Cigány etnikai gettók (Az 1990. évi népszámlálás számlálókörzeti adatai alapján készült elemzés) Kertesi Gábor – Kézdi Gábor 1997 A tanulmány az OTKA T-20529 kódszámú program támogatásával készült. Tartalomjegyzék Bevezető.............................................................................................................. 3 1. A vizsgált körzetek............................................................................................... 4 2. A cigány népesség a vizsgált körzetekben............................................................. 5 3. Az etnikai alapú szegregáció mértéke................................................................... 7 4. A szegregált körzetek jellemzői............................................................................ 9 Földrajzi elhelyezkedés......................................................................................... 9 Épület- és lakásviszonyok..................................................................................... 11 Háztartás- és családszerkezet................................................................................. 16 Demográfia.......................................................................................................... 17 Bölcsőde, óvoda................................................................................................... 19 Iskolai végzettség................................................................................................. 19 Munkaerőpiaci aktivitás, munkanélküliség és szociális juttatások.......................... 20 5. A kis körzetek jellemzői....................................................................................... 22 6. A szegregált körzeteket tartalmazó települések listája........................................... 24 7. A szegregált körzetek listája................................................................................. 37 Függelékek 1. Az üres körzetek és a szétdarabolt épületek problémája........................................ 72 2. Az intézeti számlálókörzetek problémája............................................................... 73 3. A kis számlálókörzetek problémája....................................................................... 75 4. A számlálókörzetek cigány-adatainak megbízhatósága és részletes adatok a cigányok körzetenkénti arányáról.......................................................................... 80 5. A számlálókörzetekben élő cigányok számának becslése....................................... 85 6. Részletes statisztikák a számlálókörzetekről szegregáltság szerinti bontásban........ 117 A táblázatok és az ábrák jegyzéke......................................................................... 117 Földrajzi elhelyezkedés......................................................................................... 129 Normál körzetek................................................................................................... 136 Egyes feltételes eloszlások ábrái...................................................................... 168 Kis körzetek......................................................................................................... 178 2 Bevezető A tanulmány egy nagyobb szabású kutatás első eredménye. A kutatás a népesség 4-5 százalékát kitevő cigányság etnikai alapú lakóhelyi szegregációját, a tendenciák időbeli alakulását és a szegregáció társadalmi hatásait térképezi föl. Első állomásként 1990-es adatokon azonosítjuk a szegregált cigány körzeteket és jelemezzük őket aggregált adatok segítségével. E munkánkkal egyúttal felhívjuk a figyelmet azokra a válsággócokra, amelyek különösen fontos terepei kell, hogy legyenek szociálpolitikai programoknak. A szegregált körzetek, az etnikai "gettók" azok a területek, ahol koncentráltan jelentkeznek a szegénység és az etnikai elszigeteltség problémái. A szegregált környékek összefoglaló bemutatásán túl ezért tételesen is felsoroljuk mind a cigány körzeteket tartalmazó településeket, mind pedig magukat a körzeteket, a fontosabb adataikkal együtt. Leíró statisztikai vizsgálatról van szó, amely tehát az etnikai alapú lakóhelyi szegregáció bemutatásán túl támogathatja speciális szociálpolitikai programok tervezését és kidolgozását, és módszertani segítséget nyújthat az önkormányzatoknak, valamint a szociális és gyermekvédelmi intézményeknek, képzőhelyeknek és szakembereknek. Munkánk során az 1990. évi Népszámlálásnak az egész országra és a teljes lakosságra kiterjedő adatait használjuk fel. A megállapítások tehát 6-7 évvel korábbi állapotokra érvényesek, a vizsgált jelenségek jó része (szegregáció, épület-és lakásviszonyok, háztartások és családok összetétele) azonban ekkora idő alatt lényegesen nem módosul. Egyes dolgok azonban (például a munkaerőpiaci aktivitás, a munkanélküliség vagy a segélyezettség) nyilván jelentős változásokon mentek keresztül. Az elemzések ezért főleg az időben lassan változó tényezőkre koncentrálnak, s kisebb súllyal szerepelnek a gyorsabban változó mutatók. Az 1. fejezetben a vizsgálat alapegységét, a népszámlálási számlálókörzetet vizsgáljuk meg közelebbről. A 2. fejezet a cigány népesség körzetenkénti arányát, a 3. fejezet pedig az etnikai alapú lakóhelyi szegregáció mértékét vizsgálja meg. A tanulmány 4. fejezete részeletesen elemzi a szegregáció különböző fokozataival járó különbségeket az épület-és lakásviszonyok, a háztartások és családok összetétele, valamint a lakók főbb demográfiai, iskolázottsági és munkaerőpiaci aktivitási összetétele vonatkozásában. Az 5. fejezetben röviden áttekintjük a speciális problémákkal szembesülő kis körzetek jellemzőit. A tanulmány 6. fejezetében soroljuk fel a szegregált körzeteket tartalmazó településeket, a 7. fejezetben pedig a túlnyomórészt (és valószínűleg túlnyomórészt) cigányok lakta körzeteket, néhány fontosabb adattal együtt. A tanulmányban nem részletezett számításokat és becsléseket az 1-5. Függelékek tartalmazzák, a 6. Függelékben pedig részletes statisztikákat közlünk a számlálókörzetekről, szegregációs helyzetük alapján. 3 1. A vizsgált körzetek Az alábbi vizsgálat alapját az 1990. évi Népszámlálás számlálókörzeti adatai képezik. A tízévenként sorra kerülő, hazánk teljes népességét felölelő Népszámlálás során az ország területét a lehető legkisebb földrajzi egységekre bontják, így összesen 87 214 úgynevezett "számlálókörzetben" végzik az adatfelvételt. A népszámlálási számlálókörzetek az emberek lakóhelyét a lehetőségekhez képest természetes területi egységekre osztják fel úgy, hogy egy- egy körzetben ne legyen 99-nél több lakás. E körzetek átlagosan 120 személyt tartalmaznak. Látható, hogy ezek a területi egységek rendkívül részletes elemzésekre adnak lehetőséget: egy-egy körzet egy lakótelepi házat, egy bérháztömböt vagy egy falusi utcát jelent. A teljes népességet felölelő adatokat ilyen számlálókörztei szintű aggregációját készíttettük el a Központi Statisztikai Hivatallal. Az aggregált adatbázis azt jelenti, hogy a különféle személyi és nem személyi (épületre, lakásra stb. vonatkozó) adatok számlálókörzetenkénti összege, illetve néhány esetben súlyozatlan belső átlaga és szórása állt rendelkezésünkre. A népszámlálási adatok és azok kombinációinak lehető legszélesebb körét, mintegy 500 változó képzésére, aggregálására és leválogatására adtunk megbízást. A képzett változók tartalmát és képzési szabályukat a 7. Függelék tartalmazza. A számlálókörzetek közül nem vettük be a vizsgálatba azokat, amelyekben nem lakott senki (ilyenek az üresen álló épületek), illetve összevontuk azokat a körzeteket, amelyek azonos épületekben voltak,. Az összevonás részleteiről lásd az 1. Függeléket. Összesen tehát Magyarország 1990-es (10,4 millió fős) népességét 85 917, többé-kevésbé természetes módon definiált lakóhelyi körzetre oszthatjuk. 1990-ben mintegy 300 ezren azonban egészen más módon kerültek az aktuális lakóhelyükre, mint a 10 milliós többség. Ezek az emberek úgynevezett "intézményi" lakóhelyen éltek, például kórházakban, szanatóriumokban, munkászállásokon, öregek otthonában, nevelőintézetekben vagy büntetésvégrehajtási intézetekben. Amikor a lakóhelyi szegregáció problémáját elemezzük, nyilvánvalóan torz eredményeket kapnánk, ha a vizsgálatból nem zárnánk ki ezeket a körzeteket, hiszen az adott lakóhely kiválasztásánál esetükben nem a szokásos döntések vezérelték az embereket (ha egyáltalán volt döntési lehetőségük a konkrét hely megválasztásában). Az intézeti lakosok azonban nem mind tömörülnek teljes számlálókörztetkebe: egyes esetekben néhány nem intézeti lakos is lakik közöttük (ilyenek lehetnek a gondnoki lakások), egyes esetekben pedig egy-két intézeti személy vegyül a többiek közé (ilyenek lehetnek a vállalatok által munkásszálló céljára bérelt magánlakások). Nyilvánvaló, hogy az első esetben az intézményi, a másodikban a nem intézeti körzetekhez hasonlóan kell eljárnunk. A 2. Függelékben részletesen is nyomon követhető módon 2 438 számlálókörztetet, (az összes körzet 2,8 százalékát, 276 ezer fős lakosságával a népesség 2,7 százalékát) zártunk ki az elemzésből mint intézményi (vagy nagyrészt intézményi) körzetet, így a továbbiakban 83 479 körzteben, valamivel több mint 10,1 millió emberre vonatkozóan folytatjuk a vizsgálatainkat. A számlálókörzetek méretük (az ott lakók száma) alapján igen heterogének. A 83 ezer, nem intézeti körzetben átlagosan 121 ember élt, de voltak olyan körzetek is, ahol csupán 1, s volt olyan is, ahol 640 ember lakott. Az alábbi ábra a számlálókörzetek méret szerinti eloszlását mutatja: 4 1.ábra: A számlálókörzetek eloszlása az ott lakó személyek száma szerint A számlálókörzeteket