A ZSIDÓK TÖRTÉNETE A BIBLIA BEFEJEZÉSÉTŐ L A JELENKORIG. FÜGGELÉKÜL: A KÉT EZREDÉVEN ÁT FEJLŐDÖTT ZSIDÓ IRODALOM TÖRTÉNETNEK KOR- ÉS SZAKMASZERINTI ÁTTEKINTÉSE. SEGÉDKÖNYV A KÖZÉP TANODÁK, POLGÁRI; ISKOLÁK. CSALÁDI ÉS TANODAI KÖNYVTÁRAK SZÁMÁRA. ÍRTA: Dr. Kohut Sándor Nagyvárad Laszky Ármin 1881 ELŐ SZÓ. Midőn jelen művemet a t. cz. izr. hitközségi elöljárók, illetve hitoktatók és tanodái igazgatóságok becses figyelmébe ajánlani bátorkodnám, fölöslegesnek látszik előttem köny- vem szükséges voltának igazolását vajmi nagy szóbőséggel bebizonyítani. Egy ilynemű segédkönyv égető szükségét ér- zik egyaránt a hitoktatók úgy, mint a tanulók, amazok, mert teljes tudatában vannak annak, mily óriási feladat: az aránylag oly szűk időmértéken belől, minő a hitoktatásra van kitűzve, a zsidók történetének és irodalmi termékeinek alapos megismertetése és feldolgozása: emezek, a tanulók ugyanis, még jobban epedeznek egy alkalmas kézikönyv után, mely legalább annyiban szolgálna az amúgy is túlsá- gosan megterhelt emlékerejöknek segédeszközül, hogy az élő előadásban hallottaknak kényelmes és mégis maradandó szellemi elsajátítását közvetítené. Valóban nem gáncsolási és becsmérlési viszketegből, hanem több évi tapasztalat alapján őszinte meggyőződésből merem állítani, hogy előmunkálataim, a mennyiben honi nyelvünkön napvilággá bocsáttattak, a kezdeményezést illető minden érdemelismerés mellett legyen mondva, a két irány- ban jelzett szükségletnek nem felelnek meg, legyen az az aphoristikus rövidség okozta hézagosság − legyen az a történeti helytelenségek, legyen az végre az irályi gyarló- ságok miatt. Ε hiányok élénken emlékeztetnek bennünket a német közmondásra: „a jobb ellenség a jónak.” Tán nem IV. tétik fel az írás ama vigaszát: „Íme nem szunyadozik.. nem alszik Izrael Őrzője!” Mindezen még távolról sem kimerített, alig hogy kör- vonalozott történeti tanulságnak intra muros et extra való megszívelése az első erélyes lépés lenne az antisemitismus előidézte fajgyűlölet által mindinkább elmérgesedni készülő társadalmi kórság orvoslására. Ha e segédkönyvnek sikerül ez orvosláshoz csak egy szerrel is hozzájárulni, akkor ez lesz a szerző legszebb jutalma! Pécsett, 1881. július 20-án. Dr. Kohut Sándor főrabbi. ELSŐ RÉSZ. ELSŐ KORSZAK. A babyloni fogságtól a második templom lerombolásáig. (586. köz. idő szám. el. − 70. kör. id. sz. ut.) I. FEJEZET. A zsidók idegen származású királyok uralma alatt. 1. §. a) A macedoni uralom alatt „Lássátok immár hogy én, egyedül én vagyok és nincs kí- vülem más Isten, én ölök, én elevenítek, én sebzek és gyó- gyítok.” (Mózes 5-ik k. 32, 39.) Dicsőült Mózes tanítónk ez- zel az igével vett búcsút Izrael népétől és ezen beköszöntéssel lehet elkezdeni a biblia utáni korszak leírását. Juda birodal- mának a számos bűnei miatt megrozzant állami életét meg- ölte az Úr Isten, de alig ötven év után, hogy Nebukadnezar Judäa lakosságát a nagy babyloni birodalom részeibe ülteté, új életre támasztá az atyailag népünk fölött őrködő isteni Gondviselés. Egy félszázad alatt (586-536.) kiheverte Judäa a rámért nagy csapások fájdalmait, kigyógyult vérző sebei- ből, hogy ezentúl” új s z e l l e m i életre ébredjen. A csúnya szenyfolt, mely egyéni és állami életét befertőzteté, ugyanis a bálványimádás, mint valami varázsütésre eltűnt külalak- járól és élete belszervezetéből. Mit annyi próféta, akkor, midőn még az ország állami függetlenséggel s szabad saját talajjal bírt, minden tüzes beszéd lángnyelvével sem volt képes elérni Judaanál, azt a babyloni fogság sanyarú életiskolája megszerezte: az egyistenség tiszta fogalmának elsajátítását] á vallásos érzület bensőségét. Míg a babyloni fogságban élő 2 próféták, Jeremiás Egyptomban, Ezekiél Babyloniában és sok egyéb ismeretlen próféta − így még a hatalmas szó- zatától méltán 2-ik Ezsájásnak nevezett nagy ismeretlen, névtelen próféta − a bálványimádás rut fekélyeit szüntelen ostorozzák, addig a b. fogság utáni időben élő három utolsó próféta: Haggai, Zecharja és Malekias a bálványimádás ostorozását nem találják többé szükségesnek, mert a b. fog- ság tüzes kemenczéjében Judäa ezen szörnyű bün salakjai- ból teljesen kitisztult. Azért is könnyen érthető, hogy a méd-perzsa birodalom összerombolója C y r u s engedélye kö- vetkeztében 536-ban az új hazájukba visszatért és 458-ban Ezra − a második Mózes − vezérlete alatt másodízben Palaesztinába vonuló zsidó gyarmat ez utóbbi jeles írástudós- nak és Nehemiásnak − 1-ső Artaxerxes perzsa király pohár- nokának − áldásos közreműködésével a belélet megszilárdulását a legnagyobb sikerrel megkezdhette. Mielőtt azonban ez új zsidó telep belszervezetet, mely a későbbi zsidóságnak legerősebb alapjául szolgált, tüzetesebben megismertetnők, szükséges annak politikai állását egy pár vonással vázolnunk. Nagy Sándor a híres macedóniai királynak korszakot alkotó fellépése az új zsidó telep politikiai életében is új korszakot idézett elő, amennyiben véget vetett a p e r z s a u r a l o m t ó l való függőségnek, melyben Judäa körülbelül 120 évig élt. Jóllehet eleinte Jaddua főpap vonakodott meg- törni Darius perzsa királynak fogadott hűségét, de midőn N. Sándor Kis-Azsiát, Syriát és Fönicziát uralma alá kerít- vén, Tyrus ostromlásához fogott és már-már Judaát is fe- nyegette azzal az izenettel, ha Zsidóország nem siet hódolni és őt élelmi szerekkel ellátni, úgy a többi leigázott orszá- gok sorsára jutand: ekkor a józanabb meggondolásnak en- gedve, Jaddua (a Talmud szerint Simon) főpap teljes főpapi díszében és a többi papok és Jeruzsálem előkelő emberei kíséretében a Jeruzsálem ellen vonuló, felbőszült Nagy Sán- dor elébe ment. Ez utóbbi a mint a főpapot megpillantá, leszállt lováról és előzékenyen, leereszkedő nyájassággal fogadá. Az ezen szelíd elbánása miatt zúgolódó seregnek pedig Nagy Sándor oda nyilatkozott, hogy már Macedóniában tűnt fel álomi láto- másaiban ily megragadó kinézésű alak, minő a főpap és ez buzditá őt, mintegy őrangyalként lebegvén feje fölött, győ- zelmes elővonulásában. Nagy Sándor ezek után a főpap ki- péretében békés szándékkal vonult Jeruzsálembe, hol áldozott és a papokat dúsan megajándékozta. Mennyi ezen elbeszé- 3 lésben monda és mennyi történeti hűség, bajos meghatározni, de annyi kétségen kívül áll, hogy N. Sándor a zsidókkal kegyesen bánt el s vallásgyakorlatuk szabadságát biztosítá. Az igaz jótevőikkel szemben mindig hálás zsidók, a vett jótéteményt azzal hálálták meg, hogy az azon évben született figyermekeknek Sándor nevet adtak. 2. §. b) Az egyptomi uralom alatt. Midőn Nagy Sándor halála után (323) ennek roppant birodalma, miként Dániel jósolta volt, négy részre oszlott, Judäára viszontagságos napok vártak. Több évi küzdelem után ugyanis Ptolemäus Lagi (Sotér) Laomedontól Coelesy- riát, melyhez Judäa is tartozék, elfoglalá, Jeruzsálemet szom- bati napon megtámadá és számos ragadmánynyal sok fog- lyot vitt magával Aegyptomba. Itt később azonban jól bánt velők, sőt befolyásos hivatalnokokká nevezte ki, kiknek élükre főpapokat helyeze, kikre az évi állami adó pontos behajtá- sát is bízá. Az általa Alexandriába ültetett sok zsidónak állami és polgári jogélvezetet, vallásszabadságot és szabadalma- kat biztosított, mely kedvező állásban látjuk a zsidókat utóda Seleukus Nikator alatt is; elannyira, hogy a zsidók, bi- zonyára hálájuk jeléül, az úgynevezett Seleucida évszámítást (Minjan Starot*) hozták be, mely sokáig volt használatban. Még nagyobb kedvezmények közt éltek a zsidók utóda, Ptolemäus Filadelfus (283-246) alatt, ki a fogságban és rabszolgaságban levő zsidókat állami költségeken megvál- totta és kiváltságokkal fölruházta volt. A zsidók iránti jó- indulatának félreismerhetlen jelét adá ezen tudománykedvelő uralkodó azzal is, hogy (Demetrius könyvtárnoka tanácsára) a zsidók sz. írását görög nyelvre fordíttatá. Ezen, még most is kézen forgó fordítás neve Septuaginta (LXX). Fordítá- sához sok monda fűződik, többek közt, hogy a fordítás vé- gett Jeruzsálemből Eleazar főpaptól Alexandriába küldött 72 írástudós 72 nap alatt 72 szobában külön-külön elzár- kózva végezte be csodás összhangzással a fordítást. Mint minden feltűnő nevezetességet, úgy ezen a jeruzsálemi, úgy mint a görög zsidók előtt oly fontos legrégibb fordítást is sűrű mondakör burkolja be. A görög zsidóknál már akkor nagyobbára kihalt héber nyelv hiányos ismerete következtében, *) Kezdete 3448 a világteremtéstől fogva, 212 a közönséges időszámítás előtt. 4 hézagpótló jelentőséggel bírt e fordítás, mert a zsinagógában abból történtek a felolvasások, valamint a később nevezendő nagy zsidó bölcsész az a l e x a n d r i a i Filo is ebből s nem az eredeti alapszövegből mérité elmés magyarázatait. Ptolemaus Filadelfus utódának PtolemaeusEuerge- tesnek (246-221) haragját a zsidók az által keltették föl, hogy a fukar főpap II. Onias az állami adót (200 ta- lentumot) lefizetni vonakodott. Azonban rokona József, Tó- biásnak (jámbor Simon vejének) fia kiengesztelé ép oly erélyes, mint okos föllépésével a király haragját, sőt ettől 22 évre bérbe vette egész Coelesyria és Főniczia adóját és ez által roppant gazdagságra tett szert és hazájának jöve- delmi forrásait nagyban gyarapítá. A negyedik Ptolemäus névszerint Filopator (221-204) kevésbé viseltetett jóindulattal a zsidók iránt, mert Anti- ochus syr király elleni hadjáratában Jeruzsálemre vetődvén, a szentek szentélyébe akart hatolni a papok és a nép han- gos ellenmondása daczára. Szándéka kivitelében azonban rögtöni ájultság akadályozá meg. Aegyptomba visszatérve, a vélt megaláztatást a zsidókon megtorolandó, ezeket bál- vány imádásra akará kényszeríteni, mit midőn a zsidók val- láshüsége állhatatosan megtagadott, azzal