelek és rekultivációs terv lehetővé tette volna a domb 100 -as szint feletti részének teljes lebányászását. Csak a Hegyalja és a Táncsics utca maradt volna a szőlőhegyből, és É-i, K-i, D-i oldalon a környező szántóföldekig terjedt volna a bányagödör. Tetézte a problémát, hogy az 1980-as évek elején betartották azt a törvényi előírást, miszerint a bányatelek határán kívül 500 m-es sávban építési korlátozás volt. Az akkor készített rendezési terv ezen építési tilalmat feloldotta, mivel a bánya vállalta, hogy új robbantási technológiával „megkíméli" a falut további robbantási károktól. Párhuzamosan százával zajlottak a robbantási károk peres ügyei. http://xn--megbklskpolna-beremend-82b1qbb.hu/galeria/101 Az új cementgyár 1972-ben megkezdte a működését és az évente 1.5 millió tonna nyersanyag kitermelése új helyzettel szembesítette az itt lakókat: gazdagodik a falu- fogy a Beremendi-domb! Az új gyár büszkesége volt, és maradt is a magyar cementiparnak /CEMÜ/. Az országos vállalatnak elegendő tőkéje volt újabb gyárak építésére - Vác, Hejőcsaba, Bélapátfalva /ez utóbbit már le is bontották/ - az ország meg eladósodott a 80-as évek végére. Központi döntés alapján a gyár megkezdte valamennyi zártkert felvásárlását, hogy a későbbiekben ne legyen akadálya a teljes domb lebányászásának. A kisajátítások leállítása érdekében, mint tanácstag, ekkor kezdtem foglalkozni a problémával. A dokumentumokból megismerhetők azok a gazdák, akikkel összefogva szerettük volna megállítani a területek felvásárlásának folyamatát. A tárgyalás ok végén a gyár tájékoztatta a tanácsot, hogy a korábbi elképzelés szerint leművelik a déli -keleti zártkerteket, legfeljebb késleltetik az ütemet. Sőt a tanács hozzájáruló nyilatkozatot adott a kisajátításhoz! Ekkor határoztam el véglegesen, hogy indulok az önkormányzati választáson. Polgármesteri programomban kiemelt helyen volt, hogy a környezetvédelem területén és a Beremendi -domb elbányászásának szinte minden korlátot nélkülöző 1972 -es bányatelek jogosítványok módosításában kezdeményező szerepet vállalok. http://xn--megbklskpolna-beremend-82b1qbb.hu/galeria/102 Az 1990-ben létrejött önkormányzat képviselőtestületével elhatároztuk, hogy új bányatelek kialakítását kérjük. Megmentjük a D-i zártkerteket, és részletes terveket dolgoztunk ki a lebányászott terület újrahasznosítására. Helyi védettség alá vontuk az érintett területet, ennek hatására kapcsolódott be a gyár vezetése az új bányatelek kialakítására vonatkozó elképzelések megvalósításába. Közösen felkért szakértők készítették a szakmai anyagokat. A testületnek döntéseiben mérlegelni kellett, hogy a lehetőségek határán belül minél nagyobb felszín maradjon meg cserében: ne lehetetlenüljön el a cement- és mészgyártás nyersanyagellátása, ne legyen akadálya a privatizációnak, ne gátolja a gyár fejlesztését. A képviselők - Adriányi Zoltán, Czérna Sándor, Gőb Gizella, Halász Antal, id. Orsokics István, Ronta László, Sill Géza, Varga Dezső, Vörös Miklós és Zsifkovics István - partnerek voltak Beremend jövőjét alapvetően meghatározó munkában. Nádoriné dr. Rochi Éva jegyző profi munkát végzett a rendeletek előkészítésében. Dobi Éva színvonalas jegyzőkönyv készítésének, Bíró Lajosnak , Torjanácz Annának, Zsiliszky Zoltánnak és Szabó Szilviának-a Beremend Újság megjelentetésével- köszönhető az események archiválása. Az amatőr felvételeket döntően Veres Gyula készítette. A VHS kazettákat Buknicz Balázs digitalizálta és Benedek Sándor közreműködésével készült a Beremend TV-ben a „Közelmúlt története" című sorozat. Délszláv háború -menekültek Beremend 1991 augusztus 21.-én -Il.János Pál pápa pécsi látogatását követő napon- szembesült Dél- Baranya területén zajló háborús eseményekkel. Vadászrepülők a falu déli területe felett fordultak vissza és lőtték ki rakétáikat Petárda (szomszéd horvát falu) főterére. Magam is szemtanúja voltam családommal és nálunk vendégeskedő német rokonainkkal, amikor vasárnapi ebéd után a kertünkben sétálva néztük a fejünk felett zajló hihetetlen látványt. Perceken belül az alsó falusiak kiszaladtak az utcára és beszélgettünk a látottakról. Éjszaka már kopogtattak is a menekültek Horváth József Újbezdán ( szomszéd magyarok lakta település Horvátországban) elöljárója vezetésével. Előző napokban már egyeztettünk a befogadás terveit. Azóta kapcsolatban voltunk, hogy korábban 1990 október 23-án kinyílt egy napra a határ. A petárdai sokácok, újbezdáni magyarok gyalogosan jöttek az ünnepségre. Kitettük a horvát kocká s zászlót a községháza homlokzatára. Akkor még Jugoszlávia egységes volt és mi nem tudtuk, egy év múlva szétlövik az országot. Ilyen körülmények kíséretében kezdtünk hozzá a rendszerváltáshoz és sajnos évekig tartott a menekülés. A határmenti településekhez hasonlóan beremendiek is szoros kapcsolatba kerültek a Drávaszögben otthonaikat hagyó sorstársakkal. A határ nyitása helyett aknazár volt a határon. A leendő kápolna helyszínéről pedig szemmel látható volt a háború- erről meséltem Csete Györgynek. A dokumentációkban olvashatók Tausz Imre, Zsilinszky Zoltán, Csörgits József írásai a Beremend Újság hasábjain. A kapcsolatfelvételből szoros kötődés alakult az eszéki-rétfalusi Petőfi Népkör és Beremend között. Torjanácz Anna , Ronta László,Vörös Miklós aktív szervezői voltak a menekültek segítésének. A népkör énekkara rendszeresen fellépett a falu rendezvényein. 1991 tavaszán a határnyitás volt a fő célkitűzés. Felvettem a kapcsolatot Gjepan Camagejevac Valpovo polgármesterével. Vele gimnazistaként ismerkedtem meg a siklósi és valpovoi gimnázium közötti diáksport találkozókon az 1966-68-as években. Az első nagy rendezvényt majáliskor a sportpályán tartottuk. A szórakoztató műsorok mellet fonto s találkozó volt a sportklubban: A találkozót megelőző tárgyalás Találkozó a sportklubban A tanácskozáson egymással szemközt ültek le a horvát delegáció tagjai barátom vezetésével és Jugoszlávia pécsi főkonzulátus. Mi vendéglátók középen. Téma a határnyitás volt. Akkortájt már robbanás előtti helyzet volt a határ déli felén. A Drávaszög katonai megszállása hamarosan bekövetkezett. Legközelebb barátommal novemberben találkoztunk Harkányban. Megszerveztük Baranya-megye és Szlavón területek vezetőinek találkozóját. A határőrizeti, rendőrségi, állat-és növényvédelmi szakhatósági ,egészségügyi és polgárvédelmi vezetők megbeszélték hogy a szlavón területek esetleges megszállásakor a menekülés szervezett módon történjen. Szerencsére ez nem következett be a nemzetközi csapatok közbelépésének köszönhetőnek. https://www.youtube.com/watch?v= ZgafVhCcKk&t=1612s http://xn--megbklskpolna-beremend- 82b1qbb.hu/galeria/103 Beremendről elszármazottak találkozója https://www.youtube.com/watch?v=rBQF9a2FxE0&t=6s 1991-es év másik történése a Beremendről kitelepített svábokkal való kapcsolatfelvétel illetve a világháború idején Beremendre menekített Hamburg környéki iskolások találkozója. Steibler Sándornak köszönhető a nemzetiségi találkozók létrejötte és későbbiekben a kápolnához kapcsolódó munkában is sokat dolgozott a német kapcsolatok területén. Támogatója és lakója volt az idősek otthonának, sajnos már meghalt. Beremendről „elűzése" külön történet. A munkához később csatlakozott Horváth Mária. Mindketten sokat fáradoztak a Wiesensteig - Beremend iskolai kapcsolatok fenntartásáért. Erről külön fejezet szól. A hamburgiakkal való kapcsolatfelvétel egy véletlen találkozásnak köszönhető. 1990-ben mint tanácstag mentem a községházára és az utcán tőlem kérdezte pár német hogy tudom -e hol lakhatott valamikor egy „Kádi-néni és Toncsi-bácsi" aki vasutas volt és ők 50 évvel ezelőtt náluk laktak mint háború elől odamenekített német gyerekek. Mondtam: „Nem tudom de kérdezzük meg anyukámat ő biztos tudja" Találkoztunk is a Kiss Ernő utcában. Anyukám rövid beszélgetés után (svábul) rávágta : „A keresett család a Tényiék akik ebbe az utcában 10 házzal feljebb l aktak és jól emlékszem a gyerekre." Micsoda véletlen kapcsolatfelvétel! Az egyik kis iskolás, Ernst Engemann, szüleivel való levelezés másolatát átadta nekem. Több mint 100 levél tartalmát javaslom feldolgozni, milyen volt az iskolások élete Beremenden 1943-1944-ben. A levelek itt tekinthetők meg: www.dropbox.com/sh/tdqdf6vyz6nzg79/AABa61mAM6TzGC9JIZIda6t1a?dl=0 A