1919 A Magyarországi Tanácsköztársaság és a kelet-európai forradalmak KELET-EURÓPAI TANULMÁNYOK V. STUDIA EUROPAE ORIENTALIS V. Sorozatszerkesztõ: KRAUSZ T AMÁS A SOROZATBAN EDDIG MEGJELENT KÖTETEK: A történetírás új tendenciái a rendszerváltás után Kelet-Európában (Szerkesztette: CSAPLÁR-D EGOVICS K RISZTIÁN és KRAUSZ T AMÁS) A játék hatalma: FUTBALL–PÉNZ–POLITIKA (Szerkesztette: KRAUSZ T AMÁS és MITROVITS M IKLÓS) 1968: Kelet-Európa és a világ (Szerkesztette: BARTHA E SZTER és KRAUSZ T AMÁS) Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után (Szerkesztette: JUHÁSZ J ÓZSEF és KRAUSZ T AMÁS) 1919 A Magyarországi Tanácsköztársaság és a kelet-európai forradalmak Szerkesztette KRAUSZ T AMÁS és VÉRTES J UDIT L’Harmattan Kiadó–ELTE BTK Ke let-Eu ró pa Tör té ne te Tan szék Budapest, 2010 Készült az ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék Mûhelyében A kötet megjelenését támogatta az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért © L’Harmattan Kiadó, 2010 © ELTE BTK Ke let-Eu ró pa Tör té ne te Tan szék, 2010 © Szerzõk, 2010 L’Harmattan France 7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 L’Harmattan Italia SRL Via Bava, 37 10124 Torino–Italia T./F.: 011.817.13.88 ISSN 1789-8641 ISBN 978 963 236 224 3 A kiadásért felel Gyenes Ádám és Krausz Tamás A kiadó kötetei megrendelhetõk, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. Tel.: 267-5979 [email protected] www.harmattan.hu Felelõs szerkesztõ: Krausz Tamás Olvasószerkesztô: Bartha Eszter Nyomdai elõkészítés: Kardos Gábor Borítóterv: Nemes Péter Nyomdai kivitelezés: Robinco Kft. Felelõs vezetõ: Kecskeméthy Péter TAR TA LOM JEGY ZÉK Szerkesztõi elõszó • 7 Ormos Mária: A Tanácsköztársaság nemzetközi környezete • 9 Hajdu Tibor: A Tanácsköztársaság mint a közép-európai forradalom része • 17 Pók Attila: A Tanácsköztársaság helye a magyar történelemben • 25 Krausz Tamás: Lenin és a Magyarországi Tanácsköztársaság • 35 André Mommen: Jenô Varga and the economic policy of the Hungarian Soviet Republic • 46 Gareth Dale: 1918–19 in the development of Polanyi's political thought • 140 Christopher Ford: The Independentist Ukrainian Marxists and Soviet Hungary, allies for Ukrainian Self-Government in 1919 • 170 Vörös Boldizsár: Történelmi személyek – új rendszerekben • 218 6 • T ARTALOMJEGYZÉK Kende János: Az önigazgatás kezdeményei a Tanácsköztársaságban • 237 Ljudmila Bulavka: Szovjet szellem kontra orosz lélek? • 243 Tamás Gáspár Miklós : Észrevételek a kommünrôl • 252 A kötet szerzôi • 300 SZERKESZTÕI ELÕSZÓ A rendszerváltás óta a magyar történetírás nem fordított komolyabb figyelmet a Magyarországi Tanácsköztársaság történetére. E témakör sor- sa jobbára ugyanaz volt, mint általában a 20. századi forradalmaké. Vagy- is a tanácsköztársaság történetét még a szakszerûség igényével fellépô tör ténelemkönyvek oldalain is úgy világítják meg, mintha a magyar tör té- ne lem tôl valamiféle idegen jelenségrôl lett volna szó. Komolynak látszó történészek is azzal foglalatoskodnak, hogy a tanácsköztársaság történe- tét belekényszerítsék – a kordivatnak megfelelôen – az erôszak és a ter- rorizmus narratívájába. A tanácsköztársaság kikiáltásának 90. évfordu- ló ja alkalmat nyújtott arra, hogy az ELTE Kelet-Európa Története Tan- szék és a Ruszisztikai Központ konferenciát rendezzen a forradalmi kí- sérlet tör té netérôl, melyre 2009. március 20-án került sor a Kossuth Klubban szép szá mú hallgatóság elôtt. A kötet oldalain feltárul a tanács- köztársaság ke letkezésének és evolúciójának nemzetközi-politikai hát- tere, nemzetközi jelentôsége, a nemzeti érdekek katonai-politikai védel- me, a munkásönigazgatás és a közösségi kísérlet politikai-gazdasági és intellektuális hagya téka. A témakör legkiválóbb hazai kutatói mellett külföldi, angol, belga és orosz kutatók is felléptek a konferencián, jelezve, hogy a magyar ta nács- köz társaság egy nemzetközi politikai összefüggésrendszer és a helyi, nem- zeti feltételek egyidejû terméke volt és tapasztalatai is csak ilyen konstellá- cióban közelíthetôk a tudományosság igényével. Bár egy konferencia meg haladhatja a korszellem korlátait, mégis igazi jelentôsége abban rejlik, hogy az ott született vizsgálódások, új eredmények, gondolatok mennyi- ben ha tolnak be a magyar szellemi életbe. E hatás kedvéért is amellett döntöttek a szerkesztôk, hogy a külföldi kutatók számára helyt adnak az elôadások olykor rendkívül terjedelmes átdolgozásának és kiegészítésé- 8 • S ZERKESZTÔI ELÔSZÓ nek, mint André Mommen belga kutató esetében, aki Varga Jenô poli- tikai és közgazdászi pályafutásával foglalkozik. A szövegeket az eredetileg elhangzott nyelven, magyarul vagy angolul publikáljuk. Ormos Mária A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KÖRNYEZETE A Tanácsköztársaság létértelmét évtizedeken át szereplôinek a belpoliti- kai problémák megoldására irányuló elkötelezettségében, valamint in- ternacionalista, a világforradalom végbemenetelére irányuló várakozá- sában látták a történetével foglalkozó marxista-leninista alkotók. A maga idején azonban a békekonferencia vezetô politikusai egyetértettek abban, hogy hátterét a nemzeti elkeseredés alkotta. Ma azt mondhatjuk, hogy a kormányzótanácsot alkotó két pártnak kétségtelenül voltak társadalom- politikai elgondolásai, azonban vitathatatlanul fûzôdtek várakozások, ha nem is a világméretû, de a korábbi Ausztria-Magyarország területének egy részén kirobbanó forradalmi megmozdulásokhoz. A szociáldemokrata- kom mu nista koalíció megalakulásának legfontosabb motívumát mégis valóban a nemzeti kétségbeesés alkotta. Ezt maga Kun Béla nyilvánosan is elismerte. A Tanácsok Országos Gyûlésén június 19-én többek között kijelentette, hogy a Vix-jegyzék, amely az antant csalárd pacifi zmusának a kifejezôdése volt „nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi itt a hatalmat békésen, vér nélkül elfoglalhattuk, és ezért mi tulajdonképpen hálásak kell hogy legyünk az antant-imperalizmusnak”. 1 De kifejezték e gondo- latot a Leninhez intézett üzenetei is. Az MSZDP-nek volt ugyan egy olyan baloldali szárnya, amelynek ra- dikalizmusát elvileg ettôl akár függetlennek is fel lehet fogni, a döntést azonban azok a meghatározó személyiségek hozták meg – Böhm Vilmos és Kunfi Zsigmond – akik úgy vélték, hogy az ország súlyos helyzetén csak abban az esetben lehetséges segíteni, ha oldalukra szólítják az orosz bolsevik vezetést, és mindenekelôtt megszerzik az oroszországi Vörös Hadsereg katonai támogatását. Böhm Vilmost eme elgondolásában meg- 1 Idézi: Zeidler Miklós (szerk.): Trianon. Osiris Kiadó, Budapest 2003, 79. o. 10 • O RMOS M ÁRIA erôsítették a katonai vezetôk, akikkel 1919 eleje óta szoros kapcsolatban állt. 2 Mivel Kárpátalja még magyar fennhatóság alatt állt, az Északke- leti Kárpátokban a katonai érintkezésnek tárgyi akadálya egyelôre nem volt, és pillanatnyilag jelentôs vörös erôk mozogtak a közeli térségben. Hozzáteszem ehhez, hogy Landler Jenô, a szociáldemokrata baloldal leg- jelentôsebb személyisége, akinek a koalíció kialakításában szintén jelen- tôs szerep jutott, a megalakulást követô közeli napokban kifejezetten nem- zeti alapon szállt szembe Kun Bélával amiatt, hogy ô, Kun Béla Smuts tábornokkal szemben hajlandó volt elismerni a belgrádi katonai konven- ció ban kijelölt demarkációs vonalat, amely levágta a magyar területrôl a Székelyföldet. Kijelentette, hogy a Tanácsköztársaság nem hagyhatja magára a székelyeket, és ô közölni fogja velük, hogy Kun kijelentése nem érvényes. 3 Könnyû volt belátni, hogy a bolsevik vezetôk megnyeréséhez az ország- nak nem Károlyi grófra, hanem Kun Bélára, Lenin személyes isme rôsére van szüksége. Hamar kiderült azonban, hogy Leninnek – Trockij állás- pontjától eltérôen – Magyarországra sokkal kevésbé van szüksége, mint amennyire fontosnak véli a Don-vidéket. Az elsô nagy csalódást Buda- pesten Lenin táviratai váltották ki, amelyekbôl – kimondatlanul – kide- rült, hogy a Vörös Hadsereg fellépése a magyarok oldalán sem a közvet- len kapcsolatfelvétel útján, sem azon a másik elképzelhetô módon, hogy Szov jet-Oroszország megtámadja Romániát, nem fog bekövetkezni. Le- ninnek stratégiai szempontból és saját, egyelôre kezdetleges államhatal- ma megvédelmezése szempontjából kétségtelenül igaza volt. Miután a Vö- rös Hadsereg szerfelett gyorsan Délnek vette az útját, és már azzal fenye- getett, hogy az Odessza környéki szövetséges csapatokat is kiszorítja, a bé kekonferencia Legfelsôbb Tanácsa 1919. március 25-én úgy döntött, 2 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Októberi forradalom. Proletárdiktatúra. Ellenfor- radalom. Verlag für kulturpolitik, München 1923. 240-241. o. Stromfeld Aurél, Tombor Jenô ezredes (élete végén, 1945/46-ban honvédelmi miniszter), valamint Kratochwill Károly ezredes egybehangzóan ellenezték a Vix-jegyzék elfogadását, és Tombor javasolta az orientációt Oroszország felé, valamint a megegyezést a kom- munistákkal. Kratochwill közölte, hogy a Székely Hadosztály elfogadás esetén sem hajtja végre a Vix-jegyzék követelményeit. 3 Ormos Mária: Kun Béla, a külügyi népbiztos. Világtörténelem – magyar történe- lem. In: Milei György (szerk.) Kun Béláról. Tanulmányok, Kossuth Könyvkiadó, Bu- dapest 1988, 236. old. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KÖRNYEZETE • 11 hogy egyrészt felszámolja a támaszpontot és kivonja az angol–francia fl ot- taegységet a Fekete-tengerrôl, másrészt felhagy Gyenyikin tábornok tá- mogatásával, és a neki szánt, már úton lévô nagy katonai szállítmányt átirányítja Iasiba. A felszabadult katonai egységek nagy részét szintén Ro- mánia rendelkezésére bocsátották. A bolsevik vezetés stratégiája magyar szempontból kettôs