SIMON ZSOLT A „WIENER KLANG” A HANGSZEREK ÉS MUZSIKUSOK SZEREPE A BÉCSI HANGZÁSBAN DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2009 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola A „WIENER KLANG” A HANGSZEREK ÉS MUZSIKUSOK SZEREPE A BÉCSI HANGZÁSBAN SIMON ZSOLT DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2009 I Tartalom I. Bevezetés...........................................................................................................III II. A „Wiener Klang” ............................................................................................1 1. Létezik-e a bécsi hangzás? ...........................................................................2 1.1. Mit jelent a bécsi hangzás?...................................................................2 1.2. Létezik-e a bécsi hangzás?....................................................................2 1.3. A bécsi hangszerek ...............................................................................3 1.4. A hangzás tudományos kutatása...........................................................3 1.5. Muzsikusok a bécsi hangzásról ............................................................4 2. A bécsi hangszerek.......................................................................................11 2.1. Rézfúvós hangszerek ............................................................................11 2.1.1. A bécsi kürt...................................................................................11 2.1.2. A bécsi trombita............................................................................29 2.1.3. A bécsi tuba...................................................................................47 2.1.4. A harsona Bécsben........................................................................55 2.2. A bécsi üstdob ......................................................................................56 2.3. A fafúvós hangszerek ...........................................................................74 2.3.1. A bécsi oboa..................................................................................74 2.3.2. A bécsi klarinét .............................................................................85 2.3.3. A fagott Bécsben...........................................................................96 2.3.4. A fuvola Bécsben..........................................................................101 2.4. A bécsi vonóshangszerek......................................................................102 3. A bécsi hangzás kialakításának és ápolásának legfontosabb intézményei...112 3.1. A Bécsi Filharmonikusok .....................................................................112 3.2. A Bécsi Szimfonikusok ........................................................................121 3.3. A Musikverein ......................................................................................127 3.4. Institut für Wiener Klangstiel (Musikalische Akustik) ........................133 4. Összegzés.....................................................................................................135 III. Függelék ...........................................................................................................139 1. Interjúk: ........................................................................................................139 1.1. Fischer Ádám........................................................................................139 1.2. Medveczky Ádám.................................................................................145 1.3. Josef Bammer .......................................................................................147 II 1.4. Robert Schagerl ....................................................................................151 1.5. Karl Brelmaier ......................................................................................155 1.6. Gerhard Zechmeister ............................................................................158 1.7. Josef Mayerhofer ..................................................................................160 1.8. Kiss Beatrix ..........................................................................................163 1.9. Gerald Fromme.....................................................................................165 1.10. Michael Vladar ...................................................................................167 1.11. Martin Klimek ....................................................................................170 1.12. Thomas Jöbstl és Thomas Bieber .......................................................175 2. Képek és ábrák jegyzéke ..............................................................................177 3. Bibliográfia...................................................................................................180 III I. Bevezetés A téma és annak kutatása a disszertációtól függetlenül, pontosan húsz éve érdekel. 1989-óta dolgozom Ausztriában, mint zenekari muzsikus és tanár, azóta a bécsi hangzás a mindennapi munkám része. Az eltelt idő alatt sokat változott a véleményem a témáról, amiben valószínűleg a környezet formáló hatásának is jelentős szerepe van, de a bécsi hangzásról és hangszerekről alkotott véleményemre a saját tapasztalatom és gyakorlatom mindenképpen nagy hatással van. Az objektív rátekintést segíti, hogy más kultúrán, iskolán, hangszeren nevelkedtem, így kívülállóként, de mégis a helyi sajátosságok birtokában mondhatok véleményt. Azt, hogy a kívülálló könnyebben fogalmaz meg bizonyos jellegzetességeket, és különbségeket bizonyítja, hogy több osztrák interjú alanyom nehezen tudott összehasonlítást végezni, mert csak a saját hangszerét, zenekarát ismerte. A „mitől szól itt másképp?” kérdés mindig izgatott, amire a trombita kérdésében már a dolgozat megírása előtt is tudtam a választ, de a bécsi hangzás tekintetében a tapasztalaton kívül – a legtöbb osztrák kollégához hasonlóan – nem rendelkeztem átfogó konkrét ismeretekkel. Jellemző a téma bonyolultságára, hogy minden osztrák zenész beszél róla, tudja, hogy a jellegzetes bécsi hangzás létezik, amit a hangszeren a legtöbben meg is valósítanak, de nem tudják megfogalmazni, hogy mitől lesz egy hang, egy akkord vagy egy zenemű előadása „bécsies”. Külföldön nagyon sokan ismerik a Bécsi Filharmonikusokat, ha máshonnét nem, az Újévi Koncert közvetítéséből, viszont nagyon kevesen tudják, hogy ez a zenekar másfajta hangszereken játszik. A Bécsi Opera és a Bécsi Szimfonikusok zenekara is világhírű, de a külföldi zenész kollégák is legfeljebb annyit tudnak, hogy ott bécsi kürtön játszanak, amivel nagyon sokat lehet gikszerezni, és másfajta oboán, aminek az elején kidudodrodás van. Számomra négy meghatározó élmény miatt lett fontos a bécsi hangzás, és a bécsi hangszerek megismerése. Egyetemi diplomám előtt fél évvel kaptam meg az akkor általam legjobbnak vélt zenekari trombitát, egy amerikai gyártmányú Bach Stradivarius 37 ML modellt. Akkoriban Magyarországon minden zenekarban Bach-trombitákon játszottak, de az egész világon is nagyon sokan használták őket. Friss diplomásként, kiváló hangszerrel a kezemben nagy önbizalommal érkeztem a próbajátékra Ausztriába, ahol az állást megkaptam, de közölték velem, hogy szerezzek be másik hangszert, mert itt „jazz trombitával” nem lehet játszani. Mérhetetlenül felháborodtam, hiszen ha a világ legjobb zenekaraiban megfelel, akkor Ausztriában miért nem? Természetesen – az akkor általam még nem igazán ismert – bécsi IV hangzásra való tekintettel, és a zenekar vezetőségének döntése miatt vásároltam bécsi trombitát. A bécsi hangzás iránti fenntartásaimat fokozta munkám kezdetén, hogy olyan zenészek is a bécsi hangzásra hivatkozva tartották magukat jó zenésznek, akik e hangzáshoz hozzátenni nem, csak azon rontani tudtak. Évekkel később a budapesti Zeneakadémián egy magyar zenekar hangversenyét hallottam, ahol a rézfúvós hangzás meglepett, és háromévi ausztriai munka után szokatlan volt. Ez volt az első élmény, amikor éreztem, hogy a bécsi hangzás egy létező, valamiben más és nagyon szép hangzás. A teljes bizonyosságot a „Wiener Klang” kérdésében és motivációt a téma kutatásához egy koncert hozta meg: 2003. március 24-én Bécsben a Musikverein Nagytermében a Bécsi Filharmonikusok hangversenye. A koncertet Zubin Mehta dirigálta, a programban többek közt Haydn Esz-dúr trombitaversenye hangzott el Hans Peter Schuh, a Filharmonikusok szólamvezető trombitásának előadásában. A terem, a zenekar, karmester, a szólista, a trombita olyan különlegesen szép hangzást produkált, hogy azonnal több kérdés is megfogalmazódott bennem. A mitől, hogyan, miért, miért itt kérdések azóta egy kérdéssé álltak össze: mi a bécsi hangzás? A harmadik fontos élmény, ami a témaválasztásomat befolyásolta és a dolgozat célját is megmagyarázza: a magyarországi országos trombitástáborban az egyik tanár kolléga büszkén újságolta, hogy egy svéd professzor kurzust tartott náluk, és ő milyen szenzációsan tanítja a Haydn-Trombitaversenyt. De miért egy svéd, és miért nem egy osztrák tanítja a Haydn- Trombitaversenyt? Ekkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a magyar trombitások – annak ellenére, hogy kiválóak és a világ összes módszertanát és szólistáját ismerik – teljességgel tájékozatlanok az osztrák trombitálás hagyományait, jelenét és színvonalát illetően. Ez – a dolgozat írása közben, a magyar kollégáktól való információk szerzése alapján kiderült – más hangszereknél is így van. A magyar határtól száz, Budapesttől háromszáz kilóméterre létezik egy zenei világ, egy csodálatos hangzáskultúra,