A könyves kultúra XIV-XVII. század I. Válogatás az angolszász szakirodalomból TARTALOM Előszó Rouse, Richard H. - Rouse, Mary A. A könyvkereskedelem a párizsi egyetemen a XIII. század második és a XIV. század első felében Eisenstein, Elisabeth L. A felnemismert forradalom Hirsch, Rudolf Nyomdászok és könyvnyomtatás Lowry, Martin Álmodozás egy Akadémiáról Waller, A. R. A könyvnyomtatás kezdetei Angliában és a korai nyomdatermékek Bennett, H. S. Caxton és irodalmi öröksége Bennett, H. S. A nyomdászok Bennett, H. S. A könyvszakma szabályozása Waller, A. R. A könyvszakma, 1557-1625 Mackinnon, Frank Jegyzetek az angol szerzői jog (copyright) történetéről Bennett, H. S. Írástudás Az angol Biblia Steinberg, S. H. Anyanyelvű nyomtatás Steinberg, S. H. Korai bestsellerek Eisenstein, Elizabeth L. Evangéliumi igazságok új formában: a nyomtatott Vulgata Humpreys, K. W. A könyv és a könyvtár szerepe a társadalomban 2 Előszó A művelődéstörténet a hazai felsőoktatásban egyre nagyobb teret követel magának. Jogosan, hiszen azok a törekvések, amelyek a szakmai képzés mellett világnézeti nevelést is meg akartak/akarnak valósítani az intézményekben, azt eredményezték, hogy a szakmai képzésből kiszorított történetiség nem az úgynevezett általános tárgyak közé került, hanem elveszett az oktatás számára (lásd például egy természettudományt oktató tanár, egy könyvtáros, vagy éppen egy irodalmat tanító szaktanár képzését). Több egyetemünkön - más-más arculattal - már működik művelődéstörténet tanszék, de a legtöbb helyen még csupán egyes szakok mellé telepített speciális ismereteket nyújtó képzésformaként kezelik. A szegedi felsőoktatási intézményekben, s hangsúlyosan is a József Attila Tudományegye- temen, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ma már hagyományosnak mondhatóan erősen művelődéstörténet-orientált oktatás folyik több szakon is. Paradox módon ezeken a helyeken nem kapott tanszéket ez a diszciplina. A befogadó tanszékek (magyar irodalomtör- ténet, történettudomány, könyvtártudomány) számára azonban ez mindig is plusz feladatként jelentkező feladat volt, hiszen nem a szakképzés rovására történt az oktatás. A szervezeti gondok mellett első helyen a tankönyvhiány okozta problémák jelentkeznek. A meglévő, a könyvtáros-, a magyar-, illetve más tanárszakos- vagy történészképzést kiegészítő ismeretekkel ellátó, s e célnak megfelelő tankönyvek egy koncentrált művelődéstörténeti képzésben csak első háttérolvasmányként használhatóak. A nem magyarországi művelődés történetének szakirodalma pedig nem magyar nyelvű. Ezért vetődött fel az az ötlet, hogy a hallgatók segítsenek a hallgatókon, s fordítsanak egymásnak kézirat gyanánt szakirodalmi szöveggyűjteményeket. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Könyvtártudományi Tanszékén a nappali tagozatos könyvtárosképzés mellett létező hat szemeszter időtartamú régi könyves speciális képzés, illetve a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régóta létező művelő- déstörténeti speciális képzés a szellemi és anyagi kapacitással takarékosan bánva több közös kurzust hirdet hallgatóinak. A koraújkori szellemi áramlatok, azok hazai recepciójának története mindkét képzésforma központi kérdése, s ezen belül is a könyvkiadás, könyv- kereskedelem, könyvtár- illetve olvasmánytörténet hangsúlyosan szerepel. Miután a nyelvszakos hallgatók részéről is megnyilvánult az a segítő szándék, hogy éppen azt a nyelvet nem beszélő társaiknak ilyen formában is segítsenek, az angolszakos diákok fordító köre jelentkezett elsőként, de csatlakoztak hozzájuk a francia, német, olasz szakosok is. A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány anyagi támogatása engedte azután meg, hogy véglegesítsük azt az elképzelést, hogy egy öt kötetből álló szakirodalmi szöveggyűjteményt adjunk diákjaink kezébe. E gyűjtemény első darabját tartja kezében az olvasó. A tervekben a francia, német, olasz-spanyol mellett szerepel egy cseh-lengyel kötet is. Nem szabad azonban lemondanunk arról, hogy valamelyik nagy, a könyves műveltség történetét módszeresen tárgyaló könyvet lefordíttassunk (lehetne ez például Henri-Jean Martin és Lucien Febvre alapvetően fontos monográfiája - L’Apparition du livre), illetve, hogy elkészüljön egy, a XIV- XVII. század európai és magyar (könyves-) művelődéstörténetét tartalmazó tankönyv. A megszorítás természetesen csak annak szól, hogy feladatvállalásunkban nem akarnánk e körön kívülre kerülni. *** 3 Szöveggyűjteményünk jogi (copyright) és szakmai szempontból is hangsúlyozottan kézirat gyanánt jelenik meg (s nem kerülhet könyvesbolti forgalomba). Mit jelent ez szakmai szempontból? Olyan köteteket kell előállítani, amelyek a szakember számára nem használhatóak - oktatási segédanyag. Elhagytuk tehát a jegyzeteket; a hivatkozásokból, s csaknem teljeskörűen a szövegből is kihagytuk az egyes kódexek, régi könyvek lelőhelyét (signatura). Az eredeti nyelvű (latin, óangol) betéteket is fordítottuk, s csak néhány helyen, a kor hangulatát fel- idézendő hagytuk meg. Írtunk azonban néhány, a hallgatót eligazító jegyzetet, hiszen ezek a tanulmányok nem az oktatás számára íródtak, s sok olyan szöveghelyet magyaráznunk kellett, ami esetleg egy szakember számára felesleges. Technikailag ezt kétféleképpen oldottuk meg: ha rövid (egy-kétszavas) megjegyzést tettünk, akkor azt a szövegben hagytuk, s szögletes zárójelben kurzívan szerepel. Ha hosszabb magyarázatot igényelt a kérdés, úgy lapalji jegy- zetben találja meg az olvasó. Nem jelöltük tehát sehol a szokásos „szerk.” jelöléssel saját szövegünket, hiszen valamennyi szögletes zárójelben, illetve lábjegyzetben szereplő meg- jegyzés tőlünk származik, s csak ezek. Néhány szót kell szólnunk válogatásunk elveiről: Az egyes nemzeti szakirodalmak szerinti kötet-tagolás nem jelenti azt, hogy ez egyben csak, és kizárólag annak a nemzetnek könyves művelődéstörténetét tárgyaló tanulmánykört érint. Nem csupán azért választottuk ezt a megoldást, mert akkor mondjuk a amerikai szakirodalmat ki kellett volna hagyni, hanem mert szeretnénk diákjainkkal azt is érzékeltetni, hogy az egyes nemzetek historiográfiája is különbözik, más szemléletű, s szemléletének forrására (ez esetben a nemzeti könyvkiadás- stb. története) vonatkozó tanulmányokat is ugyanabban a kötetben találhatja meg. Összességében (tehát az öt köteten belül) igyekezni fogunk, hogy nagy vonalakban ugyanazon problémakörök kerüljenek elő: a kéziratosság utolsó évszázadai, szóbeliség-írásbeliség, a könyvnyomtatás feltalálása, mint kommunikációs forradalom, nemzeti nyelvű könyvkiadás és az nemzeti irodalmak, könyvnyomtatás és reformáció, nyom- dásztípusok, kiadói politika stb., illetve természetesen egyes nemzetek könyves műveltsé- gének sajátosságai. Igyekeztünk olyan tanulmányokat választani, amelyek nem „belterjes” könyves tanulmányok. Pontosan azért, hogy fel tudjuk mutatni a legfontosabb érintkezési pontokat a művelődéstörténet más területeivel (egyháztörténet, iskolázás története, irodalom- történet, vagy szűkebb szakmák: kodikológia, nyomdászattörténet stb.) Nem akartunk tehát a klasszikus hibába esni: az én diszciplinám a tudomány, s a többi annak segédtudománya. Nem. A könyves kultúra kutatása sok más tudomány segédtudománya - nem megkerülhető segédtudománya. Monok István 4 Rouse, Richard H. - Rouse, Mary A. A könyvkereskedelem a párizsi egyetemen a XIII. század második és a XIV. század első felében A régi időkben - azaz Jean Destrez előtt - a hivatalos történetírás a középkori párizsi egyetem könyvkereskedelmét a ránkmaradt hivatalos egyetemi okiratok alapján tanulmányozta, és próbálta magyarázni. Ma már tudjuk, hogy ezek a kutatások szinte teljesen félreértették a lényeget. Destreznek viszont, aki az egyetem könyvkereskedőinek kiadványaiból, magukból a kéziratokból dolgozott, ennek a módszernek a segítségével, következtetés útján sikerült megértenie a stacionáriusok működésének mechanizmusát. Ez olyan folyamat volt, amelynek megértéséhez még a legaprólékosabb levéltári kutatások sem adták volna meg soha a kulcsot. Destrez óta a párizsi könyvkereskedelemmel foglalkozó tanulmányok legnagyobb része, gyakorlatilag minden ilyen jellegű igazán értékes tanulmány - akárcsak az övé - a stacionáriusok műhelyéből kikerült kéziratok tanulmányozásán alapult. Ezért támadt az az ötletünk, hogy talán hasznos lenne, ha újból visszatérnénk a már kiadott levéltári anyagokhoz és más nyomtatott forrásokhoz, birtokunkban azzal - amit elődeink még nem tudtak -, hogy mi is történt valójában, és ha megvizsgálnánk, vajon nem árulnak-e el a dokumentumok egy kicsit többet annál, mint amennyit a múltban megtudtunk belőlük. Szerencsénk is van, mert mostanra már a kiadott források között vannak részletes tanulmányok Szent Tamás számos olyan pecia formájában terjesztett munkájáról, amelyeknek a kiadását a Commissio Leonina rendezte sajtó alá, és összevethetjük a nyomtatott szabadalom-levelekkel, szabályzatokkal, esküszövegekkel és adójegyzékekkel. De amint belekezdtünk, tanulmányunk szükségszerűen visszatért magukhoz a kéziratokhoz is, és tartalmazza saját újabb felfedezéseinket és azokat az információkat, amelyeket barátaink bocsátottak nagylelkűen rendelkezésünkre. Anyagunkat két nagy átfogó témakör köré csoportosítottuk: az egyetemi könyvkereskedők és a műhelyük- ben készült könyvek témája köré. Megállapításaink Párizsra szorítkoznak, időben pedig nagyjából az 1250 és 1350 közötti évszázadra vonatkoznak. I. Az egyetemi könyvkereskedők A. Librariusok és stationariusok Először vizsgáljuk meg a stationarius szó jelentését, különösen abból a szempontból, hogy miben különbözik a librarius-tól. A fennmaradt egyetemi dokumentumokban ritkán találunk utalásokat