Az arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története Lichtneckert András Doktori (PhD) értekezés Témavezető: Dr. Solymosi László tanszékvezető egyetemi tanár Debrecen, 2007. Tartalom Bevezetés 5 I. A szőlőművelés térhódítása a középkorban 8 Arács 8 Magyare 12 Uraszó hegye, Istenfia hegye, Kereszt-hegy 14 A szőlők adóztatása 22 Szőlőművelés 24 II. Nemesek, jobbágyok és a vitézlő rend az arácsi szőlőhegyen a török korban 26 Arács birtokosai a török korban 26 Pusztulás és újjáépítés a 16. században 30 A szőlőművelés fellendülése a 17. században 32 A fellendülés okai 35 A szőlők értéke a 17. században 40 A szőlők adója 46 Szőlőművelés 50 III. A szőlőművelés kiterjesztése a Tamás-hegytől a Koloskáig a 18–19. században 54 A szőlőterület alakulása 54 Szőlőtelepítések, szőlőhegyek 57 Az adózó szőlők és a hegyvám megváltása 64 A nemesi szőlők 73 A savanyúvízi gyógyfürdő hatása a szőlőhegyi építkezésre 79 Szőlőadásvételek 1716–1858 83 A hagyományos szőlészet-borászat és a korszerűsítés 117 IV. A szőlőhegyi önkormányzat története 1752–1894 137 A hegytörvények 137 A szőlőhegy elöljárói 166 Hegybírák 166 A hegység nótáriusai 171 Hegyesküdtek 172 Hegymesterek 173 A szőlőhegyi elöljárók esküszövegei 174 A szőlőhegyi önkormányzat tevékenysége 1797–1874 177 Statútumok, határozatok és tisztújítások 1797–1874 180 Az 1874. évi hegyrendőrségi szabályok 200 Irodalom 212 Fotómellékletek 226 4 Fejes Béla arácsi szőlősgazda és felesége, Fejes Béláné szül. Fejes Vilma emlékének Bevezetés A balatonalmádi Öreg-hegytől nyugatra a Csicsói-völgyig, a középkori Nivegy-völgyig terjedő területen fekvő települések − Balatonfüred város Bala- tonaráccsal, Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Bala- tonszőlős, Balatonudvari, Csopak Kövesddel, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Monoszló, Óbudavár, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly és Zánka − határában lévő I. és II. osz- tályú szőlőhegyek alkotják a balatonfüred−csopaki kiemelkedő minőségi borvi- déket. (1. ábra) Balatonalmádi és Mencshely kivételével ezek a települések a történeti Zala megye legkeletibb részét képezték, amely messze esett Zalaeger- szegtől, a megye központjától. Emiatt írták 1790-ben az Aráccsal szomszédos csopaki szőlőhegy jegyzőkönyvébe, hogy „szörnyű nagy kárára van mind a nemességnek, mind az adózó szegénségnek, hogy ezen része a Nemes Várme- gyének csak mind egy túró zsák, úgy csúszik a Balatony és Veszprém vármegye közé.”1 A 11. századtól kezdve szőlőművelés folyik ezen a tájon. Jankó János szerint a nép a fehér kő területének nevezte a Kenesétől Akaliig terjedő csopaki borvidéket.2 A szőlők Lovastól kezdve Paloznakon, Csopakon, Arácson át egészen Balatonfüredig a 19. század elejéig a településeket átszelő felső úttól (a latin nyelvű forrásokban via Regia) északra fekvő agyagos, meszes, murvás, márgás talajú hegyoldalakon helyezkedtek el. A felső úttól délre lévő, a permi eredetű homokkő lerakódása következtében gyakran vörös színű talajokat 1 VeML Csopak hegység jkv. 1790. április 12. 2 Jankó 1902. 257. 5 (Vörösföldi-, Vörösmáli-dűlő), amelyeket a forrásokban mocsárföldeknek is neveztek, a 19−20. században vonták be a szőlőtermesztésbe.3 A filoxéravész előtti évtizedekben szőlőültetvények voltak azokban a hűvösebb klímájú, előnytelen fekvésű völgyekben is, amelyeket a településeket észak−déli irány- ban átszelő patakok, a sédek hoztak létre. Az 1959-es tsz-szervezés után a magaskordonos művelés következtében a szőlő szinte minden művelhető terü- letet elfoglalt a Balaton-felvidéken, visszahúzódott azonban a meredekebb hegyoldalakról. Az utóbbi években a sík területeken folytatott szőlőműveléssel több helyen felhagytak. Az arácsi szőlőművelés történetéről sok adatot tartalmaz az 1990-ben megjelent „A balatonfüred–csopaki borvidék története” című monográfia.4 Az 1999-ben kiadott Balatonfüred és Balatonarács5 története című kötet, amely Balatonfüred ófalu/óváros történetének természettudományi, régészeti, törté- neti, néprajzi, irodalom- és sporttörténeti szempontú feldolgozását tartalmazza, terjedelmi korlátok miatt viszonylag kevés új ismeretet tudott átadni az olvasó- nak az arácsi szőlőművelés történetéről.6 Már akkor elkészült az arácsi szőlőhe- gyi önkormányzat jegyzőkönyvének a feldolgozása, amely most kiadásra kerül. Mivel a jegyzőkönyv és a szőlőhegyi artikulusok közlése csekély terjedelmet foglalt el, a szerző kiegészítette kutatásait, és most egy kötetben megjelenik 3 Entz−Gyürky 1868. 99, 101. „a Balaton mellékének talaja Lovastól Badacsonyig szür- kés, fehér vagy sárgás agyag, a benne található kövek a levegőn könnyen és hamar agyaggá mállanak szét.” A csopaki Ranolder-féle szőlőben: „A szőlő talaja szívós agyag, mely a gyenge hajlású aljban vörhenyes, ezt itt erős mocsárföldnek nevezik, feljebb sárga és a terrassírozott hegy teteje felé apró, könnyen elmálló sárgásfehér már- ga kövecsből áll.” 4 Lichtneckert 1990a. 5 Balatonarácsot 1954. november 1-én Balatonfüredhez csatolták. 6 Lichtneckert 1999. 6 mindaz, amit sikerült összegyűjteni az arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkor- mányzat történetéről.7 Az anyaggyűjtés során tudomásul kellett venni azt, hogy a gr. Esterházy- aknak, az arácsi szőlőhegy legjelentősebb földesurainak a pápai és devecseri levéltára csaknem teljesen használhatatlanná vált, 1956-ban a Magyar Országos Levéltárban megégett és restaurálásra vár. A szőlőhegyek történetének a meg- írásához legjobban használható földesúri levéltár elpusztulásával a történeti forrásokban olyan fokú veszteség következett be, amit a 17–18. századot illető- en részben sikerült pótolni a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárából, a Magyar Országos Levéltár, Zala vármegye, a tihanyi apátság és a Mórocza csa- lád irataiból.8 A 19. század első felére pótolhatatlan forrást jelent az arácsi sző- lőhegy 1797 és 1893 között vezetett jegyzőkönyve. A dolgozat első része különösen a szőlőterület változásaira, a szőlőhe- gyek kialakulására, a birtokosok összetételére, a szőlők adóztatására helyezi a hangsúlyt, s tartalmazza a középkortól kezdve a telekkönyv felállításáig az arácsi szőlőhegyeken lezajlott ingatlanforgalmat is. A szőlőhegyeken folytatott bortermelés értékelését csak a borárak és a szőlőültetvények árai alapján lehet megállapítani. Míg az előbbiekre meglehetősen kevés adat maradt fenn, addig a 17–19. századból – részben a szőlőhegyi önkormányzat jegyzőkönyvéből – közel 300 szőlőadásvételt sikerült összegyűjteni, ami lehetőséget ad a borvi- dékhez tartozó Alsóörs, Csopak és a 17. század vonatkozásában Füred és 7 VeML Arács hegység jegyzőkönyve 1797–1893. – VeML Arácsi szőlőhegyi artikulu- sok, 1780. 8 VeML Vk. hh. jkv. 1. kötete (1635−1653) elveszett, csak egy gépelt példány és a se- gédlete maradt fenn a hiteleshelyi levéltárban. 7 Szárberény (Vörösberény) adatainak az egybevetésére és az arácsi szőlőművelés koronként változó színvonalának a megállapítására.9 A dolgozat második része tartalmazza az 1780. évi arácsi szőlőhegyi arti- kulusok szövegét és a szőlőhegyi önkormányzat jegyzőkönyvének a feldolgozá- sát a tisztségviselők és az önkormányzat működésének vonatkozásában. A sző- lőhegy elöljárói és birtokosai által hozott határozatokból és statútumokból ösz- szeállított válogatás és az 1875-ben életbe lépett hegyrendőrségi szabályok zár- ják e kis területű, de nagy múltú szőlőhegy történetét bemutató kötetet. Almá- di, Szárberény, Alsóörs, Csopak után Arács szőlőhegyi artikulusainak és szőlő- hegyi önkormányzata jegyzőkönyvének a feldolgozásával a kötet kapcsolódni kíván a magyarországi hegytörvények összegyűjtését és kiadását végző akadé- miai programhoz is, amelynek következő kötete a történeti Zala megyéről, így a balatonfüred–csopaki borvidékről is fog szólni. I. A szőlőművelés térhódítása a középkorban Arács Arács helységnév személynévből keletkezett magyar névadással. Az alap- jául szolgáló személynév jelentése: szántó, emiatt némelyek arra gondolnak, hogy a magyar Arács helységnév előzménye egy szláv Orači (szántással szolgá- lók, szántók) helységnév volt.10 9 Lichtneckert 1995a. 195–196. Szárberény 1541–1623. évi szőlőadásvételei. – Licht- neckert 1995b. 375. Kisberény 1670–1751. évi szőlőadásvételei. – Lichtneckert 1996. 101–102, 105–113, 302–323. Alsóörs (Mórocza család) 1534–1576, továbbá a sző- lőhegy 1635–1700, 1761–1847. évi adásvételei. – Lichtneckert 1997b. 176–192, 306–353. Csopak és Kövesd 1616–1709, 1754–1838. évi szőlőadásvételei. – Lichtneckert 1999. 205–211. Füred 1643–1701. és Arács 1647–1699. évi ingatlanforgalma. 10 Kovacsics–Ila 1988. 125. – Kiss 1988. I. 148–149. 8 Arács területén a 15. századig két település állt: Arács és Magyare vagy Sikach (Szikács). Arácstól nyugatra említi egy hamis oklevél a szent király egy- házának (fehérvári keresztesek) falvát. A többi Balaton-felvidéki településhez hasonlóan Arács is királyi birtok lehetett a 11. században. Királyi adományokból részesült a tihanyi apátság. A káptalan részére tett királyi adományozásról, melyben hét arácsi háznép szere- pel –, csak egy 1222. évre hamisított oklevél maradt fenn. A veszprémi kápta- lan 1337-ig volt birtokos Arácson, majd 1448-ban cserével ismét egy telekhez jutott itt. Arács világi birtokosai közül a 13. században ismert a Nyír nembeli Feli- cián és András és Benedek bélai ispán, akik akkor szerepelnek oklevelekben, amikor itteni egész birtokukat eladják a tihanyi apátnak. A 14. században új világi birtokosok jelentkeznek. I. Lajos király 1354-ben Veszprémi Tamás fia Damjánnak, 1368-ban pedig János fia Miklós és Péter kuriai jegyzőknek és testvéreiknek adományozott arácsi birtokot. Utóbbiak