MAGYARORSZÁG ÁLLATVILÁGA FAUNA HUNGARIAE DR. BOROS ISTVÁN, DR. DUDICH ENDRE, DR KOTLÁN SÁNDOR ÉS DR; SOÓS LAJ'OS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI DR. SZÉKESSY VILMOS XIX. KÖTET MOLLUSCA,TENTACULATA 3. FÜZET CSIGÁI( II. GASTROPOD.Ll II. (32 ábrával) ÍRTA DR. SOÓS LAJOS Fauna Hung. 41. l 9 5 9 A XIX. kötethez tartozó valamennyi füzet borítólapjának beszolgáltatása ellené­ ben a kötet kemény kötéstábláját bármelyik könyvesbolt kiadja. Az ábrákat Sz. LAKATOS M..i.RIA rajzolta A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Szerkesztésért felelős: Jolsvay Alajos - Műszaki felelős: Szöllősy Károly Kézirat beérkezett: 1958, IV. 12. - Példányszám: 1.500 - Terjedelem: 14 (A/5) ív 46,008/59. - Akadémiai Ny. V., Gerlóczy u. 2. - Felelős vezető: Bernát György XIX. 3 l ' j J;-' ' 2. ren_d-,.----STÍLQMMATOPHORA: NYEI.ESSZEMŰ TÜDŐSCSIGÁK DR. SOÓS LAJOS Két pár, kesztyűujj módjára betűrhető, hengeres tapogatójuk van, az elülső pár rövidebb, a hátulsó hosszabb ; ez utóbbiak csúcsán vannak a szemeik, ezért szemtartónyélnek ( ommatophor) is nevezik (az alábbi leírások­ ban tapogató névvel csak az elülső párt jelöljük!) ; ez a tapogatópár ritkán hiányzik. Ivarkészülékük (1. ábra: A) alaptervében megegyezik a Basommato­ phorákéval, azonban részleteiben igen lényegesen elüt attól. A hímnős­ mirigyből (gh) majdnem mindig nagyon kanyargós, alább hím és női részre oszló hímnős-vezeték (dh) indul ki; a női rész legelejébe a nagy fehérjemirigy (ga) vezetéke nyílik be. A hím és a női vezeték, szemben a Basommatopho­ rákéval, jó darabon összeforrt, de csak tökéletlenül van elválasztva egymástól. A mirigyes szerkezetéről prostatának is nevezett ondóvezeték, (pr) rendesen szűkebb, az anyaméhnek is nevezett petevezeték (u) pedig többnyire sokkal tágabb és gazdagon .redőzött. Alább a két vezeték elválik egymástól. Az így önállóvá vált női vezeték felső része a petecsatorna (od), az alsó a hüvely (v); a két rész határán nyílik be a párzótáska (be) nyele. A párzótáska nyelével nagyon gyakran hosszabb vagy rövidebb függelék (diverticulum) függ össze. Rendszertani célból néha szükséges a nyél részeinek pontosabb megjelölése, azért a nyélnek a függelék beöml,ése alá eső részét szárnak, az a fölé eső, tehát közvetlenül a rendesen gömbölyű tartályba vezető részét pedig kocsá.ny­ nak nevezzük. Az önállóvá vált hím vezeték felső része az ondócsatorna (vd), az alsó a tulajdonképpeni penisből (p) és az epiphallusból (ep) (1. ábra: B-D) álló párzószerv. Az ondócsatorna lehet hosszú, vékony, fonálszerű, de lehet rövid és vastag is ; a párzószerv az ondócsatornánál rendesen sokkal vastagabb, hengeres része a hím vezetéknek. Alább a hím és a női vezeték ismét egyesül egymással, s a Basommatophoráknál megismert viszonyokkal szemben közös, tehát egyetlen nyílással (o) nyílik a szabadba. Az ivarnyílás mögé eső, rendesen rövid közös vezetékrészt pitvarnak nevezzük. Az ivar­ nyílás a nyakrész jobb vagy bal oldalán van, aszerint, hogy milyen irányban csavarodott az illető faj. A párzószerv - nemcsak ezeké, hanem a Basom­ matophoráké is - párzás alkalmával kesztyűujj módjára kifordítható. Visszahúzására külön izom (r) szolgál. A legmagasabb rendű Stylommatophorák női ivarvezetékének még nagyon jellegzetes járulékos szervei is vannak, mint a nyálkamirigyek (24., 27. stb. ábrákon gm) és a nyílzacskó vagy nyíltok (b), s kivételesen az appen­ diculák (30. ábra, al). A nyálkarnirigyek hengeres, ritkábban lemez vagy zacskó alakú (24. ábra: gm), a párzótáska nyelének beömlése alatt a hüvelybe nyíló képződmények. Vagy örvösen hdyezkednek el a hüvely kerülete mentén, vagy kétoldalt bojtokat formálva ülnek rajta ; számuk nagyon változó. A nyílzacskó vagy nyíltok, illetve nyílzacskók rendesen megnyúlt tojásdad alakú szervek, s vagy mindjárt a nyálkamirigyek alatt, vagy azoktól kissé távolabb nyílnak a hüvelybe. Belsejükben ingerlőszervként szolgáló, nagyon változatos szerkezetű rnészképződmény, a nyíl (29. ábra: D és 32. ábra: A) található. A nyílzacskók száma 1-4 között váltakozik, nyíl azonban leg­ följebbkettőben van. Az appendiculák változó számú (l-2), a hüvelybe nyíló 1 XIX. 3. DR. SOÓS LAJOS 3 2 XIX. hengeres képződmények. Kivételesen a penisnek is lehet néha eléggé bonyolult összetételű függeléke, ezt appendixnek (4., 8-9. ábra, ap) nevezzük. A kitűrhető és behúzható tapogatók visszahúzására külön visszahúzó­ izom szolgál. Közülük rendszertanilag is fontos az, amely az ivarnyílás oldalán levő szemtartónyél visszahúzására való. Ez az izom egyszer szabadon fekszik az ivarkészülék mellett, másszor azonban a penis és a hüvely között halad át, s ez a helyzet jellemző egyes rendszertani csoportokra. Az izom hátrább egyesül azzal az. általános vissz1:1húzóizom-rendszerrel, amelynek segít1iégé­ vel az állat visszahúzhatja magát házába. A Stylommatophorák valamennyien szárazföldi állatok, azonban - a�int azt a csigák életkörülményeinek általános jellemzésénél már kiemeltük - szinte mindannyian vízked­ velők, sot egyesek nagyon nedves helyeken élnek. Házuk rendesen jól fejlett, azonban egyeseké (pl. Daudebardia) csenevész (,,félmeztelen csigák"), másoké pedig egészen hiányzik (ezek a valódi meztelen, csupasz vagy házatlan csigák). A családok határozókulcsa 1 (4) Külső héjuk nincs (h áza t 1 a n csigák). 2 (3) Belső, a köpeny szövetei közé rejtett héjuk van, faroknyálkamiri­ gyük nincs, lélegzőnyílásuk a köpeny (,,pajzs") felezővonala mögé esik; állkapcsuk sima 13. család: Limacidae 3 (2) Belső héjuk nincs, csak a nyomai vannak meg egyes mészrögök alakjában; faroknyálkamirigyük van, lélegzőnyilásuk a pajzs felező­ vonala elé esik ; állkapcsuk bordázott 14. család : Arionidae 4 (1) Külső héjuk van (h áz a s csig á k). 5 (14) Házuk tornyos, hengeres, orsó vagy méhkas alakú, tekercsük rende­ sen jóval magasabb az utolsó kanyarulat átmérőjénél (a két méret néha kb. egyenlő, az ilyenek szájadéka fogazott). 6 (9) Szájadékuk a ház hossztengelye (magassága) irányában megnyúlt, a felül kihegyesedő szájadékban nincsenek fogak vagy lemezek. 7 (8) Házuk megnyúlt tojásdad alakú, sárgás szaruszmu, nagyon fényes 2. család : Cochlicopidae 8 (7) Házuk nagyon hosszúra nyúlt, karcsú orsó alakú, hengeres vagy majdnem tű alakú, szájadéka nagyon hosszúra nyúlt, felül nagyon kihegyesedett 8. család : Ferussaciidae 9 (6) Szájadékuk tojásdad, körte vagy félkör alakú, néha kerekbe hajló, belsejében gyakran fogak, illetve lemezek vannak. 10 (11) Házuk nagyon megnyúlt, rendesen orsó alakú, ürege egy rugalmas, az oszlophoz erősített mészlemezzel elzárható (a lemez kivételesen PULMONATA - TÜDŐSCSIGÁK XIX. 3 3 hiányozhat!); a szájadékhan két lemez vége jól látható, e lemezek egyike a boltozaton foglal helyet, a másik eltolódott a belső szárra ; a ház rendesen halra csavarodott 7. család: Clausiliidae 11 (10) Házuk ürege lemezzel nem zárható el; a ház tornyos, hengeres, orsó vagy méhkas alakú, rendesen jobbra csavarodott (kivételesen halra). 12 (13) Rendesen nagyobb termettlek (magasságuk 7-28 mm), szájadékuk ritkán fogazott, belül gyakrabban sima, a fogak lemezekké nem nyúlnak meg 6. család : Enidae 13 (12) Rendesen kisebb termettlek (magasságuk legföljebb 12 mm, de általában jóval kisebbek ennél), szájadékuk majdnem mindig fogak­ kal, illetve lemezekkel fegyverzett ; a fog nélküliek vagy a csak fogakkal (és nem lemezekkel) fegyverzettek magassága a 7 mm-t nem éri el 3. család : Pupillidae 14 (5) Házuk kúpos, gömhded vagy lapos, kivételesen a magasság irányá­ ban megnyúlt, tekercsük alacsonyabb az utolsó kanyarulat átmérő­ jénél. 15 (16) Házuk a magasság irányában erősen megnyúlt, magassága nagyobb az átmérőjénél, szájadéka rendesen nagyon magas, magasabb a ház fele magasságánál; héjuk átlátszó, eléggé törékeny, borostyánkő színtl, de annál rendesen barnább árnyalatú - B o r o s ty á n k ő - c s i g á k 1. család : Succineidae 16 (15) Házuk a magasság irányában nem nyúlt meg felttlnőhhen, átmérője rendesen nagyobb a magasságánál, vagy a két méret kb. egyenlő. 17 (22) Héjuk nagyon fénylő, gyakran üvegszertlen átlátszó és nagyon töré­ keny, majdnem mindig sima vagy alig vonalkázott (kivételesen erősen vonalkázott!), világossárga, barnás szarusárga, fehérbe vagy zöldesbe hajló ; házuk lapos vagy tekercse mérsékelten kiemelkedő. 18 (19) A ház kanyarulatai lassan, egyenletesen növekszenek, az utolsó nem öblösödik ki, héjuk aránylag erős és vastag, szájadékuk szegélye éles, peremmé nem türemlett ki ( Oxychilinae, Vitreinae, Gastro­ dontinae alcsaládok) 10. család : Zonitidae 19 (18) Aház kanyarulatai gyorsan növekszenek, az utolsó hirtelen nagyon kitágul vagy kiöblösödik, azért szájadékuk nagyobbik átmérője hosszabb házuk fél átmérőjénél. 20 (21) Házuk fül alakú (átmérője 6 mm-nél nem nagyobb), rendkívül tág szájadékkal; a ház az állathoz képest-nagyon kicsiny, azért ez még l* 3 4 DR. SOÓS LAJOS XIX. részben sem tudja beléhúzni magát; az állat maga megnyúlt, hen­ geres 11. család: Damlehardiidae 21 (20) Házuk nagyon vékonyhéjú, üvegszerű, nagyon törékeny, alacsony kúp vagy néha fül alakú, nagyobbik átmérője nem kisebb .5 mm-nél; az állat egyszer egészen, máskor csak részben tudja beléhúzni magát; köpenyüknek terjedelmes, a héjra visszahajló, s azt részben eltakaró függelékei vannak 12. család: Vitrinidae 22 (17) Héjuk csak. kivételesen (Pyramidula, Euconulus) és mérsékelten fénylő (ezek nagyon apró termetű fajok!), rendesen tompa fényű vagy majdnem fénytelen, alapszínük fehér, gyenge okkersárga (ritkán citromsárga) és különböző árnyalatú barna között változik. 23 (30) Apró termetűek, átmérőjük nem nagyobb 5 mm-nél. 24 (25) Köldökük nincs (Euconulinae alcsalád) 10. család : Zonitidae 25 (24) Köldökük van. 26 (27) Házuk mérsékelten