Egy sikertelen gépeltérítés az 1956-os forradalom előestéjén 1956 nyarán néhány bátor, fiatal magyar férfi, akik nem kértek többet a kommunista elnyomásból, sikerrel térítették el a MALÉV Budapestről Szombathelyre tartó, menetrend szerinti légijáratát, és néhány órával később sikeresen le is szálltak egy NATO repülőtéren, az akkor Nyugat-Németországhoz tartozó Ingolstadtban. Bátor tettükön felbuzdulva 1956. október 15-én néhány szabadságszerető ifjú ismét megpróbálkozott a kockázatos lépéssel, de akciójuk tragédiába fulladt. A gépeltérítési kísérletről előre tudomást szerző, így felkészült államvédelmis légimarsallok a repülőgép eltérítése után lövöldözni kezdtek, több disszidenst is megölve, és meghiúsítva a szökési kísérletet. Újraindul a légiközlekedés A második világháború pusztítása után csak lassan indult újra az élet – így a gazdaság élete is – az országban. A magyar lakosság és ipar kiszolgálására létrejövő új állami cégek és vállalatok közös jellemzője volt, hogy csak a Magyarországot megszálló Szovjetunióval közösen létrehozott vegyes társaságok formájában működhettek, hogy a szovjetek mindent az ellenőrzésük alatt tarthassanak. Így jött létre a polgári légi utaztatás és belföldi légi-, valamint postai forgalom lebonyolítására hivatott MASZOVLET – a MALÉV előde –, azaz a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. is. Működését hetvenegy évvel ezelőtt, az új fizetőeszköz, a forint kibocsátásának napján, 1946. augusztus elsejével kezdte meg, és mindössze nyolc esztendeig működött, helyét és feladatait 1954 novemberének végétől a MALÉV vette át. A második világháborúban a magyar repülőterek tönkrementek, a személyszállító repülőgépek nagy része pedig megsemmisült. A Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. szolgáltatásaira, a belföldi légi utaztatásra meglehetősen nagy igény mutatkozott, részint a gyorsasága, a még mindig szétrombolt, és újjáépítés előtt álló vasúti hálózat elégtelensége, illetve a közúti járműforgalom hiányosságai miatt is. A légi közlekedés újraszervezésére egy szovjet–magyar vegyes vállalat alakult, kiterjesztve ezzel a szovjet befolyást a magyar gazdaság e területére is. Az 1946. március 29. napján létrehozott vegyesvállalat, a MASZOVLET a működését öt szovjet gyártmányú, Li-2 típusú repülőgéppel kezdte meg 1946. augusztus elsején, először a postai forgalom lebonyolításában segédkezve. Az első belföldi járat 1946. október 15-én indult Budaörsről Szombathelyre, valamint az ország keleti felébe, Debrecenbe. Még ebben az évben megindították a győri és szegedi, menetrendszerinti járatokat is. Egy év alatt, folyamatosan épült ki a Debrecen, Szeged, Szombathely, Győr, Pécs és a főváros közötti légi összeköttetés és forgalom. A következő esztendőkben Nagykanizsa, Kaposvár, Nyíregyháza és Békéscsaba repterei is bekapcsolódhattak a menetrend szerint közlekedő járatok célállomásai közé. Emellett léteztek az úgynevezett postajáratok is, amelyek egy-egy célállomásként megjelölt város fölé érve nem szálltak le, hanem a levegőben köröztek, míg a fedélzetről a légi kézbesítők a kijelölt mezőkre és sportpályákra dobták ki a leveles zsákokat, amelyeket ezután a földi, postai alkalmazottak gyűjtöttek be. 1954 nyarára a légijáratok már 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, a jegyek ára pedig nem haladta meg a gyorsvonati első osztályra váltott jegyek ellenértékét. Akkortájt megérte repülőgéppel utazni: gyorsan és meglehetősen biztonságosan jutatta célba az utast. A belföldi légi forgalom a politikai rendőrség, az ÁVH ellenőrzése alatt állt, ugyanis a repülés nagy csábítást és lehetőséget is jelentett a nyugatra távozáshoz, főként a Rákosi-diktatúra sötét éveiben. Az ÁVH azután helyezte el civil ruhás biztonsági embereit, az úgynevezett „légimarsallokat” a gépeken, miután 1949. január 4-én, a Pécs és Budapest közlekedő járatot a felszállás után a gép repülőmérnöke és a pilótája a hatalmába kerítette, majd a géppel a Német Szövetségi Köztársaságba távoztak. A MASZOVLET 1954. november 26. napján szűnt meg, miután a magyar állam megvásárolta a szovjet fél részesedését. A vegyes társaság helyére a MALÉV, a Magyar Légiközlekedési Vállalat lépett, örökölve mindazon infrastruktúrát és logisztikát, amelyet a szovjet kollégák honosítottak meg. A 9 db Li-2 típusú repülőgép ekkor lett teljesen magyar tulajdon. A budapesti polgári reptér már korábban, még 1950-ben átköltözött Budaörsről Ferihegyre. Az első kísérletet siker koronázta – Eltérített repülőgéppel szálltak a szabadság felé Hatvanegy évvel ezelőtt, 1956. július 13-án, egy pénteki napon hét magyar fiatal, akik nem akartak többé a kommunista Rákosi és utódai diktatúrájában élni, bátor tettre szánták el magukat. Disszidáltak, de világraszóló módon: eltérítették a MALÉV Budapestről Szombathelyre tartó légijáratát, és annak a pénteki napnak a délutánján sikeresen le is szálltak egy NATO repülőtéren, az akkor Nyugat- Németországhoz tartozó Ingolstadtban. Miután 1948-ban vasfüggöny hullott le Kelet- és Nyugat-Európa határvidékei közé, elzárva a kommunista tömb országait a szabadságtól, néhány esetben már megtörtént, hogy pilóták, illetve repülőgép szerelők sikeresen loptak el katonai vagy vitorlázó repülőgépeket, hogy Nyugatra szökjenek velük. Éppen ez miatt, a politikai rendőrség már 1949-től alkalmazott a határvédelem állományából kikerülő civil ruhás utaskísérőket: „légimarsallokat”. Erre azért volt szükség, mert 1949. január 4-én a Maszovlet HA-LIE lajstromjelű Li-2-es utasszállító gépét, a menetrend szerinti Pécs-Budapest útvonalra történt felszállás után, Majoros János és Kun Miklós hatalmába kerítette, és azt eltérítve az NSZK területén szálltak le. Ez volt a II. világháború után a világon az első gépeltérítés. Emellett 1951. március 2-én a Maszovlet két repülőgép szerelője, a Ferihegyi repülőtéren elfoglalt egy földön várakozó, Po-2- es repülőgépet, majd azzal nyugatra szökött.1 Kockázatos volt, de még mindig több eséllyel kecsegtető lehetőség, mint ha a földön, a magyar-osztrák határon próbálkoztak volna. Ugyanis 1955 elején, a nagyjából ezer kilométeres szakaszon, amelynek nagy része elaknásított volt, a határvédelem 791 őrtoronyból figyelte, hogy melyik magyar vágyakozik a szabadság után. És ha valaki próbálkozott, arra kérdés nélkül nyitottak tüzet a határőrök. Ennek ellenére olyan is megtörtént, hogy 1955. július 29-én három magyar ember traktorra ült, és áttörte a drótakadályt, hogy menedékjogot kérhessen Ausztriában. A lábatlani cementgyár bokszklubjában sportolt két huszonéves, bátor segédmunkás. Az egyikük a vépi Iszák Ferenc volt, aki korábban újságíróként dolgozott, de rendszeridegen lett a kommunistáknak, így elbocsájtották: csak a segédmunka maradt számára. Ugyanígy járt Polyák György, aki korábban a Magyar Néphadsereg berepülőpilótája volt, de kulák származása miatt, mint megbízhatatlant leszerelték. A két fiatalember elhatározta: nem él tovább Rákosiék diktatúrájában, és disszidálni fog. Az akcióhoz Iszák két bunyós tanítványát, a nehézsúlyú Balla Józsefet és Kis Gábort, míg Polyák pedig két amatőr vitorlázórepülőt, Pintér Károlyt és Jakabfy Józsefet szervezte be, valamint velük tartott Iszák felesége, Emese is. A bokszolók dolga volt a fedélzeten tartózkodó ÁVH-s tiszt – a légimarsall – 1 Ábrahám Balázs: Repülőgép eltérítési kísérlet a forradalom előestéjén. Betekintő, 2009/4. szám. leküzdése, míg a két vitorlázórepülő pedig akkor lépett volna színre, ha valamiért az „eredeti” pilóták nem vezették volna tovább a repülőgépet. A rettenthetetlen kis csapat 1956. július 13-án reggel, Budapesten, a Vörösmarty cukrászdában találkozott először, majd innét indultak a repülőtérre. A disszidensek Győr térségében verekedni kezdtek egymással, majd a gyanútlan utasokkal is, hogy a légimarsall szolgálatba helyezze magát, és így lefoghassák. A gépen azon a napon Doktor Elek alhadnagy a pilótafülében foglalt helyet, de nem tudta használni fegyverét, mert az besült. Mikor megpróbált rendet tenni, a disszidálni akaró fiatalok hirtelen mind ráugrottak, és pillanatok alatt ártalmatlanná tették. Polyák átvette a gép felett az irányítást, majd 300-400 méteres magasságban, a radarfigyelő rendszert kikerülve navigálta át a határon a LI-2-es típusú repülőgépet. A gép az üzemanyag fogytával a Münchenhez közeli, ingolstadti NATO-támaszpont félkész állapotban lévő, és csak véletlenül meglátott leszállópályáján landolt. Iszákot már Nyugat-Németországban felvette állományába a CIC (a CIA egyik osztálya), majd az 1956- os forradalom eltiprása után Nyugatra menekülő magyar emigránsokat kellett kikérdeznie. A két főszervező 1957 augusztusáig maradt Frankfurtban, illetőleg Stuttgartban, majd együtt repülték át az óceánt, és az USA-ban telepedtek le, de a gépeltérítők persze mind politikai menedékjogot kaptak. Polyák György az amerikai légierő pilótájaként, Iszák Ferenc pedig az amerikai kémelhárítás tisztjeként ment nyugdíjba. Az eltérített repülőgép további két, be nem avatott utasa sem akart visszatérni a Magyar Népköztársaságba, így ők is disszidáltak és menedékjogot kértek. A repülőszemélyzet egyik tagja, Benedikt Károly hajózó távírász, 1956 júliusában miniszteri dicsérő elismerésben részesült, mégis, az 1956-os forradalom után Kanadába disszidált. Az utasok közül Dénes Tibor dramaturg is visszatért Budapestre, és a Szabad Népben „Ingolstadti benyomások” címmel megosztotta tapasztalatait az olvasókkal. A forradalom rá is olyan nagy hatással volt, hogy 1957 elején fiával együtt úgy döntött, hogy hátat fordít az országnak. Megvolt rá minden oka, hiszen az 50-es évek elején kitelepítették, és csak 1953-ban szabadult Kistarcsáról: azután csak ritkán kapott színházaktól megbízást.