Pázmány Péter Művei PÁZMÁNY PÉTER Művei KRITIKAI KIADÁS Sorozatszerkesztő Hargittay Emil 1. Felelet (1603), s. a. r. HARGITTAY Emil, Bp., 2000. (szövegkiadás) 2. Tíz bizonyság (1605), s. a. r. AJKAY Alinka, HARGITTAY Emil, Bp., 2001. (szövegkiadás) 3. Imádságos könyv (1631), s. a. r. Sz. BAJÁKI Rita, HARGITTAY Emil, Bp., 2001. (szövegkiadás) 4. Rövid tanúság, s. a. r., jegyz. BRETZ Annamária, Bp., 2006. (szöveg- kiadás, jegyzetek, hasonmás) 5. Tíz bizonyság (1605): Jegyzetek a szövegkiadáshoz, szerk. AJKAY Alinka, közreműk. BÁTHORY Orsolya, VARSÁNYI Orsolya, Bp., 2012. (CD-melléklettel) 6. Imádságos könyv (1631): Jegyzetek a szövegkiadáshoz, szerk. Sz. BAJÁKI Rita, BOGÁR Judit, Bp., 2013. (CD-melléklettel) 7. Felelet (1603): Jegyzetek a szövegkiadáshoz, szerk. BÁTHORY Orso- lya, HARGITTAY Emil, Bp., 2014. (CD-melléklettel) 8. Keresztyéni felelet a megdücsőült szentek tiszteletirül (1607), s. a. r., jegyz. AJKAY Alinka, Bp., 2016. (szövegkiadás, jegyzetek, CD-mel- léklet) Budapest 2016 PÁZMÁNY PÉTER KERESZTYÉNI FELELET A MEGDÜCSŐÜLT SZENTEK TISZTELETIRÜL, ÉRTÜNK VALÓ KÖNYÖRGÉSEKRÜL ÉS SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSOKRUL (1607) Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Ajkay Alinka Universitas Kiadó Budapest 2016 Lektorálta Bitskey István Vadai István A jegyzetkötet készítéséhez kapcsolódó kutatásokat támogatta: Bolyai János Kutatási Ösztöndíj A kutatómunka az NKFIH/OTKA K 115859 sz. pályázat támogatási időszakában készült. A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. A könyv kiadását támogatta: Nemzeti Kulturális Alap A könyv kiadásához támogatást nyújtott: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, KAP16-71024-1.8-BTK A Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Munkabizottsága által elismert kritikai kiadás. 1. ELŐSZÓ Jelen kötet Pázmány Péter negyedik nyomtatásban megjelent magyar nyelvű művének szövegét, valamint a vitairathoz kapcsolódó jegyzetapparátust tartal- mazza. A Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletirűl című munka a grazi vitairatok sorába tartozik, 1607-ben látott napvilágot. Ezzel a munkával Pázmány egy majdnem két évtizede tartó polémiába kapcsolódott be, illetve próbálta meg rendbe tenni katolikus oldalról a teológiai fogalmakat. A vitairat megírásának apropója egy konkrét vita, Monoszlóy András és Gyarmati Bíró Miklós polémiája volt. Monoszlóy András 1589-ben Nagyszombatban jelentette meg a De invocatione et veneratione sanctortum. A szenteknec hozanc valo segetsegekrül hasznos könyü az keresztyeneknec igaz hitben valo epületekért című munkáját (RMNy 1971, 633). Erre Gyarmati Bíró Miklós1 királyhelmeci prédikátor írt egy válasziratot2 1598-ban Keresztyeni felelet Monozloi Andras Vesperini Püspök, es Posoni Praepost könyve ellen, az mellyet irt, De Invocatione, & Veneratione Sanctorum, az az, az mint ö fordittya, Az Szentek hozzank valo segitsegekrül, valoba kedig, az mint egesz irasabul megh tetzik, az Szenteknek segitsegekrül, segitsegül hivasokrol, erdemes közbenjarasokrul, esedezesekrül, es szoszolasokrul, ket reszben osztattatot, es irattatot címmel (RMNy 1971, 830), amely Debrecenben jelent meg. Monoszlóy 1601-ben meghalt, így nem tudott felelni rá, ezt tette meg helyette Pázmány. Kötetünk szerkezetében, strukturális és technikai megoldásaiban a Pázmány kritikai kiadás korábbi köteteit követi. Így ez a kötet négy fő részből áll. Az előszó után a második rész Pázmány Keresztyéni feleletének főszövegét tartalmazza. Mind a magyar, mind a latin részek betűhív átírásban készültek, a szöveg valamennyi sajátosságát megőrizve. A kis- és nagybetűhasználatot megtartottuk, még követke- zetlen alkalmazás esetében is, ugyanígy a ma szokatlan központozást is. A magyar és latin szövegek átírásában csak a mai magyar ábécé betűit használtuk, átírva az eredeti szöveg helyenként speciális karakterű betűit. A nyilvánvaló sajtóhibákat javítottuk, ezt a Szövegkritikai jegyzetekben minden esetben feltüntettük. Az ere- deti oldalszámokat kapcsos zárójelben közöltük, kiegészítve szögletes zárójelben a recto vagy verso oldal szokásos jelölésével: {52[r]}. Szögletes zárójelbe [ ] a saját 1 Életéről lásd SZABÓ 1989, 299–308. 2 Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példány a kéziratos bejegyzések miatt különösen figyelemre méltó, erről bővebben lásd AJKAY 2015c. 5 megjegyzéseink, kiegészítéseink kerültek. Az eredeti kinyomtatott marginális jegyzetek ebben a kiadásban az oldalak alján találhatóak folyamatos számozással. A custosokat nem közöltük. A harmadik részbe a mű létrejöttének körülményei, kiadásai és utóélete feje- zet valamint a példányleírások után szövegkritikai jegyzetek kerültek, ezt követik a tárgyi jegyzetek. Ezek különböző jellegűek: ide kerültek a szómagyarázatok, a fogalmak magyarázatai; a Pázmány által Gyarmati könyvére való hivatkozások ellenőrzése; a főszövegben előforduló latin szövegek fordítása, a névmutatóban szereplő személyek rövid életrajza stb. Ezt követi a negyedik részben a Pázmány által használt művek mutatója. A műmutatót – a kutatást megkönnyítendő – két- féleképpen is közöljük: először a főszövegben való előfordulásuk szerint, ahogy Pázmány idézi vagy rövidíti, másodszor pedig a szerzők alfabetikus sorrendjé- ben. Ugyanebben a részben találhatók a különféle mutatók. Elsőként két rövidítés- jegyzék található itt: Pázmány általános, latin rövidítéseinek föloldása, valamint a bevezetőben és a jegyzetekben hivatkozott művek és szakirodalom rövidített vál- tozatainak teljes könyvészeti leírása. Majd a bibliai könyvek mutatója következik, a mai katolikus Biblia beosztását követve. A helynévmutatóban az RMNy gya- korlatát követtük. Végül a személynévmutató következik, amelyben a Pázmány által használt változatoknál átutaltunk a mai hivatalos elnevezésekhez. A szentek, pápák és uralkodók esetében a magyar nevüket használtuk elsősorban, a többiek- nél pedig a nemzetiségük szerinti helyesírást követtük. A kötet létrejöttében köszönettel tartozom mindazoknak, akik szakmai taná- csaikkal segítették a könyv szövegének végleges kialakítását. Elsősorban Hargittay Emilnek, aki nemcsak ennek a kötetnek, hanem a Pázmány Péter Művei sorozat valamennyi tagjának sorozatszerkesztőjeként folyamatos, hasznos és rendkívül alapos segítségével támogatta munkámat. Bitskey Istvánnak, aki a kötet egyik lek- toraként számos esetben nagy segítségemre volt, és Vadai Istvánnak, aki a szöveg átírásának lektora volt. Nélkülözhetetlen segítségéért köszönettel tartozom Takács Lászlónak, a latin nyelvű szövegek fordításának gondos ellenőrzéséért és minden egyébért, valamint Báthory Orsolyának, aki szintén mindenben segítette a kötet végleges szövegének létrejöttét. Könyvünk tartalmazza Pázmány szövegének facsimile-kiadását CD-mellékle- ten, amelyet külön köszönünk az Országos Széchényi Könyvtárnak és Farkas Gábor Farkasnak. Ajkay Alinka 6 {[A1r]:} KEREZTIENI FELELET. A MEGH DÜCSÖÜLT SZENTEK Tiszteletirül, Ertünk valo könyörghesekrül, es Seghitsegül hiuasokrul. 5 IRATOT PAZMANI PETER ALTAL. AZ GYARMATHI MIKLOS HELMECZI PRAEDICATORNAK, A BOdogh emlekezetü MONOSZLOI ANDRAS Vesperiny Püspök, es Posoni Praepost könyue ellen irt csacsogasira. 10 GRAECII STYRIAE, Per GEORGIVM WIDMANSTADIVM, Anno Domini M. DC. VII. 7 {A2[r]:} ILLVSTRISSIMO AC REVERENDISSIMO DOMINO, D. FRANCISCO FORGACZ, ARCHIEPISCOPO STRIGONIENSI, PRIMATI VNGARIAE, LEGATO NATO, AC SAC. CAES. REGIAEQVE 5 MAIESTATIS PER VNGARIAM Locumtenenti, CONSILIARIO, etc. Nec non SPECTABILI AC MAGNIFICO DOMINO, D. SIGISMVNDO FORGACZ, DE GHYMES, COMITI COMITATVS Nogradiensis, 10 Sac: Caes: Regiaeque Maiest: Ivdici cvriae, Consiliario, etc. Salutem et foelicitatem. ACtius, Poeta celebratissimus, rogatus aliquando, Cur ipse causas in foro non ageret, cum esset Tragoediarum scriptor peritissimus, qui et argumenta 15 ad dicendum sibi proposita, tractaret splendidissime, et genere dicendi sublimi, gratoque vteretur; Respondit, in Tragoedijs, dici quae ipse vellet, pro Rostris autem, dici ab aduersarijs quae nollet. Nimirum arbitrabatur prudentissime, tutius esse, vel ea ipsa quae maxime dicta velles, compressis interdum labris premere, quam eo per imprudentiam adigi, vt audire cogaris, 20 quae minime velles. {[A2v]:} Id vero minime omnium considerant hodie, qui scisso Catholicae vnitatis vinculo, factaque, secessione, Euangelij Nouantiqui (quid ni ita appellem, cuius et si litera antiqua est, sensus, et interpretatio nupera?) prodromos se, et propolas venditant. 25 Neque enim contenti in suis illis Dauidico ore designatis Cathedris, velut pro rostris, palam in nos virulentis incurrere concionibus, extra scenam etiam, Tragico furore perciti prorumpunt, orbi terrarum suas lituras proponunt, libere quicquid libet in nos iactant, malam e sua nobis mentem affingunt, modo carpunt voculas, modo sensa verborum praue detorta excipiunt, nodum 8 in scirpo, litem in vocabulo aucupantur. Quos ego aptius depingi non posse video, quam si Camaeleontes nominem. Nomen Camaeleontis, grande est, (inquit magnum illud Africae sydus1) quod si audias, haud gnarus ante, iam timebis aliquid amplius cum leone. At cum offenderis, ridebis ilico audaciam, 5 et Graeciam nominis. Quippe, nec succus est corpori hebes est, fessus, vix se a terra suspendit, molitur incessum stupens et promouet, gradum magis demonstrat quam explicat, ieiunus scilicet semper et irrefectus: O scitans vescitur, follicans ruminat, de vento cibus: Mutari totus, nec aliud valet. Nam cum illi coloris proprietas vna sit, vt quid accesserit, inde suffunditur. 10 Solum animalium Camaeleon, nec cibo, nec potu alitur, nec alio quam aëris alimento, coloris natura mirabilior, mutat namque subinde, redditque semper quaecunque proxime attigit, praeter